Let's say you despise Western democracy. Democracy, in all its trappings, free elections, town halls, endless debates about the proper role of government. Too messy, too unpredictable, too constraining for your taste. And the way these democracies band together and lecture everyone else about individual rights and freedoms -- it gets under your skin.
Tegyük föl, hogy önök megvetik a nyugati demokráciát. A demokráciával járó kellékeket: a szabad választásokat, a városházákat, a kormány helyes szerepéről folytatott vég nélküli vitákat. Túl zűrös, túl kiszámíthatatlan, kevéssé van az ínyükre. És ahogy e demokráciák összefognak, s másokat leckéztetnek az emberi jogokról és a szabadságról – az aztán csípi a szemüket!
So what to do about it? You can call out the hypocrisy and failures of Western democracies and explain how your way is better, but that's never really worked for you. What if you could get the people whose support is the very foundation of these democracies to start questioning the system? Make the idea occur in their own minds that democracy and its institutions are failing them, their elite are corrupt puppet masters and the country they knew is in free fall. To do that, you'll need to infiltrate the information spheres of these democracies. You'll need to turn their most powerful asset -- an open mind -- into their greatest vulnerability. You'll need people to question the truth.
Mihez kezdjenek vele? Fölhánytorgathatják a képmutatását és kudarcait, bizonygathatják, hogy az önök módszere a jobb, de hát ezzel soha semmit nem értek el. Mi lenne, ha rávennék az embereket, akiknek a támogatásán alapulnak e demokráciák, hogy álljanak neki megkérdőjelezni? Sugallják nekik, hogy a demokrácia és intézményei halódnak, a korrupt vezetőréteg dróton rángatja a népet, s az addig ismert országuk zuhanórepülésben van. Ehhez be kell szivárogniuk ezen demokráciák információs köreibe. A legnagyobb erősségüket – a nyitott szellemiséget – kell a legsebezhetőbb pontjukká változtatni. Kérdőjelezze meg a nép az igazságot!
Now, you'll be familiar of hacking and leaks that happened in 2016. One was the Democratic National Committee's networks, and the personal email accounts of its staff, later released on WikiLeaks. After that, various online personas, like a supposed Romanian cybercriminal who didn't speak Romanian, aggressively pushed news of these leaks to journalists. The media took the bait. They were consumed by how much the DNC hated Bernie. At the time, it was that narrative that far outshined the news that a group of Russian government sponsored hackers who we called "Advanced Persistent Threat 28," or "APT28" for short, was carrying out these operations against the US.
Ugye, ráismernek a 2016-ban történt hackelésre és kiszivárogtatásra? Az egyik a Democratic National Committee hálózata és a munkatársainak személyes ímélfiókjai, amelyeket később a WikiLeaksen tettek közzé. Aztán különböző internetes alakok, pl. egy állítólag román kiberbűnöző, aki románul nem tud, agresszívan ontotta a híreket a kiszivárogtatásokról. A média bekapta a horgot. Azon csámcsogtak, hogy a DNC mennyire utálja Bernie-t. Ez a történet akkor teljesen elhomályosította a hírt, mely szerint az orosz kormány által fölbérelt hackerek, akiket Advanced Persistent Threat 28-nak hívunk, rövidítve APT28-nak, végezték az USA elleni említett hadműveletet.
And there was no shortage of evidence. This group of Russian government hackers hadn't just appeared out of nowhere in 2016. We had started tracking this group back in 2014. And the tools that APT28 used to compromise its victims' networks demonstrated a thoughtful, well-resourced effort that had taken place for now over a decade in Moscow's time zone from about 9 am to 6 pm. APT28 loved to prey on the emails and contacts of journalists in Chechnya, the Georgian government, eastern European defense attachés -- all targets with an undeniable interest to the Russian government.
Nem volt hiány bizonyítékokban. Az orosz kormány hackerei nem a semmiből tűntek elő 2016-ban. A csoportot már 2014-ben fölfedeztük. Az APT28-nak az áldozatok hálózatának kompromittálására használt eszközei átgondolt és megfelelő forrásokkal ellátott akcióról tanúskodnak, amely több mint egy évtizede tart a moszkvai időzónában reggel 9 és este 6 óra között. Az APT28 szívesen vadászott a csecsenföldi újságírók, a georgiai kormány, a kelet-európai katonai attasék íméljeire és kapcsolataira; ezek kétségkívül érdekelték az orosz kormányt.
We weren't the only ones onto this. Governments, research teams across the world, were coming to similar conclusions and observing the same types of operations. But what Russia was doing in 2016 went far beyond espionage. The DNC hack was just one of many where stolen data was posted online accompanied by a sensational narrative, then amplified in social media for lightning-speed adoption by the media. This didn't ring the alarm bells that a nation-state was trying to interfere with the credibility of another's internal affairs.
Nem mi voltunk az egyetlenek: kormányok, kutatók világszerte ugyanerre a következtetésre jutottak, hiszen ugyanilyen műveleteket figyeltek meg. De amit Oroszország 2016-ban tett, jócskán túlment a kémkedésen. A DNC-től ellopott adatokat szenzációs módon tálalva kitették az internetre, aztán közösségi oldalakon fölturbózták, hogy a média fénysebességgel fölhasználja. Ez nem kongatta meg a vészharangot, hogy egy állam megpróbál beavatkozni egy másik állam belügyeibe, megingatva szavahihetőségét.
So why, collectively, did we not see this coming? Why did it take months before Americans understood that they were under a state-sponsored information attack? The easy answer is politics. The Obama Administration was caught in a perfect catch-22. By raising the specter that the Russian government was interfering in the US presidential campaign, the Administration risked appearing to meddle in the campaign itself. But the better answer, I think, is that the US and the West were utterly unequipped to recognize and respond to a modern information operation, despite the fact that the US had wielded information with devastating success in an era not so long ago.
Miért voltunk egytől egyig vakok? Miért tartott hónapokig, hogy az amerikaiak megértsék: államilag szervezett információs támadás célpontja vagyunk? Az egyszerűbb válasz a politika. Az Obama-kormány a 22-es csapdájában volt. Ha előhozakodik azzal, hogy az orosz kormány beavatkozik az USA elnökválasztási kampányába, azt kockáztatja, hogy őrá magára sütik rá, hogy beleártja magát. De a helyesebb válasz szerintem, hogy mind az USA, mind a Nyugat teljesen fölkészületlen volt egy mai információs támadás fölismerésére, s hogy reagáljon rá, annak dacára, hogy az USA nem is olyan régen még ügyesen és elsöprő sikerrel használta az értesüléseit.
Look, so while the US and the West spent the last 20 years caught up in cybersecurity -- what networks to harden, which infrastructure to deem critical, how to set up armies of cyber warriors and cyber commands -- Russia was thinking in far more consequential terms. Before the first iPhone even hit the shelf, the Russian government understood the risks and the opportunity that technology provided and the inter-communication and instant communication it provided us.
Amíg mind az USA, mind a Nyugat az utóbbi 20 évet a kiberbiztonságba bonyolódással töltötte: mely hálózatot tökéletesítsük, mely infrastruktúrát tartsuk kritikusnak, hogyan szervezzük a kiberhadsereget és a kiberirányítást, az oroszoknak eközben sokkal távlatosabb tervei voltak. Még az első iPhone megjelenése előtt az orosz kormány megértette a technika nyújtotta kockázatokat és lehetőségeket, és amit az internetes közlés s az azonnali közlés teremt.
As our realities are increasingly based on the information that we're consuming at the palm of our hand and from the news feeds that we're scanning and the hashtags and stories that we see trending, the Russian government was the first to recognize how this evolution had turned your mind into the most exploitable device on the planet. And your mind is particularly exploitable if you're accustomed to an unfettered flow of information, now increasingly curated to your own tastes. This panorama of information that's so interesting to you gives a state, or anyone for that matter, a perfect back door into your mind.
Mivel valóságunk egyre inkább a kéznél lévő infón és a letöltött híreken alapszik, meg a hashtagokon s az épp felkapott történeteken, az orosz kormány elsőként ismerte föl, hogy tudatunkat ez az evolúció bolygónk leginkább kiaknázható eszközévé változtatta. Tudatunk különösen akkor aknázható ki, ha megszoktuk a szabad információáramlást, amely manapság mindinkább egyéni ízlésünkre szabott. A bennünket annyira érdeklő információ tárháza teszi lehetővé az államnak vagy bárkinek, hogy sunyin behatoljon a tudatunkba.
It's this new brand of state-sponsored information operations that can be that much more successful, more insidious, and harder for the target audience -- that includes the media -- to decipher and characterize. If you can get a hashtag trending on Twitter, or chum the waters with fake news directed to audiences primed to receive it, or drive journalists to dissect terabytes of email for a cent of impropriety -- all tactics used in Russian operations -- then you've got a shot at effectively camouflaging your operations in the mind of your target. This is what Russia's long called "reflexive control." It's the ability to use information on someone else so that they make a decision on their own accord that's favorable to you. This is nation-state-grade image control and perception management, and it's conducted by any means, with any tools, network-based or otherwise, that will achieve it.
Ez az államilag szervezett új stílusú információs hadművelet, amely sokkal sikeresebb, sokkal alattomosabb lehet, és nehezebb lehet a célközönségnek – beleértve a médiát – megfejtenie és jellemeznie. Ha elérik, hogy egy hashtag felkapott legyen, vagy álhírekkel dobják be a csalit a kiszemelt célközönségnek, vagy újságírókat több terabyte-nyi ímél kivesézésére késztetnek egy morzsányi pontatlanság kedvéért – e taktikákat alkalmazzák az orosz műveletekben –, akkor képesek hatékonyan álcázni a hadműveletet a célszemélyek tudatában. Oroszország ezt régóta reflexív irányításnak nevezi. Azt a képességet értik rajta, hogy információval célzott személy önkéntesen az információt adónak előnyös döntést hozzon. Ez állami szintű imázsszabályozás és észlelésvezetés, amelyet mindenféle eszközzel végeznek, bármely eszközzel, hálózattal vagy másként, hogy eredményt érjenek el.
Take this for another example. In early February 2014, a few weeks before Russia would invade Crimea, a phone call is posted on YouTube. In it, there's two US diplomats. They sound like they're playing kingmaker in Ukraine, and worse, they curse the EU for its lack of speed and leadership in resolving the crisis. The media covers the phone call, and then the ensuing diplomatic backlash leaves Washington and Europe reeling. And it creates a fissured response and a feckless attitude towards Russia's land grab in Ukraine. Mission accomplished.
Lássunk erre egy példát! 2014. február elején, pár héttel az oroszok krími betörése előtt a YouTube-ra fölkerült két USA-diplomata telefonbeszélgetése. Úgy hangzott, mintha királycsinálók lennének Ukrajnában, ráadásul szidták az EU-t a viszály megoldásában mutatott késlekedése s vezetőerejének hiánya miatt. A média tudósít a beszélgetésről, és a későbbi diplomáciai visszahatás sokkolta Washingtont és Európát. Ez bizonytalan érzelmi visszahatást és erőtlen hozzáállást teremt az oroszok ukrajnai területrablásához. A küldetés végrehajtva.
So while hacked phone calls and emails and networks keep grabbing the headlines, the real operations are the ones that are influencing the decisions you make and the opinions you hold, all in the service of a nation-state's strategic interest. This is power in the information age. And this information is all that much more seductive, all that much easier to take at face value and pass on, when it's authentic. Who's not interested in the truth that's presented in phone calls and emails that were never intended for public consumption? But how meaningful is that truth if you don't know why it's being revealed to you?
Miközben a meghackelt beszélgetésekkel, ímélekkel és hálózatokkal vannak tele állandóan a címoldalak, a valódi hadműveletek befolyásolják meghozandó döntéseinket, képviselt véleményünket – egy állami stratégiai érdek szolgálatában. Ez az információs korszak hatalma. Ez az információ sokkal megtévesztőbb, sokkal könnyebb a látszatra adni, majd továbbítani az infót, ha megbízható. Kit ne érdekelne a telefonbeszélgetésben és az ímélben lévő igazság, amit nem szántak a nyilvánosságnak? De mekkora jelentőségű az igazság, ha nem tudjuk, mi célból hozták a tudomásunkra?
We must recognize that this place where we're increasingly living, which we've quaintly termed "cyberspace," isn't defined by ones and zeroes, but by information and the people behind it. This is far more than a network of computers and devices. This is a network composed of minds interacting with computers and devices.
Tudatosulnia kell bennünk, hogy egyre inkább a furcsamód kibertérnek nevezett helyen élünk, s azt nem az egyesek és a nullák alkotják, hanem az információ és a mögöttük lévő emberek. Ez sokkal több, mint számítógépek és eszközök hálózata. Ez számítógépekkel és eszközökkel kölcsönhatásban lévő tudatokból álló hálózat.
And for this network, there's no encryption, there's no firewall, no two-factor authentication, no password complex enough to protect you. What you have for defense is far stronger, it's more adaptable, it's always running the latest version. It's the ability to think critically: call out falsehood, press for the facts. And above all, you must have the courage to unflinchingly pursue the truth.
E hálózatok számára nincs titkosítás, nincs tűzfal, nincs kéttényezős hitelesítés, nincs jelszó, amely elég bonyolult, hogy megvédjen minket. Ami a védelemre rendelkezésünkre áll, az sokkal erősebb, sokkal rugalmasabb, mindig a legfrissebb verziója fut: ez a kritikus gondolkodás képessége, amely kimutatja a hazugságot, és kiköveteli a tényeket. De mindemellett legyen bátorságunk rendíthetetlenül törekedni az igazságra.
(Applause)
(Taps)