Many times I go around the world to speak, and people ask me questions about the challenges, my moments, some of my regrets. 1998: A single mother of four, three months after the birth of my fourth child, I went to do a job as a research assistant. I went to Northern Liberia. And as part of the work, the village would give you lodgings. And they gave me lodging with a single mother and her daughter.
Sokszor tartok előadásokat világszerte, és számos kérdést kapok a kihívásokról, a pillanataimról, mik azok, amiket megbántam. 1998: Négygyerekes egyedülálló anyaként, három hónappal a negyedik gyermekem születése után, elvállaltam egy munkát, mint kutatási asszisztens. Észak-Libériába mentem. És a munkához tartozott, hogy a falu szállást biztosított mindenkinek. És egy szállásra kerültem egy egyedülálló anyával és a lányával.
This girl happened to be the only girl in the entire village who had made it to the ninth grade. She was the laughing stock of the community. Her mother was often told by other women, "You and your child will die poor." After two weeks of working in that village, it was time to go back. The mother came to me, knelt down, and said, "Leymah, take my daughter. I wish for her to be a nurse." Dirt poor, living in the home with my parents, I couldn't afford to. With tears in my eyes, I said, "No."
Kiderült, hogy ez a lány az egyetlen lány az egész faluban, akinek sikerült befejeznie az általános iskolát. Ez a lány köznevetség tárgya lett. Más nők gyakran mondták az édesanyjának: "Te és a gyermeked szegényen fogtok meghalni." Miután két hetet dolgoztam abban a faluban, eljött az ideje, hogy hazamenjek. Az anya odajött hozzám, letérdelt, és azt mondta: "Leymah, vidd el a lányom, azt szeretném, hogy ápolónő legyen belőle." Teljesen szegényen, miközben a szüleimmel éltem, nem engedhettem meg magamnak. Könnyekkel a szememben nemet mondtam neki.
Two months later, I go to another village on the same assignment and they asked me to live with the village chief. The women's chief of the village has this little girl, fair color like me, totally dirty. And all day she walked around only in her underwear. When I asked, "Who is that?" She said, "That's Wei. The meaning of her name is pig. Her mother died while giving birth to her, and no one had any idea who her father was." For two weeks, she became my companion, slept with me. I bought her used clothes and bought her her first doll. The night before I left, she came to the room and said, "Leymah, don't leave me here. I wish to go with you. I wish to go to school." Dirt poor, no money, living with my parents, I again said, "No." Two months later, both of those villages fell into another war. Till today, I have no idea where those two girls are.
Két hónappal később elmentem egy másik faluba ugyanazon munka keretében. és arra kértek, hogy a falu vezetőjével lakjak. A faluban a hölgyek vezetőjének egy kislánya volt, világosabb bőrű, ahogy én is, teljesen piszkos. És nap mint nap csak az alsóneműjében sétált. Amikor megkérdeztem, hogy ki ez, azt mondta: "Ő Wei. a nevének a jelentése az, hogy malac. Az édesanyja meghalt szülés közben, és senki nem tudja, hogy ki az édesapja." Két hétig a társammá vált, velem aludt. Vettem neki használt ruhákat, és megvettem neki az első babáját. Az elutazásom előtti éjjel odajött a szobámhoz, és azt mondta: "Leymah, ne hagyj itt engem. Szeretnék veled menni. Szeretnék iskolába járni." Teljesen szegényen, pénztelenül, miközben a szüleimmel éltem, ismét nemet mondtam. Két hónappal később mindkét falu újabb háborúba került. A mai napig fogalmam sincs, hogy hol van ez a két lány.
Fast-forward, 2004: In the peak of our activism, the minister of Gender Liberia called me and said, "Leymah, I have a nine-year-old for you. I want you to bring her home because we don't have safe homes." The story of this little girl: She had been raped by her paternal grandfather every day for six months. She came to me bloated, very pale. Every night I'd come from work and lie on the cold floor. She'd lie beside me and say, "Auntie, I wish to be well. I wish to go to school."
Ugorjunk 2004-be: a forradalmunk csúcsán felhívott Libéria szociális- és családügyi minisztere és azt mondta: "Leymah, van egy kilencévesem számodra. Azt szeretném, hogy vidd haza, mert itt nincsenek biztonságos otthonok." A kislány története: Megerőszakolta őt az apai nagyapja minden nap hat hónapon keresztül. Hozzám teljesen felpuffadva és nagyon sápadtan jött. Minden nap munkából hazatérve lefeküdtem a hideg padlóra. Ő mellém feküdt, és azt mondta: "Néni, szeretnék jól lenni, szeretnék iskolába járni."
2010: A young woman stands before President Sirleaf and gives her testimony of how she and her siblings live together, their father and mother died during the war. She's 19; her dream is to go to college to be able to support them. She's highly athletic. One of the things that happens is that she applies for a scholarship. Full scholarship. She gets it. Her dream of going to school, her wish of being educated, is finally here. She goes to school on the first day. The director of sports who's responsible for getting her into the program asks her to come out of class. And for the next three years, her fate will be having sex with him every day, as a favor for getting her in school.
2010: Egy fiatal nő áll Sirleaf elnök előtt, és tanúvallomást tesz arról, hogy élnek együtt ő és a testvérei, az édesapjuk és édesanyjuk elhunyt a háborúban. 19 éves; az álma, hogy főiskolára járhasson, hogy támogathassa őket. Nagyon sportos testalkatú. Az történt, hogy megpályázott egy ösztöndíjat. Teljes ösztöndíj. Megkapja. Az álma, hogy iskolába járjon, hogy oktatásban részesüljön, végre teljesül. Elment az iskolába az első nap. A sportigazgató, aki a programba való bekerülésről dönt, arra kéri, hogy lépjen ki az osztályból. És a következő három évben az a sorsa, hogy lefeküdjön vele minden nap hálából, amiért bejuttatta őt az iskolába.
Globally, we have policies, international instruments, work leaders. Great people have made commitments -- we will protect our children from want and from fear. The U.N. has the Convention on the Rights of the Child. Countries like America, we've heard things like No Child Left Behind. Other countries come with different things. There is a Millennium Development called Three that focuses on girls. All of these great works by great people aimed at getting young people to where we want to get them globally, I think, has failed.
Világméretben vannak irányelveink, nemzetközi eszközeink, vezetőink. Nagy emberek kötelezettséget vállaltak, hogy meg fogjuk védeni gyermekeinket a nélkülözéstől és félelemtől. Az ENSZ rendelkezik a gyermek jogairól szóló egyezménnyel. Olyan országokban, mint Amerika, azt halljuk, hogy egy gyermek sem maradhat le. Más országok különböző javaslatokkal állnak elő. Itt van az ENSZ Millenniumi Fejlesztési Programjának harmadik pontja, ami a lányokra fókuszál. Ezen nagyszerű emberek által előírt nagyszerű rendelkezések célja, hogy a fiatalok eljussanak oda, ahova globálisan el akarjuk juttatni őket. Úgy gondolom, ezek megbuktak.
In Liberia, for example, the teenage pregnancy rate is three to every 10 girls. Teen prostitution is at its peak. In one community, we're told, you wake up in the morning and see used condoms like used chewing gum paper. Girls as young as 12 being prostituted for less than a dollar a night. It's disheartening, it's sad. And then someone asked me, just before my TEDTalk, a few days ago, "So where is the hope?"
Libériában például, a terhességi ráta a tizenévesek között, tíz lányból minden harmadik. A serdülőkori prostitúció aránya a tetőfokára hágott. Egy közösségben azt mesélték nekünk, hogy felébredsz reggel, és olyan sok használt óvszert látsz, mint használt rágógumipapírt. Tizenkét éves lányokat prostitúcióra kényszerítenek, kevesebb mint egy dollárért éjszakánként. Ez szívszorító és szomorú. És akkor valaki megkérdezte tőlem, éppen a TED előadásom előtt néhány nappal: "És akkor hol van remény?"
Several years ago, a few friends of mine decided we needed to bridge the disconnect between our generation and the generation of young women. It's not enough to say you have two Nobel laureates from the Republic of Liberia when your girls' kids are totally out there and no hope, or seemingly no hope. We created a space called the Young Girls Transformative Project. We go into rural communities and all we do, like has been done in this room, is create the space. When these girls sit, you unlock intelligence, you unlock passion, you unlock commitment, you unlock focus, you unlock great leaders. Today, we've worked with over 300. And some of those girls who walked in the room very shy have taken bold steps, as young mothers, to go out there and advocate for the rights of other young women.
Néhány évvel ezelőtt pár barátom eldöntötte, hogy hidat kell teremtenünk a mi generációnk és a fiatal nők generációja között. Nem elég azt mondani, hogy két Nobel-díjasa van a Libériai Köztársaságnak, amikor a lányaid teljesen kiszolgáltatottak, és nincs remény, vagy látszólag nincs remény. Létrehoztuk a a Fiatal Lányok Átformáló Projektjét. Ellátogatunk vidéki közösségekbe, és csak annyit teszünk, mint ami ebben a teremben is történt: egy helyet, egy fórumot teremtünk. Amikor ezek a lányok leülnek, felszabadul az intelligencia, felszabadul a szenvedély, felszabadul az elhivatottság, felszabadul a koncentráció, és felszabadulnak kiváló vezetők. Mára több mint háromszázzal dolgoztunk. És néhányan a lányok közül, akik nagyon szerényen jöttek be a szobába, bátor lépéseket tettek meg fiatal anyaként, hogy elinduljanak és felszólaljanak más fiatal nők jogaiért.
One young woman I met, teen mother of four, never thought about finishing high school, graduated successfully; never thought about going to college, enrolled in college. One day she said to me, "My wish is to finish college and be able to support my children." She's at a place where she can't find money to go to school. She sells water, sells soft drinks and sells recharge cards for cellphones. And you would think she would take that money and put it back into her education. Juanita is her name. She takes that money and finds single mothers in her community to send back to school. Says, "Leymah, my wish is to be educated. And if I can't be educated, when I see some of my sisters being educated, my wish has been fulfilled. I wish for a better life. I wish for food for my children. I wish that sexual abuse and exploitation in schools would stop." This is the dream of the African girl.
Találkoztam egy fiatal nővel, négy gyermek kiskorú édesanyja, soha sem gondolt az iskola befejezésére, és sikeresen leérettségizett; soha nem gondolt a főiskolára, és utána jelentkezett. Egy napon azt mondta nekem: "A vágyam, hogy befejezzem a főiskolát és támogathassam a gyerekeimet." Az ő helyzetében nem tud pénzt keresni, hogy iskolába járhasson. Vizet árul, üdítőket árul, és feltöltőkártyákat árul mobiltelefonokhoz. És azt hinnéd, hogy fogja azt a pénzt, és a taníttatására fordítja. Juanita a neve. Fogja azt a pénzt és a közösségében egyedülálló anyákat keres, hogy visszaküldje őket az iskolába. Azt mondja, "Leymah, az a vágyam, hogy tanulhassak. És ha nem tanulhatok, akkor ha sorstársaimat tanulni látom, már teljesült a vágyam. Szeretnék egy jobb életet. Szeretnék ételt a gyermekeimnek. Azt szeretném, hogy a szexuális zaklatás és kihasználás megszűnjön az iskolákban." Ez az álma az afrikai lánynak.
Several years ago, there was one African girl. This girl had a son who wished for a piece of doughnut because he was extremely hungry. Angry, frustrated, really upset about the state of her society and the state of her children, this young girl started a movement, a movement of ordinary women banding together to build peace. I will fulfill the wish. This is another African girl's wish. I failed to fulfill the wish of those two girls. I failed to do this. These were the things that were going through the head of this other young woman -- I failed, I failed, I failed. So I will do this. Women came out, protested a brutal dictator, fearlessly spoke. Not only did the wish of a piece of doughnut come true, the wish of peace came true. This young woman wished also to go to school. She went to school. This young woman wished for other things to happen, it happened for her.
Néhány évvel ezelőtt volt egy afrikai lány. A lánynak volt egy fia, aki egy darab fánkot szeretett volna, mert borzalmasan éhes volt. Mérges, frusztrált, nagyon ideges volt a társadalmának helyzetétől, a gyermekei helyzetétől, és ez a fiatal lány elindított egy mozgalmat, átlagos nők mozgalma, akik összefognak, hogy békét teremtsenek. Teljesíteni fogom a kívánságát. Ez egy másik afrikai lánynak a kívánsága. A két lány kívánságát nem teljesíthettem. Nem tudtam teljesíteni. Ezekről a dolgokról gondolkodott ez a másik fiatal nő - Nem sikerült, nem sikerült, nem sikerült. Szóval ezt meg fogom csinálni. Nők felléptek, tiltakoztak egy brutális diktátor ellen, félelem nélkül beszéltek. Nem csak a kívánság egy fánkért teljesült, hanem a kívánság a békéért is valóra vált. Ez a fiatal nő azt is kívánta, hogy iskolába járhasson. Elkezdte az iskolát. A másik fiatal nő más dolgokra vágyott, és neki is sikerült.
Today, this young woman is me, a Nobel laureate. I'm now on a journey to fulfill the wish, in my tiny capacity, of little African girls -- the wish of being educated. We set up a foundation. We're giving full four-year scholarships to girls from villages that we see with potential.
Ma fiatal Nobel-díjas nőként azon vagyok, hogy szerény lehetőségeimet kihasználva valóra váltsam fiatal afrikai lányok azon kívánságát, hogy tanulhassanak. Létrehoztunk egy alapítványt. Négy éves teljes ösztöndíjakat adunk falusi lányoknak, akikben látjuk a lehetőséget.
I don't have much to ask of you. I've also been to places in this U.S., and I know that girls in this country also have wishes, a wish for a better life somewhere in the Bronx, a wish for a better life somewhere in downtown L.A., a wish for a better life somewhere in Texas, a wish for a better life somewhere in New York, a wish for a better life somewhere in New Jersey.
Nem kérhetek sokat önöktől. Több helyen voltam ebben az Egyesült Államokban, és tudom, hogy az itt élő lányoknak is vannak kívánságaik, kívánság egy jobb életért valahol Bronxban, kívánság egy jobb életért valahol Los Angelesben, kívánság egy jobb életért valahol Texasban, kívánság egy jobb életért valahol New Yorkban, kívánság egy jobb életért valahol New Jersey-ben.
Will you journey with me to help that girl, be it an African girl or an American girl or a Japanese girl, fulfill her wish, fulfill her dream, achieve that dream? Because all of these great innovators and inventors that we've talked to and seen over the last few days are also sitting in tiny corners in different parts of the world, and all they're asking us to do is create that space to unlock the intelligence, unlock the passion, unlock all of the great things that they hold within themselves. Let's journey together. Let's journey together.
Elkísérnek engem erre az útra, hogy segítsük azt a lányt, akár afrikai lány, akár amerikai lány vagy akár japán lány, teljesíteni a kívánságát, valóra váltani az álmát, hogy elérje az álmát? Mert mindegyik nagy újító és feltaláló, akikkel beszéltünk és akiket láttunk az elmúlt évek során, ők is apró sarkokban ülnek a világ különböző pontjain, és csak annyit kérnek tőlünk, hogy teremtsük meg azt a helyet, hogy kiszabadítsuk az intelligenciát, kiszabadítsuk a szenvedélyt, kiszabadítsunk minden fantasztikus dolgot, amit magukban tartanak. Utazzunk együtt! Utazzunk együtt!
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)
Chris Anderson: Thank you so much. Right now in Liberia, what do you see as the main issue that troubles you?
Chris Anderson: Nagyon szépen köszönjük! Éppen most Libériában mit látsz a fő problémának, ami zavar téged?
LG: I've been asked to lead the Liberian Reconciliation Initiative. As part of my work, I'm doing these tours in different villages and towns -- 13, 15 hours on dirt roads -- and there is no community that I've gone into that I haven't seen intelligent girls. But sadly, the vision of a great future, or the dream of a great future, is just a dream, because you have all of these vices. Teen pregnancy, like I said, is epidemic.
LG: Arra kértek engem, hogy vezessem a Libériai Megbékélési Kezdeményezést. A munkám része, hogy elmegyek ezekre az utakra különböző falvakba és városokba - 13-15 óra földutakon -, és nem volt olyan közösség, ahova bementem és ne láttam volna intelligens lányokat. De szomorú, hogy az elképzeléseik egy nagy jövőről vagy az álmaik egy nagy jövőről csak egy álom, mert sarokba vannak szorítva. A serdülőkori terhesség, ahogy mondtam, szinte már járvány.
So what troubles me is that I was at that place and somehow I'm at this place, and I just don't want to be the only one at this place. I'm looking for ways for other girls to be with me. I want to look back 20 years from now and see that there's another Liberian girl, Ghanaian girl, Nigerian girl, Ethiopian girl standing on this TED stage. And maybe, just maybe, saying, "Because of that Nobel laureate I'm here today." So I'm troubled when I see them like there's no hope. But I'm also not pessimistic, because I know it doesn't take a lot to get them charged up.
Szóval ami zavar engem, az az, hogy azon a helyen voltam és valahogy most itt vagyok, és egyszerűen nem akarok az egyetlen lenni ezen a helyen. Módokat keresek, hogy más lányok is velem legyenek. Húsz év múlva visszanézve látni akarok egy másik libériai lányt, ghánai lányt, nigériai lányt, etióp lányt ezen a TED színpadon állni. És talán, csak talán, azt hallani tőle, hogy "Amiatt a Nobel-díjas miatt vagyok én ma itt." Szóval az zavar, amikor azt látom rajtuk, hogy nincs bennük remény. De nem vagyok pesszimista sem, mert tudom, hogy nem kell sok ahhoz, hogy feltöltsük őket.
CA: And in the last year, tell us one hopeful thing that you've seen happening.
CA: És a múlt évből mesélj nekünk egy sokat ígérő dolgot, amit láttál.
LG: I can tell you many hopeful things that I've seen happening. But in the last year, where President Sirleaf comes from, her village, we went there to work with these girls. And we could not find 25 girls in high school. All of these girls went to the gold mine, and they were predominantly prostitutes doing other things. We took 50 of those girls and we worked with them. And this was at the beginning of elections. This is one place where women were never -- even the older ones barely sat in the circle with the men. These girls banded together and formed a group and launched a campaign for voter registration. This is a real rural village. And the theme they used was: "Even pretty girls vote." They were able to mobilize young women.
LG: Rengeteg reményt keltő dolgot látok, amikről mesélhetnénk. De a múlt évben, ahonnan Sirleaf Elnök jön, az ő faluja, oda mentünk dolgozni ezekkel a lányokkal. És kevesebb, mint 25 lányt találtunk a gimnáziumban. E lányok közül mindegyik az aranybányába járt, és többségében prostituáltak voltak, akik más dolgokat csináltak. Kiválasztottunk közülük 50 lányt, és velük dolgoztunk. És ez a választások kezdetekor volt. Az egy olyan hely, ahol nő soha sem - még az idősebbek közül se - ülhetett le a férfiak közé. Ezek a lányok összebarátkoztak és egy csoportot alakítottak, és elindítottak egy kampányt a választói névjegyzékért. Ez egy igazán vidéki falu. És a szlogen, amit használtak: "Még a csinos lányok is szavaznak." Mozgósítani tudták a fiatal nőket.
But not only did they do that, they went to those who were running for seats to ask them, "What is it that you will give the girls of this community when you win?" And one of the guys who already had a seat was very -- because Liberia has one of the strongest rape laws, and he was one of those really fighting in parliament to overturn that law because he called it barbaric. Rape is not barbaric, but the law, he said, was barbaric. And when the girls started engaging him, he was very hostile towards them. These little girls turned to him and said, "We will vote you out of office." He's out of office today.
De nem csak ezt érték el, hanem elmentek azokhoz, akik mandátumot akartak szerezni, hogy megkérdezzék: "Mi az, amit ezen közösség lányainak fogsz adni, amikor nyerni fogsz?" És az egyik pasi, akinek már volt mandátuma, olyan volt... mert Libériában szigorú a nemi erőszak elleni törvény, és ő volt az egyik, aki igazán harcolt a parlamentben, hogy felforgassa ezt a törvényt, mert szerinte barbár. A nemi erőszak nem barbár, de a törvény, az szerinte barbár. És amikor a lányok elkezdték támadni őt, akkor nagyon ellenséges volt velük. Ezek a kicsi lányok azt mondták neki: "Ki fogunk szavazni a hivatalból." És ma már kint van a hivatalból.
(Applause)
(Taps)
CA: Leymah, thank you. Thank you so much for coming to TED.
CA: Leymah, nagyon köszönjük, hogy eljöttél a TED-hez!
LG: You're welcome. (CA: Thank you.)
LG: Szívesen! (CA: Köszönjük!)
(Applause)
(Taps)