There's this quote by activist and punk rock musician Jello Biafra that I love. He says, "Don't hate the media. Be the media." I'm an artist. I like working with media and technology because A, I'm familiar with them and I like the power they hold. And B, I hate them and I'm terrified of the power they hold.
Jello Biafra aktivistának és punkzenésznek egy mondása, amit nagyon szeretek "Ne utáld a médiát. Légy te a média". Én művész vagyok. Szeretek médiával és technológiával dolgozni, mert először is, megszoktam és szeretem a hatalmukat, másodszor, utálom őket és félek a hatalmuktól.
(Laughter)
(nevetés)
I remember watching, in 2003, an interview between Fox News host Tony Snow and then-US Defense Secretary, Donald Rumsfeld. They were talking about the recent invasion of Iraq, and Rumsfeld is asked the question, "Well, we're hear about our body counts, but we never hear about theirs, why?" And Rumsfeld's answer is, "Well, we don't do body counts on other people." Right?
Egy 2003-as interjúban a Fox News házigazdája, Tony Snow és az akkori amerikai nemzetvédelmi miniszter, Donald Rumsfeld az iraki megszállásról beszélgettek. Rumsfeldtől kérdezték a következőt: "Nos, a saját veszteségünket ismerjük, de soha nem hallunk az irakiakéról. Miért?" Rumsfeld válasza: "Nos, mi nem számoljuk mások veszteségeit." Igaz?
It's estimated that between 150,000 to one million Iraqis, civilians, have died as a result of the US-led invasion in 2003. That number is in stark contrast with the 4,486 US service members who died during that same window of time. I wanted to do more than just bring awareness to this terrifying number. I wanted to create a monument for the individual civilians who died as a result of the invasion.
Becslések szerint 150 000 és egymillió között van az iraki civilek száma, akik meghaltak a 2003-as, Egyesül Államok vezette megszállásban. Ez a szám éles kontrasztban van az ugyanabban az időben elesett 4486 amerikai katona számával. Többet szerettem volna, mint csak felhívni a figyelmet erre a szörnyű számra. Szerettem volna egy emlékművet mindazoknak a civileknek, akik a megszállás miatt meghaltak.
Monuments to war, such as Maya Lin's Vietnam Memorial, are often enormous in scale. Very powerful and very one-sided. I wanted my monument to live in the world, and to circulate. I remember when I was a boy in school, my teacher assigned us this classic civics assignment where you take a sheet of paper and you write a member of your government. And we were told, if we wrote a really good letter, if we really thought about it, we would get back more than just a simple formed letter as a reply.
A háborús emlékművek, mint Maya Lin Vietnam Emlékműve, gyakran hatalmas méretűek. Nagyon erőteljesek és nagyon egyoldalúak. Én azt akartam, hogy az emlékművem éljen és mozogjon a világban. Amikor iskolásfiú voltam, tanárunk azt a feladatot adta állampolgári ismeretekből, hogy írjunk levelet a kormány egyik tagjának. Azt mondta, ha igazán jó levelet írunk, ha igazán gondolkozunk rajta, akkor egy előre megírt válaszlevélnél többet kapunk válaszként.
This is my "Notepad." What looks like an everyday, yellow legal tablet of paper is actually a monument to the individual Iraqi civilians that died as a result of the US invasion. "Notepad" is an act of protest and an act of commemoration disguised as an everyday tablet of paper. The lines of the paper, when magnified, are revealed to be micro-printed text that contains the details, the names, the dates and locations of individual Iraqi civilians that died.
Ez az én "Jegyzetfüzetem". Úgy néz ki, mint egy átlagos, sárga vonalas jegyzetfüzet. Valójában egy emlékmű azoknak az iraki civileknek, akik az amerikai megszállás során meghaltak. A "Jegyzetfüzet" egyszerre tiltakozás és megemlékezés, mindennapi jegyzetfüzetnek álcázva. A lapok vonalai, ha kinagyítjuk, mikro-nyomtatott szövegként olvashatóak, tartalmazzák az elesett iraki civilek nevét, haláluk helyét és időpontját.
So, for the last 5 years, I've been taking pads of this paper, tons of this stuff, and smuggling it into the stationery supplies of the United States and the Coalition governments.
Az elmúlt 5 évben ezeket a jegyzetfüzeteket tonnaszámra csempésztem be az amerikai és a koalíciós kormányok irodaszer-ellátmányaiba.
(Laughter)
(nevetés)
(Applause)
(taps)
I don't have to tell you guys this is not the place to discuss how I did that.
Nem kell mondanom, hogy ez nem az a hely, ahol a módszerről beszélek.
(Laughter)
(nevetés)
But also, I've been meeting one-on-one with members and former members of the so-called Coalition of the Willing, who assisted in the invasion.
Ugyanakkor, voltak személyes találkozóim az úgynevezett Akarás Koalíció jelenlegi és volt tagjaival, akik részt vettek a megszállásban.
And so, whenever I can, I meet with one of them, and I share the project with them. And last summer, I had the chance to meet with former United States Attorney General and Torture Memo author, Alberto Gonzales.
Amikor csak tudok, találkozom közülük valakivel, akivel aztán megosztom a projektemet. Tavaly nyáron sikerült találkoznom az USA volt főügyészével, a Torture Memo szerzőjével, Alberto Gonzales-szel.
(Video) Matt Kenyon: May I give this to you? This is a special legal tablet. It's actually part of an ongoing art project.
(Videó) Matt Kenyon: Odaadhatom ezt önnek? Ez egy különös jegyzetfüzet. Igazából egy folyamatban levő művészeti projekt része.
Alberto Gonzalez: This is a special legal pad?
Alberto Gonzalez: Ez egy különös jegyzetfüzet?
MK: Yes. You won't believe me, but it's in the collection of the Museum of Modern Art; I'm an artist.
MK: Igen. Tán nem hiszi, de része a Modern Művészetek Múzeuma kollekciójának. Művész vagyok.
MK: And all of the lines of the paper are actually --
MK: És a lapok vonalai tulajdonképpen --
AG: Are they going to disappear?
AG: El fognak tűnni?
MK: No, they're micro-printed text that contains the names of individual Iraqi civilians who have died since the invasion of Iraq.
MK: Nem, mikro-nyomtatott szövegek, amelyek az iraki megszállás során elesett iraki civilek neveit tartalmazzák.
AG: Yeah. OK.
AG: Ja. Ok.
AG: Thank you. MK: Thank you.
AG: Köszönöm. MK: Köszönöm.
(Laughter)
(nevetés)
The way he says "thank you" really creeps me out.
Kiráz a hideg attól, ahogy megköszöni.
(Laughter)
(nevetés)
OK, so I'd like each of you to look under your chairs. There's an envelope. And please open it. The paper you're holding in your hand contains the details of Iraqi civilians that died as result of the invasion. I'd like you to use this paper and write a member of government. You can help to smuggle this civilian body count into government archives. Because every letter that's sent in to the government, and this is all across the world, of course -- every letter that is sent in is archived, filed and recorded. Together, we can put this in the mailboxes and under the noses of people in power. Everything that's sent in eventually becomes part of the permanent archive of our government, our shared historical record.
Oké, most szeretném, ha benéznének a székük alá. Találnak ott egy borítékot. Kérem, nyissák ki! A lap, amelyet kezükben tartanak, tartalmazza a megszállás során elesett iraki civilek neveit. Szeretném, ha ezt arra használnák, hogy levelet írjanak egy kormánytagnak. Segíthetnek becsempészni ezt a civil névsort a kormány levéltárába. Minden levél, amely a kormányhoz érkezik, a világ minden táján, persze -- tehát minden levelet iktatnak, rögzítenek és megőriznek. Közösen bejuttathatjuk ezeket a hatalmon levő emberek postaládájába. Minden, amit beküldenek, a kormányunk állandó levéltárának részévé válik, megosztott történelmi emlékké.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)
Tom Rielly: So, tell me Matt, how did this idea come into your head, of "Notepad"?
Tom Rielly: Nos, Matt, elmondanád hogy támadt a "Jegyzetfüzet" ötleted?
Matt Kenyon: I'd just finished a project that dealt with the US Coalition side of the war and it was a black armband that was called the "Improvised Empathetic Device" which accumulated, in real time, the names, ranks, cause of death and location of US service members who had died overseas, and each time the Department of Defense or CENTCOM released their data, it would stab me in the arm. And so, I became aware that there was a spectacle associated with our own people who were dying overseas, but a disproportionate amount of casualties were the civilian casualties.
MK: Éppen befejeztem egy projektet az USA Koalíciós oldaláról a háborúban, és ez egy fekete karszalag volt, a "Rögtönzött Empatikus Eszköz", amely valós időben gyűjtötte a nevét, rangját, a halál okát és helyét minden tengerentúlon elesett amerikairól. És ahányszor a Nemzetvédelmi Minisztérium vagy a CENTCOM kiadta az adatokat, a karszalag megszúrta a karomat. Így tudomást szereztem arról, hogy egyfajta látványra asszociálnak azokról, akik a tengerentúlon elesnek, de a civil áldozatok száma aránytalanul nagy volt az áldozatok között.
TR: Thank you so much.
TR: Köszönöm.
MK: Thank you.
MK: Köszönöm.
(Applause)
(taps)