What I'm going to try and do in the next 15 minutes or so is tell you about an idea of how we're going to make matter come alive. Now this may seem a bit ambitious, but when you look at yourself, you look at your hands, you realize that you're alive. So this is a start. Now this quest started four billion years ago on planet Earth. There's been four billion years of organic, biological life. And as an inorganic chemist, my friends and colleagues make this distinction between the organic, living world and the inorganic, dead world. And what I'm going to try and do is plant some ideas about how we can transform inorganic, dead matter into living matter, into inorganic biology.
Az elkövetkező kb. negyedórában arról az elképzelésről beszélnék Önöknek, hogyan próbáljuk az anyagot életre kelteni. Ez egy kissé ambiciózusnak tűnhet, de ha önmagukra gondolnak, vagy a kezükre néznek, megállapíthatják, hogy élnek. Innen már el lehet indulni. A Föld bolygón mindez 4 milliárd évvel ezelőtt kezdődött. 4 milliárd éve létezik a szerves, biológiai élet. Szervetlen kémikus vagyok - barátaim és kollégáim különböztetik így meg, hogy van a szerves, az élő világ - és van a szervetlen, a halott világ. Szóval megpróbálok elültetni néhány ötletet, hogy hogyan tudnánk a szervetlen, halott anyagot élő anyaggá alakítani, létrehozni a szervetlen biológiát.
Before we do that, I want to kind of put biology in its place. And I'm absolutely enthralled by biology. I love to do synthetic biology. I love things that are alive. I love manipulating the infrastructure of biology. But within that infrastructure, we have to remember that the driving force of biology is really coming from evolution. And evolution, although it was established well over 100 years ago by Charles Darwin and a vast number of other people, evolution still is a little bit intangible. And when I talk about Darwinian evolution, I mean one thing and one thing only, and that is survival of the fittest. And so forget about evolution in a kind of metaphysical way. Think about evolution in terms of offspring competing, and some winning.
Mielőtt ezt tennénk, a helyére szeretném tenni a biológiát. Mert a biológia engem teljességgel lenyűgöz. Imádok szintetikus biológiával foglalatoskodni, imádom az élő dolgokat, és imádok a biológia alap-szerkezeteiben babrálni. Ebben az alap-szerkezetben, jó ha ezt észben tartjuk, a biológia hajtóereje valójában az evolúcióból ered. Az evolúció - bár jóval több mint 100 éve alapozta meg Charles Darwin és igen sokan mások azóta - az evolúció még mindig elég megfoghatatlan. Amikor darwini evolúcióról beszélek, kizárólag egyetlen dolgot értek alatta, mégpedig hogy a legrátermettebb él tovább. Szóval most ne foglalkozzunk az evolúcióval bármilyen elvont értelemben. Tekinsük úgy az evolúciót mint a leszármazottak versengését amiből némelyik győztesen kerül ki.
So bearing that in mind, as a chemist, I wanted to ask myself the question frustrated by biology: What is the minimal unit of matter that can undergo Darwinian evolution? And this seems quite a profound question. And as a chemist, we're not used to profound questions every day. So when I thought about it, then suddenly I realized that biology gave us the answer. And in fact, the smallest unit of matter that can evolve independently is, in fact, a single cell -- a bacteria.
Ezzel a gondolattal a fejemben, tenném fel magamnak, mint kémikusnak a biológia izgalmas kérdését: Mi az anyag legkisebb egysége amire a darwini evolúció hatni tud. Ez igen mélyreható kérdésnek tűnik. Kémikusként nem szoktunk naponta mélyenszántó kérdesekkel foglalkozni. Így, amikor belegondoltam, egyszerre csak rájöttem, hogy a biológia már megadta a választ. Bizony, az anyag legkisebb egysége ami önállóan képes az evolúcióra, az valójában egyetlen sejt -- egy baktérium.
So this raises three really important questions: What is life? Is biology special? Biologists seem to think so. Is matter evolvable? Now if we answer those questions in reverse order, the third question -- is matter evolvable? -- if we can answer that, then we're going to know how special biology is, and maybe, just maybe, we'll have some idea of what life really is.
Ez azonban három igen fontos kérdést vet fel: Mi az élet? Különleges-e a biológia? A biológusok szerint igen... Hat-e az anyagra az evolúció? Ha ezekre a kérdésekre fordított sorrendben válaszolunk, a harmadik -- evolúcióképes-e az anyag? -- ha erre válaszolni tudunk, akkor tudni fogjuk, mennyiben különleges a biológia, és talán, de csak talán, lesz valami fogalmunk arról, mi is az élet valójában.
So here's some inorganic life. This is a dead crystal, and I'm going to do something to it, and it's going to become alive. And you can see, it's kind of pollinating, germinating, growing. This is an inorganic tube. And all these crystals here under the microscope were dead a few minutes ago, and they look alive. Of course, they're not alive. It's a chemistry experiment where I've made a crystal garden. But when I saw this, I was really fascinated, because it seemed lifelike. And as I pause for a few seconds, have a look at the screen. You can see there's architecture growing, filling the void. And this is dead. So I was positive that, if somehow we can make things mimic life, let's go one step further. Let's see if we can actually make life.
Na, hát itt van egy kis szervetlen élet. Ez egy halott kristály, de csinálok vele valamit, amitől életre fog kelni. Láthatják: megtermékenyül, kicsírázik, növekszik. Ez itt egy szervetlen cső. Ezek a kristályok meg, a mikroszkóp alatt, mozdulatlanok voltak az előbb, és most élőnek tűnnek. Persze, nem élnek. Ez egy kémiai kísérlet, amiben egy kristály-kertet csináltam. De amikor először láttam, tényleg megigézett, mert olyan életszerűnek tűnt. S most, megállok pár másodpercre, nézzenek a képernyőre. Valami szerkezet látnak növekedni, amint betölti az űrt. Pedig ez halott. Eltökéltem hát, hogy ha rá tudunk venni dolgokat, hogy az életet utánozzák, menjünk egy lépéssel tovább. Nézzük meg tudunk-e valódi életet csinálni.
But there's a problem, because up until maybe a decade ago, we were told that life was impossible and that we were the most incredible miracle in the universe. In fact, we were the only people in the universe. Now, that's a bit boring. So as a chemist, I wanted to say, "Hang on. What is going on here? Is life that improbable?" And this is really the question. I think that perhaps the emergence of the first cells was as probable as the emergence of the stars. And in fact, let's take that one step further. Let's say that if the physics of fusion is encoded into the universe, maybe the physics of life is as well. And so the problem with chemists -- and this is a massive advantage as well -- is we like to focus on our elements. In biology, carbon takes center stage. And in a universe where carbon exists and organic biology, then we have all this wonderful diversity of life. In fact, we have such amazing lifeforms that we can manipulate. We're awfully careful in the lab to try and avoid various biohazards.
De van egy bökkenő, mert közel tíz évvel ezelőttig azt mondták nekünk, hogy az élet lehetetlen, és mi vagyunk a világegyetem leghihetetlenebb csodája. Valójában mi volnánk az egyedüli lények a világegyetemben. De ez kicsit unalmas. Ígyhát kémikusként inkább azt mondanám: "Várjunk csak! Mi történik itt?" Tényleg annyira valószínűtlen az élet? Valójában ez az igazi kérdés. Én úgy gondolom, hogy az első sejtek kalakulása éppen olyan valószínű volt, mint a csillagok keletkezése. Vigyük csak ezt a gondolatot még egy lépéssel tovább: Mondjuk azt, hogy ha a magfúzió fizikája bele van kódolva az univerzumba, lehet, hogy ugyanígy az élet fizikája is. Az a baj a kémikusokkal, ami persze hatalmas előny is egyben -- hogy az elemekre szeretünk figyelni. A biológiában a szén áll a reflektorfényben. Egy olyan világban, ahol van szén és szerves biológia megkapjuk az élet csodálatos sokszínűségét. Tényleg nagyon klassz életformák vannak, amiken kísérletezhetünk. Borzasztó óvatosak vagyunk a laboratóriumban, hogy mindenféle biológiai veszélyt elkerüljünk.
Well what about matter? If we can make matter alive, would we have a matterhazard? So think, this is a serious question. If your pen could replicate, that would be a bit of a problem. So we have to think differently if we're going to make stuff come alive. And we also have to be aware of the issues. But before we can make life, let's think for a second what life really is characterized by. And forgive the complicated diagram. This is just a collection of pathways in the cell. And the cell is obviously for us a fascinating thing. Synthetic biologists are manipulating it. Chemists are trying to study the molecules to look at disease. And you have all these pathways going on at the same time. You have regulation; information is transcribed; catalysts are made; stuff is happening. But what does a cell do? Well it divides, it competes, it survives. And I think that is where we have to start in terms of thinking about building from our ideas in life.
De mi lesz az anyaggal? Ha életre kelthetnénk az anyagot, akkor lennének anyag-veszélyek? Szerintem ez egy komoly kérdés. Ha például a golyóstoll szaporodni tudna, az egy kicsit problémás lenne. Másként kell gondolkodnunk, ha életre akarjuk kelteni a dolgokat, és tisztában kell lennünk az aggályokkal is. De mielőtt életet tudnánk alkotni, gondolkodjunk el egy kicsit, mi jellemzi igazán az életet. Elnézést a bonyolult ábráért, ez csak egy kis gyűjteménye a sejtbéli kémiai útvonalaknak. Mert a sejt számunkra nyilván érdekfeszítő. A szintetikus biológusok beleavatkoznak itt-ott. Kémikusok a molekulákat próbálják vizsgálni, hogy megértsék a betegségeket. Ezek a kémiai útvonalak eközben mindvégig ugyanott működnek. Van szabályozás; információ íródik át; katalizátorok készülnek; dolgok történnek. De mit csinál a sejt? Hát osztódik, versenyez, túlél. Úgy gondolom, innen kell kiindulnunk, ilyen fogalmakban gondolkodnunk, az élet elképzeléséből kell építkeznünk.
But what else is life characterized by? Well, I like think of it as a flame in a bottle. And so what we have here is a description of single cells replicating, metabolizing, burning through chemistries. And so we have to understand that if we're going to make artificial life or understand the origin of life, we need to power it somehow. So before we can really start to make life, we have to really think about where it came from. And Darwin himself mused in a letter to a colleague that he thought that life probably emerged in some warm little pond somewhere -- maybe not in Scotland, maybe in Africa, maybe somewhere else. But the real honest answer is, we just don't know, because there is a problem with the origin. Imagine way back, four and a half billion years ago, there is a vast chemical soup of stuff. And from this stuff we came.
Mivel jellemezhető még az élet? Gyakran úgy gondolok rá, mint egy palackba zárt lángocskára. Amit így láthatunk az az egysejtűek leírása: szaporodásuk, anyagcseréjük az égés különböző kémiai formái. Így foghatjuk fel, hogy ha mesterséges életet csinálnánk, vagy meg akarjuk érteni az élet eredetét, energiával kell táplálnunk valahogy. Tehát mielőtt el tudnánk kezdeni az élet-alkotást tényleg meg kell gondolnunk, honnan is ered. Maga Darwin is azon tűnődött egy munkatársának írt levelében, hogy szerinte az élet valószínűleg egy meleg pocsolyában keletkezett -- talán nem Skóciában, inkább Afrikában, vagy valahol másutt. De az őszinte válasz az, hogy egyszerűen nem tudjuk, mert van egy probléma a kezdeteknél. Képzeletben menjünk vissza négy és fél milliárd évet, amikor egy hatalmas kémiai leves volt az egész. Ebből a levesből jöttünk.
So when you think about the improbable nature of what I'm going to tell you in the next few minutes, just remember, we came from stuff on planet Earth. And we went through a variety of worlds. The RNA people would talk about the RNA world. We somehow got to proteins and DNA. We then got to the last ancestor. Evolution kicked in -- and that's the cool bit. And here we are. But there's a roadblock that you can't get past. You can decode the genome, you can look back, you can link us all together by a mitochondrial DNA, but we can't get further than the last ancestor, the last visible cell that we could sequence or think back in history. So we don't know how we got here.
Szóval, ha a valószínűtlennek gondolják amit a következő percekben elmesélek, emlékezzenek erre, hogy ebből az anyagból vagyunk itt a Földön. Átmentünk a világ jónéhány változásán. Az RNS-lények mesélhetnének az RNS világról. Mi valahogy eljutottunk a fehérjékig és a DNS-ig. Aztán eljutottunk az ősi elődünkig. Beindult az evolúció -- és innentől izgi. Itt vagyunk. Csakhogy van egy akadály, amin nem tudunk átvergődni. Visszafejthetjük a géneket, visszanézhetünk a múltba, mindnyájunkat összekapcsolhat a mitokondriális DNS, de nem juthatunk az ősi elődünknél visszább, az első látható sejt elé amit dekódoltunk, vagy elképzelünk az őstörténetben. Tehát még mindig nem tudjuk, hogy kerültünk ide.
So there are two options: intelligent design, direct and indirect -- so God, or my friend. Now talking about E.T. putting us there, or some other life, just pushes the problem further on. I'm not a politician, I'm a scientist. The other thing we need to think about is the emergence of chemical complexity. This seems most likely. So we have some kind of primordial soup. And this one happens to be a good source of all 20 amino acids. And somehow these amino acids are combined, and life begins. But life begins, what does that mean? What is life? What is this stuff of life?
Két lehetőség van: intelligens tervezés, közvetlen vagy közvetett -- tehát Isten, vagy a kis barátom. Ha azt mondjuk, hogy E.T. hozott minket, vagy más életet, ez csak elodázza a problémát. Nem vagyok politikus, tudós vagyok. A másik dolog, amire gondolnunk kell, az a kémiai összetettség megjelenése. Ez tűnik a legvalószínűbbnek. Így hát van valamiféle ős-levesünk. Ami éppenséggel mind a 20 aminosavnak jó forrása. Aztán valahogyan ezek az aminosavak összeállnak és elkezdődik az élet. Elkezdődik az élet -- de mit is jelent ez? Mi az élet? Mi ez az élő anyag?
So in the 1950s, Miller-Urey did their fantastic chemical Frankenstein experiment, where they did the equivalent in the chemical world. They took the basic ingredients, put them in a single jar and ignited them and put a lot of voltage through. And they had a look at what was in the soup, and they found amino acids, but nothing came out, there was no cell. So the whole area's been stuck for a while, and it got reignited in the '80s when analytical technologies and computer technologies were coming on.
Az 1950-es években, egy fantasztikus kémiai Frankenstein kísérletet végzett Miller és Urey, amiben kipróbálták ugyanezt a kémia világában. Vették az alapanyagokat, berakták egy üvegbe, begyújtották őket, és jó sok feszültséget vezettek át rajtuk. Aztán megnézték, mi lett a levesben, és aminosavakat találtak, de semmi egyebet, nem volt ott sejt. Ezzel az egész terület leragadt egy kis időre, és csak a 80-as években indult újra, amikor az analitikai módszerek és a számítógépek fejlődésnek indultak.
In my own laboratory, the way we're trying to create inorganic life is by using many different reaction formats. So what we're trying to do is do reactions -- not in one flask, but in tens of flasks, and connect them together, as you can see with this flow system, all these pipes. We can do it microfluidically, we can do it lithographically, we can do it in a 3D printer, we can do it in droplets for colleagues. And the key thing is to have lots of complex chemistry just bubbling away. But that's probably going to end in failure, so we need to be a bit more focused.
Az én laboromban, ahogy próbálunk szervetlen életet alkotni, sok különböző reakció-fajtát használunk. Tehát reakciók sorát próbáljuk előidézni -- nem egy kémcsőben, hanem több tucatnyi kémcsőben, amiket összekötünk, látják: ezzel az áramlási rendszerrel, ezzel a rengeteg csővel. Használjuk a mikrofluidikát, használjuk a litográfiát, 3D nyomtatóban is gyártjuk őket, akár egyedi cseppekben is elkészítjük a kollégáknak. A kulcs az, hogy rengeteg komplex kémia legyen benne ami "csak úgy" zajlik. Ez így persze valószínűleg nem vezetne eredményre, ezért egy kicsit jobban kell koncentrálnunk.
And the answer, of course, lies with mice. This is how I remember what I need as a chemist. I say, "Well I want molecules." But I need a metabolism, I need some energy. I need some information, and I need a container. Because if I want evolution, I need containers to compete. So if you have a container, it's like getting in your car. "This is my car, and I'm going to drive around and show off my car." And I imagine you have a similar thing in cellular biology with the emergence of life. So these things together give us evolution, perhaps. And the way to test it in the laboratory is to make it minimal.
Mit is akarok M.A. I.T.t? Így juttatom eszembe, mi kell nekem, kémikusnak. M! azaz: "Molekulákat akarok." A! mint Anyagcsere, mert kell az energia. Kell "I" - információ, és kell egy "T" - tárolóedény. Mert ha evolúciót akarok, ezeket a tárolókat kell versenyeztetnem. Ha van ilyen edényünk, az olyan, mint beülni az autóba. "Ez a kocsim, és körbefurikázok vele, hogy mutogassam." Valahogy hasonlóan képzelem a sejtbiológiában ahogy az élet kialakult. Ezen dolgok együttese adhatja ki az evolúciót, talán. Hogy ezt a laboratóriumban kipróbálhassuk, le kell egyszerűsítenünk.
So what we're going to try and do is come up with an inorganic Lego kit of molecules. And so forgive the molecules on the screen, but these are a very simple kit. There's only maybe three or four different types of building blocks present. And we can aggregate them together and make literally thousands and thousands of really big nano-molecular molecules the same size of DNA and proteins, but there's no carbon in sight. Carbon is banned. And so with this Lego kit, we have the diversity required for complex information storage without DNA. But we need to make some containers. And just a few months ago in my lab, we were able to take these very same molecules and make cells with them. And you can see on the screen a cell being made. And we're now going to put some chemistry inside and do some chemistry in this cell. And all I wanted to show you is we can set up molecules in membranes, in real cells, and then it sets up a kind of molecular Darwinism, a molecular survival of the fittest.
Megpróbálunk tehát egy szervetlen molekulákból álló Lego készletet összerakni. Bocs a képernyőn a molekulákért, ez egy igen egyszerű kis készlet. Három vagy négy különböző elemből áll össze az egész. Ezeket össze tudjuk illeszteni és tényleg ezer és ezerféle hatalmas nano-molekulát készítünk, akkorát mint a DNS és a fehérjék, de szén egyikben sincs. A szén ki van zárva. Ezzel a Lego készlettel megvan a szükséges sokféleség a komplex információ-tároláshoz DNS nélkül. De kellene valamilyen tárolóedény is. A laborunkban pár hónappal ezelőtt sikerült ugyanezekből a molekulákból sejteket előállítanunk. A képernyőn most ezt látják, épp egy sejt készül. Aztán belerakjuk a vegyszereket, és egy kis kémiát művelünk a sejten belül. Ezt szeretném megmutatni Önöknek, hogy be tudunk pakolni molekulákat membránokba, valódi sejtekbe, és így előáll egyfajta molekuláris Darwinizmus, a legrátermettebb molekulák túlélése.
And this movie here shows this competition between molecules. Molecules are competing for stuff. They're all made of the same stuff, but they want their shape to win. They want their shape to persist. And that is the key. If we can somehow encourage these molecules to talk to each other and make the right shapes and compete, they will start to form cells that will replicate and compete. If we manage to do that, forget the molecular detail.
Ez a film pedig a molekulák közti versengést mutatja. A molekulák a nyersanyagokért versengenek. Mindegyik ugyanazon építőelemekből áll, de a saját alakjukat akarják, hogy győzzön. Az alakjuk fennmaradásáért küzdenek. Ez a lényeg. Ha valahogy rá tudjuk venni a molekulákat, hogy beszélgessenek és a megfelelő alakzatok készüljenek és versengjenek, akkor elkezdenek sejteket alakítani amik másolódnak és versenyeznek. Ha ez sikerül, elfelejthetjük a molekuláris részleteket.
Let's zoom out to what that could mean. So we have this special theory of evolution that applies only to organic biology, to us. If we could get evolution into the material world, then I propose we should have a general theory of evolution. And that's really worth thinking about. Does evolution control the sophistication of matter in the universe? Is there some driving force through evolution that allows matter to compete? So that means we could then start to develop different platforms for exploring this evolution. So you imagine, if we're able to create a self-sustaining artificial life form, not only will this tell us about the origin of life -- that it's possible that the universe doesn't need carbon to be alive; it can use anything -- we can then take [it] one step further and develop new technologies, because we can then use software control for evolution to code in.
Nézzük messzebről, mit jelenthet ez. Van egyszer az evolúció speciális elmélete, ami csak a szerves biológiára, tehát ránk érvényes. Ha be lehet vezetni az evolúciót az anyagok világába, akkor, úgy gondolom, egy általános evolúció-elméletre lesz szükségünk. Ezen igazán megéri elgondolkodnunk. Valójában az evolúció irányítaná az anyag szerveződését a világegyetemben? Működik az evolúción keresztül valamilyen hajtóerő ami az anyagot versengésre bírja? Ez azt jelenti, hogy akkor elkezdhetünk más platformokat kialakítani hogy feltárjuk ezt az evolúciót. Képzeljék csak el, ha önfenntartó mesterséges életformát tudunk létrehozni, ez nemcsak az élet eredetéről árul el sokat -- hogy az univerzumnak nincs szüksége szénre, hogy éljen; bármit használhat -- akkor még egy lépéssel tovább mehetünk, és új technológiákat fejleszthetünk, mert akkor szoftver-irányítással programozhatjuk az evolúciót.
So imagine we make a little cell. We want to put it out in the environment, and we want it to be powered by the Sun. What we do is we evolve it in a box with a light on. And we don't use design anymore. We find what works. We should take our inspiration from biology. Biology doesn't care about the design unless it works. So this will reorganize the way we design things. But not only just that, we will start to think about how we can start to develop a symbiotic relationship with biology. Wouldn't it be great if you could take these artificial biological cells and fuse them with biological ones to correct problems that we couldn't really deal with? The real issue in cellular biology is we are never going to understand everything, because it's a multidimensional problem put there by evolution. Evolution cannot be cut apart. You need to somehow find the fitness function. And the profound realization for me is that, if this works, the concept of the selfish gene gets kicked up a level, and we really start talking about selfish matter.
Képzeljék el, hogy létrehozunk egy kis sejtet. Ki akarjuk ereszteni a külvilágba, és azt szeretnénk, hogy a Naptól kapja az energiát. Csak betesszük egy dobozba, ahol van fény és hagyjuk fejlődni. Így nem kell külön tervezéssel foglalkoznunk. Kiválasztjuk ami működik. Vegyünk példát a biológiáról. A biológiát nemigen érdekli a formatervezés, ha egyszer működik valami. Ez teljesen átalakítja majd ahogyan a dolgainkat megalkotjuk. De nemcsak azt, elkezdhetünk gondolkodni azon is, hogyan alakítsunk ki egy szimbiotikus viszonyt a biológiával. Milyen remek volna, ha ezeket a mesterséges biológiai sejteket összeilleszthetnénk a biológiaiakkal és megoldhatnánk olyan problémákat amikkel nem tudunk ma mit kezdeni? Lényeges aggály a sejtbiológiában, hogy soha nem fogunk mindent megérteni, mert az evolúció egy sokdimenziós probléma elé állít minket. Az evolúciót nem lehet feldarabolni. A rátermettség függvényét kell valahogy megtalálnunk. Számomra az alapvető felismerés az, hogyha ez itt működik, akkor az önző gén fogalma egy szinttel feljebb emelkedik, és komolyan elkezdhetünk az önző anyagról beszélni.
And what does that mean in a universe where we are right now the highest form of stuff? You're sitting on chairs. They're inanimate, they're not alive. But you are made of stuff, and you are using stuff, and you enslave stuff. So using evolution in biology, and in inorganic biology, for me is quite appealing, quite exciting. And we're really becoming very close to understanding the key steps that makes dead stuff come alive. And again, when you're thinking about how improbable this is, remember, five billion years ago, we were not here, and there was no life. So what will that tell us
Vajon mit jelent ez egy univerzumban, ahol most éppen mi vagyunk az anyag legmagasabb szerveződési formája? Önök székeken ülnek. Azok élettelenek, nem élők. De Önök is anyagból vannak, anyagot használnak, és az anyag a rabszolgájuk. Az, hogy az evolúciót kihasználhatnánk a biológiában és a szervetlen biológiában, nekem nagyon vonzó, izgalmas lehetőség. Egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy megértsük a legfontosabb lépéseket, amik a holt anyagot életre keltik. Mégegyszer, ha arra gondolnak, ez milyen valószínűtlen, ne feledjék, ötmilliárd évvel ezelőtt, nem voltunk itt, nem létezett az élet. Mit mondhat ez nekünk
about the origin of life and the meaning of life? But perhaps, for me as a chemist, I want to keep away from general terms; I want to think about specifics. So what does it mean about defining life? We really struggle to do this. And I think, if we can make inorganic biology, and we can make matter become evolvable, that will in fact define life. I propose to you that matter that can evolve is alive, and this gives us the idea of making evolvable matter.
az élet eredetéről és az élet értelméről? Bár nekem, mint kémikusnak talán azt -- mivel én távol tartanám magam az általánosságoktól, s inkább a részleteken gondolkodom; szóval mit jelent ez az élet definíciója szempontjából? Komolyan küzdünk ezen, hogy megcsináljuk. Azt hiszem, ha sikerül a szervetlen biológiát létrehozni, ha evolúció-képessé tesszük az anyagot, valójában az fogja definiálni az élet fogalmát. Azt állítom tehát Önöknek, hogy ami evolúció-képes, az él ezért dolgozunk az evolúció-képes anyag létrehozásán.
Thank you very much.
Köszönöm szépen!
(Applause)
(taps)
Chris Anderson: Just a quick question on timeline. You believe you're going to be successful in this project? When?
Chris Anderson: Csak egy gyors kérdés az időzítésről. Úgy gondolja, hogy sikerrel jár majd a próbálkozásuk? Mikor?
Lee Cronin: So many people think that life took millions of years to kick in. We're proposing to do it in just a few hours, once we've set up the right chemistry.
Lee Cronin: Sokan úgy gondolják, hogy az életnek több millió évre volt szüksége, hogy beinduljon. A mi ajánlatunk ugyanez, csak néhány óra alatt, ha sikerül összeraknunk a megfelelő kémiát hozzá.
CA: And when do you think that will happen?
CA: De mit gondol, mikor for ez megtörténni?
LC: Hopefully within the next two years.
LC: Remélhetőleg két éven belül.
CA: That would be a big story. (Laughter) In your own mind, what do you believe the chances are that walking around on some other planet is non-carbon-based life, walking or oozing or something?
CA: Az hatalmas sztori lenne. (nevetés) Az Ön elképzelése szerint, mit gondol, mi az esélye, hogy valahol egy másik bolygón valami nem szén-alapú élet mászkál, szivárog, vagy ilyesmi?
LC: I think it's 100 percent. Because the thing is, we are so chauvinistic to biology, if you take away carbon, there's other things that can happen. So the other thing that if we were able to create life that's not based on carbon, maybe we can tell NASA what really to look for. Don't go and look for carbon, go and look for evolvable stuff.
LC: Szerintem ez 100 százalék. Az a helyzet, hogy mi túlságosan biológia-soviniszták vagyunk, pedig ha elvesszük a szenet, más dolgok is történhetnek. A másik dolog hogyha létre tudunk hozni nem a szénre alapozott életet, talán meg tudjuk mondani a NASA-nak is, mire figyeljenek. Hogy ne a szenet keressék, hanem evolúcióra képes anyag után kutassanak.
CA: Lee Cronin, good luck. (LC: Thank you very much.)
CA: Lee Cronin, sok szerencsét! (LC: Nagyon szépen köszönöm!)
(Applause)
(taps)