In J.R.R.'s world, Gandalf is one of five wizards sent by the Valar to guide the inhabitants of Middle Earth in their struggles against the dark force of Sauron. Gandalf's body was mortal, subject to the physical rules of Middle Earth, but his spirit was immortal, as seen when he died as Gandalf the Grey and resurrected as Gandalf the White. According to the Wachowski's script, an awakened human only has to link up and hack the neon binary code of the Matrix to learn how to fly a helicopter in a matter of seconds. Or if you are the One, or one of the Ones, you don't even need a helicopter, you just need a cool pair of shades. Cheshire cats can juggle their own heads. iPads are rudimentary. No Quidditch match ends until the Golden Snitch is caught. And the answer to the ultimate question of life, the universe, and everything is most certainly 42. Just like real life, fictional worlds operate consistently within a spectrum of physical and societal rules. That's what makes these intricate worlds believable, comprehensible, and worth exploring. In real life, the Law of Gravity holds seven book sets of "Harry Potter" to millions of bookshelves around the world. We know this to be true, but we also know that ever since J.K. typed the words wizard, wand, and "Wingardium Leviosa," that Law of Gravity has ceased to exist on the trillions of pages resting between those bookends. Authors of science fiction and fantasy literally build worlds. They make rules, maps, lineages, languages, cultures, universes, alternate universes within universes, and from those worlds sprout story, after story, after story. When it's done well, readers can understand fictional worlds and their rules just as well as the characters that live in them do and sometimes, just as well or even better than the reader understands the world outside of the book. But how? How can human-made squiggles on a page reflect lights into our eyes that send signals to our brains that we logically and emotionally decode as complex narratives that move us to fight, cry, sing, and think, that are strong enough not only to hold up a world that is completely invented by the author, but also to change the reader's perspective on the real world that resumes only when the final squiggle is reached? I'm not sure anyone knows the answer to that question, yet fantastical, fictional worlds are created everyday in our minds, on computers, even on napkins at the restaurant down the street. The truth is your imagination and a willingness to, figuratively, live in your own world are all you need to get started writing a novel. I didn't dream up Hogwarts or the Star Wars' Cantina, but I have written some science thrillers for kids and young adults. Here are some questions and methods I've used to help build the worlds in which those books take place. I start with a basic place and time. Whether that's a fantasy world or a futuristic setting in the real world, it's important to know where you are and whether you're working in the past, present, or future. I like to create a timeline showing how the world came to be. What past events have shaped the way it is now? Then I brainstorm answers to questions that draw out the details of my fictional world. What rules are in place here? This covers everything from laws of gravity, or not, to the rules of society and the punishments for individuals who break them. What kind of government does this world have? Who has power, and who doesn't? What do people believe in here? And what does this society value most? Then it's time to think about day-to-day life. What's the weather like in this world? Where do the inhabitants live and work and go to school? What do they eat and how do they play? How do they treat their young and their old? What relationships do they have with the animals and plants of the world? And what do those animals and plants look like? What kind of technology exists? Transportation? Communication? Access to information? There's so much to think about! So, spend some time living in those tasks and the answers to those questions, and you're well on your way to building your own fictional world. Once you know your world as well as you hope your reader will, set your characters free in it and see what happens. And ask yourself, "How does this world you created shape the individuals who live in it? And what kind of conflict is likely to emerge?" Answer those questions, and you have your story. Good luck, future world-builder!
J.R.R. Tolkien világában Gandalf egy az öt varázsló közül, akit a valák küldtek, hogy Középfölde lakóit vezesse Sauron sötét ereje elleni küzdelmükben. Gandalf teste halandó volt, kitéve Középfölde fizikai szabályainak, de a lelke halhatatlan volt, ami megmutatkozott, mikor Szürke Gandalfként meghalt, és feltámadt mint Fehér Gandalf. A Wachowski testvérek forgatókönyve szerint egy felvilágosult embernek csak kapcsolódnia kell a Mátrix neonfényű bináris kódjához, majd fel kell törnie, hogy másodpercek alatt megtanuljon helikoptert vezetni. Ha a Kiválasztottak egyike vagy, vagy te vagy a Kiválasztott, nincs is szükséged helikopterre, csak egy menő napszemüvegre. A vigyori macskák zsonglőrködhetnek a saját fejükkel. Az iPadek alapvetőek. Egy kviddicsmeccsnek nem lehet vége, amíg valaki nem kapta el az arany cikeszt. Az élet és az univerzum alapvető kérdéseire, valamint minden másra a válasz minden bizonnyal 42. Amint a való élet, úgy a kitalált világok is mindig bizonyos fizikai és társadalmi szabályok keretein belül működnek. Ez teszi ezeket az összetett világokat hihetővé, érthetővé és érdemessé a felfedezésre. A valóságban a gravitációs törvény tartja a "Harry Potter" sorozat hét kötetét milliók könyvespolcain világszerte. Tudjuk, hogy ez így van, viszont azt is tudjuk, hogy amióta Rowling leírta azt, hogy varázsló, varázspálca és "Wingardium Leviosa", a gravitációs törvény megszűnt létezni azon a billiónyi oldalon, ami a könyvtámaszok között pihen. A sci-fi és fantasy művek írói szó szerint világokat építenek. Szabályokat találnak ki, térképeket, családfákat, nyelveket, kultúrákat, univerzumokat, univerzumokon belüli alternatív univerzumokat, és ezekből a világokból egymás után születnek a történetek. Ha ezt jól csinálják, az olvasók ugyanolyan jól értik majd a kitalált világok működését s szabályaikat, mint az ott élő szereplők, és néha ugyanannyira vagy akár jobban értik ezeket, mint a könyvön kívüli világot. De mégis hogyan? Hogyan tud az ember által papírra vetett ákombákom fényt tükrözni a szemünkbe, hogy az jelezzen az agyunknak, hogy logikusan és érzelmileg is dekódolni tudjunk összetett narratívákat, melyek küzdésre, sírásra, éneklésre, gondolkodásra ösztönöznek minket, melyek elég erősek ahhoz, hogy nemcsak fenntartják az író által kitalált világot, hanem meg is képesek változtatni az olvasó kialakult képét a valóságról, amely csak akkor indul újra, amikor a firka véget ér? Nem biztos, hogy erre bárki is tudna választ adni, ennek ellenére minden nap születnek fantasztikus, fiktív világok az elménkben, a számítógépeken, még az utcában lévő étterem szalvétáin is. Igazság szerint a képzelőerőd és arra való hajlandóságod, hogy úgymond saját világodban élj, az minden, amire szükséged van a regényírás elkezdéséhez. Nem én álmodtam meg a Roxfortot, sem a Star Wars kantinját, de írtam pár tudományos thrillert gyerekeknek és fiatal felnőtteknek. Itt van pár kérdés és módszer, melyek segítségével felépítettem a világokat, ahol ezek a történetek játszódnak. A hely és idő meghatározásával kezdem. Akár kitalált világ, akár futurisztikus helyszín a valóságban, fontos tudni, hogy hol vagy, és azt is, hogy a múltban, a jelenben vagy a jövőben dolgozol. Én szeretek idővonalat készíteni, ami megmutatja, hogyan jött létre a világ. Milyen múltbeli események formálták olyanná, amilyen? Majd válaszokat találok ki azokra a kérdésekre, amelyek a kitalált világom részleteit mutatják be. Milyen szabályok érvényesek benne? Ez magába foglal mindent, a gravitáció jelenlététől vagy hiányától kezdve a társadalmi szabályokig, és az ezeket megszegőkre kirótt büntetéseket is. Milyen az államforma ebben a világban? Kinek van hatalma, és kinek nincs? Miben hisznek az itteni emberek? Mi az, amit a társadalom a legtöbbre tart? Ezután itt az idő a mindennapi életről gondolkodni. Milyen az időjárás ebben a világban? Hol laknak a lakosok, hol dolgoznak és hol tanulnak? Mit esznek, és hogyan játszanak? Hogyan bánnak a fiatalokkal és az idősekkel? Milyen a kapcsolatuk a világukban élő állatokkal és növényekkel? Hogyan néznek ki ezek az állatok és növények? Milyen technológia létezik? Közlekedés? Kommunikáció? Információhoz való hozzáférés? Annyi mindenre gondolni kell! Képzeld bele magad ezekbe a helyzetekbe, tölts időt a kérdések megválaszolásával, és máris jó úton jársz a saját világod felépítésében. Ha már úgy ismered a világodat, ahogyan az olvasód is fogja, engedj szabadjára pár szereplőt, és várd meg, mi történik. Kérdezd meg magadtól: "Hogyan formálja az általad kitalált világ a benne élő egyéneket? Milyen nézeteltérés alakulhat ki?" Válaszolj ezekre a kérdésekre, és már meg is van a történeted. Sok sikert, leendő világépítő!