The global economic financial crisis has reignited public interest in something that's actually one of the oldest questions in economics, dating back to at least before Adam Smith. And that is, why is it that countries with seemingly similar economies and institutions can display radically different savings behavior?
A gazdasági pénzügyi világválság lángra lobbantotta a közérdeklődést a gazdaság egyik legrégebbi kérdésével kapcsolatosan, amely legalább az Adam Smith előtti időkre visszavezethető. Éspedig hogy mivel magyarázható, hogy látszólag hasonló gazdasággal és intezmenyekkel rendelkező országok gyökeresen különböző megtakarító viselkedésmódot tanúsíthatnak?
Now, many brilliant economists have spent their entire lives working on this question, and as a field we've made a tremendous amount of headway and we understand a lot about this. What I'm here to talk with you about today is an intriguing new hypothesis and some surprisingly powerful new findings that I've been working on about the link between the structure of the language you speak and how you find yourself with the propensity to save. Let me tell you a little bit about savings rates, a little bit about language, and then I'll draw that connection.
Nos, sok nagyszerű közgazdász töltötte egész életét ezt a kérdést fejtegetve és ezen a területen már hatalmas előrelépést sikerült tennünk és sok mindent már értünk ezzel kapcsolatban. Amiről ma beszélni szeretnék nektek, az egy sok fejtörést okozó új feltételezés és néhány meglepően erőteljes új felfedezés, amivel magam is foglalkoztam, a kapcsolatról, amely a beszélt nyelv szerkezete és a takarékosságra való hajlandóság között fennállhat. Előbb hadd meséljek egy kicsit a megtakarítási arányokról, egy keveset a nyelvről, majd a kettő kapcsolatáról.
Let's start by thinking about the member countries of the OECD, or the Organization of Economic Cooperation and Development. OECD countries, by and large, you should think about these as the richest, most industrialized countries in the world. And by joining the OECD, they were affirming a common commitment to democracy, open markets and free trade. Despite all of these similarities, we see huge differences in savings behavior.
Kezdjük is mindjárt az OECD, vagyis a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet tagországaival. Az OECD országokat, egészében véve úgy kell elképzelni, mint a világ leggazdagabb, legiparosodottabb országai. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezethez való csatlakozásukkal, megerősítették közös elköteleződésüket a demokrácia, nyílt piacok és szabad kereskedelem felé. Mindezen hasonlóságok ellenére hatalmas különbségeket láthatunk a megtakarítási hajlandóságok között.
So all the way over on the left of this graph, what you see is many OECD countries saving over a quarter of their GDP every year, and some OECD countries saving over a third of their GDP per year. Holding down the right flank of the OECD, all the way on the other side, is Greece. And what you can see is that over the last 25 years, Greece has barely managed to save more than 10 percent of their GDP. It should be noted, of course, that the United States and the U.K. are the next in line.
Tehát ennek a grafikonnak az egész bal oldalán azt láthatjuk, hogy sok OECD tagország évente a GDP-jének több mint negyedét takarítja meg, és néhány OECD tagország pedig GDP-jének több mint harmadát takarítja meg évente. A grafikon jobb szárnyán, Görögország található az egész másik oldalon, És amint az látható, az elmúlt 25 év során, Görögországnak alig sikerült a GDP-je 10%-ánál többet megtakarítania. Természetesen észre kell vegyük, hogy az USA és Nagy-Britannia rögtön mellette találhatóak.
Now that we see these huge differences in savings rates, how is it possible that language might have something to do with these differences? Let me tell you a little bit about how languages fundamentally differ. Linguists and cognitive scientists have been exploring this question for many years now. And then I'll draw the connection between these two behaviors.
Most, hogy érzékeltük a hatalmas különbségeket a megtakarítási ráta kapcsán, hogy lehetséges, hogy a nyelvnek bármi köze lehet ezekhez a különbségekhez? Hadd meséljek egy kicsit arról, hogyan is különböznek a nyelvek alapjaikban. Nyelvészek és kognitív tudósok már több éve feszegetik ezt a kérdést. Majd pedig a két viselkedés kapcsolatáról is beszélek.
Many of you have probably already noticed that I'm Chinese. I grew up in the Midwest of the United States. And something I realized quite early on was that the Chinese language forced me to speak about and -- in fact, more fundamentally than that -- ever so slightly forced me to think about family in very different ways.
Ahogy az valószínűleg már többüknek feltűnt, kínai vagyok. Az USA közép-nyugati részén nőttem fel. És valami, amire már egész korán rájöttem, az az volt, hogy a kínai nyelv rákényszerített, hogy egész másként beszéljek, és - valójában ennél alapvetőbben - bármilyen kis mértékben is, de rávett, hogy egész másként gondolkodjak a családról.
Now, how might that be? Let me give you an example. Suppose I were talking with you and I was introducing you to my uncle. You understood exactly what I just said in English. If we were speaking Mandarin Chinese with each other, though, I wouldn't have that luxury. I wouldn't have been able to convey so little information. What my language would have forced me to do, instead of just telling you, "This is my uncle," is to tell you a tremendous amount of additional information. My language would force me to tell you whether or not this was an uncle on my mother's side or my father's side, whether this was an uncle by marriage or by birth, and if this man was my father's brother, whether he was older than or younger than my father. All of this information is obligatory. Chinese doesn't let me ignore it. And in fact, if I want to speak correctly, Chinese forces me to constantly think about it.
Hogy hogyan lehetséges ez? Íme egy példa. Feltételezzük, hogy beszélgetünk és bemutatlak a bácsikámnak. Pontosan megértettétek, amit az imént angolul mondtam. Azonban, ha mandarin kínai nyelven beszélnénk, nem hinném, hogy részesülnék ebben a luxusban. Nem lennék képes ilyen kevés információt továbbítani. Ez esetben saját nyelvem arra késztetne, hogy ahelyett, hogy csak annyit mondanék "Ő itt a bácsikám", jelentős mennyiségű további információt is közöljek. Saját nyelvem arra késztetne, hogy azt is megosszam hogy ez a bácsikám anyai vagy apai ágról származó-e, hogy házasság, vagy születés révén bácsikám-e, és ha ez a férfi édesapám testvére, hogy fiatalabb, vagy idősebb-e édesapámnál. Ez mind kötelező információ. A kínai nyelv nem engedi figyelmen kívül hagyni. És valójában, ha helyesen akarok beszélni, a kínai nyelv arra késztet, hogy folyamatosan gondolkozzak is ezen.
Now, that fascinated me endlessly as a child, but what fascinates me even more today as an economist is that some of these same differences carry through to how languages speak about time. So for example, if I'm speaking in English, I have to speak grammatically differently if I'm talking about past rain, "It rained yesterday," current rain, "It is raining now," or future rain, "It will rain tomorrow." Notice that English requires a lot more information with respect to the timing of events. Why? Because I have to consider that and I have to modify what I'm saying to say, "It will rain," or "It's going to rain." It's simply not permissible in English to say, "It rain tomorrow."
Nos, ami végtelenül lenyűgözött gyermekként, és ma, közgazdászként még inkább lenyűgöz, az az, hogy ezek a különbségek arra is hatással vannak, hogy hogy fejezik ki egyes nyelvek az időt. Például, ha angolul beszélek, nyelvtanilag másként kell beszélnem, ha múltbeli esőzésről beszélek, "Tegnap esett", mostani esőről, "Éppen most esik", vagy jövőbeli esőről, "Holnap esni fog". Fontos észrevenni, hogy az angol sokkal több információt igényel a cselekmények időzítésését illetően. Miért? Mert meg kell fontolnom és pontosítanom, mit is mondok, amikor azt mondom, hogy "Esni fog", "Mindjásrt esni fog". Egyszerűen nem elfogadható angolul azt mondani, hogy "Holnap esik".
In contrast to that, that's almost exactly what you would say in Chinese. A Chinese speaker can basically say something that sounds very strange to an English speaker's ears. They can say, "Yesterday it rain," "Now it rain," "Tomorrow it rain." In some deep sense, Chinese doesn't divide up the time spectrum in the same way that English forces us to constantly do in order to speak correctly.
Ezzel ellentétesen, majdnem pontosan ezt mondanánk kínaiul. A kínai nyelvet beszélő tulajdonképpen olyasmit is mondhat, ami nagyon furcsán hangozhat az angol füleknek. Ők mondhatják, hogy "Tegnap esik", "Most esik", "Holnap esik". Mélyebben értelmezve, a kínai nyelv nem osztja fel az időspektrumot olyan módon, ahogyan arra az angol nyelv folyamatosan késztet minket azért, hogy helyesen beszéljünk.
Is this difference in languages only between very, very distantly related languages, like English and Chinese? Actually, no. So many of you know, in this room, that English is a Germanic language. What you may not have realized is that English is actually an outlier. It is the only Germanic language that requires this. For example, most other Germanic language speakers feel completely comfortable talking about rain tomorrow by saying, "Morgen regnet es," quite literally to an English ear, "It rain tomorrow."
Ez a nyelvbeli különbség csak egymáshoz oly távolról kapcsolódó nyelvek esetében figyelhető meg, mint az angol és a kínai? Tulajdonképpen, nem. Ahogy azt a teremben sokan biztosan tudjátok, az angol egy germán nyelv. Amit esetleg nem vettetek észre, az az, hogy az angol tulajdonképpen elkülönül. Ez az egyetlen olyan germán nyelv, ami megköveteli ezt. Példának okáért, a legtöbb egyéb germán nyelvet beszélő ember teljesen nyugodtan tud beszélni a holnapi esőről azt mondják "Morgen regnet es" =holnap esik, ami egy angol fül számára szinte szó szerint így hangzik: "It rain tomorrow" =holnap esik.
This led me, as a behavioral economist, to an intriguing hypothesis. Could how you speak about time, could how your language forces you to think about time, affect your propensity to behave across time? You speak English, a futured language. And what that means is that every time you discuss the future, or any kind of a future event, grammatically you're forced to cleave that from the present and treat it as if it's something viscerally different. Now suppose that that visceral difference makes you subtly dissociate the future from the present every time you speak. If that's true and it makes the future feel like something more distant and more different from the present, that's going to make it harder to save. If, on the other hand, you speak a futureless language, the present and the future, you speak about them identically. If that subtly nudges you to feel about them identically, that's going to make it easier to save.
Mindez engem, mint viselkedéstani közgazdászt egy sok fejtörést okozó feltételezéshez vezetett. Befolyásolhatja-e az időről való gondolkodásunkat az, ahogy nyelvtanilag kifejezzük azt, illetve, hosszú távon hatással van-e ez a magatartási hajlamra? Ti angolt beszéltek, ami jövő fókuszú. És ez azt jelenti, hogy minden egyes alkalommal, amikor a jövő kerül szóba, vagy bármilyen elkövetkezendő esemény, nyelvtanilag arra vagytok kényszerítve, hogy elkülönítsétek azt a jelentől és úgy kezeljétek, mint valami alapjaiban különböző dolgot. Na már most, feltételezzük, hogy ez a zsigeri különbség arra késztet minket, hogy finoman elkülönítsük a jövőt a jelentől minden alkalommal, amikor beszélünk. Ha ez igaz, és a jövőt a jelentől még távolabbinak és különbözőnek érezteti, az megnehezíti a spórolást. Ha azonban egy jövő nélküli nyelvet beszélünk, a jelenről és jövőről azonos módon beszélünk. Ha ezek a finom löketek arra ösztönöznek, hogy ugyanúgy érezzük velük kapcsolatban, az megkönnyíti a megtakarítást.
Now this is a fanciful theory. I'm a professor, I get paid to have fanciful theories. But how would you actually go about testing such a theory? Well, what I did with that was to access the linguistics literature. And interestingly enough, there are pockets of futureless language speakers situated all over the world. This is a pocket of futureless language speakers in Northern Europe. Interestingly enough, when you start to crank the data, these pockets of futureless language speakers all around the world turn out to be, by and large, some of the world's best savers.
Nos, ez egy különös elmélet. Professzor vagyok, tehát engem különös elméletek gyártásáért fizetnek. De hogyan kezdjünk bele egy ilyen elmélet tesztelésébe? Nos, én a nyelvészeti irodalom fellapozásával kezdtem. És érdekes módon, mégis van egy maroknyi jövő nélküli nyelvet beszélő ember a világ minden szegletén. Ami azt jelenti, hogy ugyanígy van egy maroknyi jövő nélküli nyelvet beszélő ember Európában is. Érdekes módon, amikor kezdeni próbálunk valamit az adatokkal, kiderül, hogy ezek a világ minden részén fellelhető jövő nélküli nyelveket beszélő emberek egészében véve a világ legjobb megtakarítóinak körébe sorolhatók.
Just to give you a hint of that, let's look back at that OECD graph that we were talking about. What you see is that these bars are systematically taller and systematically shifted to the left compared to these bars which are the members of the OECD that speak futured languages. What is the average difference here? Five percentage points of your GDP saved per year. Over 25 years that has huge long-run effects on the wealth of your nation.
Csak néhányra utalva, nézzük meg megint azt az GEFSZ ábrát, amiről már beszéltünk. Ahogy láthatjuk, ezek az oszlopok szisztematikusan növekszenek és szisztematikusan balra tartanak összehasonlítva ezekkel az oszlopokkal, melyek olyan OECD tagok, akik olyan nyelvet beszélnek, aminek van jövője. Mi tehát az átlagos különbség? A GDP-d 5 százalékpontját takarítják meg évente. 25 év alatt ennek jelentős hosszú távú hatásai vannak nemzeted jólétére.
Now while these findings are suggestive, countries can be different in so many different ways that it's very, very difficult sometimes to account for all of these possible differences. What I'm going to show you, though, is something that I've been engaging in for a year, which is trying to gather all of the largest datasets that we have access to as economists, and I'm going to try and strip away all of those possible differences, hoping to get this relationship to break. And just in summary, no matter how far I push this, I can't get it to break. Let me show you how far you can do that.
Nos, míg ezek az eredmények szuggesztívek, az országok annyi más módon különbözhetnek. hogy néha nagyon-nagyon nehéz indoklást találni mindezekre a lehetséges különbségekre. Amit most mutatni fogok nektek, az olyasvalami, ami iránt már egy éve elköteleztem magam, ami megpróbál összeszedni minden lehetséges nagy adathalmazt amihez csak közgazdászként hozzáférésünk lehet, én pedig megpróbálok kibontani minden lehetséges különbséget, remélve, hogy sikerül megtörni ezt a kapcsolatot. És csupán egy összefoglalással, mindegy, meddig eröltetem, ez nem fog sikerülni. Hadd mutassam meg, meddig is mehetünk el.
One way to imagine that is I gather large datasets from around the world. So for example, there is the Survey of Health, [Aging] and Retirement in Europe. From this dataset you actually learn that retired European families are extremely patient with survey takers. (Laughter) So imagine that you're a retired household in Belgium and someone comes to your front door. "Excuse me, would you mind if I peruse your stock portfolio? Do you happen to know how much your house is worth? Do you mind telling me? Would you happen to have a hallway that's more than 10 meters long? If you do, would you mind if I timed how long it took you to walk down that hallway? Would you mind squeezing as hard as you can, in your dominant hand, this device so I can measure your grip strength? How about blowing into this tube so I can measure your lung capacity?" The survey takes over a day. (Laughter) Combine that with a Demographic and Health Survey collected by USAID in developing countries in Africa, for example, which that survey actually can go so far as to directly measure the HIV status of families living in, for example, rural Nigeria. Combine that with a world value survey, which measures the political opinions and, fortunately for me, the savings behaviors of millions of families in hundreds of countries around the world.
Egy módja annak, hogy ezt elképzelhessük az, hogy nagy mennyiségű adatot gyűjtök össze a világ minden pontjáról. Így például, van egy Egészségügyi (öregségi), és nyugdíjazási felmérés Európában. Ebből az adatmennyiségből ténylegesen megtudható, hogy a nyugdíjazott európai családok rendkívül türelmesek a felmérést készítőkkel. (Nevetés) Tehát például képzeld el, hogy egy nyugdíjas háztartásban élsz Belgiumban és valaki azzal állítana be, hogy: "Elnézést, nem bánná, ha átfutnám a részvény portfólióját? Tudja esetleg hogy, mennyit ér a házuk? Megosztaná velem? Van-e Önöknek 10 méternél hosszabb folyosója? Amennyiben igen, nem bánná, ha lemérném mennyi ideig tart Önnek végigmenni azon a folyosón? Megszorítaná ezt a készüléket a dominánsabb kezével olyan erősen, amennyire csak tudja, hogy lemérhessem a markoló erejét? Hajlandó lenne belefújni ebbe a csőbe, hogy megmérhessen a tüdőkapacitását is?" A felmérés több mint egy napig is eltart. (Nevetés) Kapcsoljuk ezt össze azzal a USAID által az afrikai fejlődő országokban futattott demográfiai és egészségügyi felméréssel például, amely felmérés olyan messzire megy, hogy közvetlenül képes megállapítani azon családok HIV státuszát, akik például Nigéria vidéki területein élnek. Kapcsoljuk ezt össze egy olyan világ értékű felméréssel is, amely politikai véleményeket vizsgál, és az én nagy szerencsémre, milliónyi család megtakarítási viselkedését több száz országban szerte a világon.
Take all of that data, combine it, and this map is what you get. What you find is nine countries around the world that have significant native populations which speak both futureless and futured languages. And what I'm going to do is form statistical matched pairs between families that are nearly identical on every dimension that I can measure, and then I'm going to explore whether or not the link between language and savings holds even after controlling for all of these levels.
Vegyünk minden adatot, összekapcsoljuk őket és ezt a térképet kapjuk. Amit láttok, 9 ország világszerte, melyek olyan jelentős népességgel rendelkeznek, amelyek anyanyelvi szinten beszélnek jövő nélküli és jövőbeli nyelveket. Statisztikailag összeillő párokat fogok kialakítani olyan családok között, amelyek szinte megegyezőek minden olyan dimenzióban, amit mérni tudok, majd megvizsgálom, hogy a kapcsolat a nyelv és a megtakarítás között megmarad-e vagy sem azután is, hogy mindezeket a szinteket ellenőriztem.
What are the characteristics we can control for? Well I'm going to match families on country of birth and residence, the demographics -- what sex, their age -- their income level within their own country, their educational achievement, a lot about their family structure. It turns out there are six different ways to be married in Europe. And most granularly, I break them down by religion where there are 72 categories of religions in the world -- so an extreme level of granularity. There are 1.4 billion different ways that a family can find itself.
De mik azok a jellemzők, melyeket ellenőrizhetünk? Nos, én születési és tartózkodási helyük, demográfia - nem, kor - saját országon belüli jövedelmük, végzettségük, és nagyrészt a szerkezetük alapján fogom egybevetni a családokat. Amint az kiderült, hat különböző módon lehet valaki házas Európában. És hogy szemléletesebb legyen, lebontom ezt vallások szerint is, ami a világ 72 vallási kategóriáját jelenti, tehát extra szemléletes. 1,4 milliárd különböző módja van annak, ahogy egy család kinézhet.
Now effectively everything I'm going to tell you from now on is only comparing these basically nearly identical families. It's getting as close as possible to the thought experiment of finding two families both of whom live in Brussels who are identical on every single one of these dimensions, but one of whom speaks Flemish and one of whom speaks French; or two families that live in a rural district in Nigeria, one of whom speaks Hausa and one of whom speaks Igbo.
Tulajdonképpen minden, amit innentől kezdve mondani fogok, az csupán ezen szinte megegyező családok összehasonlítása. Az az elgondoláshoz, hogy találjunk két olyan, egyaránt Brüsszelben élő családot, amelyek megegyeznek minden egyes ilyen dimenzióval, olyan közel kerültünk, amennyire csak lehetséges, de egyikük flamand nyelvet beszél, a másikuk pedig franciát, vagy két, Nigéria vidéki kerületében élő család közül az egyik a Hausa, másik az Igbo nyelvet beszéli.
Now even after all of this granular level of control, do futureless language speakers seem to save more? Yes, futureless language speakers, even after this level of control, are 30 percent more likely to report having saved in any given year. Does this have cumulative effects? Yes, by the time they retire, futureless language speakers, holding constant their income, are going to retire with 25 percent more in savings.
Nos, még az ilyen aprólékos szintű ellenőrzés után, a jövő nélküli nyelvek beszélői vajon többet tudnak megtakarítani? A válsz igen, a jövő nélküli nyelvek beszélői ilyen szintű ellenőrzés után is a jelentések szerint, 30%-al valószínűbb, hogy keletkezett megtakarításuk az adott évben. Lehetnek ennek halmozott hatásai? Nos igen, a nyugdíjazásuk idejére, a jövő nélküli nyelveket beszélő emberek közül, akik állandó jövedelemmel rendelkeznek 25%-al nagyobb megtakarítással tudnak nyugdíjba menni.
Can we push this data even further? Yes, because I just told you, we actually collect a lot of health data as economists. Now how can we think about health behaviors to think about savings? Well, think about smoking, for example. Smoking is in some deep sense negative savings. If savings is current pain in exchange for future pleasure, smoking is just the opposite. It's current pleasure in exchange for future pain. What we should expect then is the opposite effect. And that's exactly what we find. Futureless language speakers are 20 to 24 percent less likely to be smoking at any given point in time compared to identical families, and they're going to be 13 to 17 percent less likely to be obese by the time they retire, and they're going to report being 21 percent more likely to have used a condom in their last sexual encounter. I could go on and on with the list of differences that you can find. It's almost impossible not to find a savings behavior for which this strong effect isn't present.
Tovább lehet vajon vinni ezeket az adatokat? Igen, ugyanis, ahogy azt már említettem Önöknek, valójában rengeteg egészségügyi adatot gyűjtünk össze közgazdászként. Na már most, hogy kapcsolható össze a takarékosságról való gondolkodásunk az egészséggel? Nos, gondoljunk csak a dohányzásra. A dohányzás bizonyos átvitt értelemben véve negatív megtakarítás. Ha a megtakarítás a jelen szenvedést jelenti a jövőbeni élvezet érdekében, akkor a dohányzás ennek pont az ellentéte. Jelenlegi élvezet, jövőbeni szenvedés. Amit várhatunk tehát, az az ellentétes hatás. És ez pontosan így is van. A jövő nélküli nyelvet beszélők 20-2 %-kal nagyobb valószínűséggel dohányoznak egy adott időben, a megegyező családokkal összehasonlítva, és ők 13-17%-kal nagyobb valószínűséggel lesznek túlsúlyosak nyugdíjazásuk idejére, és bevallásuk alapján, 21%-kal nagyobb valószínűséggel használtak kondomot utolsó szexuális együttlétük alkalmával. Sorolhatnám és sorolhatnám tovább a fellelhető különbségek listáját. Majdhogynem lehetetlen, hogy ne találjunk olyan takarékossági viselkedési formát, melynél ezen erős hatások ne lennének jelen.
My linguistics and economics colleagues at Yale and I are just starting to do this work and really explore and understand the ways that these subtle nudges cause us to think more or less about the future every single time we speak. Ultimately, the goal, once we understand how these subtle effects can change our decision making, we want to be able to provide people tools so that they can consciously make themselves better savers and more conscious investors in their own future.
Nyelvész és közgazdász kollégáimmal a Yale-ről épp csak elkezdtük ezt a munkát és ténylegesen felfedezni, megérteni azon módokat, melyek ezeknek a finom löketeknek a következtében arra késztetnek minket, hogy a jövőn gondolkozzunk többé-kevésbé minden egyes alkalommal, amikor megszólalunk. A végső cél pedig, hogy ha egyszer megértjük, hogy képesek ezek a finom hatások befolyásolni döntéshozatalunkat, képesek szeretnénk lenni arra, hogy eszközökkel szolgálhassunk az emberek számára, ami által tudatosan takarékosabbá válhatnak és tudatosabban fektethetnek be saját jövőjükbe.
Thank you very much.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
(Applause)
(Taps)