How many people here would like to live to be at least 80 years old? Yeah. I think we all have this hopeful expectation of living into old age. Let's project out into the future, to your future "you's," and let's imagine that we're all 85. Now, everyone look at two people. One of you probably has Alzheimer's disease.
Hányan szeretnének önök közül legalább 80 évig élni? Na igen... Szerintem mindannyian abban bízunk, hogy hosszú életűek leszünk. Nézzünk kicsit a jövőbe, az önök jövőjébe, és képzeljük el, hogy 85 évesek vagyunk. Most mindenki nézzen a két szomszédjára. Egyikük valószínűleg Alzheimer-kóros.
(Laughter)
(Nevetés)
Alright, alright. And maybe you're thinking, "Well, it won't be me." Then, OK. You are a caregiver. So --
Jó, jó! Az is lehet, hogy most azt gondolják: "Na, de biztos nem én." Ám legyen. Akkor ön a gondozó. Tehát...
(Laughter)
(Nevetés)
so in some way, this terrifying disease is likely to affect us all.
...tehát ez a szörnyű betegség nagy eséllyel mindannyiunkat elér.
Part of the fear around Alzheimer's stems from the sense that there's nothing we can do about it. Despite decades of research, we still have no disease-modifying treatment and no cure. So if we're lucky enough to live long enough, Alzheimer's appears to be our brain's destiny.
Félelmünk nagyrészt abból táplálkozik, hogy semmit nem tehetünk ellene. Hiába kutatjuk évtizedek óta, még mindig nincs se ellenszere, se gyógymódja. Tehát ha elég szerencsések vagyunk, és sokáig élünk, megjelenik az Alzheimer-kór agyunk végzeteként.
But maybe it doesn't have to be. What if I told you we could change these statistics, literally change our brain's destiny, without relying on a cure or advancements in medicine?
De talán mégsem kell így lennie. Mi lenne, ha azt mondanám, tudunk módosítani a statisztikán, szó szerint változtatni agyunk végzetén, külön gyógymód, vagy az orvostudomány haladása nélkül is?
Let's begin by looking at what we currently understand about the neuroscience of Alzheimer's. Here's a picture of two neurons connecting. The point of connection, this space circled in red, is called the synapse. The synapse is where neurotransmitters are released. This is where signals are transmitted, where communication happens. This is where we think, feel, see, hear, desire ... and remember. And the synapse is where Alzheimer's happens.
Kezdjük azzal, hogy megnézzük, mit tudunk jelenleg az Alzheimer neurológiájáról. A képen két összekapcsolódó idegsejtet látunk. Pirossal bekarikáztam a kapcsolódás helyét, ezt szinapszisnak hívjuk. A szinapszis helyén neurotranszmitterek szabadulnak fel. Itt jutnak át a jelek, itt zajlik az információcsere. Itt gondolkodunk, érzünk, látunk, hallunk, vágyakozunk... és emlékezünk. Az Alzheimer is a szinapszis helyén zajlik.
Let's zoom in on the synapse and look at a cartoon representation of what's going on. During the business of communicating information, in addition to releasing neurotransmitters like glutamate into the synapse, neurons also release a small peptide called amyloid beta. Normally, amyloid beta is cleared away metabolized by microglia, the janitor cells of our brains. While the molecular causes of Alzheimer's are still debated, most neuroscientists believe that the disease begins when amyloid beta begins to accumulate. Too much is released, or not enough is cleared away, and the synapse begins to pile up with amyloid beta. And when this happens, it binds to itself, forming sticky aggregates called amyloid plaques.
Nézzük meg kinagyítva ezen az ábrán, mi is történik itt. Az információcsere során neurotranszmitterek is felszabadulnak, például glutamátok, az idegsejtek kis peptideket is kilöknek, az ún. béta-amiloid fehérjéket. Normál esetben a mikroglia-sejtek felemésztik a béta-amiloidokat, ők az agyunk takarítói. Miközben az Alzheimer molekuláris okai máig vitatottak, a neurológusok többsége úgy gondolja, a betegség akkor kezdődik, amikor a béta-amiloid túlszaporodik. Vagy túl sok szabadul fel, vagy túl kevés emésztődik fel, és a szinapszis helyén túl sok halmozódik fel belőlük. Amikor ez megtörténik, ragacsos tömbökben egymáshoz kötődnek, ezt hívjuk amiloid plakkoknak.
How many people here are 40 years old or older? You're afraid to admit it now. This initial step into the disease, this presence of amyloid plaques accumulating, can already be found in your brains. The only way we could be sure of this would be through a PET scan, because at this point, you are blissfully unaware. You're not showing any impairments in memory, language, or cognition ... yet. We think it takes at least 15 to 20 years of amyloid plaque accumulation before it reaches a tipping point, then triggering a molecular cascade that causes the clinical symptoms of the disease. Prior to the tipping point, your lapses in memory might include things like, "Why did I come in this room?" or "Oh ... what's his name?" or "Where did I put my keys?"
Tegye fel a kezét, aki 40 éves, vagy annál több! Látom, nem szívesen vallják be. Ez a betegség első fázisa, a felgyülemlett amiloid plakkok jelenléte ekkor már kimutatható az agyban. De ezt csak PET CT tudja kimutatni, mert ekkor még a boldog "mit sem sejtés" állapotában vagyunk. Még nem tűnik fel semmilyen károsodás a memóriában, nyelvben, tanulásban. Még nem... Úgy véljük, legalább 15-20 éves folyamat, mire az amiloid plakk felhalmozódása eléri a kritikus szintet, akkor molekuláris reakcióláncot aktivál, és ez okozza a betegség klinikai tüneteit. Mielőtt eléri ezt a pontot, emlékezetkihagyások következhetnek be, olyanok, mint: "Miért is jöttem be ide?" vagy: "Hú... hogy is hívják?" vagy: "Hová tettem a kulcsomat?"
Now, before you all start freaking out again, because I know half of you did at least one of those in the last 24 hours -- these are all normal kinds of forgetting. In fact, I would argue that these examples might not even involve your memory, because you didn't pay attention to where you put your keys in the first place. After the tipping point, the glitches in memory, language and cognition are different. Instead of eventually finding your keys in your coat pocket or on the table by the door, you find them in the refrigerator, or you find them and you think, "What are these for?"
De mielőtt megint mindenki kiborulna, mert tudom, az elmúlt napban legalább a fél társaság átélte valamelyiket - ezek a teljesen normális feledékenység jelei Még azt is vitatnám, hogy ezek a példák közvetlenül összefüggnének a memóriával, egyszerűen csak nem figyelünk oda, amikor valahová letesszük a kulcsainkat. A kritikus szintre eljutva az emlékezet, a nyelv és a tanulás különböző hibái jelentkeznek. A kulcsainkat nem a kabátzsebben vagy az előszobaasztalon fogjuk végül megtalálni, hanem a hűtőszekrényben, vagy bárhol, de azon fogunk tűnődni: "Ez meg mire való?"
So what happens when amyloid plaques accumulate to this tipping point? Our microglia janitor cells become hyper-activated, releasing chemicals that cause inflammation and cellular damage. We think they might actually start clearing away the synapses themselves. A crucial neural transport protein called "tau" becomes hyperphosphorylated and twists itself into something called "tangles," which choke off the neurons from the inside. By mid-stage Alzheimer's, we have massive inflammation and tangles and all-out war at the synapse and cell death.
Mi lesz tehát, ha az amiloid plakkok elérik a kritikus mennyiséget? Mikroglia takarítósejtjeink túlaktiválódnak, gyulladást és sejtkárosodást okozó vegyi anyagokat szabadítanak fel. Úgy gondoljuk, ezzel lényegében elkezdik pusztítani a szinapszisokat is. Egy fontos neurotranszmitter fehérje, a "tau", hiperfoszforilálttá válik, és összegubancolódik, így a belsejében elhalnak az idegsejtek. A betegség középsúlyos fázisát kiterjedt gyulladás, általános zavarok, totális háború a szinapszisnál és sejtpusztulás jellemzi.
So if you were a scientist trying to cure this disease, at what point would you ideally want to intervene? Many scientists are betting big on the simplest solution: keep amyloid plaques from reaching that tipping point, which means that drug discovery is largely focused on developing a compound that will prevent, eliminate, or reduce amyloid plaque accumulation. So the cure for Alzheimer's will likely be a preventative medicine. We're going to have to take this pill before we reach that tipping point, before the cascade is triggered, before we start leaving our keys in the refrigerator. We think this is why, to date, these kinds of drugs have failed in clinical trials -- not because the science wasn't sound, but because the people in these trials were already symptomatic. It was too late. Think of amyloid plaques as a lit match. At the tipping point, the match sets fire to the forest. Once the forest is ablaze, it doesn't do any good to blow out the match. You have to blow out the match before the forest catches fire.
Tehát ha önök kutatók lennének, és gyógyítani akarnák ezt a kórt: melyik pont tűnne ideálisnak a beavatkozáshoz? Sok kutató a legegyszerűbb megoldás mellett teszi le a voksát: meg kell akadályozni, hogy a plakkok elérjék a kritikus szintet, vagyis a gyógyszerkutatások széles körben olyan hatóanyag-fejlesztésre irányulnak, mely megelőzi, leállítja vagy csökkenti az amiloid plakkok felhalmozódását. Így az Alzheimer-kór kezelése valószínűleg a prevenció, vagyis a megelőzés lesz. Be kell majd szednünk ezt a tablettát, mielőtt eljutnánk a fordulópontra, mielőtt a reakciólánc beindulna, mielőtt a hűtőszekrényben hagynánk a kulcsainkat. Véleményünk szerint ez az, amiért idáig csődöt mondtak ezek a gyógyszerek klinikai kísérletekben - nem a tudomány vallott kudarcot, hanem a kísérletben részt vevő betegek már előrehaladott stádiumban voltak. Túl késő már a megelőzéshez. Tekintsünk úgy az amiloid plakkra, mint egy gyufalángra. A kritikus pontot elérve az egész erdőt lángra lobbantja. Ha már lángol az erdő, hiába fújjuk el a gyufa lángját. Azt még azelőtt kell eloltani, mielőtt az egész erdő tüzet fogna.
Even before scientists sort this out, this information is actually really good news for us, because it turns out that the way we live can influence the accumulation of amyloid plaques. And so there are things we can do to keep us from reaching that tipping point.
Még mielőtt a kutatók megoldást találnak, ez igazán jó hír számunkra, ugyanis azt jelenti, hogy az életmódunk befolyásolhatja az amiloid plakkok felhalmozódását. Tehát módunkban áll késleltetni a kritikus pont elérését.
Let's picture your risk of Alzheimer's as a see-saw scale. We're going to pile risk factors on one arm, and when that arm hits the floor, you are symptomatic and diagnosed with Alzheimer's. Let's imagine you're 50 years old. You're not a spring chicken anymore, so you've accumulated some amyloid plaques with age. Your scale is tipped a little bit.
Képzeljük el egy mérleghintaként az Alzheimer kockázatát. A kockázati tényezőket halmozzuk fel ide, és amikor a kar eléri a talajt, már megjelennek a kór tünetei és diagnosztizálható lesz. Most képzeljük el magunkat 50 évesként. Már nem vagyunk mai csirkék, ezért a korral együtt összegyűlt néhány amiloid plakkunk. A mérleg kicsit lefelé billen.
Now let's look at your DNA. We've all inherited our genes from our moms and our dads. Some of these genes will increase our risk and some will decrease it. If you're like Alice in "Still Alice," you've inherited a rare genetic mutation that cranks out amyloid beta, and this alone will tip your scale arm to the ground. But for most of us, the genes we inherit will only tip the arm a bit. For example, APOE4 is a gene variant that increases amyloid, but you can inherit a copy of APOE4 from mom and dad and still never get Alzheimer's, which means that for most of us, our DNA alone does not determine whether we get Alzheimer's. So what does? We can't do anything about getting older or the genes we've inherited. So far, we haven't changed our brain's destiny.
Most nézzük a DNS-ünket. Mindannyian örököltünk géneket édesanyánktól és édesapánktól. Egyes gének fokozzák, mások csökkentik az Alzheimer kockázatát. Ha önök olyanok, mint főhősöm, Alice, ritka génmutációt örököltek, ami összezavarja a béta-amiloid működését, és ez önmagában elég ahhoz, hogy felborítsa az egyensúlyt. Az örökölt gének azonban többnyire csak egy kicsit billentenek a mérlegen. Az ApoE-4 például olyan génvariáns, ami fokozza az amiloid-felhalmozódást, de ha valaki örökli is a szüleitől, még nem biztos, hogy valaha is Alzheimer-kóros lesz. Ami azt jelenti, hogy a DNS önmagában nem felelős a betegség kialakulásáért. Akkor mitől függ? Az öregedés és az örökölt génjeink ellen semmit nem tehetünk. Idáig semmit nem mondtam, amivel megváltoztathatnánk agyunk végzetét.
What about sleep? In slow-wave deep sleep, our glial cells rinse cerebral spinal fluid throughout our brains, clearing away metabolic waste that accumulated in our synapses while we were awake. Deep sleep is like a power cleanse for the brain. But what happens if you shortchange yourself on sleep? Many scientists believe that poor sleep hygiene might actually be a predictor of Alzheimer's. A single night of sleep deprivation leads to an increase in amyloid beta. And amyloid accumulation has been shown to disrupt sleep, which in turn causes more amyloid to accumulate. And so now we have this positive feedback loop that's going to accelerate the tipping of that scale.
Nézzük az alvást. A lassú hullámú mély alvás során a gliasejtjek működése az agyi folyadékkal átöblíti az agyat, mire felébredünk, kimossa a szinapszisokban felgyűlt anyagcsere-termékeket. A mély alvás az agy méregtelenítője. De mi történik, ha elblicceljük az alvást? Sok kutató szerint a rossz alváshigiéné az Alzheimer előjele lehet. Egyetlen átvirrasztott éjszaka fokozhatja a béta-amiloidok szintjét. Az amiloid-felhalmozódásról pedig kimutatták, hogy alvászavarokat okoz, ettől viszont még több amiloid gyűlik fel az agyban. És ez a pozitív visszacsatolás felgyorsítja a mérleg átbillenését.
What else? Cardiovascular health. High blood pressure, diabetes, obesity, smoking, high cholesterol, have all been shown to increase our risk of developing Alzheimer's. Some autopsy studies have shown that as many as 80 percent of people with Alzheimer's also had cardiovascular disease. Aerobic exercise has been shown in many studies to decrease amyloid beta in animal models of the disease. So a heart-healthy Mediterranean lifestyle and diet can help to counter the tipping of this scale.
Mi van még? A szív- és érrendszer egészsége. A magas vérnyomás, cukorbetegség, elhízás, dohányzás, magas koleszterinszint mind kimutathatóan fokozza a kór kialakulásának kockázatát. Boncolási tanulmányok igazolják, hogy alzheimeres betegek 80 százaléka szenvedett keringési megbetegedéstől. Állatkísérletek bizonyítják, hogy aerobik gyakorlatokkal csökkenthető a béta-amiloid-szint. Vagyis a szívre egészséges mediterrán életmód és étrend elősegítheti, hogy ellensúlyozzuk a mérleg átbillenését.
So there are many things we can do to prevent or delay the onset of Alzheimer's. But let's say you haven't done any of them. Let's say you're 65; there's Alzheimer's in your family, so you've likely inherited a gene or two that tips your scale arm a bit; you've been burning the candle at both ends for years; you love bacon; and you don't run unless someone's chasing you.
Tehát egészen sokféleképpen megelőzhetjük, késleltethetjük a kór megjelenését. De mondjuk, egyiket sem teszik meg. Tegyük fel, hogy önök 65 évesek; van már Alzheimer a családjukban, így valószínűleg örököltek egy-két gént, melyek kicsit átbillenthetik a mérleget; éveken át mindkét végén égették a gyertyát; imádják a szalonnát; és csak akkor futnak, ha valaki üldözi önöket.
(Laughter)
(Nevetés)
Let's imagine that your amyloid plaques have reached that tipping point. Your scale arm has crashed to the floor. You've tripped the cascade, setting fire to the forest, causing inflammation, tangles, and cell death. You should be symptomatic for Alzheimer's. You should be having trouble finding words and keys and remembering what I said at the beginning of this talk. But you might not be.
Tegyük fel, amiloid plakkjaik elérték a kritikus szintet. A mérleghinta karja a földnek csapódik. Beindult a reakciólánc, önök felgyújtották az erdőt, gyulladások, gubancok és sejtelhalás következik be. Az Alzheimer-kór tünetei egyértelműek. Nem jutnak eszükbe szavak, nem találják a kulcsaikat, és nem emlékeznek, miket mondtam előadásom elején. De talán van kiút.
There's one more thing you can do to protect yourself from experiencing the symptoms of Alzheimer's, even if you have the full-blown disease pathology ablaze in your brain. It has to do with neural plasticity and cognitive reserve. Remember, the experience of having Alzheimer's is ultimately a result of losing synapses. The average brain has over a hundred trillion synapses, which is fantastic; we've got a lot to work with. And this isn't a static number. We gain and lose synapses all the time, through a process called neural plasticity. Every time we learn something new, we are creating and strengthening new neural connections, new synapses.
Még mindig van itt valami, amivel megóvhatják magukat attól, hogy átéljék a kór tüneteit, még akkor is, ha teljesen elborítja az agyukat a tomboló betegség. Az idegi képlékenység és a kognitív tartalék segíthet. Gondoljanak csak bele, hogy az Alzheimer-kór végső soron szinapszisvesztés eredménye. Az átlagos agy több mint százbillió szinapszist tartalmaz, ami fantasztikus, és ebből sokat kihozhatunk. Ez a szám nem állandó. Az ún. idegi képlékenység folyamatában folyton cserélődnek a szinapszisok. Valahányszor új dolgot tanulunk, új idegi kapcsolatokat és szinapszisokat teremtünk, és megerősítjük a meglévőket.
In the Nun Study, 678 nuns, all over the age of 75 when the study began, were followed for more than two decades. They were regularly given physical checkups and cognitive tests, and when they died, their brains were all donated for autopsy. In some of these brains, scientists discovered something surprising. Despite the presence of plaques and tangles and brain shrinkage -- what appeared to be unquestionable Alzheimer's -- the nuns who had belonged to these brains showed no signs of having the disease while they were alive.
A híres Nun Study során 75 éven felüli apácák közül 678-at vizsgáltak a kutatás kezdetétől, több, mint 20 éven át. Testi és szellemi feladatokat oldottak meg rendszeresen, az agyukat pedig felajánlották haláluk után boncolásra. Némelyik agyban meglepő dolgokra bukkantak a kutatók. A plakkok, gubancok és agyzsugorodás ellenére - ami kétségkívül Alzheimerre utal - egyik apáca sem mutatott alzheimeres tüneteket élete során.
How can this be? We think it's because these nuns had a high level of cognitive reserve, which is a way of saying that they had more functional synapses. People who have more years of formal education, who have a high degree of literacy, who engage regularly in mentally stimulating activities, all have more cognitive reserve. They have an abundance and a redundancy in neural connections. So even if they have a disease like Alzheimer's compromising some of their synapses, they've got many extra backup connections, and this buffers them from noticing that anything is amiss.
Ez hogy lehet? Úgy gondoljuk, ezek az apácák magas szintű kognitív tartalékkal rendelkeztek, vagyis több működő szinapszisuk volt. Azok, akik sok éven át tanultak, akiknek magas a műveltségi szintje, akik rendszeresen tornáztatják agyukat, azoknak bőségesek a kognitív tartalékai. Bőséges idegi kapcsolataik vannak tele tartalékokkal. Ezért, még ha efféle kórok veszélyeztetik is szinapszisaik egy részét, még mindig vannak extra kapcsolódásaik tartalékban, így esetleg fel sem tűnik, hogy bármi gond lenne velük.
Let's imagine a simplified example. Let's say you only know one thing about a subject. Let's say it's about me. You know that Lisa Genova wrote "Still Alice," and that's the only thing you know about me. You have that single neural connection, that one synapse. Now imagine you have Alzheimer's. You have plaques and tangles and inflammation and microglia devouring that synapse. Now when someone asks you, "Hey, who wrote 'Still Alice?'" you can't remember, because that synapse is either failing or gone. You've forgotten me forever.
Vegyünk egy egyszerű példát. Mondjuk, alig tudnak valamit egy témáról. Például rólam azt, hogy Lisa Genova írt egy könyvet: "Megmaradt Alice-nek", ennyit tudnak rólam, semmi többet. Ez az egyetlen idegi kapcsolódásuk, ez az egyetlen szinapszis. Mondjuk, hogy Alzheimertől szenvednek. Plakkok, gubancok, gyulladás van az agyukban, és a mikroglia felfalja azt az egy szinapszist. Ha valaki megkérdezi: "Ki is írta a <i>Megmaradt Alice-nek</i>-et?" - nem tudják megmondani, mert az az egy szinapszis hibás vagy elpusztult. Örökre elfelejtettek engem.
But what if you had learned more about me? Let's say you learned four things about me. Now imagine you have Alzheimer's, and three of those synapses are damaged or destroyed. You still have a way to detour the wreckage. You can still remember my name. So we can be resilient to the presence of Alzheimer's pathology through the recruitment of yet-undamaged pathways. And we create these pathways, this cognitive reserve, by learning new things. Ideally, we want these new things to be as rich in meaning as possible, recruiting sight and sound and associations and emotion.
De mi van, ha többet tudnak meg rólam? Mondjuk, megtanulnak rólam négy dolgot. Tehát Alzheimertől szenvednek, három szinapszisuk károsodott vagy tönkrement. Még mindig elkerülhetik a teljes összeomlást. Emlékeznek a nevemre. Így a még ép útvonalak bevonásával rugalmasan viszonyulhatunk a kór patológiájához. És új dolgok tanulásával új útvonalakat teremtünk, ez a kognitív tartalék. Az lenne ideális, ha ezek az új dolgok a lehető legváltozatosabbak lennének, Látvány, hangok, gondolattársítások és érzések.
So this really doesn't mean doing crossword puzzles. You don't want to simply retrieve information you've already learned, because this is like traveling down old, familiar streets, cruising neighborhoods you already know. You want to pave new neural roads. Building an Alzheimer's-resistant brain means learning to speak Italian, meeting new friends, reading a book, or listening to a great TED Talk.
Vagyis nem arról van szó, hogy fejtsünk keresztrejtvényt. Nem a már megtanult dolgokat kell visszanyerni, ez olyan lenne, mint régi, ismerős utcákon csatangolni, jól ismert környéket bebarangolni. Önök új idegi pályákat akarnak lefektetni. Alzheimernek ellenálló agyat építeni például úgy lehet, hogy tanuljanak olaszul, kössenek új barátságokat, olvassanak könyvet, vagy hallgassanak jó TED-előadást.
And if, despite all of this, you are someday diagnosed with Alzheimer's, there are three lessons I've learned from my grandmother and the dozens of people I've come to know living with this disease. Diagnosis doesn't mean you're dying tomorrow. Keep living. You won't lose your emotional memory. You'll still be able to understand love and joy. You might not remember what I said five minutes ago, but you'll remember how I made you feel. And you are more than what you can remember.
És ha mindezek ellenére egy napon mégis diagnosztizálják önöknél a kórt, három fontos dolgot tanultam meg a nagymamámtól és több tucat ismerősömtől, akik ezzel a betegséggel élnek. A diagnózis nem azt jelenti, hogy holnap meghalunk. Éljünk tovább. Érzelmi emlékezetünk nem vész el. Továbbra is képesek leszünk felfogni a szeretetet és az örömet. Talán nem fognak emlékezni, mit mondtam öt perccel ezelőtt, de arra igen, hogy mit éreztek, amikor mondtam. És mindannyian többek vagyunk, mint amennyire emlékszünk.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)