My research lab sits about a mile from where several bombs exploded during the Boston Marathon in 2013. The surviving bomber, Dzhokhar Tsarnaev of Chechnya, was tried, convicted and sentenced to death.
Kutatólaborom körülbelül egy mérföldre van attól a helytől, ahol bombák robbantak a Bostoni Maraton idején, 2013-ban. A túlélő merénylőt, a csecsen Dzsohar Carnajevet perbe fogták és halálra ítélték.
Now, when a jury has to make the decision between life in prison and the death penalty, they base their decision largely on whether or not the defendant feels remorseful for his actions. Tsarnaev spoke words of apology, but when jurors looked at his face, all they saw was a stone-faced stare. Now, Tsarnaev is guilty, there's no doubt about that. He murdered and maimed innocent people, and I'm not here to debate that. My heart goes out to all the people who suffered. But as a scientist, I have to tell you that jurors do not and cannot detect remorse or any other emotion in anybody ever. Neither can I, and neither can you, and that's because emotions are not what we think they are. They are not universally expressed and recognized. They are not hardwired brain reactions that are uncontrollable. We have misunderstood the nature of emotion for a very long time, and understanding what emotions really are has important consequences for all of us.
Amikor egy esküdtszéknek döntenie kell életfogytiglani börtön és halálbüntetés között, nagyban befolyásolja a döntésüket, hogy a vádlott tanúsít-e megbánást, vagy sem. Carnajev bocsánatot kért az áldozatok hozzátartozóitól, de mikor az esküdtek ránéztek, rezzenéstelen kőarcot láttak. Kétségtelen, hogy Carnajev bűnös. Ártatlan embereket ölt és csonkított meg, és nem azért jöttem, hogy ezt kétségbe vonjam. Megszakad a szívem azokért, akik szenvedtek miatta. Kutatóként viszont azt kell mondanom, hogy az esküdtek nem vesznek, nem vehetnek észre soha senkiben bűntudatot, vagy bármilyen más érzelmet. Egyikünk sem képes erre, mégpedig azért, mert az érzelmek nem olyanok, amilyennek hisszük őket. Nem lehet általánosan kifejezni és beazonosítani őket. Nem valami előre kódolt agyi reakciók, amik szabályozhatatlanok. Nagyon sokáig félreértettük az érzelmek természetét, és valódi megértésük mindannyiunknak fontos következményekkel jár.
I have studied emotions as a scientist for the past 25 years, and in my lab, we have probed human faces by measuring electrical signals that cause your facial muscles to contract to make facial expressions. We have scrutinized the human body in emotion. We have analyzed hundreds of physiology studies involving thousands of test subjects. We've scanned hundreds of brains, and examined every brain imaging study on emotion that has been published in the past 20 years. And the results of all of this research are overwhelmingly consistent. It may feel to you like your emotions are hardwired and they just trigger and happen to you, but they don't. You might believe that your brain is prewired with emotion circuits, that you're born with emotion circuits, but you're not. In fact, none of us in this room have emotion circuits in our brain. In fact, no brain on this planet contains emotion circuits.
Kutatóként huszonöt éve tanulmányozom az érzelmeket, laboromban emberi arcokat vizsgáltunk azon elektromos jelek mérésével, amelyek az arcizmok rándításával arckifejezéseket hoznak létre. Vizsgáltuk az emberi testet is érzelmek kifejezése közben. Több száz fiziológiai tanulmányt elemeztünk, ezekben több ezer tesztalany vett részt. Agyak százait szkenneltük, és minden olyan agyi képalkotásról szóló tanulmányt elolvastunk, ami az érzelmekkel kapcsolatban az elmúlt 25 évben megjelent. Az összes kutatási eredményünk messzemenőkig ugyanazt igazolta. Lehet, hogy önök úgy érzik, érzelmeik előre kódoltak, és elég egy kattintás, hogy aktiválódjanak, de nem így van. Talán úgy hiszik, hogy az agyukban előre huzalozott érzelmi áramkörök vannak, hogy ezek az áramkörök velünk születnek, pedig nem. Valójában itt a teremben egyikünknek sincs érzelmi áramkör az agyában. Valójában az egész Földön senki agya nem tartalmaz ilyet.
So what are emotions, really? Well, strap on your seat belt, because ... emotions are guesses. They are guesses that your brain constructs in the moment where billions of brain cells are working together, and you have more control over those guesses than you might imagine that you do.
Akkor mik az érzelmek? Kapcsolják be biztonsági öveiket, mert... az érzelmek találgatások. Olyan sejtések, amiket az agyunk alkot, amikor agysejtek milliárdjai működnek együtt, és több hatalmunk van e sejtelmek fölött, mintsem gondolnánk.
Now, if that sounds preposterous to you, or, you know, kind of crazy, I'm right there with you, because frankly, if I hadn't seen the evidence for myself, decades of evidence for myself, I am fairly sure that I wouldn't believe it either. But the bottom line is that emotions are not built into your brain at birth. They are just built.
Ha úgy gondolják: ez abszurd, vagy mondhatni őrültség, megértem önöket, mert őszintén szólva ha nem láttam volna a bizonyítékokat évtizedek óta, saját szememmel, biztos vagyok benne, hogy magam sem hinném el. De ami a legfontosabb: az érzelmek nincsenek agyunkba építve születésünkkor. Életünk során épülnek fel.
To see what I mean, have a look at this. Right now, your brain is working like crazy. Your neurons are firing like mad trying to make meaning out of this so that you see something other than black and white blobs. Your brain is sifting through a lifetime of experience, making thousands of guesses at the same time, weighing the probabilities, trying to answer the question, "What is this most like?" not "What is it?" but "What is this most like in my past experience?" And this is all happening in the blink of an eye. Now if your brain is still struggling to find a good match and you still see black and white blobs, then you are in a state called "experiential blindness," and I am going to cure you of your blindness. This is my favorite part. Are you ready to be cured?
Pillantsunk ide egy kicsit, hogy jobban megértsük. Az önök agya e pillanatban is őrült módon dolgozik. Neuronjaik egyfolytában kisülnek, hogy megfejtsék ezt a valamit, hogy ne csak fekete és fehér pacákat lássanak. Az agyuk az eddigi életük során szerzett tapasztalatokon át rostál, találgatások ezreit teremti meg egy időben, mérlegeli a valószínűségeket, választ akar találni a kérdésre: "Mihez hasonlít ez legjobban?" Nem arra, hogy "Mi ez?", hanem: "Mire emlékeztet ez a múltbéli élményeim közül?" Mindez egyetlen szempillantás alatt történik. Ha az önök agya még mindig erőlködik, mert nem tudja hová illeszteni, és még mindig csak fekete-fehér pacákat látnak, akkor önök az úgynevezett "tapasztalati vakság" állapotában vannak, és én ezt a vakságot meg fogom gyógyítani. Ez a kedvenc részem. Készen állnak a gyógyításra?
(Cheers)
(Ujjongás)
All right. Here we go.
Akkor jó. Na lássuk.
(Gasps)
(Felhördülés)
All right. So now many of you see a snake, and why is that? Because as your brain is sifting through your past experience, there's new knowledge there, the knowledge that came from the photograph. And what's really cool is that that knowledge which you just acquired moments ago is changing how you experience these blobs right now. So your brain is constructing the image of a snake where there is no snake, and this kind of a hallucination is what neuroscientists like me call "predictions." Predictions are basically the way your brain works. It's business as usual for your brain. Predictions are the basis of every experience that you have. They are the basis of every action that you take. In fact, predictions are what allow you to understand the words that I'm speaking as they come out of my --
Rendben van. Most már sokan egy kígyót látnak, de miért van ez így? Mert ahogy az agyuk megszűri a múltbéli tapasztalataikat, újfajta tudás jelenik meg, a fotóról származó tudás. Az egészben az a legjobb, hogy az a tudás, amit csupán pár másodperce szereztek meg, megváltozik, amint épp újratapasztalják ezeket a pacákat. Az agyuk tehát kígyó képét építi fel ott, ahol nincs is kígyó, és ezt a fajta hallucinációt hívjuk mi neurológusok "előrejelzésnek". Az agyműködés leginkább előrejelzéseken alapul. Ez az agy mindennapi elfoglaltsága. Előrejelzéseken alapul minden megélt tapasztalatunk. Előrejelzéseken alapul minden elkövetett cselekedetünk. Ezek teszik lehetővé, hogy megértsék a szavaimat, amiket mondok, ahogy kiejtem őket a...
Audience: Mouth. Lisa Feldman Barrett: Mouth. Exactly.
Közönség: "...számon." Lisa Feldmann Barrett: Számon. Pontosan.
Predictions are primal. They help us to make sense of the world in a quick and efficient way. So your brain does not react to the world. Using past experience, your brain predicts and constructs your experience of the world.
Az előrejelzések létfontosságúak. Elősegítik, hogy gyorsan és hatékonyan értelmezzük a világot. Az agyunk tehát nem a világra reagál. Múltbéli tapasztalatok felhasználásával előrejelez, és így építi fel a világ megtapasztalását.
The way that we see emotions in others are deeply rooted in predictions. So to us, it feels like we just look at someone's face, and we just read the emotion that's there in their facial expressions the way that we would read words on a page. But actually, under the hood, your brain is predicting. It's using past experience based on similar situations to try to make meaning. This time, you're not making meaning of blobs, you're making meaning of facial movements like the curl of a lip or the raise of an eyebrow. And that stone-faced stare? That might be someone who is a remorseless killer, but a stone-faced stare might also mean that someone is stoically accepting defeat, which is in fact what Chechen culture prescribes for someone in Dzhokhar Tsarnaev's situation.
Ahogy az emberek érzéseit értelmezzük, mélyen az előrejelzéseinkben gyökeredzik. Úgy érezzük, mintha rögtön az arcáról le tudnánk olvasni bárki érzelmeit, amint ránézünk, mintha csak szavakat olvasnánk egy oldalon. Ám valójában, a háttérben az agy előrejelzést végez. A múltban megtörtént hasonló élményekből indul ki, melynek alapján értelmezni próbál. Ezúttal nem foltokból alkotunk érthető képet, hanem arcmozgásokból, például a szájtartásból, a szemöldök felhúzásából. Hát ez a rezzenéstelen kőarc? Lehet, hogy egy könyörtelen gyilkos, de azt is jelentheti, hogy olyasvalaki, aki egykedvűen fogadja a vereséget, mivel a csecsen kultúra tényleg ezt írja elő bárkinek, aki Dzsohar Carnajev helyzetében lenne.
So the lesson here is that emotions that you seem to detect in other people actually come in part from what's inside your own head. And this is true in the courtroom, but it's also true in the classroom, in the bedroom, and in the boardroom.
Ebből az a tanulság, hogy azok az érzelmek, amiket látszólag észreveszünk másokban, valójában részben a saját fejünkből származnak. Ez igaz a tárgyalóteremben, igaz az osztályteremben, a hálószobában és a tanácsteremben.
And so here's my concern: tech companies which shall remain nameless ... well, maybe not. You know, Google, Facebook --
Épp emiatt aggódom: a nagy tech-cégek, amiknek nem mondjuk ki a nevét... vagy de, mégis. Mondjuk, a Google, Facebook –
(Laughter)
(Nevetés)
are spending millions of research dollars to build emotion-detection systems, and they are fundamentally asking the wrong question, because they're trying to detect emotions in the face and the body, but emotions aren't in your face and body. Physical movements have no intrinsic emotional meaning. We have to make them meaningful. A human or something else has to connect them to the context, and that makes them meaningful. That's how we know that a smile might mean sadness and a cry might mean happiness, and a stoic, still face might mean that you are angrily plotting the demise of your enemy. Now, if I haven't already gone out on a limb, I'll just edge out on that limb a little further and tell you that the way that you experience your own emotion is exactly the same process. Your brain is basically making predictions, guesses, that it's constructing in the moment with billions of neurons working together.
több millió dollárt költenek érzelem-felismerő rendszerek kutatására, és alapból rosszul teszik fel a kérdést, ugyanis az arcon és testen próbálják felismerni az érzelmeket, amik pedig nem az arcon és nem a testen vannak. A fizikai mozdulatoknak nincs rejtett érzelmi jelentése. Nekünk kell jelentéssel megtölteni őket. Egy embernek vagy bármi másnak kell ezeket összefüggésbe rendezni, és ez ad nekik jelentést. Így tudjuk, hogy egy mosoly kifejezhet szomorúságot, a sírás boldogságot is jelenthet, egy rezzenéstelen, nyugodt arc pedig azt is jelentheti, hogy ádázul eltervezzük ellenségünk elpusztítását. Ha még nem feszítettem túl a húrokat, akkor hadd feszítsem tovább, és hadd mondjam el önöknek: saját érzelmeiket pontosan ugyanígy tapasztalják meg. Az agyuk alapvetően előrejelzéseket és feltételezéseket teremt, egyetlen pillanat alatt neuronok milliárdjai működnek együtt.
Now your brain does come prewired to make some feelings, simple feelings that come from the physiology of your body. So when you're born, you can make feelings like calmness and agitation, excitement, comfort, discomfort. But these simple feelings are not emotions. They're actually with you every waking moment of your life. They are simple summaries of what's going on inside your body, kind of like a barometer. But they have very little detail, and you need that detail to know what to do next. What do you about these feelings? And so how does your brain give you that detail? Well, that's what predictions are. Predictions link the sensations in your body that give you these simple feelings with what's going on around you in the world so that you know what to do. And sometimes, those constructions are emotions.
Egyes érzések valóban születésünktől megvannak az agyunkban. Ezek egyszerű, a test fiziológiájából adódó érzelmek. Így amikor megszületünk, képesek vagyunk nyugalmat és izgatottságot érezni, lelkesedést, kényelmet, kényelmetlenséget. Ám ezek az egyszerű érzések nem érzelmek. Ezek valójában végigkísérik életünk minden éber pillanatát. Egyszerű összefoglalásai annak, hogy mi zajlik testünkben, egyfajta barométerek. De elnagyoltak, nekünk pedig fontosak a részletek a következő lépés eldöntéséhez. Mit kezdjünk ezekkel az érzésekkel? És hogyan állítja elő agyunk az ehhez szükséges részletet? Ehhez kellenek az előrejelzések. Ezek összekötik az egyszerű érzéseinket okozó testérzeteinket azzal, ami a környezetünkben történik, így tudjuk, mit kell tennünk. Előfordul, hogy érzelmeket épít fel.
So for example, if you were to walk into a bakery, your brain might predict that you will encounter the delicious aroma of freshly baked chocolate chip cookies. I know my brain would predict the delicious aroma of freshly baked chocolate cookies. And our brains might cause our stomachs to churn a little bit, to prepare for eating those cookies. And if we are correct, if in fact some cookies have just come out of the oven, then our brains will have constructed hunger, and we are prepared to munch down those cookies and digest them in a very efficient way, meaning that we can eat a lot of them, which would be a really good thing.
Ha például el akarnánk menni egy pékségbe, agyunk előre jelezné, hogy frissen sült csokis sütemény mennyei illatára számíthatunk. Tudom, hogy az én agyam pontosan ezt jósolná. Sőt, az agyunk hatására kicsit még a gyomrunk is megkordulhat, felkészülve a sütizésre. Ha igazunk van, és tényleg frissen sült sütik érkeznek éppen, akkor az agyunk éhségérzetet teremtett, így előkészültünk arra, hogy felfaljuk azokat a süteményeket, és nagyon hatékonyan megemésszük őket, ami azt jelenti: sokat falhatunk, márpedig ez tényleg klassz lenne.
You guys are not laughing enough. I'm totally serious.
Hát, önök nem nevetnek eléggé. Halál komolyan mondom.
(Laughter)
(Nevetés)
But here's the thing. That churning stomach, if it occurs in a different situation, it can have a completely different meaning. So if your brain were to predict a churning stomach in, say, a hospital room while you're waiting for test results, then your brain will be constructing dread or worry or anxiety, and it might cause you to, maybe, wring your hands or take a deep breath or even cry. Right? Same physical sensation, same churning stomach, different experience.
De itt a lényeg. A gyomorkorgásnak egészen eltérő lehet a jelentése, ha más helyzetben fordul elő. Ha az agyunk korgó gyomrot jósolna, mondjuk, egy kórteremben, amíg a leleteinkre várunk, akkor az agyunk rettegést, aggódást vagy szorongást teremt, és ez esetleg kézremegést is okozhat, vagy sóhajtozást, akár még sírást is. Értik? Ugyanaz a fizikai érzés, ugyanaz a korgó gyomor, de teljesen más tapasztalás.
And so the lesson here is that emotions which seem to happen to you are actually made by you. You are not at the mercy of mythical emotion circuits which are buried deep inside some ancient part of your brain. You have more control over your emotions than you think you do. I don't mean that you can just snap your fingers and change how you feel the way that you would change your clothes, but your brain is wired so that if you change the ingredients that your brain uses to make emotion, then you can transform your emotional life. So if you change those ingredients today, you're basically teaching your brain how to predict differently tomorrow, and this is what I call being the architect of your experience.
Ebből pedig az a tanulság, hogy az épp velünk történő érzelmeket valójában mi magunk hozzuk létre. Nem vagyunk agyunk ősi részeibe égetett rejtélyes áramkörök szeszélyeire bízva. Sokkal több hatalmunk van érzelmeink fölött, mint hinnénk. Nem állítom, hogy elég egy csettintés, és úgy váltogathatjuk érzelmeinket, akár a ruhadarabjainkat, de agyunk úgy van huzalozva, hogy ha az agy érzelemkeltéshez használt alkotóelemeit kicseréljük, akkor teljes érzelmi életünket átalakíthatjuk. Ha tehát már ma kicseréljük ezeket másra, akkor azt tanítjuk meg agyunknak, hogy holnaptól már másképp jósoljon. Ezt én úgy hívom, hogy legyünk saját tapasztalataink építészei.
So here's an example. All of us have had a nervous feeling before a test, right? But some people experience crippling anxiety before a test. They have test anxiety. Based on past experiences of taking tests, their brains predict a hammering heartbeat, sweaty hands, so much so that they are unable to actually take the test. They don't perform well, and sometimes they not only fail courses but they actually might fail college. But here's the thing: a hammering heartbeat is not necessarily anxiety. It could be that your body is preparing to do battle and ace that test ... or, you know, give a talk in front of hundreds of people on a stage where you're being filmed.
Mondok egy példát. Vizsga előtt mindannyian izgultunk már, ugye? De vannak, akiket teljesen lebénít a vizsga előtti szorongás. Ezt hívják vizsgadrukknak. Korábbi vizsgaélményeikből fakad, az agyuk heves szívdobogást idéz elő, izzad a tenyerük, annyira, hogy nem tudják teljesíteni a vizsgát. Rosszul szerepelnek, olykor nemcsak egy tárgyból buknak, hanem évismétlők is lesznek. De hangsúlyozom: a heves szívdobogás nem feltétlenül szorongást jelent. Jelezheti azt is, hogy testünk csatára készül, és tarol azon a vizsgán... vagy például előadást tart több száz ember előtt egy színpadon, miközben filmre veszik.
(Laughter)
(Nevetés)
I'm serious.
Komolyan mondom.
(Laughter)
(Nevetés)
And research shows that when students learn to make this kind of energized determination instead of anxiety, they perform better on tests. And that determination seeds their brain to predict differently in the future so that they can get their butterflies flying in formation. And if they do that often enough, they not only can pass a test but it will be easier for them to pass their courses, and they might even finish college, which has a huge impact on their future earning potential. So I call this emotional intelligence in action.
Kutatások bizonyítják, hogy amikor a diákok a szorongás helyett tudatosan alkalmazzák ezt a határozott elszántságot, akkor jobb eredményeket érnek el. Ez az elszántság arra serkenti agyukat, hogy másképp jósoljon a jövőben, így képesek csapatokba rendezni szanaszét repkedő pillangóikat. És ha ezt elég gyakran teszik, nemcsak a vizsgáikon mennek át, hanem a kurzusaikat is jobban teljesítik, diplomát is szerezhetnek végül, ami sokat jelent későbbi életükben jövedelemszerzési szempontból. Úgy hívom: az érzelmi intelligencia mozgásba lendülése.
Now you can cultivate this emotional intelligence yourself and use it in your everyday life. So just, you know, imagine waking up in the morning. I'm sure you've had this experience. I know I have. You wake up and as you're emerging into consciousness, you feel this horrible dread, you know, this real wretchedness, and immediately, your mind starts to race. You start to think about all the crap that you have to do at work and you have that mountain of email which you will never dig yourself out of ever, the phone calls you have to return, and that important meeting across town, and you're going to have to fight traffic, you'll be late picking your kids up, your dog is sick, and what are you going to make for dinner? Oh my God. What is wrong with your life? What is wrong with my life?
Mindenki fejlesztheti saját érzelmi intelligenciáját, és alkalmazhatja mindennapi életében. Képzeljék el például, hogy reggel felébrednek. Biztos vagyok benne, hogy átélték már. Én igen. Felébrednek, és ahogy kezdenek magukhoz térni, ezt a szörnyű rettegést érzik, tudják, az igazi kétségbeesést, és akkor az elméjük azonnal akcióba lép. Az összes marhaság átfut az agyukon, amiket majd el kell végezni, ott a nagy rakás email, amikből képtelenség kikeveredni, az elintézetlen telefonhívások, a fontos találkozó a város másik végén, és persze mindenütt dugók, a gyerekekért csak késve érnek oda, a kutya beteg, és mit fognak főzni vacsorára? Te jó ég. Mi a baj az életükkel? Mi a baj az életemmel?
(Laughter)
(Nevetés)
That mind racing is prediction. Your brain is searching to find an explanation for those sensations in your body that you experience as wretchedness, just like you did with the blobby image. So your brain is trying to explain what caused those sensations so that you know what to do about them. But those sensations might not be an indication that anything is wrong with your life. They might have a purely physical cause. Maybe you're tired. Maybe you didn't sleep enough. Maybe you're hungry. Maybe you're dehydrated. The next time that you feel intense distress, ask yourself: Could this have a purely physical cause? Is it possible that you can transform emotional suffering into just mere physical discomfort?
Az elme ilyen ámokfutása előrejelzés. Az agy magyarázatot keres a testükben jelentkező kétségbeesés-érzetekre, épp úgy, ahogy a pacás képekkel tették. Az agyuk magyarázatot akar adni arra, hogy mi okozza azokat az érzéseket, hogy tudják, mihez kezdjenek velük. Ám azok az érzések talán nem azt jelzik, hogy valami nincs rendben az életükben. Pusztán fizikai okai is lehetnek. Mondjuk, kimerültek. Esetleg nem aludtak eleget. Talán éhesek. Talán szomjasak. Ha legközelebb erős szorongást éreznek, kérdezzék meg maguktól: lehet, hogy csak fizikai okai vannak? Lehet, hogy az érzelmi szenvedés átalakítható pusztán fizikai rossz közérzetté?
Now I am not suggesting to you that you can just perform a couple of Jedi mind tricks and talk yourself out of being depressed or anxious or any kind of serious condition. But I am telling you that you have more control over your emotions than you might imagine, and that you have the capacity to turn down the dial on emotional suffering and its consequences for your life by learning how to construct your experiences differently. And all of us can do this and with a little practice, we can get really good at it, like driving. At first, it takes a lot of effort, but eventually it becomes pretty automatic.
Nem azt sugallom önöknek, hogy elég néhány jedi-trükköt előkapni, és kibeszélhetik magukból a depressziót, a szorongást vagy bármilyen komoly lelki válságot. Hanem azt mondom, jobban tudunk uralkodni érzelmeink fölött, mintsem képzeljük, és megvan bennünk a képesség arra, hogy lecsillapítsuk érzelmi szenvedésünk erejét, és ennek hatását az életünkre úgy, hogy megtanuljuk másképp felépíteni a tapasztalatainkat. Erre mindenki képes, és egy kis gyakorlással egész jó eredményeket érhetünk el, olyan, mint az autóvezetés. Eleinte fáradságos, de idővel szinte automatikussá válik.
Now I don't know about you, but I find this to be a really empowering and inspiring message, and the fact that it's backed up by decades of research makes me also happy as a scientist. But I have to also warn you that it does come with some fine print, because more control also means more responsibility. If you are not at the mercy of mythical emotion circuits which are buried deep inside your brain somewhere and which trigger automatically, then who's responsible, who is responsible when you behave badly? You are. Not because you're culpable for your emotions, but because the actions and the experiences that you make today become your brain's predictions for tomorrow. Sometimes we are responsible for something not because we're to blame but because we're the only ones who can change it.
Nem ismerem önöket, de szerintem ez igazán erőt adó és lelkesítő üzenet, és engem kutatóként boldoggá tesz a tény, hogy mindezt több évtizedes kutatás támasztja alá. De figyelmeztetnem kell önöket, most jön az apróbetűs rész, mert a nagyobb önuralom nagyobb felelősséget is jelent. Ha nem vagyunk kiszolgáltatva titkos áramköröknek, melyek valahol az agyunk mélyén rejtőznek, és automatikusan működésbe lépnek, akkor ki a felelős: ki a felelős a rossz viselkedésünkért? Mi magunk. Nem az érzelmeink miatt vagyunk vétkesek, hanem mert a tetteink és a tapasztalatok, amiket ma szerzünk, agyunk holnapi előrejelzéseivé válnak. Van úgy, hogy nem azért vagyunk felelősek, amivel vádolnak minket, hanem mert mi vagyunk az egyetlenek, akik megváltoztathatjuk.
Now responsibility is a big word. It's so big, in fact, that sometimes people feel the need to resist the scientific evidence that emotions are built and not built in. The idea that we are responsible for our own emotions seems very hard to swallow. But what I'm suggesting to you is you don't have to choke on that idea. You just take a deep breath, maybe get yourself a glass of water if you need to, and embrace it. Embrace that responsibility, because it is the path to a healthier body, a more just and informed legal system, and a more flexible and potent emotional life.
A felelősség súlyos szó. Annyira súlyos, hogy sokan inkább el sem fogadják annak tudományos bizonyítékait, hogy az érzelmek nem maguktól keletkeznek, hanem mi építjük fel őket. Nagyon nehéznek tűnik megemészteni azt a gondolatot, hogy felelősek vagyunk az érzelmeinkért. De azt javaslom önöknek, hogy ne fojtsák el ezt a gondolatot. Csak sóhajtsanak egy nagyot, esetleg igyanak egy pohár vizet, és fogadják el. Fogadják el a felelősséget, mert ez az út egészségesebb testhez, igazságosabb és megfontoltabb törvényhozáshoz, rugalmasabb és érzelmekben gazdagabb élethez vezet.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)