Pat Mitchell: I know you don't like that "legend" business.
Pat Mitchell: Tudom, ki nem állhatod, ha legendának tartanak.
Marian Wright Edelman: I don't.
Marian Wright Edelman: Így van.
(Laughter)
(Nevetés)
PM: Why not, Marian? Because you are somewhat of a legend. You've been doing this for a long time, and you're still there as founder and president.
PM: Miért nem, Marian? Hiszen amolyan legendaféle vagy. Már régóta csinálod, és még mindig itt vagy mint alapító és elnök.
MWE: Well, because my daddy raised us and my mother raised us to serve, and we are servant-leaders. And it is not about external things or labels, and I feel like the luckiest person in the world having been born at the intersection of great needs and great injustices and great opportunities to change them. So I just feel very grateful that I could serve and make a difference.
MWE: Mert a papám és a mamám úgy nevelt minket, hogy szolgáljunk, ezért szolgáló vezetők vagyunk. Ez nem külsőség vagy címke kérdése, és én a világ legszerencsésebb emberének érzem magam. Óriási nélkülözések és igazságtalanságok metszéspontjában születtem, de nagy lehetőségekében is, hogy változtassak rajtuk. Igen hálásnak érzem magam, hogy szolgálhatok és tehetek valamit.
PM: What a beautiful way of saying it.
PM: Milyen szépen fejezed ki!
(Applause)
(Taps)
You grew up in the American South, and like all children, a lot of who you became was molded by your parents. Tell me: What did they teach you about movement-building?
Az amerikai Délen nőttél fel, és mint minden gyereket, a szüleid alakítottak azzá, amivé lettél. Mondd: mit tanítottak nektek a mozgalomépítésről?
MWE: I had extraordinary parents. I was so lucky. My mother was the best organizer I ever knew. And she always insisted, even back then, on having her own dime. She started her dairy so that she could have her penny, and that sense of independence has certainly been passed on to me. My daddy was a minister, and they were real partners. And my oldest sibling is a sister, I'm the youngest, and there are three boys in between. But I always knew I was as smart as my brothers. I always was a tomboy. I always had the same high aspirations that they had. But most importantly, we were terribly blessed, even though we were growing up in a very segregated small town in South Carolina -- we knew it was wrong. I always knew, from the time I was four years old, that I wasn't going to accept being put into slots. But Daddy and Mama always had the sense that it was not us, it was the outside world, but you have the capacity to grow up to change it, and I began to do that very early on. But most importantly, they were the best role models, because they said: if you see a need, don't ask why somebody doesn't do it. See what you can do.
MWE: Rendkívüli szüleim voltak. Nagy szerencsém volt. Anyámnál jobb szervezőt nem ismerek. Mindig ragaszkodott hozzá, hogy a maga lábán álljon meg. Tejboltot nyitott, hogy meglegyen a pénze, és a függetlenség érzését minden bizonnyal tőle örököltem. Lelkész papámmal igazi párt alkottak. Nővérem a legidősebb testvérem, én vagyok a legfiatalabb, van három bátyám is. De mindig tudtam, hogy vagyok olyan okos, mint a bátyáim. Fiús vadóc voltam. Mindig az kellett, ami a fiúknak. De a lényeg, hogy boldogok voltunk, noha nagyon szegregált dél-karolinai kisvárosban nőttünk fel. Tudtuk, hogy az rossz. Négyéves korom óta tudom, hogy nem fogadom el, ha be akarnak skatulyázni. De Papa és Mama mindig érezte, hogy nem velünk van baj, hanem a külvilággal, de ha megnövünk, változtathatunk rajta. Már nagyon korán belefogtam ebbe. A lényeg, hogy ők a példaképeink voltak, mert azt mondták: ha ínséget látsz, ne kérdezd, miért nem tesz valaki ellene. Azt nézd, te mit tehetsz.
There was no home for the aged in our hometown. And Reverend Reddick, who had what we know now, 50 years later, as Alzheimer's, and he began to wander the streets. And so Daddy and Mama figured out he needed a place to go, so we started a home for the aged. Children had to cook and clean and serve. We didn't like it at the time, but that's how we learned that it was our obligation to take care of those who couldn't take care of themselves. I had 12 foster sisters and brothers. My mother took them in after we left home, and she took them in before we left home. And again, whenever you see a need, you try to fulfill it. God runs, Daddy used to say, a full employment economy.
Szülővárosomban nem volt idősotthon. Reddick tiszteletes, akiről 50 év múltán már tudjuk, Alzheimer-kóros volt, az utcán csatangolt. Papa és Mama rájött, hogy hely kéne neki, úgyhogy idősotthont alapítottunk. Gyerekek főztek, takarítottak és szolgáltak ki. Akkoriban ez nem volt ínyünkre, de így tanultuk meg, mi a kötelesség: gondozni azokat, akik nem tudják magukat ellátni. Tizenkét nevelt húgom és öcsém volt. Anyám befogadta őket, mielőtt és miután elkerültünk hazulról. Amikor ínséget lát az ember, teljesíti a kötelességét. Papa azt mondta: Isten teljes foglalkoztatottságú gazdaságot működtet.
(Laughter)
(Nevetés)
And so if you just follow the need, you will never lack for something to do or a real purpose in life.
Elég csupán az ínséget figyelnünk, és sosem maradunk teendő vagy valódi életcél nélkül.
And every issue that the Children's Defense Fund works on today comes out of my childhood in a very personal way. Little Johnny Harrington, who lived three doors down from me, stepped on a nail; he lived with his grandmother, got tetanus, went to the hospital, no tetanus shots, he died. He was 11 years old. I remember that.
A Gyermekvédelmi Alap minden mai témája igen személyes módon a gyerekkoromhoz kapcsolódik. Little Johnny Harrington, aki tőlünk a harmadik lakásban élt nagyanyjával, szögbe lépett. Tetanuszfertőzés, kórházba került, oltást nem kapott, belehalt. Tizenegy éves volt. Emlékszem az esetre.
An accident in front of our highway, turns out to have been two white truck drivers and a migrant family that happened to be black. We all ran out to help. It was in the front of a church, and the ambulance came, saw that the white truck drivers were not injured, saw the black migrant workers were, turned around and left them. I never forgot that.
Az előttünk lévő autópályán baleset volt: két fehér teherautósofőr és egy bevándorló család, amely történetesen fekete volt. Kirohantunk segíteni. Egy templom előtt történt, megjött a mentő, meglátták, hogy a fehér sofőröknek kutyabajuk, és a fekete munkások megsérültek. Faképnél hagyták őket, és elhajtottak. Sosem felejtem el.
And immunizations was one of the first things I worked on at the Children's Defense Fund to make sure that every child gets immunized against preventable diseases. Unequal schools ...
A védőoltás volt az egyik legelső dolgunk, amikor a Gyermekvédelmi Alapnál arról gondoskodtunk, hogy minden gyerek kapja meg a védőoltást a megelőzhető betegségek ellen. Egyenlőtlen színvonalú iskolák...
(Applause)
(Taps)
Separate and unequal, hand-me-downs from the white schools. But we always had books in our house. Daddy was a great reader. He used to make me read every night with him. I'd have to sit for 15 or 20 minutes. One day I put a "True Confessions" inside a "Life Magazine" and he asked me to read it out loud. I never read a "True Confessions" again.
Elkülönített és egyenlőtlen. Fehér iskoláktól levetett dolgok. De könyv mindig volt otthon. Papa falta a könyveket. Esténként együtt olvastunk. 15–20 percet olvastatott engem. Egyszer beraktam az "Őszinte gyónás"-t a Life Magazinba; arra kért, hogy olvassam hangosan. Soha többet nem olvastam az "Őszinte gyónás"-t.
(Laughter)
(Nevetés)
But they were great readers. We always had books before we had a second pair of shoes, and that was very important. And although we had hand-me-down books for the black schools and hand-me-down everythings, it was a great need. He made it clear that reading was the window to the outside world, and so that was a great gift from them. But the reinforced lesson was that God runs a full employment economy, and that if you just follow the need, you will never lack for a purpose in life, and that has been so for me.
Szüleim mohón olvastak. Előbb kaptunk könyvet, mint újabb pár cipőt, és ez nagyon fontos volt. Noha a feketék iskolái uraságtól levetett könyveket meg uraságtól levetett mindenfélét kaptak, nagy volt az ínség. Papa világossá tette, hogy az olvasás nyit ablakot a külvilágra, és ezt óriási ajándéknak tartom. De a lecke igazolódott, hogy Isten teljes foglalkoztatottságú gazdaságot működtet, elég csupán az ínséget figyelnünk, és sosem maradunk teendő vagy valódi életcél nélkül. Nálam mindig ez van.
We had a very segregated small town. I was a rebel from the time I was four or five. I went out to a department store and there was "white" and "black" water signs, but I didn't know that and didn't pay much attention to that, and I was with one of my Sunday school teachers. I drank out of the wrong water fountain, and she jerked me away, and I didn't know what had happened, and then she explained to me about black and white water. I didn't know that, and after that, I went home, took my little wounded psyche to my parents, and told them what had happened, and said, "What's wrong with me?" And they said, "It wasn't much wrong with you. It's what's wrong with the system." And I used to go then secretly and switch water signs everywhere I went.
Kisvárosunk nagyon szegregált volt. Négy-ötéves koromban lázadó voltam. Elmentem az egyik áruházhoz, felirat jelezte a "fehér" és "fekete" vízcsapot. Ezt nem tudtam, de nem is nagyon érdekelt. Velem volt a vasárnapi iskolai tanárnőm. Nem a megfelelő csapból ittam, elrántott onnan, azt sem tudtam, mi a csuda történt, de aztán elmagyarázta a fekete és fehér víz mibenlétét. Azt nem tudtam, hazamentem, kitártam sebzett lelkecskémet szüleimnek, elmeséltem a történteket, és megkérdeztem: "Mi a baj velem?" Azt válaszolták: "Semmi különös, a rendszerrel van baj." Ez után titokban mindig megcseréltem az ivóvíz-feliratokat, bárhol jártam is.
(Laughter)
(Nevetés)
And it felt so good.
Ettől jól éreztem magam.
(Applause)
(Taps)
PM: There is no question that this legend is a bit of a rebel, and has been for a long time. So you started your work as an attorney and with the Civil Rights Movement, and you worked with Dr. King on the original Poor People's Campaign. And then you made this decision, 45 years ago, to set up a national advocacy campaign for children. Why did you choose that particular service, to children?
PM: Semmi kétség, hogy a legenda lázadóról szól, és ez régóta így van. Ügyvédként és a polgárjogi mozgalomban kezdtél ténykedni, dolgoztál dr. Kinggel is az eredeti Szegény Emberek Mozgalmában. Aztán eldöntötted 45 éve, hogy országos érdekvédő kampányt szervezel a gyerekekért. Miért épp a gyerekek érdekében?
MWE: Well, because so many of the things that I saw in Mississippi and across the South had to do with children. I saw children with bloated bellies in this country who were close to starvation, who were hungry, who were without clothes, and nobody wanted to believe that there were children who were starving, and that's a slow process. And nobody wanted to listen. Every congressman that would come to Mississippi, I'd say, "Go see," and most of them didn't want to do anything about it. But I saw grinding poverty. The state of Mississippi wanted, during voter registration efforts -- and with outside white kids coming in to help black citizens register to vote -- they wanted everybody to leave the state, so they were trying to starve them out. And they switched from free food commodities to food stamps that cost two dollars. People had no income, and nobody in America wanted to believe that there was anybody in America without any income. Well, I knew hundreds of them, thousands of them. And malnutrition was becoming a big problem.
MWE: Mert amit Mississippiben és Délen láttam, azoknak zömmel a gyerekekhez volt közük. Láttam az országban fölpuffadt hasú, éhezés határán lévő gyerekeket, akik éhesek voltak, nem volt ruhájuk, és senki sem akarta elhinni, hogy léteznek éhező gyerekek. Lassú folyamat volt. Senki sem akart erre figyelni. A Mississippibe jövő képviselőknek váltig mondogattam: "Nézzék csak meg!", de zömük semmit sem akart ezzel tenni. De én láttam a nyomasztó szegénységet. Szavazói regisztrációval akarta Mississippi állam – idegen fehér kölykök segítenének a feketéknek regisztráltatni magukat –, hogy mindenki menjen el az államból, ki akarták éheztetni a feketéket. Az ingyenes élelmiszert lecserélték két dollárba kerülő élelmiszerjegyekre. Nem volt jövedelmük az embereknek, senki sem akarta elhinni az USA-ban, hogy vannak nálunk jövedelem nélküliek. Százakat, ezreket ismerek. Nagy gonddá vált az alultápláltság.
And so one of these days came Dr. King down on a number of things we were fighting to get the Head Start program -- which the state of Mississippi turned down -- refinanced. And he went into a center that the poor community was running without any help, and he saw a teacher carve up an apple for eight or 10 children, and he had to run out, because he was in tears. He couldn't believe it. But only when Robert Kennedy decided he would come -- I had gone to testify about the Head Start program, because they were attacking. And I asked, please, come and see yourself, and when you come and see, see hungry people and see starving children. And they came, and he brought the press, and that began to get the movement going. But they wanted to push all the poor people to go north and to get away from being voters. And I'm proud of Mike Espy. Even though he lost last night, he'll win one of these days.
Aztán egy szép napon dr. King eljött. Egy sor ügyért küzdöttünk, hogy pl. a Head Start program, amelyet Mississippi állam elvetett, legyen refinanszírozva. King elment a központba, amelyet a szegények tartottak fönn bármi segítség nélkül, meglátta, hogy egy tanár 8–10 gyereknek oszt fel egy almát, ki kellett rohannia, mert elsírta magát. Nem hitt a szemének. Csak mikor Robert Kennedy úgy döntött, hogy eljön, elmentem ismertetni a Head Start programot, mert támadták. Kértem, hogy nézzék meg maguk, és majd meglátják az éhező embereket és az éhező gyerekeket. Eljöttek, és Kennedy magával hozta a sajtót, s ez indította el a mozgalmat. Az állami északra akarta kiszorítani a szegényeket, hogy megszabaduljon az ilyen szavazóktól. Büszke vagyok Mike Espyre. Tegnap este veszített, de majd győzni fog.
(Applause)
(Taps)
But you wouldn't have seen such grinding poverty, and the outside white kids who'd come in to help register voters in the 1964 Summer Project where we lost those three young men. But once they left, the press left, and there was just massive need, and people were trying to push the poor out. And so, you know, Head Start came, and we applied for it, because the state turned it down. And that's true of a lot of states that don't take Medicaid these days. And we ran the largest Head Start program in the nation, and it changed their lives. They had books that had children who looked like them in it, and we were attacked all over the place.
De te még ilyen nyomasztó szegénységet nem láttál. Idegen fehér kölykök jöttek, hogy segítsenek szavazásra regisztrálni az 1964-es nyári projektben, ahol három fiatal férfit vesztettünk el. De mikor elmentek, a sajtó is elment, csak a nyomasztó ínség maradt, és hogy próbálták kiszorítani a szegényeket. És akkor jött a Head Start, mi kérvényeztük, mert az állam elutasította. Sok állam tett így, amelyek most a Medicaidet nem fogadják el. Mi vittük az ország legnagyobb Head Start programját, ez megváltoztatta életüket. A könyveikben látható gyerekek pont úgy néztek ki, mint ők, és minden oldalról támadtak minket.
But the bottom line was that Mississippi gave birth to the Children's Defense Fund in many ways, and it also occurred to me that children and preventive investment, and avoiding costly care and failure and neglect, was a more strategic way to proceed. And so the Children's Defense Fund was born out of the Poor People's Campaign. But it was pretty clear that whatever you called black independent or brown independent was going to have a shrinking constituency. And who can be mad at a two-month-old baby or at a two-year-old toddler? A lot of people can be. They don't want to feed them, neither, from what we've seen.
De a lényeg, hogy Mississippi állam végül a Gyermekvédelmi Alapot többféleképpen szülte meg. Azt is megértettem, hogy a gyerekek és a megelőző beruházások, a költséges gondozás, kudarcok és az elhanyagolás elkerülése stratégiaibb módszerek voltak az előrelépéshez. Így a Gyermekvédelmi Alap a Szegény Emberek Mozgalmából nőtt ki. Ám eléggé világos volt, hogy hívjuk bár fekete vagy barna függetlenségnek, a választókerületek zsugorodni fognak. Ki lehetne dühös két hónapos vagy kétéves gyerekre? Sokan. Táplálni sem akarják őket, ezt tapasztaltuk.
But it was the right judgment to make. And so out of the privilege of serving as the Poor People's Campaign coordinator for policy for two years, and there were two of them, and it was not a failure, because the seeds of change get planted and have to have people who are scut workers and follow up. And I'm a good scut worker and a persistent person. And you know, as a result, I would say that all those people on food stamps today ought to thank those poor people in the mud in Resurrection City. But it takes a lot of follow-up, detailed work -- and never going away.
Csakhogy ezt helyesen kellett értékelni. Nekem volt a tisztem, hogy két éven át a Szegény Emberek Mozgalom politikai koordinátoraként szolgáljak, majd két emberünk lett. A mozgalom nem volt kudarc, mert a változás magjait elültettük. Gürizők kellenek, akik nyomon követik az előrehaladást. Én az vagyok, de még szívós is. Ez eredményezte, hogy mindazoknak, akiknek ma élelmiszerjegyük van, a Resurrection City szegényeinek köszönhetik. Ez sok nyomon követést, aprómunkát követel – és kitartást.
PM: And you've been doing it for 45 years, and you've seen some amazing outcomes. What are you proudest of out of the Children's Defense Fund?
PM: 45 éve csinálod, és ragyogó eredményeket tapasztaltál. Mire vagy a legbüszkébb a Gyermekvédelmi Alapot illetően?
MWE: Well, I think the children now have sort of become a mainstream issue. We have got lots of new laws. Millions of children are getting food. Millions of children are getting a head start. Millions of children are getting Head Start and have gotten a head start, and the Child Health Insurance Program, CHIP, Medicaid expansions for children. We've been trying to reform the child welfare system for decades. We finally got a big breakthrough this year, and it says, be ready with the proposals when somebody's ready to move, and sometimes it takes five years, 10 years, 20 years, but you're there. I've been trying to keep children out of foster care and out of institutions and with their families, with preventive services. That got passed.
MWE: Talán arra, hogy a gyerekek mára fő kérdéssé váltak. Sok új törvény van. Gyerekek milliói élelemhez jutnak. Gyerekek milliói előnyhöz jutnak. Gyerekek milliói a Head Startba kerülnek, és előnyhöz jutottak, és a Gyermek Egészségbiztosítás Program, a CHIP, a Medicaid rájuk is kiterjed. Évtizedek óta törekszünk a gyermekjóléti rendszer reformjára. Idén nagy áttörést értünk el, azt mondják, legyen kész javaslatod, mire valaki kész megmozdulni. Néha ez 5–10–20 évig tart, de itt vagyunk. Igyekszem kivonni a gyerekeket a nevelőszülőktől és -otthonokból. Legyenek családjukkal, segítsék őket megelőző szolgáltatásokkal. El lett fogadva.
But there are millions of children who have hope, who have access to early childhood. Now, we are not finished, and we are not going to ever feel finished until we end child poverty in the richest nation on earth. It's just ridiculous that we have to be demanding that.
De még milliónyi gyerekben él a remény, akiknek igazi gyerekkor jut. Még nem végeztünk, nem fogjuk azt érezni, hogy vége, amíg föl nem számoljuk a Föld leggazdagabb országában a gyerekszegénységet. Nevetséges, hogy ezt követelnünk kell.
(Applause)
(Taps)
PM: And there are so many of the problems in spite of the successes, and thank you for going through some of them, Marian -- the Freedom Schools, the generations of children now who have gone through Children's Defense Fund programs. But when you look around the world, in this country, the United States, and in other countries, there are still so many problems. What worries you the most?
PM: Az eredmények dacára még rengeteg probléma van. Köszönöm, hogy egypárat említettél, Marian: a Szabadság Iskolái, gyerekek nemzedékei, amelyek részt vettek a Gyermekvédelmi Alap akcióiban. De ha körülnézünk a világban, hazánkban, az USA-ban és más országokban, rengeteg még a probléma. Mi aggaszt leginkább?
MWE: What worries me is how irresponsible we adults in power have been in passing on a healthier earth. And it worries me when I read the "Bulletin of Atomic Scientists" and see now that we are two minutes from midnight, and that's gotten closer. We have put our future and our children's future and safety at risk in a world that is still too much governed by violence. We must end that. We must stop investing in war and start investing in the young and in peace, and we are really so far away from doing that.
MWE: A hatalomban lévő felnőttek felelőtlensége aggaszt engem, hogy nem egészségesebb világ felé haladunk. Az is, mikor az <i>Atomkutatók Közlöny</i>ét olvasom, és látom, hogy két perccel éjfél előtt járunk, és csak közeledünk. Kockára tettük jövőnket, gyerekeink jövőjét, biztonságunkat abban a világban, ahol még túl sok mindent erő irányít. Föl kell ezzel hagyni. Fejezzük be a háborúba való beruházást, ruházzunk be a fiatalokba és a békébe, de hát oly messze vagyunk ettől.
(Applause)
(Taps)
And I don't want my grandchildren to have to fight these battles all over again, and so I get more radical. The older I get, the more radical I get, because there are just some things that we as adults have to do for the next generations. And I looked at the sacrifices of Mrs. Hamer and all those people in Mississippi who risked their lives to give us a better life. But the United States has got to come to grips with its failure to invest in its children, and it's the Achilles' heel of this nation. How can you be one of the biggest economies in the world and you let 13.2 million children go live in poverty, and you let children go homeless when you've got the means to do it?
Nem szeretném, ha unokáimnak unos-untalan ugyanazt a harcot kelljen megvívniuk, ezért vagyok radikálisabb. Minél inkább öregszem, annál radikálisabb vagyok, mert felnőttként csak egypár dolgot kell tennünk a jövő nemzedékekért. Mrs. Hamer és Mississipi népének áldozatos munkájára tekintek, akik életüket kockáztatták, hogy jobb életünk legyen. Ám az USA-nak meg kell birkóznia azzal, hogy elmulasztott a gyerekeibe beruházni, és ez a nemzet Achilles-sarka. Hogy lehetünk a világ legnagyobb gazdasága, de szegénységben hagyunk élni 13,2 millió gyereket, hagyjuk, hogy a gyerekek hajléktalanok legyenek, miközben elkerülésére meglenne az eszközünk?
We've got to rethink who we are as a people, be an example for the world. There should be no poverty. In fact, we want to say we're going to end poverty in the world. Just start at home. And we've made real progress, but it's such hard work, and it's going to be our Achilles' heel. We should stop giving more tax cuts, sorry folks, to billionaires rather than to babies and their health care. We should get our priorities straight.
Gondoljunk bele, miféle nép vagyunk, mutassunk példát a világnak! Ne legyen szegénység! Kimondhatjuk, hogy megszüntetjük a szegénységet a világon. Kezdjük mindjárt itthon! Valódi haladást értünk el, de ez igen nehéz feladat; ez lesz az Achilles-sarkunk. Fel kell hagynunk milliárdosoknak nyújtandó további adókedvezményekkel, – bocsi, emberek, – a babák és egészségügyi ellátásuk helyett. Világosan tisztázzuk a prioritásainkat!
(Applause)
(Taps)
That's not right, and it's not cost-effective. And the key to this country is going to be an educated child population, and yet we've got so many children who cannot read or write at the most basic levels. We're investing in the wrong things, and I wouldn't be upset about anybody having one billion, 10 billion [US dollars], if there were no hungry children, if there were no homeless children, if there were no uneducated children. And so it's really about what does it mean to live and lead this life. Why were we put on this earth? We were put on this earth to make things better for the next generations. And here we're worrying about climate change and global warming. And we're looking at, again, I constantly cite -- I look at that "Bulletin of Atomic Scientists" every year. And it says now: "Two minutes to midnight." Are we out of our minds, adults, about passing on a better a world to our children? That's what our purpose is, to leave a better world for everybody, and the concept of enough for everybody. There should be no hungry children in this world with the rich wealth that we have. And so I can't think of a bigger cause, and I think that I'm driven by my faith. And it's been a privilege to serve, but I always had the best role models in the world. Daddy always said God runs a full employment economy, and that if you just follow the need, you'll never lack for a purpose in life. And I watched the partnership -- because my mother was a true partner. I always knew I was as smart as my brothers, at least. And we always knew that we were not just to be about ourselves, but that we were here to serve.
Ez helytelen, ez nem hatékony. A nemzet kulcsa a művelt gyermeksereg, és még oly sok gyerek van, aki alapszinten sem tud írni-olvasni. Nem a megfelelő dolgokba ruházunk be, és nem izgatna, ha valakinek egymilliárd vagy tízmilliárd dollárja volna, ha nem lennének éhes gyerekek, ha nem lennének hajléktalan gyerekek, ha nem lennének műveletlen gyerekek. Arról van szó, mit jelent így élni. Mi végre vagyunk a világon? Azért, hogy jobbítsunk a dolgokon a jövő nemzedékek érdekében. Aggodalommal tölt el minket a klímaváltozás és az általános fölmelegedés. Figyeljük, és én állandóan idézem az <i>Atomkutatók Közlöny</i>ét. Az áll benne: "Kép perc múlva éjfél." Felnőttek, annyira elment az eszünk, hogy nem jobb világot hagyunk gyerekeinkre? Hiszen ez a célunk: jobb világot s az elegendő fogalmát hagyni mindenkire. Nem lehetnek éhes gyerekek a világon, miközben dúsgazdagok vannak. Nem gondolhatok nagyobb okra, és ebben a hitem vezérel. Mindig megtiszteltetés szolgálni, de mindig nekem jutott a legjobb szerep. Papa mindig mondta: Isten teljes foglalkoztatottságú gazdaságot működtet. Elég csupán az ínséget figyelnünk, és sosem maradunk valódi életcél nélkül. Figyeltem a partneri viszonyt, mert Mama igazi partner volt De mindig tudtam, hogy vagyok olyan okos, mint a bátyáim. Mindig tudtam, hogy nem csak önmagunkért létezünk, hanem azért vagyunk, hogy szolgáljunk.
PM: Well, Marian, I want to say, on behalf of all the world's children, thank you for your passion, your purpose and your advocacy.
PM: Marian, a világ összes gyereke nevében mondom: köszönjük a szenvedélyedet, céljaidat és a támogatásodat.
(Applause)
(Taps)