So, for the first time in America's modern history, we have five generations interacting at work.
Amerika modern kori története során először egyszerre öt generáció dolgozik egyszerre.
The veterans, born between 1922 and 1943, are known as the Greatest Generation, the matures, the silents. They're known for their self-sacrifice, respect for authority and work as its own reward.
A veteránok 1922 és 1943 között születtek, ők az úgynevezett Legnagyobb Generáció, az érettek, a hallgatagok. Jellemző rájuk az önfeláldozás, a tekintélytisztelet, és örömüket lelik a munkavégzésben.
The boomers came shortly after, born between 1944 and 1960. This is a generation characterized by hard work. In fact, we can thank this generation for the term "workaholic." They appreciate competition, they love effective communication. And they're thinking towards retirement, if they haven't retired already.
Nem sokkal ezután, 1944 és 1960 között jött a baby boom generáció. Őrájuk a kemény munka jellemző. Róluk született a "workaholic", vagyis "munkamániás" kifejezés. Méltányolják a versengést, a hatékony kommunikáció hívei. És már fontolgatják a nyugdíjba vonulást, hacsak már meg nem tették.
Generation X is known as the lost generation the latchkey generation, born between 1961 and 1980. This is the smallest generation, sandwiched between boomers and the big millennials. More parents were divorced in this generation than any generation prior. They also were the first generation to tell us about work-life balance, and the first to really ask for that in the workplace.
Az X generáció, más néven az elveszett nemzedék, a "kulcsos gyerekek" 1961 és 1980 között születtek. Ez a legkisebb lélekszámú csoport, beékelődnek a baby boomos és a nagy ezredfordulós generáció közé. Több szülő vált el ebben a korszakban, mint korábban valaha is. Ők vetették fel elsőként a munka-magánélet egyensúlyának kérdését, és ők az elsők, akik ezt valóban el is várják a munkahelyükön.
And then millennials -- you know, the everybody-gets-a-ribbon generation -- born between 1981 and 2000. Never knew a time where technology wasn't present in the home. They're incredibly pragmatic, they're hopeful and they're determined. They think they're going to change the world, in fact, I believe they're going to do it. They might be a little bit idealistic sometimes, but in just the last several years, we've seen millennials overtake Generation X to be the most represented generation in the workforce. In fact, more than one in three people in the United States labor force is a millennial. And soon to join us there, Generation Z, born since 2000, our high school interns or soon to be high school graduates.
Aztán itt az ezredfordulós generáció – tudják, "minden gyerek kap egy díjat" – ők 1981 és 2000 között születtek. Ők már beleszülettek a technológia mindennapos jelenlétébe. Hihetetlenül gyakorlatiasak, bizakodók és elszántak. Hisznek abban, hogy megváltják a világot, egyébként szerintem is képesek rá. Időnként talán kicsit idealisták, de láttuk, hogy az ezredfordulósok az utóbbi pár évben már felülkerekednek az X generáción, amennyiben közülük kerül ki a legtöbb munkaerő. Tény, hogy az Egyesült Államokban háromból több mint egy munkavállaló ezredfordulós. És már nyakunkon a Z generáció, akik 2000 óta születtek. Ők most középiskolások, vagy hamarosan érettségiznek.
Now, if you open any internet browser, look at Amazon, search any of your favorite search engines, you might assume there's a literal war in the workplace, right? We see blog topics like "Seventeen reasons why millennials are the worst generation." And "Why baby boomers have ruined it for everybody." Or "Bridging the great generational divide." It's like turning into this "West Side Story," like, boomers come in one door, millennials come in another door, the lobby, they just fight with each other all day, complain, go home, do the same, come back to work, right?
Ha megnyitnak egy internetes böngészőt, mondjuk az Amazont, vagy legyen a kedvenc keresőmotorjuk, azt láthatják, hogy szó szerint háború folyik a munkahelyeken, nem? Efféle blogtémákat látunk: "17 érv, hogy az ezredfordulósoké a legrosszabb nemzedék." És: "Ezért rontottak el mindent a baby boomerek." Vagy: "A nagy generációs szakadék áthidalása." Kicsit olyan már, mint a West Side Story, a boomerek bejönnek az egyik ajtón, az ezredfordulósok meg a másik oldalról, egész nap hadakoznak egymással, siránkoznak, hazamennek, újra kezdik, másnap folytatják, igaz?
Well, so what if I told you these generations may not exist? I've been spending some time thinking about this and researching this, and fellow researchers and I aren't exactly sure that these generations are real. And in fact, if we can agree that these groups even exist, we certainly don't agree who belongs in them. And they span something like 20 years. So at whatever point in history, a one-year-old and a 20-year-old are said to share the same value system, to want the same things at work, to have the same stereotypes working for and against them. And in fact, different areas of the world define these generations differently. So we can't even compare generations across various areas of the world. And these stereotypes about each generation have, in a lot of ways, created this self-fulfilling prophecy, that people begin to act as if they're part of that generation because we've said out loud that generation is real. I'm not so sure that it is.
Mit szólnának, ha kijelenteném: ezek a generációk nem léteznek? Gondolkoztam ezen, kutatást is végeztem, sem kutatótársaim, sem én nem hisszük igazán, hogy ezek a generációk valóságosak. De még ha meg is egyeznénk abban, hogy léteznek ezek a csoportok, akkor sem jutnánk dűlőre abban, hogy kik tartoznak ide vagy oda. Egy generáció mintegy húsz évet ölel fel. Még hogy a történelem bármelyik pillanatában egy egyéves baba és egy húszéves fiatal ugyanazt az értékrendet vallaná, ugyanazon célokat tűzné ki a munkájában, ugyanazokért a sztereotípiákért vagy azok ellen küzdene! Az a helyzet, hogy a világ minden táján másképp határozzák meg e generációkat. Így még csak össze sem hasonlíthatjuk őket a világ eltérő tájain. Ezek a generációs beskatulyázások sok szempontból önbeteljesítő jóslatként működtek: az emberek nemzedékük tagjaként kezdtek viselkedni, mivel azt harsogtuk, hogy az a generáció valóságos. Nem vagyok én ebben biztos.
And in fact, this idea of generations has become deeply embedded in United States culture. When we talk generations, people know exactly what we're talking about. In fact, people have a lot of thoughts and feelings about each of these generations. And I'll tell you how I know this. I did the thing that every red-blooded American and pre-tenure academic does when they have a question. I Googled some stuff. And this is what I learned. Google is based on algorithms, and they provide you with commonly searched terms, or suggested hits, based on what other people are searching surrounding the same topic. And it gave me a really good sense of what people think about each of these generations. Take a look.
Ez a generációs elgondolás mélyen beivódott az Egyesült Államok kultúrájába. Amikor generációkról esik szó, mindenki pontosan tudja, miről beszélünk. Mindenki sok mindent gondol és érez az egyes nemzedékekkel kapcsolatban. Elmondom, honnan tudom. Én is azt tettem, amit minden belevaló amerikai és pályakezdő egyetemi oktató, ha kérdése merül fel. Kicsit rágugliztam. És rájöttem valamire. A Google algoritmusokon alapul, felkínálja a gyakran keresett kifejezéseket, vagy olyan találatokat ajánl, melyeket mások kerestek, ugyanahhoz a témához kapcsolódva. Ebből rájöttem, mi az általános közvélekedés az egyes generációkról. Nézzék csak.
I learned that baby boomers are conservative, that Americans think they're stupid. The worst generation, they're angry, apparently they're racist and they're so important. Looking at Generation X, I learned Generation X is a cynical group, they're angry, they're known as the lost generation -- we know this; they're the smallest generation. Apparently, they're stupid too.
Megtanultam, hogy a baby boomerek konzervatívok, az amerikaiak hülyének nézik őket. Ez a legrosszabb generáció: dühösek, nyilván rasszisták, és roppant fontosnak tartják magukat. Nézzük az X generációt, róluk azt tudtam meg, hogy cinikusok, dühösek, ők az úgynevezett elveszett generáció – hisz tudjuk: ők a legkisebb nemzedék. Naná, hogy ők is hülyék.
(Laughter)
(Nevetés)
And mostly, they're frustrated with baby boomers.
A baby boomerekkel van a legtöbb bajuk.
Alright, millennials, this is what I learned about us. So, we're obsessed with food.
Na és mit tudtam meg magunkról, az ezredfordulósokról? Az evés megszállottjai vagyunk.
(Laughter)
(Nevetés)
We're also stupid, ah! We're lazy, we're sensitive, we're fired, we're also hated, and we think we're important. And perhaps the most terrifying search result on the internet -- Generation Z is screwed.
Ja, és persze mi is hülyék vagyunk! Lusták, kényeskedők, lobbanékonyak, minket is utálnak, és azt hisszük, fontosak vagyunk. És talán ez a legrémesebb internetes keresési eredmény: a Z generáció zakkant.
(Laughter)
(Nevetés)
OK, so, for five years, I've been talking to leaders and followers across a wide variety of organizations. And this is what I've come to realize. Generations haven't become part of the conversation -- generations have become the conversation at work. What I've learned is that we're working under the assumption that those Google results are true. And so, what I think is that organizations are now desperate to figure out how to "manage" the multigenerational workplace. "Manage" it. We manage all sorts of things. We're preparing for this wave of millennials to come to work. So we prepare for hurricanes, right? We prepare to take the MCAT, we prepare for natural disasters. Why are we preparing for 23-year-olds to come to work?
Nos, öt éve számos szervezet vezetőinek és beosztottainak tartottam előadást. Elmondom, mire jutottam. A generációkat nem vonták be a párbeszédbe, maguk a generációk váltak beszédtémává. Rájöttem, abban a tévhitben élünk, hogy a Google-találatok hitelesek. Ezért azt gondolom, a szervezetek kétségbeesve igyekeznek kitalálni, hogyan "kezeljék" a többgenerációs munkahelyet. "Kezeljék". Mindent csak kezelünk. Felkészülünk arra, hogy hamarosan munkába áll az ezredfordulós hullám. Felkészülni a hurrikánra szoktunk, ugye? Meg az orvosi egyetemi felvételire és a természeti katasztrófákra. Miért is készülünk fel arra, hogy 23 évesek munkába állnak?
(Laughter)
(Nevetés)
I've talked to these organizations, and I've heard amazing things that they're doing to create a workspace for everybody to get along and to have autonomy and to feel like they're thriving. But I've also heard some really incredibly harebrained ideas about how to navigate the multigenerational workplace. Are you ready? This is what I saw. I visited an organization, and they adopted this idea that if you can see it, you can be it. A really important concept. But I think they blew it. The put pictures on the walls of the ideal multigenerational workplace, because if you can see it, you can be it.
Beszélgettem ezekkel a szervezetekkel, és lenyűgözve hallgattam, mi mindent elkövetnek azért, hogy olyan munkakörnyezetet teremtsenek, ahol mindenki jól kijön egymással, hogy függetlenek legyenek, és úgy érezzék, sikeresek. Hallottam azonban hajmeresztő ötleteket is arról, hogyan kell irányítani sokgenerációs munkahelyet. Készen állnak? Ezt láttam. Jártam egy szervezetnél, ők azt az elvet vallották, hogy amit látsz, azzá válsz. Nagyon fontos alapelv. De szerintem elrontották. Teleaggatták a falakat az ideális sokgenerációs munkahelyi képeivel, mert "amit látsz, azzá válsz."
(Laughter)
(Nevetés)
Or like this one.
Vagy nézzék ezt.
(Laughter)
(Nevetés)
Like, I don't even want to work here.
Hát, én bizony nem akarok itt dolgozni.
(Laughter)
(Nevetés)
You don't get to wear color here, apparently, and HR seriously has problems with people jumping in heels, I promise you that, OK? I talked to an organization who recently decided against putting a ball pit in the break room because that's how you retain millennials. We're 30, not three.
Világos, hogy itt nem szokás színesbe öltözni, és a személyzetisnek biztos van problémája a tűsarkúban szökdécselő kollégákkal, a nyakamat teszem rá. Beszéltem egy szervezettel, akik nemrég elhatározták, hogy labdamedencét állítanak fel a rekreációs szobában, ezzel akarják ott tartani az ezredfordulósokat. Harmincévesek vagyunk, nem három.
(Laughter)
(Nevetés)
And in fact, I know a young, at the time, millennial, who was told that if she wanted people to take her seriously, just because she was a millennial, she would have to do this -- wear shoulder pads. Yes. People younger than her and older than her wouldn't take her seriously unless she wore shoulder pads. Straight-out-of-the-80s, can't-even-buy-them-anywhere shoulder pads. This young woman had two graduate degrees. This young woman was me. And this is the best we came up with? How to navigate the multigenerational workplace ... is shoulder pads?
Egyébként ismerek egy fiatal nőt, ő is ezredfordulós, akinek azt mondták: ha azt akarja, hogy komolyan vegyék, csak mert ezredfordulós, ezért tennie kell valamit – hordjon válltömést. Bizony ám! Sem a nála fiatalabbak, sem az idősebbek nem veszik őt komolyan, csak akkor, ha válltömést hord. Harminc-éve-elavult, már-sehol-nem-kapható válltömést. Két diplomája van. Ez az ifjú hölgy én voltam. És ez minden, amit fel tudunk mutatni? Hogyan irányítsuk a sokgenerációs munkahelyet... válltöméssel?
(Laughter)
(Nevetés)
So, this is also what I've learned talking to organizations that employ a wide range of people of various ages. We are so much more similar than we are different. And we're hearing this consistently. People want work that matters, they want flexibility, they want support, they want appreciation, they want better coffee. But none of these things are tied to a generation. Now, sure, we see small differences in what people want. We know 20-year-olds and 60-year-olds go home and do different things. They have different values. At least when it comes to things happening outside of work.
Ezt is megtanultam, amikor olyan szervezetekkel beszélgettem, amelyek széles körben alkalmaznak különböző életkorú dolgozókat. Sokkal több köztünk a hasonlóság, mint a különbség. És folyton ezt halljuk. Mindenki értelmes munkát szeretne, az emberek szeretik a rugalmasságot, támogatást akarnak, megbecsülést, és jó kávét. De ezek minden generációnak fontosak. Jó, biztos vannak kisebb eltérések abban, hogy ki mit szeretne. Tudjuk, hogy a huszonévesek és hatvanasok más-más módon töltik szabadidejüket. Eltérő az értékrendjük. Legalábbis ha a munkán kívüli világ kerül szóba.
But I think what's happened is that this focus on generational cohorts, these groups of people, has created a space where we just forgot that people are people. And to know who they really are, who we really work with, we have to figure out how to better navigate this multigenerational workplace than ball pits. Call me one of those idealist millennials, but I think we can get there. And I don't think the idea is too terribly difficult.
De szerintem az történt, hogy ez a generációs megkülönböztetés, az emberek beskatulyázása olyan környezetet teremtett, ahol épp csak azt felejtettük el, hogy minden ember ember. Ahhoz, hogy megtudjuk, kik ők valójában, kikkel dolgozunk együtt, a sokgenerációs munkahely irányításához jobb módszert kell találnunk a labdamedencénél. Mondhatják, én is csak egy idealista "milli" vagyok, de megoldhatónak tartom. És nem hinném, hogy túlzottan elrugaszkodott elgondolás lenne.
What if we radically, simply, not easily, meet people where they are? Individualize our approach. I've never met a generation. I've had a lot of conversations with people who happened to identify with a specific generational cohort. I know that 80-year-olds text message and 23-year-olds crochet blankets. None of these things are stereotypical of that generation, right?
Mi lenne, ha alapvetően, egyszerűen, nem félvállról véve megismernénk, hogy milyenek az emberek valójában? Egyedi megközelítésre van szükség. Sosem találkoztam generációval. Emberekkel beszélgettem sokat, akik történetesen bizonyos generációs csoportokba tartoztak. Ismerek sms-ező nyolcvanast, és 23 éves horgolt takarós embert. Egyikük sem sztereotip figurája a saját nemzedékének, ugye?
Nilofer Merchant -- she's a thought leader in innovation -- she tells us we have to meet people in their onlyness, that is, that spot in the world where only we stand, as a function of our unique history, our experiences and our hopes. But this requires flexibility and curiosity.
Nilofer Merchant – elismert innovációs szakértő – azt mondja, mindenkit a maga egyediségében kell megismerni, ez pedig a világnak az a pontja, ahol csak mi állunk, egyedi történetünk, élményeink és reményeink függvényében. Ehhez azonban rugalmasság és nyitottság szükséges.
And what happens when we meet people in their onlyness, only the spot in the world that they stand, we learn that that boomer who is just acting "angry" at work all the time is scared. Because he's worked every day since he was 16 years old, and on a Monday, sooner than he can imagine, he'll never go to work again. He's got plans. It's going to take like a week and a half to do all the things on that retirement list. But then what? What if we give a little bit of grace to the person that might be a little scared?
És amikor egyediségükben ismerjük meg az embereket, a világnak egyetlen pontját, ahol ők állnak, rájövünk, hogy az a boomer, aki mindig "dühösen" dolgozik, valójában rémült. Tizenhat éves kora óta ugyanis minden napot végigdolgozott, és egyik hétfőn, előbb, mint gondolná, már nem megy többé dolgozni. Vannak tervei. De másfél hét elég lesz rá, hogy nyugdíjas teendőinek listáján mindent kipipáljon. És aztán mi lesz? Mi lenne, ha kicsit megértőbbek lennénk valakivel, aki esetleg kicsit rémült?
Or that Generation X-er who has four drop-offs, three kids, two hands, and is just trying to keep the wheels on the bus. Sure, maybe she's a little aloof at work. Maybe she's a little independent, maybe she's exhausted. Or that millennial who asks for a raise after two months because they're "entitled?" Well, maybe it's because that generation has more debt than any generation before them, coming out of college, and they just need the money to keep going, to pay rent.
Vagy nézzük azt az X generációst, akit négyszer leépítettek, három gyereke van és két keze, és épp azon fáradozik, hogy ne csússzon szét teljesen. Persze, hogy kicsit távolságtartó a munkahelyén. Talán kicsit független, talán kimerült. Vagy az az ezredfordulós, aki két hónap után fizetésemelést kér, mert az neki "jár"? Nos, talán csak azért, mert generációjának több az adóssága, mint előttük bárkinek, és friss diplomásként szükségük van pénzre, hogy fenntartsák magukat, fizessék a részleteket.
And suddenly, when you meet people in their onlyness, that spot in the world only they stand, we're not talking about a generation anymore. We're talking about Jim or Jen or Candice. And so here's my challenge to us. Pick a person, just one, and explore their onlyness. And then learn. And then in the moments where it's appropriate, teach. And figure out what they bring to work that no one else can bring to work, because that's what makes work richer. And then do it again. And do it again. And then some day, we're not working with generations anymore. We're working with people.
És egyszer csak, amikor egyediségükben ismerjük meg az embereket, azon a ponton, ahol csak ők helyezkednek el, többé nem esik szó generációkról. Csak Jóskáról, Julcsiról vagy Klaudiáról beszélünk. Ez hát az én kihívásom mindannyiunkhoz. Válasszanak ki valakit, csak egyet, és fedezzék fel egyediségét. Aztán tanuljanak belőle. Majd a megfelelő pillanatokban adják tovább az új tudást. Fedezzék fel, milyen egyedi tartalmat hoznak magukkal, ugyanis ettől lesz gazdagabb a munka. Aztán kezdjék elölről. Aztán megint. És eljön az a nap, amikor már nem generációkkal dolgozunk együtt. Hanem emberekkel.
And so to really understand the beauty of the multigenerational workplace, I think we just have to meet people where they are. And that doesn't require that we unpack and live there with them. But we might find, at least on occasion, it's a beautiful place to visit. And so I think there's just no need to argue about which generation is the most angry or the most entitled or the most so obsessed with food. We all come to the classroom, to work, back to our homes, a little bit tired and a little bit tattered sometimes. Maybe let's just do our best to humbly meet people where they are, how they show up that day, generation and all. And in those moments where it can feel a little bit like intergenerational warfare, I think we can at least all agree that shoulder pads aren't the solution.
És ahhoz, hogy tényleg megértsük a sokgenerációs munkahely szépségét, bőven elég, ha megismerjük, hogy milyenek az emberek valójában. Semmi szükség arra, hogy csomagoljunk, és odaköltözzünk hozzájuk. De megeshet, legalábbis néha, hogy szép kirándulás lesz belőle. Tehát szerintem semmi szükség arra, hogy azon vitázzunk, melyik generáció a legdühösebb, melyik a legelhivatottabb, melyik zabál a legtöbbet. Mind jártunk iskolába, munkába, onnan haza, kicsit elfáradva, és időnként kicsit leharcoltan. Tegyünk meg mindent, hogy megértsük az embereket, nézzük, hogy milyenek aznap, a generációjuk és ők maguk. És azokban a percekben, amikor generációs háborúnak tűnik az egész, abban szerintem mind egyetérthetünk, hogy a válltömés nem megoldás.
(Laughter)
(Nevetés)
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)