You know for me, the interest in contemporary forms of slavery started with a leaflet that I picked up in London. It was the early '90s, and I was at a public event. I saw this leaflet and it said, "There are millions of slaves in the world today." And I thought, "No way, no way." And I'm going to admit to hubris. Because I also, I'm going to admit to you, I also thought, "How can I be like a hot-shot young full professor who teaches human rights and not know this? So it can't be true."
Tudják, a rabszolgaság mai formái iránt való érdeklődésem úgy kezdődött, hogy a kezembe került egy szórólap Londonban. A '90-es évek elején történt, éppen egy tömegrendezvényen voltam. Megláttam a szórólapot, ami azt állította: "Jelenleg is több millió rabszolga van világszerte." És arra gondoltam: "Kizárt dolog, ez ki van zárva." És ezt az önhittségemnek tudom be. Mert Önöknek is be kell vallanom, az is megfordult a fejemben, hogy miképp lehetnék egy menő, fiatal professzor, aki emberi jogot tanít és nem tud erről, szóval nem is lehet igaz.
Well, if you teach, if you worship in the temple of learning, do not mock the gods, because they will take you, fill you with curiosity and desire, and drive you. Drive you with a passion to change things. I went out and did a lit review, 3,000 articles on the key word "slavery." Two turned out to be about contemporary -- only two. All the rest were historical. They were press pieces and they were full of outrage, they were full of speculation, they were anecdotal -- no solid information.
Nos, ha tanítanak, ha a tanulás templomának oltárán áldoznak, akkor hiba kigúnyolni az isteneket. Mert hatalmukba kerítik az embert, megtöltik a lelkét kíváncsisággal és vággyal, és arra késztetik, szenvedéllyel késztetik, hogy változtasson a dolgok folyásán. Hozzáfogtam a téma áttekintéséhez. 3000 cikket találtam a "rabszolgaság" kulcsszóra. Kettőről derült ki, hogy a jelenlegi helyzetről szól - csak kettőről. Az összes többi történelmi jellegű volt. A cikkek a sajtóban jelentek meg és tele voltak gyalázkodással. Tömve voltak feltevésekkel. Szóbeszéden alapultak. Semmi tényekkel alátámasztható adat.
So, I began to do a research project of my own. I went to five countries around the world. I looked at slaves. I met slaveholders, and I looked very deeply into slave-based businesses because this is an economic crime. People do not enslave people to be mean to them. They do it to make a profit. And I've got to tell you, what I found out in the world in four different continents, was depressingly familiar. Like this: Agricultural workers in Africa, whipped and beaten, showing us how they were beaten in the fields before they escaped from slavery and met up with our film crew. It was mind-blowing.
Így belevágtam a magam kutatásába. Világszerte öt országba látogattam el. Láttam rabszolgákat. Találkoztam a tartóikkal. És elmélyedtem a rabszolgamunkán alapuló üzleti vállalkozások témájában. Mert gazdasági bűncselekményről van szó. Nem aljasságból tesznek az emberek rabszolgává másokat. Azért teszik, hogy ebből hasznuk származzon. És el kell mondanom, hogy amit világszerte tapasztaltam négy kontinens tájait bejárva, az lehangolóan ismerős volt. Mint ez itt. Afrikai mezőgazdasági munkások, megkorbácsolt, összevert emberek mutatják be, hogyan bántalmazták őket a földeken, mielőtt elmenekültek volna a rabszolgaságból és találkoztak volna filmes csapatunkkal. Észveszejtő volt.
And I want to be very clear. I'm talking about real slavery. This is not about lousy marriages, this is not about jobs that suck. This is about people who can not walk away, people who are forced to work without pay, people who are operating 24/7 under a threat of violence and have no pay. It's real slavery in exactly the same way that slavery would be recognized throughout all of human history.
És nagyon egyértelmű szeretnék lenni. Valódi rabszolgaságról beszélek. Nem tönkrement házasságokról szól a történet. Nem is elviselhetetlen munkahelyekről. Olyanokról beszélünk, akik nem tehetik meg, hogy lelépnek, akiket kényszerítenek, hogy fizetség nélkül dolgozzanak, olyanokról akiknek non-stop rendelkezésre kell állniuk, mert állandó erőszak fenyegeti őket, fizetést pedig nem kapnak. Valódi rabszolgaság ez, csakúgy, mint ahogy a rabszolgaságot megismertük az emberi történelem egésze során.
Now, where is it? Well, this map in the sort of redder, yellower colors are the places with the highest densities of slavery. But in fact that kind of bluey color are the countries where we can't find any cases of slavery. And you might notice that it's only Iceland and Greenland where we can't find any cases of enslavement around the world.
Nos, hol fordul ez elő? A térképen látható pirosabb, sárgább színek jelölik azokat a helyeket, ahol a legsűrűbben fordul elő. De csakis a kékes színnel jelölt országok azok, ahol egyetlen esetben sem lehet találkozni a jelenséggel. És talán felfedezik, hogy csak Izland és Grönland tartozik abba a kategóriába az egész világon, ahol nem fordul elő rabszolgaság.
We're also particularly interested and looking very carefully at places where slaves are being used to perpetrate extreme environmental destruction. Around the world, slaves are used to destroy the environment, cutting down trees in the Amazon; destroying forest areas in West Africa; mining and spreading mercury around in places like Ghana and the Congo; destroying the coastal ecosystems in South Asia. It's a pretty harrowing linkage between what's happening to our environment and what's happening to our human rights.
Vizsgálatunk szempontjából különösen érdekesek azok a helyek, ahol arra kényszerítik a rabszolgákat, hogy nagyfokú környezetrombolást valósítsanak meg. Világszerte rabszolgákat használnak a környezetkárosításra, ők vágják ki az Amazonas-esőerdő fáit, ők számolják fel Nyugat-Afrika erdőit, ők bányásszák ki és terjesztik a higanyt olyan helyeken, mint Ghána vagy Kongó, és ők pusztítják a parti ökoszisztémákat Dél-Ázsiában. Igazán szívfacsaró kapcsolat van aközött, ami a környezetünkkel történik és aközött, ami az emberi jogok kapcsán.
Now, how on Earth did we get to a situation like this, where we have 27 million people in slavery in the year 2010? That's double the number that came out of Africa in the entire transatlantic slave trade. Well, it builds up with these factors. They are not causal, they are actually supporting factors. One we all know about, the population explosion: the world goes from two billion people to almost seven billion people in the last 50 years. Being numerous does not make you a slave. Add in the increased vulnerability of very large numbers of people in the developing world, caused by civil wars, ethnic conflicts, kleptocratic governments, disease ... you name it, you know it.
Nos, hogy a pokolba kerültünk ilyen helyzetbe, hogy a 2010-es évben 27 millió ember él rabszolgasorban? Ez a duplája annak a számnak, amit az Afrikából kiinduló teljes transzatlanti rabszolga-kereskedelem kapcsán ismerünk. A helyzetet következő tényezők alakítják. Ezek nem önmagukban vett okok, hanem elősegítő tényezők. Az egyiket mind ismerjük: a népességrobbanás, a világ népessége 2 milliárdról csaknem 7 milliárdra nőtt az elmúlt 50 évben. Sokan vagyunk, de ez nem eredményez önmagában rabszolgaságot. Tegyük ehhez hozzá a növekvő sebezhetőséget, főképp a fejlődő világ országaiban élő nagyobb embercsoportok esetén, ezt okozhatja polgárháború, etnikai villongások, reménytelenül korrupt kormányok, járványok, sorolhatnánk.
We understand how that works. In some countries all of those things happen at once, like Sierra Leone a few years ago, and push enormous parts ... about a billion people in the world, in fact, as we know, live on the edge, live in situations where they don't have any opportunity and are usually even destitute. But that doesn't make you a slave either. What it takes to turn a person who is destitute and vulnerable into a slave, is the absence of the rule of law. If the rule of law is sound, it protects the poor and it protects the vulnerable. But if corruption creeps in and people don't have the opportunity to have that protection of the rule of law, then if you can use violence, if you can use violence with impunity, you can reach out and harvest the vulnerable into slavery.
Tudjuk, hogyan történik. Néhány országban az összes dolog egyszerre alakul ki, mint néhány éve Sierra Leone-ban. Mindez hihetetlen számú embert, a mai tudásunk szerint úgy egymilliárdot az élet peremére szorít, olyan helyzetbe hozza őket, ahol teljesen hiányoznak a lehetőségek, ráadásul általában nyomorognak is. De önmagában még ez sem teszi az embert rabszolgává. Ami a nyomorgáson és a sebezhetőségen túl szükséges még ahhoz, hogy rabszolgává tegyen valakit, az a jog uralmának teljes hiánya. Ha a jog uralma megfelelően érvényesül, akkor védi a szegényeket, kiszolgáltatottakat. Azonban ha beszivárog a korrupció, az emberek számára pedig nem adott a lehetőség a joguk védelmére, akkor ha lehetőség van erőszakra, ha büntetlenül lehet erőszakot használni, akkor lesznek is olyanok, akik megteszik és a rabszolgaság igájába hajtják a sebezhető embereket.
Well, that is precisely what has happened around the world. Though, for a lot of people, the people who step into slavery today don't usually get kidnapped or knocked over the head. They come into slavery because someone has asked them this question.
Nos, pontosan így történt világszerte. Bár több ember számára a rabszolgasorba kerülés manapság nem azzal kezdődik, általában nem úgy kezdődik, hogy az illetőt elrabolják vagy leütik. Azért kerülnek ebbe a helyzetbe, mert valaki feltesz nekik egy kérdést.
All around the world I've been told an almost identical story. People say, "I was home, someone came into our village, they stood up in the back of a truck, they said, 'I've got jobs, who needs a job?'" And they did exactly what you or I would do in the same situation. They said, "That guy looked sketchy. I was suspicious, but my children were hungry. We needed medicine. I knew I had to do anything I could to earn some money to support the people I care about." They climb into the back of the truck. They go off with the person who recruits them. Ten miles, 100 miles, 1,000 miles later, they find themselves in dirty, dangerous, demeaning work. They take it for a little while, but when they try to leave, bang!, the hammer comes down, and they discover they're enslaved.
Világszerte csaknem hasonló történetet mesélnek. Arról számolnak be: "Otthon voltam, valaki megjelent a falunkban, egy kamion platóján állt és azt hirdette, "tudnak munkát adni, kinek kell állás?" És pontosan azt tették, amit Önök és én is tennénk az adott helyzetben. Arról mesélnek: "Az ember sunyinak tűnt. Gyanakodtam is. De a gyermekeim éhesek voltak. Gyógyszerre volt szükségünk. Tudtam, mindent meg kell tennem, hogy keressek egy kis pénzt, hogy támogathassam azokat, akik fontosak nekem." Felmásznak ők is a platóra. Majd távoznak a toborzójukkal együtt. 10, 100, 1000 kilométerrel távolabb arra eszmélnek, hogy mocskos, veszélyes és alantas munkát végeznek. Egy darabig elviselik, de amikor menni akarnak, bumm, fejbe kólintja őket a valóság, ráeszmélnek, hogy immár rabszolgák.
Now, that kind of slavery is, again, pretty much what slavery has been all through human history. But there is one thing that is particularly remarkable and novel about slavery today, and that is a complete collapse in the price of human beings -- expensive in the past, dirt cheap now. Even the business programs have started picking up on this. I just want to share a little clip for you.
Nos, ez a fajta rabszolgaság sem tér el túlságosan attól, amilyen a rabszolgaság az emberi történelem során volt. Azonban van egy különösen figyelemre méltó dolog, valami egész szokatlan a mai rabszolgaságban, és ez az emberi lények árának a teljes összeomlása. A múltban drágák voltak, ma filléres tételt jelentenek, már az üzleti csatornák is ettől hangosak a TV-ben. Hadd mutassak be egy rövid részletet.
Daphne: OK. Llively discussion guaranteed here, as always, as we get macro and talk commodities. Continuing here in the studio with our guest Michael O'Donohue, head of commodities at Four Continents Capital Management. And we're also joined by Brent Lawson from Lawson Frisk Securities.
Video: Nő: Mint mindig, most is garantáljuk nézőink számára a parázs vitákat, mert a globális árupiacok témaköre következik. Michael O'Donohue a vendégünk a stúdióban, árupiaci vezető a Négy Kontinens Tőkealapnál. Csatlakozik hozzánk Brent Lawson is, a Lawson Frisk Értékpapírtól.
Brent Lawson: Happy to be here.
Brent Lawson: Örülök, hogy itt lehetek.
D: Good to have you with us, Brent. Now, gentlemen ... Brent, where is your money going this year?
Nő: Számunkra megtiszteltetés, Brent. Nos, Uraim, Brent, idén milyen területen fekteti be a pénzét?
BL: Well Daphne, we've been going short on gas and oil recently and casting our net just a little bit wider. We really like the human being story a lot. If you look at a long-term chart, prices are at historical lows and yet global demand for forced labor is still real strong. So, that's a scenario that we think we should be capitalizing on.
BL: Nos, Daphne, mostanában a földgáz és a kőolaj áresésére játszunk, de más irányokba is kacsintgatunk. Tetszik, amit az emberi lények piacán látunk. Ha megnézzük a hosszú távú grafikonokat, látjuk, hogy az árak történelmi mélyponton vannak, pedig a kényszermunkára még mindig erős a kereslet. Olyan a helyzet, hogy úgy véljük, meg kell ragadnunk az alkalmat.
D: Michael, what's your take on the people story? Are you interested?
D: Michael, mi az Ön álláspontja emberügyben? Önt is érdekli?
Michael O'Donoghue: Oh definitely. Non-voluntary labor's greatest advantage as an asset is the endless supply. We're not about to run out of people. No other commodity has that.
Michael O'Donahue: Határozottan. A kényszermunka legnagyobb előnye, hogy az árutípus esetében végtelenek a készletek. Nem fenyeget hiány a piacon. Ez egyetlen más áruról sem mondható el.
BL: Daphne, if I may draw your attention to one thing. That is that private equity has been sniffing around, and that tells me that this market is about to explode. Africans and Indians, as usual, South Americans, and Eastern Europeans in particular are on our buy list.
BL: Daphne, arra is fel szeretném hívni a figyelmét, hogy már a privát tőkealapok is bizniszt szimatolnak. Ez arról árulkodik, hogy a piacon kitörés várható. Afrikaiak és indiaiak, mint általában, de különösen a dél-amerikaiak és a kelet-európaiak vannak a bevásárlólistánkon.
D: Interesting. Micheal, bottom line, what do you recommend?
D: Érdekes. Michael, összegezve, mit ajánl a nézőknek?
MO: We're recommending to our clients a buy and hold strategy. There's no need to play the market. There's a lot of vulnerable people out there. It's very exciting.
MO: Ügyfeleinknek azt ajánljuk, hogy vegyék és tartsák a papírokat. Nincs értelme kockázatot vállalni. Rengeteg a sebezhető ember odakinn. Nagyon izgalmas.
D: Exciting stuff indeed. Gentlemen, thank you very much.
D: Valóban az. Uraim, nagyon köszönöm.
Kevin Bales: Okay, you figured it out. That's a spoof. Though I enjoyed watching your jaws drop, drop, drop, until you got it. MTV Europe worked with us and made that spoof, and they've been slipping it in between music videos without any introduction, which I think is kind of fun. Here's the reality. The price of human beings across the last 4,000 years in today's money has averaged about 40,000 dollars. Capital purchase items. You can see that the lines cross when the population explodes.
Kevin Bales: Rendben, kitalálták. Kamu a felvétel. Bár élvezettel figyeltem, hogy leesik az álluk, amíg végre rájönnek. Az MTV Europe-pal közösen készítettük a felvételt. És be is illesztik videóklippek közé minden figyelmeztetés nélkül, ami szerintem mókás. A valóság ez. Az elmúlt 40000 év során az emberi lények ára mai pénzben számolva 40000 dollár körül volt. Komoly kiadást jelentettek. Látható, a vonalak akkor metszik egymást, amikor megtörtént a népességrobbanás.
The average price of a human being today, around the world, is about 90 dollars. They are more expensive in places like North America. Slaves cost between 3,000 to 8,000 dollars in North America, but I could take you places in India or Nepal where human beings can be acquired for five or 10 dollars. They key here is that people have ceased to be that capital purchase item and become like Styrofoam cups. You buy them cheaply, you use them, you crumple them up, and then when you're done with them you just throw them away.
Egy emberi lény átlagos ára ma kb. 90 dollár világszerte. Drágábbak az olyan helyeken, mint amilyen Észak-Amerika. Ott a rabszolgák ára 3000 és 8000 dollár között ingadozik. De mutathatnék olyan helyeket is, mint India és Nepál, ahol már 5 vagy 10 dollárért is szert tehetünk emberre. Mondanivalóm lényege, hogy az emberek immár nem járnak komolyabb kiadással, olyanok lettek, mint a műanyag poharak. Olcsón hozzájutunk. Használjuk. Összeroppantjuk. És ha végeztünk, akkor egyszerűen kidobjuk őket.
These young boys are in Nepal. They are basically the transport system on a quarry run by a slaveholder. There are no roads there, so they carry loads of stone on their backs, often of their own weight, up and down the Himalaya Mountains. One of their mothers said to us, "You know, we can't survive here, but we can't even seem to die either." It's a horrible situation. And if there is anything that makes me feel very positive about this, it's that there are also -- in addition to young men like this who are still enslaved -- there are ex-slaves who are now working to free others. Or, we say, Frederick Douglass is in the house.
Ezek a kisfiúk nepáliak. Lényegében ők alkotják a rabszolgatartó által működtetett bánya infrastruktúráját. Itt nincsenek utak. Ezért a hátukon cipelik a köveket, gyakran a saját súlyuknak megfelelő köveket fel és le a himalájai hegyekben. Egyikük anyja azt mondta: "Tudják, itt képtelenek vagyunk megélni, de úgy tűnik, meghalni sem tudunk." Szörnyű a helyzet. És ha van valami, ami pozitív érzésekkel tölt el ennek kapcsán, hogy a kisfiúk mellett, akik még mindig rabszolgák, vannak már ex-rabszolgák is, akik a többiek felszabadításáért fáradoznak. Mondhatjuk úgy, Frederick Douglass utódai már itt vannak.
I don't know if you've ever had a daydream about, "Wow. What would it be like to meet Harriet Tubman? What would it be like to meet Frederick Douglass?" I've got to say, one of the most exciting parts about my job is that I get to, and I want to introduce you to one of those. His name is James Kofi Annan. He was a slave child in Ghana enslaved in the fishing industry, and he now, after escape and building a new life, has formed an organization that we work closely with to go back and get people out of slavery. This is not James, this is one of the kids that he works with.
Nem tudom, hogy álmodoztak-e már olyasmiről, hogy milyen lenne Harriet Tubman-nel találkozni? Milyen lenne elbeszélgetni Frederick Douglass-szel? Azt kell mondanom, munkám legizgalmasabb részét jelenti, hogy ilyen előfordul. Egyiküket szeretném is bemutatni. James Kofi Annan a neve. Kisgyerekként rabszolga volt Ghánában, a halászati ipar fosztotta meg szabadságától. Most pedig, megmenekülése és új életének kialakítása után létrehozott egy szervezetet, amivel szorosan együttműködünk, hogy visszamenjünk és embereket szabadítsunk fel. Ő nem James. Hanem az egyik kölyök, akivel dolgozik.
James Kofi Annan (Video): He was hit with a paddle in the head. And this reminds me of my childhood when I used to work here.
Video: James Kofi Annan: Evezővel verték, tudják, a fején. És a gyermekkoromra emlékeztet, amikor még én is ott dolgoztam.
KB: James and our country director in Ghana, Emmanuel Otoo are now receiving regular death threats because the two of them managed to get convictions and imprisonment for three human traffickers for the very first time in Ghana for enslaving people, from the fishing industry, for enslaving children.
KB: James és a ghánai országos igazgatónk, Emmanuel Oto* rendszeresen halálos fenyegetéseket kapnak, mert kettejüknek sikerült három emberkereskedőt vád alá helyeztetni és börtönbe juttatni Ghánában először azért, mert rabszolgákkal kereskedtek a halászati iparban, gyermekeket tettek rabszolgává.
Now, everything I've been telling you, I admit, is pretty disheartening. But there is actually a very positive side to this, and that is this: The 27 million people who are in slavery today, that's a lot of people, but it's also the smallest fraction of the global population to ever be in slavery. And likewise, the 40 billion dollars that they generate into the global economy each year is the tiniest proportion of the global economy to ever be represented by slave labor.
Minden, amit eddig elmeséltem önöknek - megvallom - elég okot adhat a csüggedésre. De van a dolognak egy felettébb pozitív oldala. Ami az, hogy a 27 millió ember, aki ma rabszolgasorban él, sok ember ugyan, de ugyanakkor ez a legkisebb arány a történelem során a rabszolgaként élő emberek számát tekintve. Hasonlóan az a 40 milliárd dollár, ami az ő közreműködésükkel a globális gazdaságba kerül évente, az ennek a gazdaságnak a legapróbb hányada, amit a történelem során rabszolgamunkával termeltek.
Slavery, illegal in every country has been pushed to the edges of our global society. And in a way, without us even noticing, has ended up standing on the precipice of its own extinction, waiting for us to give it a big boot and knock it over. And get rid of it. And it can be done.
A minden országban törvénytelen rabszolgaság a globális társadalom peremvidékére szorult. És anélkül, hogy észrevettük volna, már eleve a saját kipusztulásának a határán egyensúlyozik. Arra vár, hogy megadjuk a végső lökést és ezzel átlendítsük a nemlétbe. És mindez lehetséges.
Now, if we do that, if we put the resources and the focus to it, what does it actually cost to get people out of slavery? Well, first, before I even tell you the cost I've got to be absolutely clear. We do not buy people out of slavery. Buying people out of slavery is like paying a burglar to get your television back; it's abetting a crime. Liberation, however, costs some money.
Nos, ha megtesszük, ha rászánjuk a forrásokat és a figyelmet, akkor mennyi a végső ára annak, hogy felszabadítsuk az embereket? Mielőtt bármilyen árat is mondanék, egyvalamit le kell szögeznem. Soha nem fizetünk emberek szabadságáért. Ha fizetnénk a rabszolgatartóknak, az olyan lenne, mintha egy betörőnek fizetnénk, hogy adja vissza a TV-t. Ez bűnpártolás. Viszont a felszabadítás pénzbe kerül.
Liberation, and more importantly all the work that comes after liberation. It's not an event, it's a process. It's about helping people to build lives of dignity, stability, economic autonomy, citizenship. Well, amazingly, in places like India where costs are very low, that family, that three-generation family that you see there who were in hereditary slavery -- so, that granddad there, was born a baby into slavery -- but the total cost, amortized across the rest of the work, was about 150 dollars to bring that family out of slavery and then take them through a two year process to build a stable life of citizenship and education.
Maga a felszabadítás, és ami fontosabb, az összes munka, ami ezt követi. Nem egy eseményről van szó, hanem egy folyamatról. Arról a segítségről szól, hogy az emberek méltósággal élhessenek, biztonságban, gazdaságilag függetlenül, állampolgárként. Meglepő, de az Indiához hasonló helyeken nagyon alacsonyak a költségek. Az itt bemutatott három generációt felölelő család öröklődő rabszolgaságban sínylődött, úgyhogy a nagypapa már eleve rabszolgának született. De a teljes költség, beleértve a munka teljes elvégzését kb. 150 dollár volt. Ennyiből a családot ki lehetett emelni a rabszolgaságból és végigkísérni azon a 2 éves folyamaton, melynek végére stabil, felvilágosult állampolgárhoz méltó életet élhettek.
A boy in Ghana rescued from fishing slavery, about 400 dollars. In the United States, North America, much more expensive. Legal costs, medical costs ... we understand that it's expensive here: about 30,000 dollars. But most of the people in the world in slavery live in those places where the costs are lowest. And in fact, the global average is about what it is for Ghana.
Egy ghánai kisfiú halászati rabszolgaságból való felszabadítása kb. 400 dollár. Az USA-ban, Észak-Amerikában sokkal drágább, ügyvédi költségek, kórházi számlák, értik, errefelé drágaság van, kb. 30000 dollár. Azonban a világon a legtöbb rabszolga azokban az országokban él, ahol a költségek a legalacsonyabbak. És elmondható, hogy a globális átlag megegyezik a Ghána kapcsán mondott adattal.
And that means, when you multiply it up, the estimated cost of not just freedom but sustainable freedom for the entire 27 million people on the planet in slavery is something like 10.8 billion dollars -- what Americans spend on potato chips and pretzels, what Seattle is going to spend on its light rail system: usually the annual expenditure in this country on blue jeans, or in the last holiday period when we bought GameBoys and iPods and other tech gifts for people, we spent 10.8 billion dollars. Intel's fourth quarter earnings: 10.8 billion.
Mindez azt jelenti, ha felszorozzák a becsült költégét nemcsak a szabadságnak, hanem a tartós szabadságnak a teljes 27 milliós létszámra vetítve világszerte, akkor nagyjából 10.8 milliárd dollár jön ki. Ez annyi, amennyit az USA-ban chipsre és rágcsálnivalóra költenek, vagy amennyit Seattle fog a modern vasútrendszerére költeni, vagy az átlagos összeg, amit évente farmerre költünk, vagy amennyit a legutóbbi ünnepek kapcsán GameBoys-okra, Ipod-okra és más műszaki cikkekre költöttünk, ez ugyanis 10.8 milliárd dollár volt. Az Intel 4. negyedéves nyeresége, 10.8 milliárd.
It's not a lot of money at the global level. In fact, it's peanuts. And the great thing about it is that it's not money down a hole, there is a freedom dividend. When you let people out of slavery to work for themselves, are they motivated? They take their kids out of the workplace, they build a school, they say, "We're going to have stuff we've never had before like three squares, medicine when we're sick, clothing when we're cold." They become consumers and producers and local economies begin to spiral up very rapidly.
Globális szinten nem egy nagy összeg, valójában aprópénz. És a legnagyszerűbb dolog, hogy nem kidobott pénzről van szó, a szabadság osztalékot fizet. Amikor valakit felszabadítunk, akik aztán magukra dolgoznak, motiváltak lesznek? Kiveszik a gyerekeket a munkából. iskolát építenek, úgy mondják: "Olyan dolgokhoz juthatunk hozzá, ami soha nem lehetett a miénk, valódi étel, gyógyszer, ha megbetegszünk, ruhák, ha fázunk." Fogyasztók és termelők lesznek, a helyi gazdaság pedig igen gyorsan fellendül.
That's important, all of that about how we rebuild sustainable freedom, because we'd never want to repeat what happened in this country in 1865. Four million people were lifted up out of slavery and then dumped. Dumped without political participation, decent education, any kind of real opportunity in terms of economic lives, and then sentenced to generations of violence and prejudice and discrimination. And America is still paying the price for the botched emancipation of 1865.
Mindez fontos a tartós szabadság újjáépítésével kapcsolatban, mert soha nem akarjuk ismét átélni az 1865-ben történteket. 4 millió rabszolgát szabadítottak fel akkor, majd magukra hagyták őket politikai képviselet nélkül, megfelelő oktatás nélkül, bármilyen valós lehetőség híján, ami a gazdasági boldogulásukat illette, aminek a vége az lett, hogy generációk estek az erőszak, az előítéletek és a diszkrimináció áldozatául. És Amerika ma is ennek az árát fizeti, az elfuserált 1865-ös felszabadítás árát.
We have made a commitment that we will never let people come out of slavery on our watch, and end up as second class citizens. It's just not going to happen. This is what liberation really looks like. Children rescued from slavery in the fishing industry in Ghana, reunited with their parents, and then taken with their parents back to their villages to rebuild their economic well-being so that they become slave-proof -- absolutely unenslaveable.
Fogadalmat tettünk, soha nem engedjük, hogy az emberek a mi részvételünk mellett úgy szabaduljanak fel, hogy aztán másodosztályú állampolgárokként végezzék. Ez nem történhet meg. A valódi felszabadítás valahogy így néz ki. A ghánai halászati iparból felszabadított gyermek rabszolgák ismét találkoznak szüleikkel, és közösen mennek vissza a falujukba, hogy újjáépítsék gazdasági alapjaikat, hogy a jövőben ez ne fordulhasson elő, soha ne lehessen rabszolgasorba taszítani őket.
Now, this woman lived in a village in Nepal. We'd been working there about a month. They had just begun to come out of a hereditary kind of slavery. They'd just begun to light up a little bit, open up a little bit. But when we went to speak with her, when we took this photograph, the slaveholders were still menacing us from the sidelines. They hadn't been really pushed back. I was frightened. We were frightened. We said to her, "Are you worried? Are you upset?"
Ez a nő egy nepáli faluban élt. Kb. egy hónapot dolgoztunk ott. Éppen kezdtek kilábalni a rabszolgaság egy öröklődő formájából. Éppen kezdtek magukra találni, egy kicsit megnyílni. De amikor az interjút és a fotót is készítettük, a rabszolgatartók még mindig ott kísértettek a háttérben. Nem tudták visszakényszeríteni őket. Féltem. Mindannyian féltünk. Megkérdeztük őket: "Aggódnak? Dühösek?"
She said, "No, because we've got hope now. How could we not succeed," she said, "when people like you from the other side of the world are coming here to stand beside us?"
Mire ő: "Nem, mert van már reményünk. Hogyan is vallhatnánk kudarcot," - mondta. - "amikor ilyen emberek jönnek a világ túlsó végéről csak azért, hogy mellénk álljanak?"
Okay, we have to ask ourselves, are we willing to live in a world with slavery? If we don't take action, we just leave ourselves open to have someone else jerk the strings that tie us to slavery in the products we buy, and in our government policies. And yet, if there's one thing that every human being can agree on, I think it's that slavery should end.
Fel kell tennünk a kérdést, hogy hajlandóak vagyunk-e olyan világban élni, ahol létezik a rabszolgaság? Ha nem cselekszünk, akkor ezzel mások számára lehetővé tesszük, hogy ők mozgassák a szálakat, amelyek a rabszolgasághoz kötnek minket a vásárolt termékeken és a kormányzati politikán keresztül. Pedig ha létezik a világon olyan dolog, amelyben teljes az egyetértés, akkor az a rabszolgaság eltörlésének szükségessége.
And if there is a fundamental violation of our human dignity that we would all say is horrific, it's slavery. And we've got to say, what good is all of our intellectual and political and economic power -- and I'm really thinking intellectual power in this room -- if we can't use it to bring slavery to an end? I think there is enough intellectual power in this room to bring slavery to an end. And you know what? If we can't do that, if we can't use our intellectual power to end slavery, there is one last question: Are we truly free? Okay, thank you so much. (Applause)
És ha létezik az emberi métóságnak olyan alapvető megsértése, amit mindannyian szörnyűnek tekintünk, az a rabszolgaság. És fel kell vetnünk, hogy mire jó az összes intellektuális, politikai és gazdasági hatalmunk, és ebben a teremben különösen az intellektuális hatalomra gondolok, ha képtelenek vagyunk a rabszolgaság eltörlésére használni? Úgy vélem, elég intellektuális hatalom van ebben a teremben a rabszolgaság eltörléséhez. És tudják mit? Ha erre képtelenek vagyunk, ha nem használhatjuk az intellektuális hatalmunkat arra, hogy véget vessünk a rabszolgaságnak, akkor felmerül egy utolsó kérdés, nevezetesen, hogy tényleg szabadok vagyunk? Oké, nagyon köszönöm. (Taps)