"Don't talk to strangers."
"Ne állj szóba idegenekkel!"
You have heard that phrase uttered by your friends, family, schools and the media for decades. It's a norm. It's a social norm. But it's a special kind of social norm, because it's a social norm that wants to tell us who we can relate to and who we shouldn't relate to. "Don't talk to strangers" says, "Stay from anyone who's not familiar to you. Stick with the people you know. Stick with people like you."
Hallottuk ezt barátainktól, a családunktól, az iskolában, a médiából évtizedeken keresztül. Ez egy norma, egy társadalmi norma. Azonban ez egy sajátságos társadalmi norma, mert azt akarja előírni, hogy kivel állhatunk szóba, és kivel nem kéne inkább. Azt mondja: "Ne állj szóba idegenekkel!, Tartózkodj mindenkitől, akit nem ismersz! Maradj meg azoknál, akiket ismersz! Maradj meg azoknál, akik olyanok, mint te!"
How appealing is that? It's not really what we do, is it, when we're at our best? When we're at our best, we reach out to people who are not like us, because when we do that, we learn from people who are not like us.
Mennyire vonzó ez vajon? Épp, hogy nem ezt tesszük akkor, amikor a legjobb formánkban vagyunk, igaz? Amikor a legjobb formánkban vagyunk, akkor odafordulunk azokhoz, akik nem olyanok, mint mi, mert olyankor, olyan emberektől tanulunk, akik másmilyenek, mint mi.
My phrase for this value of being with "not like us" is "strangeness," and my point is that in today's digitally intensive world, strangers are quite frankly not the point. The point that we should be worried about is, how much strangeness are we getting?
Azt a szót használom arra, hogy olyan emberekkel vagyok, akik másmilyenek, hogy "ismeretlen", és az véleményem, hogy a mai digitálisan átszőtt világban őszintén szólva nem az a lényeg, hogy valaki idegen. A lényeg, amin aggódnunk kell, hogy mennyi ismeretlenben van részünk.
Why strangeness? Because our social relations are increasingly mediated by data, and data turns our social relations into digital relations, and that means that our digital relations now depend extraordinarily on technology to bring to them a sense of robustness, a sense of discovery, a sense of surprise and unpredictability. Why not strangers? Because strangers are part of a world of really rigid boundaries. They belong to a world of people I know versus people I don't know, and in the context of my digital relations, I'm already doing things with people I don't know. The question isn't whether or not I know you. The question is, what can I do with you? What can I learn with you? What can we do together that benefits us both?
Miért az ismeretlen? Mert a társadalmi kapcsolatainkat egyre inkább az adatok közvetítik, és az adatok a társadalmi kapcsolatokat digitális kapcsolatokká alakítják, ami azt jelenti, hogy digitális kapcsolataink mostanában különösen technológia-függőek, azért, hogy a határozottság, a felfedezés, a meglepetés és a megjósolhatatlanság érzetét keltsék. MIért a nem idegenek? Mert az idegenek egy szigorúan körülhatárolt világ részei. Ahhoz a világához tartoznak, ami két csoportból áll, ismerős és ismeretlen emberekből. De a digitális kapcsolataimban már olyanokkal működöm együtt, akiket nem ismerek. Nem az a kérdés, hogy valakit ismerek-e vagy sem, hanem, hogy mire jutunk együtt. Mit tudunk meg közösen? Mit tehetünk együtt, ami mindkettőnknek a hasznára válik?
I spend a lot of time thinking about how the social landscape is changing, how new technologies create new constraints and new opportunities for people. The most important changes facing us today have to do with data and what data is doing to shape the kinds of digital relations that will be possible for us in the future. The economies of the future depend on that. Our social lives in the future depend on that. The threat to worry about isn't strangers. The threat to worry about is whether or not we're getting our fair share of strangeness.
Sokat gondolkoztam azon, hogy mi módon változik a társadalom képe, hogyan teremtenek az új technológiák új korlátokat és új lehetőségeket az embereknek. A legfontosabb változások, amikkel szembesülünk manapság, az adatokkal kapcsolatosak, és hogy az adatok miképp fomálhatnak meg bizonyos digitális kapcsolatokat, amelyek a jövőben elérhetőek lesznek a számunkra. A jövő gazdasága függ ettől. A jövőbeli társadalmi életünk függ tőle. Nem az idegenektől kell féljünk. Amiért aggódnunk kell, hogy vajon megkapjuk-e a minket megillető részt az ismeretlenből.
Now, 20th-century psychologists and sociologists were thinking about strangers, but they weren't thinking so dynamically about human relations, and they were thinking about strangers in the context of influencing practices. Stanley Milgram from the '60s and '70s, the creator of the small-world experiments, which became later popularized as six degrees of separation, made the point that any two arbitrarily selected people were likely connected from between five to seven intermediary steps. His point was that strangers are out there. We can reach them. There are paths that enable us to reach them. Mark Granovetter, Stanford sociologist, in 1973 in his seminal essay "The Strength of Weak Ties," made the point that these weak ties that are a part of our networks, these strangers, are actually more effective at diffusing information to us than are our strong ties, the people closest to us. He makes an additional indictment of our strong ties when he says that these people who are so close to us, these strong ties in our lives, actually have a homogenizing effect on us. They produce sameness.
A 20. század pszichológusai és szociológusai számára témaként szerepeltek az idegenek, de nem foglalkoztak annyira erőteljesen az emberi kapcsolatokkal, és azzal, hogy az idegenek miképp befolyásolnak minket. Stanley Milgram a 60-as, 70-es években a "kicsi a világ" kísérletével -- ez úgy vált ismertté később, mint a “hat lépés távolság elmélet” -- kimondja, hogy két, tetszőlegesen kiválasztott ember valószínűleg összeköthető 5 - 7 közbülső lépésen keresztül. Az volt a megállapítása, hogy ez messze van attól, hogy valakit idegennek nevezzünk. El tudjuk érni őket. Vannak utak, amelyekkel elérhetőek. Mark Granovetter, stanfordi szociológus 1973-ban a "Gyenge kötelékek ereje" című alapművében kifejtette, hogy ezek a gyenge kötelékek, amelyek a hálózatunk részei, ezek az idegenek, sokkal hathatósabban szórják az információt felénk, mint a szoros kötelékeink, azok az emberek, akik legközelebb állnak hozzánk. Azt is erős kötelékeink rovására írja, hogy a hozzánk közel álló személyek, ezek az erős kötelékek életünkben, valójában homogenizáló hatással vannak ránk. Hasonlókká formálnak.
My colleagues and I at Intel have spent the last few years looking at the ways in which digital platforms are reshaping our everyday lives, what kinds of new routines are possible. We've been looking specifically at the kinds of digital platforms that have enabled us to take our possessions, those things that used to be very restricted to us and to our friends in our houses, and to make them available to people we don't know. Whether it's our clothes, whether it's our cars, whether it's our bikes, whether it's our books or music, we are able to take our possessions now and make them available to people we've never met. And we concluded a very important insight, which was that as people's relationships to the things in their lives change, so do their relations with other people. And yet recommendation system after recommendation system continues to miss the boat. It continues to try to predict what I need based on some past characterization of who I am, of what I've already done. Security technology after security technology continues to design data protection in terms of threats and attacks, keeping me locked into really rigid kinds of relations.
Az Intelnél a kollégáimmal azzal töltöttük az elmúlt néhány évet, hogy megvizsgáltuk, hogy a digitális platformok miképp alakítják át mindennapi életünket, hogy miféle új rutinok válnak lehetségessé. Különösen olyan digitális platformokat kerestünk, amelyekkel személyes tulajdonunkat, azokat a dolgokat, amelyeket korábban szigorúan csak mi és barátaink használhattunk az otthonunkban, elérhetővé tehettük olyan emberek számára, akiket nem ismerünk. Lehet szó a ruhánkról, kocsinkról, biciklinkről, könyvünkről vagy zenénkről, képesek vagyunk a tulajdonunkat elérhetővé tenni olyanok számára, akikkel soha nem találkoztunk. És arra a nagyon lényeges következtetésre jutottunk, hogy ahogyan az embereknek a tárgyakhoz való viszonya megváltozik, úgy változnak meg a más emberekhez fűződő kapcsolataik. Egyik ajánlórendszer a másik után szalasztja el az ebben rejlő lehetőséget. Továbbra is a korábbi jellemzők alapján, hogy ki vagyok, mit csináltam eddig, próbálja meg kitalálni, hogy mire van szükségem. A biztonsági technológiák most is ugyanúgy a a fenyegetések és támadások kivédésére összpontosítják az adatvédelmet, továbbra is a hagyományos kapcsolataim közé zárva be minket.
Categories like "friends" and "family" and "contacts" and "colleagues" don't tell me anything about my actual relations. A more effective way to think about my relations might be in terms of closeness and distance, where at any given point in time, with any single person, I am both close and distant from that individual, all as a function of what I need to do right now. People aren't close or distant. People are always a combination of the two, and that combination is constantly changing.
Az olyan kategóriák, mint barátok, család, vagy ismerősök, kollégák, semmit nem mondanak a tényleges kapcsolataimról. Talán használhatóbb lenne úgy tekinteni a kapcsolataimat, hogy mennyire közeliek vagy távoliak; egy adott időpontban, ugyanazon személyhez egyaránt lehetek közel, vagy tőle távol, annak függvényében, hogy mit kell tegyek éppen. Az emberek nem közeliek vagy távoliak, hanem e kettő kombinációi, és ez a kombináció állandóan változik.
What if technologies could intervene to disrupt the balance of certain kinds of relationships? What if technologies could intervene to help me find the person that I need right now? Strangeness is that calibration of closeness and distance that enables me to find the people that I need right now, that enables me to find the sources of intimacy, of discovery, and of inspiration that I need right now. Strangeness is not about meeting strangers. It simply makes the point that we need to disrupt our zones of familiarity. So jogging those zones of familiarity is one way to think about strangeness, and it's a problem faced not just by individuals today, but also by organizations, organizations that are trying to embrace massively new opportunities. Whether you're a political party insisting to your detriment on a very rigid notion of who belongs and who does not, whether you're the government protecting social institutions like marriage and restricting access of those institutions to the few, whether you're a teenager in her bedroom who's trying to jostle her relations with her parents, strangeness is a way to think about how we pave the way to new kinds of relations. We have to change the norms. We have to change the norms in order to enable new kinds of technologies as a basis for new kinds of businesses.
Mi lenne, ha a technológia közbe tudna avatkozni, hogy megbolygassa bizonyos kapcsolatok egyensúlyát? Mi lenne, ha a technológia besegítene, megtalálni azt a személyt, akire épp most szükségem van? Az ismeretlen a közeliség és távoliság olyan beosztása, ami segít megtalálnom azokat a személyeket, akikre épp szükségem van, azokat, akiktől megkaphatom azt az intimitást, a felfedezést, vagy ösztönzést, amire épp szükségem van. Az ismeretlen nem az idegenekkel való találkozást jelenti. Egyszerűen azt javasolja, hogy át kell szakítani, az ismeretségi körök határait. Felrázni a megszokás régióit, az egyik mód, ahogy az ismeretlenre gondolunk, és ez egy olyan probléma, amivel nem csupán egyének szembesülnek manapság, hanem szervezetek is, olyan szervezetek, amelyek határozottan új lehetőségeket akarnak megragadni. Például egy párt, ami mereven ragaszkodik ártalmas elképzeléseihez, hogy ki tartozik hozzá, és ki nem, vagy a kormányzat, ami olyan társadalmi intézményeket véd, mint a házasság, és kevesek számára korlátozza ezek elérését, vagy egy tizenéves a lányszobában, aki megpróbálja megvívni harcait a szüleivel, az ismeretlen egy mód arra, hogy hogyan egyengesse az utat az új fajta kapcsolatokhoz. Meg kell változtassuk a normákat. Meg kell változtassuk a normákat, hogy új fajta technológiát vessünk be, alapként az új fajta teendők számára.
What interesting questions lie ahead for us in this world of no strangers? How might we think differently about our relations with people? How might we think differently about our relations with distributed groups of people? How might we think differently about our relations with technologies, things that effectively become social participants in their own right? The range of digital relations is extraordinary. In the context of this broad range of digital relations, safely seeking strangeness might very well be a new basis for that innovation.
Milyen érdekes kérdések tornyosulnak előttünk a nem idegenek világában? Hogyan gondolkodhatnánk másként az emberi kapcsolatainkról? Hogyan gondolkodhatnánk másként az egyes embercsoportokkal való kapcsolatainkról? Hogyan gondolkodhatnánk másként a technológiához fűződő viszonyainkról, azokról a dolgokról, amelyek saját jogon váltak társadalmi tényezőkké? A digitális kapcsolatok köre egészen különleges. A digitális kapcsolatok széles körébe ágyazva, biztonságosan felkutatni az ismeretlen lehetőségét nagyon jó alap lehet erre az újításra.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)