I thought I would start with a very brief history of cities. Settlements typically began with people clustered around a well, and the size of that settlement was roughly the distance you could walk with a pot of water on your head. In fact, if you fly over Germany, for example, and you look down and you see these hundreds of little villages, they're all about a mile apart. You needed easy access to the fields. And for hundreds, even thousands of years, the home was really the center of life. Life was very small for most people. It was a center of entertainment, of energy production, of work, a center of health care. That's where babies were born and people died.
Arra gondoltam, hogy egy nagyon rövid várostörténeti áttekintéssel kezdeném. A települések jellemzően kutak körül alakultak ki. A település mérete nagyjából az a távolság volt, amit az emberek vizeskorsóval a fejükön meg tudtak tenni. Ha például Németország fölött repülnek, és letekintenek, több száz kis falut láthatnak, nagyjából egy mérföldre egymástól. Könnyen el kellett jutni a földekre. Több száz, sőt több ezer éven át az otthon volt az élet központja. A legtöbb ember élete nagyon egyszerű volt. Az otthon volt a szórakozás, az energiatermelés, a munka és az egészségügyi ellátás központja. Itt születtek a gyerekek, és itt haltak meg az idősek.
Then, with industrialization, everything started to become centralized. You had dirty factories that were moved to the outskirts of cities. Production was centralized in assembly plants. You had centralized energy production. Learning took place in schools. Health care took place in hospitals. And then you had networks that developed. You had water, sewer networks that allowed for this kind of unchecked expansion. You had separated functions, increasingly. You had rail networks that connected residential, industrial, commercial areas. You had auto networks. In fact, the model was really, give everybody a car, build roads to everything, and give people a place to park when they get there. It was not a very functional model. And we still live in that world, and this is what we end up with.
Ezután az iparosodás idején minden központosodni kezdett. A városok szélein megjelentek a szennyező gyárak. A termelés az összeszerelő üzemek köré összpontosult. Megjelent a központosított energiatermelés. A tanítás az iskolákban zajlott, a gyógyítás a kórházakban. Ekkor fejlődtek ki a hálózatok. Volt víz- és szennyvízhálózat, amelyek lehetővé tették az efféle ellenőrizetlen terjeszkedést. A funkciók egyre inkább elváltak egymástól. Volt vasúthálózat, amely összekötötte a lakó-, az ipari és kereskedelmi negyedeket. Volt autóúthálózat. Az elv az volt, hogy adjanak mindenkinek autót, épüljenek utak mindenfelé, és parkolhassanak, mikor megérkeznek. Ez nem volt túl működőképes modell. És még mindig ebben a világban élünk, ez lett belőle.
So you have the sprawl of LA, the sprawl of Mexico City. You have these unbelievable new cities in China, which you might call tower sprawl. They're all building cities on the model that we invented in the '50s and '60s, which is really obsolete, I would argue, and there are hundreds and hundreds of new cities that are being planned all over the world. In China alone, 300 million people, some say 400 million people, will move to the city over the next 15 years. That means building the equivalent of the entire built infrastructure of the US in 15 years. Imagine that.
Például itt van a szétterülő Los Angeles vagy a terjedelmes Mexikóváros. És vannak ezek a lélegzetelállító, új kínai városok gombamód szaporodó felhőkarcolóikkal. Úgy építjük a városokat, hogy az '50-es, '60-as években bevezetett modellt követjük, ami úgy vélem eléggé idejétmúlt, pedig több száz új várost terveznek jelenleg világszerte. Csak Kínában 300 millióan, egyesek szerint 400 millióan költöznek városba a következő 15 évben. Ez a fejlesztés egyenértékű az USA teljes infrastruktúrájának megépítésével 15 év alatt. Gondoljanak bele!
And we should all care about this whether you live in cities or not. Cities will account for 90 percent of the population growth, 80 percent of the global CO2, 75 percent of energy use, but at the same time it's where people want to be, increasingly. More than half the people now in the world live in cities, and that will just continue to escalate.
Mindannyiunknak foglalkozni kellene ezzel, akár városlakók vagyunk, akár nem. A városok a népességnövekedés 90%-át fogják adni, a szén-dioxid-kibocsátás 80%-át, az energiafogyasztás 75%-át, de ugyanakkor az emberek városokban szeretnének élni – egyre inkább. Ma a világ népeségének több mint fele él városokban, ez az arány a jövőben csak növekedni fog.
Cities are places of celebration, personal expression. You have the flash mobs of pillow fights that -- I've been to a couple. They're quite fun. You have --
A városok a helyszínei az ünneplésnek és önkifejezésnek. Vannak párnacsata flashmobok, amiken én is részt vettem. Elég jó murik. Vannak...
(Laughter)
(Nevetés)
Cities are where most of the wealth is created, and particularly in the developing world, it's where women find opportunities. That's a lot of the reason why cities are growing very quickly.
A városok állítják elő a gazdasági jólét nagy részét, és különösen a fejlődő országokban a nők is itt találnak lehetőségekre. Sok oka van, miért fejlődnek nagyon gyorsan a városok.
Now there's some trends that will impact cities. First of all, work is becoming distributed and mobile. The office building is basically obsolete for doing private work. The home, once again, because of distributed computation -- Communication is becoming a center of life, so it's a center of production and learning and shopping and health care and all of these things that we used to think of as taking place outside of the home.
Van néhány trend, amelyek hatással lesznek a városokra. Először is, a munkavégzés decentralizálttá és mobillá válik. Az irodaépületre tulajdonképpen nincs szükség az egyéni munkavégzéshez. Az otthon a hálózatban működő számítógépek és kommunikáció miatt ismét az élet központja lesz. Központja a munkának, tanulásnak, vásárlásnak, egészségügyi ellátásnak, és minden másnak, amire eddig úgy gondoltunk, hogy az otthonon kívül történnek.
And increasingly, everything that people buy, every consumer product, in one way or another, can be personalized. And that's a very important trend to think about.
Fokozatosan mindent, amit az emberek megvesznek, minden terméket, vagy így vagy úgy, személyre lehet szabni. Nagyon fontos ezt is figyelembe venni.
So this is my image of the city of the future.
Így képzelem el a jövő városát.
(Laughter)
(Nevetés)
In that it's a place for people, you know. Maybe not the way people dress, but -- You know, the question now is, how can we have all the good things that we identify with cities without all the bad things?
Ilyen lesz benne egy hely az embereknek. Lehet, hogy nem így fognak öltözködni, de... Az most a kérdés, hogyan tudjuk a városoknak tulajdonított előnyöket biztosítani a rossz dolgok nélkül?
This is Bangalore. It took me a couple of hours to get a few miles in Bangalore last year. So with cities, you also have congestion and pollution and disease and all these negative things. How can we have the good stuff without the bad?
Ez Bengaluru. Tavaly beletelt jó pár órámba, mire megtettem néhány mérföldet Bengaluruban. A városok velejárója a forgalmi dugó, a környezetszennyezés, a járványok és minden hasonló negatívum. Hogy tarthatjuk meg csak a jó dolgokat?
So we went back and started looking at the great cities that evolved before the cars. Paris was a series of these little villages that came together, and you still see that structure today. The 20 arrondissements of Paris are these little neighborhoods. Most of what people need in life can be within a five- or 10-minute walk. And if you look at the data, when you have that kind of a structure, you get a very even distribution of the shops and the physicians and the pharmacies and the cafes in Paris. And then you look at cities that evolved after the automobile, and it's not that kind of a pattern. There's very little that's within a five-minute walk of most areas of places like Pittsburgh. Not to pick on Pittsburgh, but most American cities really have evolved this way.
Visszatekintettünk és megvizsgáltuk azokat a nagyvárosokat, melyek az autók megjelenése előtt alakultak ki. Párizs e kis falvak egyesüléséből jött létre, és ezt a szerkezetet láthatják ma is. Párizs húsz kerületét ezek a kis szomszédságok alkotják. Az emberek életéhez szükséges dolgok legtöbbje 5-10 perces sétával elérhető. Ha megnézik az adatokat, az ilyen városszerkezetnél nagyon egyenletes a boltok, a rendelők, a patikák, sőt, a kávéházak eloszlása is Párizsban. Ha az autók megjelenését követően kialakult városokat nézik, azok más jellegűek. Kevés dolog érhető el gyalog öt perc alatt a legtöbb olyan városban, mint Pittsburg. Nem Pittsburgöt kritizálom, de a legtöbb amerikai város így alakult ki.
So we said, well, let's look at new cities, and we're involved in a couple of new city projects in China. So we said, let's start with that neighborhood cell. We think of it as a compact urban cell. So provide most of what most people want within that 20-minute walk. This can also be a resilient electrical microgrid, community heating, power, communication networks, etc. can be concentrated there. Stewart Brand would put a micronuclear reactor right in the center, probably. And he might be right. And then we can form, in effect, a mesh network. It's something of an Internet typology pattern, so you can have a series of these neighborhoods. You can dial up the density -- about 20,000 people per cell, if it's Cambridge. Go up to 50,000 if it's Manhattan density. You connect everything with mass transit and you provide most of what most people need within that neighborhood. You can begin to develop a whole typology of streetscapes and the vehicles that can go on them. I won't go through all of them. I'll just show one.
Azt mondtuk, ideje megvizsgálni az új városokat – mi magunk is részt veszünk pár kínai városépítési projektben. Kiválasztottuk ezt a területet. A város egy önálló sejtjeként gondoltunk rá. 20 perces sétával minden elérhető benne, amire az embereknek szüksége van. Szolgálhat rugalmas villamos hálózatként, távfűtési, villamos-, kommunikációs és egyéb hálózatokat is lehet összpontosítani benne. Steward Brand talán egy nukleáris mikroreaktort tenne pontosan a közepére. (Nevetés) Lehet igaza lenne. A sejteket ezután gyakorlatilag hálózatba tudjuk kötni. Az internet hálózati mintájához hasonlóan, így összekapcsolt területek sora állna rendelkezésünkre. Ezzel növelhetjük a népsűrűséget – Cambridge-szerű kerületek esetében kb. 20 000 főre, Manhattan-szerű népsűrűségnél pedig egészen 50 000 főre. Tömegközlekedéssel összekötünk mindent, így szinte mindent biztosíthatunk, amire az itt élő emberek többségének szüksége van. Útvonalak egész hálózatát kezdhetjük megtervezni, ahol a járművek közlekedhetnek. A lehetőségek közül csak egyet fogok bemutatni.
This is Boulder. It's a great example of kind of a mobility parkway, a superhighway for joggers and bicyclists, where you can go from one end of the city to the other without crossing the street, and they also have bike-sharing, which I'll get into in a minute.
Itt egy nagyszerű példa Boulderből: egy parkosított gyalogút, futók és biciklisek szupersztrádája, amin eljuthatnak a város egyik feléből a másikba úttest keresztezése nélkül. Közösségi biciklimegosztó rendszerük is van, amire mindjárt kitérek.
This is even a more interesting solution in Seoul, Korea. They took the elevated highway, they got rid of it, they reclaimed the street, the river down below, below the street, and you can go from one end of Seoul to the other without crossing a pathway for cars.
Ez egy még érdekesebb megoldás Szöulban, Dél-Koreában. Megszabadultak a talajszint fölé épített autóúttól, helyreállították a gyalogutat, ami a folyó mentén halad az utcaszint alatt. Így eljuthatnak Szöul egyik végéből a másikba anélkül, hogy úttesten kellene átkelniük.
The High Line in Manhattan is very similar. You have these rapidly emerging bike lanes all over the world. I lived in Manhattan for 15 years. I went back a couple of weekends ago, took this photograph of these fabulous new bike lanes that they have installed. They're still not to where Copenhagen is, where something like 42 percent of the trips within the city are by bicycle. It's mostly just because they have fantastic infrastructure there.
Manhattan parkosított magasútja nagyon hasonló. Világszerte tapasztalható a bicikliutak robbanásszerű elterjedése. 15 évig életem Manhattanben. Néhány héttel ezelőtt visszamentem, ezt a fotót készítettem ezekről a mesés, közelmúltban átadott bicikliutakról. Bár még mindig nem tartanak ott, mint Koppenhága, ahol a városon belüli utazások kb. 42%-át biciklivel teszik meg. Főleg azért, mert fantasztikus infrastruktúrájuk van hozzá.
We actually did exactly the wrong thing in Boston. The Big Dig --
Bostonban a lehető legrosszabb dolgot tették. A Nagy Ásással.
(Laughter)
(Nevetés)
So we got rid of the highway but we created a traffic island, and it's certainly not a mobility pathway for anything other than cars.
Megszabadultak a főúttól, de építettek egy nagy járdaszigetet, így kizárólag az autók számára van megfelelő közlekedési lehetőség.
Mobility on demand is something we've been thinking about, so we think we need an ecosystem of these shared-use vehicles connected to mass transit. These are some of the vehicles that we've been working on. But shared use is really key. If you share a vehicle, you can have at least four people use one vehicle, as opposed to one. We have Hubway here in Boston, the Vélib' system in Paris.
Az igény szerinti mobilitás jut ilyenkor eszünkbe, úgy véljük, hogy a megosztott használatú járműveknek kell egy ökoszisztéma, ami összekapcsolja azokat a tömegközlekedéssel. Itt van néhány jármű, amiken dolgozunk. A megosztott használat a kulcs. Megosztás esetén egy járművet legalább négy ember tud használni, nem egy. Bostonban ott van a Hubway biciklikölcsönző, vagy a Vélib' Párizsban.
We've been developing, at the Media Lab, this little city car that is optimized for shared use in cities. We got rid of all the useless things like engines and transmissions. We moved everything to the wheels, so you have the drive motor, the steering motor, the breaking -- all in the wheel. That left the chassis unencumbered, so you can do things like fold, so you can fold this little vehicle up to occupy a tiny little footprint.
A Media Labban fejlesztjük ezt a kisautót, amit városi megosztásra optimalizáltunk. Megszabadultunk a felesleges alkatrészektől, mint a motor és a váltó. Mindent a kerekekbe építettünk, úgyhogy a hajtómű, a kormánymű és a fékrendszer mind a kerékben található. Tehermentesítettük az alvázat, így akár össze is lehet csukni; úgy összecsukhatják ez a kicsi autót, hogy egészen parányi helyet foglaljon.
This was a video that was on European television last week showing the Spanish Minister of Industry driving this little vehicle, and when it's folded, it can spin. You don't need reverse. You don't need parallel parking. You just spin and go directly in.
Ezt a videót a múlt héten adták le egy európai TV-ben. Ebben a spanyol ipari miniszter vezeti éppen ezt a kis autót, ami összecsukva forogni is tud. Nem kell tolatni. Nem kell párhuzamosan parkolni. Csak megpördülnek és beállnak egy helyre.
(Laughter)
(Nevetés)
So we've been working with a company to commercialize this. My PhD student Ryan Chin presented these early ideas two years ago at a TEDx conference.
Egy céggel azon dolgozunk, hogy piacra dobjuk a megoldást. Ryan Chin, PhD hallgatóm mutatta be ezeket a korai ötleteket egy két évvel ezelőtti TEDx konferencián.
So what's interesting is, then if you begin to add new things to it, like autonomy, you get out of the car, you park at your destination, you pat it on the butt, it goes and it parks itself, it charges itself, and you can get something like seven times as many vehicles in a given area as conventional cars, and we think this is the future. Actually, we could do this today. It's not really a problem. We can combine shared use and folding and autonomy and we get something like 28 times the land utilization with that kind of strategy.
Ami izgalmas abban, ha olyan újdonságokat vezetünk be, mint az önvezetés – kiszállnak az autóból, az úti céljuknál állnak meg, megpaskolják a kocsi hátulját, ami magától leparkol, feltölti magát –, az, hogy körülbelül hétszer több ilyen jármű férhet el egy adott területen, mint hagyományos. Hisszük, hogy ez a jövő. Valójában ma is megcsinálhatnánk. Igazából nincs akadálya. Ha egy autóban valósítanánk meg az önvezetést, a megoszthatóságot és az összecsukhatóságot, kb. 28-szor hatékonyabbá tennénk a területhasználatot.
One of our graduate students then says, well, how does a driverless car communicate with pedestrians? You have nobody to make eye contact with. You don't know if it's going to run you over. So he's developing strategies so the vehicle can communicate with pedestrians, so --
Egyik végzősünk erre azt kérdezte: "Hogyan kommunikál a gyalogosokkal egy önvezető autó?" Senkivel sem tudunk szemkontaktust teremteni. Nem tudhatjuk, elüt-e minket. A diákunk olyan stratégiákon dolgozik, melyekkel a járművek kommunikálhatnak a gyalogosokkal:
(Laughter)
(Nevetés)
So the headlights are eyeballs, the pupils can dilate, we have directional audio, we can throw sound directly at people. What I love about this project is he solved a problem that doesn't exist yet, so --
a fényszórók a szemgolyók, a pupillák ki tudnak tágulni, és irányított hangokkal közvetlenül tudjuk megszólítani az embereket. Amit imádok a projektben, hogy olyan problémára talált megoldást, ami még nem is létezik...
(Laughter)
(Nevetés) (Taps)
We also think that we can democratize access to bike lanes. You know, bike lanes are mostly used by young guys in stretchy pants. So --
Azt is gondoljuk, hogy a bicikliutakat mindenki számára elérhetővé tudjuk tenni. A kerékpárutakat általában cicanadrágos fiatal srácok használják...
(Laughter)
(Nevetés)
We think we can develop a vehicle that operates on bike lanes, accessible to elderly and disabled, women in skirts, businesspeople, and address the issues of energy congestion, mobility, aging and obesity simultaneously. That's our challenge.
Úgy gondoljuk, ki tudunk fejleszteni olyan, a kerékpárutakon üzemelő járművet, amit használhatnak idősek, mozgássérültek, szoknyás nők és üzletemberek – és ezzel egyben az energia, a dugók, a mobilitás, az öregedés és az elhízás kérdéseit is megoldhatnánk. Ez a mi feladatunk.
This is an early design for this little three-wheel. It's an electronic bike. You have to pedal to operate it in a bike lane, but if you're an older person, that's a switch. If you're a healthy person, you might have to work really hard to go fast. You can dial in 40 calories going into work and 500 going home, when you can take a shower. We hope to have that built this fall.
Itt egy korai terve ennek a kis háromkerekűnek. Ez egy elektromos kerékpár. Pedálozni kell, hogy közlekedhessenek a bicikliúton, de ha ön idősebb, van egy kapcsoló rajta. Ha ön egészséges, lehet nagyon meg kell dolgoznia, hogy gyorsan mehessen. Beállíthat 40 kalóriát munkába menet, és 500-at hazafelé, mikor le tud majd tusolni. Reméljük, hogy őszre megépítjük.
Housing is another area where we can really improve. Mayor Menino in Boston says lack of affordable housing for young people is one of the biggest problems the city faces. Developers say, OK, we'll build little teeny apartments. People say, we don't really want to live in a little teeny conventional apartment. So we're saying, let's build a standardized chassis, much like our car. Let's bring advanced technology into the apartment, technology-enabled infill, give people the tools within this open-loft chassis to go through a process of defining what their needs and values and activities are, and then a matching algorithm will match a unique assembly of integrated infill components, furniture, and cabinetry, that are personalized to that individual, and they give them the tools to go through the process and to refine it, and it's something like working with an architect, where the dialogue starts when you give an alternative to a person to react to.
Az ingatlanok a másik terület, ahol sokat tudunk még fejlődni. Menino, Boston polgármestere szerint a fiatalok számára a megfizethető lakások hiánya az egyik legnagyobb probléma, amivel a város szembesül. A fejlesztők azt mondják, rendben, garzonokat fogunk építeni. Ám az emberek válasza az, hogy nem igazán akarnak apró és hagyományos lakásban élni. Erre mi azt mondjuk, hogy építsünk egy szabványmodellt, úgy, mint az autónknál. Telepítsünk a lakásba csúcstechnológiát és az ezzel üzemelő berendezéseket, adjunk eszközöket az embereknek, hogy a nyílt terű épületszerkezeten belül maguk határozhassák meg, mik az igényeik, értékeik, hogy mit szeretnének a házban csinálni, aztán egy megfelelő algoritmus egyedi összeállítást hoz majd létre integrált beépíthető elemekkel, az adott személy igényeire szabott bútorokkal és tárolókkal, és eszközöket biztosít nekik a folyamat átnézéséhez és finomításához; olyan ez, mintha építésszel dolgoznának, akivel úgy kezdődik a munka, hogy választási lehetőséget kínálnak fel nekik, amire reagálhatnak.
Now, the most interesting implementation of that for us is when you can begin to have robotic walls, so your space can convert from exercise to a workplace, if you run a virtual company. You have guests over, you have two guest rooms that are developed. You have a conventional one-bedroom arrangement when you need it. Maybe that's most of the time. You have a dinner party. The table folds out to fit 16 people in otherwise a conventional one-bedroom, or maybe you want a dance studio. I mean, architects have been thinking about these ideas for a long time. What we need to do now, develop things that can scale to those 300 million Chinese people that would like to live in the city, and very comfortably. We think we can make a very small apartment that functions as if it's twice as big by utilizing these strategies. I don't believe in smart homes. That's sort of a bogus concept. I think you have to build dumb homes and put smart stuff in it.
A számunkra legérdekesebb megvalósítása ennek az, amikor robotfalakkal kezdhetünk dolgozni. A teret át tudjuk alakítani edzőteremből munkahellyé, ha van egy online cégünk. Ha vendégeket fogadunk, van két kialakítható vendégszobánk, de van megszokott, egy hálószobás elrendezés is, ha erre van szükség. Talán leginkább erre van. Ha vacsorát adnak, kinyílik egy 16 fős asztal a szokásos egy hálós elrendezés helyett, vagy akár tánctermet is kialakíthatnak. Az építészek régóta gondolkodnak ezeken az ötleteken. Most az a feladatunk, hogy olyan dolgokat fejlesszünk, amelyek megfelelnek annak a 300 millió kínainak, akik városban szeretnének élni, ráadásul komfortosan. Azt gondoljuk, hogy a fenti módszerek alkalmazásával kialakíthatunk egy kis lakást úgy, hogy egy kétszer akkora lakás funkcióit is ellássa. Én nem hiszek az okosotthonokban. Szerintem rossz koncepció. Szerintem buta lakásokat kell építeni, és meg kell tölteni okoseszközökkel.
(Laughter)
(Nevetés)
And so we've been working on a chassis of the wall itself. You know, standardized platform with the motors and the battery when it operates, little solenoids that will lock it in place and get low-voltage power. We think this can all be standardized, and then people can personalize the stuff that goes into that wall, and like the car, we can integrate all kinds of sensing to be aware of human activity, so if there's a baby or a puppy in the way, you won't have a problem.
Dolgozunk a fal szerkezetén is. Ez egy szabványos sín, amit motor és akkumulátor mozgatna, és kicsi, alacsony feszültségű elektromágnesek rögzítenék. Úgy gondoljuk, ezt szabványosíthatjuk, viszont az emberek személyre szabhatnák, hogy mi kerüljön a falba, az autókhoz hasonlóan különféle érzékelőket építhetünk be, amelyek figyelik az emberi tevékenységet. Például, ha egy kisbaba vagy egy kölyökkutya útban van, nem történik semmi baj.
(Laughter)
(Nevetés)
So the developers say, well, this is great. OK, so if we have a conventional building, we have a fixed envelope, maybe we can put in 14 units. If they function as if they're twice as big, we can get 28 units in. That means twice as much parking, though. Parking's really expensive. It's about 70,000 dollars per space to build a conventional parking spot inside a building. So if you can have folding and autonomy, you can do that in one-seventh of the space. That goes down to 10,000 dollars per car, just for the cost of the parking. You add shared use, and you can even go further.
A fejlesztők azt mondják, ez így nagyszerű. Tehát ha van egy hagyományos épületünk adott burkolattal, mondjuk 14 egységet helyezhetünk el benne. Ha úgy használhatnánk, mintha kétszer akkora lenne, 28 egységet is beilleszthetünk. De így kétszer több parkolóhely is kell. A parkolás pedig nagyon drága. Kb. 70 000 dollárba kerül egy hagyományos parkolóhely épületen belüli kiépítése. Ha alkalmazzuk az önvezetés és az összecsukhatóság elvét, egy hetednyi területen megoldható a parkolás. A költség autónként $10 000-ra csökkenne, és ez csak a parkolóhely ára. Ha hozzávesszük a megosztást, további megtakarítást érhetünk el.
We can also integrate all kinds of advanced technology through this process. There's a path to market for innovative companies to bring technology into the home. In this case, a project we're doing with Siemens. We have sensors on all the furniture, all the infill, that understands where people are and what they're doing. Blue light is very efficient, so we have these tunable 24-bit LED lighting fixtures. It recognizes where the person is, what they're doing, fills out the light when necessary to full spectrum white light, and saves maybe 30, 40 percent in energy consumption, we think, over even conventional state-of-the-art lighting systems. This just shows you the data that comes from the sensors that are embedded in the furniture. We don't really believe in cameras to do things in homes. We think these little wireless sensors are more effective.
Integrálni tudunk mindenféle modern technológiát is ezen a módon. Szabad az út az innovatív vállalatoknak, hogy okosítsák az otthonokat. A témában van egy közös projektünk a Siemens-szel. Minden bútoron és berendezési tárgyon szenzorok vannak, melyek érzékelik, hol vagyunk és mit csinálunk. A kék fény nagyon energiatakarékos, itt van nekünk ez a 24 bites, szabályozható LED lámpatest. Felismeri, hol van az ember és mit csinál, szükség esetén felerősíti a világítást, amikor nappali fényre van szükség, és talán el lehet érni vele 30-40%-os energiamegtakarítást is. Úgy gondoljuk, ez hatékonyabb a ma ismert legmodernebb világítótesteknél is. Ezek csak azok az adatok, amelyek a bútorokba épített érzékelőkből származnak. Nem igazán hiszünk a kamerák otthoni szerepvállalásában. Szerintünk az apró, vezeték nélküli érzékelők sokkal hatékonyabbak.
We think we can also personalize sunlight. That's sort of the ultimate personalization in some ways. So we've looked at articulating mirrors of the facade that can throw shafts of sunlight anywhere into the space, therefore allowing you to shade most of the glass on a hot day like today. In this case, she picks up her phone, she can map food preparation at the kitchen island to a particular location of sunlight. An algorithm will keep it in that location as long as she's engaged in that activity. This can be combined with LED lighting as well.
Szerintünk a nap fényereje is szabályozható. Ez bizonyos szempontból a személyre szabás csúcsa. Arra gondoltunk, hogy a homlokzatra szerelt tükrökkel a napsugarak térben bárhova irányíthatók, így a legtöbb ablakot beárnyékolhatjuk egy maihoz hasonló meleg napon. Esetünkben a nő felkapja a telefonját, és beállíthatja, hogy az étel előkészítéshez a napfény a konyhasziget egy bizonyos pontját világítsa meg. A fényt egy algoritmus addig tartja ott, amíg a tevékenységgel foglalkozik. Ez LED világítással is összehangolható.
We think workplaces should be shared. I mean, this is really the workplace of the future, I think. This is Starbucks, you know. Maybe a third -- And you see everybody has their back to the wall and they have food and coffee down the way and they're in their own little personal bubble. We need shared spaces for interaction and collaboration. We're not doing a very good job with that. At the Cambridge Innovation Center, you can have shared desks. I've spent a lot of time in Finland at the design factory of Aalto University, where the they have a shared shop and shared fab lab, shared quiet spaces, electronics spaces, recreation places.
Szerintünk meg kellene osztani a munkahelyeket is. Úgy értem, szerintem valójában ilyen a jövő munkahelye. Ez egy Starbucks. (Nevetés) Talán harmada a... Látják, mindenki háttal ül a falnak, ott van előttük közvetlenül az étel és a kávé, és a saját, személyes kis buborékukban léteznek. Kell a közös tér a kommunikációhoz és együttműködéshez. Ebben még nem állunk elég jól. A Cambridge Innovációs Központban közös asztalok vannak. Sok időt töltöttem Finnországban, az Aalto Egyetem tervezőüzemében. Van közös műhelyük, barkácsszobájuk, pihenőhelyiségeik, elektronikai műhelyeik, közösségi tereik.
We think ultimately, all of this stuff can come together, a new model for mobility, a new model for housing, a new model for how we live and work, a path to market for advanced technologies. But in the end, the main thing we need to focus on are people. Cities are all about people. They're places for people. There's no reason why we can't dramatically improve the livability and creativity of cities like they've done in Melbourne with the laneways while at the same time dramatically reducing CO2 and energy. It's a global imperative. We have to get this right.
Úgy gondoljuk, hogy ezek a dolgok integrálhatók: új közlekedési modell, új lakhatási modell, új modell arra, hogyan élünk és dolgozunk, egy lehetséges módja a fejlett technológiák piacra lépésének. De végül is, akikre leginkább figyelnünk kell, azok az emberek. A városok az emberekről szólnak. Az emberekért vannak. Nincs ok, ami miatt ne javíthatnánk jelentős mértékben a városok élhetőségét és produktivitását, ahogy azt a melbourne-i bicikliutak esetében tették, ezzel drámaian csökkenne a szén-dioxid- kibocsátás és az energiafelhasználás. Ez egyetemes érdek. Jól kell csinálnunk.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)