I want to help you re-perceive what philanthropy is, what it could be, and what your relationship to it is. And in doing that, I want to offer you a vision, an imagined future, if you will, of how, as the poet Seamus Heaney has put it, "Once in a lifetime the longed-for tidal wave of justice can rise up, and hope and history rhyme."
Szeretném elősegíteni, hogy újraértelmezzük a filantrópiát, hogy mivé válhatna, és mit gondolunk róla. Ehhez szeretnék mutatni egy jövőképet, egy elképzelt jövőt, ha úgy tetszik, ahogyan a költő, Seamus Heaney írta: "Egyszer az életben a vágyott igazságosság szökőárja fel tud emelkedni oly módon, hogy remény és történelem egybecseng."
I want to start with these word pairs here. We all know which side of these we'd like to be on. When philanthropy was reinvented a century ago, when the foundation form was actually invented, they didn't think of themselves on the wrong side of these either. In fact they would never have thought of themselves as closed and set in their ways, as slow to respond to new challenges, as small and risk-averse. And in fact they weren't. They were reinventing charity in those times, what Rockefeller called "the business of benevolence." But by the end of the 20th century, a new generation of critics and reformers had come to see philanthropy just this way.
Ezekkel a szópárokkal szeretnék kezdeni. Mindannyian tudjuk, melyik oldalt szeretnénk képviselni. Amikor száz évvel ezelőtt a filantrópia újra teret nyert, és amikor az alapítványi formát ténylegesen kialakították, még ők sem gondolták, hogy a rossz oldalon állnak. Valójában soha nem is gondolták volna magukról, hogy zárkózottak és megrögzöttek lennének, vagy lassúak az új kihívásokkal szemben, vagy túl kicsik és kockázatkerülők. Valóban nem voltak azok. Újra feltalálták a jótékonyságot, amit Rockefeller a "jóakarat üzletének” hívott. De a 20. század végére, kritikusok és reformerek új generációja kezdte el így értelmezni a filantrópiát.
The thing to watch for as a global philanthropy industry comes about -- and that's exactly what is happening -- is how the aspiration is to flip these old assumptions, for philanthropy to become open and big and fast and connected, in service of the long term. This entrepreneurial energy is emerging from many quarters. And it's driven and propelled forward by new leaders, like many of the people here, by new tools, like the ones we've seen here, and by new pressures.
Amire figyelni kell, miközben a globális filantrópia-ipar létrejön - mert éppen ez történik - hogy a törekvés hogyan fordítja meg ezeket a régi feltételezéseket, hogy a jótékonyság hosszú távon is nyitottá, naggyá, gyorssá és kapcsolatsegítővé váljon. Ez a vállalkozói energia sok helyről bukkan fel. Ezt pedig az új vezetők viszik és hajtják, mint az itt ülők közül sokan, új eszközökkel, mint amilyeneket itt láttunk, és új kihívások között.
I've been following this change for quite a while now, and participating in it. This report is our main public report. What it tells is the story of how today actually could be as historic as 100 years ago. What I want to do is share some of the coolest things that are going on with you. And as I do that, I'm not going to dwell much on the very large philanthropy that everybody already knows about -- the Gates or the Soros or the Google. Instead, what I want to do is talk about the philanthropy of all of us: the democratization of philanthropy. This is a moment in history when the average person has more power than at any time.
Ezt a változást már követem egy ideje, és részt is veszek benne. Ez a mi nyilvános jelentésünk. Azt mutatja be, hogy ami most történik, az olyan történelmi is lehet, mint 100 évvel ezelőtt. Szeretném megosztani a legmenőbb dolgokat, melyek most önökkel történnek. Miközben ezt teszem, nem fogok sok időt tölteni a legnagyobb filantrópokkal, amiket mindenki ismer - mint Gates, Soros, vagy a Google. Ehelyett inkább szeretnék mindannyiunk emberbarátiságáról beszélni, a filantrópia demokratizálódásáról. Ez az a pillanat a történelemben, amikor az átlagembernek több lehetősége van, mint bármikor.
What I'm going to do is look at five categories of experiments, each of which challenges an old assumption of philanthropy. The first is mass collaboration, represented here by Wikipedia. Now, this may surprise you. But remember, philanthropy is about giving of time and talent, not just money. Clay Shirky, that great chronicler of everything networked, has captured the assumption that this challenges in such a beautiful way. He said, "We have lived in this world where little things are done for love and big things for money. Now we have Wikipedia. Suddenly big things can be done for love."
Bemutatom most a kísérletek öt különböző típusát, melyek mindegyike a filantrópia egy-egy régi hipotézisét kérdőjelezi meg. Az első a tömeges együttműködés, mind például a Wikipedia. Ez meglepő lehet önöknek. De a filantrópia arról is szól, hogy időt és tehetséget adunk, nem csak pénzt. Clay Shirky, az együttműködés nagy krónikása, csodálatos módon fogta meg azt a hipotézist, amit ez megkérdőjelez. Azt mondta: "Mi ebben a világban élünk, ahol az apró tettek szeretetért születnek, a nagy dolgok pedig pénzért. Itt van a Wikipédia. Hirtelen nagy dolgokat is lehet szeretetért tenni.”
Watch, this spring, for Paul Hawken's new book -- Author and entrepreneur many of you may know about. The book is called "Blessed Unrest." And when it comes out, a series of wiki sites under the label WISER, are going to launch at the same time. WISER stands for World Index for Social and Environmental Responsibility. WISER sets out to document, link and empower what Paul calls the largest movement, and fastest-growing movement in human history: humanity's collective immune response to today's threats. Now, all of these big things for love -- experiments -- aren't going to take off. But the ones that do are going to be the biggest, the most open, the fastest, the most connected form of philanthropy in human history.
Keressék Paul Hawken új könyvét tavasszal. Egy szerző és vállalkozó, akit önök is ismerhetnek. A könyv címe: "Áldott nyugtalanság". A megjelenésével egy időben egy sor WIKI oldal, a WISER címkéje alatt fog indulni. A WISER a Világ Tárgymutatója a Társadalmi és Környezeti Felelősségért kifejezés rövidítése. A WISER célja: összekötni és képessé tenni, amit Paul a legnagyobb mozgalomnak hív, a leggyorsabban növekvő mozgalom a történelemben: az emberiség együttes immúnis válasza a manapság előforduló veszélyekre. Az összes ilyen nagy tett a szeretetért nem kezdődik el csak úgy. De azok, melyek igen, azok lesznek a történelem során a legnagyobb, legnyitottabb és leggyorsabb példái az emberbarátságnak.
Second category is online philanthropy marketplaces. This is, of course, to philanthropy what eBay and Amazon are to commerce. Think of it as peer-to-peer philanthropy. And this challenges yet another assumption, which is that organized philanthropy is only for the very wealthy. Take a look, if you haven't, at DonorsChoose. Omidyar Network has made a big investment in DonorsChoose. It's one of the best known of these new marketplaces where a donor can go straight into a classroom and connect with what a teacher says they need. Take a look at Changing the Present, started by a TEDster, next time you need a wedding present or a holiday present. GiveIndia is for a whole country. And it goes on and on.
A második kategória a jótékonyság online piacterei. Ez persze a filantrópiában ugyanaz, mint az e-Bay és az Amazon a kereskedelemben. Gondoljunk rá úgy, mint emberek közti közvetlen jótékonyságra. Ez megkérdőjelez még egy feltételezést is, hogy csak a nagyon gazdagok tudnak szervezett keretek közt adományozni. Vessünk egy pillantást a DonorsChoose kezdeményezésre. Az Omidyar Network egy nagy összeget fektetett a DonorsChoose-ba. Ez az egyik legismertebb új piactér, ahol a donor egyenesen mehet a tanterembe, és megtudhatja, hogy a tanár szerint mire van szükségük. Nézzük a Changing the Present csapatot, ha karácsonyi vagy nászajándékra lenne szükségünk. A GiveIndia egy egész országnak ad. És így tovább, és így tovább.
The third category is represented by Warren Buffet, which I call aggregated giving. It's not just that Warren Buffet was so amazingly generous in that historic act last summer. It's that he challenged another assumption, that every giver should have his or her own fund or foundation. There are now, today, so many new funds that are aggregating giving and investing, bringing together people around a common goal, to think bigger. One of the best known is Acumen Fund, led by Jacqueline Novogratz, a TEDster who got a big boost here at TED. But there are many others: New Profit in Cambridge, New School's Venture Fund in Silicon Valley, Venture Philanthropy Partners in Washington, Global Fund for Women in San Francisco. Take a look at these. These funds are to philanthropy what venture capital, private equity, and eventually mutual funds are to investing, but with a twist -- because often a community forms around these funds, as it has at Acumen and other places.
A harmadik kategóriát Warren Buffet képviseli, amit tömbösített adakozásnak hívok. Warren Buffet nem csak bámulatosan nagylelkű volt a tavaly nyári történelmi tetténél. Szembe ment még egy hipotézissel, miszerint minden adakozónak saját alapítvánnyal kell rendelkeznie. Ma már olyan sok új alapítvány van, melyeknél adakozni és befektetni is lehet, és így hozza össze az embereket egy közös célért, hogy nagyban gondolkodjanak. Az egyik legismertebb az Acumen Fund, Jacqueline Novogratz vezetésével, a TED-es, aki itt a TED-nél kapott egy nagy lökést. De vannak még sokan mások: a New Profit Cambridge-ben, a New School's Venture Fund a Szilícium-völgyben, a Venture Philanthropy Partners Washington-ban, a Global Fund for Women San Franciscóban. Vessünk egy pillantást ezekre. Ezek a jótékonysági alapok olyanok a filantrópiának, mint a kockázati tőke, a magántőke, és a befektetési alapok a befektetéseknek, de egy kis csavarral - mivel sokszor közösség alakul ki az alapítványok körül, ahogy az Acumennél és más helyeken is.
Now, imagine for a second these first three types of experiments: mass collaboration, online marketplaces, aggregated giving. And understand how they help us re-perceive what organized philanthropy is. It's not about foundations necessarily; it's about the rest of us. And imagine the mash-up, if you will, of these things, in the future, when these things come together in the experiments of the future -- imagine that somebody puts up, say, 100 million dollars for an inspiring goal -- there were 21 gifts of 100 million dollars or more in the US last year, not out of the question -- but only puts it up if it's matched by millions of small gifts from around the globe, thereby engaging lots of people, and building visibility and engaging people in the goal that's stated.
Képzeljük el egy pillanatra ezt a háromféle kísérletet: tömeges együttműködést, online piacteret, tömbösített adakozást. Megértjük, hogyan segítenek nekünk újraértékelni, hogy mit jelent a szervezett filantrópia. Ez nem feltétlenül alapítványokról szól, hanem mindannyiunkról. Képzeljük el ezeknek a kombinációját a jövőben, amikor ezek összekerülnek a jövőbeni kísérletekben - képzeljük el, hogy valaki betesz mondjuk 100 millió dollárt, egy inspiráló célért - tavaly az USA-ban 21 ajándék volt 100 millió dollár vagy afölötti értékben, tehát nincs kizárva - de csak akkor ajánlja fel, ha párosítva van több millió kis ajándékkal a világ minden részéről, ezáltal sok embert összehozva, ezt sokakkal megismertetve, embereket bevonva, a megadott célért.
I'm going to look quickly at the fourth and fifth categories, which are innovation, competitions and social investing. They're betting a visible competition, a prize, can attract talent and money to some of the most difficult issues, and thereby speed the solution. This tackles yet another assumption, that the giver and the organization is at the center, as opposed to putting the problem at the center. You can look to these innovators to help us especially with things that require technological or scientific solution.
Nézzük meg a negyedik és ötödik kategóriát, melyek az innováció, a versenyek és a társadalmi befektetés. Ezek egy látható versenyben fogadnak, egy díjban, ami tehetséget és pénzt biztosíthat néhány nehezebb ügynek, ezáltal felgyorsítva a megoldást. Ez még azt a feltételezést is megoldja, hogy az adakozó és szervezet van a középpontban ahelyett, hogy a problémát helyeznénk a középpontba. Megkereshetjük ezeket az újítókat, hogy segítsenek megoldani főleg azokat a dolgokat, melyek technológiai vagy tudományos megoldást igényelnek.
That leaves the final category, social investing, which is really, anyway, the biggest of them all, represented here by Xigi.net. And this, of course, tackles the biggest assumption of all, that business is business, and philanthropy is the vehicle of people who want to create change in the world. Xigi is a new community site that's built by the community, linking and mapping this new social capital market. It lists already 1,000 entities that are offering debt and equity for social enterprise. So we can look to these innovators to help us remember that if we can leverage even a small amount of the capital that seeks a return, the good that can be driven could be astonishing.
Az utolsó kategória pedig a társadalmi befektetés, ami egyébként a legnagyobb, a Xigi.net képviseletében. Ez azzal a leglényegesebb hipotézissel foglalkozik, hogy "az üzlet az üzlet", és a filantrópia a hajtóerő azoknak, akik változást akarnak elérni a világban. A Xigi egy új közösségi oldal, amit a közösség épít, összekapcsolva és feltérképezve a társadalmi tőke ezen új piacát. Már most 1000 tagja van, akik kölcsönt és saját tőkét kínálnak a társadalmi vállalatoknak. Megkereshetjük ezeket az újítókat, hogy segítsenek emlékezni arra, hogy ha akár egy kis tőkét is hasznosítani tudunk, ami megtérülést hoz, a jótett egyszerűen elképesztő lehet.
Now, what's really interesting here is that we're not thinking our way into a new way of acting; we're acting our way into a new way of thinking. Philanthropy is reorganizing itself before our very eyes. And even though all of the experiments and all of the big givers don't yet fulfill this aspiration, I think this is the new zeitgeist: open, big, fast, connected, and, let us also hope, long. We have got to realize that it is going to take a long time to do these things. If we don't develop the stamina to stick with things -- whatever it is you pick, stick with it -- all of this stuff is just going to be, you know, a fad.
Ebben az az igazán érdekes, hogy nem a gondolkodásunkat módosítjuk cselekedeteink megváltoztatásához, hanem a megváltozott cselekedeteink módosítják a gondolkodásmódunkat. A jótékonykodás belülről változik meg, aminek szemtanúi vagyunk. Még ha az összes próbálkozás, és az összes nagy adományozó, nem is ezt a célt tartja szem előtt akkor is úgy gondolom, ez az új korszellem: a nyitott, nagy, gyors, kapcsolatsegítő, és remélhetőleg hosszan tartó. Fel kell ismernünk, hogy ezeknek a létrehozása sok időbe telik majd. Ha nem fejlesztjük a kitartásunkat - bármiért is teszünk, tartsunk ki mellette - akkor mindez csak hóbort marad.
But I'm really hopeful. And I'm hopeful because it's not only philanthropy that's reorganizing itself, it's also whole other portions of the social sector, and of business, that are busy challenging "business as usual." And everywhere I go, including here at TED, I feel that there is a new moral hunger that is growing. What we're seeing is people really wrestling to describe what is this new thing that's happening. Words like "philanthrocapitalism," and "natural capitalism," and "philanthroentrepreneur," and "venture philanthropy." We don't have a language for it yet. Whatever we call it, it's new, it's beginning, and I think it's gong to quite significant.
De én tényleg bizakodó vagyok. Azért vagyok bizakodó, mert nem csak a filantrópia változik belülről, hanem teljesen más részei is a szociális szektornak, és az üzletnek, ami folyamatosan szembe megy "az üzlet már csak ilyen" feltevéssel. Bárhova megyek, beleértve a TED-et is, úgy érzem, hogy van egy új morális igény, ami folyamatosan növekszik. Látjuk, ahogy az emberek küzdenek azzal, hogy megértsék ezt az újfajta gondolkodást. Olyan szavakkal, mint "filantró-kapitalista," "természetes kapitalizmus", "filantróp-vállalkozó" és "filantróp vállalat". Még nem tudjuk, minek nevezzük. De bárhogy hívjuk, ez új, ez elkezdődik és szerintem elég jelentőssé fog válni.
And that's where my imagined future comes in, which I am going to call the social singularity. Many of you will realize that I'm ripping a bit off of the science fiction writer Vernor Vinge's notion of a technological singularity, where a number of trends accelerate and converge and come together to create, really, a shockingly new reality. It may be that the social singularity ahead is the one that we fear the most: a convergence of catastrophes, of environmental degradation, of weapons of mass destruction, of pandemics, of poverty. That's because our ability to confront the problems that we face has not kept pace with our ability to create them. And as we've heard here, it is no exaggeration to say that we hold the future of our civilization in our hands as never before.
Itt kezdődik az általam elképzelt jövőkép, amit szociális rendkívüliségnek fogok hívni. Sokan rá fognak jönni, hogy egy kicsit lenyúlom a sci-fi író, Vernor Vinge fogalmát, ami a technológiai rendkívüliség, melynél irányzatok felgyorsulnak és egyesülnek, hogy kialakítsanak egy megdöbbentően új valóságot. Mert lehet, hogy az előttünk álló szociális rendkívüliség az, amitől a legjobban félünk: folyamatos katasztrófák a környezet pusztításával, a tömegpusztító fegyverekkel, a járványokkal, a szegénységgel. Ez amiatt van, hogy nehezebben nézünk szembe a problémákkal, mint amilyen ütemben létrehozzuk őket. Ahogy itt hallhattuk, nem túlzás azt mondani, hogy a civilizációnk jövője olyan mértékben van a mi kezünkben, mint még soha.
The question is, is there a positive social singularity? Is there a frontier for us of how we live together? Our future doesn't have to be imagined. We can create a future where hope and history rhyme. But we have a problem. Our experience to date, both individually and collectively, hasn't prepared us for what we're going to need to do, or who we're going to need to be. We are going to need a new generation of citizen leaders willing to commit ourselves to growing and changing and learning as rapidly as possible. That's why I have one last thing I want to show you.
A kérdés az, hogy létezik-e pozitív szociális rendkívüliség? Meg tudjuk-e határozni, hogyan éljünk együtt? A jövőnket nem kell elképzelnünk. Létre tudunk hozni egy olyan jövőt, ahol a remény és a történelem egybecseng. De van egy probléma. Az eddigi tapasztalatunk, úgy egyénileg, mint kollektíven, nem készített fel minket arra, amiket majd meg kell tennünk, vagy akikké válnunk kell. Szükségünk lesz a polgári vezetők új generációjára, akik elkötelezik magukat a fejlődés, változás és tanulás mellett a lehető leggyorsabban. Ezért ez az utolsó, amit meg szeretnék mutatni önöknek.
This is a photograph taken about 100 years ago of my grandfather and great-grandfather. This is a newspaper publisher and a banker. And they were great community leaders. And, yes, they were great philanthropists. I keep this photograph close by to me -- it's in my office -- because I've always felt a mystical connection to these two men, both of whom I never knew. And so, in their honor, I want to offer you this blank slide. And I want you to imagine that this a photograph of you. And I want you to think about the community that you want to be part of creating. Whatever that means to you. And I want you to imagine that it's 100 years from now, and your grandchild, or great-grandchild, or niece or nephew or god-child, is looking at this photograph of you. What is the story you most want for them to tell? Thank you very much. (Applause)
Ez a fotó 100 évvel ezelőtt készült a nagyapámról és dédapámról. Egyikük újságkiadó, a másik bankár. Nagyszerű közösségi vezetők voltak. És igen, nagyszerű filantrópok is voltak. Ez a fénykép mindig nálam van - az irodámban - mert mindig is éreztem egyfajta titokzatos kapcsolatot kettejükkel, pedig egyiküket sem ismertem. A tiszteletükre szeretném ajánlani önöknek ezt az üres keretet. Képzeljenek bele egy fényképet saját magukról. Gondoljanak arra a közösségre, melynek életében részt akarnak venni. Bármit is jelentsen ez önöknek. Képzeljék el, hogy 100 évvel később az önök unokája vagy dédunokája, unokahúga, unokaöccse vagy keresztgyermeke nézi ezt az önökről készült fényképet. Mi az a történet, amit legjobban szeretnének, hogy elmeséljenek önökről? Nagyon köszönöm. (Taps)