What was the most difficult job you ever did? Was it working in the sun? Was it working to provide food for a family or a community? Was it working days and nights trying to protect lives and property? Was it working alone or working on a project that wasn't guaranteed to succeed, but that might improve human health or save a life? Was it working to build something, create something, make a work of art? Was it work for which you were never sure you were fully understood or appreciated? The people in our communities who do these jobs deserve our attention, our love and our deepest support.
Mi volt az eddigi legnehezebb munkája? A napon dolgozni? Dolgozni, hogy ellásson élelemmel egy családot vagy közösséget? Éjjel-nappal dolgozni, hogy megpróbáljon életeket és területeket védelmezni? Egyedül dolgozni, vagy egy olyan projekten munkálkodni, melynek a sikere nem garantált, de javíthatja az emberek egészségét vagy életet menthet? Dolgozni, hogy valamit építsen, valamit létrehozzon, vagy egy művet alkosson? Olyan munkát végezni, amiben sosem volt biztos, hogy teljesen megértik vagy megbecsülik? Közösségeink tagjai, akik ilyen munkákat végeznek, megérdemlik figyelmünket, szeretetünket és legnagyobb támogatásunkat.
But people aren't the only ones in our communities who do these difficult jobs. These jobs are also done by the plants, the animals and the ecosystems on our planet, including the ecosystems I study: the tropical coral reefs. Coral reefs are farmers. They provide food, income and food security for hundreds of millions of people around the world. Coral reefs are security guards. The structures that they build protect our shorelines from storm surge and waves, and the biological systems that they house filter the water and make it safer for us to work and play. Coral reefs are chemists. The molecules that we're discovering on coral reefs are increasingly important in the search for new antibiotics and new cancer drugs. And coral reefs are artists. The structures that they build are some of the most beautiful things on planet Earth. And this beauty is the foundation of the tourism industry in many countries with few or little other natural resources.
De nem csak emberekből állnak a közösségeink, akik ezeket a nehéz munkákat végzik. Ezeket a munkákat a növények, az állatok és bolygónk ökoszisztémái is végzik, beleértve az általam tanulmányozott ökoszisztémákat: a trópusi korallzátonyokat. A korallzátonyok gazdálkodók. Élelmet, jövedelmet és élelmiszer-biztonságot kínálnak világszerte több száz millió ember számára. A korallzátonyok biztonsági őrök. A felépített struktúráik megóvják a partjainkat a vihardagálytól és hullámveréstől, és a bennük lakó biológiai rendszerek megszűrik a vizet, és biztonságosabbá teszik munkánkhoz és szórakozásunkhoz. A korallzátonyok vegyészek. A korallzátonyokban felfedezett molekulák egyre fontosabbá válnak az új antibiotikumok és rák elleni gyógyszerek kutatásában. A korallzátonyok művészek. Az általuk épített szerkezetek a Föld leggyönyörűbb dolgai közé tartoznak. És ez a szépség a turisztikai iparág alapjául szolgál több országban, ahol kevés egyéb természetes erőforrás található.
So for all of these reasons, all of these ecosystem services, economists estimate the value of the world's coral reefs in the hundreds of billions of dollars per year. And yet despite all that hard work being done for us and all that wealth that we gain, we have done almost everything we possibly could to destroy that. We have taken the fish out of the oceans and we have added in fertilizer, sewage, diseases, oil, pollution, sediments. We have trampled the reefs physically with our boats, our fins, our bulldozers, and we have changed the chemistry of the entire sea, warmed the waters and made storms worse. And these would all be bad on their own, but these threats magnify each other and compound one another and make each other worse.
Tehát ezen okok és az ökoszisztémának tett szolgálataik miatt a közgazdászok a világ korallzátonyainak az értékét évi több száz milliárd dollárra becsülik. És az összes nekünk végzett kemény munka, és az összes belőlük nyert jólét ellenére szinte minden tőlünk telhetőt megteszünk az elpusztításuk érdekében. Kihalásztuk a halakat az óceánokból, és vegyszereket, szennyvizet, betegségeket, olajat, szennyezést és üledéket juttattunk bele. Fizikailag romboljuk a zátonyokat a csónakokkal, uszonyokkal, buldózerekkel és megváltoztattuk a tengerek kémiai összetételét, felmelegítettük a vizeket, és súlyosbítottuk a viharokat. Mindezek már önmagukban elég szörnyűek, de még fel is nagyítják egymást, kiegészítik a másikat, és súlyosbítják is egymást.
I'll give you an example. Where I live and work, in Curaçao, a tropical storm went by a few years ago. And on the eastern end of the island, where the reefs are intact and thriving, you could barely tell a tropical storm had passed. But in town, where corals had died from overfishing, from pollution, the tropical storm picked up the dead corals and used them as bludgeons to kill the corals that were left. This is a coral that I studied during my PhD -- I got to know it quite well. And after this storm took off half of its tissue, it became infested with algae, the algae overgrew the tissue and that coral died. This magnification of threats, this compounding of factors is what Jeremy Jackson describes as the "slippery slope to slime." It's hardly even a metaphor because many of our reefs now are literally bacteria and algae and slime.
Mondok erre egy példát. Ahol élek és dolgozom, Curacao-n, egy trópusi vihar vonult át néhány éve. És a sziget keleti végén, ahol a zátonyok sértetlenek és virágoznak, szinte meg se lehetett mondani, hogy trópusi vihar sújtotta. De a városban, ahol a túlhalászástól, a szennyezéstől a korallok elpusztultak, a trópusi vihar felkavarta a holt korallokat, és felhasználta őket a megmaradt korallok elpusztítására. Ezt a korallt a PhD-m alatt tanulmányoztam – elég jól megismertem. És miután ez a vihar letépte a szöveteinek felét, megfertőződött algákkal, azok elszaporodtak a szövetén, és a korall elpusztult. A fenyegetések felnagyítását és a tényezők összeadódását Jeremy Jackson úgy jellemzi, mint „csúszós lejtő az iszapba”. Már aligha nevezhető metaforának, mert számos zátonyunk jelenleg szó szerint baktérium, alga és iszap.
Now, this is the part of the talk where you may expect me to launch into my plea for us to all save the coral reefs. But I have a confession to make: that phrase drives me nuts. Whether I see it in a tweet, in a news headline or the glossy pages of a conservation brochure, that phrase bothers me, because we as conservationists have been sounding the alarms about the death of coral reefs for decades. And yet, almost everyone I meet, no matter how educated, is not sure what a coral is or where they come from. How would we get someone to care about the world's coral reefs when it's an abstract thing they can barely understand? If they don't understand what a coral is or where it comes from, or how funny or interesting or beautiful it is, why would we expect them to care about saving them?
Most értem beszédem azon részéhez, ahol azt várhatnák tőlem, hogy elkezdjek győzködni mindenkit, hogy mentsük meg együtt a korallzátonyokat. De be kell vallanom valamit: ez a kifejezés teljesen megőrjít. Akár egy tweetben látom, akár a hírek főcímei között, vagy egy természetvédelmi kiadvány fényes lapjain, ez a kifejezés zavar engem, mert mi természetvédőként már évtizedek óta kongatjuk a vészharangot a korallzátonyok pusztulása miatt. És mégis, akárkivel találkozom, bármennyire is iskolázott, nem volt biztos benne, hogy mik is azok a korallok, vagy honnan származnak. Hogyan vehetnénk rá bárkit, hogy törődjön a világ korallzátonyaival, ha az egy absztrakt dolog, amit aligha ért meg? Ha nem érti, hogy mik azok a korallok vagy honnan származnak, vagy milyen viccesek, érdekesek vagy csodálatosak, hogy várhatnánk el tőle, hogy törődjön a megmentésükkel.
So let's change that. What is a coral and where does it come from? Corals are born in a number of different ways, but most often by mass spawning: all of the individuals of a single species on one night a year, releasing all the eggs they've made that year into the water column, packaged into bundles with sperm cells. And those bundles go to the surface of the ocean and break apart. And hopefully -- hopefully -- at the surface of the ocean, they meet the eggs and sperm from other corals. And that is why you need lots of corals on a coral reef -- so that all of their eggs can meet their match at the surface. When they're fertilized, they do what any other animal egg does: divides in half again and again and again. Taking these photos under the microscope every year is one of my favorite and most magical moments of the year. At the end of all this cell division, they turn into a swimming larva -- a little tiny blob of fat the size of a poppy seed, but with all of the sensory systems that we have. They can sense color and light, textures, chemicals, pH. They can even feel pressure waves; they can hear sound. And they use those talents to search the bottom of the reef for a place to attach and live the rest of their lives.
Tehát változtassunk ezen! Mi is az a korall és honnan származik? A korallok számos különböző módon születnek, de leggyakrabban tömegesen szaporodnak: egyetlen faj minden egyede évente egyetlen éjjelen kilövelli az összes petéjét, amit az évben termelt, a vízoszlopba, kötegekbe csomagolva hímivarsejtekkel. És ezek a csomagok az óceán felszínére érnek, és darabokra hullanak. És remélhetőleg – remélhetőleg – az óceán felszínén találkoznak más korallok petéivel és spermáival. És ezért van szükség rengeteg korallra egy korallzátonyon – hogy az összes ivarsejt megtalálja a párját a felszínen. Amikor megtermékenyülnek, azt teszik, mint más állati petesejtek: kettéosztódnak, újra, újra, és újra. E fotók elkészítése mikroszkóp alatt minden évben az egyik kedvenc és legvarázslatosabb pillanatom az évben. A sejtosztódás végén bolygólárvákká alakulnak – kis zsírpacákká, melyek mákszem nagyságúak, de rendelkeznek minden olyan érzékszervvel, ami nekünk van. Érzékelik a színeket és a fényt, anyagokat, vegyszereket, a pH-t. Még a nyomáshullámokat is érzékelik; hangokat is hallanak. És e képességeikkel keresnek egy helyet a zátony alján, ahová letelepedhetnek, és életük végéig élhetnek.
So imagine finding a place where you would live the rest of your life when you were just two days old. They attach in the place they find most suitable, they build a skeleton underneath themselves, they build a mouth and tentacles, and then they begin the difficult work of building the world's coral reefs. One coral polyp will divide itself again and again and again, leaving a limestone skeleton underneath itself and growing up toward the sun. Given hundreds of years and many species, what you get is a massive limestone structure that can be seen from space in many cases, covered by a thin skin of these hardworking animals. Now, there are only a few hundred species of corals on the planet, maybe 1,000. But these systems house millions and millions of other species, and that diversity is what stabilizes the systems, and it's where we're finding our new medicines. It's how we find new sources of food. I'm lucky enough to work on the island of Curaçao, where we still have reefs that look like this. But, indeed, much of the Caribbean and much of our world is much more like this.
Képzelje csak, ha egy helyet kéne találnia, ahol leéli az egész életét, amikor még csak két napos. Arra a helyre tapadnak, amit a legalkalmasabbnak találnak, egy vázat építenek maguk alatt, egy szájat és karokat, aztán hozzálátnak a nehéz munkájukhoz, a világ korallzátonyainak felépítéséhez. Miután a korallpolip osztódott újra, újra meg újra, egy mészkővázat hagy maga után, és elkezd a Nap felé növekedni. Több száz év és számos faj után, amit kapunk, egy masszív mészkőstruktúra, ami sok esetben az űrből is látható, amit a keményen dolgozó állatokból álló réteg takar. Napjainkban csupán pár száz korallfaj van a földön, talán 1000. De ezek a szisztémák millió és millió más fajnak adnak otthont, és ez a változatosság stabilizálja a rendszereket, és itt találjuk meg mi az új orvosságainkat. Így találunk új élelemforrásokra. Szerencsés vagyok, hogy Curaçao szigetén dolgozom, ahol még vannak zátonyok, amik így néznek ki. De valójában a Karib-tenger nagy részén, és a világunk nagy részén inkább ilyenek.
Scientists have studied in increasing detail the loss of the world's coral reefs, and they have documented with increasing certainty the causes. But in my research, I'm not interested in looking backward. My colleagues and I in Curaçao are interested in looking forward at what might be. And we have the tiniest reason to be optimistic. Because even in some of these reefs that we probably could have written off long ago, we sometimes see baby corals arrive and survive anyway. And we're starting to think that baby corals may have the ability to adjust to some of the conditions that the adults couldn't. They may be able to adjust ever so slightly more readily to this human planet. So in the research I do with my colleagues in Curaçao, we try to figure out what a baby coral needs in that critical early stage, what it's looking for and how we can try to help it through that process. I'm going to show you three examples of the work we've done to try to answer those questions.
A természettudósok egyre alaposabban tanulmányozzák a világ korallzátonyainak pusztulását, és egyre nagyobb bizonyossággal dokumentálják az okokat. De a kutatásomban nem akarok visszafelé nézni. A kollégáim és én Curaçao-n inkább előre tekintünk, hogy mi lehetne. És van egy aprócska okunk az optimizmusra. Mert még e zátonyok közül is néhánynál, amit már valószínűleg már rég leírhattunk volna, néha bébikorallokat látunk megjelenni és valahogy túlélni. És kezdjük azt gondolni, hogy a bébikoralloknak meglehet a képességük, hogy alkalmazkodjanak olyan feltételekhez, amihez a felnőttek nem tudnak. Képesek lehetnek egy kicsit készségesebben alkalmazkodni ehhez az emberi bolygóhoz. Tehát ebben a kollégáimmal Curaçao-n folytatott tanulmányunkban megpróbáljuk kitalálni, mi kell egy bébikorallnak a kritikus kezdeti szakaszban, mit keres, és hogyan próbálhatunk meg segíteni neki a folyamatban. Megmutatok Önöknek három példát a munkánkról, mely által megpróbáljuk megválaszolni e kérdéseket.
A few years ago we took a 3D printer and we made coral choice surveys -- different colors and different textures, and we simply asked the coral where they preferred to settle. And we found that corals, even without the biology involved, still prefer white and pink, the colors of a healthy reef. And they prefer crevices and grooves and holes, where they will be safe from being trampled or eaten by a predator. So we can use this knowledge, we can go back and say we need to restore those factors -- that pink, that white, those crevices, those hard surfaces -- in our conservation projects. We can also use that knowledge if we're going to put something underwater, like a sea wall or a pier. We can choose to use the materials and colors and textures that might bias the system back toward those corals. Now in addition to the surfaces, we also study the chemical and microbial signals that attract corals to reefs. Starting about six years ago, I began culturing bacteria from surfaces where corals had settled. And I tried those one by one by one, looking for the bacteria that would convince corals to settle and attach. And we now have many bacterial strains in our freezer that will reliably cause corals to go through that settlement and attachment process. So as we speak, my colleagues in Curaçao are testing those bacteria to see if they'll help us raise more coral settlers in the lab, and to see if those coral settlers will survive better when we put them back underwater.
Pár éve fogtunk egy 3D-s nyomtatót, és felmértük a korallok választásait – különböző színekkel és anyagokkal, és megkérdeztük a korallokat, hol szeretnének letelepedni. Úgy találtuk, hogy a korallok még biológiai beavatkozás nélkül is a fehért és rózsaszínt kedvelik, az egészséges zátonyok színeit. És a hasadékokat, árkokat és mélyedéseket szeretik, ahol biztonságban lehetnek a rombolástól, vagy az éhes ragadozóktól. Felhasználva ezt a tudásunkat, visszatérve mondhatjuk, helyre kell állítanunk e tényezőket – azokat a rózsaszín, fehér, hasadékos, kemény felszíneket – a megóvási projektjeinkben. Felhasználva azt a tudásunkat, hogy ha valamit a víz alá helyezünk, pl. egy tengeri falat vagy mólót. Választhatunk olyan anyagokat, színeket és textúrákat, melyek az ökoszisztémát a korallok visszatérésére sarkallják. A felületeken kívül tanulmányozzuk a kémiai és mikrobiológiai jelzéseket, melyek korallokat vonzanak a zátonyokhoz. Kb. hat éve baktériumok tenyésztésével kezdtem foglalkozni felületekről, ahol a korallok letelepedtek. És kipróbáltam őket egyesével, keresve azt a baktériumot, ami maradásra és letelepedésre bírja a korallokat. És most számos olyan baktériumfaj van a fagyasztónkban, melyek megbízhatóan rábírják a korallokat a letelepedés és letapadás végigcsinálására. Tehát amíg mi beszélünk, a kollégáim Curaçao-n tesztelik e baktériumokat, hogy segíthetnek-e további koralltelepesek nevelésében a laborunkban, és hogy e koralloknak jobbak-e az esélyeik a túlélésre, amikor visszahelyezzük őket a víz alá.
Now in addition to these tools, we also try to uncover the mysteries of species that are under-studied. This is one of my favorite corals, and always has been: dendrogyra cylindrus, the pillar coral. I love it because it makes this ridiculous shape, because its tentacles are fat and look fuzzy and because it's rare. Finding one of these on a reef is a treat. In fact, it's so rare, that last year it was listed as a threatened species on the endangered species list. And this was in part because in over 30 years of research surveys, scientists had never found a baby pillar coral. We weren't even sure if they could still reproduce, or if they were still reproducing.
Most ezen eszközök mellett próbáljuk megfejteni a fajok rejtelmeit, amiket tanulmányozunk. Ez az egyik kedvenc korallom, mindig is ez volt: a dendrogyra cylindrus, az oszlopkorall. Imádom, mert képtelen alakzatokat formál, mert a karjai vastagok és bolyhosnak tűnnek, és mert ritkaság. Egyet találni közülük egy zátonyon nagy élvezet. Valójában olyan ritkák, hogy tavaly a fenyegetett fajok közé sorolták a veszélyeztetett fajok listáján. És ez részben azért történt, mert 30 évnyi kutatás alatt a tudósok soha nem találtak egyetlen bébioszlopkorallt sem. Abban sem voltunk biztosak, hogy még mindig képesek-e szaporodni vagy még mindig szaporodnak-e egyáltalán.
So four years ago, we started following these at night and watching to see if we could figure out when they spawn in Curaçao. We got some good tips from our colleagues in Florida, who had seen one in 2007, one in 2008, and eventually we figured out when they spawn in Curaçao and we caught it. Here's a female on the left with some eggs in her tissue, about to release them into the seawater. And here's a male on the right, releasing sperm. We collected this, we got it back to the lab, we got it to fertilize and we got baby pillar corals swimming in our lab. Thanks to the work of our scientific aunts and uncles, and thanks to the 10 years of practice we've had in Curaçao at raising other coral species, we got some of those larvae to go through the rest of the process and settle and attach, and turn into metamorphosed corals. So this is the first pillar coral baby that anyone ever saw.
Így négy évvel ezelőtt elkezdtük követni őket éjszaka, és figyeltük őket, hogy kitaláljuk, mikor szaporodnak Curaçao-n. Kaptunk néhány jó tippet floridai kollégáinktól, akik egyszer látták 2007-ben, egyszer 2008-ban, és végül rájöttünk, hogy mikor szaporodnak Curaçao-n, és sikerült megfigyelnünk. Itt egy nőstény a bal oldalon petékkel a szöveteiben, mindjárt kiengedi őket a tengervízbe. És itt egy hím a jobb oldalon, spermákat lövell ki. Begyűjtöttük, bevittük a laborba, megtermékenyítettük őket, és eredményül bébioszlopkorallok úszkáltak a laborunkban. A tudós felmenőink munkájának köszönhetően, és más korallfajok tenyésztésére fordított 10 évnyi Curaçao-i kutatásunknak, már van néhány lárvánk, melyek végigcsinálják a folyamatot, és letelepednek és letapadnak, és metamorf korallokká változnak át. Tehát ez az első oszlopkorallbébi, amit bárki valaha látott.
(Applause)
(Taps)
And I have to say -- if you think baby pandas are cute, this is cuter.
És azt kell mondanom – ha a bébipandákat aranyosnak tartják, akkor ezek még aranyosabbak.
(Laughter)
(Nevetés)
So we're starting to figure out the secrets to this process, the secrets of coral reproduction and how we might help them. And this is true all around the world; scientists are figuring out new ways to handle their embryos, to get them to settle, maybe even figuring out the methods to preserve them at low temperatures, so that we can preserve their genetic diversity and work with them more often. But this is still so low-tech. We are limited by the space on our bench, the number of hands in the lab and the number of coffees we can drink in any given hour.
Tehát most kezdünk csak rájönni a folyamat rejtelmeire, a korallok szaporodásának titkaira, és arra, hogyan segíthetünk nekik. És ez világszerte elmondható; tudósok kezdenek rájönni az embriók kezelésének új módjaira, hogy letelepítsék őket, sőt, talán az alacsony hőmérsékleten való megőrzésükre is találnak módszereket, így megőrizhetjük a genetikai változatosságukat, és gyakrabban dolgozhatunk velük. De ez még mindig nagyon egyszerű technológia. Korlátozott a hely a pultjainkon, a laborunkban munkálkodó kezek száma, és az elfogyasztott kávék száma, amit óránként megihatunk.
Now, compare that to our other crises and our other areas of concern as a society. We have advanced medical technology, we have defense technology, we have scientific technology, we even have advanced technology for art. But our technology for conservation is behind. Think back to the most difficult job you ever did. Many of you would say it was being a parent. My mother described being a parent as something that makes your life far more amazing and far more difficult than you could've ever possibly imagined. I've been trying to help corals become parents for over 10 years now. And watching the wonder of life has certainly filled me with amazement to the core of my soul. But I've also seen how difficult it is for them to become parents. The pillar corals spawned again two weeks ago, and we collected their eggs and brought them back to the lab. And here you see one embryo dividing, alongside 14 eggs that didn't fertilize and will blow up. They'll be infected with bacteria, they will explode and those bacteria will threaten the life of this one embryo that has a chance. We don't know if it was our handling methods that went wrong and we don't know if it was just this coral on this reef, always suffering from low fertility. Whatever the cause, we have much more work to do before we can use baby corals to grow or fix or, yes, maybe save coral reefs.
Most hasonlítsuk ezt más válságainkhoz és a más aggasztó társadalmi problémáinkhoz. Fejlett gyógyászati technológiával, védelmi technológiával, tudományos technológiával, sőt, fejlett művészeti technológiával is rendelkezünk. De a megőrzésre fordított technológiával el vagyunk maradva. Gondoljon csak vissza az eddigi legnehezebb munkájára. Legtöbbjük azt mondaná, hogy szülőnek lenni. Anyukám úgy írta le az anyaságot, hogy valami, ami sokkal csodálatosabbá és sokkal bonyolultabbá teszi az életünket, mint ahogy valaha képzeltük volna. Már 10 éve próbálok segíteni a koralloknak abban, hogy szülővé válhassanak. És az élet csodájának megfigyelése mindenképp csodálattal töltötte meg a lelkem mélyét. De láttam azt is, hogy milyen nehéz nekik szülőkké válni. Az oszlopkorallok két hete szaporodtak újra, és begyűjtöttük a petéket, és visszahoztuk azokat a laborba. És itt láthatják, egy embrió osztódik 14 nem megtermékenyült pete mellett, amik fel fognak robbanni. Megfertőződnek baktériummal, felrobbannak, és ezek a baktériumok fenyegetni fogják az egyetlen embrió életét, aminek esélye lehetne. Nem tudjuk, hogy a mi kezelési módszerünk volt-e rossz, és nem tudjuk, hogy csak ez a korallzátony szenved-e mindig alacsony termékenységtől. Bármi is az oka, még sok teendőnk van, mielőtt a bébikorallokat arra használhatnánk fel, hogy gyarapítsunk, vagy helyrehozzunk, vagy, igen, megmentsünk korallzátonyokat.
So never mind that they're worth hundreds of billions of dollars. Coral reefs are hardworking animals and plants and microbes and fungi. They're providing us with art and food and medicine. And we almost took out an entire generation of corals. But a few made it anyway, despite our best efforts, and now it's time for us to thank them for the work they did and give them every chance they have to raise the coral reefs of the future, their coral babies.
Tehát nem számít, hogy több száz milliárd dollárt érnek. A korallzátonyok keményen dolgozó állatok és növények és mikrobák és gombák. Művészettel, élelemmel és orvossággal látnak el minket. És mi majdnem kiírtottuk a korallok egy teljes generációját. De néhányan ezt is túlélték, minden erőfeszítésünk ellenére, és most itt az idő, hogy megköszönjük nekik, amit tettek, és megadjunk nekik minden lehetőséget, hogy megteremtsék a jövő korallzátonyait, a bébikoralljaikkal.
Thank you so much.
Köszönöm szépen!
(Applause)
(Taps)