So imagine, you're in the supermarket, you're buying some groceries, and you get given the option for a plastic or a paper shopping bag. Which one do you choose if you want to do the right thing by the environment?
Képzeljék, hogy bevásárlóközpontban vannak, élelmiszert vásárolnak, és választhatnak a műanyag és papír zacskó között. Melyiket választják, ha jót akarnak tenni a környezetnek?
Most people do pick the paper. Okay, let's think of why. It's brown to start with. Therefore, it must be good for the environment. It's biodegradable. It's reusable. In some cases, it's recyclable. So when people are looking at the plastic bag, it's likely they're thinking of something like this, which we all know is absolutely terrible, and we should be avoiding at all expenses these kinds of environmental damages. But people are often not thinking of something like this, which is the other end of the spectrum. When we produce materials, we need to extract them from the environment, and we need a whole bunch of environmental impacts.
A legtöbben a papírt választják. Oké, gondolkozzunk miért. Először is barna. Ezért biztos jó a környezetnek. Lebomlik, újrahasználható, néha újrafeldolgozható. Tehát mikor a műanyag zacskóra néznek, valami ilyesmire gondolnak. Amiről tudjuk, hogy valóban szörnyű, és hogy el kellene kerülnünk minden áron ezeket a környezeti károkat. Ám az emberek gyakran nem gondolnak ilyesmire, ami a másik oldala a dolognak. Amikor anyagokat állítunk elő, a természetből kell kivonni őket, és egy csomó környezeti hatásra van szükségünk. Látják, mi történik, amikor
You see, what happens is, when we need to make complex choices, us humans like really simple solutions, and so we often ask for simple solutions. And I work in design. I advise designers and innovators around sustainability, and everyone always says to me, "Oh Leyla, I just want the eco-materials."
összetett döntéseket kell hoznunk. Mi emberek, szeretjük az igazán egyszerű megoldásokat, így gyakran egyszerű megoldásokat keresünk. Én pedig dizájnnal foglalkozom. Tanácsot adok tervezőknek és fejlesztőknek a fenntarthatósággal kapcsolatban. Mindenki állandóan azt mondja nekem: "Ó Leyla, én csak az öko-anyagokat akarom."
And I say, "Well, that's very complex, and we'll have to spend four hours talking about what exactly an eco-material means, because everything at some point comes from nature, and it's how you use the material that dictates the environmental impact. So what happens is, we have to rely on some sort of intuitive framework when we make decisions. So I like to call that intuitive framework our environmental folklore. It's either the little voice at the back of your head, or it's that gut feeling you get when you've done the right thing, so when you've picked the paper bag or when you've bought a fuel-efficient car. And environmental folklore is a really important thing because we're trying to do the right thing. But how do we know if we're actually reducing the net environmental impacts that our actions as individuals and as professionals and as a society are actually having on the natural environment?
Amire én: "Nos, ez elég összetett kérdés." Majd négy órát kell beszélgetnünk arról, hogy pontosan mit is jelent az öko-anyag. Egyrészről ugyanis minden a természetből jön, és az alapanyag használata, határozza meg annak környezeti hatását. Így hát egyfajta ösztönös keretrendszerre kell támaszkodnunk, amikor döntéseket hozunk. Ezt az ösztönös keretrendszert én környezetvédelmi folklórunknak szeretem nevezni. Ez vagy az az apró hang a fejedben, vagy az érzés a bensődben, amikor jól cselekedtél. Például ha a papírzacskót választod, vagy egy üzemanyag-takarékos autót veszel. A környezetvédelmi folklór nagyon fontos dolog, mert próbálunk jól cselekedni. De honnan tudjuk, hogy tényleg csökkentjük a nettó környezeti hatásokat, amit egyéni, szakmai és társadalmi tetteink okoznak a természeti környezetnek?
So the thing about environmental folklore is it tends to be based on our experiences, the things we've heard from other people. It doesn't tend to be based on any scientific framework. And this is really hard, because we live in incredibly complex systems. We have the human systems of how we communicate and interrelate and have our whole constructed society, We have the industrial systems, which is essentially the entire economy, and then all of that has to operate within the biggest system, and, I would argue, the most important, the ecosystem. And you see, the choices that we make as an individual, but the choices that we make in every single job that we have, no matter how high or low you are in the pecking order, has an impact on all of these systems. And the thing is that we have to find ways if we're actually going to address sustainability of interlocking those complex systems and making better choices that result in net environmental gains. What we need to do is we need to learn to do more with less. We have an increasing population, and everybody likes their mobile phones, especially in this situation here. So we need to find innovative ways of solving some of these problems that we face.
Tehát a környezeti folklór úgy tűnik a tapasztalatainkon és másoktól hallott dolgokon alapul. Nem pedig bármilyen tudományos keretrendszeren. És ez nagyon nehéz, mivel hihetetlenül komplex rendszerekben élünk. Humán rendszereink vannak arra, hogyan kommunikáljunk és kapcsoljuk össze és birtokoljuk az egész kiépített társadalmunkat. Ipari rendszereink vannak, ami alapvetően az egész gazdaság, És mindezeknek a legnagyobb rendszerben kell működniük. És szerintem ez a legfontosabb, az ökoszisztéma. És látják, a döntések, amiket egyénként hozunk, illetve a döntések, melyeket minden egyes munkánkban hozunk, - mindegy, hol helyezkedünk el a ranglétrán - az összes rendszerre hatással vannak. A helyzet, hogy ha a fenntarthatóságot tartjuk szem előtt meg kell találnunk a módját annak, hogy ezeket a komplex rendszereket összekapcsoljuk, és jobb döntéseket hozzunk, melyek nettó környezeti hasznot eredményeznek. Meg kell tanulnunk, hogyan tegyünk többet kevesebbel. A népesség növekszik és mindenki szereti a mobiltelefonját, különösen ebben a környezetben itt. Így innovatív módszereket kell találnunk, hogy megoldjunk néhány keletkező problémát.
And that's where this process called life cycle thinking comes in. So essentially, everything that is created goes through a series of life cycle stages, and we use this scientific process called life cycle assessment, or in America, you guys say life cycle analysis, in order to have a clearer picture of how everything that we do in the technical part of those systems affects the natural environment. So we go all the way back to the extraction of raw materials, and then we look at manufacturing, we look at packaging and transportation, use, and end of life, and at every single one of these stages, the things that we do have an interaction with the natural environment, and we can monitor how that interaction is actually affecting the systems and services that make life on Earth possible. And through doing this, we've learned some absolutely fascinating things. And we've busted a bunch of myths.
És itt jön be a folyamat, amit úgy hívunk, életciklus-szemlélet. Tehát alapvetően minden, ami elkészül életciklus-stádiumok sorozatán megy keresztül. Egy tudományos eljárás, az életciklus-felmérés segítségével, amit itt Amerikában életciklus-analízisnek hívnak, tisztább képet kapunk arról, hogy minden, amit teszünk e rendszerek technológiai részében hogyan befolyásolja a természeti környezetet. Tehát visszamegyünk egészen a nyersanyag kinyeréséig. Megfigyeljük a gyártást, a csomagolást, a szállítmányozást, a használatot és az életút végét. Minden egyes stádiumban a dolgok, amiket teszünk kölcsönhatásban vannak a természeti környezettel. Így meg tudjuk figyelni, hogy ez a kölcsönhatás valójában mit eredményez azokban a rendszerekben és szolgáltatásokban, amelyek a földi életet lehetővé teszik. Azáltal, hogy ezt tesszük, néhány igazán fantasztikus dologra jöttünk rá. Lelepleztünk egy csomó mítoszt.
So to start with, there's a word that's used a lot. It's used a lot in marketing, and it's used a lot, I think, in our conversation when we're talking about sustainability, and that's the word biodegradability. Now biodegradability is a material property; it is not a definition of environmental benefits. Allow me to explain. When something natural, something that's made from a cellulose fiber like a piece of bread, even, or any food waste, or even a piece of paper, when something natural ends up in the natural environment, it degrades normally. Its little carbon molecules that it stored up as it was growing are naturally released back into the atmosphere as carbon dioxide, but this is a net situation. Most natural things don't actually end up in nature. Most of the things, the waste that we produce, end up in landfill. Landfill is a different environment. In landfill, those same carbon molecules degrade in a different way, because a landfill is anaerobic. It's got no oxygen. It's tightly compacted and hot. Those same molecules, they become methane, and methane is a 25 times more potent greenhouse gas than carbon dioxide. So our old lettuces and products that we have thrown out that are made out of biodegradable materials, if they end up in landfill, contribute to climate change. You see, there are facilities now that can actually capture that methane and generate power, displacing the need for fossil fuel power, but we need to be smart about this. We need to identify how we can start to leverage these types of things that are already happening and start to design systems and services that alleviate these problems. Because right now, what people do is they turn around and they say, "Let's ban plastic bags. We'll give people paper because that is better for the environment." But if you're throwing it in the bin, and your local landfill facility is just a normal one, then we're having what's called a double negative.
Kezdetnek tehát, itt egy sokat használt kifejezés. Gyakran használják a marketingben, és sokat használjuk, azt hiszem beszélgetéseinkben is, amikor a fenntarthatóságról beszélünk. Ez a kifejezés a "biológiailag lebomló". Nos, a "biológiailag lebomló", egy anyagtulajdonság, nem a környezeti haszon kifejezője. Engedjék, hogy elmagyarázzam. Ha valami természetes anyag, ami cellulózrostokból áll, például egy kenyérdarab, bármilyen ételmaradék, vagy akár egy darab papír, ha valami természetes anyag a természetben köt ki, akkor az normálisan lebomlik. A benne lévő kis szerves molekulák, amiket növekedése során felvett, természetes módon, szén-dioxidként visszakerülnek a légkörbe. De ez csak a tiszta helyzet. A legtöbb természetes anyag valójában nem a természetben végzi. A legtöbb dolog - a szemét, amit termelünk - lerakóban köt ki. A lerakó egy más környezet. A lerakóban, ugyanazok a szerves molekulák máshogy bomlanak le, mivel a lerakó anaerob. Nincs benne oxigén. Szorosan tömörített és forró. Ugyanazok a molekulák metánná alakulnak, és a metán üvegházhatása 25-szöröse a szén-dioxidénak. Így minden rossz, kidobott salátánk és termékünk, amelyek biológiailag lebomlóak, ha lerakóban végzik, akkor hozzájárulnak az éghajlatváltozáshoz. Látják vannak berendezések, melyek össze tudják gyűjteni ezt a metánt, és energiát állítanak elő, csökkentve a fosszilis energiahordozók iránti igényt, ezzel azonban okosan kell bánnunk. Meg kell határoznunk, hogyan tudjuk befolyásolni ezeket a már folyamatban lévő dolgokat, és olyan rendszereket, szolgáltatásokat tervezni, amelyek enyhítik ezeket a problémákat. Mivel manapság, az emberek megfordulnak és ezt mondják: "Tiltsuk be a műanyag szatyrokat. Papírt az embereknek, mert az jobb a környezetnek." Ám ha a szemetesbe dobják, és a helyi lerakóba kerül, ami hagyományos típusú, a hatás kétszeresen is negatív.
I'm a product designer by trade. I then did social science. And so I'm absolutely fascinated by consumer goods and how the consumer goods that we have kind of become immune to that fill our lives have an impact on the natural environment. And these guys are, like, serial offenders, and I'm pretty sure everyone in this room has a refrigerator. Now America has this amazing ability to keep growing refrigerators. In the last few years, they've grown one cubic foot on average, the standard size of a refrigerator. And the problem is, they're so big now, it's easier for us to buy more food that we can't eat or find. I mean, I have things at the back of my refrigerator that have been there for years, all right? And so what happens is, we waste more food. And as I was just explaining, food waste is a problem. In fact, here in the U.S., 40 percent of food purchased for the home is wasted. Half of the world's produced food is wasted. That's the latest U.N. stats. Up to half of the food. It's insane. It's 1.3 billion tons of food per annum. And I blame it on the refrigerator, well, especially in Western cultures, because it makes it easier. I mean, there's a lot of complex systems going on here. I don't want to make it so simplistic.
Terméktervező a szakmám. De társadalomtudományt is tanultam. Így teljesen lenyűgöznek a fogyasztói javak, és az ahogy ezek, amikre már kicsit immunisak is vagyunk, betöltik életünket, és hatással vannak a környezetre. Ezek tárgyak olyanok, mint a sorozatos bűnelkövetők. Biztos vagyok benne, hogy a teremben mindenkinek van hűtője. Manapság Amerikának lenyűgöző az a képessége, hogy folyamatosan növeszti a hűtőit. A legutóbbi pár évben átlagosan 28 litert nőtt egy normál méretű hűtőszekrény. A probléma pedig, hogy most már olyan nagyok, hogy könnyebb több ételt vásárolni, amit aztán nem tudunk megenni vagy megtalálni. Úgy értem, vannak dolgok a hűtőm hátuljában, amik már évek óta ott vannak, így van? Tehát végül még több ételt pazarolunk el. És ahogy éppen magyaráztam, az élelmiszerhulladék probléma. Valójában, itt az USA-ban, az otthonra megvásárolt ételek 40%-a hulladék lesz. A világban megtermelt élelmiszer fele hulladék lesz. Ez áll az ENSZ legutóbbi statisztikáiban. Majdnem fele az élelmiszernek. Ez őrület! Ez 1,3 milliárd tonna élelmiszer évente. Szerintem ez részben a hűtők hibája, -- főként a nyugati országokban -- amik mindezt könnyebbé teszik. Úgy értem sok komplex rendszer működik itt. Nem akarom ennyire leegyszerűsíteni.
But the refrigerator is a serious contributor to this, and one of the features of it is the crisper drawer. You all got crisper drawers? The drawer that you put your lettuces in? Lettuces have a habit of going soggy in the crisper drawers, don't they? Yeah? Soggy lettuces? In the U.K., this is such a problem that there was a government report a few years ago that actually said the second biggest offender of wasted food in the U.K. is the soggy lettuce. It was called the Soggy Lettuce Report. Okay? So this is a problem, people. These poor little lettuces are getting thrown out left, right and center because the crisper drawers are not designed to actually keep things crisp. Okay. You need a tight environment. You need, like, an airless environment to prevent the degrading that would happen naturally. But the crisper drawers, they're just a drawer with a slightly better seal. Anyway, I'm clearly obsessed. Don't ever invite me over because I'll just start going through your refrigerator and looking at all sorts of things like that. But essentially, this is a big problem. Because when we lose something like the lettuce from the system, not only do we have that impact I just explained at the end of life, but we actually have had to grow that lettuce. The life cycle impact of that lettuce is astronomical. We've had to clear land. We've had to plant seeds, phosphorus, fertilizers, nutrients, water, sunlight. All of the embodied impacts in that lettuce get lost from the system, which makes it a far bigger environmental impact than the loss of the energy from the fridge. So we need to design things like this far better if we're going to start addressing serious environmental problems. We could start with the crisper drawer and the size. For those of you in the room who do design fridges, that would be great.
De a hűtő egy fontos okozója ennek, és egy tulajdonsága, a frissentartó rekesz. Van frissentartó rekeszük? A fiók, amibe beteszik a salátákat? A saláták gyakran vizenyősek lesznek a frissentartó rekeszben, ugye? Igen? Vizenyős saláták? Az Egyesült Királyságban ez akkora probléma, hogy néhány éve kormányzati jelentésben a vizenyős salátát nevezték meg, mint a második legjelentősebb élelmiszerhulladék. Vizenyős-saláta Jelentésnek nevezték. Oké? Tehát ez egy probléma, emberek. Ezek a szegény kis saláták a szemétbe kerülnek balra, jobbra és középre. Mivel ezt a rekeszt nem arra tervezték, hogy valóban frissen tartson dolgokat! Oké. Zárt közegre van szükség. Szinte légmentes környezetre van szükség, hogy megakadályozzuk a természetes lebomlást. De a frissentartó rekesz csak egy rekesz, ami kicsit jobban zár! Mindegy, én teljesen a megszállottja vagyok. Soha ne hívjanak meg, mert azonnal átnézem a hűtőjüket ilyen dolgok után kutatva. Ám valójában ez egy nagy probléma. Ugyanis, mikor elveszítünk valamit, mint a salátát, a rendszerből, nem csak azzal a hatással kell számolnunk, amit az életciklusnál elmondtam. Ugyanis ezt a salátát meg is kellett termelni. A saláta életciklus-hatása végtelenül nagy. Fákat kellett kivágnunk a területen. Szükségünk volt magok vetésére, foszforra, műtrágyára, tápanyagokra, vízre és napfényre. Ezek a salátába beépült ráfordítások mind elvesztek a rendszerből. Ezáltal sokkal nagyobb a környezeti hatás, mint az energiaveszteség a hűtőből. Ezért az ilyen dolgokat sokkal jobban kell tervezni, ha komoly környezeti problémákat akarunk megoldani. Kezdhetnénk a rekesszel és a mérettel. Figyeljenek, akik itt hűtőtervezéssel foglalkoznak,
The problem is, imagine if we actually started to reconsider how we designed things. So I look at the refrigerator as a sign of modernity, but we actually haven't really changed the design of them that much since the 1950s. A little bit, but essentially they're still big boxes, cold boxes that we store stuff in. So imagine if we actually really started to identify these problems and use that as the foundation for finding innovative and elegant design solutions that will solve those problems. This is design-led system change, design dictating the way in which the system can be far more sustainable. Forty percent food waste is a major problem. Imagine if we designed fridges that halved that.
mert ez nagyszerű lenne. A probléma az, képzeljük el, hogy mi lenne, ha újragondolnánk a termékek tervezését. Úgy nézek most a hűtőre, mint a modernség egy jelére. Ám igazából az 1950-es évek óta nem változtattunk igazából a dizájnjukon. Egy kicsit csak, de lényegében még mindig nagy dobozok. Hideg dobozok, amikben tároljuk a cuccainkat. Képzeljék el, ha igazából elkezdnénk felismerni ezeket a problémákat. Majd ennek segítségével innovatív és elegáns dizájn-megoldásokat találnánk ezeknek a problémáknak a megoldására. Ez egy dizájnvezérelt változás. A dizájn határozza meg az irányt, melynek segítségével a rendszer sokkal fenntarthatóbb lehet. A 40%-nyi élelmiszerhulladék fontos probléma. Képzeljék el, ha olyan hűtőket terveznénk, ami ezt megfelezné.
Another item that I find fascinating is the electric tea kettle, which I found out that you don't do tea kettles in this country, really, do you? But that's really big in the U.K. Ninety-seven percent of households in the United Kingdom own an electric tea kettle. So they're very popular. And, I mean, if I were to work with a design firm or a designer, and they were designing one of these, and they wanted to do it eco, they'd usually ask me two things. They'd say, "Leyla, how do I make it technically efficient?" Because obviously energy's a problem with this product. Or, "How do I make it green materials? How do I make the materials green in the manufacturing?" Would you ask me those questions? They seem logical, right? Yeah. Well I'd say, "You're looking at the wrong problems." Because the problem is with use. It's with how people use the product. Sixty-five percent of Brits admit to over-filling their kettle when they only need one cup of tea. All of this extra water that's being boiled requires energy, and it's been calculated that in one day of extra energy use from boiling kettles is enough to light all of the streetlights in England for a night.
Egy másik termék, ami lenyűgöz, az elektromos teáskanna, aminél rájöttem... Ebben az országban nincs is igazából elektromos teáskanna, ugye? Ám az Egyesült Királyságban ez egy igazán fontos termék. Ott a háztartások 97%-nak van elektromos teáskannája. Tehát nagyon népszerűek. Ha dolgoznom kellene egy dizájn cégnek, vagy egy dizájnernek, aki ilyet tervez, és nagyon öko szeretne lenni, akkor általában két dolgot kérdezne tőlem. Azt kédezné: "Leyla, hogyan tegyem műszakilag hatékonnyá?" Mivel az energia nyilvánvalóan probléma ezzel a termékkel. Vagy: "Hogyan készíthetem környezetbarát anyagokból? Hogyan állíthatom elő az anyagokat környezetbarát módon a gyártás során?" Feltennék ezeket a kérdéseket? Logikusnak tűnnek, nem? De. Hát én azt mondanám: "Rosszul ismered fel a problémákat." Mert a probléma a használattal van. Azzal, hogy az emberek, hogyan használják ezt a terméket. A britek 65% elismeri, hogy túltölti a kannáját, mikor csak egy csésze teára van szüksége. Ennek a felesleges vízmennyiségnek a felforralásához energiára van szükség. Kiszámolták, hogy egy napi, az elektromos teáskannák által felhasznált extra energia elegendő, Anglia összes utcai lámpájának egy éjszakán keresztüli működtetéséhez.
But this is the thing. This is what I call a product-person failure. But we've got a product-system failure going on with these little guys, and they're so ubiquitous, you don't even notice they're there. And this guy over here, though, he does. He's named Simon. Simon works for the national electricity company in the U.K. He has a very important job of monitoring all of the electricity coming into the system to make sure there is enough so it powers everybody's homes. He's also watching television. The reason is because there's a unique phenomenon that happens in the U.K. the moment that very popular TV shows end. The minute the ad break comes on, this man has to rush to buy nuclear power from France, because everybody turns their kettles on at the same time. (Laughter) 1.5 million kettles, seriously problematic. So imagine if you designed kettles, you actually found a way to solve these system failures, because this is a huge amount of pressure on the system, just because the product hasn't thought about the problem that it's going to have when it exists in the world. Now, I looked at a number of kettles available on the market, and found the minimum fill lines, so the little piece of information that tells you how much you need to put in there, was between two and a five-and-a-half cups of water just to make one cup of tea. So this kettle here is an example of one where it actually has two reservoirs. One's a boiling chamber, and one's the water holder. The user actually has to push that button to get their hot water boiled, which means, because we're all lazy, you only fill exactly what you need. And this is what I call behavior-changing products: products, systems or services that intervene and solve these problems up front.
Ez a probléma. Ez, amit termék-felhasználó hibának nevezek. Ezeknél az apróságoknál azonban termék-rendszer hiba van. Annyira hétköznapiak, észre sem veszik, hogy ott vannak. Ám itt ez a fickó, ő, igen. Simonnak hívják. Simon az országos elektromos műveknek dolgozik az Egyesült Királyságban. Nagyon fontos feladata, hogy figyelje a rendszerbe bejövő áram mennyiségét, hogy biztosítsa minden otthon számára az elegendő elektromos áramot. Nézi a TV-t is. Ennek oka, hogy van egy különleges jelenség, ami az Egyesült Királyságban a nagyon népszerű TV műsorok után történik. Abban a percben, hogy a reklámszünet elkezdődik, ennek az embernek gyorsan atomenergiát kell vásárolnia Franciaországból. Mivel mindenki bekapcsolja a kannáját, ugyanabban a pillanatban. [Nevetés] 1,5 millió kanna komoly problémát jelent. Képzeljék el, hogy ha kannákat terveznének, és megtalálnák e rendszerhibák megoldásának módját. Mivel ez nagyon nagy teher a rendszer számára. Csak mert nem gondoltak arra, mekkora problémát okoz, amikor ez a termék a valóságban működik. Megnéztem egy csomó forgalomban lévő teáskannát, és megtaláltam a minimális feltöltés jelét. Az apró információ, ami jelzi, mennyi vizet kell a kannába tölteni 2 és 5 és fél csésze közötti vízmennyiséget jelzett. egy csésze tea elkészítéséhez. Ez a kanna itt egy példa, melynek esetében két víztartályunk van. Az egyik a forraló kamra, a másik a víztartály. A felhasználónak csak meg kell nyomnia a gombot, hogy felforralja a vizet. Ez azt jelenti, hogy mivel lusták vagyunk, csak annyit töltünk bele, amennyire szükségünk van. Ezeket hívom én viselkedés-módosító termékeknek: termékek, rendszerek vagy szolgáltatások, amelyek segítenek megoldani ezeket az előtérbe kerülő problémákat.
Now, this is a technology arena, so obviously these things are quite popular, but I think if we're going to keep designing, buying and using and throwing out these kinds of products at the rate we currently do, which is astronomically high, there are seven billion people who live in the world right now. There are six billion mobile phone subscriptions as of last year. Every single year, 1.5 billion mobile phones roll off production lines, and some companies report their production rate as being greater than the human birth rate. One hundred fifty-two million phones were thrown out in the U.S. last year; only 11 percent were recycled. I'm from Australia. We have a population of 22 million -- don't laugh -- and it's been reported that 22 million phones are in people's drawers. We need to find ways of solving the problems around this, because these things are so complicated. They have so much locked up inside them. Gold! Did you know that it's actually cheaper now to get gold out of a ton of old mobile phones than it is out of a ton of gold ore? There's a number of highly complex and valuable materials embodied inside these things, so we need to find ways of encouraging disassembly, because this is otherwise what happens. This is a community in Ghana, and e-waste is reported, or electronic waste is reported by the U.N. as being up to 50 million tons trafficked. This is how they get the gold and the other valuable materials out. They burn the electronic waste in open spaces. These are communities, and this is happening all over the world. And because we don't see the ramifications of the choices that we make as designers, as businesspeople, as consumers, then these kinds of externalities happen, and these are people's lives. So we need to find smarter, more systems-based, innovative solutions to these problems, if we're going to start to live sustainably within this world.
Akkor most egy technológiai téma. Nyilvánvaló, ezek a dolgok elég népszerűek. Ám ha a jelenlegi mennyiségben tervezzük, vásároljuk, használjuk és dobjuk ki ezeket a termékeket az csillagászati mennyiség. Jelenleg 7 milliárd ember él a Földön. Tavalyi évben 6 milliárd mobiltelefon-előfizetés létezett. Minden évben 1,5 milliárd mobiltelefon készül a gyártósorokon. Néhány cég pedig magasabb termelési mennyiséget jelent, mint a születések száma. 152 millió telefont dobtak ki az USA-ban az elmúlt évben. Csak 11%-át hasznosították újra. Ausztráliából származom, aminek 22 milliós a népessége - ne nevessenek - és a jelentések szerint 22 millió telefon található a lakosság fiókjaiban. Muszáj megoldásokat találnunk a körülvevő problémákra. Mivel ezek a dolgok annyira összetettek. Annyi mindent rejtenek magukban. Arany! Tudták, hogy manapság olcsóbb 1 tonna régi mobilból kinyerni az aranyat, mint egy tonna aranyércből? Sok, nagyon összetett és értékes anyag van beépítve ezekbe a termékekbe. Megoldást kell találni, hogy elősegítsük a szétszerelést különben ez történik. Ez egy közösség Ghánában. Az ENSZ jelentései szerint akár 50 millió tonna e-hulladékot, vagyis elektronikus szemetet szállítanak el. Így nyerik ki az aranyat és egyéb értékes anyagokat. Elégetik az elektronikus szemetet nyílt terepen. Ezek közösségek, és ez a világ minden táján történik. És mivel nem látjuk az eredményét a döntéseknek, amit mint tervezők, üzletemberek, fogyasztók hozunk, történnek meg ezek az externáliák. És ezek emberi életek. Tehát okosabb, rendszer-alapú, innovatív megoldásokat kell találnunk ezekre a problémákra, ha elkezdünk fenntartható módon élni ebben a világban.
So imagine if, when you bought your mobile phone, your new one because you replaced your old one -- after 15 to 18 months is the average time that people replace their phones, by the way — so if we're going to keep this kind of expedient mobile phone replacing, then we should be looking at closing the loop on these systems. The people who produce these phones, and some of which I'm sure are in the room right now, could potentially look at doing what we call closed-loop systems, or product system services, so identifying that there is a market demand and that market demand's not going to go anywhere, so you design the product to solve the problem. Design for disassembly, design for light-weighting. We heard some of those kinds of strategies being used in the Tesla Motors car today. These kinds of approaches are not hard, but understanding the system and then looking for viable, market-driven consumer demand alternatives is how we can start radically altering the sustainability agenda, because I hate to break it to you all: Consumption is the biggest problem. But design is one of the best solutions.
Gondoljanak arra, mikor vették a telefonjukat, az újat, hogy lecseréljék a régit... Mellesleg, 15-18 hónap átlagos gyakorisággal cserélik az emberek a telefonjaikat. Így, ha tartjuk ezt a szédítő tempójú mobiltelefon-cserét, meg kell vizsgálnunk, hogyan tudjuk bezárni a hurkot a rendszeren. Az emberek, akik gyártják őket, biztosan van is most néhány ilyen a teremben, megvizsgálhatnák, hogyan csinálhatnának zárt rendszereket, vagy termék-rendszer szolgáltatásokat. Azonosítani kell tehát a piaci igényeket, és hogy ezek a piaci igények nem fognak eltűnni. Tehát olyan terméket kell tervezni, ami megoldja a problémát. Szétszerelhető és pehelykönnyű. Hallottunk már néhány ilyen stratégiáról, amelyeket a Tesla Motors autóknál alkalmaznak. Ezek a megközelítések nem bonyolultak. De csak a rendszer megértésével, és a megvalósítható, piac által vezérelt, alternatív fogyasztói igények megtalálásával tudjuk elkezdeni radikálisan befolyásolni a fenntarthatósági kérdést. Sajnos tény az, hogy a fogyasztás a legnagyobb probléma. Ám a tervezés az egyik legjobb megoldás.
These kinds of products are everywhere. By identifying alternative ways of doing things, we can actually start to innovate, and I say actually start to innovate. I'm sure everyone in this room is very innovative. But in the regards to using sustainability as a parameter, as a criteria for fueling systems-based solutions, because as I've just demonstrated with these simple products, they're participating in these major problems. So we need to look across the entire life of the things that we do.
Ezek a termékek ott vannak mindenhol. Azáltal, hogy találunk alternatív megoldásokat, elkezdhetjük az innovációt, úgy értem, valóban elkezdhetjük. Biztos vagyok benne, hogy itt mindenki nagyon innovatív. Ám abból a szempontból, ha úgy tekintünk a fenntarthatóságra, mint egy paraméterre, egy feltételre a rendszeralapú megoldások felé, mivel, ahogy ezekkel az egyszerű termékekkel most bemutattam mind okozói ezeknek a fő problémáknak. Tehát teljes folyamatában kell nézni a dolgokat, amiket csinálunk.
If you just had paper or plastic -- obviously reusable is far more beneficial -- then the paper is worse, and the paper is worse because it weighs four to 10 times more than the plastic, and when we actually compare, from a life cycle perspective, a kilo of plastic and a kilo of paper, the paper is far better, but the functionality of a plastic or a paper bag to carry your groceries home is not done with a kilo of each material. It's done with a very small amount of plastic and quite a lot more paper. Because functionality defines environmental impact, and I said earlier that the designers always ask me for the eco-materials. I say, there's only a few materials that you should completely avoid. The rest of them, it's all about application, and at the end of the day, everything we design and produce in the economy or buy as consumers is done so for function. We want something, therefore we buy it. So breaking things back down and delivering smartly, elegantly, sophisticated solutions that take into consideration the entire system and the entire life of the thing, everything, all the way back to the extraction through to the end of life, we can start to actually find really innovative solutions.
Ha csak a papír és a műanyag van, nyilvánvaló, hogy az újrahasználható sokkal jobb, és így a papír a rosszabb. A papír azért is rosszabb, mert 4-szer, 10-szer nehezebb, mint a műanyag. Ha életciklusuk szempontjából hasonlítunk össze egy kiló műanyagot egy kiló papírral, a papír sokkal jobb. Ám, ha a funkcionalitását nézzük e kettőnek, akkor nem egy kilónyi anyagban szállítjuk haza az élelmiszert. Nagyon kis mennyiségű műanyag kell hozzá és sokkal több papír. Ugyanis a funkcionalitás határozza meg a környezeti hatást. Korábban mondtam, a tervezők mindig öko-anyagokat kérnek tőlem. Én azt mondom, csak néhány anyagot kell teljesen kerülni. A többinél minden a használattól függ. Végeredményben minden amit tervezünk, gyártunk és vásárolunk, a funkcióért történik. Akarunk valamit, ezért megvásároljuk. A dolgokat részeikre szedve, és okos, elegáns, kifinomult megoldásokat szolgáltatva, -- amelyek figyelembe veszik a teljes rendszert és a teljes életciklusát mindennek, a nyersanyag kinyerésétől, az életciklus végéig -- elkezdhetünk igazán innovatív megoldásokat találni.
And I'll just leave you with one very quick thing that a designer said to me recently who I work with, a senior designer. I said, "How come you're not doing sustainability? I know you know this." And he said, "Well, recently I pitched a sustainability project to a client, and turned and he said to me, 'I know it's going to cost less, I know it's going to sell more, but we're not pioneers, because pioneers have arrows in their backs.'"
Gyorsan elmondok még valamit befejezésül, amit egy vezető tervező mondott nekem, akivel együtt dolgoztam. Kérdeztem: "Miért nem csinálod fenntarthatóan? Tudom, hogy képes vagy rá." Azt mondta: "Most készítettem elő egy fenntarthatósági projektet egy ügyfélnek, aki felém fordult és azt mondta: Tudom, hogy kevesebbe fog kerülni. Tudom, hogy keresettebb lesz,
I think we've got a roomful of pioneers, and I hope there are far more pioneers out there, because we need to solve these problems.
de mi nem vagyunk úttörők, mert az úttörőknek nyilak vannak a hátában." Szerintem itt egy teremnyi úttörő van, és remélem, még több van a világban, mert ezeket a problémákat meg kell oldanunk.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)