(Applause) I want to talk to you a little bit about user-generated content. I'm going to tell you three stories on the way to one argument that's going to tell you a little bit about how we open user-generated content up for business. So, here's the first story.
(Taps) A felhasználók által létrehozott tartalmakról szeretnék egy kicsit beszélni Önöknek. Mielőtt rátérnék az érvelésre, három olyan rövid történetet fogok elmesélni Önöknek amelyek arról szólnak, hogy hogyan lehet vállalkozási célokra használni a felhasználók által létrehozott tartalmat. Az első történet tehát.
1906. This man, John Philip Sousa, traveled to this place, the United States Capitol, to talk about this technology, what he called the, quote, "talking machines." Sousa was not a fan of the talking machines. This is what he had to say. "These talking machines are going to ruin artistic development of music in this country. When I was a boy, in front of every house in the summer evenings, you would find young people together singing the songs of the day, or the old songs. Today, you hear these infernal machines going night and day. We will not have a vocal chord left," Sousa said. "The vocal chords will be eliminated by a process of evolution as was the tail of man when he came from the ape."
1906-ban járunk. Ez az ember, John Philip Sousa, elment ide, az Egyesült Államok kapitóliumába, hogy erről, az általa - idézem - "beszélő gépeknek" nevezett technológiáról beszéljen. Sousa nem rajongott a beszélő gépekért. A következőket fejtette ki: "A beszélő gépek tönkre fogják tenni országunk zenéjének művészi fejlődését. Gyermekkoromban a fiatalok a nyári estéken kiültek a saját portájuk elé és korabeli, vagy még régebbi dalokat énekelgettek. Ma viszont e pokoli masinák zsivaját halljuk, éjjel-nappal. Idővel még a hangszálaink is elsorvadnak!" Eltünteti őket az evolúciós fejlődés, ahogyan a majmok farka is eltűnt, midőn emberré váltak.
Now, this is the picture I want you to focus on. This is a picture of culture. We could describe it using modern computer terminology as a kind of read-write culture. It's a culture where people participate in the creation and the re-creation of their culture. In that sense, it's read-write. Sousa's fear was that we would lose that capacity because of these, quote, "infernal machines." They would take it away. And in its place, we'd have the opposite of read-write culture, what we could call read-only culture. Culture where creativity was consumed but the consumer is not a creator. A culture which is top-down, owned, where the vocal chords of the millions have been lost.
Ez az a kép, amire szeretném, hogy összpontosítsanak. Ez a kép jeleníti meg azt a kultúrát, amit - modern informatikai szakkifejezéssel élve - írható-olvasható kultúrának nevezhetünk. Olyan kultúra, amelyben az emberek részt vesznek saját kultúrájuk meg- és újraalkotásában, ebben az értelemben írható-olvasható kultúra. Sousa pedig attól tartott, hogy e képességünket veszítjük el ezen - idézem - "pokoli masinák" miatt. Megfosztanak e képességünktől, így írható-olvasható kultúránk az ellenkezőjébe fordul, és idővel csak olvasható kultúrává válik. Olyan kultúrává, ahol a kreativitást fogyasztják ugyan, a fogyasztó azonban nem válik alkotóvá. Felülről lefelé alakított kultúrává válik, amelyben emberek millióit megfosztották hangszálaiktól.
Now, as you look back at the twentieth century, at least in what we think of as the, quote, "developed world" -- hard not to conclude that Sousa was right. Never before in the history of human culture had it been as professionalized, never before as concentrated. Never before has creativity of the millions been as effectively displaced, and displaced because of these, quote, "infernal machines." The twentieth century was that century where, at least for those places we know the best, culture moved from this read-write to read-only existence.
Visszatekintve a XX. századra, legalábbis az általunk "fejlett világnak" tekintett területeken bekövetkezett fejleményekre, nem nehéz belátni, hogy Sousának igaza volt. Az emberiség történelme során a kultúra még soha nem volt ilyen mértékben koncentrált, professzionalizált. Emberek millióinak kreativitását még soha nem söpörték ilyen hatékonyan a szőnyeg alá, nem zárták ki a kultúra világából e "pokoli masinák" miatt. Pontosan a XX. század folyamán, - legalábbis az általunk leginkább ismert területeken - mozdult el a kultúra az írható-olvasható terrénumából a csak olvasható irányába.
So, second. Land is a kind of property -- it is property. It's protected by law. As Lord Blackstone described it, land is protected by trespass law, for most of the history of trespass law, by presuming it protects the land all the way down below and to an indefinite extent upward. Now, that was a pretty good system for most of the history of the regulation of land, until this technology came along, and people began to wonder, were these instruments trespassers as they flew over land without clearing the rights of the farms below as they traveled across the country? Well, in 1945, Supreme Court got a chance to address that question.
A második történet. Az ingatlan a tulajdonjog egyik tárgya, és azt a törvény védi. Lord Blackstone szerint az ingatlanok birtokvédelme a birtokvédelmi jogtörténet túlnyomó hányadában korlátlanul kiterjedt mind lefelé, mind felfelé. Ez a rendszer a történelem nagy részében egészen kiválóan működött ennek a technológiának a megjelenéséig, míg fel nem merült a kérdés, hogy ezek a gépek vajon birtokot sértenek-e amint átrepülnek a föld fölött, az alattuk elterülő farmok tulajdonosainak engedélye nélkül, ahogy az országon átrepülnek? A Legfelsőbb Bíróságnak 1945-ben nyílt alkalma e kérdéssel foglalkozni.
Two farmers, Thomas Lee and Tinie Causby, who raised chickens, had a significant complaint because of these technologies. The complaint was that their chickens followed the pattern of the airplanes and flew themselves into the walls of the barn when the airplanes flew over the land. And so they appealed to Lord Blackstone to say these airplanes were trespassing. Since time immemorial, the law had said, you can't fly over the land without permission of the landowner, so this flight must stop. Well, the Supreme Court considered this 100-years tradition and said, in an opinion written by Justice Douglas, that the Causbys must lose. The Supreme Court said the doctrine protecting land all the way to the sky has no place in the modern world, otherwise every transcontinental flight would subject the operator to countless trespass suits. Common sense, a rare idea in the law, but here it was. Common sense -- (Laughter) -- Revolts at the idea. Common sense.
Thomas Lee és Tinie Cosby, két csirketenyésztő, súlyos panaszt nyújtott be az ilyen technológiák miatt. Kifogásolták, hogy csirkéik - a repülőgépek útját követve - egyenesen a pajtáik falainak csapódnak minden alkalommal, amint egy repülő elrepül a földjeik felett. Kérték tehát Lord Blackstone-t, hogy állapítsa meg a repülőgépek által megvalósított jogsérelmet. Érvelésük szerint a jog az idők kezdete óta kimondja, hogy nem lehet a föld fölött a tulajdonos engedélye nélkül repülni, ennek a röpködésnek tehát véget kell vetni. A Legfelsőbb Bíróság értelmezte e több százéves hagyományt Douglass bíró pedig véleményében kifejtette, hogy Cosbyék álláspontja helytelen. A Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy az ingatlanokat vertikálisan minden irányban korlátlanul védelmező joggyakorlatnak nincs helye a modern világban, különben minden transzkontinentális járat üzemeltetője ellen végtelen számú pert lehetne indítani. A józan ész - mily ritka szó a jogtudományban, és tessék! - a józan ész (nevetés) ezt nem viselné el - a józan ész.
Finally. Before the Internet, the last great terror to rain down on the content industry was a terror created by this technology. Broadcasting: a new way to spread content, and therefore a new battle over the control of the businesses that would spread content. Now, at that time, the entity, the legal cartel, that controlled the performance rights for most of the music that would be broadcast using these technologies was ASCAP. They had an exclusive license on the most popular content, and they exercised it in a way that tried to demonstrate to the broadcasters who really was in charge. So, between 1931 and 1939, they raised rates by some 448 percent, until the broadcasters finally got together and said, okay, enough of this. And in 1939, a lawyer, Sydney Kaye, started something called Broadcast Music Inc. We know it as BMI. And BMI was much more democratic in the art that it would include within its repertoire, including African American music for the first time in the repertoire. But most important was that BMI took public domain works and made arrangements of them, which they gave away for free to their subscribers. So that in 1940, when ASCAP threatened to double their rates, the majority of broadcasters switched to BMI. Now, ASCAP said they didn't care. The people will revolt, they predicted, because the very best music was no longer available, because they had shifted to the second best public domain provided by BMI. Well, they didn't revolt, and in 1941, ASCAP cracked. And the important point to recognize is that even though these broadcasters were broadcasting something you would call second best, that competition was enough to break, at that time, this legal cartel over access to music.
A harmadik történet. Az internet megjelenése előtt a tartalomszolgáltatókat fenyegető legutóbbi veszedelmet ez a technológia: a műsorszórás jelentette. A tartalomterjesztés új formájának megjelenésével új harc indult a tartalmak terjesztését biztosító iparág irányításának megszerzéséért. Akkoriban egy jogi kartell, az ASCAP [Amerikai Zeneszerzők, Írók és Kiadók Szövetsége] ellenőrizte a műsorszórás útján terjesztett zeneművek jelentős részének előadói jogait, és kizárólagos felhasználási engedéllyel rendelkezett a legnépszerűbb tartalmak felett; mindezt úgy gyakorolta, hogy megpróbálta éreztetni is a műsorszórókkal, hogy ki is uralja a terepet. Így tehát 1931 és 1939 között a jogdíjakat közel 448%-os mértékben emelte meg, míg a műsorszóróknak elegük nem lett, és össze nem fogtak az ASCAP ellen. A jogász Sydney Kaye 1939-ben létrehozott egy Broadcast Music Incorporated nevű szervezetet - röviden BMI. Művészi szempontból a BMI demokratikusabb szervezet volt, és olyan - többek között afro-amerikai - zenét is felvett a repertoárjába, amit korábban nem sugároztak. Mindenekelőtt azonban, a BMI beszerzett a szerzői jogi oltalom alól felszabadult műveket, amelyeket ingyenesen adtak tovább a felhasználóknak. 1940-ben tehát - mikor az ASCAP kétszeresére akarta emelni a jogdíjak mértékét - a műsorszórók többsége átpártolt a BMI-hoz. Az ASCAP széttárta karjait, mondván, csak nyugodtan, az emberek úgyis lázadni fognak, mivel a legjobb zenék nem lesznek elérhetők, mert átálltak a BMI által nyújtott második legjobb, szabadon felhasználható zenére. Az emberek viszont nem lázadtak, az ASCAP pedig 1941-ben feloszlott. Fontos észrevenni, hogy akkoriban - jóllehet ezek a műsorsugárzók olyasvalamit sugároztak, amit másodrendűnek hívhatnánk -, ez a verseny is elég volt ahhoz, hogy ezt a zenepiacot uraló jogi kartellt megtörje.
Okay. Three stories. Here's the argument. In my view, the most significant thing to recognize about what this Internet is doing is its opportunity to revive the read-write culture that Sousa romanticized. Digital technology is the opportunity for the revival of these vocal chords that he spoke so passionately to Congress about. User-generated content, spreading in businesses in extraordinarily valuable ways like these, celebrating amateur culture. By which I don't mean amateurish culture, I mean culture where people produce for the love of what they're doing and not for the money. I mean the culture that your kids are producing all the time. For when you think of what Sousa romanticized in the young people together, singing the songs of the day, of the old songs, you should recognize what your kids are doing right now. Taking the songs of the day and the old songs and remixing them to make them something different. It's how they understand access to this culture. So, let's have some very few examples to get a sense of what I'm talking about here.
Megvan tehát a három történet. Következzék az érvelés. Álláspontom szerint az internet tevékenységének megértésével kapcsolatos legfontosabb kérdés az, hogy az internet lehetőséget teremt a Sousa által idealizált írható-olvasható kultúra feltámasztására. A digitális technológia lehetőséget ad, hogy életet leheljünk a hangszálakba, amelyekről Sousa oly nagy szenvedéllyel beszélt a kongresszus előtt. Az üzleti világba ilyen rendkívül értékes csatornákon betüremkedő, a felhasználók által létrehozott tartalom, az amatőr kultúra valóságos ünneplése! Amatőr alatt itt nem kontármunkát értek, hanem olyan kultúrát, amelyben az emberek szenvedélyből alkotnak, nem pedig pénzért. Azt a kultúrát értem, amit a gyermekeink folyamatosan hoznak létre. Vegyük észre, hogy pontosan azt teszik ma a mi gyermekeink, amit Sousa az együtt üldögélő, régi dalokat éneklő fiatalok csoportjának képében idealizált. Fogják a kortárs és a régi dalokat, és átformálják, remixelik őket, hogy valami mást hozzanak létre. Számukra ezt jelenti a kultúrához való hozzáférés. Hadd mutassak néhány példát, hogy érzékeltessem, miről is beszélek.
Here's something called Anime Music Video, first example, taking anime captured from television re-edited to music tracks. (Music) This one you should be -- confidence. Jesus survives. Don't worry. (Music) (Laughter) And this is the best. (Music) My love ... There's only you in my life ... The only thing that's bright ... My first love ... You're every breath that I take ... You're every step I make ... And I .... I want to share all my love with you ... No one else will do ... And your eyes ... They tell me how much you care ... (Music) So, this is remix, right? (Applause) And it's important to emphasize that what this is not is not what we call, quote, "piracy." I'm not talking about nor justifying people taking other people's content in wholesale and distributing it without the permission of the copyright owner. I'm talking about people taking and recreating using other people's content, using digital technologies to say things differently. Now, the importance of this is not the technique that you've seen here. Because, of course, every technique that you've seen here is something that television and film producers have been able to do for the last 50 years. The importance is that that technique has been democratized. It is now anybody with access to a $1,500 computer who can take sounds and images from the culture around us and use it to say things differently. These tools of creativity have become tools of speech. It is a literacy for this generation. This is how our kids speak. It is how our kids think. It is what your kids are as they increasingly understand digital technologies and their relationship to themselves.
Itt van egy anime zenés videó például, amelyben televízióból felvett anime rajzfilmet láthatunk hangfelvétellel szinkronizálva, átszerkesztve. (zene) Ebben a filmben - bízzanak benne - Jézus túléli. Nyugalom. (Zene: Gloria Gaynor - I Will Survive) (nevetés) És ez a legjobb! (Zene: Lionel Ritchie és Diana Ross - Endless Love [Végtelen Szerelem]) My love... (Kedvesem...) There's only you in my life... (Rólad szól az életem...) The only thing that's bright... (Beragyogja a szerelmed...) My first love... (Ó, egyetlenem...) You're every breath that I take... (Te vagy minden lélegzetem...) You're every step I make... (Ott vagy minden léptemben...) And I... (Kedvesem...) I want to share all my love with you... (Neked adnám a szívemet...) No one else will do... (Senki másnak, csak neked...) And your eyes... (A tekinteted) They tell me how much you care... (Elmondja, hogy szeretsz...) (zene) Ez tehát a remix. (taps) Fontos hangsúlyoznunk, hogy ez nem az úgynevezett "kalózkodás". Nem gondolom, és nem is próbálom igazolni, hogy emberek nagykereskedelmi mértékben elvegyék mások tartalmait és a jogosultak engedélye nélkül terjesszék azokat! Arról beszélek, amikor az emberek fogják mások tartalmait, és digitális technikákkal átalakítják azokat, hogy valami mást hozzanak létre. A kérdés fontossága nem az itt bemutatott technológiákban rejlik. Minden módszer, amit az imént mutattam Önöknek, már legalább 50 éve elérhető a televíziós film és műsorgyártók számára. Az igazán fontos aspektus az, hogy a technológia demokratizálódott, hiszen bárki - egy 1.500 USD értékű számítógép segítségével - kiemelhet dalokat, képeket a minket körülvevő kultúrából és felhasználhatja azokat, hogy valami újat mondhasson. Az ilyen kreatív eszközök a kommunikációnk részeivé váltak, és e generáció író-olvasó készségét jelentik. Így beszélnek és gondolkodnak a gyermekeink, ezt csinálják, amint egyre inkább megértik a digitális technológiákat és saját magukkal meglévő kapcsolatukat.
Now, in response to this new use of culture using digital technologies, the law has not greeted this Sousa revival with very much common sense. Instead, the architecture of copyright law and the architecture of digital technologies, as they interact, have produced the presumption that these activities are illegal. Because if copyright law at its core regulates something called copies, then in the digital world the one fact we can't escape is that every single use of culture produces a copy. Every single use therefore requires permission; without permission, you are a trespasser. You're a trespasser with about as much sense as these people were trespassers. Common sense here, though, has not yet revolted in response to this response that the law has offered to these forms of creativity. Instead, what we've seen is something much worse than a revolt. There's a growing extremism that comes from both sides in this debate, in response to this conflict between the law and the use of these technologies.
A digitális technológiák ilyen újszerű felhasználásán alapuló kultúra feltámadása kapcsán azonban a jog nem éppen józan ésszel üdvözölte Sousa ideálját, sőt, a szerzői jog és a digitális technológiák egymással összekapcsolva, együttműködve, azt a meggyőződést alakították ki, hogy e tevékenységek jogellenesek. Ennek alapja, hogy a szerzői jog alapvetően a művekről történő másolatok készítését szabályozza, a digitális világban pedig minden egyes felhasználás szükségszerűen másolatok készítésével jár. Minden egyes felhasználáshoz engedélyre van szükség; engedély nélkül jogot sértünk. Jogsértők vagyunk tehát, aminek körülbelül annyi értelme van, mint annak, hogy ezek a gépek jogsértők voltak. A jog által a kreativitás ily formáira adott reakció kapcsán azonban a józan ész - ezúttal - mindeddig nem háborgott. Ami történt viszont, az sokkal rosszabb, mint a háborgás. A jog és e technológiák felhasználása közötti vitában a konfliktus következtében mindkét oldalon megerősödtek a szélsőségek.
One side builds new technologies, such as one recently announced that will enable them to automatically take down from sites like YouTube any content that has any copyrighted content in it, whether or not there's a judgment of fair use that might be applied to the use of that content. And on the other side, among our kids, there's a growing copyright abolitionism, a generation that rejects the very notion of what copyright is supposed to do, rejects copyright and believes that the law is nothing more than an ass to be ignored and to be fought at every opportunity possible. The extremism on one side begets extremism on the other, a fact we should have learned many, many times over, and both extremes in this debate are just wrong. Now, the balance that I try to fight for, I, as any good liberal, try to fight for first by looking to the government. Total mistake, right? (Laughter)
Az egyik fél különböző technikákat fejleszt - egy újat nemrég jelentettek be - amely lehetővé teszi, hogy a YouTube-hoz hasonló oldalakról automatikusan eltávolítsanak bármilyen tartalmat, amely szerzői jogi oltalom alá tartozó tartalommal bír, függetlenül attól, hogy mennyire tekinthető tisztességesnek az adott tartalom felhasználása. A másik oldalon, gyermekeink körében egyre erősödik a szerzői jogi abolícionizmus, egy egész generáció utasítja el magának a szerzői jognak még a fogalmát is, elutasítják a szellemi alkotások jogát, és a jogot teljes egészében szamárságnak nézik, amit figyelmen kívül kell hagyni, és amellyel minden lehetséges fórumon szembe kell szállni. A szélsőségesség szélsőségességet szül, olyan tény ez, amit a történelem során már számos esetben tapasztalhattunk, e vitában pedig mindkét szélsőség téved. Az arany középút elérése érdekében - mint minden jó liberális - először is az államszervezethez fordultam. Hatalmas hiba! (nevetés)
Looked first to the courts and the legislatures to try to get them to do something to make the system make more sense. It failed partly because the courts are too passive, partly because the legislatures are corrupted, by which I don't mean that there's bribery operating to stop real change, but more the economy of influence that governs how Congress functions means that policymakers here will not understand this until it's too late to fix it. So, we need something different, we need a different kind of solution. And the solution here, in my view, is a private solution, a solution that looks to legalize what it is to be young again, and to realize the economic potential of that, and that's where the story of BMI becomes relevant. Because, as BMI demonstrated, competition here can achieve some form of balance. The same thing can happen now. We don't have a public domain to draw upon now, so instead what we need is two types of changes.
A bíróságokhoz és a jogalkotókhoz fordultam, hogy rávegyem őket, tegyenek valamit a rendszer értelmesebbé, életszerűbbé tételéért. Kísérletem részben a bíróságok passzivitása, részben a jogalkotók korrumpáltsága miatt fulladt kudarcba - és itt nem arra célzok, hogy vesztegetések állnának az igazi változások útjában, sokkal inkább a kongresszus működését befolyásoló gazdasági érdekekre, amelyek miatt a politikusok fel sem fogják a problémát, amíg túl késő nem lesz! Valami újra van szükségünk, egy másik megoldásra. A megoldás itt, azt hiszem, a magánszféra kezében van, egy olyan megoldás, amely legalizálja e megfiatalodó területet és felismeri az abban rejlő gazdasági lehetőségeket; itt válnak fontossá megint a BMI történetének tapasztalatai. A BMI esetében láthattuk, hogy a versenyhelyzet akár valamiféle egyensúlyhoz is vezethet - és ugyanez következhet be most is. Mivel most nem állnak rendelkezésre a védelem alól felszabadult művek, két típusú változásra van szükségünk.
First, that artists and creators embrace the idea, choose that their work be made available more freely. So, for example, they can say their work is available freely for non-commercial, this amateur-type of use, but not freely for any commercial use. And second, we need the businesses that are building out this read-write culture to embrace this opportunity expressly, to enable it, so that this ecology of free content, or freer content, can grow on a neutral platform where they both exist simultaneously, so that more-free can compete with less-free, and the opportunity to develop the creativity in that competition can teach one the lessons of the other.
Egy - a művészek, alkotók fogadják el az elképzelést; tegyék szabadabban elérhető műveiket. Mondhatják például, hogy műveik szabadon felhasználhatók nem kereskedelmi, amatőr jellegű célokra, a kereskedelmi célú felhasználás azonban engedélyköteles. Kettő - olyan vállalkozásokra van szükség, amelyek az írható-olvasható kultúra köréből nőnek ki és kifejezetten elfogadják, lehetővé teszik az ilyen felhasználásokat, így a szabad - vagy szabadabb - tartalmak köre semleges platformon bővülhet, és létezhet egymás mellett párhuzamosan úgy, hogy a szabadabb tartalom versenghet a kevésbé szabaddal, és a kreativitás fejlődése e verseny során egyaránt taníthat egyet s mást, mindkét félnek.
Now, I would talk about one particular such plan that I know something about, but I don't want to violate TED's first commandment of selling, so I'm not going to talk about this at all. I'm instead just going to remind you of the point that BMI teaches us. That artist choice is the key for new technology having an opportunity to be open for business, and we need to build artist choice here if these new technologies are to have that opportunity. But let me end with something I think much more important -- much more important than business. It's the point about how this connects to our kids. We have to recognize they're different from us. This is us, right? (Laughter) We made mixed tapes; they remix music. We watched TV; they make TV.
Szeretnék ejteni pár szót az egyik ilyen konkrét tervről, amelyet valamelyest ismerek, nem szeretném azonban megsérteni a TED marketingtilalomról szóló első parancsolatát, így inkább hallgatok. Emlékeztetem Önöket azonban, hogy a BMI leckéje mire tanított bennünket: arra, hogy a művészek döntése a kulcs ahhoz, hogy az új technológiák esélyt kapjanak a piacon, ezért a művészek ilyen irányú döntéseit kell erősítsük, ha esélyt szeretnénk adni az új technológiáknak. Előadásomat hadd zárjam egy másik, a gazdasági vonatkozásnál sokkal fontosabb gondolattal. Vajon milyen hatással van mindez a gyermekeinkre? Tudomásul kell vennünk, hogy mások, mint mi. Ezek vagyunk mi, nem igaz? (nevetés) Mi kazettákat cserélgettünk, ők zenét kevernek. Mi tévét néztünk, ők műsort szerkesztenek.
It is technology that has made them different, and as we see what this technology can do, we need to recognize you can't kill the instinct the technology produces. We can only criminalize it. We can't stop our kids from using it. We can only drive it underground. We can't make our kids passive again. We can only make them, quote, "pirates." And is that good? We live in this weird time. It's kind of age of prohibitions, where in many areas of our life, we live life constantly against the law. Ordinary people live life against the law, and that's what I -- we are doing to our kids. They live life knowing they live it against the law. That realization is extraordinarily corrosive, extraordinarily corrupting. And in a democracy, we ought to be able to do better. Do better, at least for them, if not for opening for business. Thank you very much. (Applause)
A technológia teszi őket mássá, így látván, mire képes a technológia, tudnunk kell, hogy nem irthatjuk ki a technológia által generált ösztönöket - csak kriminalizálhatjuk azokat. Nem tilthatjuk meg gyermekeinknek, hogy használják azokat, csak illegalitásba szoríthatjuk őket. A gyerekeket nem tehetjük újra passzívvá, legfeljebb "kalózoknak" bélyegezetjük őket. Kérdem én, helyes ez? Különös időket élünk, a tilalmak korát, az élet számos területén folyamatos jogsértésben élünk. Hétköznapi emberek törvénysértésben élik le az életüket, és erre kényszerítjük gyermekeinket is, hogy ők is tudatos jogsértést folytatva éljék az életüket. Ennek felismerése rendkívül káros, bomlasztó hatással van rájuk. Egy demokratikus rendszerben kell, hogy találjunk jobb megoldást! Jobbat, ha a gazdaságnak nem is, legalább nekik jobbat. Köszönöm figyelmüket! (taps)