I recently retired from the California Highway Patrol after 23 years of service. The majority of those 23 years was spent patrolling the southern end of Marin County, which includes the Golden Gate Bridge. The bridge is an iconic structure, known worldwide for its beautiful views of San Francisco, the Pacific Ocean, and its inspiring architecture.
Most mentem nyugdíjba a Kaliforniai Közlekedésrendészettől, 23 évnyi szolgálat után. A 23 év nagy részét Marin megye keleti részén szolgáltam, amihez Golden Gate-híd is tartozik. A híd jelképpé vált, ismert az egész világon arról a gyönyörű kilátásról, ami San Francisco városára és a Csendes-óceánra nyílik róla, és izgalmas alakjáról.
Unfortunately, it is also a magnet for suicide, being one of the most utilized sites in the world. The Golden Gate Bridge opened in 1937. Joseph Strauss, chief engineer in charge of building the bridge, was quoted as saying, "The bridge is practically suicide-proof. Suicide from the bridge is neither practical nor probable." But since its opening, over 1,600 people have leapt to their death from that bridge. Some believe that traveling between the two towers will lead you to another dimension -- this bridge has been romanticized as such — that the fall from that frees you from all your worries and grief, and the waters below will cleanse your soul.
Szerencsétlen módon szinte vonzza az öngyilkosokat, egyike azon helyeknek, ahol a legtöbbet követik el a világon. 1937-ben nyitották meg a hidat. Joseph Strauss, a híd építéséért felelős vezető tervező szavait idézem: "A híd gyakorlatilag öngyilkosság-biztos. Öngyilkosságot elkövetni a hídról sem nem célszerű, sem nem valószínű." De a megnyitása óta több, mint 1600 ember ugrott a halálba a hídról. Sokan hiszik, hogy az út a két torony között egy másik dimenzióba vezet -- innen a híd hamis romantikája -- leesni innen megszabadít minden félelemtől és bajtól, és a lent morajló víz tisztára mossa a lelket.
But let me tell you what actually occurs when the bridge is used as a means of suicide. After a free fall of four to five seconds, the body strikes the water at about 75 miles an hour. That impact shatters bones, some of which then puncture vital organs. Most die on impact. Those that don't generally flail in the water helplessly, and then drown. I don't think that those who contemplate this method of suicide realize how grisly a death that they will face. This is the cord. Except for around the two towers, there is 32 inches of steel paralleling the bridge. This is where most folks stand before taking their lives. I can tell you from experience that once the person is on that cord, and at their darkest time, it is very difficult to bring them back. I took this photo last year as this young woman spoke to an officer contemplating her life. I want to tell you very happily that we were successful that day in getting her back over the rail.
De hadd mondjam el, mi is történik valójában, amikor a hidat használják eszkozül az öngyilkossághoz. Négy-öt másodperc szabadesés után a test kb. 120 km/óra sebességgel csapódik a vízbe. Hatására a csontok összezúzódnak, néhány közűlük átszúr valami létfontosságú szervet. A legtöbben ennek hatására halnak meg. Azok, akik mégsem, tehetetlenül kapálóznak a vízben, és végül megfulladnak. Nem hiszem, hogy akik az öngyilkosságnak ezt a módját tervezik. tudják, hogy milyen szörnyű halál vár rájuk. Ez itt a kábel. A két torony körüli résztől eltekintve 81 cm-es acél fut végig a hid mentén. Ide állnak a legtöbben mielőtt eldobnák életüket. Tapasztalatból mondhatom, hogy ha valaki rálép erre a kábelra, és ezt kétségbeesésében teszi, akkor nagyon nehéz visszahozni onnan. Tavaly készítettem ezt a képet, amikor ez a fiatal nő beszélt egy rendőrhöz, az életéről elmélkedve. Örömmel mondom, hogy aznap sikerrel jártunk, és rávettük, hogy másszon vissza a korláton.
When I first began working on the bridge, we had no formal training. You struggled to funnel your way through these calls. This was not only a disservice to those contemplating suicide, but to the officers as well. We've come a long, long way since then. Now, veteran officers and psychologists train new officers.
Amikor először kezdtem dolgozni a hídon, nem volt még szabályos kiképzésünk. Ezeken a hívásokon keresztül tanultunk bele. Ez nem csak azoknak volt rossz, akik öngyilkossságot terveztek, de a rendőröknek is. Nagyon hosszú utat tettünk meg azóta. Most már veterán rendőrök és pszichológusok képzik az újoncokat.
This is Jason Garber. I met Jason on July 22 of last year when I get received a call of a possible suicidal subject sitting on the cord near midspan. I responded, and when I arrived, I observed Jason speaking to a Golden Gate Bridge officer. Jason was just 32 years old and had flown out here from New Jersey. As a matter of fact, he had flown out here on two other occasions from New Jersey to attempt suicide on this bridge. After about an hour of speaking with Jason, he asked us if we knew the story of Pandora's box. Recalling your Greek mythology, Zeus created Pandora, and sent her down to Earth with a box, and told her, "Never, ever open that box." Well one day, curiosity got the better of Pandora, and she did open the box. Out flew plagues, sorrows, and all sorts of evils against man. The only good thing in the box was hope. Jason then asked us, "What happens when you open the box and hope isn't there?" He paused a few moments, leaned to his right, and was gone. This kind, intelligent young man from New Jersey had just committed suicide.
Ez itt Jason Garber. Tavaly július 22-én találkoztam vele, amikor kaptam egy hívást egy esetleges öngyilkosjelöltről, aki ül a kábelen, nagyjából a fesztávolság felénél. Indultam, és amikor megérkeztem, észrevettem Jasont, amint a Golden Gate -híd egyik rendőréhez beszél. Jason épp 32 éves volt, és New Jersey-ből repült ide. Meg kell jegyezni, hogy már két alkalommal elrepült ide New Jersey-ből, hogy öngyilkosságot kíséreljen meg a hídról. Miután már vagy egy órát beszélgettünk Jasonnal, megkérdezte, hogy ismerjük-e Pandora szelencéjének történetét. Hogy felidézzem Önöknek a görög mitológiát:, Zeus megteremtette Pandorát, és leküldte a Földre egy szelencével, és meghagyta, hogy sose nyissa ki azt. Egy szép napon a kíváncsiság legyőzte Pandorát és csak kinyitotta. KIszállt belőle betegség, a szomorúság, és minden gonoszság, ami az ember ellen van. Csak a jó dolgok maradtak benn a szelencében, mint a remény. Jason megkérdezte tőlünk, "Mi történik, ha kinyitjuk a szelencét, és nincs benne a remény?" Hallgatott néhány pillanatig, kihajolt jobbra, és vége. Ez a kedves, intelligens New Jersey-i fiatalember csak öngyilkos lett.
I spoke with Jason's parents that evening, and I suppose that, when I was speaking with them, that I didn't sound as if I was doing very well, because that very next day, their family rabbi called to check on me. Jason's parents had asked him to do so. The collateral damage of suicide affects so many people.
Még azon az estén beszéltem Jason szüleivel. Amikor beszéltem velük, az nem úgy hangozhatott, mintha minden rendben lenne velem, mert a rákövetkező nap a család rabbija felhívott, hogy mi van velem. Jason szülei kérték meg. Az öngyilkosság romboló hatása nagyon sok embert érint közvetve.
I pose these questions to you: What would you do if your family member, friend or loved one was suicidal? What would you say? Would you know what to say? In my experience, it's not just the talking that you do, but the listening. Listen to understand. Don't argue, blame, or tell the person you know how they feel, because you probably don't. By just being there, you may just be the turning point that they need. If you think someone is suicidal, don't be afraid to confront them and ask the question. One way of asking them the question is like this: "Others in similar circumstances have thought about ending their life; have you had these thoughts?" Confronting the person head-on may just save their life and be the turning point for them. Some other signs to look for: hopelessness, believing that things are terrible and never going to get better; helplessness, believing that there is nothing that you can do about it; recent social withdrawal; and a loss of interest in life.
Ezeket a kérdéseket teszem fel Önöknek: Mit tennének Önök, ha egy családtagjuk, egy barátjuk, valaki, akit szeretnek, öngyilkosságra készül? MIt mondanának? Tudnák, hogy mit mondjanak? Tapasztalatom szerint nem a beszéd a lényeg, hanem a figyelem. Meghallgatni, hogy megértsék. Nem vitatkozni, hibáztatni, vagy megmondani, tudják, hogy mit érez, mert valószínűleg nem tudják. A puszta jelenlétünk jelentheti azt a fordulópontot, amire szüksége van. Ha azt gondolják valakiről, öngyilkosságot forgat a fejében, ne féljenek szembesíteni vele az illetőt, rákérdezni. Egy módja ennek, hogy kérdezzenek valami ilyet: "Mások hasonló körülmények között arra gondolnak, hogy eldobják az életüket, voltak neked ilyen gondolataid?" Azzal, hogy szembesítjük az illetőt , talán megvédjük az életét, fordulópont lehetünk számára. Néhány más jelzés, amire fel kell figyelni: reményvesztettség, a hit, hogy a dolgok elviselhetetlenek, és soha nem is lesznek jobbak, a segítség hiánya, az a hiedelem, hogy nincs semmi, amit tenni lehet; elhúzódás a társaságtól; az élet iránti érdektelenség.
I came up with this talk just a couple of days ago, and I received an email from a lady that I'd like to read you her letter. She lost her son on January 19 of this year, and she wrote this me this email just a couple of days ago, and it's with her permission and blessing that I read this to you.
Épp csak néhány napja készültem fel erre a beszélgetésre, amikor kaptam egy e-mailt egy hölgytől, és szeretném most ezt felolvasni Önöknek. Ez év január 19-én vesztette el a fiát, és ezt az e-mailt alig néhány napja írta. Az ő engedélyével és áldásával olvasom most fel Önöknek.
"Hi, Kevin. I imagine you're at the TED Conference. That must be quite the experience to be there. I'm thinking I should go walk the bridge this weekend. Just wanted to drop you a note. Hope you get the word out to many people and they go home talking about it to their friends who tell their friends, etc. I'm still pretty numb, but noticing more moments of really realizing Mike isn't coming home. Mike was driving from Petaluma to San Francisco to watch the 49ers game with his father on January 19. He never made it there. I called Petaluma police and reported him missing that evening. The next morning, two officers came to my home and reported that Mike's car was down at the bridge. A witness had observed him jumping off the bridge at 1:58 p.m. the previous day. Thanks so much for standing up for those who may be only temporarily too weak to stand for themselves. Who hasn't been low before without suffering from a true mental illness? It shouldn't be so easy to end it. My prayers are with you for your fight. The GGB, Golden Gate Bridge, is supposed to be a passage across our beautiful bay, not a graveyard. Good luck this week. Vicky."
"Kevin, elképzelem, hogy ott van a TED konferencián. Nagy élmény lehet. Arra gondolok, hogy hétvégén végigmegyek a hídon. Épp csak egy üzenetet szeretnék küldeni Önnek. Azt remélem, hogy sokakhoz eljut a szó, akik hazamennek, és beszélnek róla otthon a barátaiknak, akik elmondják az ő barátaiknak, stb. Én még mindig egy kicsit kába vagyok, de észreveszem néha, hogy ráébredek, Mike nem jön haza többet. Mike Petalumából vezetett San Franciscoba, hogy megnézze 49-esek meccsét az apjával január 19-én. Nem ért oda. Felhívtam a petalumai rendőrséget, és jelentettem, hogy eltűnt az este. Másnap reggel beállított két rendőr, és jelentette, hogy Mike autója a hídnál állt. Egy szemtanu előző nap 13:58-kor látta őt leugrani a hídról. Nagyon köszönöm, hogy tesz azokért, akik átmenetileg túl gyengék ahhoz, hogy kiálljanak magukért. Kivel ne esett volna meg, hogy válságban volt, anélkül, hogy igazi mentális betegsége lenne? Nem lenne szabad ennek ilyen könnyűnek lennie. Az imáim kísérik az Ön küzdelmét. A Golden Gate-hídnak átjárónak kell lennie a csodálatos öböl felett, nem pedig temetőnek. Sok szerencsét ezen a héten. Vicky."
I can't imagine the courage it takes for her to go down to that bridge and walk the path that her son took that day, and also the courage just to carry on.
Nem tudom elképzelni azt a bátorságot, ami rávette ezt az asszonyt, hogy lemenjen a hídhoz, és megtegye azt az utat, amit a fia, azon a bizonyos napon, és a bátorságot, hogy tovább éljen.
I'd like to introduce you to a man I refer to as hope and courage. On March 11 of 2005, I responded to a radio call of a possible suicidal subject on the bridge sidewalk near the north tower. I rode my motorcycle down the sidewalk and observed this man, Kevin Berthia, standing on the sidewalk. When he saw me, he immediately traversed that pedestrian rail, and stood on that small pipe which goes around the tower. For the next hour and a half, I listened as Kevin spoke about his depression and hopelessness. Kevin decided on his own that day to come back over that rail and give life another chance. When Kevin came back over, I congratulated him. "This is a new beginning, a new life." But I asked him, "What was it that made you come back and give hope and life another chance?" And you know what he told me? He said, "You listened. You let me speak, and you just listened."
Szeretnék bemutatni Önöknek egy férfit, aki a reményt és a bátorságot jelenti. 2005 március 11-én kaptam egy rádióhívást egy lehetséges öngyilkossági kísérletről, a híd járdájáról, közel az északi toronyhoz. Végigmotoroztam a járdán, és megláttam ezt a férfit, Kevin Berthiát, a járdán ácsorogva. Ahogyan észrevett, nyomban átlépett ezen a gyalogos korláton, és ott állt ezen a kis csövön, ami körbefutja a tornyot. A következő másfél órán keresztül Kevint hallgattam, ahogyan beszélt a depressziójáról és a reménytelenségről. Kevin magától döntött úgy ezen a napon, hogy visszamászik azon a korláton, és újabb esélyt ad az életnek. Kevin visszajött. Gratuláltam neki. "Ez egy új kezdet, egy új élet." Megkérdeztem tőle, mi volt az, ami visszahozta, reményt adott, és esélyt az életnek? És tudják, mit válaszolt? Azt mondta, az, hogy meghallgattam. Hogy hagytam beszélni, és csak hallgattam.
Shortly after this incident, I received a letter from Kevin's mother, and I have that letter with me, and I'd like to read it to you.
Nem sokkal a történtek után levelet kaptam Kevin anyjától. Elhoztam ezt a levelet, és most felolvasom Önöknek.
"Dear Mr. Briggs, Nothing will erase the events of March 11, but you are one of the reasons Kevin is still with us. I truly believe Kevin was crying out for help. He has been diagnosed with a mental illness for which he has been properly medicated. I adopted Kevin when he was only six months old, completely unaware of any hereditary traits, but, thank God, now we know. Kevin is straight, as he says. We truly thank God for you. Sincerely indebted to you, Narvella Berthia." And on the bottom she writes, "P.S. When I visited San Francisco General Hospital that evening, you were listed as the patient. Boy, did I have to straighten that one out."
"Kedves Mr. Briggs, semmi nem feledteti a március 11-i eseményeket. Önnek köszönhetjük, hogy Kevin ma is velünk van. Megyőződésem, hogy Kevin segítségért kiáltott. Megállapították, hogy mentálisan beteg, amire megfelelő kezelést kap. Kevint hathónapos korában fogadtam örökbe, anélkül, hogy tudtam volna, miket hoz magával. Istennek hála, ma már tudjuk. Kevin már egyenesben van, ahogyan mondja. Hálát adunk Istennek Önért. Öszintén elkötelezve Önnek, Narvella Berthia." Az írás alján ez áll, "P.S. Amikor azon az estén elmentem a San Francisco-i kórházba, az Ön neve szerepelt ott, betegként. Ezt a dolgot rendeztem."
Today, Kevin is a loving father and contributing member of society. He speaks openly about the events that day and his depression in the hopes that his story will inspire others.
Kevin ma szerető apa, és a társadalom hasznos tagja. Nyíltan beszél annak a napnak az eseményeiről és depressziójáról, abban a reményben, hogy története mások épülésére szolgál.
Suicide is not just something I've encountered on the job. It's personal. My grandfather committed suicide by poisoning. That act, although ending his own pain, robbed me from ever getting to know him. This is what suicide does. For most suicidal folks, or those contemplating suicide, they wouldn't think of hurting another person. They just want their own pain to end. Typically, this is accomplished in just three ways: sleep, drugs or alcohol, or death. In my career, I've responded to and been involved in hundreds of mental illness and suicide calls around the bridge. Of those incidents I've been directly involved with, I've only lost two, but that's two too many. One was Jason. The other was a man I spoke to for about an hour. During that time, he shook my hand on three occasions. On that final handshake, he looked at me, and he said, "Kevin, I'm sorry, but I have to go." And he leapt. Horrible, absolutely horrible.
Az öngyilkosságal nem pusztán a munkám során kerültem kapcsolatba. Személyes ügyem is. Nagyapám méreggel vetett véget életének. Ezzel végetvetett ugyan személyes fájdalmának, de megfosztott engem attól, hogy ismerhettem volna. Ezt teszi az öngyilkosság. A legtöbb öngyilkos, vagy akik öngyilkosságra készülnek, nem gondolnak arra, hogy fájdalmat okoznak másoknak. Egyszerűen véget akarnak vetni szenvedésüknek. Ennek három fő módja van: az alvás, az alkohol vagy drog, vagy a halál. Pályám során mentális betegségek és öngyilkosok hívásai százainak voltam részese a híd környékén, és reagáltam rájuk. Azokból az esetekből, amelyek részese voltam, csak kettőt veszítettem el, de ez kettővel több a kelleténél. Az egyik Jason volt. A másik egy férfi, akihez kb. egy órán keresztül beszéltem. Ez alatt az idő alatt háromszor rázta meg a kezem. Az utolsó kézrázásnál rám nézett, és azt mondta: "Kevin, sajnálom, de mennem kell." És ugrott. Rettenetes.
I do want to tell you, though, the vast majority of folks that we do get to contact on that bridge do not commit suicide. Additionally, that very few who have jumped off the bridge and lived and can talk about it, that one to two percent, most of those folks have said that the second that they let go of that rail, they knew that they had made a mistake and they wanted to live. I tell people, the bridge not only connects Marin to San Francisco, but people together also. That connection, or bridge that we make, is something that each and every one of us should strive to do. Suicide is preventable. There is help. There is hope.
El akarom még mondani, hogy azoknak a túlnyomó többsége, akikkel felvesszük a kapcsolatot a hídon, végül nem követi el az öngyilkosságot. Ehhez hozzájön az a nagyon kevés, aki leugrott, de túlélte, és tud beszélni róla, ez az egy-két százalék. Többségük azt mondta, hogy abban a másodpercben, amikor elrugaszkodott, tudta már, hogy tévedés, amit csinál, és élni akar. Azt mondom, emberek, ha híd nemcsak Marint köti össze San Franciscoval, de az embereket is. Mindig arra kéne mindannyiunknak törekednünk, hogy kapcsolatot, hidat építsünk. Az öngyilkosság megelőzhető. Van segítség. Van remény.
Thank you very much.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)