Alexios Komnenos, Byzantine emperor, led his army to meet the Scythian hordes in battle. For good luck, he carried one of the holiest relics in Christendom: the veil that had belonged to the Virgin Mary. Unfortunately, it didn’t help. Not only was his army defeated, but as they fled, the Emperor was stabbed in the buttocks. To make matters worse, a strong wind made the relic too heavy to carry, so he stashed it in some bushes as he escaped. But even as he fled, he managed to slay some Scythians and rescue a few comrades.
Alexiosz Komnénosz, azaz I. Elek bizánci császár, a szkíták elleni csatába vezette seregét. A jó szerencséért a kereszténység egyik szent ereklyéjét vitte magával: Szűz Mária fátylát. Sajnos, ez nem segített. Nemcsak a hadseregét győzték le, de amint menekültek, még a császár hátsójába is tőrt döftek. Mindennek a tetejébe az erős szél megnehezítette az ereklye hordozását, ezért menekülés közben bokrokba rejtette. Még menekülés közben is sikerült felkoncolnia valahány szkítát, és megmentenie néhány társát. Legalábbis Alexiosz lánya,
At least, this is how Alexios' daughter Anna recounted the story, writing nearly 60 years later. She spent the last decade of her long life creating a 500-page history of her father’s reign called The Alexiad. Written in Greek, the book was modeled after ancient Greek epics and historical writings. But Anna had a different, trickier task than the writers in these traditions: as a princess writing about her own family, she had to balance her loyalty to her kin with her obligation to portray events accurately, navigating issues like Alexios’s embarrassing stab to the buttocks. A lifetime of study and participation in her father’s government prepared Anna for this undertaking.
Anna így idézte fel a történteket csaknem 60 évvel későbbi írásában. Hosszú életének utolsó évtizedét apja uralkodása 500 oldalas történetének megalkotásával töltötte. A mű címe: Alexiasz. A görögül írt könyvet ókori görög eposzok és történelmi írások ihlették. De Annának eltérő, bonyolultabb feladata volt, mint e hagyományok leíróinak: hercegnőként, aki saját családjáról ír, egyensúlyoznia kellett családja iránti hűsége és ama kötelezettsége közt, hogy pontosan ábrázolja az eseményeket, olyan kérdéseket mellőzve, mint Alexiosz kínos fenékbe döfése. Anna egész életében tanult, és részt vett apja uralkodásában, ami felkészítette e vállalkozásra.
Anna was born in 1083, shortly after her father seized control of the Roman Empire following a decade of brutal civil wars and revolts. The empire was deep in decline when he came to power, and threatened from all sides: by the Seljuk Turks in the East, the Normans in the West, and Scythian raiders to the north. Over the course of Anna’s childhood and adolescence, Alexios fought constant military campaigns to secure the frontiers of his empire, even striking up an uneasy alliance with the Crusaders.
Anna 1083-ban született, röviddel az után, hogy apja egy évtizedes brutális polgárháború és lázadás után magához ragadta a Római Birodalom irányítását. Hatalomra kerülésekor a birodalom erős hanyatlásban volt, és minden oldalról veszély fenyegette: keletről a szeldzsuk törökök, nyugatról a normannok, északról pedig a szkíta fosztogatók. Anna gyermekkora és kamaszkora során Alexiosz állandó hadjáratokat folytatott, hogy megvédje birodalma határait, sőt kényszerű szövetséget is kötött a keresztesekkel. Mindeközben Konstantinápolyban
Meanwhile in Constantinople, Anna fought her own battle. She was expected to study subjects considered proper for a Byzantine princess, like courtly etiquette and the Bible, but preferred classical myth and philosophy. To access this material, she had to learn to read and speak Ancient Greek, by studying secretly at night. Eventually her parents realized how serious she was, and provided her with tutors. Anna expanded her studies to classical literature, rhetoric, history, philosophy, mathematics, astronomy, and medicine. One scholar even complained that her constant requests for more Aristotle commentaries were wearing out his eyes.
Anna a saját csatáját vívta. Bizánci hercegnőhöz méltó tárgyak tanulását várták el tőle: mint az udvari etikettét és a Bibliáét, de ő inkább a klasszikus mondákat és a filozófiát kedvelte. A tananyag elsajátításához meg kellett tanulnia ógörög nyelven olvasni és beszélni, mindezt éjjeli titkos tanulással. Végül a szülei rájöttek, hogy komolyak a szándékai, és oktatókról gondoskodtak neki. Anna klasszikus irodalommal, retorikával, történelemmel, filozófiával, matematikával, csillagászattal és orvostudománnyal bővítette tanulmányait. Egy tudós még panaszkodott is, hogy az Arisztotelész-szövegek magyarázata iránti állandó kérései megviselték a szemét.
At age fifteen, Anna married Nikephoros Bryennios to quell old conflicts between their families and strengthen Alexios’s reign. Fortunately, Anna and Nikephoros ended up sharing many intellectual interests, hosting and debating the leading scholars of the day. Meanwhile, Alexios’s military excursions began to pay off, restoring many of the empire’s former territories. As her father aged, Anna and her husband helped her parents with their imperial duties. During this time, Anna reportedly advocated for just treatment of the people in their disputes with the government.
Tizenöt éves korában Anna feleségül ment Niképhorosz Brüennioszhoz, hogy a családjaik közti régi viszályt elfojtsa, és megerősítse Alexiosz uralmát. Szerencsére Anna és Niképhorosz szellemi érdeklődése jórészt egyezett: koruk kiemelkedő tudósait látták vendégül, és vitáztak velük. Közben Alexiosz hadi kalandozásai kezdtek eredményre vezetni: visszaszerezte a birodalom számos egykori területét. Amint apja idősödött, Anna és férje besegített szülei császári kötelezettségeibe. Ez idő alatt, Anna állítólag támogatta az igazságos eljárást az emberek és a birodalom közti vitákban.
After Alexios’s death, Anna’s brother John ascended to the throne and Anna turned back to philosophy and scholarship. Her husband had written a history arguing that his grandfather would have made a better emperor than Alexios, but Anna disagreed. She began working on the Alexiad, which made the case for her father's merits as emperor.
Alexiosz halála után Anna öccse, II. (Szép) Ióannész, azaz II. János lépett trónra, és Anna visszatért a filozófiához és a tudományhoz. Férje írt egy történelmi művet, melyben azt állította, hogy nagyapja jobb császár lett volna, mint Alexiosz, de Anna nem értett egyet vele, és az Alexiaszon kezdett dolgozni, amely apja császári érdemeit méltatta. Átfogva a bizánci történelem késői 11. és korai 12. évszázadát,
Spanning the late 11th and early 12th centuries of Byzantine history, the Alexiad recounts the tumultuous events of Alexios’s reign, and Anna’s own reactions to those events, like bursting into tears at the thought of the deaths of her parents and husband. She may have included these emotional passages in hopes that they would make her writing more palatable to a society that believed women shouldn't write about battles and empires. While her loyalty to her father was evident in her favorable account of his reign, she also included criticism and her opinions of events.
az Alexiasz felidézi Alexiosz uralmának zűrzavaros történéseit, és Anna reakcióit ezekre az eseményekre, pl. mikor sírva fakadt szülei és férje halálának gondolatára. Az érzelmi szakaszokat is belefoglalta annak reményében, hogy írása úgy elfogadhatóbb lesz a társadalmának, amely úgy vélte, hogy a nők ne írjanak csatákról és birodalmakról. Noha apja iránti hűsége nyilvánvaló volt uralkodása kedvező beállításában, ám művébe kritikáját és az eseményekről alkotott véleményét is belefoglalta.
In the centuries after her death, Anna’s Alexiad was copied over and over, and remains an invaluable eyewitness account of Alexios’s reign today. And through her epic historical narrative, Anna Komnene secured her own place in history.
Az Anna halála utáni évszázadokban az Alexiaszt újra és újra lemásolták, és felbecsülhetetlen értékű szemtanúnak számít ma is Alexiosz uralmáról. Epikus történelmi elbeszélése révén Anna Komnéné biztosította helyét a történelemben.