As last recorded by the US Federal Government, the median wealth for a white family in the United States was 171,000 dollars and the median wealth for a Black family was just 17,000 dollars, a 10x different over 150 years after the end of slavery.
Az amerikai szövetségi kormány legutóbbi adatai szerint a fehér családok vagyonának mediánja, vagyis középső értéke, 171 000 dollár, míg a fekete családok esetében ugyanez mindössze 17 000 dollár volt; tehát a különbség tízszeres, 150 évvel a rabszolgaság vége után.
I think first we have to ask ourselves, what is wealth really? Well, wealth is all of your assets, all of the things that you own, minus all of your liabilities. Assets are things like your car, your house, your savings account, your checking account, your investments, if you own other properties, your business. Well, that gap, that 10x gap, is partially because for many years, decades in fact, Black Americans were left off of that ladder and didn't really have access to it.
Először is tisztáznunk kell, valójában mit értünk vagyon alatt? Nos, vagyon minden tulajdon, minden, amit birtokolnak, a tartozásokat levonva. Tulajdonnak tekintjük az autót, házat, megtakarítási számlát, folyószámlát, befektetéseket, további ingatlanokat és az üzleti vállalkozást. Az említett tízszeres szakadék részben úgy jött létre, hogy évek, sőt évtizedek alatt a fekete amerikaiak lemaradtak erről a létráról, és nem igazán férhettek hozzá.
Well, why are we talking about this now? Well, in 2020, in the midst of a global pandemic and a looming recession, inequities are really laid bare across nearly every system in the United States: health care, education, criminal justice and finance, and people were moved to take action online, in streets, in meetings at work, in corporate boardrooms. And I, as a consultant, started having conversations with clients that I thought I would never have. I guess the question that I'd been asking myself is, how do we make sure that in this moment, this results in action and progress that starts to close that wealth gap for Black versus white Americans?
Szóval miért beszélünk minderről pont most? 2020-ban, a világjárvány és a fenyegető gazdasági visszaesés közepette az egyenlőtlenségek igazán megmutatkoznak az Egyesült Államok majdnem minden rendszerében: az egészségügyben, az oktatásban, az igazságszolgáltatásban és a pénzügyben, s ez az embereket cselekvésre késztette akár online, az utcákon, munkahelyi értekezleteken vagy az igazgatótanácsban. Jómagam is, mint tanácsadó, olyan beszélgetésekbe kezdtem az ügyfeleimmel, amit soha nem gondoltam lehetségesnek. A kérdés, ami felvetődött bennem, ez volt: hogyan biztosítjuk, hogy a jelen pillanat olyan intézkedéseket és haladást hozzon, amely csökkenti a feketék és fehérek közötti vagyoni szakadékot?
So who am I? My name is Kedra Newsom Reeves. I am a consultant for banking institutions, hedge funds, asset managers. But before any of that, I am a Black American who is the descendant of slaves. And when we talk about the wealth gap, it's really important to understand the history, so I thought I'd tell a little story about a family, my family, and how policy intersects with wealth.
Szóval ki is vagyok? A nevem Kedra Newsom Reeves. Tanácsadóként dolgozom bankintézetek, befektetési alapok és vagyonkezelők számára. Mindenekelőtt viszont afroamerikai vagyok, rabszolgák leszármazottja. Amikor a vagyoni szakadékról beszélünk, nagyon fontos megérteni a történelmet, tehát úgy gondoltam, mesélek egy családról, az én családomról, és arról, a politika hogyan függ össze a vagyonnal.
So we'll start with my great-great-grandfather. He was a man named Silas Newsom, and Silas was born a slave outside Nashville, Tennessee, on Newsom Station, where he and his family worked on a quarry. He didn't own anything. He didn't own his home. He didn't own property. He didn't really even own his own body, his own labor, his children. Any of those things, all of those things, were here to create wealth for someone else. So we believe that he was a servant during the Civil War for a Confederate general who was actually fighting to keep him enslaved, so he really had no wealth, he had no control over his life.
Az üknagyapámnál kezdjük. Ő volt Silas Newsom, és Silas rabszolgaként született nem messze Nashville-től, Tennessee-ben, a Newsom állomásnál, ahol ő és családja kőfejtőként dolgoztak. Semmije nem volt. Nem volt saját háza. Nem volt vagyona. Még a teste sem igazán volt a sajátja, csakúgy mint a munkaereje vagy a gyerekei. Az említett dolgok bármelyike, mindegyike csak arra szolgált, hogy valaki mást gazdagítson. Úgy gondoljuk, a polgárháború alatt egy konföderációs tábornoknak szolgált, aki azért harcolt, hogy ő rabszolga maradjon. Tehát Silasnak nem volt vagyona, s az élete felett sem rendelkezett.
Well, at the end of slavery, there was a policy opportunity. There was a question: what do we do for the hundreds of years of slavery now that we are ending slavery and the country is coming together? And there was a choice. We could make a settlement with the slaves, or we could make a settlement with the slave owners. Well, the slaves had no power to advocate for themselves in that moment, and the country had to be united, so the federal government decided to give that settlement to slave owners, essentially giving them money for the property that they had lost at the end of the war. And not their physical property, not their homes, but people, the slaves that had provided free labor for years and decades. So Silas, at the end of the Civil War, had no wealth. He was free but had no wealth. He became a sharecropper.
A rabszolgaság vége politikai lehetőséget kínált. A kérdés az volt: Mit teszünk több száz év rabszolgaság után most, hogy azt eltöröltük, és az ország egyesülni látszik? Ekkor válaszúthoz érkeztünk. Kárpótolhattuk volna a rabszolgákat vagy a rabszolgatartókat. Mivel a rabszolgák képtelenek voltak szót emelni önmagukért, és az országot egyesíteni kellett, a szövetségi kormány úgy döntött, a rabszolgatartókat kárpótolja, vagyis lényegében kártalanították őket a háború végén elvesztett tulajdonuk után. Nem a fizikai tulajdonuk, s nem is a házaik, hanem az emberek után: a rabszolgák után, akik évtizedekig ingyen munkaerőt biztosítottak számukra. Tehát Silasnak a polgárháború végén nem volt vagyona. Szabad volt, de nincstelen. Részes bérlő lett.
My great-grandfather Silas was born a number of years after the end of slavery, and he was drafted to serve in World War I along with 350,000 other Black American soldiers in segregated units. He served in the war. When he came back to the United States, at the end of the war, there was very anti-Black sentiment. The economy was compressing, there were a lot of stressors, and Black people could not get land, they could not get loans for homes, they really could not acquire any credit to build wealth over time, so he also became a farmer. And he had a son, also named Silas -- there are a lot of Silases in my family -- my grandfather.
A dédnagyapám, Silas a rabszolgaság vége után néhány évvel született, és az első világháború alatt, másik 350 000 fekete amerikai katonával egyetemben, őt is besorozták a faji alapon elkülönített egységek egyikébe. A háborúban harcolt. Mikor a háború végén visszajött az Egyesült Államokba, nagyon erős feketeellenes közhangulat fogadta. A gazdaság kezdett beszűkülni, egyre nőtt a feszültség, és a fekete emberek nem tudtak földhöz és kölcsönhöz jutni, gyakorlatilag semmiféle hitelt nem tudtak felvenni ahhoz, hogy idővel vagyont halmozzanak fel; így a dédnagyapám is földműves lett. Született egy fia, őt is Silasnak hívták – jópár Silas van a családomban – a nagyapám.
My grandfather Silas was also a soldier and fought in World War II. After World War II, the US Federal Government passed the GI Bill, which provided support for veterans. And the bill provided for building of hospitals, student loans and, most importantly for wealth-building, low-interest home mortgages for veterans. In the years following the war, the GI Bill accounted for four billion dollars of funding to nine million veterans. But Black veterans largely did not benefit. So Silas, my grandfather, came back to Nashville, Tennessee, and he married my grandmother, whose name is Cinderella. Yes, my grandmother's name was Cinderella. And they had eight children. But they never bought a home. And the highlight of their housing journey was moving into a new public housing project with their children and paying rent for that housing project, which in terms of the quality of housing was fantastic for them and a step up, but did not allow them to build wealth.
Ez a Silas is katona volt, a második világháborúban harcolt. A háború után a szövetségi kormány elfogadta az ún. GI (közkatona) törvényt, amely a veteránokat segítette. E törvény magában foglalta kórházak építését, diákhiteleket, és ami a legfontosabb a vagyonszerzés szempontjából, alacsony kamatú otthonteremtési jelzáloghiteleket is. A háború utáni években a GI törvény négymilliárd dollárt nyújtott kilencmillió veterán részére. De mindebből a fekete veteránok nagyrészt kimaradtak. Így Silas, a nagyapám visszajött a Tennessee állambeli Nashville-be, és feleségül vette nagyanyámat, Cinderellát. Igen, a nagymamám neve "Hamupipőke" volt. Nyolc gyermekük született. De soha nem lett saját házuk. A lakhatási körülményeik fénypontja az volt, mikor gyerekeikkel egy újonnan épült szociális lakótelepre költöztek, és abban a bérházban fizették a lakbért; mindez számukra fantasztikus lakhatási minőséget és előrelépést képviselt, de nem tette lehetővé, hogy vagyont halmozzanak fel.
My father, another soldier, a 20-year veteran of the United States Marines, bought his first home in his early 50s, but it took four generations for our family to move into homeownership and begin to build ownership and equity in a home.
Az apám, aki ugyancsak katona volt, 20 év tengerészgyalogsági szolgálat után ötvenes évei elején vásárolta meg élete első otthonát; de négy generáció kellett, hogy családunk végre lakástulajdonossá váljék, s hogy tulajdont és tőkét kezdjen el felhalmozni ingatlanban.
That's one family's story, and I skipped a lot of things that happened between the end of slavery and today: redlining, housing discrimination before the Fair Housing Act in the 1970s, the really important role that Black-owned banks played in building Black communities, the Savings and Loan Crisis of the 1980s, which crushed a lot of Black banks, and the subprime crisis in 2008, which stripped a lot of Black and brown homeowners of their homes. There's a lot of history there, but that story tells you a bit about how we get to this 10x gap where we are today.
Mindez csak egy család története, sok mindent kihagytam, ami a rabszolgaság vége és napjaink között történt: a kirekesztés; a lakóhelyi diszkrimináció a 70-es években meghozott igazságos lakhatásról szóló törvény előtt; a feketék tulajdonában lévő bankok a fekete közösség építésében játszott létfontosságú szerepe; a 80-as évek takarék- és hitelszövetkezeti válsága, mely sok fekete bankot bedöntött; és a 2008-as másodlagos jelzálogpiaci válság, ami sok színes bőrű háztulajdonost megfosztott otthonától. Mindez bonyolult történet, de rávilágít arra, hogyan jutottunk a mai tízszeres vagyoni szakadékig.
Now, certainly, as we think about the size of that gap, it is critical for the Federal Government to take a number of actions. That said, financial institutions play a really important role in providing access to credit, access to capital, to build communities and allow Black communities to thrive.
Nyilvánvalóan, miközben e szakadék méretén töprengünk, elengedhetetlen, hogy a szövetségi kormány számos intézkedést tegyen. Mindemellett a pénzintézetek is nagyon fontos szerepet játszanak a hitel- és tőkeelérés biztosításában, ami a közösségépítést és a fekete közösségek gyarapodását segíti elő.
We have to be clear; managing 17,000 dollars better does not get us there. Better education does not get us there. Access to credit and capital are critical. So I want to talk about four solutions today that financial institutions can contribute to start to close the wealth gap.
Viszont tisztáznunk kell, hogy 17 000 dollár hatékonyabb beosztása nem megoldás – ahogy a jobb oktatás sem. A hitel és tőke elérhetősége a kulcs. Ezért négy olyan megoldási módról szeretnék ma beszélni, amiben a pénzintézetek közreműködhetnek a vagyoni szakadék csökkentése érdekében.
Number one is getting more people on the ladder, getting more people banked. We know today that about half of Black Americans are un- or underbanked. Unbanked means that you don't have a banking account. Underbanked means that you have a bank account but you use alternative services for check-cashing or payday lending or paying bills. And that's not just expensive from a transaction perspective in terms of the fees that you pay, it's also expensive in terms of the time that you commit to paying a bill. Think about how you pay your utility bill today. It probably comes out of your checking account. You don't even think about it. You set it up in advance, and it's automatic. Well, if you're unbanked, you are probably going to get a money order somewhere, physically, a piece of paper. You then travel to City Hall or your DMV to pay that bill.
Az első, hogy minél több embert bevonnak, vagyis ösztönzik a banki szolgáltatások igénybevételét. Ismert tény, hogy a mai fekete lakosság kb. fele nem, vagy alig használ banki szolgáltatásokat. Tehát vagy egyáltalán nincs bankszámlájuk, vagy ha van is, mégis bankon kívül intézik pénzügyeiket, mint például a csekkbeváltás, gyorskölcsön vagy számlafizetés. Mindez rengetegbe kerül nemcsak anyagi szempontból – tekintve a magas díjakat –, hanem a számlabefizetésre fordított idő szempontjából is. Gondoljanak arra, önök hogyan fizetik be ma a közműdíjakat. Jó eséllyel a folyószámlájukról kerül levonásra. Ügyet sem vetnek rá. Csak előre beállítják, s ezután mindez automatikus. Nos, ha valakinek nincs bankszámlája, akkor várhatóan csekket fog kapni valahonnan, azaz szó szerint egy papíralapú cédulát. Ezután megteszi az utat a városházára vagy a helyi hivatalba, hogy befizesse azt a számlát.
About 40 percent of people who are unbanked say they are unbanked because they think they don't have the minimum amount to really maintain a checking account. Well, that's just not true. In the last several years, credit unions, community banks and major banking institutions have created low-cost, no-minimum checking and savings account products specifically made for this population. So we have an issue with awareness. Banks, community partners and others have to work together to increase the awareness of these products in communities that need them, so that we can start to reduce the number of people who are un- and underbanked and get them on the ladder that we talked about earlier.
Azon emberek kb. 40%-a, akinek nincs bankszámlája, azt mondja, azért, mert úgy gondolja, nincs elég pénze, hogy a folyószámlát érdemben fenntartsa. Nos, ez egyszerűen nem igaz. Az utóbbi jónéhány évben a hitelszövetkezetek, közösségi bankok és főbb pénzintézetek elérhető, minimum összeghez nem kötött folyó- és megtakarítási számlatermékeket hoztak létre kifejezetten a társadalom e részének. Tehát a tudatossággal van a baj. A bankok, közösségi partnerek és mások együtt kell dolgozzanak azért, hogy e termékeket megismertessék a közösségekkel, ahol leginkább szükség van rá, miáltal csökkenthetnénk azok számát, akik nem, vagy alig használnak banki szolgáltatásokat, s rásegíthetnénk őket a korábban említett ranglétrára.
The challenge is about 28 percent of Black and Latinx families are credit-invisible, which means that you have a thin credit file or no credit file. And the way that credit works and creditworthiness assessments work is to say, if you can prove that you have paid credit back consistently previously, then I can lend you more credit. It's kind of a chicken or an egg situation. The interesting thing is that banks and financial technology companies have really innovated in recent years to use alternative data -- cable bills, utility bills, rent payments, etc. -- to show that you're able to consistently make payments. The additional challenge on this one, unlike the last one, which was more about awareness, is that you need to have regulatory support to do these things. You need to prove to regulators that you are able to fairly use alternative data to lend credit to marginalized groups. What we need to see is, from the Federal Government and the banking industry, to come together to create innovation sandboxes to start to use alternative data to expand to marginalized groups.
A kihívás az, hogy a fekete és spanyol ajkú családok kb. 28%-a hitelminősítés szempontjából láthatatlan, vagyis alig, vagy egyáltalán nem rendelkezik hiteltörténettel. A hitelezés és a hitelképesség vizsgálata úgy működik, hogy ha a kérelmező bizonyítani tudja, hogy előzőleg minden felvett hitelt következetesen visszafizetett, akkor további hitelhez juthat. Kicsit olyan ez, mint egy ördögi kör. Az az érdekes, hogy az utóbbi években a bankok és a pénzügyi technológiai cégek rengeteget újítottak a tekintetben, hogy alternatív adatokra – így például a TV- és közüzemi számlákra vagy lakbérfizetésre, stb. – támaszkodva állapítsák meg az egyéni fizetőképességet. A jelen módszer további kihívása – az előbbivel ellentétben, amely a tudatosságról szólt –, hogy szabályozási támogatást kíván. Tehát bizonyítani kell a szabályozó szervek felé, hogy az alternatív adatok igazságosan használhatók hitelnyújtásra hátrányos helyzetű csoportok számára. Azt kell elérni a szövetségi kormánynál és a bankszektornál, hogy összefogjanak és innovációs tesztkörnyezetet hozzanak létre, s hogy kiterjesszék az alternatív adatok használatát a hátrányos helyzetű csoportokra.
Well, what about communities? Without community wealth, individual wealth, in a way, is on an island. And if you go into most major cities in the United States to most communities of color, what you'll find is underinvested communities. For every economic crisis, these communities have suffered severely. For every economic boom, they have not benefited. And so what we're seeing in a number of cities across the country, and I'll use Chicago as an example, is the partnerships occurring between banking institutions, philanthropists, the city and community leaders to invest hundreds of millions of dollars to build community resources and communities that have historically been disinvested.
De mi a helyzet a közösségekkel? Közösségi vagyon nélkül az egyéni vagyon bizonyos mértékben elszigetelt. Ha megnézzük a legtöbb nagyvárosi színes bőrű közösséget az Egyesült Államokban, nagyon kevés beruházást találunk. E közösségeket minden egyes gazdasági válság sokkal mélyebben érintett, míg a gazdasági fellendülésnek sosem látták hasznát. Országos viszonylatban jó néhány városban azt tapasztaljuk, és most Chicagót használom példaként, hogy a bankintézetek, támogatók és a városi és közösségi vezetők együttműködnek dollármilliók befektetésében, hogy közösségi erőforrásokat hozzanak létre és a hagyományosan hátrányos helyzetű közösségeket építsék.
Lastly, we've got to talk about business, and not just small businesses. Now, when you have individual stability and a banking institution, and you have access to credit, and when you have community wealth, those are all fantastic things, but we need also job creation. Take all of the new tech companies, and I say "new" because now they're not so new, but take Facebook, Google, Amazon. At some point, all of those companies were sole proprietorships with one employee or a few employees that were building a technology that was not yet proven. What those companies received early on was venture capital money. And when you look at venture capital today, only one percent of venture capital funds go to Black founders. So if Black entrepreneurs are largely shut out of those networks they're not able to grow, and the only way for that to change is from within the industry itself. In this generation, we must not only be talking about thriving businesses in Black communities. We must also be talking about seeing more Black-owned and founded businesses going public.
Végezetül az üzletről is beszélnünk kell, és nem csak a kisvállalkozásokról. Na mármost, az egyéni stabilitás, a bankintézetek, a hitelelérhetőség és a közösségi vagyon mind nagyszerű, de munkahelyteremtésre is szükség van. Nézzük csak meg az új technológiai vállalatokat, és bár azt mondom, "új", ezek valójában nem olyan újak, de nézzük meg a Facebookot, a Google-t vagy az Amazont. Valamikor mindezek egyéni vállalkozások voltak, egy vagy néhány alkalmazottal, s olyan technológián dolgoztak, mely akkor még nem bizonyított. Amihez e vállalatok időben hozzájutottak, az a kockázati tőke volt. Ha ma megnézzük a kockázati tőkét, látjuk, hogy e tőkealapok mindössze 1%-a jut fekete vállalkozóknak. Tehát ha a fekete vállalkozókat nagyrészt kizárják az ilyen hálózatokból, akkor nem képesek gyarapodni, és mindez csak magából a bankszektorból kiindulva változtatható meg. A mai generáción belül nemcsak a fekete közösségek körében virágzó üzletekről kell beszélnünk, hanem a feketék alapította, illetve tulajdonukban lévő vállalatok tőzsdére kilépéséről is.
Those are just four solutions. There's many other things that can and should be done to close the wealth gap. This gap is not new. It was born and perpetuated by federal policy, social constructs and business practice over time, and all of those things need to change to start to close the gap. Financial institutions play a really critical role at the individual level, at the community level and at the business level. It's important to our families, it's important to our communities and it's important to our economy.
Mindez csak négy a megoldási lehetőségek közül. Sok más van, amit tehetnénk, sőt meg kéne tennünk a szakadék felszámolásáért. E szakadék nem újkeletű. A szövetségi kormány intézkedései, a társadalmi szerkezetek és az üzleti gyakorlat fokozatosan hozta létre és tartotta fenn, így mindezen elemeknek változnia kell, hogy a szakadék csökkenjen. A pénzintézetek létfontosságú szerepet játszanak egyéni, közösségi, valamint üzleti szinten is. Mindez fontos családaink, közösségeink és gazdaságunk számára. Ahelyett, hogy a vagyoni szakadék folyamatos növekedéséről beszélünk,
Instead of talking about how the gap continues to grow, let's begin to close the gap now.
itt az ideje, hogy csökkenteni kezdjük.
Thank you.
Köszönöm.