At this very moment, with every breath we take, major delta cities across the globe are sinking, including New York, London, Tokyo, Shanghai, New Orleans, and as well as my city, Bangkok. Here is the usual version of climate change. This is mine. Nothing much, just a crocodile on the street.
Ebben a pillanatban minden egyes lélegzetvételünkkel a nagy delta városok világszerte süllyednek, úgy, mint New York, London, Tokió, Sanghaj, New Orleans, És az én városom, Bangkok is. Íme a klímaváltozás szokásos verziója: Ez pedig az enyém: Nem nagy dolog, csak egy krokodil az utcán.
(Laughter)
(Nevetés)
This is an urgent impact of climate change: over sinking cities. Here, you can see the urbanization of Bangkok, growing in every direction, shifting from porous, agricultural land -- the land that can breathe and absorb water -- to a concrete jungle. This is what parts of it look like after 30 minutes of rainfall. And every time it rains, I wish my car could turn into a boat. This land has no room for water. It has lost its absorbent capacity.
Ez az éghajlatváltozás egyik jelenlegi hatása: süllyedő városaink. Itt láthatják Bangkok városiasodását, növekedését minden irányba, A változást, ahogy egy porózus, mezőgazdasági terület - a föld, amely képes lélegezni és magába szívni a vizet - betondzsungellé változik. Így néznek ki egyes részei 30 perc eső után. És minden alkalommal, amikor esik, azt kívánom, bárcsak csónakká változna az autóm. Ezen a földön nincs hely a víz számára. Elvesztette vízelnyelő képességét.
The reality of Bangkok's metropolitan region is a city of 15 million people living, working and commuting on top of a shifting, muddy river delta. Bangkok is sinking more than one centimeter per year, which is four times faster than the rate of predicted sea level rise. And we could be below sea level by 2030, which will be here too soon.
Bangkok nagyvárosának realitása hogy 15 millió ember éli mindennapjait egy folyton változó folyótorkolat felett. Bangkok évente több mint egy centimétert süllyed, ami négyszerese az előre jelzett tengerszint-emelkedésnek. 2030-ra tengerszint alá kerülhetünk, ami elég hamar itt lesz.
There is no coincidence that I am here as a landscape architect. As a child, I grew up in a row house next to the busy road always filled with traffic. In front of my house, there was a concrete parking lot, and that was my playground. The only living creature I would find, and had fun with, were these sneaky little plants trying to grow through the crack of the concrete pavement. My favorite game with friends was to dig a bigger and bigger hole through this crack to let this little plant creep out -- sneak out more and more. And yes, landscape architecture gives me the opportunity to continue my cracking ambition --
Nem véletlen, hogy tájépítészként vagyok itt. Gyerekként egy sorházban nőttem fel egy forgalmas út mellett, amely mindig tele volt járművekkel A házunk előtt egy beton parkoló volt. Az volt a játszóterem. Az egyedüli élő teremtmények, amit találtam, és amiknek örülhettem, ezek a kis kúszónövények voltak, amelyek megpróbáltak áttörni a betonjárda repedésein. Barátaimmal kedvenc játékom volt hogy egyre nagyobb lyukat ássak a repedésen át, hogy a kis növény egyre jobban kikúszhasson. És igen, a tájépítészet megadja számomra a lehetőséget, hogy kibontakoztathassam betontörő ambícióimat -
(Laughter)
(nevetés)
to connect this concrete land back to nature.
hogy újra összekapcsoljam ezt a betonföldet a természettel.
Before, Thais -- my people -- we were adapted to the cycle of the wet and dry season, and you could call us amphibious.
Régebben a thaiföldiek - az én népem - alkalmazkodtunk a száraz és az esős évszak változásaihoz, és hívhattak bennünket kétéltűeknek is.
(Laughter)
(Nevetés)
We lived both on land and on water. We were adapted to both. And flooding was a happy event, when the water fertilized our land. But now, flooding means ... disaster.
Földön is és vízen is éltünk. Mindkettőhöz hozzá voltunk szokva. És az áradás boldog esemény volt, amikor a víz megtermékenyítette a földünket. De most az áradás... katasztrófát jelent.
In 2011, Thailand was hit by the most damaging and the most expensive flood disaster in our history. Flooding has turned central Thailand into an enormous lake. Here, you can see the scale of the flood in the center of the image, to the scale of Bangkok, outlined in yellow. The water was overflowing from the north, making its way across several provinces. Millions of my people, including me and my family, were displaced and homeless. Some had to escape the city. Many were terrified of losing their home and their belongings, so they stayed back in the flood with no electricity and clean water.
2011-ben Thaiföldet a legpusztítóbb és legdrágább árvízkatasztrófa sújtotta történelmünk során. Az özönvíz Thaiföld közepét egy hatalmas tóvá változtatta. Itt láthatják az árvíz mértékét, a kép közepén, rajta Bangkok, sárgával kiemelve. A víz északról áradt, utat találva magának néhány tartományon át. Honfitársaim millióit, engem és a családomat is beleértve űzte el és tette hajléktalanná. Voltak, akik elhagyták a várost. Sokan megrémültek, hogy elveszítik otthonaikat és mindenüket. Így ott maradtak az árban elektromosság és tiszta víz nélkül.
For me, this flood reflects clearly that our modern infrastructure, and especially our notion of fighting flood with concrete, had made us so extremely vulnerable to the climate uncertainty. But in the heart of this disaster, I found my calling. I cannot just sit and wait as my city continues to sink. The city needed me, and I had the ability to fix this problem.
Számomra ez az árvíz tisztán tükrözi, hogy modern infrastruktúránk, és különösen azon elképzelésünk, hogy betonnal harcolunk az árvíz ellen tett minket rendkívül sebezhetővé az éghajlati változásokkal szemben. De a katasztrófa szívében megtaláltam a küldetésemet. Nem ülhetek és várhatok, amíg a városom elsüllyed. A városnak szüksége volt rám, és nekem megvolt a képességem, hogy megoldjam ezt a problémát.
Six years ago, I started my project. My teams and I won the design competition for Chulalongkorn Centenary Park. This was the big, bold mission of the first university in Thailand for celebrating its hundredth anniversary by giving this piece of land as a public park to our city. Having a park sounds very normal to many other cities, but not in Bangkok, which has one of the lowest public green space per capita among megacities in Asia. Our project's become the first new public park in almost 30 years. The 11-acre park -- a big green crack at the heart of Bangkok -- opened just last year.
Hat évvel ezelőtt kezdtem el a projektemet. A csapatommal megnyertük a Chulalongkorn Centenáriumi Park tervezési versenyét. Ez volt Thaiföld első egyetemének nagy, bátor küldetése századik évfordulójának ünneplésére hogy nyilvános parkként adja át városunknak ezt a földdarabot. Sok más város számára teljesen természetes, hogy parkja legyen. de nem Bangkoknak, amelyben a legalacsonyabb az egy főre jutó nyilvános zöldterület az ázsiai metropoliszok között. A mi projektünk lett az első nyilvános park, majdnem 30 éve. A több mint 4 hektáros park egy nagy zöld repedés Bangkok szívében - nemrég nyílt meg, tavaly.
(Applause and cheers)
(Taps, tetszésnyilvánítás)
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)
For four years, we have pushed through countless meetings to convince and never give up to convincing that this park isn't just for beautification or recreation: it must help the city deal with water, it must help the city confront climate change.
Négy éve számtalan találkozón át igyekeztünk meggyőzni és soha fel nem adni az érvelést, hogy ez a park nem csupán a szépséget és a kikapcsolódást szolgálja: segítenie kell a várost, hogy megbirkózzon a vízzel, segítenie kell a várost, hogy szembeszálljon a klímaváltozással.
And here is how it works. Bangkok is a flat city, so we harnessed the power of gravity by inclining the whole park to collect every drop of rain. The gravity force pulls down the runoff from the highest point to the lowest point. This park has three main elements that work as one system. The first -- the green roof. This is the biggest green roof in Thailand, with the rainwater tanks and museum underneath. In the dry season, the collected rain can be used to water the park for up to a month. The runoff on the green roof then falls through wetlands with the native water plants that can help filter and help clean water. And at the lower end, the retention pond collects all of the water.
És íme, így működik: Bangkok egy sík város. Ezért mi a gravitáció erejét használjuk az egész park megdöntésével hogy összegyűjtsünk minden esőcseppet. A gravitációs erő biztosítja a lefutást a legmagasabb pontról a legalacsonyabbra. Ez a park három fő elemet tartalmaz, amelyek együtt rendszert alkotnak. Az első - a zöld tető. Ez a legnagyobb zöld tető Thaiföldön, esővíztartályokkal, és alatta egy múzeummal. A száraz évszakban, az összegyűjtött vízzel akár egy hónapig lehet locsolni a parkot. A zöld tetőről lefolyó víz aztán vizes élőhelyeken halad keresztül ahol őshonos vízinövények segítenek a víz szűrésében és tisztításában. És az alsó végén egy tó őrzi meg a vizet.
At this pond, there are water bikes. People can pedal and help clean water. Their exercise becomes an active part of the park water system. When life gives you a flood, you have fun with the water.
Ezen a tavon vízibiciklik vannak. Az emberek ezeket használva segítenek tisztítani a vizet. A sportolásuk a park vízi rendszerének aktív részévé válik. Mikor az élet árvizet ad nekünk, mi örülhetünk a víznek.
(Laughter)
(Nevetés)
Centenary Park gives room for people and room for water, which is exactly what we and our cities need. This is an amphibious design. This park is not about getting rid of flood. It's about creating a way to live with it. And not a single drop of rain is wasted in this park. This park can hold and collect a million gallons of water.
A Centenáriumi park helyet biztosít az embereknek és a víznek is. Ez pontosan az, amire nekünk és városunknak szüksége van. Ez egy kétéltű terv. Ez a park nem arról szól, hogy szabaduljunk meg az özönvíztől. Hanem módot ad arra, hogy együtt éljünk vele. És egyetlen csepp eső sem megy veszendőbe ebben a parkban. Ez a park képes több millió liter vizet összegyűjteni és tartalékolni.
(Applause)
(Taps)
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)
Every given project, for me, is an opportunity to create more green cracks through this concrete jungle by using landscape architecture as a solution, like turning this concrete roof into an urban farm, which can help absorb rain; reduce urban heat island and grow food in the middle of the city; reuse the abandoned concrete structure to become a green pedestrian bridge; and another flood-proof park at Thammasat University, which nearly completes the biggest green roof on an academic campus yet in Southeast Asia.
Számomra minden egyes projekt egy lehetőség hogy még több zöld repedést hozhassak létre ezen a betondzsungelen a tájépítészetet használva megoldásként, ahogy ez a betontető is városi farmmá változott, ami segíthet elnyelni a vizet, csökkenteni a városi hőszigetet, és táplálékot termel a város közepén. Újrahasznosítjuk az elhagyatott betonszerkezetet zöld gyalogos híddá változtatva azt. És egy újabb árvízbiztos park a Thammasat Egyetemen, amely majdnem a legnagyobb zöld tető az egyetemi területeken mégis Dél-kelet Ázsiában.
Severe flooding is our new normal, putting the southeast Asian region -- the region with the most coastline -- at extreme risk. Creating a park is just one solution. The awareness of climate change means we, in every profession we are involved, are increasingly obligated to understand the climate risk and put whatever we are working on as part of the solution. Because if our cities continue the way they are now, a similar catastrophe will happen again ... and again.
Az erős áradás már teljesen általános, ami a dél-kelet ázsiai régiónak - amelynek a legnagyobb partszakasza van - rendkívüli kockázatot jelent. Egy park létrehozása csak egy megoldás. Tudatában lévén a klímaváltozásnak azt jelenti, hogy minden szakmában, amiben szerepet játszunk egyre inkább felelősségünk megérteni az éghajlati kockázatot és bármin is dolgozunk, azt a megoldás részévé kell tennünk. Mivel ha városaink ugyanúgy folytatják, ahogyan most újra hasonló katasztrófa történik majd... újra és újra.
Creating a solution in these sinking cities is like making the impossible possible. And for that, I would like to share one word that I always keep in mind, that is, "tangjai." The literal translation for "tang" is "to firmly stand," and "jai" means "heart." Firmly stand your heart at your goal. In Thai language, when you commit to do something, you put tangjai in front of your word, so your heart will be in your action. No matter how rough the path, how big the crack, you push through to your goal, because that's where your heart is.
Megoldást találni ezekben a süllyedő városokban olyan, mintha a lehetetlent lehetségessé tennénk! És ezért szeretnék megosztani önökkel egy szót, ami mindig velem van, és ez a: "tangjai" Szó szerinti fordításban tang annyit tesz, mint "erősen állni", és "jai" azt jelenti, "szív". Állítsd a szívedet célod középpontjába! Thai nyelven, ha elköteleződtél valami iránt, a szívedet a munkád elé helyezed, így minden cselekedetedben ott lesz a szíved. Nem számít, milyen nehéz az út, mekkorák a nehézségek, eléred a célod, mert ott van a szíved is.
And yes, Thailand is home. This land is my only home, and that's where I firmly stand my heart. Where do you stand yours?
És igen, Thaiföld az otthonom. Ez a föld az egyetlen otthonom, és ez az, ahol erősen ott van a szívem. Az önöké hol van?
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)
Thank you.
Köszönöm.
Kòp kun ka.
Kòp kun ka.
(Applause and cheers)
(Taps, tetszésnyilvánítás)