When people find out I write about time management, they assume two things. One is that I'm always on time, and I'm not. I have four small children, and I would like to blame them for my occasional tardiness, but sometimes it's just not their fault. I was once late to my own speech on time management.
Amikor az emberek megtudják, hogy az időgazdálkodásról írok, két dolgot feltételeznek. Az első, hogy én mindig időben vagyok, de nem vagyok. Négy kicsi gyermekem van, és rájuk kenhetném az előforduló késéseimet, de néha egyszerűen nem az ő hibájuk. Egyszer késtem a saját előadásomról, amit az időnk beosztásáról tartottam.
(Laughter)
(Nevetés)
We all had to just take a moment together and savor that irony.
Álljunk meg egy pillanatra, hogy érezzük a helyzet iróniáját.
The second thing they assume is that I have lots of tips and tricks for saving bits of time here and there. Sometimes I'll hear from magazines that are doing a story along these lines, generally on how to help their readers find an extra hour in the day. And the idea is that we'll shave bits of time off everyday activities, add it up, and we'll have time for the good stuff. I question the entire premise of this piece, but I'm always interested in hearing what they've come up with before they call me. Some of my favorites: doing errands where you only have to make right-hand turns --
Másodszor pedig azt feltételezik, hogy sok tippem és trükköm van, hogy itt-ott spóroljak egy csipet időt. A magazinokban néha megtalálom ezeket a sztorikat arról, hogy hogyan találjanak az olvasóik egy plusz órát minden napban. Az az ötlet, hogy a mindennapi dolgainkból lecsippentünk egy kis időt, összeadjuk ezeket, és több időnk lesz a jó dolgokra. Megkérdőjelezem az egész feltételezést, de azért mindig kíváncsi vagyok, mivel próbálkoztak, akik megkeresnek engem. Néhány a kedvenceimből: úgy intézzük az ügyeinket, hogy csak jobbra kelljen kanyarodnunk.
(Laughter)
(Nevetés)
Being extremely judicious in microwave usage: it says three to three-and-a-half minutes on the package, we're totally getting in on the bottom side of that. And my personal favorite, which makes sense on some level, is to DVR your favorite shows so you can fast-forward through the commercials. That way, you save eight minutes every half hour, so in the course of two hours of watching TV, you find 32 minutes to exercise.
Megfontoltan használjuk a mikrohullámú sütőt: ha 3-3,5 percet ajánl a csomagoláson, akkor mindenképp az alsó értéket választjuk. És az én kedvencem, amiben végül is van valamennyi logika: vegyük fel a kedvenc sorozatainkat, hogy majd a reklámokat átpörgetve nézzük meg. Így nyolc percet spórolunk félóránként, így egy kétórás tévénézésnél találunk 32 percet sportolásra.
(Laughter)
(Nevetés)
Which is true. You know another way to find 32 minutes to exercise? Don't watch two hours of TV a day, right?
Ami igaz. Tudják, mi a másik módja, hogy legyen 32 percünk sportolni? Ne tévézzünk két órát egy nap, ugye?
(Laughter)
(Nevetés)
Anyway, the idea is we'll save bits of time here and there, add it up, we will finally get to everything we want to do. But after studying how successful people spend their time and looking at their schedules hour by hour, I think this idea has it completely backward. We don't build the lives we want by saving time. We build the lives we want, and then time saves itself.
Az ötlet az, hogy csipetnyi időket megspórolunk, ezek összeadódnak, és végül mindenre jut időnk, amire szeretnénk. De megvizsgálva, hogyan töltik a sikeres emberek az idejüket, és látva óráról-órára az időbeosztásukat, azt hiszem, ez a gondolkozás teljes mértékben túlhaladott. Az életünket nem időspórolással alakítjuk. Hanem csak éljük az életünket, és az időnk alkalmazkodik hozzá.
Here's what I mean. I recently did a time diary project looking at 1,001 days in the lives of extremely busy women. They had demanding jobs, sometimes their own businesses, kids to care for, maybe parents to care for, community commitments -- busy, busy people. I had them keep track of their time for a week so I could add up how much they worked and slept, and I interviewed them about their strategies, for my book.
Nézzük, hogyan értem. Mostanában készítettem időnapló projektet. 1001 napig vizsgáltam rendkívül elfoglalt nők életét. Kihívásokkal teli munkájuk volt, néha saját vállalkozásuk, gyerekek, talán szülők, akikről gondoskodniuk kellett, közösségi kötelezettségeik - nagyon elfoglalt emberek. Egy hétig nyomon követték az idejüket, megnézhettem, mennyit dolgoztak, aludtak, és interjút készítettem velük a stratégiáikról a könyvemhez.
One of the women whose time log I studied goes out on a Wednesday night for something. She comes home to find that her water heater has broken, and there is now water all over her basement. If you've ever had anything like this happen to you, you know it is a hugely damaging, frightening, sopping mess. So she's dealing with the immediate aftermath that night, next day she's got plumbers coming in, day after that, professional cleaning crew dealing with the ruined carpet. All this is being recorded on her time log. Winds up taking seven hours of her week. Seven hours. That's like finding an extra hour in the day.
Az egyik nő közülük elment szerda éjjel valamiért. Arra jött haza, hogy elromlott a bojler, és ezért a pincéjében állt a víz. Ha bármikor történt önökkel ilyen, akkor tudják, ez milyen mértékben káros, ijesztő, elázott káosz. Szóval küzdött az éjszaka közvetlen következményeivel. A következő nap vízvezeték szerelők jöttek, majd profi takarító csapat hozta helyre a tönkrement szőnyeget. Mindezt rögzítette az időnaplójába. Végül összesen hét órát vett ez igénybe a hét folyamán. Hét órát. Mintha minden nap talált volna plusz egy órát.
But I'm sure if you had asked her at the start of the week, "Could you find seven hours to train for a triathlon?" "Could you find seven hours to mentor seven worthy people?" I'm sure she would've said what most of us would've said, which is, "No -- can't you see how busy I am?" Yet when she had to find seven hours because there is water all over her basement, she found seven hours. And what this shows us is that time is highly elastic. We cannot make more time, but time will stretch to accommodate what we choose to put into it.
De biztos, hogyha hét elején megkérdezik tőle: "Tudnál találni hét órát, hogy triatlonra eddz?" "Tudnál találni hét órát, hogy hét embert mentorálj? Biztos, hogy a válasza ugyanaz lett volna, mint sokunknak: "Nem - nem látod, mennyire elfoglalt vagyok?" Amikor mégis találnia kellett hét órát, mert tele volt a pincéje vízzel, akkor talált hét órát. Ez pedig azt mutatja, hogy az idő nagyon rugalmas. Nem tudunk több időt csinálni, de az idő rugalmasan alkalmazkodik ahhoz, aminek szerintünk bele kell férnie.
And so the key to time management is treating our priorities as the equivalent of that broken water heater. To get at this, I like to use language from one of the busiest people I ever interviewed. By busy, I mean she was running a small business with 12 people on the payroll, she had six children in her spare time. I was getting in touch with her to set up an interview on how she "had it all" -- that phrase. I remember it was a Thursday morning, and she was not available to speak with me. Of course, right?
Tehát az a kulcs a jó időbeosztáshoz, hogy a prioritás-meghatározást a meghibásodott bojlerhez hasonlóan kezeljük. Ennek megértéséhez az interjúk egyik legelfoglaltabb emberének mondatait szeretném idézni. Elfoglalt, mert van vállalkozása 12 alkalmazottal, és hat gyermeke szabadidejében. Kapcsolatba léptem vele, hogy összehozzuk az interjút, azzal a mondattal: "hogyan képes mindenre". Emlékszem, csütörtök reggel volt, és nem értem el, hogy beszéljünk. Hát persze, ugye?
But the reason she was unavailable to speak with me is that she was out for a hike, because it was a beautiful spring morning, and she wanted to go for a hike. So of course this makes me even more intrigued, and when I finally do catch up with her, she explains it like this. She says, "Listen Laura, everything I do, every minute I spend, is my choice." And rather than say, "I don't have time to do x, y or z," she'd say, "I don't do x, y or z because it's not a priority." "I don't have time," often means "It's not a priority." If you think about it, that's really more accurate language. I could tell you I don't have time to dust my blinds, but that's not true. If you offered to pay me $100,000 to dust my blinds, I would get to it pretty quickly.
De ennek az volt az oka, hogy éppen kirándult, mert egy gyönyörű tavaszi reggel volt, és kirándulni akart. Természetesen ez még kíváncsibbá tett, és amikor végül beszélni tudtam vele, így magyarázta el nekem: "Figyelj Laura, minden, amit csinálok, minden percem az én választásom." Ahelyett, hogy azt mondja: "Nekem nincs időm x, y vagy z-re," azt mondta: "Nem foglalkozom x, y vagy z-vel, mert nem az a prioritásom." A "nincs időm" gyakran azt jelenti, hogy "nem az az elsődleges". Ha belegondolnak, ez tényleg sokkal inkább ezt jelenti. Mondhatom, hogy nincs időm kitisztítani a függönyeimet, de ez nem igaz. Ha fizetnének nekem százezer dollárt érte, elég gyorsan meglennék velük.
(Laughter)
(Nevetés)
Since that is not going to happen, I can acknowledge this is not a matter of lacking time; it's that I don't want to do it. Using this language reminds us that time is a choice. And granted, there may be horrible consequences for making different choices, I will give you that. But we are smart people, and certainly over the long run, we have the power to fill our lives with the things that deserve to be there.
Mivel ez nem fog megtörténni, elismerem, hogy nem az idő hiányáról van szó; hanem nem akarom megcsinálni. Ez emlékeztet minket arra, hogy az idő döntés kérdése. És az biztos, hogy szörnyű következményei lehetnek különböző döntéseknek. Ezt elismerem. De okos emberek vagyunk, és hosszú távon biztosan be tudjuk hozni az életünkbe azokat a dolgokat, melyek helyet érdemelnek benne.
So how do we do that? How do we treat our priorities as the equivalent of that broken water heater?
Tehát hogyan tehetjük ezt? Hogyan állítjuk fel a prioritást az elromlott bojler esetéhez hasonlóan?
Well, first we need to figure out what they are. I want to give you two strategies for thinking about this. The first, on the professional side: I'm sure many people coming up to the end of the year are giving or getting annual performance reviews. You look back over your successes over the year, your "opportunities for growth." And this serves its purpose, but I find it's more effective to do this looking forward. So I want you to pretend it's the end of next year. You're giving yourself a performance review, and it has been an absolutely amazing year for you professionally. What three to five things did you do that made it so amazing? So you can write next year's performance review now.
Először ki kell találnunk, mik számítanak nekünk. Két stratégiát akarok mutatni ennek az átgondolásához. Az első: a szakmai szempontú. Biztos, hogy az év végéhez közeledve sokan adnak vagy kapnak éves teljesítményértékelést. Visszanézünk az idén elért sikereinkre, "fejlődési lehetőségeinkre". Ez megfelel a célnak, de úgy látom, hogy hatásosabb, ha ezt előre tekintve tesszük. Tegyenek úgy, mintha a következő év vége lenne. Teljesítményértékelést adnak maguknak úgy, hogy egy abszolút csodálatos szakmai évük volt. Mi az a három-öt dolog, mely csodálatossá tette? Tehát megírhatják a következő évi teljesítményértékelést most.
And you can do this for your personal life, too. I'm sure many of you, like me, come December, get cards that contain these folded up sheets of colored paper, on which is written what is known as the family holiday letter.
Megcsinálhatják ezt a magánéletükre is. Biztos, hogy decemberben önök közül is sokan kapnak összehajtott színes üdvözlőkártyákat családi ünnepi köszöntéssel.
(Laughter)
(Nevetés)
Bit of a wretched genre of literature, really, going on about how amazing everyone in the household is, or even more scintillating, how busy everyone in the household is. But these letters serve a purpose, which is that they tell your friends and family what you did in your personal life that mattered to you over the year. So this year's kind of done, but I want you to pretend it's the end of next year, and it has been an absolutely amazing year for you and the people you care about. What three to five things did you do that made it so amazing? So you can write next year's family holiday letter now. Don't send it.
Kis szerencsétlen irodalomi alkotások arról, milyen csodálatos mindenki a háztartásban, vagy még sziporkázóbb, hogy milyen elfoglalt mindenki a háztartásban. De ezek a levelek egy célt szolgálnak, hogy elmondják a barátainknak és a családunknak, mit tartottunk fontosnak magánéletünkben az év folyamán. Szóval az évnek szinte vége, de tegyenek úgy, mintha a következő év vége lenne, és ez egy abszolút csodálatos éve volt önöknek és szeretteiknek. Mi az a három-öt dolog, melyek ezt az évet csodálatossá tették? Megírhatják a következő évi családi ünnepi köszöntést most. Ne küldjék el.
(Laughter)
(Nevetés)
Please, don't send it. But you can write it. And now, between the performance review and the family holiday letter, we have a list of six to ten goals we can work on in the next year.
Kérem, ne küldjék el. De megírhatják. A teljesítményértékelő és a családi ünnepi köszöntő listán levők között szerepel hat-tíz olyan cél, melyken a következő évben dolgozunk.
And now we need to break these down into doable steps. So maybe you want to write a family history. First, you can read some other family histories, get a sense for the style. Then maybe think about the questions you want to ask your relatives, set up appointments to interview them. Or maybe you want to run a 5K. So you need to find a race and sign up, figure out a training plan, and dig those shoes out of the back of the closet. And then -- this is key -- we treat our priorities as the equivalent of that broken water heater, by putting them into our schedules first. We do this by thinking through our weeks before we are in them.
Ezeket le kell bontanunk megvalósítható lépésekre. Talán családi történelmet akarunk írni. Először elolvashatjuk más családokét, hogy megérezzük a stílusát. Utána végiggondolhatjuk a családtagoknak szánt kérdéseinket, időpontokat egyeztethetünk interjúkra. Vagy le akarunk futni öt kilométert. Ehhez neveznünk kell egy versenyre, ki kell találnunk egy edzéstervet, és kibányászni a cipőket a szekrény hátuljából. Majd - és ez a kulcs - a prioritásainkat az elromlott bojlerrel egyenértékűként kezeljük úgy, hogy azokat írjuk be először a naptárunkba. A megvalósításhoz végiggondoljuk a hetünket, mielőtt még elkezdődne.
I find a really good time to do this is Friday afternoons. Friday afternoon is what an economist might call a "low opportunity cost" time. Most of us are not sitting there on Friday afternoons saying, "I am excited to make progress toward my personal and professional priorities right now."
A péntek délutánok pont megfelelőek erre. A péntek délutánt egy közgazdász talán az "alacsony alternatív költségű" időnek nevezné. Legtöbbünk nem úgy ül ott péntek délután, hogy: "Izgatott vagyok, hogy haladjak előre a szakmailag és magánéletben fontos dolgokkal éppen most."
(Laughter)
(Nevetés)
But we are willing to think about what those should be. So take a little bit of time Friday afternoon, make yourself a three-category priority list: career, relationships, self. Making a three-category list reminds us that there should be something in all three categories. Career, we think about; relationships, self -- not so much. But anyway, just a short list, two to three items in each. Then look out over the whole of the next week, and see where you can plan them in.
De hajlandók vagyunk gondolkozni hogy mik legyenek azok. Szóval szánjunk kis időt a péntek délutánból, hogy három kategóriában rendszerezzük a prioritásainkat: karrier, kapcsolatok, magánélet. A háromkategóriás lista emlékeztet minket, hogy tennünk kellene valamit mindhárom kategóriában. Karrierről gondolkodunk; kapcsolatokról, önmagunkról - nem igazán. De csak egy rövid lista, mindenhol kettő-három elemmel. Majd tekintsünk a következő hetünkre, és nézzük meg, mikor férnének bele.
Where you plan them in is up to you. I know this is going to be more complicated for some people than others. I mean, some people's lives are just harder than others. It is not going to be easy to find time to take that poetry class if you are caring for multiple children on your own. I get that. And I don't want to minimize anyone's struggle. But I do think that the numbers I am about to tell you are empowering.
Rajtunk múlik, hogy hova tervezzük. Tudom, hogy ez bonyolultabb lesz néhány embernek. Úgy értem, hogy néhány ember élete egyszerűen nehezebb, mint másoké. Nem lesz könnyű időt találni a versíró tanfolyamra, ha több gyermekről gondoskodunk egyedül. Tudom. És nem szeretném senki küzdelmét lekicsinyelni. De úgy gondolom, hogy a következő számok motiválóak lesznek.
There are 168 hours in a week. Twenty-four times seven is 168 hours. That is a lot of time. If you are working a full-time job, so 40 hours a week, sleeping eight hours a night, so 56 hours a week -- that leaves 72 hours for other things. That is a lot of time. You say you're working 50 hours a week, maybe a main job and a side hustle. Well, that leaves 62 hours for other things. You say you're working 60 hours. Well, that leaves 52 hours for other things. You say you're working more than 60 hours. Well, are you sure?
168 órából áll egy hét. Huszonnégyszer hét az 168 óra. Az nagyon sok idő. Ha teljes munkaidőben dolgozunk, az 40 óra hetente, nyolc órát alszunk, ami 56 óra hetente - és 72 óra marad más dolgokra. Az nagyon sok idő. Lehet, hogy valaki 50 órát dolgozik, talán egy főállás és egy mellékállás. Akkor 62 óra marad más dolgokra. Lehet, hogy valaki 60 órát dolgozik. Akkor 52 óra marad más dolgokra. Lehet, hogy valaki több mint 60 órát dolgozik. Biztos benne?
(Laughter)
(Nevetés)
There was once a study comparing people's estimated work weeks with time diaries. They found that people claiming 75-plus-hour work weeks were off by about 25 hours.
Volt egy tanulmány, mely összehasonlította az emberek becsült munkaheteit az időnaplóikkal. Kiderült, hogy az elvileg 75 vagy több órát dolgozó emberek körülbelül 25-tel tévedtek.
(Laughter)
(Nevetés)
You can guess in which direction, right? Anyway, in 168 hours a week, I think we can find time for what matters to you. If you want to spend more time with your kids, you want to study more for a test you're taking, you want to exercise for three hours and volunteer for two, you can. And that's even if you're working way more than full-time hours.
Kitalálhatják, melyik irányba, ugye? Tehát egy héten 168 óra alatt szerintem találunk időt arra, ami fontos számunkra. Ha több időt akarunk a gyerekeinkkel tölteni, többet akarunk tanulni egy tesztre, három óráig akarunk edzeni és két óráig önkéntesként dolgozni, megvalósítható. Még akkor is, ha sokkal többet dolgozunk, mint a teljes munkaidő megkövetelné.
So we have plenty of time, which is great, because guess what? We don't even need that much time to do amazing things. But when most of us have bits of time, what do we do? Pull out the phone, right? Start deleting emails. Otherwise, we're puttering around the house or watching TV.
Szóval rengeteg időnk van, ami szuper, tudják miért? A csodálatos dolgok nem is igényelnek olyan sok időt. De amikor néhol van kis szabadidőnk, akkor mit csinálunk? Elővesszük a telefonunkat, ugye? Elkezdünk e-maileket törölni. Különben pedig piszmogunk valamit otthon vagy tévét nézünk.
But small moments can have great power. You can use your bits of time for bits of joy. Maybe it's choosing to read something wonderful on the bus on the way to work. I know when I had a job that required two bus rides and a subway ride every morning, I used to go to the library on weekends to get stuff to read. It made the whole experience almost, almost, enjoyable. Breaks at work can be used for meditating or praying. If family dinner is out because of your crazy work schedule, maybe family breakfast could be a good substitute.
De az apró pillanatok jelentősek lehetnek. Használhatjuk a csipetnyi időket csipetnyi örömökre. Dönthetünk úgy, hogy valami csodálatosat olvasunk a buszon munkába menet. Amikor munkahelyemre két busszal és egy metróval utaztam minden reggel, a könyvtárba mentem hétvégenként, hogy olvasnivalót szerezzek. Az élményt szinte élvezetessé tette. Munka közbeni szünetekben meditálhatunk vagy imádkozhatunk. Ha a családi vacsora elmarad a sűrű munkahelyi napunk miatt, talán a családi reggeli jól helyettesítheti.
It's about looking at the whole of one's time and seeing where the good stuff can go. I truly believe this. There is time. Even if we are busy, we have time for what matters. And when we focus on what matters, we can build the lives we want in the time we've got.
A teljes időnket figyelembe véve kell lehetőséget találni a jó dolgokra. Őszintén hiszek ebben. Van idő. Még ha elfoglaltak is vagyunk, van időnk a fontos dolgokra. És amikor arra koncentrálunk, ami számít, olyan életet alakíthatunk ki, amilyet szeretnénk. annyi időben, amennyi rendelkezésünkre áll.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)