Let's say that it would take you ten minutes to solve this puzzle. How long would it take if you received constant electric shocks to your hands? Longer, right? Because the pain would distract you from the task. Well, maybe not; it depends on how you handle pain. Some people are distracted by pain. It takes them longer to complete a task, and they do it less well. Other people use tasks to distract themselves from pain, and those people actually do the task faster and better when they're in pain than when they're not. Some people can just send their mind wandering to distract themselves from pain. How can different people be subjected to the exact same painful stimulus and yet experience the pain so differently? And why does this matter? First of all, what is pain? Pain is an unpleasant sensory and emotional experience, associated with actual or potential tissue damage. Pain is something we experience, so it's best measured by what you say it is. Pain has an intensity; you can describe it on a scale from zero, no pain, to ten, the most pain imaginable. But pain also has a character, like sharp, dull, burning, or aching. What exactly creates these perceptions of pain? Well, when you get hurt, special tissue damage-sensing nerve cells, called nociceptors, fire and send signals to the spinal cord and then up to the brain. Processing work gets done by cells called neurons and glia. This is your Grey matter. And brain superhighways carry information as electrical impulses from one area to another. This is your white matter. The superhighway that carries pain information from the spinal cord to the brain is our sensing pathway that ends in the cortex, a part of the brain that decides what to do with the pain signal. Another system of interconnected brain cells called the salience network decides what to pay attention to. Since pain can have serious consequences, the pain signal immediately activates the salience network. Now, you're paying attention. The brain also responds to the pain and has to cope with these pain signals. So, motor pathways are activated to take your hand off a hot stove, for example. But modulation networks are also activated that deliver endorphins and enkephalins, chemicals released when you're in pain or during extreme exercise, creating the runner's high. These chemical systems help regulate and reduce pain. All these networks and pathways work together to create your pain experience, to prevent further tissue damage, and help you to cope with pain. This system is similar for everyone, but the sensitivity and efficacy of these brain circuits determines how much you feel and cope with pain. This is why some people have greater pain than others and why some develop chronic pain that does not respond to treatment, while others respond well. Variability in pain sensitivities is not so different than all kinds of variability in responses to other stimuli. Like how some people love roller coasters, but other people suffer from terrible motion sickness. Why does it matter that there is variability in our pain brain circuits? Well, there are many treatments for pain, targeting different systems. For mild pain, non-prescription medications can act on cells where the pain signals start. Other stronger pain medicines and anesthetics work by reducing the activity in pain-sensing circuits or boosting our coping system, or endorphins. Some people can cope with pain using methods that involve distraction, relaxation, meditation, yoga, or strategies that can be taught, like cognitive behavioral therapy. For some people who suffer from severe chronic pain, that is pain that doesn't go away months after their injury should have healed, none of the regular treatments work. Traditionally, medical science has been about testing treatments on large groups to determine what would help a majority of patients. But this has usually left out some who didn't benefit from the treatment or experienced side effects. Now, new treatments that directly stimulate or block certain pain-sensing attention or modulation networks are being developed, along with ways to tailor them to individual patients, using tools like magnetic resonance imaging to map brain pathways. Figuring out how your brain responds to pain is the key to finding the best treatment for you. That's true personalized medicine.
Tegyük fel, hogy 10 percig tartana befejezni ezt a kirakóst. Mennyi ideig tartana, ha a kezedet folyamatosan áramütés érné? Tovább, igaz? Mert a fájdalom elterelné a figyelmed a feladatról. Vagy talán mégsem. Attól függ, hogyan kezeled a fájdalmat. Van, akit a fájdalom kizökkent. Hosszabb idő alatt és rosszabbul végzi el a feladatot. Mások feladatokkal terelik el figyelmüket a fájdalomról, és ők valójában gyorsabban és jobban teljesítik a feladatot, amikor fájdalmaik vannak, mint amikor nem. Van, akinek elkalandozik az elméje, és ezzel eltereli figyelmét a fájdalomról. Hogyan lehet az, hogy ugyanannak a fájdalmas ingernek kitett különböző emberek ennyire másképp élik meg a fájdalmat? És ez miért fontos? Először is, mi is a fájdalom? A fájdalom egy kellemetlen érzékelési és érzelmi élmény, amely valós vagy lehetséges szövetsérüléssel jár. A fájdalmat megéljük, ezért legjobban elmondás alapján mérjük. A fájdalomnak van intenzitása. Leírhatjuk egy tízes skálán, ahol a nulla a fájdalommentes és a tíz az elképzelhető legnagyobb fájdalom. A fájdalomnak jellege is van, például éles, tompa, égő vagy sajgó. Pontosan mi hozza létre ezeket a fájdalomérzeteket? Amikor megsérülsz, a szövetkárosodást érzékelő speciális idegsejtek, a nociceptorok ingerületbe jönnek, és fájdalomüzenetet küldenek az agyba a gerincvelőn keresztül. A feldolgozást a neuron és glia sejtek végzik. Ez az úgynevezett szürkeállomány. Az agy szuperpályái elektromos impulzusként viszik az információt egyik területről a másikra. Ezt nevezzük fehérállománynak. A szuperpálya, amely a fájdalomról információt visz a gerincvelőből az agyba az érzékelőpálya, és az agykéregben végződik. Ez az agy azon része, ami eldönti, mi történjen a fájdalomjelzéssel. Az összekapcsolódó agysejtek egy másik rendszere, a szalienciahálózat, eldönti mire kell figyelni. Mivel a fájdalomnak súlyos következményei lehetnek, a fájdalomjelzés azonnal aktiválja a szalienciahálózatot. Most már figyelsz. Az agy szintén reagál a fájdalomra, és meg kell birkóznia ezekkel a fájdalomjelekkel. A motoros pályák aktiválódnak, pl. hogy levedd a kezedet a forró tűzhelyről. A moduláló hálózatok is aktiválódnak, melyek endorfinokat és enkefalinokat termelnek. Ezek a vegyületek fájdalom vagy kemény edzés közben szabadulnak fel, és létrehozzák a futók eufória-érzetét. Ezek a kémiai rendszerek segítenek szabályozni és csökkenteni a fájdalmat. Ezek a rendszerek és pályák mind együttműködnek, hogy létrehozzák a fájdalom érzetét, hogy megelőzzék a további szövetkárosodást, és segítenek megküzdeni a fájdalommal. Ez a rendszer mindenkinél hasonló, de az agyi pályák érzékenysége és hatékonysága határozza meg, hogy mennyi fájdalmat érzel és hogyan küzdesz meg vele. Ezért van, hogy néhányan nagyobb fájdalmat éreznek, mint mások, és hogy valakinél krónikussá válik a fájdalom, és semmilyen kezelésre nem reagál, míg mások jól reagálnak. A fájdalomérzet sokfélesége nem különbözik annyira a más ingerekre adott válaszok sokféleségétől. Például van aki szereti a hullámvasutat, míg mások szörnyű mozgásbetegségtől szenvednek. Miért számít az agyi pályáink sokfélesége? Nos, sokféle kezelés létezik a fájdalomra, melyek különböző rendszereket céloznak meg. Az enyhe fájdalmat célzó vény nélküli gyógyszerek azokra a sejtekre hatnak, ahol a fájdalomjelzés kezdődik. Más, erősebb fájdalomcsillapítók és érzéstelenítők a fájdalomérzékelő pályák aktivitásának csökkentésével fejtik ki hatásukat, vagy erősítik a megküzdő rendszerünket, az endorfinok fokozott termelésével. Néhányan olyan módszerekkel viselik el a fájdalmat mint az elterelés, a relaxáció, a meditáció, a jóga vagy tanulható stratégiákkal, mint a kognitív viselkedésterápia. Néhány embernél, - aki komoly krónikus fájdalomtól szenved és a fájdalma hónapokkal a sérülés gyógyulása után sem múlik -, a hagyományos kezelés nem működik. Az orvostudomány eredetileg arról szól, hogy nagy csoportokon tesztelik a kezeléseket, hogy kiderüljön mi működik a legtöbb páciensnél. De ezek általában kihagyták azokat, akiknél nem működött a kezelés vagy mellékhatásokat tapasztaltak. Most olyan kezeléseket fejlesztenek, melyek közvetlenül stimulálnak vagy blokkolnak bizonyos fájdalomérzést figyelő vagy moduláló hálozatokat, és ezeket személyre szabják úgy, hogy a mágneses rezonanciás képfeldolgozást használva leképezik az agyi pályákat. A legjobb kezelés megtalálásának kulcsa, hogy megértsük, hogyan reagálsz a fájdalomra. Ez igazi személyre szóló orvoslás.