Allow me to start this talk with a question to everyone. You know that all over the world, people fight for their freedom, fight for their rights. Some battle oppressive governments. Others battle oppressive societies. Which battle do you think is harder? Allow me to try to answer this question in the few coming minutes.
Hadd kezdjem ezt az előadást egy kérdéssel! Tudják, hogy a világon mindenhol harcolnak az emberek a szabadságukért, a jogaikért. Vannak, akik elnyomó kormányok ellen harcolnak. Vannak, akik elnyomó társadalmak ellen harcolnak. Vajon melyik harc nehezebb? Hadd próbáljam megválaszolni ezt a kérdést a következő néhány percben!
Let me take you back two years ago in my life. It was the bedtime of my son, Aboody. He was five at the time. After finishing his bedtime rituals, he looked at me and he asked a question: "Mommy, are we bad people?"
Menjünk vissza két évvel ezelőttre az életemben. Épp lefektettem a kisfiamat, Aboody-t. Ötéves volt akkor. És a szokásos lefekvési rituálék után rám nézett, és megkérdezte: "Anyu, mi rossz emberek vagyunk?"
I was shocked. "Why do you say such things, Aboody?"
Megdöbbentem. "Miért mondasz ilyet Aboody?"
Earlier that day, I noticed some bruises on his face when he came from school. He wouldn't tell me what happened. [But now] he was ready to tell.
Korábban észrevettem néhány véraláfutást az arcán, amikor hazajött az iskolából. Nem akarta elmondani, mi történt. Most készen állt arra, hogy elmondja.
"Two boys hit me today in school. They told me, 'We saw your mom on Facebook. You and your mom should be put in jail.'"
"Két fiú megütött ma az iskolában. Azt mondták: 'Láttuk anyádat a Facebookon. Téged és anyádat börtönbe kéne zárni.'"
I've never been afraid to tell Aboody anything. I've been always a proud woman of my achievements. But those questioning eyes of my son were my moment of truth, when it all came together. You see, I'm a Saudi woman who had been put in jail for driving a car in a country where women are not supposed to drive cars. Just for giving me his car keys, my own brother was detained twice, and he was harassed to the point he had to quit his job as a geologist, leave the country with his wife and two-year-old son. My father had to sit in a Friday sermon listening to the imam condemning women drivers and calling them prostitutes amongst tons of worshippers, some of them our friends and family of my own father. I was faced with an organized defamation campaign in the local media combined with false rumors shared in family gatherings, in the streets and in schools. It all hit me. It came into focus that those kids did not mean to be rude to my son. They were just influenced by the adults around them. And it wasn't about me, and it wasn't a punishment for taking the wheel and driving a few miles. It was a punishment for daring to challenge the society's rules.
Soha nem féltem attól, hogy bármit elmondjak Aboody-nak. Mindig büszke voltam arra, amit elértem. De a fiam kérdő szemei voltak az igazság pillanata, amikor minden összeállt. Tudják, én egy szaúdi nő vagyok, akit börtönbe zártak, mert autót vezetett egy országban, ahol a nőknek nem lenne szabad vezetniük. Csak azért, mert odaadta nekem a kocsikulcsát, a bátyámat kétszer letartóztatták és addig zaklatták, míg ott kellett hagynia a geológusi állását, és el kellet hagynia az országot a feleségével és kétéves fiával. Az apámnak a pénteki prédikálást kellett hallgatnia, amiben az imám elítélte a női vezetőket, és prostituáltaknak hívta őket, rengeteg más hívő között, néhányuk az apám rokonai és barátai. Egy szervezett lejárató kampánnyal kellett szembenéznem a helyi sajtóban és hamis pletykák terjesztésével családi összejöveteleken, az utcán, és az iskolákban. Ez szíven ütött. Rájöttem, hogy azok a gyerekek nem akartak gorombák lenni a fiammal. Csak befolyásolták őket az őket körülvevő felnőttek. És nem rólam volt szó, és nem büntetés volt, mert a volán mögé ültem és vezettem néhány kilométert. Azért büntettek, mert meg mertem kérdőjelezni a társadalmi törvényeket.
But my story goes beyond this moment of truth of mine. Allow me to give you a briefing about my story. It was May, 2011, and I was complaining to a work colleague about the harassments I had to face trying to find a ride back home, although I have a car and an international driver's license. As long as I've known, women in Saudi Arabia have been always complaining about the ban, but it's been 20 years since anyone tried to do anything about it, a whole generation ago.
De a történetem ennél messzebbre megy vissza. Hadd foglaljam össze röviden a történetem. Hadd foglaljam össze röviden a történetem. 2011 májusa volt, és egy kollégámnak panaszkodtam a vesződség miatt, hogy találnom kell valakit, aki hazavisz munka után, annak ellenére, hogy van egy autóm és nemzetközi jogosítványom. Amióta csak az eszemet tudom a szaúdi nők panaszkodnak a tiltás miatt, de 20 év telt el amióta valaki próbált tenni valamit ellene, egy teljes generáció.
He broke the good/bad news in my face. "But there is no law banning you from driving."
A kollégám adta át a jó-rossz hírt: "De hisz nem tiltja törvény, hogy nők vezessenek."
I looked it up, and he was right. There wasn't an actual law in Saudi Arabia. It was just a custom and traditions that are enshrined in rigid religious fatwas and imposed on women. That realization ignited the idea of June 17, where we encouraged women to take the wheel and go drive. It was a few weeks later, we started receiving all these "Man wolves will rape you if you go and drive." A courageous woman, her name is Najla Hariri, she's a Saudi woman in the city of Jeddah, she drove a car and she announced but she didn't record a video. We needed proof.
Utánanéztem, és igaza volt. Nem volt ilyen törvény Szaúd-Arábiában. Csak egy szokás volt, és a hagyományok, amelyeket szigorú vallási fatvák betonoztak be, és kényszerítettek rá a nőkre. Ez a felismerés indította be június 17. ötletét, amikor arra bíztattunk nőket, hogy üljenek kocsiba és vezessenek. Néhány héttel később kezdtünk ilyen üzeneteket kapni: "Férfi farkasok fognak megerőszakolni, ha vezetsz." Egy bátor nő, Najla Hariri, egy szaúdi nő Jeddah városából, kocsiba ült és kihirdette, de nem készített róla videót. Bizonyítékra volt szükségünk.
So I drove. I posted a video on YouTube. And to my surprise, it got hundreds of thousands of views the first day. What happened next, of course? I started receiving threats to be killed, raped, just to stop this campaign.
Szóval én vezettem. Kitettem a YouTube-ra. És meglepetésemre, Több százezren nézték meg az első nap. Mi történt ezután? Elkezdtem fenyegetéseket kapni, hogy megölnek, megerőszakolnak, csak hogy leállítsák a kampányt.
The Saudi authorities remained very quiet. That really creeped us out. I was in the campaign with other Saudi women and even men activists. We wanted to know how the authorities would respond on the actual day, June 17, when women go out and drive. So this time I asked my brother to come with me and drive by a police car. It went fast. We were arrested, signed a pledge not to drive again, released. Arrested again, he was sent to detention for one day, and I was sent to jail. I wasn't sure why I was sent there, because I didn't face any charges in the interrogation. But what I was sure of was my innocence. I didn't break a law, and I kept my abaya — it's a black cloak we wear in Saudi Arabia before we leave the house — and my fellow prisoners kept asking me to take it off, but I was so sure of my innocence, I kept saying, "No, I'm leaving today." Outside the jail, the whole country went into a frenzy, some attacking me badly, and others supportive and even collecting signatures in a petition to be sent to the king to release me. I was released after nine days.
A szaúdi hatóságok csendben maradtak. Ez nagyon megijesztett minket. Más szaúdi nőkkel együtt kampányoltunk, és férfi aktivistákkal is. Tudni akartuk, hogyan fognak reagálni a hatóságok a bizonyos napon, június 17-én, amikor a nők elmennek vezetni. Megkértem a bátyámat, hogy jöjjön velem és elhajtottunk egy rendőrautó mellett. Gyorsan történt. Letartóztattak, alá kellett írnom, hogy többet nem vezetek, elengedtek. Újra letartóztattak, a bátyámat egy napig tartották, engem börtönbe küldtek. Nem voltam benne biztos, miért küldtek oda, mert nem emeltek ellenem vádat vagy hallgattak ki. De biztos voltam az ártatlanságomban. Nem szegtem meg a törvényt, és magamon tartottam az abaját -- ez egy fekete köpeny amit Szaúd-Arábiában viselünk, amikor kilépünk a házból -- és a rabtársaim azt mondták, vegyem le, de annyira biztos voltam az ártatlanságomban, hogy azt mondtam: "Nem, én ma hazamegyek." A börtönön túl az egész ország felbolydult, egyesek hevesen támadtak, mások támogattak és aláírásokat gyűjtöttek egy petícióhoz a királyhoz, hogy engedjen szabadon. 9 nap után engedtek szabadon.
June 17 comes. The streets were packed with police cars and religious police cars, but some hundred brave Saudi women broke the ban and drove that day. None were arrested. We broke the taboo.
Elérkezett június 17. Az utcákat ellepték a rendőrautók és a vallási rendőrség autói, de száz bátor szaúdi nő megtörte a tiltást és vezetett aznap. Senkit nem tartóztattak le. Megtörtük a tabut.
(Applause)
(Taps)
So I think by now, everyone knows that we can't drive, or women are not allowed to drive, in Saudi Arabia, but maybe few know why. Allow me to help you answer this question.
Azt hiszem most már mindenki tudja, hogy nem vezethetünk, vagyis a nőknek tilos vezetni Szaúd-Arábiában, de kevesen tudják, miért. Hadd válaszoljam meg ezt a kérdést!
There was this official study that was presented to the Shura Council -- it's the consultative council appointed by the king in Saudi Arabia — and it was done by a local professor, a university professor. He claims it's done based on a UNESCO study. And the study states, the percentage of rape, adultery, illegitimate children, even drug abuse, prostitution in countries where women drive is higher than countries where women don't drive.
Volt egy hivatalos tanulmány, amit bemutattak a Shura Tanácsnak -- ez a tanácsadói testület, amit a szaúdi király nevez ki -- egy helyi professzor készítette, egy egyetemi tanár. Azt állítja egy UNESCO tanulmány alapján készült. És a tanulmány szerint a nemi erőszak, házzasságtörés, házasságon kívüli gyermekek, a drog fogyasztás és prostitúció aránya az országokban, ahol a nők vezethetnek, magasabb, mint az országokban, ahol nem vezethetnek.
(Laughter)
(Nevetés)
I know, I was like this, I was shocked. I was like, "We are the last country in the world where women don't drive." So if you look at the map of the world, that only leaves two countries: Saudi Arabia, and the other society is the rest of the world.
Tudom, engem is megdöbbentett. "Mi vagyunk az utolsó ország a világon, ahol a nők nem vezethetnek." Tehát ha megnézzük a térképet, csak két ország marad: Szaúd-Arábia és a világ többi része.
We started a hashtag on Twitter mocking the study, and it made headlines around the world.
Elindítottunk egy hashtaget a Twitteren, kigúnyolva a tamulmányt és a nemzetközi szalagcímeket.
[BBC News: 'End of virginity' if women drive, Saudi cleric warns]
[BBC News: 'A szűzesség vége' ha a nők vezetnek, int a szaúdi tudós] (Nevetés)
(Laughter)
[BBC News: 'A szűzesség vége' ha a nők vezetnek, int a szaudi tudós] (Nevetés)
And only then we realized it's so empowering to mock your oppressor. It strips it away of its strongest weapon: fear.
És csak akkor jöttünk rá, hogy milyen felszabadító kigúnyolni az elnyomóinkat. Megfosztja őket a legnagyobb fegyverüktől, a félelemtől.
This system is based on ultra-conservative traditions and customs that deal with women as if they are inferior and they need a guardian to protect them, so they need to take permission from this guardian, whether verbal or written, all their lives. We are minors until the day we die. And it becomes worse when it's enshrined in religious fatwas based on wrong interpretation of the sharia law, or the religious laws. What's worst, when they become codified as laws in the system, and when women themselves believe in their inferiority, and they even fight those who try to question these rules.
Ez a rendszer ultra-konzervatív hagyományokon és szokásokon alapszik, amelyek alsóbbrendűként kezelik a nőket, akiknek szükségük van egy gyámra, ezért engedélyt kell kérniük a gyámjuktól, szóban vagy írásban, egész életükben. Kiskorúak vagyunk egészen a halálunkig. És még rosszabb, amikor ezek vallási fatvákba kövülnek, a saría törvény hibás értelmezése alapján, vagy vallási törvényekbe. A legrosszabb, amikor megszilárdulnak, mint a rendszer törvényei, és amikor a nők maguk is elhiszik az alsóbbrendűségüket, és még harcolnak is azok ellen, akik megkérdőjelezik ezeket a szabályokat.
So for me, it wasn't only about these attacks I had to face. It was about living two totally different perceptions of my personality, of my person -- the villain back in my home country, and the hero outside.
Számomra ez nem csak a személyes támadásokról szólt. Hanem arról, hogy két teljesen különböző nézetet éltem meg magamról -- a főgonosz a saját hazámban, és a hős külföldön.
Just to tell you, two stories happened in the last two years. One of them is when I was in jail. I'm pretty sure when I was in jail, everyone saw titles in the international media something like this during these nine days I was in jail.
Példaképpen két történet az elmúlt két évből. Az egyik, amikor börtönben voltam. Biztos vagyok benne, hogy amikor börtönben voltam, mindenki látott hasonló szalagcímeket a nemzetközi sajtóban azalatt a 9 nap alatt.
But in my home country, it was a totally different picture. It was more like this: "Manal al-Sharif faces charges of disturbing public order and inciting women to drive."
De otthon egészen más volt a helyzet. Inkább ilyen: "Manal al-Sharifet a közrend megzavarásával és nők vezetésre buzdításával vádolják."
I know.
Tudom.
"Manal al-Sharif withdraws from the campaign."
"Manal al-Sharif visszavonul a kampányból."
Ah, it's okay. This is my favorite.
Ez a kedvencem.
"Manal al-Sharif breaks down and confesses: 'Foreign forces incited me.'"
"Manal al-Sharif megtört és bevallotta, 'külföldi erők bujtatták fel.'"
(Laughter)
(Nevetés)
And it goes on, even trial and flogging me in public. So it's a totally different picture.
És így ment tovább, a tárgyalásig és nyilvános testi fenyítésig. Ez egy teljesen más kép.
I was asked last year to give a speech at the Oslo Freedom Forum. I was surrounded by this love and the support of people around me, and they looked at me as an inspiration. At the same time, I flew back to my home country, they hated that speech so much. The way they called it: a betrayal to the Saudi country and the Saudi people, and they even started a hashtag called #OsloTraitor on Twitter. Some 10,000 tweets were written in that hashtag, while the opposite hashtag, #OsloHero, there was like a handful of tweets written. They even started a poll. More than 13,000 voters answered this poll: whether they considered me a traitor or not after that speech. Ninety percent said yes, she's a traitor. So it's these two totally different perceptions of my personality.
Tavaly meghívtak beszédet tartani az Oslo Freedom Forumon. Körbevett az emberek szeretete és támogatása, és inspirációként tekintettek rám. Ugyanakkor hazarepültem, és annyira gyűlölték a beszédet. Így nevezték: a szaúdi ország és szaúdi emberek elárulása, és elindítottak egy oszlói áruló hashtaget a Twitteren. Kb. 10.000 bejegyzést írtak ezzel a hashtaggel, míg az ellenkező hashtaggel, oszlói hős csak néhány tucat tweet született. Még egy felmérést is indítottak. Több mint 13.000 ember szavazott, hogy hazaárulónak tartottak-e vagy sem a beszédem után. 90% azt mondta, igen, hazaáruló. Tehát ez két teljesen különböző szemlélete a személyiségemnek.
For me, I'm a proud Saudi woman, and I do love my country, and because I love my country, I'm doing this. Because I believe a society will not be free if the women of that society are not free. (Applause) Thank you. (Applause) Thank you, thank you, thank you, thank you. (Applause)
Én egy büszke szaúdi nő vagyok, és szeretem a hazámat, és azért csinálom ezt, mert szeretem a hazámat. Mert hiszem, hogy egy társadalom nem lesz szabad, ha a nők a társadalomban nem szabadok. (Taps) Köszönöm. (Taps) Köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm. (Taps)
Thank you.
Köszönöm.
But you learn lessons from these things that happen to you. I learned to be always there. The first thing, I got out of jail, of course after I took a shower, I went online, I opened my Twitter account and my Facebook page, and I've been always very respectful to those people who are opining to me. I would listen to what they say, and I would never defend myself with words only. I would use actions. When they said I should withdraw from the campaign, I filed the first lawsuit against the general directorate of traffic police for not issuing me a driver's license. There are a lot of people also -- very big support, like those 3,000 people who signed the petition to release me. We sent a petition to the Shura Council in favor of lifting the ban on Saudi women, and there were, like, 3,500 citizens who believed in that and they signed that petition. There were people like that, I just showed some examples, who are amazing, who are believing in women's rights in Saudi Arabia, and trying, and they are also facing a lot of hate because of speaking up and voicing their views.
De tanultam ezekből a dolgokból, amik velem történtek. Megtanultam, hogy mindig legyek ott. Az első dolog, amikor kijöttem a börtönből, persze azután, hogy letusoltam, felmentem az internetre, megnyitottam a Twittert és a Facebook oldalam, és nagyon tisztelettudó voltam az emberekkel, akik kifejtették a véleményüket nekem, meghallgattam őket, és soha nem védtem meg magam csak szavakkal. Tetteket használtam. Amikor azt mondták, vissza kéne vonulnom a kampányból, beadtam az első keresetet a közlekedésrendészet igazgatósága ellen, mert nem állították ki a jogosítványomat. Nagyon sokan vannak -- nagy támogatás pl. az a 3.000 ember, akik aláírták a petíciót a szabadon bocsátásomért. Küldtünk egy petíciót a Shura Tanácsnak, hogy szüntessék meg a tiltást a szaúdi nők ellen, és közel 3.500 ember hitt ebben, és aláírták a petíciót. Voltak ilyen emberek, ez csak néhány példa, akik elképesztőek, akik hisznek a nők jogaiban Szaúd-Arábiában, és próbálkoznak, és sok gyűlölettel néznek szembe, mert kiállnak és hangot adnak a véleményüknek.
Saudi Arabia today is taking small steps toward enhancing women's rights. The Shura Council that's appointed by the king, by royal decree of King Abdullah, last year there were 30 women assigned to that Council, like 20 percent. 20 percent of the Council. (Applause) The same time, finally, that Council, after rejecting our petition four times for women driving, they finally accepted it last February. (Applause) After being sent to jail or sentenced lashing, or sent to a trial, the spokesperson of the traffic police said, we will only issue traffic violation for women drivers. The Grand Mufti, who is the head of the religious establishment in Saudi Arabia, he said, it's not recommended for women to drive. It used to be haram, forbidden, by the previous Grand Mufti.
Szaúd-Arábia ma kis lépéseket tesz a nők jogainak javításáért. A király által kijelölt Shura Tanács, Abdullah király kinyilatkoztatásával, tavaly 30 nőt adtak a tanácshoz. ami úgy 20%. A tanács 20%-a. (Taps) Ugyanakkor, végre, a tanács miután négyszer visszautasította a petíciónkat a nők vezetési jogáért, végre elfogadta múlt februárban. (Taps) A bebörtönzés, a korbácsolás vagy a bírósági eljárás után közlekedésrendészet szóvivője azt mondta, hogy csak szabálysértést fognak kiszabni a női vezetőkre. A nagy mufti, aki a vallásos rendszer vezetője Szaúd-Arábiában, azt mondta, hogy nem javasolja a nőknek, hogy vezessenek. Azelőtt haram, tiltott volt, az előző nagy mufti idején.
So for me, it's not about only these small steps. It's about women themselves.
Számomra ez nem csak a kis lépésekről szól. Hanem magukról a nőkről.
A friend once asked me, she said, "So when do you think this women driving will happen?"
Egy barátom egyszer megkérdezte: "Mit gondolsz, mikor fognak a nők vezetni?"
I told her, "Only if women stop asking 'When?' and take action to make it now."
Azt mondtam: "Csak akkor, amikor nem azt kérdezik, hogy mikor, hanem tesznek érte."
So it's not only about the system, it's also about us women to drive our own life, I'd say.
Szóval nem csak a rendszerről van szó, hanem arról is, hogy mi nők vezetjük a saját életünket.
So I have no clue, really, how I became an activist. And I don't know how I became one now. But all I know, and all I'm sure of, in the future when someone asks me my story, I will say, "I'm proud to be amongst those women who lifted the ban, fought the ban, and celebrated everyone's freedom."
Igazából fogalmam sincs, hogyan lettem aktivista. És hogyan lettem most aktivista. Csak azt tudom, abban vagyok biztos, hogy a jövőben ha valaki megkérdezi, mi a történetem, azt fogom mondani: "Büszke vagyok arra, hogy azok között a nők között voltam, akik megtörték a tiltást, harcoltak a tiltás ellen, és ünnepelték mindenki szabadságát."
So the question I started my talk with, who do you think is more difficult to face, oppressive governments or oppressive societies? I hope you find clues to answer that from my speech.
A kérdés, amivel a beszédemet kezdtem, mit gondolnak, mi ellen nehezebb harcolni, az elnyomó kormány vagy elnyomó társadalom ellen? Remélem megtalálták a választ a beszédemben.
Thank you, everyone.
Köszönöm mindenkinek.
(Applause) Thank you. (Applause) Thank you. (Applause)
(Taps) Köszönöm. (Taps) Köszönöm. (Taps)