Over the past 10 years, I've been researching the way people organize and visualize information. And I've noticed an interesting shift.
10 éve azt kutatom, hogy az emberek hogyan szervezik és teszik láthatóvá az információt. Érdekes változást vettem észre.
For a long period of time, we believed in a natural ranking order in the world around us, also known as the great chain of being, or "Scala naturae" in Latin, a top-down structure that normally starts with God at the very top, followed by angels, noblemen, common people, animals, and so on. This idea was actually based on Aristotle's ontology, which classified all things known to man in a set of opposing categories, like the ones you see behind me. But over time, interestingly enough, this concept adopted the branching schema of a tree in what became known as the Porphyrian tree, also considered to be the oldest tree of knowledge.
Hosszú ideig környező világunk természetes hierarchiájában hittünk, amely a lét nagy láncolataként, latinul Scala naturae néven ismeretes. Ez a felülről lefelé építkező szerkezet fenn általában Istennel kezdődik, akit az angyalok, a nemesek, közemberek, állatok stb. követnek. Az elgondolás tulajdonképpen Arisztotelész lételméletén alapul, amely az ember által minden ismert dolgot megkülönböztető kategóriákba osztályoz, pl. amit a hátam mögött láthatnak. De idővel, érdekes módon, az elmélet faágazat alakját öltötte, s Porphyry fája néven vált ismertté. Ezt tartjuk a legrégebbi tudás fájának.
The branching scheme of the tree was, in fact, such a powerful metaphor for conveying information that it became, over time, an important communication tool to map a variety of systems of knowledge. We can see trees being used to map morality, with the popular tree of virtues and tree of vices, as you can see here, with these beautiful illustrations from medieval Europe. We can see trees being used to map consanguinity, the various blood ties between people. We can also see trees being used to map genealogy, perhaps the most famous archetype of the tree diagram. I think many of you in the audience have probably seen family trees. Many of you probably even have your own family trees drawn in such a way. We can see trees even mapping systems of law, the various decrees and rulings of kings and rulers. And finally, of course, also a very popular scientific metaphor, we can see trees being used to map all species known to man. And trees ultimately became such a powerful visual metaphor because in many ways, they really embody this human desire for order, for balance, for unity, for symmetry.
A faágazat séma az információátadás olyan erőteljes jelképévé vált, hogy idővel fontos közlési eszköze lett a tudásrendszer-változatok ábrázolásának. Láthatjuk az erkölcs föltérképezésére használt fákat, a népszerű erények fáját és a bűnök fáját, itt, ezen a középkori európai gyönyörű illusztráción. Láthatjuk a vérrokonság, a vérségi kapcsolatok bemutatására használt fákat. Láthatjuk a leszármazási rend föltérképezésére használt fákat, a fadiagram talán leghíresebb őstípusát. Gondolom, önök közül sokan láttak már családfát. Valószínűleg, sokuknak megvan a maguk így megrajzolt családfájuk. Még olyan fát is láthatunk, amely a jogrendszert ábrázolja, királyok és uralkodók különféle rendeleteit és döntéseit. Végül, persze, a nagyon népszerű tudományos jelképként láthatjuk az ember által ismert összes állatfaj ábrázolását. A fák végül hatásos és szemléletes jelképpé váltak, mert sokféleképpen testesítik meg a rend, az egyensúly, az egység és a szimmetria iránti emberi vágyat.
However, nowadays we are really facing new complex, intricate challenges that cannot be understood by simply employing a simple tree diagram. And a new metaphor is currently emerging, and it's currently replacing the tree in visualizing various systems of knowledge. It's really providing us with a new lens to understand the world around us. And this new metaphor is the metaphor of the network. And we can see this shift from trees into networks in many domains of knowledge.
Ám manapság olyan új, szerteágazó és bonyolult feladatokkal találkozunk, amelyek felfoghatatlanok egy egyszerű fadiagram alkalmazásával. Ezért mostanság egy új jelkép kerül elő, amely a különféle tudásrendszerek láthatóvá tételében a fa helyébe lép. Ez a köröttünk lévő világ megértéséhez új szemlélettel ruház föl bennünket. Ez az új jelkép a hálózat. Több tudásterületen látható ez a fától a hálózat felé tartó elmozdulás.
We can see this shift in the way we try to understand the brain. While before, we used to think of the brain as a modular, centralized organ, where a given area was responsible for a set of actions and behaviors, the more we know about the brain, the more we think of it as a large music symphony, played by hundreds and thousands of instruments. This is a beautiful snapshot created by the Blue Brain Project, where you can see 10,000 neurons and 30 million connections. And this is only mapping 10 percent of a mammalian neocortex. We can also see this shift in the way we try to conceive of human knowledge.
Látható a változás, mikor igyekszünk megérteni az agyműködést. Nemrég még modulokból álló központi szervnek tekintettük az agyat, melyben egy adott terület irányít bizonyos cselekvéseket és viselkedést. Minél többet tudunk az agyról, annál inkább úgy képzeljük el, mint egy nagy zenei szimfóniát, melyet hangszerek százezrei szólaltatnak meg. Ez a csodás felvétel a Blue Brain Project keretében készült, ahol 10 ezer neuron és 30 millió kapcsolat látható. Ez pedig az emlősök neocortexét csak 10%-ban térképezi föl. A változás abban is észrevehető, ahogy az emberi tudást igyekszünk felfogni.
These are some remarkable trees of knowledge, or trees of science, by Spanish scholar Ramon Llull. And Llull was actually the precursor, the very first one who created the metaphor of science as a tree, a metaphor we use every single day, when we say, "Biology is a branch of science," when we say, "Genetics is a branch of science." But perhaps the most beautiful of all trees of knowledge, at least for me, was created for the French encyclopedia by Diderot and d'Alembert in 1751. This was really the bastion of the French Enlightenment, and this gorgeous illustration was featured as a table of contents for the encyclopedia. And it actually maps out all domains of knowledge as separate branches of a tree.
Itt látható egy pár figyelemre méltó tudás fája vagy a tudomány fája, Ramon Llull spanyol tudós alkotása. Llull volt az előfutár, aki elsőként hasonlította fához a tudományt. E jelképet használjuk minden áldott nap, mikor azt mondjuk: "A biológia egy tudományág". mikor azt mondjuk: "A genetika egy tudományág". De minden tudás fája közül a legszebb, legalábbis nekem, amelyet Diderot és d'Alembert alkotott meg 1751-ben a francia Enciklopédia számára. A mű a francia felvilágosodás igazi bástyája volt, s ez a pompás illusztráció képezte a lexikon tartalomjegyzékét. Az összes tudásterületet a fa egy-egy ágaként jeleníti meg.
But knowledge is much more intricate than this. These are two maps of Wikipedia showing the inter-linkage of articles -- related to history on the left, and mathematics on the right. And I think by looking at these maps and other ones that have been created of Wikipedia -- arguably one of the largest rhizomatic structures ever created by man -- we can really understand how human knowledge is much more intricate and interdependent, just like a network.
De a tudás ennél sokkal bonyolultabb. Ez két Wikipédia-térkép, amely cikkek belső kapcsolódását mutatja: balra a történelmi, jobbra a matematikai tárgyú cikkekét. Ha megnézzük ezt a térképet és a többit, melyet a Wikipédia alkotott — talán az ember alkotta egyik legnagyobb rizomatikus szerkezetet —, akkor megérthetjük, hogy egy hálózatnál az emberi tudás sokkal szövevényesebb és elemei egymástól kölcsönösen jobban függenek.
We can also see this interesting shift in the way we map social ties between people. This is the typical organization chart. I'm assuming many of you have seen a similar chart as well, in your own corporations, or others. It's a top-down structure that normally starts with the CEO at the very top, and where you can drill down all the way to the individual workmen on the bottom. But humans sometimes are, well, actually, all humans are unique in their own way, and sometimes you really don't play well under this really rigid structure.
Ezt a változást tapasztaljuk abban is, ahogy a társadalmi kapcsolatokat térképezzük fel. Ez egy tipikus szervezeti séma, egy organigram. Felteszem, hogy önök közül sokan láttak már hasonlót a cégüknél vagy máshol. Ez egy felülről építkező alakzat, legfelül a vezérrel, s haladhatunk lefelé egészen az egyes fizikai munkásig. De minden ember a maga módján egyedi, és néha nem a merev szerkezet szerint dolgozik.
I think the Internet is really changing this paradigm quite a lot. This is a fantastic map of online social collaboration between Perl developers. Perl is a famous programming language, and here, you can see how different programmers are actually exchanging files, and working together on a given project. And here, you can notice that this is a completely decentralized process -- there's no leader in this organization, it's a network.
Azt hiszem, az internet eléggé megváltoztatja ezt a paradigmát. Ez a fantasztikus térkép a Perl-fejlesztők közötti internetes társadalmi együttműködést mutatja. A Perl egy híres programnyelv. Látható, hogy a különböző programozók hogyan cserélnek fájlokat, és működnek együtt az adott projektben. Észrevehetik, hogy ez teljesen decentralizált folyamat: a szervezetnek nincs vezetője, ez egy hálózat.
We can also see this interesting shift when we look at terrorism. One of the main challenges of understanding terrorism nowadays is that we are dealing with decentralized, independent cells, where there's no leader leading the whole process. And here, you can actually see how visualization is being used. The diagram that you see behind me shows all the terrorists involved in the Madrid attack in 2004. And what they did here is, they actually segmented the network into three different years, represented by the vertical layers that you see behind me. And the blue lines tie together the people that were present in that network year after year. So even though there's no leader per se, these people are probably the most influential ones in that organization, the ones that know more about the past, and the future plans and goals of this particular cell.
Ezt az érdekes változást figyelhetjük meg a terrorizmus esetében is. Manapság a terrorizmus megértésében a fő nehézség, hogy decentralizált, független sejtekkel van dolgunk, ahol az egész folyamatnak nincs vezetője. Itt láthatják, hogyan használják a megjelenítést. A hátam mögötti diagramon a 2004-es madridi támadásban részt vett valamennyi terrorista látható. A hálózatot felosztották három különböző évre, amelyeket függőleges rétegek képviselnek — ez látható mögöttem. A kék vonalak összekapcsolják a hálózatban évről évre szereplőket. Bár a hálózatnak a szó szoros értelmében nincs vezetője, mégis, ők a szervezet legbefolyásosabb tagjai, ők ismerik a legjobban a sejt múltját, a jövőbeni terveit és céljait.
We can also see this shift from trees into networks in the way we classify and organize species. The image on the right is the only illustration that Darwin included in "The Origin of Species," which Darwin called the "Tree of Life." There's actually a letter from Darwin to the publisher, expanding on the importance of this particular diagram. It was critical for Darwin's theory of evolution. But recently, scientists discovered that overlaying this tree of life is a dense network of bacteria, and these bacteria are actually tying together species that were completely separated before, to what scientists are now calling not the tree of life, but the web of life, the network of life.
A fáktól a hálózatok felé történt elmozdulás látható abban is, ahogy a fajokat osztályozzuk s szervezzük. A jobb oldali ábra az egyetlen illusztráció, amelyet Darwin beiktatott a Fajok eredete c. művébe. Ezt az Élet fájának nevezte. Balra Darwinnak a kiadójához írt levele, amelyben az ábra fontosságát taglalja. Perdöntő volt Darwin evolúciós elmélete szempontjából. De nemrég a tudósok felfedezték, hogy az élet fáját átszövi a baktériumok sűrű hálózata, s ezek a baktériumok összekötik a korábban teljesen elkülönült fajokat. s ezért már nem élet fájának hívják, hanem az élet szövedékének, hálózatának.
And finally, we can really see this shift, again, when we look at ecosystems around our planet. No more do we have these simplified predator-versus-prey diagrams we have all learned at school. This is a much more accurate depiction of an ecosystem. This is a diagram created by Professor David Lavigne, mapping close to 100 species that interact with the codfish off the coast of Newfoundland in Canada. And I think here, we can really understand the intricate and interdependent nature of most ecosystems that abound on our planet.
S végül, ugyanilyen változás látható, ha Földünk ökológiai rendszereit vizsgáljuk. Már nem felel meg az iskolában tanult leegyszerűsített ragadozó kontra préda ábra. Ez itt egy ökológiai rendszer sokkal precízebb ábrázolása. David Lavigne professzor állította össze ezt az ábrát, amely a kanadai Newfoundland partja mentén élő tőkehallal kapcsolatban álló közel 100 fajt tartalmazza. Ebből megérthetjük, milyen bonyolult és egymástól kölcsönösen függő természetű Földünk legtöbb ökológiai rendszere.
But even though recent, this metaphor of the network, is really already adopting various shapes and forms, and it's almost becoming a growing visual taxonomy. It's almost becoming the syntax of a new language. And this is one aspect that truly fascinates me. And these are actually 15 different typologies I've been collecting over time, and it really shows the immense visual diversity of this new metaphor. And here is an example. On the very top band, you have radial convergence, a visualization model that has become really popular over the last five years. At the top left, the very first project is a gene network, followed by a network of IP addresses -- machines, servers -- followed by a network of Facebook friends. You probably couldn't find more disparate topics, yet they are using the same metaphor, the same visual model, to map the never-ending complexities of its own subject. And here are a few more examples of the many I've been collecting, of this growing visual taxonomy of networks.
Habár újkeletű, a hálózatnak ez a jelképe máris különféle alakokat vesz fel, s már-már növekvő vizuális rendszertanná válik. Majdhogynem egy új nyelv mondattanává válik. Ez a szempont engem tényleg lázba hoz. Ez itt 15 különféle tipológia, melyeket az idők során gyűjtöttem, és ez hűen mutatja ennek az új jelképnek a roppant vizuális sokszínűségét. Itt egy példa rá. Felül látható a sugár irányú konvergencia. Ez az ábrázolási modell az utóbbi 5 évben vált népszerűvé. A bal felső szélen a legelső projekt — ez egy génhálózat. Ezt a számítógépek és szerverek IP címének hálózata követi. Mellette a Facebook-barátok hálózata. Keresve sem találnának egymástól eltérőbb témákat, ezek mégis ugyanazt a jelképet, ugyanazt a vizuális modellt alkalmazzák tárgyuk soha véget nem érő bonyolultságának föltérképezésére. Mutatok még egy párat a növekvő vizuális hálózati rendszertan számtalan, általam összegyűjtött példája közül.
But networks are not just a scientific metaphor. As designers, researchers, and scientists try to map a variety of complex systems, they are in many ways influencing traditional art fields, like painting and sculpture, and influencing many different artists. And perhaps because networks have this huge aesthetical force to them -- they're immensely gorgeous -- they are really becoming a cultural meme, and driving a new art movement, which I've called "networkism." And we can see this influence in this movement in a variety of ways. This is just one of many examples, where you can see this influence from science into art. The example on your left side is IP-mapping, a computer-generated map of IP addresses; again -- servers, machines. And on your right side, you have "Transient Structures and Unstable Networks" by Sharon Molloy, using oil and enamel on canvas. And here are a few more paintings by Sharon Molloy, some gorgeous, intricate paintings.
De a hálózatok nemcsak tudományos jelképek. Mikor tervezők és tudósok igyekszenek föltérképezni a komplex rendszereket, hatást is gyakorolnak a hagyományos művészeti ágakra, pl. a festészetre és szobrászatra, hatást gyakorolnak a művészekre is. S mivel a hálózatoknak ilyen hatalmas esztétikai hatalmuk van felettük — elképesztően gyönyörűek —, nem csoda, hogy kulturális mémmé válnak, s új művészeti mozgalmat hoznak létre, melyet "networkizmus"-nak neveztem el. A mozgalomban ez a befolyás többféleképpen érzékelhető. Csak egy példa a számtalan közül, ahol látható a tudomány befolyása a művészetre. Bal oldalon IP-térkép látható, számítógép generálta IP-címek térképe: szervereké, számítógépeké. A jobb oldalon Sharon Molloy Tranziens struktúrák és instabil hálózatok c. műve: olaj és zománc a vásznon. Sharon Molloy még egy pár festménye: gyönyörű, szövevényes festmények.
And here's another example of that interesting cross-pollination between science and art. On your left side, you have "Operation Smile." It is a computer-generated map of a social network. And on your right side, you have "Field 4," by Emma McNally, using only graphite on paper. Emma McNally is one of the main leaders of this movement, and she creates these striking, imaginary landscapes, where you can really notice the influence from traditional network visualization.
Itt egy másik példa a tudomány és művészet közötti érdekes keresztbeporzásra. A bal oldalon a "Mosoly hadművelet". Ez egy közösségi hálózat számítógép generálta térképe. A jobb oldalon Emma McNally műve: A 4. mező. A művész csak grafittal dolgozott papírra. Emma McNally a mozgalom egyik vezetője, és e meghökkentő képzeletbeli tájak alkotója, melyeknél tetten érhető a hagyományos hálózat-megjelenítés hatása.
But networkism doesn't happen only in two dimensions. This is perhaps one of my favorite projects of this new movement. And I think the title really says it all -- it's called: "Galaxies Forming Along Filaments, Like Droplets Along the Strands of a Spider's Web." And I just find this particular project to be immensely powerful. It was created by Tomás Saraceno, and he occupies these large spaces, creates these massive installations using only elastic ropes. As you actually navigate that space and bounce along those elastic ropes, the entire network kind of shifts, almost like a real organic network would.
De networkizmus nemcsak 2 dimenzióban létezik. Ez az új mozgalom számomra talán egyik kedvenc projektje. Azt hiszem, a címe magáért beszél: "Rostokból formált galaxisok mint pókhálófonalakon lévő cseppek." Igen erőteljesnek vélem ezt a projektet, a szerzője Tomás Saraceno. Tomás betölti ezeket a nagy tereket, s csupán rugalmas köteleket használ ezekhez a hatalmas művekhez. Ahogy bejárjuk azt a teret, és ugrálunk a rugalmas köteleken, az egész háló változik, mintha egy igazi szerves anyagú háló lenne.
And here's yet another example of networkism taken to a whole different level. This was created by Japanese artist Chiharu Shiota in a piece called "In Silence." And Chiharu, like Tomás Saraceno, fills these rooms with this dense network, this dense web of elastic ropes and black wool and thread, sometimes including objects, as you can see here, sometimes even including people, in many of her installations.
Még egy példa a networkizmusra, de már egészen más szinten. A mű alkotója Csiharu Siota japán művésznő, a címe: Csendben. Csiharu, akárcsak Tomás Saraceno a tereket rugalmas kötelekből, fekete gyapjúból és fonalból szőtt sűrű hálóval, sűrű szövevénnyel tölti ki, néha tárgyakat helyez beléjük, sőt, néha sok művébe még embereket is.
But networks are also not just a new trend, and it's too easy for us to dismiss it as such. Networks really embody notions of decentralization, of interconnectedness, of interdependence. And this new way of thinking is critical for us to solve many of the complex problems we are facing nowadays, from decoding the human brain, to understanding the vast universe out there. On your left side, you have a snapshot of a neural network of a mouse -- very similar to our own at this particular scale. And on your right side, you have the Millennium Simulation. It was the largest and most realistic simulation of the growth of cosmic structure. It was able to recreate the history of 20 million galaxies in approximately 25 terabytes of output. And coincidentally or not, I just find this particular comparison between the smallest scale of knowledge -- the brain -- and the largest scale of knowledge -- the universe itself -- to be really quite striking and fascinating. Because as Bruce Mau once said, "When everything is connected to everything else, for better or for worse, everything matters."
De a hálózatok nemcsak új irányvonalat jelentenek, s túl könnyű lenne őket mint olyant elutasítanunk. A hálózatok megtestesítik a decentralizáció, a kölcsönös kapcsolatok és függések elveit. Ez az új gondolkodásmód sorsdöntő számunkra, hogy egy sor mai feladatot megoldhassunk, kezdve az emberi agy dekódolásától egészen a hatalmas világmindenség megértéséig. Balra egy egér ideghálózatáról készült felvételt látunk -- bizonyos szempontból nagyon hasonló a miénkhez. Jobbra a millennium szimuláció látható, mely egy kozmikus alakzat növekedésének legnagyobb és leginkább valósághű szimulációja. Lehetővé vált 20 millió galaxis történetének újraalkotása, amely kb. 25 terabyte-ot foglal el. Véletlen vagy sem, de azért hasonlítottam össze a legkisebb léptékű tudást: az agyat és a legnagyobb léptékű tudást: a világegyetemet, hogy igazán megdöbbentő és elkápráztató legyek. Bruce Mau egyszer azt mondta: "Ha minden mindennel kapcsolódik, akár jól, akár rosszul, mindenképp számít."
Thank you so much.
Köszönöm szépen.
(Applause)
(Taps)