I write about food. I write about cooking. I take it quite seriously, but I'm here to talk about something that's become very important to me in the last year or two. It is about food, but it's not about cooking, per se. I'm going to start with this picture of a beautiful cow. I'm not a vegetarian -- this is the old Nixon line, right? But I still think that this -- (Laughter) -- may be this year's version of this.
Én az ételekről és a főzésről írok. Ezt elég komolyan is veszem, bár most valami olyanról szeretnék beszélni, ami nagyon fontossá vált számomra az elmúlt 1-2 évben. Az ennivalóról beszélek, de nem annyira a főzésről. Elkezdeném akkor e gyönyörű tehén képével. Nem vagyok vegetáriánus -- ez a régi Nixon idézet, nemde? Úgy gondolom ez lehetne (Nevetés) az ez évi verziója ennek.
Now, that is only a little bit hyperbolic. And why do I say it? Because only once before has the fate of individual people and the fate of all of humanity been so intertwined. There was the bomb, and there's now. And where we go from here is going to determine not only the quality and the length of our individual lives, but whether, if we could see the Earth a century from now, we'd recognize it. It's a holocaust of a different kind, and hiding under our desks isn't going to help. Start with the notion that global warming is not only real, but dangerous. Since every scientist in the world now believes this, and even President Bush has seen the light, or pretends to, we can take this is a given.
Na ez most kicsit túlzottan hangzott. De akkor miért is mondtam ezt? Mert ezelőtt csak egyetlen egyszer fordult elő, hogy az egyének és az egész emberiség sorsa ennyire egybefonódott. Volt a bombázás, és van a jelen. És hogy merre tartunk, az fogja meghatározni nemcsak egyéni életünk minőségét és hosszúságát, de azt is, hogyha látnánk a Földet mostantól 100 évre, vajon megismernénk-e. Ez egy más tipusú holokauszt lesz, és az asztalunk alá bújás nem fog segíteni rajtunk. Kezdjük azzal, hogy a globális felmelegedés nem csak hogy valós, hanem veszélyes is. Mivel ezt már a világon minden tudós elismeri, és még Bush elnök is felefedezte ezt, vagy legalábbis úgy tesz, ezt adottnak vehetjük.
Then hear this, please. After energy production, livestock is the second-highest contributor to atmosphere-altering gases. Nearly one-fifth of all greenhouse gas is generated by livestock production -- more than transportation. Now, you can make all the jokes you want about cow farts, but methane is 20 times more poisonous than CO2, and it's not just methane. Livestock is also one of the biggest culprits in land degradation, air and water pollution, water shortages and loss of biodiversity. There's more. Like half the antibiotics in this country are not administered to people, but to animals. But lists like this become kind of numbing, so let me just say this: if you're a progressive, if you're driving a Prius, or you're shopping green, or you're looking for organic, you should probably be a semi-vegetarian. Now, I'm no more anti-cattle than I am anti-atom, but it's all in the way we use these things. There's another piece of the puzzle, which Ann Cooper talked about beautifully yesterday, and one you already know.
Tehát akkor hallgasák meg ezt kérem. Az energiatermelés után, az állatállomány a második legnagyobb közreműködője a légkört megváltoztató gázkibocsátásnak. Az összes üvegházhatású gáz kibocsájtás közel ⅕-ének termeléséért az állatállomány felelős - többért, mint a fuvarozás. Namármost, viccelhetnek a tehenek szelességéről de a metán 20-szor olyan mérgező, mint a széndioxid, és itt nemcsak a metánról van szó. Az állatállomány többek között az egyik legnagyobb bűnös a földeróziót, a levegő - és vízszennyezést, illetve az állat-és növényvilág változatosságának eltűnését illetően. És van még több minden. Az antibiotikumok felét ebben az országban nem embereknek, hanem állatoknak adják. Az ilyenfajta listák unalmassá válnak, tehát csak annyit mondok, hogyha haladónak gondolja magát Toyota Priust vezet vagy természetkimélő cikkeket vásárol, a biodolgok érdeklik, valószinűleg félig vegetáriánusnak is kellene lennie. Nem vagyok sem tehénellenes, sem atomellenes, de minden attól függ, hogy hogyan használjuk a dolgokat. Van itt még egy dolog, amiről Ann Cooper olyan szépen beszámolt tegnap, és amit már Önök is tudnak.
There's no question, none, that so-called lifestyle diseases -- diabetes, heart disease, stroke, some cancers -- are diseases that are far more prevalent here than anywhere in the rest of the world. And that's the direct result of eating a Western diet. Our demand for meat, dairy and refined carbohydrates -- the world consumes one billion cans or bottles of Coke a day -- our demand for these things, not our need, our want, drives us to consume way more calories than are good for us. And those calories are in foods that cause, not prevent, disease. Now global warming was unforeseen. We didn't know that pollution did more than cause bad visibility. Maybe a few lung diseases here and there, but, you know, that's not such a big deal. The current health crisis, however, is a little more the work of the evil empire. We were told, we were assured, that the more meat and dairy and poultry we ate, the healthier we'd be.
Vitathatatlan, hogy az úgynevezett "életvitelbeli betegségek" mint a cukorbetegség, szívbetegség, agyvérzés és néhány rák mind olyan betegségek, melyekből itt sokkal több van mint a világ bármely másik részén. Ez az eredménye a nyugati típusú étkezésünknek. A hús, tejtermékek és finomított szénhidrátok iránti igényünk -- a világ például 1 milliárd üveg kólát fogyaszt naponta -- mindezek utáni igényünk, nem szükségünk, hanem az, hogy ezeket akarjuk -- vezet oda, hogy sokkal több kalóriát fogyasztunk, mint amire szükségünk van. És ezek a kalóriák olyan ételekben vannak, melyek okozzák, nem megelőzik a betegségeket. Namármost, a globális felmelegedést nem láthattuk előre. Nem tudtuk, hogy a légszennyezés nagyobb kárt okoz, mint rossz látási viszonyokat. Lehet, hogy okoz pár tüdőbajt, de hát végülis ez nem olyan borzasztó. Bár a jelenlegi egészségügyi krízis, kicsit több, mint a gonosz birodalom munkája. Azt terjesztették, és biztosítottak felőle, hogy minél több húst, tejterméket és csirkét eszünk, annál egészségesebbek leszünk.
No. Overconsumption of animals, and of course, junk food, is the problem, along with our paltry consumption of plants. Now, there's no time to get into the benefits of eating plants here, but the evidence is that plants -- and I want to make this clear -- it's not the ingredients in plants, it's the plants. It's not the beta-carotene, it's the carrot. The evidence is very clear that plants promote health. This evidence is overwhelming at this point. You eat more plants, you eat less other stuff, you live longer. Not bad. But back to animals and junk food. What do they have in common? One: we don't need either of them for health. We don't need animal products, and we certainly don't need white bread or Coke. Two: both have been marketed heavily, creating unnatural demand. We're not born craving Whoppers or Skittles. Three: their production has been supported by government agencies at the expense of a more health- and Earth-friendly diet.
Nem igaz. Az állatok túlfogyasztása, és természetesen a gyorskaják jelentik a problémát, mindazzal együtt, hogy jelentéktelen mértékű zöldséget fogyasztunk. Jelenleg nincs időm felsorolni a zöldségevés előnyeit, de a bizonyítékok azt mutatják, hogy nem a zöldségek összetevői, hanem maguk a zöldségek számitanak. Nem a béta-karotin, hanem maga a répa fontos. Világosan bebizonyítható, hogy a zöldségek kedvezően befolyásolják az egészséget. Jelenleg erre elsöprő bizonyítékaink vannak. Minél több zöldséget esznek, annál kevesebbet fogyasztanak más ételeket és tovább élnek majd. Nem rossz. De térjünk vissza az állatokra és a gyorskajákra. Mi a közös bennük? Egy: egyikre sincs szükségünk egészségünk szempontjából. Nincs szükségünk állati eredetű termékekre, és főleg fehérkenyérre és kólára. Kettő: mindkettőt erősen propagálják, természetellenes igényt teremtve ezzel. Nem születünk Whopper vagy Skittles sóvárgással. Három: ezen termékek gyártását kormányügynökségek támogatják, egy egészségesebb és ökológikusabb étrend rovására.
Now, let's imagine a parallel. Let's pretend that our government supported an oil-based economy, while discouraging more sustainable forms of energy, knowing all the while that the result would be pollution, war and rising costs. Incredible, isn't it? Yet they do that. And they do this here. It's the same deal. The sad thing is, when it comes to diet, is that even when well-intentioned Feds try to do right by us, they fail. Either they're outvoted by puppets of agribusiness, or they are puppets of agribusiness. So, when the USDA finally acknowledged that it was plants, rather than animals, that made people healthy, they encouraged us, via their overly simplistic food pyramid, to eat five servings of fruits and vegetables a day, along with more carbs. What they didn't tell us is that some carbs are better than others, and that plants and whole grains should be supplanting eating junk food. But industry lobbyists would never let that happen. And guess what? Half the people who developed the food pyramid have ties to agribusiness. So, instead of substituting plants for animals, our swollen appetites simply became larger, and the most dangerous aspects of them remained unchanged. So-called low-fat diets, so-called low-carb diets -- these are not solutions.
Képzeljük el a következő párhuzamosságot. Tegyük fel, hogy kormányunk az olajon alapuló gazdaságot támogatta, míg más, fenntartható energiaforrásokat ellenzett, miközben tisztában volt azzal, hogy az eredmény légszennyezés, háború és emelkedő árak lesznek. Hihetetlen, nem? Pedig igenis ezt csinálják. És ezt itt csinálják. Ugyanaz az eset. A szomorú dolog az, hogy mikor az étkezésről van szó, még a jóindulatú szövetségiek is nekünk akarnak kedvezni, de mégsem sikerül nekik. Vagy kiszavazzák őket a mezőgazdasági üzletág bábjai, vagy ők maguk a mezőgazdasági üzletág bábjai. Amikor az USDA végre elismerte, hogy a növények, és nem az állatok teszik az embert egészségessé, bátoritottak bennünket a leegyszerűsitett ételpiramisuk által, hogy együnk 5 adag gyümölcsöt és zöldséget naponta valamint több szénhidrátot. De nem mondták el nekünk, hogy egyes szénhidrátok jobbak mint mások, és hogy a zöldségeknek és teljes kiőrlésű magvaknak kellene helyettesíteniük a gyorskajákat. De az ipari lobbizók ezt soha nem engednék meg, hogy valóra váljon. És találják ki, mi mást csináltak? Az ételpiramis kifejlesztőinek felének köze van a mezőgazdasági üzletághoz. Így ahelyett, hogy a zöldségek helyettesítették volna az állatokat, a már eleve felfújt étvágyunk csak egyre nagyobb lett, és a legveszélyesebb tényezők változatlanok maradtak. Az úgynevezett alacsony zsirtartalmú - és alacsony szénhidráttartalmú diéták nem megoldások.
But with lots of intelligent people focusing on whether food is organic or local, or whether we're being nice to animals, the most important issues just aren't being addressed. Now, don't get me wrong. I like animals, and I don't think it's just fine to industrialize their production and to churn them out like they were wrenches. But there's no way to treat animals well, when you're killing 10 billion of them a year. That's our number. 10 billion. If you strung all of them -- chickens, cows, pigs and lambs -- to the moon, they'd go there and back five times, there and back. Now, my math's a little shaky, but this is pretty good, and it depends whether a pig is four feet long or five feet long, but you get the idea. That's just the United States. And with our hyper-consumption of those animals producing greenhouse gases and heart disease, kindness might just be a bit of a red herring. Let's get the numbers of the animals we're killing for eating down, and then we'll worry about being nice to the ones that are left.
És amíg a sok intelligens ember arra koncentrál, hogy az ételek bioételek-e vagy helyben termesztettek-e, vagy hogy jól bánunk-e az állatokkal a legfontosabb ügyekkel nem foglalkozunk. Kérem, ne értsék félre, amit mondok. Szeretem az állatokat, és nem gondolom, hogy az normális, hogy iparosítjuk a szaporításukat, és használati tárgyakként termeljük őket. De nem lehet az állatokkal jól bánni, amikor 10 milliárdnyit ölünk meg belőlük évente. Ez a számunk. 10 milliárd. Ha felfűznénk őket egy kötélre, a csirkéket, teheneket, disznókat és bárányokat ötször érnének el a Holdig és vissza. Lehet, hogy a számitásom egy kicsit hibázik, de azért elég jó és persze attól is függ, hogy egy disznó 1,2m vagy 1,5m hosszú de remélem értik mire akarok kilyukadni. És ez csak az Egyesült Államok. Miután túl sok ilyen állatot fogyasztunk, ezzel üvegházhatást és szívbetegségeket okozva, az állatokkal való bánásmód csak valami olyan, mely elvonja a figyelmünket a lényegről. Inkább meg kellene néznünk, mennyi állatot ölünk meg azért, hogy megegyük őket és azután aggódhatunk azon állatok jobb sorsáért, amelyek megmaradnának.
Another red herring might be exemplified by the word "locavore," which was just named word of the year by the New Oxford American Dictionary. Seriously. And locavore, for those of you who don't know, is someone who eats only locally grown food -- which is fine if you live in California, but for the rest of us it's a bit of a sad joke. Between the official story -- the food pyramid -- and the hip locavore vision, you have two versions of how to improve our eating. (Laughter).
Egy másik szó, ami elvonja figyelmünket a valós problémáról, az a "helyi-evő" melyet az amerikai New Oxford szótár most nevezett ki az év szavának. Ezt komolyan mondom. A "helyi-evő" -- azoknak, akik még nem tudják -- olyan, aki kizárólag helyben termesztett ételeket eszik. Amellyel minden rendben van, ha Kaliforniában élnek, de nekünk, többieknek, ez inkább egy szomorú vicc. A hivatalos verzió -- ételpiramis -- és a divatos "helyi-evő" két verzió arra, hogy hogyan javítsunk az étkezésünkön. (Nevetés)
They both get it wrong, though. The first at least is populist, and the second is elitist. How we got to this place is the history of food in the United States. And I'm going to go through that, at least the last hundred years or so, very quickly right now. A hundred years ago, guess what? Everyone was a locavore: even New York had pig farms nearby, and shipping food all over the place was a ridiculous notion. Every family had a cook, usually a mom. And those moms bought and prepared food. It was like your romantic vision of Europe. Margarine didn't exist. In fact, when margarine was invented, several states passed laws declaring that it had to be dyed pink, so we'd all know that it was a fake. There was no snack food, and until the '20s, until Clarence Birdseye came along, there was no frozen food. There were no restaurant chains. There were neighborhood restaurants run by local people, but none of them would think to open another one. Eating ethnic was unheard of unless you were ethnic. And fancy food was entirely French. As an aside, those of you who remember Dan Aykroyd in the 1970s doing Julia Child imitations can see where he got the idea of stabbing himself from this fabulous slide. (Laughter)
Azonban mindkettő rossz. Az első legalább populista, a második elitista. És hogy hogyan jutottunk idáig, az az Egyesült Államok ételtörténetéhez tartozik. És most végigmegyek ezen, legalábbis az utolsó 100 éven, nagyon gyorsan. Találják ki, mi volt 100 évvel ezelőtt. Mindenki helyi-evő volt, még New Yorknak is voltak közeli disznófarmjai és az ételek mindenfelé való utaztatása nevetségesen hangzott. Minden családban volt egy szakács, általában az édesanya. És ezek az édesanyák vásárolták és készítették el az ennivalót. Ez olyan volt, mint az Európáról alkotott romantikus nézetünk. A margarin nem létezett. Amikor a margarint feltalálták, több állam is törvénykezett arról, hogy rózsaszínre kellene festeni, hogy mindenki tudja, hogy nem valódi. Nem volt nassoló kaja, és az 1920-as évekig míg Clarence Birdseye meg nem jelent, nem volt fagyasztott étel sem. Nem voltak étteremláncok. Voltak környékbeli éttermek, melyeket helyi emberek vezettek, de egyikük sem gondolta, hogy nyitniuk kellene egy másikat. Az etnikus étkezés nem létezett, csak akkor ha magad is egy etnikum része voltál. És a luxusennivaló csak francia lehetett. Mellékesen megjegyzem, azoknak, akik még emlékeznek Dan Aykroyd 1970-es Julia Child alakításaira, láthatják ezen a fantasztikus dián, honnan vette az ötletet, hogy leszúrja magát. (Nevetés)
Back in those days, before even Julia, back in those days, there was no philosophy of food. You just ate. You didn't claim to be anything. There was no marketing. There were no national brands. Vitamins had not been invented. There were no health claims, at least not federally sanctioned ones. Fats, carbs, proteins -- they weren't bad or good, they were food. You ate food. Hardly anything contained more than one ingredient, because it was an ingredient. The cornflake hadn't been invented. (Laughter) The Pop-Tart, the Pringle, Cheez Whiz, none of that stuff. Goldfish swam. (Laughter) It's hard to imagine. People grew food, and they ate food. And again, everyone ate local. In New York, an orange was a common Christmas present, because it came all the way from Florida. From the '30s on, road systems expanded, trucks took the place of railroads, fresh food began to travel more. Oranges became common in New York. The South and West became agricultural hubs, and in other parts of the country, suburbs took over farmland. The effects of this are well known. They are everywhere. And the death of family farms is part of this puzzle, as is almost everything from the demise of the real community to the challenge of finding a good tomato, even in summer. Eventually, California produced too much food to ship fresh, so it became critical to market canned and frozen foods. Thus arrived convenience. It was sold to proto-feminist housewives as a way to cut down on housework.
Azokban az időkben, még Julia előtt, nem volt ételfilozófia. Az emberek csak ettek. Semminek nem nevezték magukat. Nem volt marketing. Nem voltak nemzeti márkák. A vitaminokat még nem találták fel. Nem voltak egészségügyi állítások, legalábbis nem államilag támogatottak. Zsírok, szénhidrátok, proteinek - nem voltak se rosszak se jók, ennivalónak számitottak. Ennivalót ettek. Majdnem minden egy összetevőből készült, mert az maga volt az összetevő. A kukoricapelyhet még nem találták fel. (Nevetés) A Pop-Tart, Pringle és Cheez Whiz nem léteztek. Az aranyhalak úsztak. (Nevetés) Elég nehéz elképzelni. Az emberek ennivalót termesztettek, és ennivalót ettek. És megismétlem, mindenki helyben termesztett ételt evett. New Yorkban a narancs általában karácsonyi ajándék volt, mert messziről, Floridából jött. Az 1930-as évektől kezdve az útrendszer kirobbanóan fejlődött, az autók átvették a vasutak helyét, és a friss ennivaló egyre többet utazott. A narancs megszokottá vált New Yorkban. A dél és nyugat mezőgazdasági centrumokká váltak, míg az ország más részein a farmok helyére külvárosok kerültek. Ennek hatásai jól ismertek, mindenhol láthatóak. A családi farmok eltűnése szintén a kirakós játék része, mint ahogy majdnem minden, a valódi közösség eltűnésétől kezdve egy normális paradicsom találásáig, még nyáron is. Végül Kalifornia túl sok ennivalót termelt ahhoz, hogy mindazt frissen lehetett volna fuvaroztatni, így szükségessé vált piacra dobni a konzerveket és fagyasztott ételeket. Ez eredményezte a kényelmességet. Mindezt eladták a proto-feminista háziasszonyoknak mint egy megoldást, mellyel lerövidithették a házimunkát.
Now, I know everybody over the age of, like 45 -- their mouths are watering at this point. (Laughter) (Applause) If we had a slide of Salisbury steak, even more so, right? (Laughter) But this may have cut down on housework, but it cut down on the variety of food we ate as well. Many of us grew up never eating a fresh vegetable except the occasional raw carrot or maybe an odd lettuce salad. I, for one -- and I'm not kidding -- didn't eat real spinach or broccoli till I was 19. Who needed it though? Meat was everywhere. What could be easier, more filling or healthier for your family than broiling a steak? But by then cattle were already raised unnaturally. Rather than spending their lives eating grass, for which their stomachs were designed, they were forced to eat soy and corn. They have trouble digesting those grains, of course, but that wasn't a problem for producers. New drugs kept them healthy. Well, they kept them alive. Healthy was another story.
Most tudom, hogy mindenkinek, aki 45 év feletti -- csorog a nyála ebben a pillanatban. (Nevetés) (Taps) Ha egy Salisbury bifsztek lenne a képen, még jobb lenne, igaz? (Nevetés) Ezzel lehet, hogy lerövidítettük a házimunkát, de csökkentettük az elfogyasztott ételek változatosságát is. Sokunk úgy nőtt fel, hogy soha nem evett friss zöldséget, kivéve a néhai sárgarépát vagy az alkalmi salátát. Jómagam, -- nem viccelek -- nem ettem valódi spenótot vagy brokkolit 19 éves koromig. Kinek volt rá szüksége? A hús mindenütt ott volt. Mi is lehetne könnyebb, táplálóbb vagy egészségesebb az egész család számára, mint bifszteket sütni? De eddigre már a teheneket nem természetes módon tenyésztették. Ahelyett, hogy fűevéssel töltötték volna életüket, amelyre a gyomruk ki lett találva, szóját és kukoricát kellett enniük. Természetesen ezeket a magvakat nehezen emésztik, de ez nem jelentett problémát a tenyésztőknek. Az új gyógyszerek egészségesen tartották őket. Inkább életben tartották őket. Az egészség, az egy más kérdés volt.
Thanks to farm subsidies, the fine collaboration between agribusiness and Congress, soy, corn and cattle became king. And chicken soon joined them on the throne. It was during this period that the cycle of dietary and planetary destruction began, the thing we're only realizing just now. Listen to this, between 1950 and 2000, the world's population doubled. Meat consumption increased five-fold. Now, someone had to eat all that stuff, so we got fast food. And this took care of the situation resoundingly. Home cooking remained the norm, but its quality was down the tubes. There were fewer meals with home-cooked breads, desserts and soups, because all of them could be bought at any store. Not that they were any good, but they were there. Most moms cooked like mine: a piece of broiled meat, a quickly made salad with bottled dressing, canned soup, canned fruit salad. Maybe baked or mashed potatoes, or perhaps the stupidest food ever, Minute Rice. For dessert, store-bought ice cream or cookies. My mom is not here, so I can say this now. This kind of cooking drove me to learn how to cook for myself. (Laughter)
A farmoknak járó juttatásoknak köszönhetően, a mezőgazdasági üzletág és a Kongresszus közötti együttműködés miatt a szója, kukorica és a marha királlyá változott. És hamarosan a csirke is csatlakozott hozzájuk a trónon. Ebben az időben kezdődőtt el az étkezés és a bolygó pusztításának ciklusa, amelyre most jövünk csak rá. Ezt hallgassák meg: 1950 és 2000 között a világ népessége megkétszereződött. A húsfogyasztás az ötszörösére nőtt. Namármost, valakinek meg kellett ennie ezt a sok cuccot, igy jött létre a gyorskaja. És ez nagyon jól megoldotta a helyzetet. Az otthoni főzés maradt a mérvadó, de a minősége borzalmasan leromlott. Kevesebb ételt ettünk házilag készített kenyérrel, desszerttel, vagy levessel mert bármelyiket készen megvehettük a boltból. Nem voltak különösebben jó ízűek, de elérhetőek voltak. A legtöbb anyuka úgy fözött, mint az én édesanyám -- egy szelet sült hús, egy gyorsan elkészített saláta kész öntettel, konzervleves, konzerv gyümölcssaláta. És esetleg főzött krumpli vagy krumplipüré vagy az egyik leghülyébb eledel, az egy perces rizs. Desszertnek boltban vásárolt jégkrémet vagy kekszeket ettünk. Az édesanyám most nincs jelen, úgyhogy ezt nyugodtan kimondhatom. Ez a típusú főzés motivált engem arra, hogy megtanuljak magamnak főzni. (Nevetés)
It wasn't all bad. By the '70s, forward-thinking people began to recognize the value of local ingredients. We tended gardens, we became interested in organic food, we knew or we were vegetarians. We weren't all hippies, either. Some of us were eating in good restaurants and learning how to cook well. Meanwhile, food production had become industrial. Industrial. Perhaps because it was being produced rationally, as if it were plastic, food gained magical or poisonous powers, or both. Many people became fat-phobic. Others worshiped broccoli, as if it were God-like. But mostly they didn't eat broccoli. Instead they were sold on yogurt, yogurt being almost as good as broccoli. Except, in reality, the way the industry sold yogurt was to convert it to something much more akin to ice cream. Similarly, let's look at a granola bar. You think that that might be healthy food, but in fact, if you look at the ingredient list, it's closer in form to a Snickers than it is to oatmeal. Sadly, it was at this time that the family dinner was put in a coma, if not actually killed -- the beginning of the heyday of value-added food, which contained as many soy and corn products as could be crammed into it.
Nem volt azért ez annyira rossz. A 1970-es évek felé, az haladóan gondolkozó emberek kezdték felismerni a helyi összetevők értékét. Kerteket gondoztunk, kezdtünk érdeklődni a bioételek iránt, ismertünk vegetáriánusokat vagy magunk voltunk azok. És nem mindegyikünk volt hippi sem. Néhányunk jó éttermekben evett, és ugyanakkor megtanultunk jól is főzni. Mindeközben, az élelemgyártás iparosodott. Nagyon is iparosodott. Lehet hogy azért, mert ésszerűen gyártották az élelmet, mintha legalábbis műanyag lett volna, az ennivaló mágikus és mérgező tulajdonságokat is nyert, egyiket vagy mindkettőt. Sok ember zsírfóbiás lett. Mások áldották a brokkolit, mintha istenszerű lett volna. De a legtöbben nem ettek brokkolit. Inkább meggyőzték őket a joghurttal, mely majdnem olyan jó, mint a brokkoli. Kivéve, hogy a valóságban az ipar úgy adta el a joghurtot, hogy átváltoztatta valami jégkrémre hasonlító ennivalóvá. Ehhez hasonlóan, nézzük meg a műzliszeletet. Azt gondolják, hogy ez biztos egészséges ennivaló, de ha megnézik az összetevők listáját, közelebb áll a Snickers-hez, mint a zabkásához. Sajnos, ebben az időszakban került kómába a családi vacsora is, hacsak egyenesen meg nem öltük. Ez volt az értékekkel növelt ennivaló bevezetésének ünnepelt időszaka, mely annyi szóját és kukoricaterméket tartalmazott, amennyi csak belefért.
Think of the frozen chicken nugget. The chicken is fed corn, and then its meat is ground up, and mixed with more corn products to add bulk and binder, and then it's fried in corn oil. All you do is nuke it. What could be better? And zapped horribly, pathetically. By the '70s, home cooking was in such a sad state that the high fat and spice contents of foods like McNuggets and Hot Pockets -- and we all have our favorites, actually -- made this stuff more appealing than the bland things that people were serving at home. At the same time, masses of women were entering the workforce, and cooking simply wasn't important enough for men to share the burden. So now, you've got your pizza nights, you've got your microwave nights, you've got your grazing nights, you've got your fend-for-yourself nights and so on.
Gondoljanak a fagyasztott csirkefalatokra. A csirkét kukoricával etetik, utána a húsát felaprítják, és még több kukoricatermékkel keverik össze, hogy növeljék a tartalmát, és utána mindezt kisütik kukoricaolajban. Szinte felrobbantjuk őket. Mi is lehetne jobb ennél? Borzasztó módon és szánalmasan péppé zúzzuk őket. Az 1970-es évek felé már az otthoni főzés annyira rossz állapotban volt, hogy az olyan ételek magas zsir- és fűszertartalma, mint a McNuggets és a Hot Pockets -- mindegyikünknek megvannak a kedvencei -- sokkal vonzóbbá tették ezeket az ételeket, mint az unalmas otthon készített ennivalót. Ugyanebben az időben nők tömegei álltak munkába, és a főzés egyszerűen nem tűnt annyira fontosnak, hogy a férfiak osztoztak volna ebben a teherben. Így megvoltak a pizza esték, a mikrohullámú ételekkel töltött esték, a nassoló esték, a "készíts magadnak valamit" esték.
Leading the way -- what's leading the way? Meat, junk food, cheese: the very stuff that will kill you. So, now we clamor for organic food. That's good. And as evidence that things can actually change, you can now find organic food in supermarkets, and even in fast-food outlets. But organic food isn't the answer either, at least not the way it's currently defined. Let me pose you a question. Can farm-raised salmon be organic, when its feed has nothing to do with its natural diet, even if the feed itself is supposedly organic, and the fish themselves are packed tightly in pens, swimming in their own filth? And if that salmon's from Chile, and it's killed down there and then flown 5,000 miles, whatever, dumping how much carbon into the atmosphere? I don't know. Packed in Styrofoam, of course, before landing somewhere in the United States, and then being trucked a few hundred more miles. This may be organic in letter, but it's surely not organic in spirit. Now here is where we all meet. The locavores, the organivores, the vegetarians, the vegans, the gourmets and those of us who are just plain interested in good food. Even though we've come to this from different points, we all have to act on our knowledge to change the way that everyone thinks about food.
És a lista élén -- mi szerepel a lista élén? Hús, gyorskaja, sajt. Mindaz, ami megöli Önöket. Így most követeljük a bioételeket. Ez jó jel. És bizonyitékként, hogy a dolgok igenis megtudnak változni, ma már megtalálhatóak a bioételek a közértekben, és még a gyorskaját áruló helyeken is. De a biokaja sem az igazi válasz, legalábbis nem abban a formában, ahogy azt mi ma definiáljuk. Hadd tegyek fel egy kérdést. Lehet-e a farmon felnőtt lazac bio, amikor annak eledele merőben különbözik természetes táplálékától, még akkor is, ha amit etetnek vele az bio, és maguk a halak annyira szorosan vannak tartva zárkájukban, hogy a saját szennyükben úsznak? És ha az a lazac Chileből jön, ott leölik, utána 5000 mérföldet utaztatják, akkor mennyi széndioxidot is eresztünk a levegőbe? Nem tudom. Természetesen hungarocell-be csomagolva, mielőtt valahol az USA-ban földet ér, és utána még fuvarozzák őket néhány száz mérföldet. Papíron lehet, hogy bionak számit, de szellemében biztosan nem. És itt találkozunk mindannyian. A helyi-evők, a bio-evők, a vegetáriánusok, a vegánok, az ínyencek, és mindannyiunk, akik egyszerűen érdeklődnek a jó ennivaló iránt. Bár mindannyian különböző helyekről jövünk, konstruktívnak kell lennünk ahhoz, hogy megváltoztassuk az emberek gondolkodásmódját az ennivalóról.
We need to start acting. And this is not only an issue of social justice, as Ann Cooper said -- and, of course, she's completely right -- but it's also one of global survival. Which bring me full circle and points directly to the core issue, the overproduction and overconsumption of meat and junk food. As I said, 18 percent of greenhouse gases are attributed to livestock production. How much livestock do you need to produce this? 70 percent of the agricultural land on Earth, 30 percent of the Earth's land surface is directly or indirectly devoted to raising the animals we'll eat. And this amount is predicted to double in the next 40 years or so.
Cselekednünk kell. És ez nem csak a társadalmi igazságtétel szempontjából fontos, ahogy Ann Cooper mondta -- és természetesen ebben teljesen igaza van -- de a globális túlélés szempontjából is. Amellyel pedig a teljes kört bezárhatom, és ennek fő pontja, a hús- és gyorsételek túltermelése és túlfogyasztása. Ahogy említettem, az üvegházgázok 18%-a az állattenyésztésnek köszönhető. Mennyi állatállományra van szükség ennek termeléséhez? A Földön található mezőgazdasági terület 70%-át használjuk erre. A Föld felületének 30%-a direkt vagy indirekt módon az állatok felnevelésére szolgál, amit megeszünk. És ez a szám az elkövetkezendő 40 évben valószinűleg megduplázódik majd.
And if the numbers coming in from China are anything like what they look like now, it's not going to be 40 years. There is no good reason for eating as much meat as we do. And I say this as a man who has eaten a fair share of corned beef in his life. The most common argument is that we need nutrients -- even though we eat, on average, twice as much protein as even the industry-obsessed USDA recommends. But listen: experts who are serious about disease reduction recommend that adults eat just over half a pound of meat per week.
És amennyiben a Kínából kapott számok valóban úgy néznek ki, ahogy azokat most látjuk, nem kell erre 40 évet várni. Semmi jó indokunk nincs arra, hogy annyi húst együnk, amennyit elfogyasztunk. És ezt valaki olyan mondja, aki bőven megette a neki kijáró marhahúst életében. A legáltalánosabb érv az az, hogy szükségünk van tápanyagokra -- bár átlagban kétszer annyi proteint eszünk, mint amennyit még az ipari megszállott USDA is előir. De figyeljenek ide -- a szakértők, akik a betegségek lecsökkentésére törekednek, nem ajánlanak felnőtt fogyasztásra több, mint 25 dkg húst hetente.
What do you think we eat per day? Half a pound. But don't we need meat to be big and strong? Isn't meat eating essential to health? Won't a diet heavy in fruit and vegetables turn us into godless, sissy, liberals? (Laughter) Some of us might think that would be a good thing. But, no, even if we were all steroid-filled football players, the answer is no. In fact, there's no diet on Earth that meets basic nutritional needs that won't promote growth, and many will make you much healthier than ours does. We don't eat animal products for sufficient nutrition, we eat them to have an odd form of malnutrition, and it's killing us. To suggest that in the interests of personal and human health Americans eat 50 percent less meat -- it's not enough of a cut, but it's a start.
És mit gondolnak, mennyit eszünk naponta? 25 dkg-t. De akkor nincs szükségünk húsra, hogy nagyok és erősek legyünk? A húsevés nem létfontosságú az egészség szempontjából? A gyümölcsökben és zöldségekben gazdag étkezés nem fog bennünket istentelen, puhány liberálisokká váloztatni? (Nevetés) Valamennyien biztos úgy gondoljuk, hogy ez jó lenne. De nem, amennyiben szteriodokkal pumpált futballjátékosok is lennénk, a válasz akkor is nem. Igazából nincs olyan étkezés a Földön, mely megfelelne a normális táplálkozási igényeknek, és ugyanakkor az ne is támogatná egyúttal a növekedést, igy bennünket sokkal egészségesebbé téve mint a jelenlegi étkezésünk. Nem azért eszünk állati termékeket hogy elegendő tápanyagra tegyünk szert, hanem azért, mert kialakult a rossz táplálkozásnak egy különös formája, mely megöl bennünket. A személyi - és az emberi egészség szempontjából nézve azt javasolni hogy az amerikaiak egyenek 50%-al kevesebb húst nemhogy elég csökkentést jelentene, hanem egy kezdést is.
It would seem absurd, but that's exactly what should happen, and what progressive people, forward-thinking people should be doing and advocating, along with the corresponding increase in the consumption of plants. I've been writing about food more or less omnivorously -- one might say indiscriminately -- for about 30 years. During that time, I've eaten and recommended eating just about everything. I'll never stop eating animals, I'm sure, but I do think that for the benefit of everyone, the time has come to stop raising them industrially and stop eating them thoughtlessly.
Ez abszurdnak tűnik, de pontosan ennek kellene történnie, és ezt kellene mind a haladó mind az előre-gondolkodó embereknek tenniük és felkarolniuk, együttesen a zöldségfélék fogyasztásának növelésével. Az étkezésről, ételekről írtam többé kevésbé mindenevőként - égbe-főbe - körülbelül 30 évig. Ezalatt az idő alatt magam is ettem és ajánlottam hogy egyenek mindent. Mindig is fogok húst enni, ebben biztos vagyok, de úgy gondolom, hogy mindenki előnyére, eljött az az idő, amikor be kell fejeznünk az állatokat ipari módon nevelni, és gondolkozás nélkül fogyasztani.
Ann Cooper's right. The USDA is not our ally here. We have to take matters into our own hands, not only by advocating for a better diet for everyone -- and that's the hard part -- but by improving our own. And that happens to be quite easy. Less meat, less junk, more plants. It's a simple formula: eat food. Eat real food. We can continue to enjoy our food, and we continue to eat well, and we can eat even better. We can continue the search for the ingredients we love, and we can continue to spin yarns about our favorite meals. We'll reduce not only calories, but our carbon footprint. We can make food more important, not less, and save ourselves by doing so. We have to choose that path. Thank you.
Ann Coopernek igaza van. Az USDA nem a szövetségesünk. A saját kezünkbe kell vennünk ezt az ügyet, nemcsak a jobb étkezést támogatva mindenki számára -- és most jön a neheze -- de a sajátunkon is javítva. És ez igazából egészen könnyű. Kevesebb hús, kevesebb gyorskaja, több zöldség. Ez az egyszerű képlet -- egyenek ennivalót. Igazi ennivalót. A továbbiakban is élvezhetjük ételeinket, és jól is ehetünk, és még jobban is ehetünk. Továbbra is kereshetjük azokat az összetevőket, melyeket szeretünk és mesélhetünk kedvenc ételeinkről. Nemcsak a kalóriákat fogjuk így lecsökkenteni, de a széndioxid lábnyomunkat is. Az ennivalót így még fontosabbá tehetjük, nem pedig kevésbé fontossá, mindezzel magunkat is megmentve. Ezt az utat kell választanunk. Köszönöm.