Each of you possesses the most powerful, dangerous and subversive trait that natural selection has ever devised. It's a piece of neural audio technology for rewiring other people's minds. I'm talking about your language, of course, because it allows you to implant a thought from your mind directly into someone else's mind, and they can attempt to do the same to you, without either of you having to perform surgery. Instead, when you speak, you're actually using a form of telemetry not so different from the remote control device for your television. It's just that, whereas that device relies on pulses of infrared light, your language relies on pulses, discrete pulses, of sound.
Mindannyian rendelkezünk azzal a legerőteljesebb, ugyanakkor legveszélyesebb és legrombolóbb vonással, amit a természetes kiválasztódás valaha kialakított. Ez egy bizonyos neuro-audio technológiai elem, amivel átprogramozhatjuk más emberek elméjét. A nyelveinkről beszélek itt természetesen, hiszen ez teszi lehetővé teszi számunkra, hogy saját elménkből közvetlenül valaki máséba ültessünk át egy gondolatot, és ők is megtehessék ugyanazt velünk, méghozzá anélkül, hogy bármelyikünknek is sebészeti beavatkozáson kellene keresztülmennie. Sőt, amikor beszélünk, valójában egyfajta telemetriát használunk, ami nem is olyan nagyon különbözik a tévénkhez tartozó távirányítótól. Pusztán annyi a különbség, hogy az az eszköz infravörös fényimpulzusokra reagál, a mi nyelvünk pedig egyedi hangimpulzusokra.
And just as you use the remote control device to alter the internal settings of your television to suit your mood, you use your language to alter the settings inside someone else's brain to suit your interests. Languages are genes talking, getting things that they want. And just imagine the sense of wonder in a baby when it first discovers that, merely by uttering a sound, it can get objects to move across a room as if by magic, and maybe even into its mouth.
És éppúgy, ahogyan a távirányítóval megválaszthatod a TV-d beállításait a kedvednek megfelelően, a nyelvhasználatod segítségével megváltoztathatod egy másik ember agyán belül a 'beállításokat' a saját érdekeidnek megfelelően. A nyelv olyan, mintha a gének beszélgetnének, hogy elérjék, amit akarnak. És képzeljük csak el, hogy egy kisbaba mennyire elcsodálkozik, mikor először felfedezi, hogy pusztán egy hang kiadásával képes elérni azt, hogy tárgyak mozduljanak meg szobaszerte, mintha valami varázslat lenne, és még akár a szájába is kerüljenek!
Now language's subversive power has been recognized throughout the ages in censorship, in books you can't read, phrases you can't use and words you can't say. In fact, the Tower of Babel story in the Bible is a fable and warning about the power of language. According to that story, early humans developed the conceit that, by using their language to work together, they could build a tower that would take them all the way to heaven. Now God, angered at this attempt to usurp his power, destroyed the tower, and then to ensure that it would never be rebuilt, he scattered the people by giving them different languages -- confused them by giving them different languages. And this leads to the wonderful irony that our languages exist to prevent us from communicating. Even today, we know that there are words we cannot use, phrases we cannot say, because if we do so, we might be accosted, jailed, or even killed. And all of this from a puff of air emanating from our mouths.
Nos, a nyelv romboló ereje is feltűnt az idők során, a cenzúra formájában, mikor is bizonyos könyveket nem lehet elolvasni, bizonyos kifejezéseket nem lehet használni, és bizonyos szavakat nem lehet kimondani. Valójában a Bibliában a Bábel Tornya történet is egy ilyen mese, ami a nyelv erejére figyelmeztet. A történet szerint korai őseink olyan önhitté váltak, hogy azt képzelték, a nyelvet felhasználva az együttműködéshez, akár egy olyan tornyot is fel tudnak építeni, amely a mennyekig felviszi őket! Isten azonban megdühödött attól félvén, hogy hatalmát elbitorolják, ezért lerombolta a tornyot, és hogy bebiztosítsa, hogy soha többé ne épülhessen újra, szertefoszlatta az embereket azáltal, hogy különböző nyelveket adott a szájukba -- összezavarta őket a különböző nyelvekkel. Ez vezet ahhoz a nagyszerű iróniához, miszerint nyelveink amiatt léteznek, hogy megóvjanak bennünket az egymással való kommunikációtól. Még ma is, tudjuk, hogy vannak olyan szavak, amelyeket nem lehet használni, kifejezések, amiket nem lehet kimondani, mert ha megtesszük, megszólhatnak, bebörtönözhetnek, vagy akár meg is ölhetnek! Mindez egy adag levegő miatt, amely a szánkból árad ki.
Now all this fuss about a single one of our traits tells us there's something worth explaining. And that is how and why did this remarkable trait evolve, and why did it evolve only in our species? Now it's a little bit of a surprise that to get an answer to that question, we have to go to tool use in the chimpanzees. Now these chimpanzees are using tools, and we take that as a sign of their intelligence. But if they really were intelligent, why would they use a stick to extract termites from the ground rather than a shovel? And if they really were intelligent, why would they crack open nuts with a rock? Why wouldn't they just go to a shop and buy a bag of nuts that somebody else had already cracked open for them? Why not? I mean, that's what we do.
Mindez a kellemetlenség csupán egyetlen jellemvonásunk miatt azt sugallja, hogy van itt valami, amit bizony érdemes megfejteni! És az pedig az, hogy hogyan és miért fejlődött ki ez a figyelemreméltó jellemzőnk, és hogy miért fejlődött ki kizárólag a mi fajunknál. Nos, kissé meglepő lehet, hogy egy ilyen kérdés megválaszolásához vissza kell menjünk egészen a csimpánzok eszközhasználatáig. Namost, ezek a csimpánzok használnak eszközöket, amit mi intelligenciájuk jeleként tartunk számon. De ha tényleg intelligensek lennének, miért használnának botot ahhoz, hogy termeszeket kotorjanak ki a földből, ahelyett, hogy lapátolnának? És ha tényleg intelligensek lennének, miért szikladarabbal törnék fel a dióféléket? Miért nem mennek el egyszerűen egy boltba és vesznek egy zacskó diót, amit valaki más tört meg és nyitott fel nekik? Miért nem? Úgy értem, hogy hisz' mi is ezt tesszük!
Now the reason the chimpanzees don't do that is that they lack what psychologists and anthropologists call social learning. They seem to lack the ability to learn from others by copying or imitating or simply watching. As a result, they can't improve on others' ideas or learn from others' mistakes -- benefit from others' wisdom. And so they just do the same thing over and over and over again. In fact, we could go away for a million years and come back and these chimpanzees would be doing the same thing with the same sticks for the termites and the same rocks to crack open the nuts.
Hát azért nem teszik ezt a csimpánzok, mert náluk nincs meg az, amit a pszichológusok és antropológusok szociális tanulásnak hívnak. Úgy tűnik, nem áll rendelkezésükre az a képesség, hogy másoktól tanuljanak másolás vagy utánzás segítségével, vagy akár szimplán csak a másik megfigyelésével. Ennek eredményeképpen nem képesek mások ötleteit továbbfejleszteni, vagy mások hibáiból tanulni -- mások bölcsességéből előnyt kovácsolni. Ezért csinálják ugyanazt a dolgot újra és újra és újra. Elmehetnénk egymillió évre és visszatérhetnénk, és ezek a csimpánzok még mindig ugyanazt művelnék, ugyanolyan botot használnának a termeszekhez és ugyanolyan kővel törögetnék a diókat.
Now this may sound arrogant, or even full of hubris. How do we know this? Because this is exactly what our ancestors, the Homo erectus, did. These upright apes evolved on the African savanna about two million years ago, and they made these splendid hand axes that fit wonderfully into your hands. But if we look at the fossil record, we see that they made the same hand axe over and over and over again for one million years. You can follow it through the fossil record. Now if we make some guesses about how long Homo erectus lived, what their generation time was, that's about 40,000 generations of parents to offspring, and other individuals watching, in which that hand axe didn't change. It's not even clear that our very close genetic relatives, the Neanderthals, had social learning. Sure enough, their tools were more complicated than those of Homo erectus, but they too showed very little change over the 300,000 years or so that those species, the Neanderthals, lived in Eurasia.
Arrogánsnak, vagy akár önhittnek tűnhet mindez. De honnan tudjuk ezt? Hát pontosan ezt csinálta az ősünk, a Homo Erectus! Ezek a felegyenesedett emberszabásúak az afrikai szavannákon fejlődtek ki kb. 2 millió évvel ezelőtt, ők készítették ezeket a pompás kézibaltákat, amelyek oly csodásan illenek a kézbe. Ám ha megnézzük az ősleleteket, azt láthatjuk, hogy ugyanilyen kézibaltát készítettek újra és újra és újra, egy millió éven keresztül! Követhetjük az ősleletek segítségével. Ha számításba vesszük, hogy mennyi ideig élt egy Homo Erectus, mennyi volt a generációs idejük, akkor a szülők és utódok kb. 40 ezer generációja, valamint más személyek figyeltek, mialatt az a kézibalta továbbra sem változott! Az sem ismert számunkra, hogy vajon az egészen közeli genetikai rokonunk, a neandervölgyi, rendelkezett-e ilyen szociális tanulási készséggel. Az biztos, hogy az eszközeik azért már bonyolultabbak voltak, mint a Homo Erectuséi, ám ezek is csak nagyon kevés változást mutattak a 300 ezer, vagy hány év során, mialatt annak a fajnak a tagjai, a neandervölgyiek Eurázsiát népesítették.
Okay, so what this tells us is that, contrary to the old adage, "monkey see, monkey do," the surprise really is that all of the other animals really cannot do that -- at least not very much. And even this picture has the suspicious taint of being rigged about it -- something from a Barnum & Bailey circus.
Rendben, tehát ez azt mutatja nekünk, hogy a régi 'utánozó majom' kifejezéssel ellentétben az a meglepő, hogy valójában egyetlen más faj képviselői sem képesek megtenni ezt -- legalábbis nem nagyon. És még ennek a képnek a láttán is felsejlik bennünk a gyanú, hogy talán meg van hamisítva -- egy ízelítő a Barnum & Bailey cirkuszból.
But by comparison, we can learn. We can learn by watching other people and copying or imitating what they can do. We can then choose, from among a range of options, the best one. We can benefit from others' ideas. We can build on their wisdom. And as a result, our ideas do accumulate, and our technology progresses. And this cumulative cultural adaptation, as anthropologists call this accumulation of ideas, is responsible for everything around you in your bustling and teeming everyday lives. I mean the world has changed out of all proportion to what we would recognize even 1,000 or 2,000 years ago. And all of this because of cumulative cultural adaptation. The chairs you're sitting in, the lights in this auditorium, my microphone, the iPads and iPods that you carry around with you -- all are a result of cumulative cultural adaptation.
De az összehasonlítással is tanulhatunk! Tanuhatunk azáltal, hogy másokat figyelünk, másolunk, vagy utánozzuk, amit ők meg tudnak tenni. Akkor aztán egy nagyobb választékból választhatjuk ki a legjobbat. Előnyt kovácsolhatunk mások ötleteiből. Építhetünk az ő bölcsességükre. Eredményképpen pedig a saját ötlettárunk is bővülni fog, és a technológiáink fejlődni fognak. Majd ez a felgyülemlő kulturális adaptáció, ahogy az antropológusok nevezik, az ötlettár eme felhalmozódása lesz a felelős mindenért, ami körülvesz bennünket, nyüzsgő csoportos mindennapi életeinkben. Ez alatt azt értem, hogy a világunk elképesztő mértékben átalakult ahhoz képest, amit 1000-2000 évvel ezelőtt figyelhettünk volna meg! S mindez a felgyülemlő kulturális adaptáció következtében. A szék, amin ülünk, a fények ebben a teremben, a mikrofonom, az iPad-ek és iPod-ok, amiket magunkkal cipelünk, mind a felhalmozódó kulturális adaptáció eredményei.
Now to many commentators, cumulative cultural adaptation, or social learning, is job done, end of story. Our species can make stuff, therefore we prospered in a way that no other species has. In fact, we can even make the "stuff of life" -- as I just said, all the stuff around us. But in fact, it turns out that some time around 200,000 years ago, when our species first arose and acquired social learning, that this was really the beginning of our story, not the end of our story. Because our acquisition of social learning would create a social and evolutionary dilemma, the resolution of which, it's fair to say, would determine not only the future course of our psychology, but the future course of the entire world. And most importantly for this, it'll tell us why we have language.
Namost sok elemző szerint a felhalmozódó kulturális adaptáció vagy társadalmi tanulás le van tudva, a történetnek vége. Fajunk képes létrehozni dolgokat, ezért fejlődtünk olyan irányba, amilyenbe rajtunk kívül egyetlen más faj sem. Még "az élet anyagát" is képesek vagyunk létrehozni -- amint említettem, az összes körülöttünk lévő dolgot. Azonban az derült ki, hogy mintegy 200 ezer évvel ezelőtt, amikor a fajunk először felegyenesedett és elsajátította a társadalmi tanulást, az valójában a kezdete volt a történetünknek, nem pedig a vége! Mert a társadalmi tanulás elsajátítása egy társadalmi és evolúciós dilemmát tár elénk, mely, nyugodtan kimondhatom, nem csak a pszichológiánk jövőbeli alakulását határozza meg, de az egész világ jövőbeli alakulását! És ami ezzel kapcsolatban a legfontosabb, az az, hogy elárulja nekünk, miért van nyelvünk.
And the reason that dilemma arose is, it turns out, that social learning is visual theft. If I can learn by watching you, I can steal your best ideas, and I can benefit from your efforts, without having to put in the time and energy that you did into developing them. If I can watch which lure you use to catch a fish, or I can watch how you flake your hand axe to make it better, or if I follow you secretly to your mushroom patch, I can benefit from your knowledge and wisdom and skills, and maybe even catch that fish before you do. Social learning really is visual theft. And in any species that acquired it, it would behoove you to hide your best ideas, lest somebody steal them from you.
És az ok, ami miatt ez a dilemma kialakult, az, hogy kiderült, hogy a társadalmi tanulás valójában vizuális lopás. Ha képes vagyok tanulni azáltal, hogy figyellek téged, ellophatom a legjobb ötleteidet, előnyhöz juthatok a te erőfeszítéseid által, anélkül, hogy nekem magamnak kellene ugyanazt az időt és energiát belefektetnem, amit te fektettél a kifejlesztésükbe. Ha láthatom, hogy milyen csalit használsz horgászáskor, vagy figyelhetem, hogyan élezed a kézi baltádat, hogy jobb legyen, vagy ha titokban követlek, amikor a gombászó területedre tartasz, akkor előnyhöz juthatok a te tudásod, bölcsességed, és képességeid által, és még az is előfordulhat, hogy azt a halat még előtted kifogom! A társadalmi tanulás tényleg vizuális lopás. És bármely fajnál, amelyik elsajátította, megillet téged az a jog, hogy elrejtsd a legjobb ötleteidet, nehogy valaki ellophassa azokat.
And so some time around 200,000 years ago, our species confronted this crisis. And we really had only two options for dealing with the conflicts that visual theft would bring. One of those options was that we could have retreated into small family groups. Because then the benefits of our ideas and knowledge would flow just to our relatives. Had we chosen this option, sometime around 200,000 years ago, we would probably still be living like the Neanderthals were when we first entered Europe 40,000 years ago. And this is because in small groups there are fewer ideas, there are fewer innovations. And small groups are more prone to accidents and bad luck. So if we'd chosen that path, our evolutionary path would have led into the forest -- and been a short one indeed.
Így aztán olyan 200 ezer évvel ezelőtt a fajunknak szembe kellett néznie ezzel a krízissel. És valóban csak két választásunk volt azzal kapcsolatban, ahogyan a vizuális lopásból eredő konfliktusokat kezeljük. Az egyik ilyen lehetséges választás az volt, hogy kis családi csoportokba húzódhattunk volna vissza. Mert akkor az ötleteink és tudásunk jótéteményei csak a rokonainkra származtak volna tovább. Ha ezt választottuk volna, úgy 200 ezer évvel ezelőtt, valószínűleg még mindig úgy élnénk, ahogy a neandervölgyiek éltek annak idején, amikor először betettük a lábunkat Európába 40 ezer évvel ezelőtt. Ez azért van így, mert kisebb csoportokban kevesebb ötlet merül fel, kevesebb az újítás. És a kis csoportok jobban ki vannak szolgáltatva baleseteknek és szerencsétlenségeknek. Tehát ha ezt az ösvényt választottuk volna, az evolúciós ösvényünk az erdőbe vezetett volna -- és elég rövidre sikeredett volna.
The other option we could choose was to develop the systems of communication that would allow us to share ideas and to cooperate amongst others. Choosing this option would mean that a vastly greater fund of accumulated knowledge and wisdom would become available to any one individual than would ever arise from within an individual family or an individual person on their own. Well, we chose the second option, and language is the result.
A másik választás, ami előttünk állt, az volt, hogy kifejlesszük a kommunikációs rendszereket, amelyek lehetővé teszik, hogy megosszuk az ötleteinket, és együttműködjünk másokkal. Ez a választás azt eredményezi, hogy egy sokkal nagyobb mértékű felhalmozódott tudás és bölcsesség válik elérhetővé minden egyes személy számára, mint amennyi valaha is felmerülne egyetlen családban vagy egyetlen személynél, aki egymaga van. Nos, a második lehetőséget választottuk, és a nyelv az eredménye.
Language evolved to solve the crisis of visual theft. Language is a piece of social technology for enhancing the benefits of cooperation -- for reaching agreements, for striking deals and for coordinating our activities. And you can see that, in a developing society that was beginning to acquire language, not having language would be a like a bird without wings. Just as wings open up this sphere of air for birds to exploit, language opened up the sphere of cooperation for humans to exploit. And we take this utterly for granted, because we're a species that is so at home with language,
A nyelv azért fejlődött ki, hogy megoldja a vizuális lopás válságát. A nyelv egy olyan társadalmi technológiai megnyilvánulás, amelynek célja az együttműködés jótéteményeinek növelése -- hogy megegyezésekre jussunk, alkukat kössünk, és hogy tevékenységeinket összeegyeztessük. És láthatjuk, hogy egy fejlődő társadalom, amely éppen kezdte elsajátítani a nyelvhasználatot, a nyelv nélkül egy szárny nélküli madárhoz lett volna hasonlatos! Éppen ahogy a szárnyak feltárják a felfedezéshez a perspektívát a madarak számára a levegőégben, a nyelv feltárta az együttműködés perspektíváját az emberek számára. És mindezt teljesen magától értetődőnek vesszük, hisz mi egy olyan faj vagyunk, amely annyira otthon van a nyelvekben.
but you have to realize that even the simplest acts of exchange that we engage in are utterly dependent upon language. And to see why, consider two scenarios from early in our evolution. Let's imagine that you are really good at making arrowheads, but you're hopeless at making the wooden shafts with the flight feathers attached. Two other people you know are very good at making the wooden shafts, but they're hopeless at making the arrowheads. So what you do is -- one of those people has not really acquired language yet. And let's pretend the other one is good at language skills.
Rá kell azonban jönnünk, hogy még a legapróbb tevékenységek is, amelyekbe belefogunk, teljes mértékben nyelvünk függvényei! Ahhoz, hogy megértsük, vegyünk két forgatókönyvet fejlődésünk korai szakaszából. Képzeljük el, hogy igen jók vagyunk nyílhegykészítésben, de reménytelenek farúd készítésében, amelyre a repülőtollak kerülnek. Van két másik ember az ismeretségi körünkben, akik nagyon ügyesen készítik a farudakat, viszont ők meg a nyílhegy készítésében reménytelenek. Tehát, akkor a következőt teszed -- az egyikük nem igazán sajátította még el a nyelvet. És tételezzük fel, hogy a másik pedig nagyon jó a nyelvi készségek terén.
So what you do one day is you take a pile of arrowheads, and you walk up to the one that can't speak very well, and you put the arrowheads down in front of him, hoping that he'll get the idea that you want to trade your arrowheads for finished arrows. But he looks at the pile of arrowheads, thinks they're a gift, picks them up, smiles and walks off. Now you pursue this guy, gesticulating. A scuffle ensues and you get stabbed with one of your own arrowheads. Okay, now replay this scene now, and you're approaching the one who has language. You put down your arrowheads and say, "I'd like to trade these arrowheads for finished arrows. I'll split you 50/50." The other one says, "Fine. Looks good to me. We'll do that." Now the job is done.
Nos egy nap fogod magad, és egy kupac nyílheggyel odasétálsz ahhoz a fickóhoz, aki nem nagyon tud beszélni, leteszed pontosan eléje a nyílhegyeket, abban reménykedve, hogy rájön az elképzelésedre, miszerint nyílhegyekkel akarsz cserét folytatni - kész nyilakért cserébe. Ő azonban a nyílhegykupacra tekintve úgy érti, hogy az ajándék, felkapja őket, mosolyog, majd elsétál. Te erre próbálod a srácot gesztikulálva meggyőzni. Dulakodás alakul ki, és leszúrnak az egyik tőled származó nyílheggyel. Rendben, játsszuk újra a jelenetet, most azt a fickót közelíted meg, aki bírja a nyelvet. Leteszed a nyílhegyeidet és azt mondod: "szeretném a nyílhegyeimet elcserélni kész nyilakra. 50/50 százalékban osztozunk. Mire a másik: "Rendben. Jónak tűnik. Csináljuk ezt." Ezúttal az üzlet megkötve!
Once we have language, we can put our ideas together and cooperate to have a prosperity that we couldn't have before we acquired it. And this is why our species has prospered around the world while the rest of the animals sit behind bars in zoos, languishing. That's why we build space shuttles and cathedrals while the rest of the world sticks sticks into the ground to extract termites. All right, if this view of language and its value in solving the crisis of visual theft is true, any species that acquires it should show an explosion of creativity and prosperity. And this is exactly what the archeological record shows.
Amint rendelkezünk nyelvvel, meg tudjuk osztani egymással az elképzeléseinket és együtt tudunk működni, hogy olyan jólétben élhessünk, amilyenben nem tudtunk azelőtt, hogy azt elsajátítottuk volna. És épp ez az, ami miatt a mi fajunk fejlődött világszerte, míg a többi állatfaj állatkertekben, rácsok mögött ücsörögve hervadozik. Ezért van az, hogy mi űrhajókat és katedrálisokat építünk, míg a világ többi része még mindig a botokkal kapirgálja a földet a termeszek miatt. Rendben, amennyiben a nyelv ilyenfajta értelmezése és annak értéke igaznak bizonyul a vizuális lopás krízisének megoldása tekintetében, akkor azok a fajok, akik elsajátítják robbanásszerű kreativitást és fejlődést kell, hogy mutassanak! Márpedig az archeológiai feljegyzések éppen ezt mutatják.
If you look at our ancestors, the Neanderthals and the Homo erectus, our immediate ancestors, they're confined to small regions of the world. But when our species arose about 200,000 years ago, sometime after that we quickly walked out of Africa and spread around the entire world, occupying nearly every habitat on Earth. Now whereas other species are confined to places that their genes adapt them to, with social learning and language, we could transform the environment to suit our needs. And so we prospered in a way that no other animal has. Language really is the most potent trait that has ever evolved. It is the most valuable trait we have for converting new lands and resources into more people and their genes that natural selection has ever devised.
Ha vesszük az őseinket, a neandervölgyieket és a Homo Erectust, a közvetlen ősünket, bizony mindössze a világ kis területén voltak honosak. De amikor a fajok felemelkedtek, kb. 200 ezer évvel ezelőtt, nem sokkal azután nagyon gyorsan kisétáltunk Afrikából, és szétterjedtünk az egész világon, benépesítve szinte minden lakható helyet a Földön. Namost, míg más fajokat génjeik olyan helyekre kényszerítenek, amelyekhez alkalmazkodni képesek, mi a társadalmi tanulás és a nyelv segítségével át tudjuk alakítani a környezetet szükségleteinknek megfelelően. Így tudtunk olyan irányba fejlődni, amilyenbe más állat nem volt képes. A nyelv tényleg a leghatékonyabb tulajdonságunk, ami valaha is kifejlődött! Ez a legértékesebb tulajdonságunk, amit alkalmazni tudunk annak érdekében, hogy új területeket és erőforrásokat át tudjunk alakítani úgy, hogy még annál is több ember és azok génjei élhessenek ott, mint amit a természetes szelekció valaha is kidolgozott.
Language really is the voice of our genes. Now having evolved language, though, we did something peculiar, even bizarre. As we spread out around the world, we developed thousands of different languages. Currently, there are about seven or 8,000 different languages spoken on Earth. Now you might say, well, this is just natural. As we diverge, our languages are naturally going to diverge. But the real puzzle and irony is that the greatest density of different languages on Earth is found where people are most tightly packed together.
A nyelv tényleg a génjeink hangja! Azzal együtt, hogy kifejlesztettük a nyelvet, tettünk valami különöset is, majdhogynem groteszket. Ahogy széterjedtünk a világban, sok ezer különböző nyelvet fejlesztettünk ki. Jelenleg kb. 8000 különböző nyelvet beszélnek a Földön. Namost, lehet, hogy azt mondják, hogy ez teljesen természetes. Ahogy divergálunk, nyelveink is divergálnak természetszerűleg. De az igazi rejtély és irónia abban áll, hogy a Földön a különböző nyelvek legnagyobb sűrűsége ott található, ahol az emberek legszorosabban élnek együtt.
If we go to the island of Papua New Guinea, we can find about 800 to 1,000 distinct human languages, different human languages, spoken on that island alone. There are places on that island where you can encounter a new language every two or three miles. Now, incredible as this sounds, I once met a Papuan man, and I asked him if this could possibly be true. And he said to me, "Oh no. They're far closer together than that." And it's true; there are places on that island where you can encounter a new language in under a mile. And this is also true of some remote oceanic islands.
Ha felkeressük Pápua Új-Guinea szigetét, találunk vagy 800-1000 eltérő emberi nyelvet, különbözőket, amelyeket kizárólag azon a szigeten beszélnek. Vannak azon a szigeten olyan helyek, ahol két-három mérföldenként találkozhatsz új nyelvvel. Nos, akármilyen hihetetlen, találkoztam egyszer egy pápuai emberrel, és megkérdeztem tőle, hogy vajon ez igaz-e. És azt válaszolta: "Ó, nem. Annál sokkal közelebb élnek egymáshoz!" És ez így van; vannak helyek azon a szigeten, ahol akár egy mérföldön belül találunk egy új nyelvet! És igaz ez néhány elhagyatott óceániai szigetre is.
And so it seems that we use our language, not just to cooperate, but to draw rings around our cooperative groups and to establish identities, and perhaps to protect our knowledge and wisdom and skills from eavesdropping from outside. And we know this because when we study different language groups and associate them with their cultures, we see that different languages slow the flow of ideas between groups. They slow the flow of technologies. And they even slow the flow of genes. Now I can't speak for you, but it seems to be the case that we don't have sex with people we can't talk to. (Laughter) Now we have to counter that, though, against the evidence we've heard that we might have had some rather distasteful genetic dalliances with the Neanderthals and the Denisovans.
Így hát az rajzolódik ki, hogy nemcsak együttműködésre használjuk a nyelveinket, hanem arra is, hogy védőgyűrűvel vegyük körül az együttműködő csoportjainkat, és hogy megteremtsük az önazonosságunkat, és talán azért is, hogy megvédjük a tudásunkat, a bölcsességünket és a képességeinket a külső lehallgatásoktól. Tudjuk ezt, hiszen amikor különféle nyelvi csoportokat tanulmányozunk, és a kultúráikkal összekapcsoljuk őket, azt láthatjuk, hogy a különböző nyelvek lelassítják az eszmecserét a csoportok közt. Lelassítják a technológia áramlását is. És még a gének áramlását is lelassítják! Namost, az Önök nevében nem beszélhetek, de nagyon úgy néz ki a helyzet, hogy nem is szexelünk olyasvalakivel, akivel nem tudunk beszélni! (Nevetés) Namost, ezzel is számolnunk kell, minden bizonyíték ellenére, amiről hallottunk, hogy volt netán némi erősen ízléstelen genetikai enyelgésünk a neandervölgyiekkel és a Deniszovánokkal.
(Laughter)
(Nevetés)
Okay, this tendency we have, this seemingly natural tendency we have, towards isolation, towards keeping to ourselves, crashes head first into our modern world. This remarkable image is not a map of the world. In fact, it's a map of Facebook friendship links. And when you plot those friendship links by their latitude and longitude, it literally draws a map of the world. Our modern world is communicating with itself and with each other more than it has at any time in its past. And that communication, that connectivity around the world, that globalization now raises a burden. Because these different languages impose a barrier, as we've just seen, to the transfer of goods and ideas and technologies and wisdom. And they impose a barrier to cooperation.
Rendben, nos ez a tendencia itt, ez a láthatóan természetes tendenciánk az elszigetelődés felé, hogy megtartsuk magunkat önmagunknak, fejjel ütközik a modern világunkba! Ez a figyelemreméltó kép nem a világ térképe. Hanem valójában a Facebook barátságok láncolatai. És amikor ezeknek a baráti kapcsolatoknak a földrajzi helyét meghatározzuk a hosszúságuk és szélességük által, az ténylegesen kirajzolja a világ térképét! A modern világunk többet kommunikál önmagával és benne mi, egymással, mint amennyit valaha, a múltunk során, bármikor. És ez a kommunikáció, ez a világ körüli összekapcsolódás, ez a globalizáció, most egy új akadályt állít elénk. Mert ezek a különböző nyelvek bizony korlátot állítanak a termékek, eszmék, technológiák és bölcsesség átvitelének útjába, ahogy az imént láttuk. És korlátot állítanak az együttműködés útjába is.
And nowhere do we see that more clearly than in the European Union, whose 27 member countries speak 23 official languages. The European Union is now spending over one billion euros annually translating among their 23 official languages. That's something on the order of 1.45 billion U.S. dollars on translation costs alone. Now think of the absurdity of this situation. If 27 individuals from those 27 member states sat around table, speaking their 23 languages, some very simple mathematics will tell you that you need an army of 253 translators to anticipate all the pairwise possibilities. The European Union employs a permanent staff of about 2,500 translators. And in 2007 alone -- and I'm sure there are more recent figures -- something on the order of 1.3 million pages were translated into English alone.
És sehol nem nyilvánvalóbb ez, mint az Európai Unióban, amelynek a 27 tagállama 23 különböző nyelvet beszél! Az Európai Unió manapság több, mint egy milliárd eurót költ el évente a 23 különböző nyelv közti fordításra! Ez kb. 1.45 milliárd USA dollár pusztán fordítási költségként! Gondoljuk csak végig ennek a helyzetnek az abszurditását! Ha 27 egyén abból a 27 tagállamból egy asztal köré ülne, és 23 különböző nyelvet beszélne, egy nagyon egyszerű kis számolással kiderülhet, hogy egy 253 főt számláló fordítói hadsereggel kell felszerelkeznünk, hogy az összes párban zajló beszélgetésre felkészüljünk! Az Európai Unió egy 2500 főből álló állandó fordítói állományt alkalmaz. És egyedül 2007-ben -- aminél szerintem frissebb számok is léteznek -- mintegy 1.3 millió oldal lett lefordítva pusztán angol nyelvre!
And so if language really is the solution to the crisis of visual theft, if language really is the conduit of our cooperation, the technology that our species derived to promote the free flow and exchange of ideas, in our modern world, we confront a question. And that question is whether in this modern, globalized world we can really afford to have all these different languages.
Úgyhogy ha a nyelv tényleg megoldás a vizuális lopás krízisére, ha a nyelv tényleg a 'csatorna' az együttműködés számára, a technológia, amit a fajunk kifejlesztett az eszmecsere szabad folyásának elősegítésére, akkor a modern világunkban egy kérdéssel szembesülünk. És ez a kérdés a következő: ebben a modern, globalizált világban vajon tényleg megengedhetünk magunknak ennyi különböző nyelvet?
To put it this way, nature knows no other circumstance in which functionally equivalent traits coexist. One of them always drives the other extinct. And we see this in the inexorable march towards standardization. There are lots and lots of ways of measuring things -- weighing them and measuring their length -- but the metric system is winning. There are lots and lots of ways of measuring time, but a really bizarre base 60 system known as hours and minutes and seconds is nearly universal around the world. There are many, many ways of imprinting CDs or DVDs, but those are all being standardized as well. And you can probably think of many, many more in your own everyday lives.
Vagy, úgy is fogalmazhatnék, hogy a természet nem ismer egyetlen más olyan körülményt sem, melyben funkcionálisan azonos vonások egyidőben létezhetnek! Egyikük mindig győzedelmeskedik a gyengébb felett. Láthatjuk ezt a standardizálódás felé vezető feltartóztathatatlan menetelés közepette. Rengetegféleképpen lehet dolgokat megmérni -- a súlyukat, a hosszukat megmérni -- de a metrikus rendszer a befutó. Rengetegféleképpen lehet az időt mérni, de egy elég fura 60-as alapú rendszer, amit óráknak, perceknek, és másodperceknek nevezünk, lett majdnemhogy univerzális az egész világon. Nagyon sokféleképpen lehet CD-ket és DVD-ket feliratozni, de ezeket is standardizálják. És valószínűleg fel tudunk még hozni sok ilyesmit a saját mindennapi életünkből.
And so our modern world now is confronting us with a dilemma. And it's the dilemma that this Chinese man faces, who's language is spoken by more people in the world than any other single language, and yet he is sitting at his blackboard, converting Chinese phrases into English language phrases. And what this does is it raises the possibility to us that in a world in which we want to promote cooperation and exchange, and in a world that might be dependent more than ever before on cooperation to maintain and enhance our levels of prosperity, his actions suggest to us it might be inevitable that we have to confront the idea that our destiny is to be one world with one language.
Szóval a modern világunk egy dilemmával szembesít minket. És ez az a dilemma, amivel ez a kínai férfi szembesül, akinek a nyelvét többen beszélik a világon, mint bármely más nyelvet, és mégis ott kell ülnie a táblája előtt, és a kínai mondatokat fordítgatnia angol mondatokra. És ez azt veti fel, hogy felmerül előttünk a lehetőség, hogy egy olyan világban, ahol az együttműködést és a cserét szeretnénk elősegíteni, egy olyan világban, ami lehet, hogy minden eddiginél erőteljesebben fog függeni az együttműködéstől, hogy fenntarthassuk és növelhessük a jólétünket, a férfi tette azt sugallja, hogy lehet, hogy elkerülhetetlen lesz szembenéznünk azzal a gondolattal, miszerint sorsunk az, hogy egy világ legyünk - egy nyelvvel!
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)
Matt Ridley: Mark, one question. Svante found that the FOXP2 gene, which seems to be associated with language, was also shared in the same form in Neanderthals as us. Do we have any idea how we could have defeated Neanderthals if they also had language?
Matt Ridley: Mark, egy kérdés. Svante azt találta, hogy a FOXP2 gén, amely úgy tűnik a nyelvért felelős, ugyanúgy továbbadódott a neandervölgyieknél, mint nálunk. Van bármi elképzelés arról, hogyan győzhettük le a neandervölgyieket ha nekik is megvolt a nyelvük?
Mark Pagel: This is a very good question. So many of you will be familiar with the idea that there's this gene called FOXP2 that seems to be implicated in some ways in the fine motor control that's associated with language. The reason why I don't believe that tells us that the Neanderthals had language is -- here's a simple analogy: Ferraris are cars that have engines. My car has an engine, but it's not a Ferrari. Now the simple answer then is that genes alone don't, all by themselves, determine the outcome of very complicated things like language. What we know about this FOXP2 and Neanderthals is that they may have had fine motor control of their mouths -- who knows. But that doesn't tell us they necessarily had language.
Mark Pagel: Ez egy nagyon jó kérdés. Sokan ismerik azt az elképzelést, miszerint van ez a FOXP2 gén, ami úgy tűnik valamilyen módon érintett a finommotoros koordinációban, ami a nyelvhez kapcsolódik. Az ok, ami miatt nem hiszem, hogy ezt azt bizonyítaná, hogy a neandervölgyieknek volt nyelvük -- álljon itt egy egyszerű párhuzam: a Ferrarik olyan autók, amelyeknek van motorja. Az én kocsimnak van motorja, mégsem Ferrari! Tehát az egyszerű válasz erre az, hogy a gének magukban nem határozzák meg a végeredményt egy ilyen nagyon bonyolult kérdésnél, mint amilyen a nyelv. Amit erről a FOXP2-ről tudunk a neandervölgyiek esetében, az mindössze az, hogy lehet, hogy volt finommotoros kontrolljuk a szájukat illetően -- ki tudja! De ez egyáltalán nem sugallja azt, hogy mindenképpen kellett, hogy legyen nyelvük.
MR: Thank you very much indeed.
MR: Tényleg nagyon köszönöm.
(Applause)
(Taps)