So, I'll be speaking to you using language ... because I can. This is one these magical abilities that we humans have. We can transmit really complicated thoughts to one another. So what I'm doing right now is, I'm making sounds with my mouth as I'm exhaling. I'm making tones and hisses and puffs, and those are creating air vibrations in the air. Those air vibrations are traveling to you, they're hitting your eardrums, and then your brain takes those vibrations from your eardrums and transforms them into thoughts. I hope.
Nyelv által szólok önökhöz... Mert képes vagyok rá. Ez az egyik varázsképességünk, nekünk, embereknek. Képesek vagyunk bonyolult gondolatokat közvetíteni egymás felé. Valójában most hangokat hozok létre a számmal kilégzés közben. Hanglejtésem, szuszogásom, pisszegésem rezgéseket kelt a levegőben. A rezgések elérik önöket, megrezegtetik dobhártyájukat, majd agyuk a dobhártya rezgéseit gondolatokká formálja. Remélem.
(Laughter)
(Nevetés)
I hope that's happening. So because of this ability, we humans are able to transmit our ideas across vast reaches of space and time. We're able to transmit knowledge across minds. I can put a bizarre new idea in your mind right now. I could say, "Imagine a jellyfish waltzing in a library while thinking about quantum mechanics."
Remélem, ez történik. Hiszen e képesség által képesek vagyunk gondolatainkat a nagy kiterjedésű térben és időben közvetíteni. Képesek vagyunk az elménkben lévő tudás átadására. Bizarr, szokatlan gondolatot ültethetek el mindjárt a fejükben. Például ezt: "Képzeljenek el egy könyvtárban keringőző medúzát, miközben kvantumfizikára gondol."
(Laughter)
(Nevetés)
Now, if everything has gone relatively well in your life so far, you probably haven't had that thought before.
Mármost, ha eddig nagyjából minden rendben ment életükben, nem hinném, hogy hallottak ilyet ezelőtt.
(Laughter)
(Nevetés)
But now I've just made you think it, through language.
De a nyelv segítségével a fejükbe ültettem a gondolatot.
Now of course, there isn't just one language in the world, there are about 7,000 languages spoken around the world. And all the languages differ from one another in all kinds of ways. Some languages have different sounds, they have different vocabularies, and they also have different structures -- very importantly, different structures. That begs the question: Does the language we speak shape the way we think? Now, this is an ancient question. People have been speculating about this question forever. Charlemagne, Holy Roman emperor, said, "To have a second language is to have a second soul" -- strong statement that language crafts reality. But on the other hand, Shakespeare has Juliet say, "What's in a name? A rose by any other name would smell as sweet." Well, that suggests that maybe language doesn't craft reality.
Mármost, nem egyetlen nyelv van a világon, hanem hétezret beszélnek világszerte. A nyelvek többféle módon különböznek egymástól. Eltérő hangrendszerük van, más-más szókinccsel rendelkeznek, különböző felépítésűek – legfőképpen különböző felépítésűek. Ami maga után vonja ezt: nyelvünk függvénye az, hogy hogyan gondolkodunk? A kérdés ősrégi. Örökké találgatások tárgya lesz. I. Károly frank császár szerint: "Aki két nyelvet beszél, annak két lelke van." Nyomós érv a nyelv valóságformáló szerepe mellett. Másrészről pedig Shakespeare Júliája szerint: "Mit ér a név? Aminek neve »rózsa«, az más néven is éppoly illatos." Eszerint pedig a nyelv talán nem is formálja a valóságot.
These arguments have gone back and forth for thousands of years. But until recently, there hasn't been any data to help us decide either way. Recently, in my lab and other labs around the world, we've started doing research, and now we have actual scientific data to weigh in on this question.
A vita több ezer évig folyt a két álláspont között. De egészen mostanáig nem volt elég adatunk a végleges állásfoglaláshoz. Laboromban és a világ más laborjaiban nemrég kutatásokba kezdtünk, és már megvannak a tudományos adatok, amivel fontolóra vehetjük a kérdést.
So let me tell you about some of my favorite examples. I'll start with an example from an Aboriginal community in Australia that I had the chance to work with. These are the Kuuk Thaayorre people. They live in Pormpuraaw at the very west edge of Cape York. What's cool about Kuuk Thaayorre is, in Kuuk Thaayorre, they don't use words like "left" and "right," and instead, everything is in cardinal directions: north, south, east and west. And when I say everything, I really mean everything. You would say something like, "Oh, there's an ant on your southwest leg." Or, "Move your cup to the north-northeast a little bit." In fact, the way that you say "hello" in Kuuk Thaayorre is you say, "Which way are you going?" And the answer should be, "North-northeast in the far distance. How about you?"
Engedjék meg, hogy felhozzak kedvenc példáim közül párat. Elsőként az ausztráliai őslakosok egyik közösségét, a kuuk thaayorre törzset említem meg, akikkel együtt dolgozhattam. Pormpuraawban, a York-fok csücskében élnek. Ők azért érdekesek, mert nem használnak olyan szavakat, mint <i>jobb</i> vagy <i>bal</i>. Náluk minden égtájak szerint van: észak, dél, kelet, nyugat. Ha azt mondom, minden, akkor azalatt mindent értek. Például mondhatjuk azt: "Van egy hangya a lábam délnyugati részén." Vagy: "Tedd arrébb a bögréd kissé észak-északnyugatra!" Thaayorre nyelven így hangzik a köszönés: "Hová tartasz?" Amire a válasz: "Az észak-északkeleti messzeségbe." És te?"
So imagine as you're walking around your day, every person you greet, you have to report your heading direction.
Képzeljék el, hogy ide-oda járkálnak napközben, és mindenkinek, akivel csak találkoznak, jelenteniük kell, merre tartanak.
(Laughter)
(Nevetés)
But that would actually get you oriented pretty fast, right? Because you literally couldn't get past "hello," if you didn't know which way you were going. In fact, people who speak languages like this stay oriented really well. They stay oriented better than we used to think humans could. We used to think that humans were worse than other creatures because of some biological excuse: "Oh, we don't have magnets in our beaks or in our scales." No; if your language and your culture trains you to do it, actually, you can do it. There are humans around the world who stay oriented really well.
Nem igazán tévednének el, igaz? Mert még a köszönést sem úszhatná meg az, aki azt sem tudja, merre jár. Akik ilyen nyelvet beszélnek, nagyon jól tudnak tájékozódni. Jobban, mint ahogy azt korábban feltételeztük az emberről. Azt hittük, hogy valami biológiai ürügy miatt vagyunk rosszabbak a többi teremtménynél: "Nincs mágnestű a csőrünkben vagy a pikkelyeinkben." Nem; ha nyelvünk és kultúránk ránevel, akkor képesek vagyunk rá. Vannak emberek a világon, akik jól tudnak tájékozódni.
And just to get us in agreement about how different this is from the way we do it, I want you all to close your eyes for a second and point southeast.
Hogy meggyőződjünk arról, mennyire eltérően tájékozódunk, szeretném, ha egy pillanatra becsuknák a szemüket, és délkeletre mutatnának.
(Laughter)
(Nevetés)
Keep your eyes closed. Point. OK, so you can open your eyes. I see you guys pointing there, there, there, there, there ... I don't know which way it is myself --
Ne nyissák ki a szemüket! Mutassanak! Na jó, kinyithatják. Látom többen mutatnak ide, oda, erre, arra ... Én magam sem tudom merre van.
(Laughter)
(Nevetés)
You have not been a lot of help.
Önökkel sem lettem kisegítve.
(Laughter)
(Nevetés)
So let's just say the accuracy in this room was not very high. This is a big difference in cognitive ability across languages, right? Where one group -- very distinguished group like you guys -- doesn't know which way is which, but in another group, I could ask a five-year-old and they would know.
Mondhatjuk, hogy a teremben nem volt egetverő a pontosság. Nyelvenként nagy eltérés van a kognitív képességekben, igaz? Egy ilyen előkelő közegben, mint amilyenek önök, nem tudják, mi merre van, de más közegben egy ötéves is meg tudná ezt mondani.
(Laughter)
(Nevetés)
There are also really big differences in how people think about time. So here I have pictures of my grandfather at different ages. And if I ask an English speaker to organize time, they might lay it out this way, from left to right. This has to do with writing direction. If you were a speaker of Hebrew or Arabic, you might do it going in the opposite direction, from right to left.
Nagy eltérések vannak abban is, ahogyan az időről gondolkodunk. Itt van néhány kép nagyapámról, különböző életkoraiból. Ha megkérnék egy angol nyelvűt, hogy tegye ezeket időrendbe, feltehetően így rendezné el, balról jobbra. Ez az írás iránya miatt van így. Egy héber vagy arab nyelvű az ellenkező irányba rendezné őket, jobbról balra.
But how would the Kuuk Thaayorre, this Aboriginal group I just told you about, do it? They don't use words like "left" and "right." Let me give you hint. When we sat people facing south, they organized time from left to right. When we sat them facing north, they organized time from right to left. When we sat them facing east, time came towards the body. What's the pattern? East to west, right? So for them, time doesn't actually get locked on the body at all, it gets locked on the landscape. So for me, if I'm facing this way, then time goes this way, and if I'm facing this way, then time goes this way. I'm facing this way, time goes this way -- very egocentric of me to have the direction of time chase me around every time I turn my body. For the Kuuk Thaayorre, time is locked on the landscape. It's a dramatically different way of thinking about time.
Hogyan oldanák meg a thaayorrék, azok a bennszülöttek, akikről az előbb beszéltem? Nincs <i>bal</i> és <i>jobb</i> szó náluk. Segítek egy kicsit. Ha délre nézve ültetjük le őket, balról jobbra rendezik el a képeket, ha pedig északra néznek, akkor jobbról balra. Ha kelet felé ültetjük őket, az idő a test felé közelít. Mi a szabály? Keletről nyugatra, nemde? Számukra az időt nem testük zárja körül, hanem a táj. Ha én errefelé nézek, időben erre haladok, ha pedig erre, akkor az idő is erre megy. Amerre fordulok, arra halad az idő. Mekkora önzőség tőlem, hogy az idő mindig körülöttem forog, valahányszor megfordulok. A thaayorréknál az idő a táj része. Ez egy radikálisan eltérő időfelfogás.
Here's another really smart human trick. Suppose I ask you how many penguins are there. Well, I bet I know how you'd solve that problem if you solved it. You went, "One, two, three, four, five, six, seven, eight." You counted them. You named each one with a number, and the last number you said was the number of penguins. This is a little trick that you're taught to use as kids. You learn the number list and you learn how to apply it. A little linguistic trick. Well, some languages don't do this, because some languages don't have exact number words. They're languages that don't have a word like "seven" or a word like "eight." In fact, people who speak these languages don't count, and they have trouble keeping track of exact quantities. So, for example, if I ask you to match this number of penguins to the same number of ducks, you would be able to do that by counting. But folks who don't have that linguistic trick can't do that.
Egy másik példa az emberi fortélyosságra. Megkérdezném, mennyi pingvint látnak. Lefogadom, tudom, miként oldanák meg a feladatot, ha megoldanák. "Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc" – ugye? Megszámolnák. Egy-egy számnevet adnának nekik, és az utolsó szám jelentené, hogy mennyi pingvin van. Ezt a trükköt gyerekkorunkban tanították meg nekünk. Megtanultuk sorban a számokat, és tudjuk, hogyan alkalmazzuk. Kis nyelvi trükk. Nem minden nyelven oldható így meg, mert némelyikben nincsenek számnevek. Vannak nyelvek, melyekből hiányzik a <i>hét</i> szó, vagy a <i>nyolc</i>. Akik ezeket a nyelveket beszélik, nem számolnak, és nem képesek számon tartani nagy mennyiségeket. Ha például azt kérném, hogy rakjanak a pingvinek mellé ugyanannyi kacsát, számolás útján meg tudnák oldani. De vannak olyan népek, ahol nincs ilyen nyelvi trükk.
Languages also differ in how they divide up the color spectrum -- the visual world. Some languages have lots of words for colors, some have only a couple words, "light" and "dark." And languages differ in where they put boundaries between colors. So, for example, in English, there's a word for blue that covers all of the colors that you can see on the screen, but in Russian, there isn't a single word. Instead, Russian speakers have to differentiate between light blue, "goluboy," and dark blue, "siniy." So Russians have this lifetime of experience of, in language, distinguishing these two colors. When we test people's ability to perceptually discriminate these colors, what we find is that Russian speakers are faster across this linguistic boundary. They're faster to be able to tell the difference between a light and dark blue. And when you look at people's brains as they're looking at colors -- say you have colors shifting slowly from light to dark blue -- the brains of people who use different words for light and dark blue will give a surprised reaction as the colors shift from light to dark, as if, "Ooh, something has categorically changed," whereas the brains of English speakers, for example, that don't make this categorical distinction, don't give that surprise, because nothing is categorically changing.
A színskála felosztásában – vagyis a képi világban szintén különböznek a nyelvek. Egyes nyelvekben sok szóval fejezik ki a színeket, máshol csak <i>világos</i> és <i>sötét</i> van. A nyelvek eltérnek abban is, hogy miként különítik el a színeket. Például az angolban a <i>kék</i> magában foglalja az összes színt, amit a képernyőn látnak, az oroszban viszont több szó is van rájuk. Az orosz nyelvűek különbséget tesznek világoskék, <i>goluboj</i>, és sötétkék, <i>sinij</i> között. Az oroszok tehát egész élettapasztalattal rendelkeznek e színek nyelvi szétválasztása terén. Ha teszteljük, hogyan különítik el e színeket észlelés útján, rájövünk, hogy az orosz nyelvűek gyorsabban lépnek túl ezen a nyelvi határon. Hamarabb különbséget tudnak tenni világos- és sötétkék között. Ha belekukkantunk agyukba, miközben nézik a színeket – mondjuk, a világos- és sötétkék közötti fokozatos átmenetet –, látjuk, hogy akik különböző szavakkal fejezik ki a kéket, meglepve reagálnak, amint a szín elsötétül, mintha azt mondanák: "Hű, valami határozottan megváltozott!" Holott az angol nyelvűek agya például nem tesz határozott különbséget, elmarad a meglepődés, mert nincs határozott váltás.
Languages have all kinds of structural quirks. This is one of my favorites. Lots of languages have grammatical gender; every noun gets assigned a gender, often masculine or feminine. And these genders differ across languages. So, for example, the sun is feminine in German but masculine in Spanish, and the moon, the reverse. Could this actually have any consequence for how people think? Do German speakers think of the sun as somehow more female-like, and the moon somehow more male-like? Actually, it turns out that's the case. So if you ask German and Spanish speakers to, say, describe a bridge, like the one here -- "bridge" happens to be grammatically feminine in German, grammatically masculine in Spanish -- German speakers are more likely to say bridges are "beautiful," "elegant" and stereotypically feminine words. Whereas Spanish speakers will be more likely to say they're "strong" or "long," these masculine words.
A nyelveket mindenféle szerkezeti furcsaság jellemzi. Ez az egyik kedvencem. Sok nyelvben vannak nyelvtani nemek. A főneveket többnyire hím- és nőnemű osztályokba sorolják. Ezek nyelvenként eltérnek. Például a nap németül nőnemű, spanyolul viszont hímnemű, a hold pedig épp fordítva. Van ennek valami jelentősége gondolkodásunk szempontjából? A német nyelvűek szerint a nap inkább nőies, a hold pedig férfias? Pontosan erről van szó. Ha német és spanyol nyelvűeket megkérünk, hogy írják le például ezt a hidat – a <i>híd</i> tudniillik németül nőnemű, spanyolul pedig hímnemű –, a német nyelvűek azt mondják rá: <i>gyönyörű</i>, <i>kecses</i>, és egyéb tipikusan "női" szavakat. A spanyol nyelvűek ugyanakkor inkább azt mondják: <i>erős</i> vagy <i>hosszú</i>, amelyek "férfias" szavak.
(Laughter)
(Nevetés)
Languages also differ in how they describe events, right? You take an event like this, an accident. In English, it's fine to say, "He broke the vase." In a language like Spanish, you might be more likely to say, "The vase broke," or, "The vase broke itself." If it's an accident, you wouldn't say that someone did it. In English, quite weirdly, we can even say things like, "I broke my arm." Now, in lots of languages, you couldn't use that construction unless you are a lunatic and you went out looking to break your arm -- (Laughter) and you succeeded. If it was an accident, you would use a different construction.
A nyelvek eltérnek abban is, hogyan írnak le történéseket, nemde? Nézzünk meg egy ilyen történést: baleset. Angolul mondhatjuk: "Eltörte a vázát." Olyan nyelvben, mint a spanyol, inkább azt mondanánk: "Eltört a váza", vagy: "A váza összetörte magát." Ha ez baleset, nem úgy fogalmaznánk, hogy valaki elkövette. Angolul, fura módon, még ilyet is mondunk: "Eltörtem a kezem." Mármost a legtöbb nyelvben csak akkor használnánk ezt a szerkezetet, ha bolondok lennénk, ha nekiállnánk eltörni a kezünket –, (Nevetés) és sikerülne is. Ha baleset lenne, más szerkezetet használnánk.
Now, this has consequences. So, people who speak different languages will pay attention to different things, depending on what their language usually requires them to do. So we show the same accident to English speakers and Spanish speakers, English speakers will remember who did it, because English requires you to say, "He did it; he broke the vase." Whereas Spanish speakers might be less likely to remember who did it if it's an accident, but they're more likely to remember that it was an accident. They're more likely to remember the intention. So, two people watch the same event, witness the same crime, but end up remembering different things about that event. This has implications, of course, for eyewitness testimony. It also has implications for blame and punishment. So if you take English speakers and I just show you someone breaking a vase, and I say, "He broke the vase," as opposed to "The vase broke," even though you can witness it yourself, you can watch the video, you can watch the crime against the vase, you will punish someone more, you will blame someone more if I just said, "He broke it," as opposed to, "It broke." The language guides our reasoning about events.
Ez következményekkel jár. Akik különböző nyelveken beszélnek, különböző dolgokra figyelnek oda, attól függően, hogy nyelvük általában mit vár el tőlük. Mutassuk meg angol és spanyol nyelvűeknek ugyanazt a balesetet, az angolul beszélők emlékezni fognak rá, ki tette, mert az angol nyelv elvárja, hogy azt mondjuk: "Ő volt. Ő törte el." A spanyol nyelvűek valószínűleg kevésbé emlékeznek arra, ki tette, ha baleset volt, arra viszont jobban emlékeznek, hogy baleset volt. Inkább a szándék marad meg bennük. Két ember ugyanazt az eseményt látja, ugyanazt a bűncselekményt, de mindkettőben másképp marad meg. Ez persze befolyásolja a szemtanúk vallomásait is. Kihat a vétkesség és a büntetés megállapítására is. Ha angol nyelvűekkel folytatott kísérlet során azt mutatjuk nekik, hogy valaki eltör egy vázát, és azt mondom: "Ő eltörte a vázát", nem azt, hogy: "A váza eltört," még ha szemtanúi is, látják a videofelvételt, a vázával szemben elkövetett rongálást, jobban meg fognak büntetni valakit, jobban fogják hibáztatni, ha azt mondom: "Ő törte el", mintha csak azt: "Eltört." A nyelv meghatározza, miként értelmezzük az eseményeket.
Now, I've given you a few examples of how language can profoundly shape the way we think, and it does so in a variety of ways. So language can have big effects, like we saw with space and time, where people can lay out space and time in completely different coordinate frames from each other. Language can also have really deep effects -- that's what we saw with the case of number. Having count words in your language, having number words, opens up the whole world of mathematics. Of course, if you don't count, you can't do algebra, you can't do any of the things that would be required to build a room like this or make this broadcast, right? This little trick of number words gives you a stepping stone into a whole cognitive realm.
Néhány példát hoztam fel önöknek a nyelv mély gondolatformáló hatásairól és ennek számos módjáról. A nyelv befolyása nagy, láttuk a tér és idő kapcsán, hogy mennyire eltérő vonatkoztatási rendszerekbe rendezik az emberek. A nyelv nagyon mélyen is befolyásolhat, ahogy azt a számok esetében láttuk. A nyelvben lévő számok, számnevek birtokában a matematika egész világa feltárul. Ha nem számolunk, nincs algebra, nincs semmi olyan, amivel képesek lennénk megépíteni egy ilyen termet, vagy ezt az előadást közvetíteni, nemde? Ez a kis trükk a számnevekkel egy egész kognitív birodalom kapuit nyitja meg számunkra.
Language can also have really early effects, what we saw in the case of color. These are really simple, basic, perceptual decisions. We make thousands of them all the time, and yet, language is getting in there and fussing even with these tiny little perceptual decisions that we make. Language can have really broad effects. So the case of grammatical gender may be a little silly, but at the same time, grammatical gender applies to all nouns. That means language can shape how you're thinking about anything that can be named by a noun. That's a lot of stuff.
A nyelvnek nagyon korai hatásai is lehetnek, ahogy azt a színek esetében láttuk. Ezek igazán egyszerű, alapvető, állandó döntések. Ezreket hozunk meg belőlük nap mint nap, és lám, a nyelv ide is elér, még ezekbe a kis jelentéktelen, állandó döntések meghozatalába is beleszól. A nyelv nagyon átfogóan befolyásolhat. A nyelvtani nemek esete talán komolytalannak tűnik, de ugyanakkor a nyelvtani nemek az összes főnévre vonatkoznak. A nyelv tehát képes alakítani a gondolkodásunkat mindarról, ami főnévvel megnevezhető. Ez rengeteg minden.
And finally, I gave you an example of how language can shape things that have personal weight to us -- ideas like blame and punishment or eyewitness memory. These are important things in our daily lives.
Végül pedig hoztam példát arra, hogyan befolyásolhatja a nyelv azt, aminek súlya van ránk nézve – a vád és büntetés gondolatát, vagy a szemtanúk emlékezőtehetségét. Ezek fontosak mindennapjainkban.
Now, the beauty of linguistic diversity is that it reveals to us just how ingenious and how flexible the human mind is. Human minds have invented not one cognitive universe, but 7,000 -- there are 7,000 languages spoken around the world. And we can create many more -- languages, of course, are living things, things that we can hone and change to suit our needs. The tragic thing is that we're losing so much of this linguistic diversity all the time. We're losing about one language a week, and by some estimates, half of the world's languages will be gone in the next hundred years. And the even worse news is that right now, almost everything we know about the human mind and human brain is based on studies of usually American English-speaking undergraduates at universities. That excludes almost all humans. Right? So what we know about the human mind is actually incredibly narrow and biased, and our science has to do better.
A nyelvi sokféleség szépsége feltárja számunkra, mennyire zseniális és képlékeny az ember elme. Az emberi elme nem egy, hanem 7000 kognitív univerzumot alkotott meg – ennyi nyelvet beszélnek szerte a világban. De sokkal többet is teremthetünk. A nyelvek, persze, élő dolgok, melyeket csiszolhatunk, formálhatunk, hogy igényeinket kielégítsék. A legszomorúbb az, hogy ebből a nyelvi sokféleségből nap mint nap rengeteget veszítünk. Hetente egy nyelvet veszítünk el, és egyes becslések szerint a világ nyelveinek a fele el fog tűnni a következő száz évben. Ami pedig még ennél is ijesztőbb, hogy ma szinte minden, amit az elméről, az agyról tudunk, átlag amerikai angol nyelvű alapszakos egyetemistákon végzett kutatásokon alapul. Ez szinte az összes embert kizárja, igaz? Amit az emberi elméről tudunk, hihetetlenül szűkkörű és elfogult, és tudományunk tehetne ez ellen.
I want to leave you with this final thought. I've told you about how speakers of different languages think differently, but of course, that's not about how people elsewhere think. It's about how you think. It's how the language that you speak shapes the way that you think. And that gives you the opportunity to ask, "Why do I think the way that I do?" "How could I think differently?" And also, "What thoughts do I wish to create?"
Egy zárógondolattal búcsúznék el önöktől. Már meséltem arról, ahány nyelv, annyiféle a gondolkodás, de persze nem arról van szó, hogy máshol hogyan gondolkodnak, hanem hogy önök hogyan teszik. Hogy a nyelv, amit beszélnek, hogyan alakítja gondolkodásukat. Itt merülhet fel a kérdés önökben: "Miért gondolom azt, amit?" "Hogy gondolkodhatnék másképp?" Illetve: "Milyen gondolatokat hozzak létre?"
Thank you very much.
Köszönöm szépen.
(Applause)
(Taps)