I'm not at all a cook. So don't fear, this is not going to be a cooking demonstration. But I do want to talk to you about something that I think is dear to all of us. And that is bread -- something which is as simple as our basic, most fundamental human staple. And I think few of us spend the day without eating bread in some form. Unless you're on one of these Californian low-carb diets, bread is standard. Bread is not only standard in the Western diet. As I will show to you, it is actually the mainstay of modern life.
Egyáltalán nem vagyok szakács. Szóval ne féljenek, ez most nem egy főzésbemutató lesz. Viszont szeretnék egy olyan dologról beszélni Önöknek, amit azt hiszem mindannyian szeretünk. És ez pedig a kenyér -- amely olyan egyszerű, mint legalapvetőbb élelmiszerünk. És szerintem nem sokan vannak köztünk olyanok, akik ne ennének egy nap kenyeret valamilyen formában. Hacsak nem követik ezeknek a kaliforniai típusú alacsony szénhidráttartalmú étrendeknek az egyikét, akkor a kenyér az irányadó. A kenyér nem csak hogy alapvető a nyugati étrendben. Ahogyan be is fogom mutatni Önöknek, a kenyér a modern életvitel alapja.
So I'm going to bake bread for you. In the meantime I'm also talking to you, so my life is going to be complicated. Bear with me. First of all, a little bit of audience participation. I have two loaves of bread here. One is a supermarket standard: white bread, pre-packaged, which I'm told is called a Wonderbread. (Laughter) I didn't know this word until I arrived. And this is more or less, a whole-meal, handmade, small-bakery loaf of bread. Here we go. I want to see a show of hands. Who prefers the whole-meal bread? Okay let me do this differently. Is anybody preferring the Wonderbread at all? (Laughter) I have two tentative male hands. (Laughter)
Szóval kenyeret fogok sütni Önöknek. Közben azért beszélni is fogok, tehát nehéz dolgom lesz. Legyenek velem türelemmel! Mindenekelőtt szeretném Önöket is bevonni egy kicsit. Két kenyeret tartok a kezemben. Az egyik egy hagyományos bolti, előrecsomagolt fehér kenyér, amit - mint megtudtam - csodakenyérnek neveznek. (Nevetés) Egészen addig nem ismertem ezt a szót, míg ide nem értem. És ez pedig egy többé-kevésbé teljes kiőrlésű, kézzel készített kenyér egy kis pékségből. Tehát akkor. Kézfelnyújtással jelezze, hogy ki az, aki a teljes kiőrlésű kenyeret részesíti előnyben? Rendben, akkor csináljuk másként. Van egyáltalán olyan, aki a csodakenyérre szavaz? (Nevetés) Két bizonytalan férfi kezet látok a levegőben. (Nevetés)
Okay, now the question is really, why is this so? And I think it is because we feel that this kind of bread really is about authenticity. It's about a traditional way of living. A way that is perhaps more real, more honest. This is an image from Tuscany, where we feel agriculture is still about beauty. And life is really, too. And this is about good taste, good traditions. Why do we have this image? Why do we feel that this is more true than this? Well I think it has a lot to do with our history. In the 10,000 years since agriculture evolved, most of our ancestors have actually been agriculturalists or they were closely related to food production. And we have this mythical image of how life was in rural areas in the past. Art has helped us to maintain that kind of image. It was a mythical past. Of course, the reality is quite different. These poor farmers working the land by hand or with their animals, had yield levels that are comparable to the poorest farmers today in West Africa. But we have, somehow, in the course of the last few centuries, or even decades, started to cultivate an image of a mythical, rural agricultural past.
Rendben, a kérdés inkább az, hogy miért van ez így? És én azt gondolom, hogy azért, mert érezzük, hogy ez a kenyér valóban a hitelességről szól; a hagyományos életvitelről. Egy olyan életvitelről, amely talán valódibb, őszintébb. Ez a kép Toszkánában készült, ahol a földművelés érezhetően még mindig a szépségről szól. Ahogyan az élet is. És itt is a jó ízlésről, jó hagyományokról van szó. Miért van előttünk ez a kép? Miért van az az érzésünk, hogy ez valódibb, mint amaz? Nos, azt hiszem nagyban történelmünknek köszönhető mindez. 10.000 esztendő alatt, melynek folyamán kialakult a mezőgazdaság, őseink többsége valójában földműves volt vagy szoros kapcsolatban állt az élelmiszer-előállítással. És előttünk van ez a képzeletbeli kép arról, hogy korábban milyen volt a vidéki területek élete. A művészet segítségével megőrizhettük ezt a képet. Egy képzeletbeli múlt képét. Persze a valóság egész másként fest. Ezek a szegény földművesek, akik két kezükkel vagy állataikkal művelték a földet, olyan szintű hozamot termeltek, amely Nyugat-Afrika legszegényebb fölműveseinek terméshozamához lenne mérhető. Mi viszont valami oknál fogva - az elmúlt néhány évszázad vagy évtized folyamán - elkezdtük ápolni egy képzeletbeli, vidéki földművelés múltjának emlékét.
It was only 200 years ago that we had the advent of the Industrial Revolution. And while I'm starting to make some bread for you here, it's very important to understand what that revolution did to us. It brought us power. It brought us mechanization, fertilizers. And it actually drove up our yields. And even sort of horrible things, like picking beans by hand, can now be done automatically. All that is a real, great improvement, as we shall see. Of course we also, particularly in the last decade, managed to envelop the world in a dense chain of supermarkets, in a chain of global trade. And it means that you now eat products, which can come from all around the world. That is the reality of our modern life. Now you may prefer this loaf of bread. Excuse my hands but this is how it is.
Az ipari forradalom kezdete csupán 200 évvel ezelőttre tehető. És míg én itt elkezdem elkészíteni Önöknek a kenyeret, fontos, hogy megértsük, mit tett velünk a forradalom. Erőt hozott. Gépeket, műtrágyát. És valójában megemelte terméshozamainkat. És még az olyan szörnyű dolgok is, mint a babszedés is megoldható gépekkel. Mindez egy igazi, hatalmas előrelépés, ahogyan azt láthatjuk is. Persze nekünk is - különösen az elmúlt évtizedben - sikerült elárasztani a világot bevásárlóközpontok tömegeivel, a világkereskedelem láncolatával. És ez azt jelenti, hogy ma már ehetünk olyan termékeket, melyek a világ bármely pontjáról származhatnak. Ez az igazi modern életvitel. Nos, lehet, hogy ezt a kenyeret részesítik előnyben. Elnézést a kezem miatt, de ez ezzel jár.
But actually the real relevant bread, historically, is this white Wonder loaf. And don't despise the white bread because it really, I think, symbolizes the fact that bread and food have become plentiful and affordable to all. And that is a feat that we are not really conscious of that much. But it has changed the world. This tiny bread that is tasteless in some ways and has a lot of problems has changed the world. So what is happening? Well the best way to look at that is to do a tiny bit of simplistic statistics. With the advent of the Industrial Revolution with modernization of agriculture in the last few decades, since the 1960s, food availability, per head, in this world, has increased by 25 percent. And the world population in the meantime has doubled. That means that we have now more food available than ever before in human history. And that is the result, directly, of being so successful at increasing the scale and volume of our production. And this is true, as you can see, for all countries, including the so-called developing countries.
De valójában az igazán lényeges kenyér - történelmi szempontból - az ez a fehér csodakenyér. És ne vessék meg a fehér kenyeret, mert úgy gondolom, hogy valóban azt a tényt szimbolizálja, hogy a kenyér és az élelem mindannyiunk számára elérhetővé és bőségessé vált. És ez egy olyan eredmény, amit nem igazán tudatosítunk magunkban annyira. Viszont megváltoztatta a világot. Ez a kis kenyér, mely valamilyen módon ízetlen és rengeteg baja van, megváltoztatta a világot. Mi történik tehát? Nos, a legjobb, ha leegyszerűsített statisztikai módszerrel közelítjük ezt meg. Az ipari forradalom kezdetével, a mezőgazdaság modernizációjával az elmúlt néhány évtizedben - az 1960-as évek óta - az egy főre eső élelmiszerkínálat a világon 25 százalékkal emelkedett. A világ népessége pedig közben megduplázódott. Ez azt jelenti, hogy most több élelmiszer áll rendelkezésünkre, mint az emberiség történetében valaha. És ez a közvetlen következménye annak, hogy ennyire sikeresen tudtuk növelni termelésünk mértékét és mennyiségét. És ez - ahogyan Önök is láthatják - igaz minden országra, az úgynevezett fejlődő országokat is beleértve.
What happened to our bread in the meantime? As food became plentiful here, it also meant that we were able to decrease the number of people working in agriculture to something like, on average, in the high income countries, five percent or less of the population. In the U.S. only one percent of the people are actually farmers. And it frees us all up to do other things -- to sit at TED meetings and not to worry about our food. That is, historically, a really unique situation. Never before has the responsibility to feed the world been in the hands of so few people. And never before have so many people been oblivious of that fact.
Mi történt ezalatt a kenyerünkkel? Ahogyan egyre több élelmiszer állt rendelkezésre, képesek voltunk lecsökkenteni a mezőgazdaságban dolgozók számát is, a magas jövedelmű országokban átlagosan a népesség olyan öt vagy még annál is kevesebb százalékára. Amerikában az emberek csupán egy százaléka gazdálkodó. Ez pedig mindannyiunk számára lehetővé teszi, hogy mást csináljunk -- hogy TED előadásokon vegyünk részt anélkül, hogy az étel miatt aggódnánk. Történelmi szempontból ez egy valóban kivételes helyzet. A világ élelemellátásának súlya még sosem volt ennyire kevés embernek a vállán. És ezt a tényt még soha nem hagyták figyelmen kívül ilyen sokan.
So as food became more plentiful, bread became cheaper. And as it became cheaper, bread manufacturers decided to add in all kinds of things. We added in more sugar. We add in raisins and oil and milk and all kinds of things to make bread, from a simple food into kind of a support for calories. And today, bread now is associated with obesity, which is very strange. It is the basic, most fundamental food that we've had in the last ten thousand years. Wheat is the most important crop -- the first crop we domesticated and the most important crop we still grow today.
Tehát ahogy élelemből volt bőven, a kenyér is olcsóbb lett. És ahogy olcsóbb lett, a kenyérgyártók is elhatározták, hogy hozzáadnak még mindenféle dolgot. Több cukrot adtunk hozzá. Mazsolát és olajat és tejet, meg mindenféle más dolgot adunk a kenyérhez, hogy egy egyszerű ételből egyfajta kalóriabombát csinájunk. És a kenyeret manapság már az elhízással említik egy lapon, ami elég különös. A kenyér a legegyszerűbb, legalapvetőbb ételünk volt az elmúlt 10.000 évben. A búza a legfontosabb gabonánk - az első háziasitott gabonánk - és a legfontosabb olyan gabonánk, amit a mai napig is termesztünk.
But this is now this strange concoction of high calories. And that's not only true in this country, it is true all over the world. Bread has migrated to tropical countries, where the middle classes now eat French rolls and hamburgers and where the commuters find bread much more handy to use than rice or cassava. So bread has become from a main staple, a source of calories associated with obesity and also a source of modernity, of modern life. And the whiter the bread, in many countries, the better it is.
Viszont mára egy ilyen magas kalóriatartalmú keverék lett belőle. És ez nem csak erre az országra, hanem az egész világra igaz. A kenyér eljutott a trópusi országokba, ahol a középosztálybeliek zsemlét és hamburgert esznek, és ahol az ingázóknak sokkal kényelmesebb kenyeret, mint rizst vagy maniókát használniuk. Tehát a kenyérből mint alapvető élelmiszerből olyan kalóriaforrás vált, amit a túlsúllyal asszociálunk és a korszerűség, a modern életvitel forrásaként emlegetünk. És sok országban úgy tartják, hogy minél fehérebb a kenyér, annál jobb.
So this is the story of bread as we know it now. But of course the price of mass production has been that we moved large-scale. And large-scale has meant destruction of many of our landscapes, destruction of biodiversity -- still a lonely emu here in the Brazilian cerrado soybean fields. The costs have been tremendous -- water pollution, all the things you know about, destruction of our habitats.
Szóval ez a kenyér története, legalábbis ahogyan eddig ismertük. De persze a tömeggyártásnak az volt az ára, hogy áttértünk a nagybani termelésre. És a nagybani termelés rengeteg terület elpusztításával járt együtt, a biológiai sokféleség pusztításával -- itt még van egy magányos emu a Brazíliában található Cerrado szójababültetvény közepén. Hatalmas ára volt mindennek -- vízszennyezés, minden amiről csak tudomásuk van, élőhelyek megsemmisítése.
What we need to do is to go back to understanding what our food is about. And this is where I have to query all of you. How many of you can actually tell wheat apart from other cereals? How many of you actually can make a bread in this way, without starting with a bread machine or just some kind of packaged flavor? Can you actually bake bread? Do you know how much a loaf of bread actually costs? We have become very removed from what our bread really is, which, again, evolutionarily speaking, is very strange. In fact not many of you know that our bread, of course, was not a European invention. It was invented by farmers in Iraq and Syria in particular. The tiny spike on the left to the center is actually the forefather of wheat. This is where it all comes from, and where these farmers who actually, ten thousand years ago, put us on the road of bread.
Arra van szükségünk, hogy megértsük; miben is rejlik ételünk lényege. És most meg kell, hogy kérdezzem Önöket. Önök közül hányan tudják megkülönböztetni a búzát más gabonaféléktől? Önök közül hányan tudnak kenyeret sütni ezzel a módszerrel, anélkül, hogy kenyérsütőgépet vagy bármiféle előrecsomagolt lisztkeveréket használnának? Tudnak egyáltalán kenyeret sütni? Tudják, hogy mennyibe kerül egy kenyér? Nagyon eltávolodtunk attól, ami valójában mindennapi kenyerünket jelenti, mely - mégegyszer hangsúlyozom - evolúciós szempontból nagyon furcsa. Valójában nem sokan tudják, hogy a kenyér természetesen nem európai találmány. Iraki és főleg szíriai földművesek találták fel. A bal oldali apró kalász valójában a búza őse. Innen ered az egész. És valójában ezek a földművesek indítottak el itt bennünket a kenyér útján 10.000 évvel ezelőtt.
Now it is not surprising that with this massification and large-scale production, there is a counter-movement that emerged -- very much also here in California. The counter-movement says, "Let's go back to this. Let's go back to traditional farming. Let's go back to small-scale, to farmers' markets, small bakeries and all that." Wonderful. Don't we all agree? I certainly agree. I would love to go back to Tuscany to this kind of traditional setting, gastronomy, good food. But this is a fallacy. And the fallacy comes from idealizing a past that we have forgotten about.
Nos, nem is meglepő, hogy ezzel a tömegessé váló, nagybani termeléssel együtt egy ellenirányzat is kialakult -- méghozzá itt, Kaliforniában, is elég erősen. Az ellenirányzat azt mondja: "Térjünk vissza gyökereinkhez. Térjünk vissza a hagyományos földműveléshez. Térjünk vissza a kisüzemi termeléshez, a termelői piacokhoz, kis pékségekhez meg minden." Csodálatos. Hát nem értünk egyet mindannyian? Én biztosan. Szeretnék visszatérni Toszkánába, ehhez a fajta hagyományos berendezkedéshez, konyhaművészethez, jó ételekhez. De ez egy tévedés. És ez abból ered, hogy egy olyan múltat eszményítünk, melyről megfeledkeztünk.
If we do this, if we want to stay with traditional small-scale farming we are going, actually, to relegate these poor farmers and their husbands -- among whom I have lived for many years, working without electricity and water, to try to improve their food production -- we relegate them to poverty. What they want are implements to increase their production: something to fertilize the soil, something to protect their crop and to bring it to a market. We cannot just think that small-scale is the solution to the world food problem. It's a luxury solution for us who can afford it, if you want to afford it. In fact we do not want this poor woman to work the land like this. If we say just small-scale production, as is the tendency here, to go back to local food means that a poor man like Hans Rosling cannot even eat oranges anymore because in Scandinavia we don't have oranges. So local food production is out. But also we do not want to relegate to poverty in the rural areas. And we do not want to relegate the urban poor to starvation. So we must find other solutions.
Ha így teszünk; ha a hagyományos kisüzemi földművelésnél akarunk maradni, akkor igazából száműzzük ezeket a szegény földműves asszonyokat és férjeiket - akik között én is sok évet töltöttem, és ahol áram és víz nélkül kellett boldogulni, hogy növeljék a terméshozamot -- száműzzük őket a nyomorba. Olyan eszközökre van szükségük, melyek segítenek emelni terméshozamaikat: amivel trágyázhatják földjeiket, ami megvédi termésüket és amivel eljuttathajták azt a piacra. Nem hihetjük azt, hogy a kisüzemi termelés jelenti a megoldást a világ élelmiszerproblémájára. Ez egy luxusmegoldás számunka, akik megengedhetik ezt maguknak, ha meg akarjuk engedni magunknak. Valójában nem akarjuk, hogy ez a szegény asszony így művelje a földet. Ha csak azt mondjuk, hogy kisüzemi termelés, - amire azért hajlamosak vagyunk - ami azt jelenti, hogy visszatérünk a helyi ételek fogyasztására és a szegény ember, mint Hans Rosling még narancsot sem ehet többé, mert Skandináviában nem terem narancs. Tehát a helyi élelmiszertermelés kiesett. De a vidéki területeket sem akarjuk nyomorba taszítani. És nem akarjuk éhínségre juttatni a városi szegényeket. Tehát más megoldást kell találnunk.
One of our problems is that world food production needs to increase very rapidly -- doubling by about 2030. The main driver of that is actually meat. And meat consumption in Southeast Asia and China in particular is what drives the prices of cereals. That need for animal protein is going to continue. We can discuss alternatives in another talk, perhaps one day, but this is our driving force. So what can we do? Can we find a solution to produce more? Yes. But we need mechanization. And I'm making a real plea here. I feel so strongly that you cannot ask a small farmer to work the land and bend over to grow a hectare of rice, 150,000 times, just to plant a crop and weed it. You cannot ask people to work under these conditions. We need clever low-key mechanization that avoids the problems of the large-scale mechanization that we've had.
Az egyik problémánk az, hogy a világ élelmiszertermelésének nagyon gyors tempóban kell növekednie -- 2030-ra meg kell duplázódnia. Ennek a fő hajtóereje pedig nem más, mint a hús. És különösen a dél-kelet ázsiai és kínai húsfogyasztás az, ami a gabonanövények árát befolyásolja. Az állati fehérje iránti kereslet továbbra is megmarad. Talán egy napon, egy másik előadás alkalmával beszélhetünk alternatívákról, de ez a hajtóerőnk. Mit tehetünk tehát? Van megoldás arra, hogyan termelhetnénk többet? Igen. De gépekre van szükségünk. És ezt most tényleg hangsúlyozni szeretném. Meggyőződésem, hogy nem várhatjuk el az egyszerű földművestől, hogy művelje a földet, termesszen egy hektár rizst és hajolgasson le és föl 150.000-szer, csak hogy elvesse a gabonát és kigyomlálja azt. Nem várhatjuk el másoktól, hogy ilyen feltételek között dolgozzanak. Intelligens, egyszerű gépekre van szükségünk, mely által elkerülhető a nagybani gépesítés problémája, amivel már találkoztunk.
So what can we do? We must feed three billion people in cities. We will not do that through small farmers' markets because these people have no small farmers' markets at their disposal. They have low incomes. And they benefit from cheap, affordable, safe and diverse food. That's what we must aim for in the next 20 to 30 years.
Mit tehetünk tehát? Három milliárd városi embert kell ellátnunk élelemmel. Nem kistermelői piacokon keresztül fogjuk ezt megtenni, mert ezeknek az embereknek nincsenek kistermelői piacaik. Jövedelmeik alacsonyak. És olcsó, megfizethető, biztonságos, változatos élelmiszerre van szükségük. A következő 20-30 évben ezt kell kitűznünk célul.
But yes there are some solutions. And let me just do one simple conceptual thing: if I plot science as a proxy for control of the production process and scale. What you see is that we've started in the left-hand corner with traditional agriculture, which was sort of small-scale and low-control. We've moved towards large-scale and very high control. What I want us to do is to keep up the science and even get more science in there but go to a kind of regional scale -- not just in terms of the scale of the fields, but in terms of the entire food network. That's where we should move. And the ultimate may be, but it doesn't apply to cereals, that we have entirely closed ecosystems -- the horticultural systems right at the top left-hand corner. So we need to think differently about agriculture science. Agriculture science for most people -- and there are not many farmers among you here -- has this name of being bad, of being about pollution, about large-scale, about the destruction of the environment. That is not necessary. We need more science and not less. And we need good science.
De igen, van pár megoldás. Nézzük csak meg ezt az egyszerű gondolatmenetet: ha a tudományt veszem mint a termelés folyamatának és mértékének irányítóját, akkor azt látjuk, hogy itt indultunk el, a bal sarokból a hagyományos földműveléssel, amely egy amolyan kisüzemi, kisebb ellenőrzés alatt álló folyamat volt. Áttértünk a nagyüzemi, igen erősen ellenőrzött termelésre. Azt akarom, hogy maradjunk a tudománynál, sőt tegyünk bele még többet, de orientálódjunk inkább a regionális mérték felé -- nemcsak a területek nagyságát, hanem az egész élelmiszerhálózatot illetően. Efelé kellene haladnunk. A végpont pedig az lenne - de ez a gabonanövényekre nem vonatkozik -, hogy teljesen zárt ökoszisztémákat alakítanánk ki -- kertészeti rendszereket a bal legfelső sarokban. Tehát más szempontból kell megközelítenünk az agrártudományt. Sok ember szemében az agrártudomány -- és Önök közül nem sokan földművesek -- rossz, a szennyezéssel, nagybani termeléssel és a környezetrombolással hozható összefüggésbe. Ennek nem kell így lennie. Nem kevesebb, hanem több tudományra van szükségünk. Méghozzá jó tudományra.
So what kind of science can we have? Well first of all I think we can do much better on the existing technologies. Use biotechnology where useful, particularly in pest and disease resistance. There are also robots, for example, who can recognize weeds with a resolution of half an inch. We have much cleverer irrigation. We do not need to spill the water if we don't want to. And we need to think very dispassionately about the comparative advantages of small-scale and large-scale. We need to think that land is multi-functional. It has different functions. There are different ways in which we must use it -- for residential, for nature, for agriculture purposes. And we also need to re-examine livestock. Go regional and go to urban food systems. I want to see fish ponds in parking lots and basements. I want to have horticulture and greenhouses on top of residential areas. And I want to use the energy that comes from those greenhouses and from the fermentation of crops to heat our residential areas. There are all kinds of ways we can do it. We cannot solve the world food problem by using biological agriculture. But we can do a lot more.
Tehát milyen fajta tudomány érhető el számunkra? Nos, először is azt gondolom, hogy sokkal többet kezdhetünk a már meglévő technológiával. Használjunk biotechnológiát, ahol hasznát vesszük, különösen a kártevők és a betegségek ellen. Vannak olyan robotok is például, melyek fel tudják ismerni a gyomot méghozzá 12 miliméteres felbontásban. Sokkal intelligensebb öntözőrendszereink vannak. Nem kell kézzel locsolnunk, ha nem akarunk. És nagyon higgadtan kell mérlegelnünk a kisüzemi és a nagyüzemi termelés egymáshoz viszonyított előnyeit. Abból kell kiindulnunk, hogy a földnek több funkciója van. A földnek különböző funkciói vannak. Más és más célokra használjuk azt -- lakossági, természetvédelmi és mezőgazdasági célokra. És az állattenyésztést is újra szemügyre kell vennünk. Nézzük meg a vidéki és a városi élelmiszeri rendszereket. Halastavakat akarok látni a parkolókban és a pincékben. Kerteket és üvegházakat akarok a házak tetején. És azt akarom, hogy azt az energiát, melyet ezekből az üvegházakból és a gabonanövények erjesztéséből nyerünk lakóházaink fűtésére használjuk fel. Számos módja van annak, hogy hogyan valósíthatjuk meg ezeket. A világ élelmiszerproblémája nem oldható meg biológiai gazdálkodás útján. Viszont tehetünk ennél sokkal többet.
And the main thing that I would really ask all of you as you go back to your countries, or as you stay here: ask your government for an integrated food policy. Food is as important as energy, as security, as the environment. Everything is linked together. So we can do that. In fact in a densely populated country like the River Delta, where I live in the Netherlands, we have combined these functions. So this is not science fiction. We can combine things even in a social sense of making the rural areas more accessible to people -- to house, for example, the chronically sick. There is all kinds of things we can do.
És a legfőbb dolog, amire meg szeretném kérni Önöket az az, hogy ha hazatérnek saját országukba, vagy ha itt maradnak: ösztönözzék kormányukat egy egységes élelmiszerpolitika megteremtésére. Az élelmiszer épp oly fontos, mint az energia, a biztonság, a környezet. Minden összefügg. Tehát képesek vagyunk rá. Valóban még egy olyan népes országban is, Hollandiában, a deltatorkolatnál - ahol én is lakom - sikerült ötvöznünk ezeket a funkciókat. Tehát ez nem kitaláció. Egyesíthetjük a dolgokat, még olyan társadalmi értelemben is, hogy elérhetőbbé tesszük az emberek számára a vidéki területeket -- például a krónikus betegségben szenvedők elhelyezésére. Olyan sok dolog van, amit megtehetnénk.
But there is something you must do. It's not enough for me to say, "Let's get more bold science into agriculture." You must go back and think about your own food chain. Talk to farmers. When was the last time you went to a farm and talked to a farmer? Talk to people in restaurants. Understand where you are in the food chain, where your food comes from. Understand that you are part of this enormous chain of events. And that frees you up to do other things. And above all, to me, food is about respect. It's about understanding, when you eat, that there are also many people who are still in this situation, who are still struggling for their daily food. And the kind of simplistic solutions that we sometimes have, to think that doing everything by hand is going to be the solution, is really not morally justified. We need to help to lift them out of poverty. We need to make them proud of being a farmer because they allow us to survive. Never before, as I said, has the responsibility for food been in the hands of so few. And never before have we had the luxury of taking it for granted because it is now so cheap.
De van egy dolog, amit Önöknek kell megtennie. Nem elég, ha azt mondom: "Vigyünk több tudományt a mezőgazdaságba." Vissza kell menniük és el kell gondolkozniuk saját táplálékláncukról. Beszélgessenek a gazdákkal. Mikor mentek ki utoljára egy tanyára és beszélgettek a gazdákkal? Beszélgessenek az emberekkel az étteremben. Tudják meg, hogy Önök milyen helyet foglalnak el a táplálékláncban, honnan származik a ételük. Tudatosítsák magukban, hogy Önök egy óriási eseménysorozat részesei. És ez lehetővé teszi, hogy mást csináljanak. És számomra az étel mindenekelőtt a tiszteletről szól. Arról, hogy amikor eszünk; tudjuk, hogy sokan vannak olyanok, akik még mindig abban a helyzetben vannak, hogy küzdeniük kell a napi betevőért. És azok a fajta leegyszerűsített megoldások, melyekkel néha előhozakodunk - hogy azt hisszük az majd megold mindent, ha mindent kézzel csinálunk - erkölcsileg nem igazán megalapozottak. Segítenünk kell a gazdáknak felemelkedni a szegénységből. El kell érnünk, hogy büszkék legyenek mivoltukra, mert ők teszik lehetővé számunkra a túlélést. Mint mondtam, még sosem volt az élelmiszerelőállítás felelősségének terhe ennyire kevés embernek a vállán. És még sosem engedtük meg magunknak azt a luxust, hogy magától értetődőnek vegyük az ételt, mert most olyan olcsó.
And I think there is nobody else who has expressed better, to me, the idea that food, in the end, in our own tradition, is something holy. It's not about nutrients and calories. It's about sharing. It's about honesty. It's about identity. Who said this so beautifully was Mahatma Gandhi, 75 years ago, when he spoke about bread. He did not speak about rice, in India. He said, "To those who have to go without two meals a day, God can only appear as bread."
És azt hiszem senki más nem fejezi ki jobban számomra azt, hogy végül is az étel saját hagyományunkban egy szent dolog. Itt nem a tápértékről és kalóriákról van szó. Hanem az osztozkodásról. Az őszinteségről. Az identitásról. Mahatma Gandhi fogalmazta meg ezt ilyen szép szavakkal 75 évvel ezelőtt, amikor a kenyérről beszélt. Nem a rizsről beszélt Indiában. Azt mondta: "Ha Isten megjelenne az éhezőknek, azt nem merné máshogy megtenni, csakis kenyér formájában."
And so as I'm finishing my bread here -- and I've been baking it, and I'll try not to burn my hands. Let me share with those of you here in the first row. Let me share some of the food with you. Take some of my bread. And as you eat it, and as you try it -- please come and stand up. Have some of it. I want you to think that every bite connects you to the past and the future: to these anonymous farmers, that first bred the first wheat varieties; and to the farmers of today, who've been making this. And you don't even know who they are. Every meal you eat contains ingredients from all across the world. Everything makes us so privileged, that we can eat this food, that we don't struggle every day. And that, I think, evolutionarily-speaking is unique. We've never had that before. So enjoy your bread. Eat it, and feel privileged. Thank you very much. (Applause)
És ahogy én is elkészülök a kenyeremmel -- és meg is sütöttem, és próbálom nem megégetni a kezem. Engedjék meg, hogy megosszam itt az első sorban ülőkkel. Hadd osszam meg Önökkel az ételt. Vegyenek a kenyeremből. És ahogy elfogyasztják és ízlelgetik -- kérem, jöjjenek ide. Vegyenek belőle. Szeretném, hogy ha minden egyes falat összekapcsolná Önöket a múlttal és a jövővel: ezekkel a ismeretlen gazdákkal, akik az első búzaféléket termesztették, és azokkal a mai gazdákkal, akik ezt készítették. És még azt sem tudjuk, kik ők. Minden egyes étel, amit elfogyasztunk, a világ minden tájáról tartalmaz hozzávalókat. Minden olyan kiváltságossá tesz bennünket: hogy elfogyaszthatjuk ezt az ételt, hogy nem kell minden nap küzdenünk. És szerintem ez evolúciós szempontból is egyedülálló. Nem volt még rá példa. Váljék egészségükre a kenyér. Egyék és érezzék magukat kiváltságosnak. Nagyon szépen köszönöm. (Taps)