Ten years ago, I wrote a book which I entitled "Our Final Century?" Question mark. My publishers cut out the question mark. (Laughter) The American publishers changed our title to "Our Final Hour." Americans like instant gratification and the reverse. (Laughter)
10 évvel ezelőtt írtam egy könyvet "Utolsó évszázadunk?" címmel, így, kérdőjellel a végén. A kiadó levette a kérdőjelet. (Nevetés) Az amerikai kiadó átírta a címet "Utolsó óránk"-ra. Az amerikaiak szeretik rögtön tudni, miről van szó. (Nevetés)
And my theme was this: Our Earth has existed for 45 million centuries, but this one is special — it's the first where one species, ours, has the planet's future in its hands. Over nearly all of Earth's history, threats have come from nature — disease, earthquakes, asteroids and so forth — but from now on, the worst dangers come from us. And it's now not just the nuclear threat; in our interconnected world, network breakdowns can cascade globally; air travel can spread pandemics worldwide within days; and social media can spread panic and rumor literally at the speed of light. We fret too much about minor hazards — improbable air crashes, carcinogens in food, low radiation doses, and so forth — but we and our political masters are in denial about catastrophic scenarios. The worst have thankfully not yet happened. Indeed, they probably won't. But if an event is potentially devastating, it's worth paying a substantial premium to safeguard against it, even if it's unlikely, just as we take out fire insurance on our house.
Témám az volt, hogy a Föld 45 millió évszázada létezik, de ez a mostani különleges. Most van először az emberi faj kezében a bolygó jövője. A földtörténetben szinte mindig a természet volt a fenyegető erő: betegségek, földrengések, aszteroidák, stb. De most mi jelentjük a legnagyobb veszélyt. Nem csak az atomkatasztrófákról van szó. Összekapcsolt világunkban egy hálózati összeomlás azonnal továbbterjed; egy járványt napok alatt elterjesztenek a légiutasok; és a közösségi hálón szó szerint fénysebességgel terjednek az álhírek és a pánik. Túl sokat aggódunk kis dolgok miatt-- valószínűtlen légikatasztrófák, rákkeltő anyagok az ételben, sugárzási értékek, és a többi-- de politikusainkkal együtt teljes tagadásban vagyunk a várható katasztrófákat illetően. A legrosszabb, szerencsére, még nem történt meg. Lehet, hogy nem is fog. De ha egy esemény potenciálisan végzetes, akkor érdemes jelentős figyelmet fordítani arra, hogy megelőzzük, még akkor is, ha kicsi az esély rá, hogy bekövetkezik. Mint ahogy a házunkra is kötünk biztosítást.
And as science offers greater power and promise, the downside gets scarier too. We get ever more vulnerable. Within a few decades, millions will have the capability to misuse rapidly advancing biotech, just as they misuse cybertech today. Freeman Dyson, in a TED Talk, foresaw that children will design and create new organisms just as routinely as his generation played with chemistry sets. Well, this may be on the science fiction fringe, but were even part of his scenario to come about, our ecology and even our species would surely not survive long unscathed. For instance, there are some eco-extremists who think that it would be better for the planet, for Gaia, if there were far fewer humans. What happens when such people have mastered synthetic biology techniques that will be widespread by 2050? And by then, other science fiction nightmares may transition to reality: dumb robots going rogue, or a network that develops a mind of its own threatens us all.
Ahogy egyre fejlettebb és ígéretesebb a tudomány, úgy növekszik egyre a velejáró kockázat is. Egyre sérülékenyebbek vagyunk. Pár tíz éven belül milliók fognak hozzáférni gyorsan fejlődő biotechnológiákhoz, mint ma a kibertechnológiához. Freeman Dyson TED előadásában megjósolta, hogy a jövő gyermekei úgy fognak új organizmusokkal játszani, mint mi annak idején a kémcsövekkel. Lehet, hogy ez már majdnem sci-fi, de ha csak egy része is beteljesedik, az a környezetünket és egész fajunkat kétségkívül érinteni fogja. Például van pár radikális környezetvédő, akik szerint jobb lenne a bolygó, Gaia számára, ha kevesebben lennénk mi emberek. Mi történik, ha ők is hozzáférnek majd szintetikus biológiai technológiákhoz majd 2050 környékén, mint mindenki más? Addigra más sci-fi rémálmok is valóra válhatnak: egyszerű robotok elszabadulnak, vagy a hálózat saját tudatára ébred, és fenyegetést jelent mindannyiunkra nézve.
Well, can we guard against such risks by regulation? We must surely try, but these enterprises are so competitive, so globalized, and so driven by commercial pressure, that anything that can be done will be done somewhere, whatever the regulations say. It's like the drug laws — we try to regulate, but can't. And the global village will have its village idiots, and they'll have a global range.
Tudunk-e ilyen veszélyek ellen szabályozással védekezni? Mindenképpen törekedni kell rá, de ezek a törekvések annyira elterjedtek és versenyképesek, és annyira a kereskedelmi érdek hajtja őket, hogy bármi, ami megvalósítható, meg is fog valósulni, mindenféle szabályzás ellenére. Olyan ez, mint a drogtörvények: próbáljuk kordában tartani, de nem megy. A globális falunak is meglesz a saját bolondja, ráadásul messzire elér majd a keze.
So as I said in my book, we'll have a bumpy ride through this century. There may be setbacks to our society — indeed, a 50 percent chance of a severe setback. But are there conceivable events that could be even worse, events that could snuff out all life? When a new particle accelerator came online, some people anxiously asked, could it destroy the Earth or, even worse, rip apart the fabric of space? Well luckily, reassurance could be offered. I and others pointed out that nature has done the same experiments zillions of times already, via cosmic ray collisions. But scientists should surely be precautionary about experiments that generate conditions without precedent in the natural world. Biologists should avoid release of potentially devastating genetically modified pathogens.
Ahogy a könyvemben is említettem, rögös lesz az utunk ebben az évszázadban. Lehetnek visszaesések a társadalomban-- akár 50%-os, jelentős visszaesés is. De vannak-e olyan várható események, amik még súlyosabbak, és akár az életet is eltörölhetik? Amikor egy új részecskegyorsítót állítottak üzembe, páran aggódva kérdezték, felrobbanthatja-e majd a Földet, vagy szétszaggathatja-e az űrt? Szerencsére volt mivel megnyugtatni őket. Én és sokan mások is rámutattunk, hogy ugyanezek a kísérletek már csilliószor lejátszódtak a természetben a kozmikus sugarak ütközésekor. Ám a tudósoknak valóban óvatosnak kell lenniük, amikor olyan kísérleteket végeznek, amikre a természetben nincs példa. A biológusok nem engedhetnek szabadjára génmanipulált kórokozókat.
And by the way, our special aversion to the risk of truly existential disasters depends on a philosophical and ethical question, and it's this: Consider two scenarios. Scenario A wipes out 90 percent of humanity. Scenario B wipes out 100 percent. How much worse is B than A? Some would say 10 percent worse. The body count is 10 percent higher. But I claim that B is incomparably worse. As an astronomer, I can't believe that humans are the end of the story. It is five billion years before the sun flares up, and the universe may go on forever, so post-human evolution, here on Earth and far beyond, could be as prolonged as the Darwinian process that's led to us, and even more wonderful. And indeed, future evolution will happen much faster, on a technological timescale, not a natural selection timescale.
Egyébként az, hogy kerüljük a végzetes következményekkel járó katasztrófák témáját, egy filozófiai és etikai kérdéssel függ össze, mégpedig ezzel: Tételezzünk fel két esetet. "A" esetben az emberiség 90%-a kihal. "B" esetben mind a 100%. Mennyivel rosszabb a "B" eset, mint az "A"? Vannak, akik azt mondanák, 10%-kal. A létszámveszteség 10%-kal több. Szerintem a "B" eset összehasonlíthatatlanul rosszabb. Csillagászként nem hiszem, hogy mi emberek jelentjük a történet végét. A Napnak 5 milliárd éve van még hátra, a világegyetem örökké tarthat, tehát egy emberiség utáni evolúció itt a Földön vagy máshol, távol, akár olyan hosszan eltarthat, mind az idáig vezető darwini folyamat, és még csodálatosabb is lehet. A jövőbeni evolúció sokkal gyorsabb lesz majd a technológiai időskálán, mint a természeti időskálán.
So we surely, in view of those immense stakes, shouldn't accept even a one in a billion risk that human extinction would foreclose this immense potential. Some scenarios that have been envisaged may indeed be science fiction, but others may be disquietingly real. It's an important maxim that the unfamiliar is not the same as the improbable, and in fact, that's why we at Cambridge University are setting up a center to study how to mitigate these existential risks. It seems it's worthwhile just for a few people to think about these potential disasters. And we need all the help we can get from others, because we are stewards of a precious pale blue dot in a vast cosmos, a planet with 50 million centuries ahead of it. And so let's not jeopardize that future.
Tekintve, hogy magas a tét, a legcsekélyebb esélyét sem fogadhatjuk el annak, hogy az emberiség kihalása rövidre zárja ezt a hatalmas lehetőséget. Némely előrevetített végkimenetel talán túl fantáziadús, de mások nyugtalanítóan valószerűek. Fontos tétel, hogy az "ismeretlen" nem ugyanaz, mint a "valószerűtlen". A cambridge-i egyetemen induló kutatóközpontunk is azt vizsgálja, hogyan tudnánk elkerülni az életet fenyegető veszélyeket. Úgy tűnik, csak pár embernek fontos, hogy a kihalással fenyegető katasztrófákat kutassa. Minden segítségre szükségünk van, mert mi vagyunk ennek a különleges kék bolygónak az őrei a hatalmas kozmoszban, egy bolygónak, amire 50 millió évszázad vár még. Ne veszélyeztessük ezt a jövőt.
And I'd like to finish with a quote from a great scientist called Peter Medawar. I quote, "The bells that toll for mankind are like the bells of Alpine cattle. They are attached to our own necks, and it must be our fault if they do not make a tuneful and melodious sound."
Szeretném egy Peter Medawartól származó idézettel befejezni, ami így hangzik: "Az emberiségért szóló harangok olyanok, mint a kis harangok az alpesi teheneken. A saját nyakunkban lógnak, és a mi hibánk, ha nem csilingelnek édesen szóló dallamot."
Thank you very much.
Nagyon szépen köszönöm.
(Applause)
(Taps)