When I was President of the American Psychological Association, they tried to media-train me. And an encounter I had with CNN summarizes what I'm going to be talking about today, which is the eleventh reason to be optimistic. The editor of Discover told us 10 of them; I'm going to give you the eleventh.
Amikor az Amerikai Pszichológiai Társaság elnöke voltam megpróbáltak felkészíteni a CNN tévécsatornán való szereplésre. Ez az eset jól példázza azt, amiről ma beszélni fogok, és ami nem más, mint 11-ik ok, amiért optimisták lehetünk. A Discover szerkesztője 10 okot mondott nekünk, én elmondom a 11-ik okot.
So they came to me, CNN, and they said, "Professor Seligman -- would you tell us about the state of psychology today? We'd like to interview you about that." And I said, "Great." And she said, "But this is CNN, so you only get a sound bite." I said, "Well, how many words do I get?" And she said, "Well, one."
Szóval a CNN megkeresett, és ezt kérdezték: „Seligman professzor úr, elmondaná, milyennek találja a pszichológia helyzetét manapság? Erről szeretnénk megkérdezni Önt. Mire azt mondtam: „Rendben.” A hölgy folytatta: „Tudja ez itt a CNN, ezért csak egy gondolatfoszlányra van időnk.” Erre azt kérdezem: „Rendben, hány szót mondhatok?” Mire ő: „Hát, csak egyet.”
(Laughter)
(Nevetés)
And the cameras rolled, and she said, "Professor Seligman, what is the state of psychology today?" "Good."
Kamera indul, és ő megkérdi: „Seligman professzor úr, milyennek találja a pszichológia helyzetét manapság”? „Jó.”
(Laughter)
(Nevetés)
"Cut! Cut. That won't do. We'd really better give you a longer sound bite." "How many words do I get this time?" "Well, you get two."
„Állj! Állj! Ez így nem jó. Úgy látszik, ennél több időt kell adnunk.” „Rendben, hány szót mondhatok ez alkalommal?” „Hát, legyen kettő.
(Laughter)
Dr. Seligman, milyennek találja a pszichológia helyzetét manapság?”
"Doctor Seligman, what is the state of psychology today?" "Not good."
„Nem jó.”
(Laughter)
(Nevetés)
"Look, Doctor Seligman, we can see you're really not comfortable in this medium. We'd better give you a real sound bite. This time you can have three words. Professor Seligman, what is the state of psychology today?" "Not good enough." That's what I'm going to be talking about.
„Nézze Dr. Seligman, látom igazán nem gyakorlott ebben a műfajban. Mit szólna egy igazi mondathoz? Mondjuk, mondhat három szót. Seligman professzor úr, milyennek találja a pszichológia helyzetét manapság?” „Nem elég jó.” És ez az, amiről ma beszélni fogok. El szeretném mondani, a pszichológia miért volt jó és miért nem
I want to say why psychology was good, why it was not good, and how it may become, in the next 10 years, good enough. And by parallel summary, I want to say the same thing about technology, about entertainment and design, because I think the issues are very similar.
és miért válhat az elkövetkezendő 10 évben elég jóvá. Hasonlóan el szeretném mondani ugyanezt a technológia, a szórakoztatás és a design területeiről, mivel azt gondolom, hogy a problémáik hasonlatosak.
So, why was psychology good? Well, for more than 60 years, psychology worked within the disease model. Ten years ago, when I was on an airplane and I introduced myself to my seatmate, and told them what I did, they'd move away from me, because, quite rightly, they were saying psychology is about finding what's wrong with you. Spot the loony. And now, when I tell people what I do, they move toward me.
Szóval miért volt jó a pszichológia? Több, mint 60 éven keresztül a pszichológia a betegség-modell keretein belül működött. 10 évvel ezelőtt, amikor repülőn utaztam, bemutatkoztam a mellettem ülőnek, és elmondtam mivel foglalkozom, akkor elfordultak tőlem. Mégpedig azért, teljes joggal, mert azt gondolták, hogy a pszichológia a hibáidról szól - megtalálni benned a bolondot. Ma pedig, ha elmondom mi a foglalkozásom, érdeklődni kezdenek.
What was good about psychology -- about the $30 billion investment NIMH made, about working in the disease model, about what you mean by psychology -- is that, 60 years ago, none of the disorders were treatable; it was entirely smoke and mirrors. And now, 14 of the disorders are treatable, two of them actually curable.
És, hogy mi volt jó a pszichológiában, abban az NIMH által befektetett 30 milliárd dollárban, abban, hogy a betegség-modellben gondolkodtunk és, abban, hogy mit értünk ma pszichológia alatt ... nos az a jó, hogy 60 éve még egy rendellenesség sem volt kezelhető ... és teljes volt a tanácstalanság. Ma viszont 14 rendellenesség kezelhető, és kettő közülük gyógyítható is.
And the other thing that happened is that a science developed, a science of mental illness. We found out we could take fuzzy concepts like depression, alcoholism, and measure them with rigor; that we could create a classification of the mental illnesses; that we could understand the causality of the mental illnesses. We could look across time at the same people -- people, for example, who were genetically vulnerable to schizophrenia -- and ask what the contribution of mothering, of genetics are, and we could isolate third variables by doing experiments on the mental illnesses.
A másik dolog, ami történt, hogy új tudomány jött létre, a mentális betegségek tudománya. Rájöttünk, hogy homályos fogalmakat - mint depresszió, vagy alkoholizmus - pontosan tudunk mérni, és hogy a mentális betegségeket osztályozni tudjuk; rájöttünk, hogy értjük a mentális betegségek ok-okozati összefüggéseit. Az emberek kórtörténetét nyomon tudjuk követni - például a genetikailag skizofréniára hajlamos embereknél - vizsgálhatjuk az öröklődés, a genetika szerepét, és kizárhatjuk az egyéb külső változókat a mentális betegségek kapcsán végzett kísérleteink során.
And best of all, we were able, in the last 50 years, to invent drug treatments and psychological treatments. And then we were able to test them rigorously, in random-assignment, placebo-controlled designs, throw out the things that didn't work, keep the things that actively did.
És a legszebb, hogy az elmúlt 50 évben képesekké váltunk gyógyszeres és pszichológiai kezelések kidolgozására, majd a kiváltott hatások pontos ellenőrzésére korszerű, placebóval szembeni kísérletek során. Így elvetjük azt, ami nem működik, és megtartjuk azt, ami hatásos. A pszichológia és pszichiátria elmúlt 60 évének eredményeként elmondhatjuk, hogy
The conclusion of that is, psychology and psychiatry of the last 60 years can actually claim that we can make miserable people less miserable. And I think that's terrific. I'm proud of it. But what was not good, the consequences of that, were three things.
nehéz helyzetben lévő emberek nehézségeit mérsékelni tudjuk. Azt hiszem ez óriási dolog. Büszke vagyok erre. De ami nem volt jó, az pedig az ezekből eredő három következmény.
The first was moral; that psychologists and psychiatrists became victimologists, pathologizers; that our view of human nature was that if you were in trouble, bricks fell on you. And we forgot that people made choices and decisions. We forgot responsibility. That was the first cost.
Az első következmény erkölcsi ... a pszichológusok és pszichiáterek viktimológussá és betegség-nyomozóvá váltak, azt gondoltuk, ha valaki bajban van, az olyan, mint mikor téglák zuhannak a fejére. És megfeledkeztünk arról, hogy az ember választ és döntéseket hoz. Megfeledkeztünk a felelősségről. Ez volt az első hiba.
The second cost was that we forgot about you people. We forgot about improving normal lives. We forgot about a mission to make relatively untroubled people happier, more fulfilled, more productive. And "genius," "high-talent," became a dirty word. No one works on that.
A második hiba az volt, hogy megfeledkeztünk az EMBER-ről. Megfeledkeztünk a mindennapi élet jobbításáról. Megfeledkeztünk arról a küldetésről, hogy a viszonylag kiegyensúlyozott embert boldogabbá tegyük, kiteljesedettebbé, hatékonyabbá ...és a zseni, és a tehetséges szavak üldözötté váltak. Senki sem foglalkozik ezzel. A betegség-modell harmadik hibája
And the third problem about the disease model is, in our rush to do something about people in trouble, in our rush to do something about repairing damage, it never occurred to us to develop interventions to make people happier -- positive interventions.
önnön sietségünk, hogy a bajban lévőkkel tegyünk valamit, önnön sietségünk, hogy valamit tegyünk a károk kijavításáért, és sosem jutott eszünkbe, hogy olyan eszközöket fejlesszünk ki, melyekkel az embereket boldogabbá tehetjük, azaz pozitív hatást érjünk el.
So that was not good. And so that's what led people like Nancy Etcoff, Dan Gilbert, Mike Csikszentmihalyi and myself to work in something I call, "positive psychology," which has three aims. The first is that psychology should be just as concerned with human strength as it is with weakness. It should be just as concerned with building strength as with repairing damage. It should be interested in the best things in life. And it should be just as concerned with making the lives of normal people fulfilling, and with genius, with nurturing high talent.
Szóval ez nem volt jó. Ez az, ami néhányunkat, mint Nancy Etcoff-ot, Dan Gilbert-t, Mike Csíkszentmihályit és jómagamat arra késztetett, hogy kidolgozzuk a pozitív pszichológiát, aminek hármas célja van. Először is az, hogy a pszichológia legalább annyit foglalkozzon az egyén erősségeivel, mint a gyengeségeivel. Legalább annyit foglalkozzon erősségek fejlesztésével, mint a sérülések orvoslásával. Foglalkozzon az élet legszebb dolgaival és tartsa egyenlőképpen fontosnak az egészséges emberek életének teljessé tételét, és foglalkozzon a zsenikkel és a nagyon tehetséges emberekkel egyaránt.
So in the last 10 years and the hope for the future, we've seen the beginnings of a science of positive psychology, a science of what makes life worth living. It turns out that we can measure different forms of happiness. And any of you, for free, can go to that website --
Szóval az elmúlt 10 évben - és a jövő reményében - már látjuk a pozitív pszichológia tudományának kibontakozását: egy tudományét, mely az életet élni érdemessé teszi. Úgy tűnik, képesek vagyunk a boldogság különböző megnyilvánulásait mérni. Bárki ingyenesen meglátogathatja ezt a web-oldalt
[www.authentichappiness.org]
és egy sor, a boldogsággal kapcsolatos tesztet kitölthet.
and take the entire panoply of tests of happiness. You can ask, how do you stack up for positive emotion, for meaning, for flow, against literally tens of thousands of other people? We created the opposite of the diagnostic manual of the insanities: a classification of the strengths and virtues that looks at the sex ratio, how they're defined, how to diagnose them, what builds them and what gets in their way. We found that we could discover the causation of the positive states, the relationship between left hemispheric activity and right hemispheric activity, as a cause of happiness.
Megkérdezhetik, miként vethető össze tízezrek pozitív érzelme, értelme, vagy flow érzése? Kidolgoztuk az elmezavar mai diagnosztikájával ellentétes módszertant: az erősségek és az értékek nemeknek megfelelő osztályozását azok meghatározását és diagnózisát; azt, hogy miből állnak, és mi gátolja őket. Azt találtuk, hogy azonosíthatóak a pozitív állapotot kiváltó okok, vagyis a bal- és a jobboldali agyfélteke tevékenysége közötti kapcsolat, és az, hogy a jobb agyféltekében alakul ki a boldogság érzése.
I've spent my life working on extremely miserable people, and I've asked the question: How do extremely miserable people differ from the rest of you? And starting about six years ago, we asked about extremely happy people. How do they differ from the rest of us? It turns out there's one way, very surprising -- they're not more religious, they're not in better shape, they don't have more money, they're not better looking, they don't have more good events and fewer bad events. The one way in which they differ: they're extremely social. They don't sit in seminars on Saturday morning.
Munkám során igen nehéz helyzetben lévő emberekkel dolgoztam, és sokszor feltettem a kérdést, hogy ők miben különböznek mindannyiunktól? Körülbelül 6 évvel ezelőtt kezdtük el faggatni a nagyon boldog embereket, hogy miben különböznek ők másoktól. Az derült ki, hogy csak egyetlen dologban. Ezek az emberek nem vallásosabbak, nincsenek jobb formában, nincs több pénzük, nem néznek ki jobban, nem éri őket több jó hír és kevesebb rossz. Egyetlen dologban különböznek: rendkívüli módon társaságiak. És nem ücsörögnek szombaton szemináriumokon.
(Laughter)
(Nevetés)
They don't spend time alone. Each of them is in a romantic relationship and each has a rich repertoire of friends.
Nincsenek egyedül. Mindegyikük regényes életet él és mindegyiküknek sokféle barátja van.
But watch out here -- this is merely correlational data, not causal, and it's about happiness in the first, "Hollywood" sense, I'm going to talk about, happiness of ebullience and giggling and good cheer. And I'm going to suggest to you that's not nearly enough, in just a moment. We found we could begin to look at interventions over the centuries, from the Buddha to Tony Robbins. About 120 interventions have been proposed that allegedly make people happy. And we find that we've been able to manualize many of them, and we actually carry out random-assignment efficacy and effectiveness studies. That is, which ones actually make people lastingly happier? In a couple of minutes, I'll tell you about some of those results.
De vigyázat. Itt korrelációról beszélünk és nem okozatról, és itt elsősorban a hollywoodi értelemben vett boldogságról beszélek: a túláradó, kacagó, jó hangulatú boldogságról. Perceken belül megmutatom, hogy ez messze nem elég. Megvizsgáltuk a különféle behatásokat több évszázadra visszamenőleg Buddhától Tony Robinsig. Körülbelül 120 behatásról bizonyosodott be, hogy bizonyítottan boldogságot okoz. Rájöttünk, hogy többet közülük mesterségesen elő tudunk idézni, és ezekre korszerű hatásossági és hatékonysági vizsgálatokat folytatunk. Azaz: mely behatások okoznak hosszan tartó boldogságot? Mindjárt beszámolok az eredményekről.
But the upshot of this is that the mission I want psychology to have, in addition to its mission of curing the mentally ill, and in addition to its mission of making miserable people less miserable, is, can psychology actually make people happier? And to ask that question -- "happy" is not a word I use very much -- we've had to break it down into what I think is askable about "happy." And I believe there are three different -- I call them "different" because different interventions build them, it's possible to have one rather than the other -- three different happy lives. The first happy life is the pleasant life. This is a life in which you have as much positive emotion as you possibly can, and the skills to amplify it. The second is a life of engagement: a life in your work, your parenting, your love, your leisure; time stops for you. That's what Aristotle was talking about. And third, the meaningful life. I want to say a little bit about each of those lives and what we know about them.
De a lényeg az, hogy reményem szerint a pszichológia célja, – túl a mentális betegségek gyógyításán, és azon, hogy a szerencsétlen embereken segítsen – az kell legyen hogy képes-e az embereket boldogabbá tenni. És hogy ezt megkérdezhessük - bár boldogság szót nem sűrűn használom - föl kellett bontanunk a szót olyan összetevőkre, melyekről értelmes kérdések tehetők föl. Azt gondolom, három különféle – azért hívom különbözőnek, mert különböző, és egymástól eltérő behatások idézik elő őket – szóval három különféle boldog élet létezik. Az első a kellemes élet. Ez az az élet, amelyben annyi pozitív érzelem van jelen, amennyi csak lehet, továbbá az a képesség is, amely ezt erősíti. A második az elkötelezett élet: a munka, a család, a szeretet, a pihenés élete, ahol az idő megáll. Ez az, amiről Arisztotelész beszélt. És a harmadik, a tartalmas élet. Mindegyikről szeretnék egy keveset beszélni és arról, hogy mit tudunk róluk.
The first life is the pleasant life, and it's simply, as best we can find it, it's having as many of the pleasures as you can, as much positive emotion as you can, and learning the skills -- savoring, mindfulness -- that amplify them, that stretch them over time and space. But the pleasant life has three drawbacks, and it's why positive psychology is not happy-ology, and why it doesn't end here.
Az első a kellemes élet, ami egyszerűen a lehető legjobb, amit csak el tudunk képzelni, annyi gyönyör van benne, amennyit csak akarsz, annyi pozitív érzelem, amennyi lehetséges, és annak elsajátítása hogyan élvezzük, keressük éberen, és hogyan erősítsük fel ezeket így téve lehetővé, hogy időben és térben kiterjesszük az élvezetet. De a kellemes élettel három probléma van, és ezért nem az örömök tudománya a pozitív pszichológia, és ezért nem ér ezzel véget.
The first drawback is, it turns out the pleasant life, your experience of positive emotion, is about 50 percent heritable, and, in fact, not very modifiable. So the different tricks that Matthieu and I and others know about increasing the amount of positive emotion in your life are 15 to 20 percent tricks, getting more of it. Second is that positive emotion habituates. It habituates rapidly, indeed. It's all like French vanilla ice cream: the first taste is 100 percent; by the time you're down to the sixth taste, it's gone. And, as I said, it's not particularly malleable.
Az első probléma az, hogy a kellemes élet, a pozitív érzelmek megélése örökletes, 50%-ban örökölhető, és nem igazán módosítható. Tehát a különféle trükkök aránya, melyeket Matthieu, én és mások a pozitív érzelmek fokozásával kapcsolatban ismerünk nagyjából 15 – 20 %-ot tesz ki. A második, hogy a pozitív érzelem megszokható. Méghozzá nagyon gyorsan. Olyan mint a francia vanília fagylalt, az első íz tökéletes, mire a hatodikhoz érsz, a varázs megszűnt. És, ahogy mondtam, nem igazán alakítható.
And this leads to the second life. I have to tell you about my friend Len, to talk about why positive psychology is more than positive emotion, more than building pleasure. In two of the three great arenas of life, by the time Len was 30, Len was enormously successful. The first arena was work. By the time he was 20, he was an options trader. By the time he was 25, he was a multimillionaire and the head of an options trading company. Second, in play, he's a national champion bridge player. But in the third great arena of life, love, Len is an abysmal failure. And the reason he was, was that Len is a cold fish.
És ez elvezet minket a második élethez. Hadd meséljek most a barátomról, Lenről, hogy általa bemutathassam: a pozitív pszichológia több mint pozitív érzelem több, mint élvhajhászat. Len, mire elérte 30. életévét az élet három területéből kettőben rendkívül sikeres lett. Az első terület a munka. 20 éves korában már határidős ügyletekkel kereskedett. 25 éves korában multimilliomos volt és egy bróker cég vezetője. Másodsorban országos bridge bajnok. Az élet harmadik területén, a szerelemben, Len egy csődtömeg. Az ok pedig az, hogy Len dögunalmas ember.
(Laughter)
(Nevetés)
Len is an introvert. American women said to Len, when he dated them, "You're no fun. You don't have positive emotion. Get lost." And Len was wealthy enough to be able to afford a Park Avenue psychoanalyst, who for five years tried to find the sexual trauma that had somehow locked positive emotion inside of him. But it turned out there wasn't any sexual trauma. It turned out that -- Len grew up in Long Island and he played football and watched football, and played bridge. Len is in the bottom five percent of what we call positive affectivities.
Len magába fordult személyiség. Amikor randizni próbált, a nők azt mondták neki, hogy unalmas, és hogy nincsenek pozitív érzelmei. Kopjon le. Len megengedhetett magának egy pszichoanalitikust a Park Avenue-ról, aki öt éven keresztül próbálta azt a szexuális traumát feltárni, ami valamilyen módon gátolta a pozitív érzelmek megjelenését. Mint kiderült, nem volt szó semmilyen szexuális traumáról. Len Long Island-on nőtt fel, és focizott, focit nézett, meg bridgezett. Len a pozitív érzelmi skálának nevezett mutató alsó 5% -be esik. A kérdés az, hogy Len boldogtalan-e. Azt kell mondanom, hogy nem.
The question is: Is Len unhappy? And I want to say, not. Contrary to what psychology told us about the bottom 50 percent of the human race in positive affectivity, I think Len is one of the happiest people I know. He's not consigned to the hell of unhappiness, and that's because Len, like most of you, is enormously capable of flow. When he walks onto the floor of the American Exchange at 9:30 in the morning, time stops for him. And it stops till the closing bell. When the first card is played till 10 days later, when the tournament is over, time stops for Len.
Ellentétben azzal, amit a pszichológiában a pozitív érzelmesség alsó 50%-ról gondoltunk, Len szerintem az egyik legboldogabb ember. Nincs a boldogtalanság poklára ítélve, és ez azért van, mert – csakúgy mint Önök legtöbben – képes a flow élményét megélni. Amikor az amerikai Börze padlójára lép reggel fél 10-kor, megáll az idő számára. És a zárást jelentő harangszóig áll. Az első kijátszott kártyától a tíz nappal későbbi versenyzárásig az idő megáll Len számára.
And this is indeed what Mike Csikszentmihalyi has been talking about, about flow. And it's distinct from pleasure in a very important way: pleasure has raw feel -- you know it's happening; it's thought and feeling. But what Mike told you yesterday -- during flow ... you can't feel anything. You're one with the music. Time stops. You have intense concentration. And this is indeed the characteristic of what we think of as the good life. And we think there's a recipe for it, and it's knowing what your highest strengths are -- again, there's a valid test of what your five highest strengths are -- and then re-crafting your life to use them as much as you possibly can. Re-crafting your work, your love, your play, your friendship, your parenting.
És ez pontosan az, amiről Csíkszentmihályi Mihály beszélt, a flow élmény, ami nagyon lényegesen különbözik az élvezettől. Az élvezet tisztán érződik: tudod, hogy benne vagy. Tudod és érzed. Ahogyan tegnap Mike mondta: a flow idején nem érzel semmit. Egy vagy a zenével. Az idő megáll. Erősen összpontosítasz. És valójában ez az, amit a jó életről gondolunk. Az a véleményünk, hogy ennek van receptje is, nevezetesen az, hogy tudd mik az erősségeid. Létezik megbízható ellenőrzési módja, hogy tudd, melyik az öt legerősebb tulajdonságod. Életünk újraformálásához használnunk kell ezeket, amennyire csak lehet. Munkánk, szerelmünk, játékunk, barátságunk, családunk újraformálásához.
Just one example. One person I worked with was a bagger at Genuardi's. Hated the job. She's working her way through college. Her highest strength was social intelligence. So she re-crafted bagging to make the encounter with her the social highlight of every customer's day. Now, obviously she failed. But what she did was to take her highest strengths, and re-craft work to use them as much as possible. What you get out of that is not smiley-ness. You don't look like Debbie Reynolds. You don't giggle a lot. What you get is more absorption.
Íme egy példa: a Genuardi áruház egy csomagolójával foglalkoztam, aki utálta a munkáját. Főiskolán tanul. Legfőbb erőssége a szociális intelligencia, ezért átformálta a csomagolási munkáját úgy, hogy az minden vevő számára a napi társasági élet csúcspontja legyen. Természetesen nem érte el célját. De amit tett az volt, hogy a legerősebb készségét használta, és ennek megfelelően alakította át a munkáját, amennyire lehetett. Mindennek az eredménye pedig nem mosolygósság. Senki nem fog úgy kinézni, mint Debbie Reynolds. Senki nem fog sokat kacagni. Amit kapsz, az az elmélyedés.
So, that's the second path. The first path, positive emotion; the second path is eudaemonian flow; and the third path is meaning. This is the most venerable of the happinesses, traditionally. And meaning, in this view, consists of -- very parallel to eudaemonia -- it consists of knowing what your highest strengths are, and using them to belong to and in the service of something larger than you are.
Tehát ez volt a második út. Az első volt a pozitív érzelmek útja. A második út a flow boldogsága. A harmadik út pedig a tartalomé. Ez hagyományosan a boldogság legtiszteletreméltóbb formája. A tartalom ebben az értelemben – a boldogsággal egyidejűleg – a legerősebb készségeink ismeretéből, és azoknak használatából áll, hogy azokat egy nálunk magasabb cél szolgálatába állítsuk.
I mentioned that for all three kinds of lives -- the pleasant life, the good life, the meaningful life -- people are now hard at work on the question: Are there things that lastingly change those lives? And the answer seems to be yes. And I'll just give you some samples of it. It's being done in a rigorous manner. It's being done in the same way that we test drugs to see what really works. So we do random-assignment, placebo-controlled, long-term studies of different interventions. Just to sample the kind of interventions that we find have an effect: when we teach people about the pleasant life, how to have more pleasure in your life, one of your assignments is to take the mindfulness skills, the savoring skills, and you're assigned to design a beautiful day. Next Saturday, set a day aside, design yourself a beautiful day, and use savoring and mindfulness to enhance those pleasures. And we can show in that way that the pleasant life is enhanced.
Mint említettem, mindhárom típusú élet, vagyis a kellemes élet, a jó élet és a tartalmas élet kapcsán sokat foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy vannak-e dolgok, melyek tartósan megváltoztatják ezeket az életeket? A válasz – úgy tűnik: igen. Mindjárt mondok néhány példát. Ezt következetesen csináljuk. Ugyanúgy csináljuk, mint a gyógyszer-vizsgálatokat, azért, hogy lássuk a valódi hatást. Tehát a véletlen kiválasztás, a placebo kontroll, és a hosszútávú vizsgálatok eszközeivel figyeljük a beavatkozások hatásait. A példa kedvéért megemlítek olyan behatásokat, melyeket a kellemes élettel kapcsolatban tanítunk arről, hogyan legyen több örömünk az életben. Azt a feladatot kapja az alany, hogy az élvezetek megragadása és megélése érdekében tervezzen magának egy gyönyörű napot. A következő szombatot jelölje ki erre a célra, és tervezzen egy szép napot magának, és az élvezet kiaknázására és megragadására építve teljesítse ki az örömét. Ezen a módon megmutatható, hogy a kellemes élet valóban kiteljesedik.
Gratitude visit. I want you all to do this with me now, if you would. Close your eyes. I'd like you to remember someone who did something enormously important that changed your life in a good direction, and who you never properly thanked. The person has to be alive. Now, OK, you can open your eyes. I hope all of you have such a person. Your assignment, when you're learning the gratitude visit, is to write a 300-word testimonial to that person, call them on the phone in Phoenix, ask if you can visit, don't tell them why. Show up at their door, you read the testimonial -- everyone weeps when this happens. And what happens is, when we test people one week later, a month later, three months later, they're both happier and less depressed.
Most köszönetmondó látogatásra készülünk fel. Azt kérem, hogy csinálják velem. Csukják be szemeiket. Szeretném, ha felidéznének maguk előtt valakit, aki valami nagyon fontosat tett, amivel jobbá tette életüket, és akinek ezt sosem köszönték meg eléggé. Az illető élő személy legyen. Rendben. És most kinyithatják szemeiket. Remélem mindannyian találtak ilyen embert. Az a feladatuk, hogy amikor a köszönetmondó látogatást tervezik, írjanak egy 300 szóból álló beszédet ennek a személynek címezve. Hívja fel otthon, kérdezze meg, hogy meglátogathatja-e, ne mondja meg miért, csöngessen be, és olvassa el a beszédet. Ilyenkor mindenki sír. Amikor az embereket megkérdezzük egy hét múlva, egy hónap múlva, három hónap múlva, azt látjuk, hogy mindketten boldogabbak, kevésbé levertek.
Another example is a strengths date, in which we get couples to identify their highest strengths on the strengths test, and then to design an evening in which they both use their strengths. We find this is a strengthener of relationships. And fun versus philanthropy. It's so heartening to be in a group like this, in which so many of you have turned your lives to philanthropy. Well, my undergraduates and the people I work with haven't discovered this, so we actually have people do something altruistic and do something fun, and contrast it. And what you find is when you do something fun, it has a square wave walk set. When you do something philanthropic to help another person, it lasts and it lasts. So those are examples of positive interventions.
Egy másik példa lehet az erősség randi, amikor arra kérünk párokat, hogy egy teszt segítségével határozzák meg erősségeiket, és tervezzenek meg egy estét, ahol mindketten erősségeiket használják. Azt látjuk, hogy ez a kapcsolatok erősítését eredményezi. Szórakozás szemben a jótékonysággal. Olyan lelkesítő egy ilyen közegben lenni, ahol oly sokan fordítják idejüket jótékony célokra. Szóval a diákjaimnak és alanyaimnak nincs ilyen irányú tapasztalata, ezért arra kérjük őket, hogy valami emberbarátit cselekedjenek és valami szórakoztatót is, mintegy ellenpontként. Azt tapasztaltuk, hogy a szórakozás közben megfigyelhető érzelmi görbe erős kilengéseket mutat. Ha önzetlenül segítünk valakinek, az érzelmi görbe fönt marad a magasban. Nos, ezek voltak a példák a pozitív behatásokra.
So the next to last thing I want to say is: we're interested in how much life satisfaction people have. This is really what you're about. And that's our target variable. And we ask the question as a function of the three different lives, how much life satisfaction do you get? So we ask -- and we've done this in 15 replications, involving thousands of people: To what extent does the pursuit of pleasure, the pursuit of positive emotion, the pleasant life, the pursuit of engagement, time stopping for you, and the pursuit of meaning contribute to life satisfaction?
Az utolsó előtti dolog, amit mondani szeretnék az, hogy megnéztük, vajon az emberek mennyire elégedettek az életükkel, hisz ez az igazi cél. Ez a mi vizsgálati változónk. Megkérdeztük, hogy a háromféle élet függvényében mennyire elégedettek az emberek. Tehát megkérdeztük – és megtettük ezt 15 alkalommal, több ezer ember bevonásával – hogy az élvhajhász élet, a pozitív érzelmek, a kellemes élet keresése, vagy az elkötelezett, időt-megállító lét vagy a tartalmas élet ... hogyan járulnak hozzá az elégedett életérzéshez? Az eredmény meglepett bennünket, mert az -a várakozáshoz képest- fordított volt.
And our results surprised us; they were backward of what we thought. It turns out the pursuit of pleasure has almost no contribution to life satisfaction. The pursuit of meaning is the strongest. The pursuit of engagement is also very strong. Where pleasure matters is if you have both engagement and you have meaning, then pleasure's the whipped cream and the cherry. Which is to say, the full life -- the sum is greater than the parts, if you've got all three. Conversely, if you have none of the three, the empty life, the sum is less than the parts.
Kiderült, hogy az élvezetek hajhászásának szinte semmilyen hatása nincs az elégedettség érzésére. A tartalomé a legerősebb. Az elkötelezettségé szintén nagyon erős. Az öröm akkor számít, amikor mind az elkötelezettség, mind a tartalom jelen van, ekkor az öröm a hab a tortán. Ami azt jelenti, hogy a teljes élet - vagyis az összeg - nagyobb a részeknél, ha mindhárom elem jelen van. Ennek megfelelően, ha egyik sincs jelen, ez az élet üres, és ekkor az összeg kevesebb, mint a részek együtt. Feltehetjük a kérdést, hogy
And what we're asking now is: Does the very same relationship -- physical health, morbidity, how long you live and productivity -- follow the same relationship? That is, in a corporation, is productivity a function of positive emotion, engagement and meaning? Is health a function of positive engagement, of pleasure, and of meaning in life? And there is reason to think the answer to both of those may well be yes.
hasonlatos-e a kapcsolat a fizikai egészség, a betegségek száma, az élet hossza és a termelékenység között? Vagyis egy vállalatnál vajon a termelékenység a pozitív érzések, az elkötelezettség és a tartalom függvénye-e? Az egészség vajon a pozitív elkötelezettség, az öröm és a tartalmas élet függvénye-e? Van okunk azt feltételezni, hogy a válasz mindkét esetben igen.
So, Chris said that the last speaker had a chance to try to integrate what he heard, and so this was amazing for me. I've never been in a gathering like this. I've never seen speakers stretch beyond themselves so much, which was one of the remarkable things. But I found that the problems of psychology seemed to be parallel to the problems of technology, entertainment and design in the following way: we all know that technology, entertainment and design have been and can be used for destructive purposes. We also know that technology, entertainment and design can be used to relieve misery. And by the way, the distinction between relieving misery and building happiness is extremely important. I thought, when I first became a therapist 30 years ago, that if I was good enough to make someone not depressed, not anxious, not angry, that I'd make them happy. And I never found that; I found the best you could ever do was to get to zero; that they were empty.
Chris azt mondta, hogy az utolsó szónoknak lehetősége van a korábban elhangzottakat összefoglalni. A mai nap csodálatos volt a számomra. Sosem voltam még hasonló összejövetelen. Sosem láttam szónokokat ilyen mértékben túlnőni önmagukon, ami egyike volt a figyelemre méltó dolgoknak. Azt is gondolom, hogy a pszichológia problémái hasonlatosak a technika, szórakoztatás és design problémáihoz, mégpedig a következő módon. Mindannyian tudjuk, hogy a technika, a szórakoztatás és a design romboló célokra is felhasználható. Azt is tudjuk, hogy a technika, a szórakoztatás és a design a nyomorúság enyhítésére is használható. És mellesleg: rendkívül fontos, hogy különbséget tegyünk a nyomorúság enyhítése és boldoggá tétel között. Amikor 30 évvel ezelőtt terapeuta lettem, azt gondoltam, hogy, ha elég ügyes vagyok, és megszüntetem valakinek a depresszióját, aggodalmát, vagy a haragját, akkor az illetőt boldoggá is teszem egyben. Soha nem ez történt. A legjobb amit el tudtam érni, hogy semleges szintre hoztam az alanyomat. De ugyanakkor üresek maradtak.
And it turns out the skills of happiness, the skills of the pleasant life, the skills of engagement, the skills of meaning, are different from the skills of relieving misery. And so, the parallel thing holds with technology, entertainment and design, I believe. That is, it is possible for these three drivers of our world to increase happiness, to increase positive emotion. And that's typically how they've been used. But once you fractionate happiness the way I do -- not just positive emotion, that's not nearly enough -- there's flow in life, and there's meaning in life. As Laura Lee told us, design and, I believe, entertainment and technology, can be used to increase meaning engagement in life as well.
És kiderül, hogy a boldogság képessége, a kellemes élet képessége, az elkötelezett lét képessége és a tartalmas élet képessége mind-mind különböznek a nyomorúság enyhítésének képességétől. Azt hiszem a párhuzam tehát fennáll a pszichológia a technika, a szórakozás és a design között. Azaz mindhárom terület, a világ három hajtóereje képes a boldogság érzését növelni, a pozitív érzelmet fokozni, a jellemzően így is használjuk őket. Amint elemeire bontjuk a boldogságot, miként azt én is tettem, nem csak pozitív érzelemre – ami messze nem elég – megtaláljuk a flow-t és a tartalmat is az életben. Mint azt Laura Lee mondta, a design - de úgy gondolom a szórakoztatás és a technológia is - használható a tartalom és elkötelezettség növelésére.
So in conclusion, the eleventh reason for optimism, in addition to the space elevator, is that I think with technology, entertainment and design, we can actually increase the amount of tonnage of human happiness on the planet. And if technology can, in the next decade or two, increase the pleasant life, the good life and the meaningful life, it will be good enough. If entertainment can be diverted to also increase positive emotion, meaning eudaemonia, it will be good enough. And if design can increase positive emotion, eudaemonia, and flow and meaning, what we're all doing together will become good enough.
Következésképpen a 11-ik ok az optimizmusra – az űrfelvonón túlmenően – az, hogy a technika, a szórakoztatás és a design segítségével ténylegesen növelni tudjuk Földünkön az emberi boldogság mennyiségét. És ha a technológia segítségével az elkövetkező egy-két évtizedben a kellemes létet a jó létet, és a tartalmas életet növelni lehet, akkor az elég jó lesz számunkra. Ha a szórakoztatást meg lehet úgy változtatni, hogy az növelje a pozitív érzéseket, a tartalmat, a boldogságot, akkor az elég jó lesz számunkra. És ha a design növeli a pozitív érzéseket, a boldogságot, a flow-t és a tartalmat, akkor mindaz, amit közösen teszünk elég jó lesz mindannyiunknak. Köszönöm.
Thank you.
(Taps)
(Applause)