So I thought, "I will talk about death." Seemed to be the passion today. Actually, it's not about death. It's inevitable, terrible, but really what I want to talk about is, I'm just fascinated by the legacy people leave when they die. That's what I want to talk about.
Arra gondoltam, "A halálról fogok beszélni." Ez a mai nap szenvedélyének tűnik. Igazából ez nem a halálról szól. Elkerülhetetlen, borzasztó, de amiről igazából beszélni akarok, az a lenyűgöző hagyaték, amit az emberek a haláluk után hátrahagynak. Erről akarok beszélni.
So Art Buchwald left his legacy of humor with a video that appeared soon after he died, saying, "Hi! I'm Art Buchwald, and I just died." And Mike, who I met at Galapagos, a trip which I won at TED, is leaving notes on cyberspace where he is chronicling his journey through cancer. And my father left me a legacy of his handwriting through letters and a notebook. In the last two years of his life, when he was sick, he filled a notebook with his thoughts about me. He wrote about my strengths, weaknesses, and gentle suggestions for improvement, quoting specific incidents, and held a mirror to my life.
Art Buchwald hagyatéka a humoros videó volt, ami a halála után nem sokkal jelent meg: "Hello! Art Buchwald vagyok, és most haltam meg." És Mike, akivel Galápagoson találkoztam, egy úton, amit a TED-en nyertem, a kibertérben hagy üzeneteket, ahol a rákon át vezető útjának krónikáját vezeti. Édesapám a kézírását hagyta rám örökségül levelek és jegyzetfüzetek formájában. Élete utolsó két évében, amikor beteg volt, teleírt egy füzetet a gondolataival rólam. Írt az erényeimről, a gyengeségeimről, finom javaslatokat téve a fejlődésre, konkrét példákat felhozva, amik tükröt tartottak az életem elé.
After he died, I realized that no one writes to me anymore. Handwriting is a disappearing art. I'm all for email and thinking while typing, but why give up old habits for new? Why can't we have letter writing and email exchange in our lives? There are times when I want to trade all those years that I was too busy to sit with my dad and chat with him, and trade all those years for one hug. But too late. But that's when I take out his letters and I read them, and the paper that touched his hand is in mine, and I feel connected to him.
Miután meghalt, rájöttem, hogy már senki nem ír nekem. A kézírás egy kihalóban lévő művészet. Híve vagyok az e-mailnek és a gépelés közben gondolkodásnak, de miért adjuk fel régi szokásainkat az újakért? Miért ne létezhetne az e-mail és a levelezés is az életünkben? Néha elcserélném azokat az éveket, amikor túl elfoglalt voltam, hogy édesapám mellett üljek és beszélgessünk, elcserélném az összeset egy ölelésért. De túl késő. De ilyenkor előveszem a leveleit és elolvasom őket, és a papír, amit megérintett az én kezemben van, és érzem a kapcsolatot vele.
So maybe we all need to leave our children with a value legacy, and not a financial one. A value for things with a personal touch -- an autographed book, a soul-searching letter. If a fraction of this powerful TED audience could be inspired to buy a beautiful paper -- John, it'll be a recycled one -- and write a beautiful letter to someone they love, we actually may start a revolution where our children may go to penmanship classes.
Talán mindannyiunknak értékes örökséget kellene hagynunk a gyerekeinkre pénzt helyett. Olyan dolgokat, melyeknek értéke a személyes hang -- egy autogram album, egy önelemző levél. Ha ennek a befolyásos TED közönségnek csak egy töredéke ihletet kap, és vesz szép papírt -- újrahasznosított papírt, John, -- és ír egy szép levelet valakinek, akit szeret, forradalmat indíthatunk, melyben a gyerekeink szépírás órákat fognak venni.
So what do I plan to leave for my son? I collect autographed books, and those of you authors in the audience know I hound you for them -- and CDs too, Tracy. I plan to publish my own notebook. As I witnessed my father's body being swallowed by fire, I sat by his funeral pyre and wrote. I have no idea how I'm going to do it, but I am committed to compiling his thoughts and mine into a book, and leave that published book for my son.
Szóval mit tervezek a fiamra hagyni? Én autogram albumokat gyűjtök, és az írók a közönségben tudják, hogy vadászom rájuk érte -- és CD-ket is, Tracy. Tervezem kiadni a saját jegyzetfüzetem. Ahogy édesapám testét a szemem láttára emésztették fel a lángok, ültem a halotti máglyája mellett és írtam. Még nem tudom, hogyan fogom elérni, de elköteleztem magam, hogy összegyűjtsem az ő és az én gondolataimat egy könyvbe, és ezt a kiadott könyvet hagyjam a fiamra.
I'd like to end with a few verses of what I wrote at my father's cremation. And those linguists, please pardon the grammar, because I've not looked at it in the last 10 years. I took it out for the first time to come here. "Picture in a frame, ashes in a bottle, boundless energy confined in the bottle, forcing me to deal with reality, forcing me to deal with being grown up. I hear you and I know that you would want me to be strong, but right now, I am being sucked down, surrounded and suffocated by these raging emotional waters, craving to cleanse my soul, trying to emerge on a firm footing one more time, to keep on fighting and flourishing just as you taught me. Your encouraging whispers in my whirlpool of despair, holding me and heaving me to shores of sanity, to live again and to love again." Thank you.
Néhány sorral szeretném befejezni, amit apám hamvasztása közben írtam. És a nyelvészek kérem bocsássák meg a hibákat, mert nem vettem elő az elmúlt tíz évben. Akkor vettem elő először, amikor ide készültem. "Kép a keretben, hamvak egy üvegben, határtalan energia egy üvegbe zárva, arra kényszerít, nézzek szembe a valósággal, nézzek szembe azzal, hogy felnőttem. Hallom a hangodat és tudom, azt akarnád, hogy legyek erős, de most a mélybe húz, körülvesz, megfullaszt az érzelmek háborgó tengere; arra vágyom, hogy megtisztuljon a lelkem, hogy biztos talajon álljak még egyszer, hogy tovább harcoljak és nőjek, úgy, ahogy tanítottál. Bátorítást súgsz a kétségbeesés örvényében, elkapsz és kihúzol az épelméjűség partjaira, hogy újra éljek és újra szeressek." Köszönöm.