I'm going to begin with a scary question: Are we headed toward a future without jobs? The remarkable progress that we're seeing in technologies like self-driving cars has led to an explosion of interest in this question, but because it's something that's been asked so many times in the past, maybe what we should really be asking is whether this time is really different. The fear that automation might displace workers and potentially lead to lots of unemployment goes back at a minimum 200 years to the Luddite revolts in England. And since then, this concern has come up again and again.
Kezdjünk egy ijesztő kérdéssel: olyan jövő vár ránk, amelyben nincs munkalehetőség? Az elképesztő fejlődés, melynek tanúi vagyunk a technológiában, mint az önvezető autók például, ugrásszerűen megnövelték az érdeklődést a téma iránt. Mivel azonban ez a kérdés sokszor elhangzott már a múltban is, azt kéne inkább megvizsgálnunk, hogy ez alkalommal tényleg más-e a helyzet? A félelmünk, hogy az automatizáció fölöslegessé teszi a munkásokat, és jelentős munkanélküliséghez vezethet, legalább 200 évvel ezelőttre, az angliai luddita megmozdulásokig nyúlik vissza. Azóta újra és újra felmerül ez az aggály.
I'm going to guess that most of you have probably never heard of the Triple Revolution report, but this was a very prominent report. It was put together by a brilliant group of people -- it actually included two Nobel laureates -- and this report was presented to the President of the United States, and it argued that the US was on the brink of economic and social upheaval because industrial automation was going to put millions of people out of work. Now, that report was delivered to President Lyndon Johnson in March of 1964. So that's now over 50 years, and, of course, that hasn't really happened. And that's been the story again and again.
Úgy vélem, önök közül valószínűleg sokan nem hallottak még a "Hármas forradalom jelentés"-ről, jóllehet a maga idejében fontos dokumentum volt. Egy nagyszerű tudósokból álló csoport állította össze – köztük két Nobel-díjas. A jelentés az Egyesült Államok elnöke számára készült. Azt tárgyalta, hogy az USA teljes gazdasági és társadalmi összeomlás elé néz, mivel az automatizáció emberek millióit fosztja majd meg a munkájától. A jelentést Lyndon Johnson elnöknek adták át 1964 márciusában. Vagyis több mint 50 évvel ezelőtt. Mindez természetesen nem következett be. Mindig ide fut ki a történet.
This alarm has been raised repeatedly, but it's always been a false alarm. And because it's been a false alarm, it's led to a very conventional way of thinking about this. And that says essentially that yes, technology may devastate entire industries. It may wipe out whole occupations and types of work. But at the same time, of course, progress is going to lead to entirely new things. So there will be new industries that will arise in the future, and those industries, of course, will have to hire people. There'll be new kinds of work that will appear, and those might be things that today we can't really even imagine. And that has been the story so far, and it's been a positive story.
Újra és újra megkongatják a vészharangot, de a riasztás mindig tévesnek bizonyul. És mivel a riasztás mindig téves, ma már nem is vesszük ezt olyan komolyan. Tulajdonképpen arra jutottunk, hogy igen, a technológia akár teljes iparágakat is romba dönthet, teljesen eltörölhet bizonyos szakmákat és foglalkozásokat. Ezzel egy időben viszont a fejlődés merőben új dolgokat hoz magával: vagyis a jövőben új iparágak jelennek majd meg, és ezeknek az iparágaknak természetesen munkásokra lesz szükségük. Új foglalkozások tűnnek fel. Olyanok, amilyeneket ma még el sem tudunk képzelni. Legalábbis, eddig így volt. Eddig minden jól alakult.
It turns out that the new jobs that have been created have generally been a lot better than the old ones. They have, for example, been more engaging. They've been in safer, more comfortable work environments, and, of course, they've paid more. So it has been a positive story. That's the way things have played out so far. But there is one particular class of worker for whom the story has been quite different. For these workers, technology has completely decimated their work, and it really hasn't created any new opportunities at all. And these workers, of course, are horses.
Kiderült, hogy a megjelenő új munkák általában sokkal jobbak, mint a régiek voltak. Sokkal érdekesebbek például. Biztonságosabb és kényelmesebb környezetben végezhetjük őket, és természetesen jobban is fizetnek. Eddig tehát nagyon pozitív a történet. Idáig jutottunk. Van viszont egy olyan dolgozói réteg, akik számára egészen másként alakultak a dolgok. Az ő munkájukat szinte teljesen elvette a technika, és semmiféle új lehetőséget nem hozott helyette. Ezek a munkások természetesen a lovak.
(Laughter)
(Nevetés)
So I can ask a very provocative question: Is it possible that at some point in the future, a significant fraction of the human workforce is going to be made redundant in the way that horses were? Now, you might have a very visceral, reflexive reaction to that. You might say, "That's absurd. How can you possibly compare human beings to horses?" Horses, of course, are very limited, and when cars and trucks and tractors came along, horses really had nowhere else to turn. People, on the other hand, are intelligent; we can learn, we can adapt. And in theory, that ought to mean that we can always find something new to do, and that we can always remain relevant to the future economy.
Hadd tegyek fel egy nagyon provokatív kérdést: lehetséges, hogy egy nap majd a távoli jövőben a humán munkaerő jelentős része is fölöslegessé válik oly módon, ahogy ez a lovakkal történt? Erre valószínűleg zsigerből azt válaszolják: "Ez teljesen abszurd! Hogy lehet az embereket lovakkal összehasonlítani?" A lovaknak természetesen megvannak a maguk korlátai. Mikor megjelentek a teherautók, a traktorok és az autók, a lovak nem tudták megvédeni magukat. Az ember azonban intelligens lény: tudunk tanulni, tudunk alkalmazkodni, És ez elméletben azt jelenti, hogy mindig tudunk valami tennivalót találni magunknak. És épp ezért mindig lesz helyünk a gazdasági folyamatokban.
But here's the really critical thing to understand. The machines that will threaten workers in the future are really nothing like those cars and trucks and tractors that displaced horses. The future is going to be full of thinking, learning, adapting machines. And what that really means is that technology is finally beginning to encroach on that fundamental human capability -- the thing that makes us so different from horses, and the very thing that, so far, has allowed us to stay ahead of the march of progress and remain relevant, and, in fact, indispensable to the economy. So what is it that is really so different about today's information technology relative to what we've seen in the past? I would point to three fundamental things.
De ezen a ponton meg kell értenünk egy fontos dolgot: azok az eszközök, amelyek a jövőben veszélyt jelenthetnek a dolgozókra, egyáltalán nem hasonlíthatók az autókhoz, teherautókhoz, traktorokhoz, melyek a lovakat felváltották. A jövő tele lesz gondolkodásra, tanulásra és alkalmazkodásra képes gépekkel. Ez pedig azt jelenti, hogy a technika végső soron elkezdi lemásolni azt az alapvetően emberi képességet, amitől mi teljesen mások vagyunk, mint a lovak. Azt a bizonyos dolgot, ami eddig lehetővé tette, hogy a fejlődés élén maradjunk, és fontosak lehessünk, és ha már itt tartunk, nélkülözhetetlenek a gazdaság számára. Mennyiben más tehát ma az információtechnológia ahhoz képest, amilyen régen volt? Itt három alapvető dolgot emelnék ki.
The first thing is that we have seen this ongoing process of exponential acceleration. I know you all know about Moore's law, but in fact, it's more broad-based than that; it extends in many cases, for example, to software, it extends to communications, bandwidth and so forth. But the really key thing to understand is that this acceleration has now been going on for a really long time. In fact, it's been going on for decades. If you measure from the late 1950s, when the first integrated circuits were fabricated, we've seen something on the order of 30 doublings in computational power since then. That's just an extraordinary number of times to double any quantity, and what it really means is that we're now at a point where we're going to see just an extraordinary amount of absolute progress, and, of course, things are going to continue to also accelerate from this point. So as we look forward to the coming years and decades, I think that means that we're going to see things that we're really not prepared for. We're going to see things that astonish us.
Az első az, hogy folyamatában láthatjuk ezt az exponenciális fejlődést. Bizonyára mindannyian ismerik Moore törvényét, amit sokkal tágabban is értelmezhetünk; sok esetre alkalmazhatjuk, például a szoftverekre, de kiterjeszthetjük a kommunikációra, a sávszélességre és így tovább. Hogy mindezt megértsük, a legfontosabb, hogy ez a rohamos fejlődés már nagyon régóta tart. Évtizedek óta. Ha mondjuk az 50-es évek végétől számítjuk, amikor az első integrált áramkörök megjelentek, a számítógépek kapacitása harmincszor duplázódott meg. Ennyiszer megduplázni valamit, bármi is az a mennyiség, egészen elképesztő. Ez pedig nem jelent mást, mint hogy elérkezett az az idő, amikor egy hallatlan mértékű, átfogó fejlődést figyelhetünk meg. Ez a folyamat természetesen nemcsak folytatódik, de fel is gyorsul innentől kezdve. Az elkövetkező évekre és évtizedekre vetítve ez úgy gondolom, azt jelenti, hogy olyan dolgok jönnek, melyekre nem vagyunk felkészülve. Meglepő dolgokat látunk majd.
The second key thing is that the machines are, in a limited sense, beginning to think. And by this, I don't mean human-level AI, or science fiction artificial intelligence; I simply mean that machines and algorithms are making decisions. They're solving problems, and most importantly, they're learning. In fact, if there's one technology that is truly central to this and has really become the driving force behind this, it's machine learning, which is just becoming this incredibly powerful, disruptive, scalable technology.
A másik kulcstényező az, hogy a gépek bizonyos értelemben elkezdtek gondolkodni. Ezen nem az emberi szintű mesterséges intelligenciát értem vagy a sci-fi-k mesterséges intelligenciáját. Egyszerűen arról beszélek, hogy gépek és algoritmusok hoznak döntéseket. Problémákat oldanak meg, és még fontosabb, hogy tanulnak. Ha egyetlen technológiát kell megneveznünk, ami felelős ezért, ami a fejlődés mozgatórugója lett, az a gépi tanulás, ami mostanában kezd hihetetlenül hatékony, veszélyes és könnyen adaptálható technológiává válni.
One of the best examples I've seen of that recently was what Google's DeepMind division was able to do with its AlphaGo system. Now, this is the system that was able to beat the best player in the world at the ancient game of Go. Now, at least to me, there are two things that really stand out about the game of Go. One is that as you're playing the game, the number of configurations that the board can be in is essentially infinite. There are actually more possibilities than there are atoms in the universe. So what that means is, you're never going to be able to build a computer to win at the game of Go the way chess was approached, for example, which is basically to throw brute-force computational power at it. So clearly, a much more sophisticated, thinking-like approach is needed. The second thing that really stands out is that, if you talk to one of the championship Go players, this person cannot necessarily even really articulate what exactly it is they're thinking about as they play the game. It's often something that's very intuitive, it's almost just like a feeling about which move they should make.
Az egyik legjobb példa erre, amivel mostanában találkoztam, az, amivel a Google DeepMind csapata állt elő: ez pedig az AlphaGo rendszer. Ez a rendszer képes volt legyőzni a gónak, ennek az ősi játéknak legjobb játékosait. Nos, ami engem illet, két dolog jut elsősorban eszembe a góval kapcsolatban. Az egyik az, hogy ha ismerjük a játékot, tudjuk, hogy a táblán kialakítható lehetséges állások száma lényegében végtelen. Tulajdonképpen több lehetőség van, mint ahány atom a világegyetemben. Ez pedig azt jelenti, hogy a góban nyerni tudó számítógépet nem építhetünk oly módon, ahogyan pl. a sakk esetében lehetséges volt, hogy egyszerűen rászabadítják a számítógép hallatlan számítási kapacitását. Ehhez nyilvánvalóan kifinomultabb, a gondolkodásra hasonlító módszer szükséges. A másik dolog, ami a lényegre tapint, hogy ha megkérdezünk egy gó bajnokot, valószínűleg ő maga sem fogja tudni pontosan elmondani, hogyan gondolkodik, amikor játszik. Gyakran egyszerűen csak a megérzéseire hagyatkozik – mintha megérezné, hová kell lépnie.
So given those two qualities, I would say that playing Go at a world champion level really ought to be something that's safe from automation, and the fact that it isn't should really raise a cautionary flag for us. And the reason is that we tend to draw a very distinct line, and on one side of that line are all the jobs and tasks that we perceive as being on some level fundamentally routine and repetitive and predictable. And we know that these jobs might be in different industries, they might be in different occupations and at different skill levels, but because they are innately predictable, we know they're probably at some point going to be susceptible to machine learning, and therefore, to automation. And make no mistake -- that's a lot of jobs. That's probably something on the order of roughly half the jobs in the economy.
Ha ezt a két szempontot nézzük, azt mondanám, hogy a gót nem lehet világbajnoki szinten gépesíteni. Az a tény viszont, hogy ez nincs így, óvatosságra kell intsen bennünket. Az ok pedig az, hogy hajlamosak vagyunk egy nagyon határozott vonalat húzni: az egyik oldalon vannak azok a munkák és a feladatok, amelyekre úgy tekintünk, mint alapvetően ismétlődő, rutinszerű, kiszámítható feladatokra. Tudjuk, hogy ezek a munkák többféle iparágban is megjelenhetnek: különféle szakmákban, különféle tudásszinten, de alapjában véve kiszámíthatóak. Ezért gondoljuk, hogy előbb-utóbb ezeknél valószínűleg lehetséges lesz a gépi tanulás, és így az automatizálás. És ne legyenek kétségeink, sok ilyen foglakozás van: durván körülbelül a fele azoknak a foglalkozásoknak, amelyekre ma a gazdaság épül.
But then on the other side of that line, we have all the jobs that require some capability that we perceive as being uniquely human, and these are the jobs that we think are safe. Now, based on what I know about the game of Go, I would've guessed that it really ought to be on the safe side of that line. But the fact that it isn't, and that Google solved this problem, suggests that that line is going to be very dynamic. It's going to shift, and it's going to shift in a way that consumes more and more jobs and tasks that we currently perceive as being safe from automation.
Ezen túl viszont, a vonal másik oldalán ott vannak azok a foglalkozások, melyek olyan képességeket feltételeznek, melyeket kizárólag embernek tulajdonítunk, és ezekről azt gondoljuk, biztonságban vannak. Nos, annak alapján, amit a góról tudok, arra tippeltem volna, hogy ez a játék is a biztonságos oldalon van. Az a tény, hogy ez nem így van, és a Google megoldotta a problémát, arra enged következtetni, hogy ez a vonal dinamikusan változik. Elmozdul. Olyan irányban, hogy egyre több olyan munka és feladat tartozik majd ide, amelyekről ma úgy gondoljuk, hogy nem automatizálhatók.
The other key thing to understand is that this is by no means just about low-wage jobs or blue-collar jobs, or jobs and tasks done by people that have relatively low levels of education. There's lots of evidence to show that these technologies are rapidly climbing the skills ladder. So we already see an impact on professional jobs -- tasks done by people like accountants, financial analysts, journalists, lawyers, radiologists and so forth. So a lot of the assumptions that we make about the kind of occupations and tasks and jobs that are going to be threatened by automation in the future are very likely to be challenged going forward.
A másik fontos dolog, amit meg kell értenünk, hogy ez a változás nem csak a rosszul jövedelmező fizikai munkákat érinti majd, az olyan munkákat és feladatokat, melyeket alacsonyan képzett emberek végeznek. Sok bizonyíték van arra, hogy ezek a technológiák hamarosan felérnek a szakmunkákig. Ez a hatás már a magasabb képzettséget igénylő foglalkozásoknál is megfigyelhető. Olyan foglalkozásokra gondolok, mint például a könyvelők, pénzügyi elemzők, újságírók, ügyvédek, radiológusok és a többi. Azok az elképzeléseink, hogy milyen foglalkozásokat, feladatokat és munkákat érint majd a jövőben az automatizáció, valószínűleg tovább bővülnek majd.
So as we put these trends together, I think what it shows is that we could very well end up in a future with significant unemployment. Or at a minimum, we could face lots of underemployment or stagnant wages, maybe even declining wages. And, of course, soaring levels of inequality. All of that, of course, is going to put a terrific amount of stress on the fabric of society. But beyond that, there's also a fundamental economic problem, and that arises because jobs are currently the primary mechanism that distributes income, and therefore purchasing power, to all the consumers that buy the products and services we're producing.
Ezek a trendek összességükben azt mutatják szerintem, hogy a jövőben jelentős munkanélküliséggel kell majd számolnunk. De legalábbis nagy lesz az alulfoglalkoztatottság és stagnálnak vagy esnek a bérek. És természetesen elképesztő mértékű egyenlőtlenséggel is számolnunk kell. Mindez pedig hatalmas nyomást jelent majd a társadalomra. Ezen túl van egy alapvető gazdasági probléma is, ami abból adódik, hogy jelenleg a munka az az elsődleges mechanizmus, amely jövedelmet, és ebből kifolyólag vásárlóerőt biztosít az előállított termékek és szolgáltatások megvásárlásához.
In order to have a vibrant market economy, you've got to have lots and lots of consumers that are really capable of buying the products and services that are being produced. If you don't have that, then you run the risk of economic stagnation, or maybe even a declining economic spiral, as there simply aren't enough customers out there to buy the products and services being produced.
Ahhoz hogy élénk legyen a piacgazdaság, rengeteg vásárlóra van szükség, akik ténylegesen képesek megvásárolni az árucikkeket és szolgáltatásokat, melyeket előállítunk. Ha ez nincs meg, azzal a veszéllyel kell szembenéznünk, hogy a gazdaság stagnálni fog, de lehetséges akár egy lefelé húzó gazdasági spirál is, mivel egyszerűen nincs elég vásárló, aki az előállított termékeket és szolgáltatásokat megvegye.
It's really important to realize that all of us as individuals rely on access to that market economy in order to be successful. You can visualize that by thinking in terms of one really exceptional person. Imagine for a moment you take, say, Steve Jobs, and you drop him on an island all by himself. On that island, he's going to be running around, gathering coconuts just like anyone else. He's really not going to be anything special, and the reason, of course, is that there is no market for him to scale his incredible talents across. So access to this market is really critical to us as individuals, and also to the entire system in terms of it being sustainable.
Fontos felismernünk, hogy egyéni szinten mindannyian erre a piacgazdaságra támaszkodunk, hogy sikeresek legyünk. Könnyen megérthetjük ezt egy igazán kivételes személy példáján keresztül. Vegyük példának Steve Jobsot, és tegyük le őt egyes egyedül egy szigetre. Ezen a szigeten Jobs körbe-körbe fog rohangálni, és kókuszdiót gyűjtöget, mint mindenki más tenné. Semmiben nem fog kitűnni. Az ok természetesen az, hogy nincs piac, ahol bámulatos képességeit kamatoztathatná. Tehát a piac hozzáférhetősége rendkívül fontos az egyén és az egész rendszer számára a fenntarthatóság szempontjából.
So the question then becomes: What exactly could we do about this? And I think you can view this through a very utopian framework. You can imagine a future where we all have to work less, we have more time for leisure, more time to spend with our families, more time to do things that we find genuinely rewarding and so forth. And I think that's a terrific vision. That's something that we should absolutely strive to move toward. But at the same time, I think we have to be realistic, and we have to realize that we're very likely to face a significant income distribution problem. A lot of people are likely to be left behind. And I think that in order to solve that problem, we're ultimately going to have to find a way to decouple incomes from traditional work. And the best, more straightforward way I know to do that is some kind of a guaranteed income or universal basic income.
Akkor pedig felmerül a kérdés: Mihez kezdjünk ezzel? Szerintem nézhetjük ezt egy meglehetősen utópisztikus keretrendszerben. Képzeljünk el egy olyan jövőt, ahol kevesebbet kell dolgozzunk, több időnk jut szórakozásra, több időt tölthetünk a családunkkal, több időnk van olyan dolgokra, amelyek megelégedéssel töltenek el bennünket, és így tovább. Véleményem szerint csodás elképzelés ez. Olyasmi, amit mindenképpen támogatnunk kellene. Ezzel együtt viszont úgy gondolom, a realitás talaján kell maradnunk, rá kell jöjjünk, hogy ez valószínűleg komoly problémát eredményez a jövedelem szétosztásában. Valószínűleg sok ember szakadna le ezen a ponton. Véleményem szerint ahhoz, hogy ezt a problémát megoldjuk, meg kell találnunk annak a módját, hogy a jövedelmet leválasszuk a hagyományos munka fogalmáról. Ennek az általam ismert legjobb és legkézenfekvőbb módja, hogy valamilyen garantált jövedelmet vagy univerzális alapjövedelmet biztosítunk.
Now, basic income is becoming a very important idea. It's getting a lot of traction and attention, there are a lot of important pilot projects and experiments going on throughout the world. My own view is that a basic income is not a panacea; it's not necessarily a plug-and-play solution, but rather, it's a place to start. It's an idea that we can build on and refine. For example, one thing that I have written quite a lot about is the possibility of incorporating explicit incentives into a basic income. To illustrate that, imagine that you are a struggling high school student. Imagine that you are at risk of dropping out of school. And yet, suppose you know that at some point in the future, no matter what, you're going to get the same basic income as everyone else. Now, to my mind, that creates a very perverse incentive for you to simply give up and drop out of school.
Az alapjövedelem kérdése nagyon fontos elképzelés. Sok figyelmet is kap mostanában. Számos fontos kísérlet működik szerte a világon, melyek célja, hogy teszteljék a rendszert. A magánvéleményem az, hogy az alapjövedelem nem varázsszer. Nem feltétlenül automatikusan működő megoldás, sokkal inkább kiindulópont. Olyan elképzelés, amelyre építhetünk, amit finomíthatunk. Az egyik dolog például, amiről sokat írtam, az a lehetőség, hogy hogyan építhetünk be nyílt ösztönzőket az alapjövedelembe. Tegyük fel, hogy önök most középiskolások, és nem igazán megy a tanulás. Képzeljék el, hogy a bukás szélén állnak, de tételezzük fel azt is, hogy tudják, hogy valamikor a jövőben bármi lesz is, ugyanazt az alapjövedelmet fogják kapni, mint bárki más. Nos, úgy gondolom, ez visszás módon arra ösztönöz, hogy egyszerűen adjuk fel, és maradjunk ki a suliból.
So I would say, let's not structure things that way. Instead, let's pay people who graduate from high school somewhat more than those who simply drop out. And we can take that idea of building incentives into a basic income, and maybe extend it to other areas. For example, we might create an incentive to work in the community to help others, or perhaps to do positive things for the environment, and so forth. So by incorporating incentives into a basic income, we might actually improve it, and also, perhaps, take at least a couple of steps towards solving another problem that I think we're quite possibly going to face in the future, and that is, how do we all find meaning and fulfillment, and how do we occupy our time in a world where perhaps there's less demand for traditional work?
Én tehát azt mondanám, hogy ne így építsük ezt fel, hanem fizessünk valamivel többet azoknak, akik elvégzik a középiskolát, mint azoknak, akik kimaradnak. Azt, hogy az ösztönzőket ilyen módon építjük be az alapjövedelembe, akár más területekre is kiterjeszthetjük. Például beemelhetünk olyan elemeket, melyek jutalmazzák a közösségi munkát, hogy segítünk másokon, vagy óvjuk a környezetünket és a többi. Azzal, hogy ösztönzőket építünk be az alapjövedelembe, esetleg még tökéletesítjük is azokat, talán afelé is teszünk néhány lépést, hogy megoldjunk egy másik problémát, amivel a jövőben nagy valószínűséggel szintén számolnunk kell. Ez pedig az, hogy hogyan találjuk meg az élet értelmét: mitől leszünk elégedettek, és mivel töltjük ki az időnket egy olyan világban, ahol kevesebb az igény a hagyományos munkavégzésre.
So by extending and refining a basic income, I think we can make it look better, and we can also, perhaps, make it more politically and socially acceptable and feasible -- and, of course, by doing that, we increase the odds that it will actually come to be.
Azzal, hogy kiterjesztjük és finomítjuk az alapjövedelem fogalmát, méltányosabbá tesszük, és egyben politikailag és társadalmilag is elfogadhatóbbá, kivitelezhetőbbé. És ezzel persze növeljük annak a lehetőségét, hogy ez ténylegesen megvalósuljon.
I think one of the most fundamental, almost instinctive objections that many of us have to the idea of a basic income, or really to any significant expansion of the safety net, is this fear that we're going to end up with too many people riding in the economic cart, and not enough people pulling that cart. And yet, really, the whole point I'm making here, of course, is that in the future, machines are increasingly going to be capable of pulling that cart for us. That should give us more options for the way we structure our society and our economy, And I think eventually, it's going to go beyond simply being an option, and it's going to become an imperative. The reason, of course, is that all of this is going to put such a degree of stress on our society, and also because jobs are that mechanism that gets purchasing power to consumers so they can then drive the economy. If, in fact, that mechanism begins to erode in the future, then we're going to need to replace it with something else or we're going to face the risk that our whole system simply may not be sustainable.
Véleményem szerint az egyik legalapvetőbb, szinte ösztöneinkből fakadó ellenvetésünk az alapjövedelem ötlete, vagy akár a biztonsági háló bármilyen jelentősebb kiterjesztése ellen, az a félelem, hogy egyszerűen túl sokan lesznek ezen a bizonyos gazdasági szekéren, és nem lesznek elegen, akik a szekeret húzzák. A mondandóm lényege viszont pont az, hogy a jövőben ezt a szekeret gépek húzzák majd helyettünk. Ez pedig több választási lehetőséget enged abban a tekintetben, hogy hogyan építjük föl a társadalmunkat és a gazdaságot. Végezetül úgy gondolom, hogy a jövőben több lesz ez már egyszerű opciónál. Kényszerítő erővé válik. Ennek persze az az oka, hogy mindez óriási nyomást jelent majd a társadalomra, másrészt pedig a munka az a mechanizmus, ami a fogyasztók számára a vásárlóerőt biztosítja, és a gazdaságot előremozdítja. Ha ténylegesen bekövetkezik, hogy ez a rendszer a jövőben omladozni kezd, akkor vagy valami mással kell majd helyettesítenünk, vagy azzal a veszéllyel kell szembenéznünk, hogy a rendszer, amiben élünk, nem fenntartható.
But the bottom line here is that I really think that solving these problems, and especially finding a way to build a future economy that works for everyone, at every level of our society, is going to be one of the most important challenges that we all face in the coming years and decades.
Véleményem szerint a következő évek és évtizedek legfontosabb kihívása, hogy megoldást találjunk ezekre a problémákra, különösen arra, hogy miként építsük fel a jövő gazdaságát úgy, hogy mindenkinek, minden társadalmi rétegnek jó legyen.
Thank you very much.
Nagyon köszönöm.
(Applause)
(Taps)