I'm speaking to you about what I call the "mesh." It's essentially a fundamental shift in our relationship with stuff, with the things in our lives. And it's starting to look at -- not always and not for everything -- but in certain moments of time, access to certain kinds of goods and service will trump ownership of them. And so it's the pursuit of better things, easily shared. And we come from a long tradition of sharing. We've shared transportation. We've shared wine and food and other sorts of fabulous experiences in coffee bars in Amsterdam. We've also shared other sorts of entertainment -- sports arenas, public parks, concert halls, libraries, universities. All these things are share-platforms, but sharing ultimately starts and ends with what I refer to as the "mother of all share-platforms."
Arról fogok beszélni, amit én „mesh”-nek hívok. Ez alapvetően egy gyökeres változás a dolgokhoz, az életünkhöz tartozó tárgyakhoz fűződő viszonyunkban. Az kezd kirajzolódni -- persze nem mindig és nem minden dologgal kapcsolatban -- hogy bizonyos pillanatokban a bizonyos árucikkekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférés fontosabb, mint hogy a tulajdonunkban tudjuk őket. Tehát ez egyszerűen törekvés a jobb, könnyűszerrel megosztott dolgok elérésére. És a megosztásnak mélyen gyökerező kultúrája van nálunk. Megosztottuk egymással a közlekedést. Megosztottunk bort, élelmet, nem beszélve a sok egyéb mesés élményről Amsterdam egyes kávéházaiban. Megosztottunk más szórakozási lehetőségeket -- sportcsarnokokat, közparkokat, koncerttermeket, könyvtárakat, egyetemeket. Mindezek megosztó platformok, de a megosztás alfája és omegája az, amit úgy szoktam hívni, hogy minden ilyen platform anyja.
And as I think about the mesh and I think about, well, what's driving it, how come it's happening now, I think there's a number of vectors that I want to give you as background. One is the recession -- that the recession has caused us to rethink our relationship with the things in our lives relative to the value -- so starting to align the value with the true cost. Secondly, population growth and density into cities. More people, smaller spaces, less stuff. Climate change: we're trying to reduce the stress in our personal lives and in our communities and on the planet. Also, there's been this recent distrust of big brands, global big brands, in a bunch of different industries, and that's created an opening. Research is showing here, in the States, and in Canada and Western Europe, that most of us are much more open to local companies, or brands that maybe we haven't heard of. Whereas before, we went with the big brands that we were sure we trusted. And last is that we're more connected now to more people on the planet than ever before -- except for if you're sitting next to someone.
És ahogy most a meshről gondolkodom, illetve arról, hogy mi is hajtja, mitől működik, úgy gondolom, számos tényező váltotta ki amelyekről háttérinformációként feltétlenül beszélnem kell. Az egyik a recesszió -- a recesszió arra kényszerített bennünket, hogy újragondoljuk az életünkben szereplő tárgyakhoz fűződő kapcsolatunkat azok értékének tükrében -- azaz összevetjük az értéket a valódi költségekkel. A második a városok népességnövekedése és népsűrűsége. Több ember, kisebb élettér, kevesebb cucc. Klímaváltozás. Megpróbáljuk csökkenteni a nyomást személyes életünkben, a szűkebb közösségünkben és a bolygónkon is. Továbbá megfigyelhető manapság egyfajta kiábrándultság a nagy, globális márkákkal kapcsolatban számos iparág területén. És ez egyfajta nyitást eredményezett. A kutatások azt mutatják, hogy itt, az Államokban, Kanadában és Nyugat-Európában legtöbbünk sokkal pozitívabban viszonyul a helyi vállalatokhoz, vagy akár számunkra ismeretlen márkákhoz. Míg korábban sokkal inkább ragaszkodtunk a nagy márkákhoz, amelyekben feltétlenül megbíztunk. Végül, több szálon több emberrel vagyunk összekötve a világban, mint valaha -- kivéve persze, ha valaki mellett ülünk.
(Laughter)
(Nevetés)
The other thing that's worth considering is that we've made a huge investment over decades and decades, and tens of billions of dollars have gone into this investment that now is our inheritance. It's a physical infrastructure that allows us to get from point A to point B and move things that way. It's also -- Web and mobile allow us to be connected and create all kinds of platforms and systems, and the investment of those technologies and that infrastructure is really our inheritance. It allows us to engage in really new and interesting ways.
A másik dolog, amelyen érdemes elgondolkodni, hogy hatalmas befektetéseket végeztünk évtizedeken keresztül, dollár tízmilliárdokat fektettünk be, ami most a mi örökségünk. Ez egyrészt a fizikai infrastruktúra, amely lehetővé teszi számunkra, hogy A pontból B pontba utazhassunk, vagy dolgokat szállíthassunk. Másrészt az internet- és mobilhálózat, amely lehetővé teszi számunkra, hogy összekapcsolódjunk, illetve különféle platformokat és rendszereket hozzunk létre. Az ezekbe a technológiákba történő befektetés és az előbb említett infrastruktúra a mi valódi örökségünk. Ez teszi lehetővé számunkra, hogy új, érdekes dolgokba fogjunk.
And so for me, a mesh company, the "classic" mesh company, brings together these three things: our ability to connect to each other -- most of us are walking around with these mobile devices that are GPS-enabled and Web-enabled -- allows us to find each other and find things in time and space. And third is that physical things are readable on a map -- so restaurants, a variety of venues, but also with GPS and other technology like RFID and it continues to expand beyond that, we can also track things that are moving, like a car, a taxicab, a transit system, a box that's moving through time and space. And so that sets up for making access to get goods and services more convenient and less costly in many cases than owning them.
Számomra egy mesh vállalat, a klasszikus mesh vállalat éppen ezt a három dolgot ötvözi: az egymáshoz való kapcsolódási képességünket -- hiszen a legtöbben olyan mobil eszközökkel járkálunk, amelyek GPS-képesek és interneteléréssel rendelkeznek -- lehetővé téve, hogy megtaláljuk egymást, illetve különböző dolgokat térben és időben. Harmadrészt, bizonyos fizikai dolgok leolvashatók a térképről -- éttermek és más helyszínek, de GPS-szel és más technológiákkal, például RFID-val ezeken túlmenően, mozgó tárgyakat is beazonosíthatunk, például egy autót, egy taxit, egy tömegközlekedési rendszert, egy időben és térben mozgó dobozt. És ez teszi lehetővé, hogy sok esetben kényelmesebben és olcsóbban jussunk hozzá termékekhez és szolgáltatásokhoz, mint ha megvásárolnánk őket.
For example, I want to use Zipcar. How many people here have experienced car-sharing or bike-sharing? Wow, that's great. Okay, thank you. Basically Zipcar is the largest car-sharing company in the world. They did not invent car-sharing. Car-sharing was actually invented in Europe. One of the founders went to Switzerland, saw it implemented someplace, said, "Wow, that looks really cool. I think we can do that in Cambridge," brought it to Cambridge and they started -- two women -- Robin Chase being the other person who started it. Zipcar got some really important things right. First, they really understood that a brand is a voice and a product is a souvenir. And so they were very clever about the way that they packaged car-sharing. They made it sexy. They made it fresh. They made it aspirational. If you were a member of the club, when you're a member of a club, you're a Zipster. The cars they picked didn't look like ex-cop cars that were hollowed out or something. They picked these sexy cars. They targeted to universities. They made sure that the demographic for who they were targeting and the car was all matching. It was a very nice experience, and the cars were clean and reliable, and it all worked.
Például, „Zipcar”-t akarok használni. Önök közül hányan vettek igénybe már valamilyen autó- vagy kerékpármegosztási szolgáltatást? Hűha, nagyszerű. Rendben van, köszönöm. A Zipcar gyakorlatilag a legnagyobb autómegosztó cég a világon. Nem ők találták föl az autómegosztást. Az autómegosztást valójában Európában találták föl. A cég egyik alapítója Svájcba ment, látta, hogyan is valósították ezt meg valahol, és azt mondta: „Hűha, ez nagyon klassz. Szerintem ezt mi is meg tudjuk csinálni Cambridge-ben.” Cambridge-be vitte, és elkezdték a vállalkozást - két nő - a másik alapító Robin Chase volt. A Zipcar egy-két dolgot nagyon jól csinált. Először is, megértették, hogy a márka egy hang és a termék egy ajándék. Szóval nagyon ügyesen csomagolták az autómegosztást. Kívánatossá tették. Valami nagyon modernné. Vonzóvá. Ha klubtag lennél, ahogy klubtaggá válsz, „Zipster” leszel. Az általuk kiválasztott kocsik nem úgy néztek ki, mintha valami kibelezett rendőrautók lettek volna. Szexi kocsikat választottak. Az egyetemekre fókuszáltak. Figyeltek arra, hogy a kiválaszott célcsoport és a kínált autó passzoljon egymáshoz. Nagyszerű kezdeményezés volt. A kocsik tiszták és megbízhatóak voltak, és minden remekül működött.
And so from a branding perspective, they got a lot right. But they understood fundamentally that they are not a car company. They understand that they are an information company. Because when we buy a car we go to the dealer once, we have an interaction, and we're chow -- usually as quickly as possible. But when you're sharing a car and you have a car-share service, you might use an E.V. to commute, you get a truck because you're doing a home project. When you pick your aunt up at the airport, you get a sedan. And you're going to the mountains to ski, you get different accessories put on the car for doing that sort of thing. Meanwhile, these guys are sitting back, collecting all sorts of data about our behavior and how we interact with the service. And so it's not only an option for them, but I believe it's an imperative for Zipcar and other mesh companies to actually just wow us, to be like a concierge service. Because we give them so much information, and they are entitled to really see how it is that we're moving. They're in really good shape to anticipate what we're going to want next.
Márkaépítés szempontjából fején találták a szöget. De azt is megértették, hogy ez alapvetően nem egy autóvállalat. Ez egy információs vállalat. Hiszen, amikor autót veszünk, egyszer odamegyünk a kereskedőhöz, tárgyalunk vele és búcsúzunk -- általában amilyen gyorsan csak lehet. De ha megosztasz egy autót, azaz autómegosztó szolgáltatást veszel igénybe, az ingázáshoz talán egy elektromos autót fogsz használni, vagy egy tehetautót választasz, mert épp egy házi projekten dolgozol. Ha kimégy a nagynénid elé a repülőtérre, egy szedánt kapsz. Amikor pedig síelni indulsz a hegyekbe, különböző kiegészítőkel szerelteted fel a kocsit. Ezalatt ezek a fickók a háttérben, mindenféle adatot gyűjtenek a viselkedésünkről, és arról, ahogy tárgyalunk a cég embereivel. Ezért nem puszta lehetőség, hanem meggyőződésem szerint egyenesen kötelező a Zipcar és a többi mesh cég számára, hogy lenyűgözzön bennünket, hogy egyfajta személyre szabott gondnoki szolgáltatást nyújtson. És mivel nagyon sok információt megadunk nekik, és így megengedjük nekik, hogy láthassák, mikor merre járunk, nagyon jó helyzetben vannak ahhoz, hogy előre kiszámíthassák, mit is akarunk majd legközelebb.
And so what percent of the day do you think the average person uses a car? What percentage of the time? Any guesses? Those are really very good. I was imagining it was like 20 percent when I first started. The number across the U.S. and Western Europe is eight percent. And so basically even if you think it's 10 percent, 90 percent of the time, something that costs us a lot of money -- personally, and also we organize our cities around it and all sorts of things -- 90 percent of the time it's sitting around. So for this reason, I think one of the other themes with the mesh is essentially that, if we squeeze hard on things that we've thrown away, there's a lot of value in those things. What set up with Zipcar -- Zipcar started in 2000.
Mit gondolnak, a nap hány százalékában használ autót egy átlagember? Az idő hány százalékában? Tudnak tippelni? Ezek nagyon jó számok. Én magam először azt képzeltem, úgy 20 százalék körül van ez a szám. Valójában az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában ez nyolc százalék. De még ha tíz százalékot gondolunk is, az idő 90 százalékában valami, ami sok pénzünkbe kerül -- nekünk személyesen, de a városainkat is e köré szervezzük, és még sok minden mást -- az idő 90 százalékában csak áll kihasználatlanul. Éppen ezért, egy másik alapvető dolog a mesh-sel kapcsolatban az, hogy ha jól kipréseljük azokat a dolgokat, amelyeket kidobtunk, rájöhetünk, mennyi érték van bennük. Ez jött össze a Zipcarban -- a Zipcar 2000-ben indult.
In the last year, 2010, two car companies started, one that's in the U.K. called WhipCar, and the other one, RelayRides, in the U.S. They're both peer-to-peer car-sharing services, because the two things that really work for car-sharing is, one, the car has to be available, and two, it's within one or two blocks of where you stand. Well the car that's one or two blocks from your home or your office is probably your neighbor's car, and it's probably also available. So people have created this business. Zipcar started a decade earlier, in 2000. It took them six years to get 1,000 cars in service. WhipCar, which started April of last year, it took them six months to get 1,000 cars in the service. So, really interesting. People are making anywhere between 200 and 700 dollars a month letting their neighbors use their car when they're not using it. So it's like vacation rentals for cars. Since I'm here -- and I hope some people in the audience are in the car business -- (Laughter) -- I'm thinking that, coming from the technology side of things -- we saw cable-ready TVs and WiFi-ready Notebooks -- it would be really great if, any minute now, you guys could start rolling share-ready cars off. Because it just creates more flexibility. It allows us as owners to have other options. And I think we're going there anyway.
Tavaly, 2010-ben két autós vállalkozás indult, a Whipcar az Egyesült Királyságban, a másik, a RelayRides pedig az Egyesült Államokban. Mindkettő közvetlen személyközi autómegosztó szolgáltatás, hiszen az a két dolog, amely tényleg fontos az autómegosztásnál, az az, hogy egyrészt az autónak elérhetőnek kell lennie, másrészt maximum egy-két háztömnyire kell, hogy álljon attól, ahol éppen vagy. És az a kocsi, amelyik egy-két háztömbnyire van az otthonodtól vagy a munkahelyedtől az valószinűleg a szomszédod kocsija, és valószinűleg szintén szabad. Szóval az emberek kitalálták ezt a vállalkozást. A Zipcar tíz évvel korábban indult, 2000-ben. Nekik hat évükbe telt, hogy 1000 autót forgalomba állítsanak. A WhipCarnak, amely tavaly áprilisban indult, hat hónapig tartott, hogy 1000 autót forgalomba állítson. Nagyon érdekes. Az emberek valahol 200 és 700 dollár között keresnek havonta azzal, hogy engedik, hogy a szomszédjuk használja az autójukat, amikor ők nem használják. Ez olyan, mint amikor valaki a nyaralás alatt kiadja a lakását. Mióta csak ideértem -- és remélem, a közönség soraiban néhányan az autós üzletágban dolgoznak -- (Nevetés) -- azon töprengek, mivel a dolgok technológiai oldalát ismerem -- már láttunk kábelszolgáltatásra alkalmas tévékészülékeket, és beépített WiFivel rendelkező notebookokat -- nagyszerű volna, ha Önök, uraim, hamarosan megosztásra alkalmas autókat kezdhetnének legördíteni a futószalagról. Mert ez nagyobb rugalmasságot eredményez. Lehetővé teszi számunkra, hogy tulajdonosokként egyéb választási lehetőségünk is legyen. Amúgy is arrafelé haladunk.
The opportunity and the challenge with mesh businesses -- and those are businesses like Zipcar or Netflix that are full mesh businesses, or other ones where you have a lot of the car companies, car manufacturers, who are beginning to offer their own car-share services as well as a second flanker brand, or as really a test, I think -- is to make sharing irresistible. We have experiences in our lives, certainly, when sharing has been irresistible. It's just, how do we make that recurrent and scale it? We know also, because we're connected in social networks, that it's easy to create delight in one little place. It's contagious because we're all connected to each other. So if I have a terrific experience and I tweet it, or I tell five people standing next to me, news travels. The opposite, as we know, is also true, often more true.
A mesh üzletek előtt álló lehetőség és kihívás -- az olyanok előtt, mint például a Zipcar vagy a Netflix, azaz a teljes egészében mesh vállalkozások, vagy mások, amelyek jórészt autócégekhez, autógyártókhoz hasonlítanak inkább, de amelyek kezdik saját autómegosztó szolgáltatásukat kínálni, egyfajta márkaváltozatként, vagy talán próbaképpen -- nem más, mint ellenállhatatlanná tenni a megosztást. Bizonyára mindannyian tapasztaltuk már saját életünkben, milyen az, ha ellenálhatatlan a megosztás. A kérdés az, hogyan tegyük napi gyakorlattá, és hogyan mérjük? Azt is tudjuk, hiszen közösségi hálók kapcsolnak össze bennünket, hogy könnyű örömet okozni egyetlen kis helyen. Ez ragályos, mert valamennyien össze vagyunk kapcsolódva egymással. Tehát, ha valami nagyszerű élményben van részem és tweetelem, vagy elmondom öt körülöttem álló embernek, a hír gyorsan terjed. Az ellenkezője, mint tudjuk, szintén igaz, sokszor még inkább igaz.
So here we have LudoTruck, which is in L.A., doing the things that gourmet food trucks do, and they've gathered quite a following. In general, and maybe, again, it's because I'm a tech entrepreneur, I look at things as platforms. Platforms are invitations. So creating Craigslist or iTunes and the iPhone developer network, there are all these networks -- Facebook as well. These platforms invite all sorts of developers and all sorts of people to come with their ideas and their opportunity to create and target an application for a particular audience. And honestly, it's full of surprises. Because I don't think any of us in this room could have predicted the sorts of applications that have happened at Facebook, around Facebook, for example, two years ago, when Mark announced that they were going to go with a platform.
Itt van a LudoTruck, ami Los Angelesben működik, olyan, mint a többi ínyenc ételeket áruló furgon, és egész nagy táboruk van. Általában, és talán megint csak azért, mert technológiai vállalkozó vagyok, a dolgokra úgy tekintek, mint platformokra. A platformok meghívások. Tehát a Craigslist, vagy az iTunes és az iPhone fejlesztői hálózatának létrehozásával itt vannak ezek a hálózatok -- ilyen a Facebook is. Ezek a platformok arra buzdítják a különféle fejlesztőket és másokat is, hogy előálljanak az ötleteikkel és a lehetőségükkel, hogy kialakítsanak és megcélozzanak egy alkalmazást egy bizonyos közönség számára. És őszintén szólva, ez tele van meglepetéssel. Mert nem gondolom, hogy bármelyikünk is meg tudta volna jósolni azokat az alkalmazásokat, amelyek a Facebokon vagy a Facebookkal kapcsolatban kialakultak például két évvel ezelőtt, amikor Mark bejelentette, hogy elindítják új platformjukat.
So in this way, I think that cities are platforms, and certainly Detroit is a platform. The invitation of bringing makers and artists and entrepreneurs -- it really helps stimulate this fiery creativity and helps a city to thrive. It's inviting participation, and cities have, historically, invited all sorts of participation. Now we're saying that there's other options as well. So, for example, city departments can open up transit data. Google has made available transit data API. And so there's about seven or eight cities already in the U.S. that have provided the transit data, and different developers are building applications. So I was having a coffee in Portland, and half-of-a-latte in and the little board in the cafe all of a sudden starts showing me that the next bus is coming in three minutes and the train is coming in 16 minutes. And so it's reliable, real data that's right in my face, where I am, so I can finish the latte.
Azt gondolom, ilyen értelemben a városok is platformok, és Detroit feltétlenül ilyen platform. Az arra vonatkozó meghívás, hogy jöjjenek csak a gyártók, művészek és vállalkozók, segít felébreszteni a lángoló kreativitást, és hozzájárul ahhoz, hogy egy város kiviruljon. Részvételre buzdít. És a városok a történelem során mindig is különféle közösségi tevékenységre buzdítottak. Most azt mondjuk, hogy egyéb lehetőségek is vannak. Például az önkormányzatok különböző osztályai tömegközlekedési adatokat tehetnek elérhetővé. A Google is felhasználható tömegközlekedési adatokat osztott meg API-ján. Így már van az Egyesült Államokban hét vagy nyolc város, amely rendelkezésre bocsátotta a tömegközlekedési adatait, és most különböző fejlesztők dolgoznak az alkalmazásokon. Például éppen kávét iszogatok Portlandben, és a tejeskávém felénél tartok, amikor egy kis kijelző a kávézóban hirtelen azt kezdi mutatni nekem, hogy a következő busz három perc múlva jön, a vonat pedig 16 perc múlva. És ezek megbízható, valós adatok, éppen ott jelennek meg, ahol vagyok, úgyhogy befejezhetem a kávémat.
There's this fabulous opportunity we have across the U.S. now: about 21 percent of vacant commercial and industrial space. That space is not vital. The areas around it lack vitality and vibrancy and engagement. There's this thing -- how many people here have heard of pop-up stores or pop-up shops? Oh, great. So I'm a big fan of this. And this is a very mesh-y thing. Essentially, there are all sorts of restaurants in Oakland, near where I live. There's a pop-up general store every three weeks, and they do a fantastic job of making a very social event happening for foodies. Super fun, and it happens in a very transitional neighborhood. Subsequent to that, after it's been going for about a year now, they actually started to lease and create and extend. An area that was edgy-artsy is now starting to become much cooler and engage a lot more people. So this is an example. The Crafty Fox is this woman who's into crafts, and she does these pop-up crafts fairs around London. But these sorts of things are happening in many different environments. From my perspective, one of the things pop-up stores do is create perishability and urgency. It creates two of the favorite words of any businessperson: sold out. And the opportunity to really focus trust and attention is a wonderful thing.
Itt van ez a mesés lehetőség manapság mindenütt az Államokban: kb. 21 százaléknyi használaton kívüli üzleti és ipari tér. Ez a terület nem élő. A körülöttük lévő területekből hiányzik az életerő, a vibrálás és a vonzerő. Na most itt van ez a dolog -- Önök közül hányan hallottak már ilyen ideiglenes, úgynevezett „pop-up boltokról”? Nagyszerű. Magam nagy hódolója vagyok ezeknek. Ez aztán tényleg valami nagyon meshes dolog. Arról van szó, hogy van mindenféle étterem Oaklandben, arrafelé, ahol lakom. Van egy ilyen ideiglenes vegyesbolt minden harmadik héten, és fantasztikus, ahogy egy igazi társasági eseményt szerveznek a hasukat kedvelőknek. Nagyon jó szórakozás, mindez egy erősen átalakulófélben levő környéken. Ezt megelőzően, miután már vagy egy éve működött, elkezdték lízingelni és kibővítették. A terület, amely meglehetősen alternatív volt, kezd felkapottá válni, és sokkal több embert vonz. Itt van egy jó példa erre. A Crafty Fox egy hölgy, akit nagyon érdekel a kézművesség ezért ilyen kézműves pop-up vásárokat tart London környékén. De hasonló dolgokkal a legkülönfélébb környezetben találkozhatunk. Véleményem szerint ezek az ideiglenes üzletek többek között pillanatnyiságot és sürgösséget generálnak. Létrehozzák minden üzletember kedvenc szavát: elfogyott. És a lehetőség, hogy a bizalmat és a figyelmet tényleg fókuszáljuk, igazán csodálatos dolog.
So a lot of what we see in the mesh, and a lot of what we have in the platform that we built allows us to define, refine and scale. It allows us to test things as an entrepreneur, to go to market, to be in conversation with people, listen, refine something and go back. It's very cost-effective, and it's very mesh-y. The infrastructure enables that.
Sok dolog, amelyeket a mesh vállalkozásokban látunk, és sok dolog, amely az általunk épített platformot jellemzi lehetővé teszi számunkra, hogy meghatározzunk, finomítsunk és mérlegeljünk. Lehetővé teszi számunkra, hogy vállalkozóként kipróbáljunk dolgokat, hogy piacra menjünk, beszélgessünk emberekkel, figyeljünk, finomítsunk valamit, és visszatérjünk. Ez nagyon költségkímélő, és nagyon meshes. Mindez az infrastruktúrának köszönhető.
In closing, and as we're moving towards the end, I just also want to encourage -- and I'm willing to share my failures as well, though not from the stage. (Laughter) I would just like to say that one of the big things, when we look at waste and when we look at ways that we can really be generous and contribute to each other, but also move to create a better economic situation and a better environmental situation, is by sharing failures. And one quick example is Velib, in 2007, came forward in Paris with a very bold proposition, a very big bike-sharing service. They made a lot of mistakes. They had some number of big successes. But they were very transparent, or they had to be, in the way that they exposed what worked and didn't work. And so B.C. in Barcelona and B-cycle and Boris Bikes in London -- no one has had to repeat the version 1.0 screw-ups and expensive learning exercises that happened in Paris. So the opportunity when we're connected is also to share failures and successes.
Befejezésül, így a vége felé csak arra szeretnék bátorítani -- és ezt magam is hajlandó vagyok megtenni - hogy osszuk meg bukásainkat is, persze nem a színpadról. (Nevetés) Csak azt szeretném mondani, hogy az egyik legfontosabb dolog, amikor látjuk a sok pazarlást, és amikor azt keressük, hogy hogyan lehetnénk igazán nagyvonalúak és hogyan segíthetnénk egymásnak, de az is hajt, hogy jobb gazdasági helyzetet, és jobb ökológiai helyzetet teremtsünk, az az, hogy megosztjuk egymással a kudarcainkat. Egy gyors példa lehet erre a Velib, amely 2007-ben Párizsban egy nagyon merész vállalkozással rukkolt elő, egy nagyon nagy kerékpármegosztó szolgáltatással. Sok hibát követtek el. Nagy sikereik is voltak. De nagyon átláthatóak voltak, vagy annak kellett lenniük, olyan értelemben, hogy megmutatták, mi vált be és mi nem. Ezért sem a B.C.-nek Barcelonában, sem a B-cycle-nak vagy a Boris Bikes-nak Londonban -- senkinek nem kellett megismételni a melléfogások 1.0 változatát és megfizetni a drága tanulópénzt, mint Párizsban. Tehát, ha egymáshoz kapcsolódunk, az arra is lehetőséget teremt, hogy megosszuk bukásainkat és sikereinket.
We're at the very beginning of something that, what we're seeing and the way that mesh companies are coming forward, is inviting, it's engaging, but it's very early. I have a website -- it's a directory -- and it started with about 1,200 companies, and in the last two-and-a-half months it's up to about 3,300 companies. And it grows on a very regular daily basis. But it's very much at the beginning.
A kezdetén vagyunk valaminek, amely, amennyit most láthatunk belőle, és ahogy a mesh vállalkozások egyre inkább előretörnek, az hívogató, vonzó, de még nagyon korai fázisban van. Van egy weboldalam, egy szaknévsor, amelyben kezdetben 1200 cég volt, de az utóbbi két és fél hónapban a cégek száma már kb. 3300-ra emelkedett. És ez napi rendszerességgel növekszik. De még nagyon az elején járunk.
So I just want to welcome all of you onto the ride. And thank you very much.
Szóval csak üdvözölni akarom Önöket a fedélzeten. Nagyon köszönöm.
(Applause)
(Taps)