Well, this is such an honor. And it's wonderful to be in the presence of an organization that is really making a difference in the world. And I'm intensely grateful for the opportunity to speak to you today.
Óriási megtiszteltetés ez számomra! Csodálatos dolog, egy olyan szervezetben jelen lenni, amely valódi változást idéz elő a világban! És különösen hálás vagyok azért, hogy lehetőségem nyílik ma Önökhöz szólni.
And I'm also rather surprised, because when I look back on my life the last thing I ever wanted to do was write, or be in any way involved in religion. After I left my convent, I'd finished with religion, frankly. I thought that was it. And for 13 years I kept clear of it. I wanted to be an English literature professor. And I certainly didn't even want to be a writer, particularly. But then I suffered a series of career catastrophes, one after the other, and finally found myself in television. (Laughter) I said that to Bill Moyers, and he said, "Oh, we take anybody." (Laughter)
Azonkívül igen meglepett is vagyok, hiszen ha visszatekintek az életemre, soha nem vágytam arra, hogy valaha, írással, vagy bármilyen más módon vallással kerüljek kapcsolatba. Miután kiléptem a zárdából, végeztem a vallással, ezt őszintén mondom. Azt gondoltam, vége. És 13 éven át tartottam is magam ehhez. Angol irodalom professzor akartam lenni. És különösen nem vágytam arra, hogy író váljék belőlem! De azután a karrierem több törést is elszenvedett, egyiket a másik után, és végül a TV-ben találtam magam. (Nevetés) Megemlítettem ezt Bill Moyersnek, mire ő: "Ó, mi mindenkit befogadunk!" (Nevetés)
And I was doing some rather controversial religious programs. This went down very well in the U.K., where religion is extremely unpopular. And so, for once, for the only time in my life, I was finally in the mainstream. But I got sent to Jerusalem to make a film about early Christianity. And there, for the first time, I encountered the other religious traditions: Judaism and Islam, the sister religions of Christianity. And while I found I knew nothing about these faiths at all -- despite my own intensely religious background, I'd seen Judaism only as a kind of prelude to Christianity, and I knew nothing about Islam at all.
És akkor néhány igen ellentmondásos vallási programot vezettem. Jól ment mindez Angliában, ahol a vallás hihetetlenül népszerűtlen. És akkor, hirtelen, életemben először, ott találtam magam a főáramlatban. De aztán elküldtek Jeruzsálembe, hogy filmet készítsek a korai keresztyénségről, és akkor életemben először összetalálkoztam a többi vallási tradícióval: zsidósággal, iszlámmal, a keresztyénség testvérvallásaival. És közben rájöttem, hogy nem is ismerem őket egyáltalán, habár komoly vallásos háttérrel rendelkezem. A zsidóságra csak a keresztyénség egyfajta elődjeként tudtam tekinteni, és egyáltalán semmit sem tudtam az iszlámról.
But in that city, that tortured city, where you see the three faiths jostling so uneasily together, you also become aware of the profound connection between them. And it has been the study of other religious traditions that brought me back to a sense of what religion can be, and actually enabled me to look at my own faith in a different light.
De abban a városban, abban a sokat próbált városban, ahol láthatjuk azt a 3 vallást egymással oly kínosan versengeni, a köztük lévő mélyreható kapcsolat is nyilvánvalóvá válik számunkra! És a többi vallási tradíció tanulmányozása terelt végül vissza, hogy észrevegyem, a vallás akár mást is jelenthet, s ez tette lehetővé számomra, hogy saját hitemre is más megvilágításból tekintsek.
And I found some astonishing things in the course of my study that had never occurred to me. Frankly, in the days when I thought I'd had it with religion, I just found the whole thing absolutely incredible. These doctrines seemed unproven, abstract. And to my astonishment, when I began seriously studying other traditions, I began to realize that belief -- which we make such a fuss about today -- is only a very recent religious enthusiasm that surfaced only in the West, in about the 17th century. The word "belief" itself originally meant to love, to prize, to hold dear. In the 17th century, it narrowed its focus, for reasons that I'm exploring in a book I'm writing at the moment, to include -- to mean an intellectual assent to a set of propositions, a credo. "I believe:" it did not mean, "I accept certain creedal articles of faith." It meant: "I commit myself. I engage myself." Indeed, some of the world traditions think very little of religious orthodoxy. In the Quran, religious opinion -- religious orthodoxy -- is dismissed as "zanna:" self-indulgent guesswork about matters that nobody can be certain of one way or the other, but which makes people quarrelsome and stupidly sectarian. (Laughter)
Találtam néhány elképesztő dolgot kutatásom során, ami még soha nem fordult elő velem. Őszintén szólva, akkoriban, amikor azt gondoltam, a vallásnak számomra befellegzett, az egész dolgot teljességgel hihetetlennek találtam. Ezek a doktrínák bizonyítatlannak, elvontnak tűntek. És legnagyobb meglepetésemre, amikor elkezdtem komolyan tanulmányozni más tradíciókat, elkezdtem felismerni azt, hogy a hívés -- amivel kapcsolatban akkora felhajtást csapunk manapság -- mindössze egy nagyon újkeletű vallásos lelkesedés, ami csak a Nyugaton bukkant fel, kb. a 17. században. Maga a "hit" szó eredetileg azt jelentette, hogy szeretni, értékelni, becsben tartani. A 17. században leszűkült a fókusz arra, amelynek okait abban a könyvben fejtem ki, amelyen jelenleg dolgozom, hogy ez pusztán egy sor javaslat intellektuális jóváhagyását, hittételt jelentsen! "Hiszek" -- nem azt jelentette, hogy "Elfogadok bizonyos hitbéli dogmákat". Azt jelentette: "Elkötelezem magam. Részt veszek ebben." Valójában a világ egyes tradíciói alig törődnek a vallási igazhitűséggel. A Koránban, a vallásos véleményt -- a vallási igazhitűséget -- 'zanná'-nak nevezik és elutasítják: önkényes találgatások olyan dolgokkal kapcsolatban, amiről senki sem nyerhet sehogyan bizonyosságot, de az embereket mégis civakodóvá és ostobán szektássá teszi. (Nevetés)
So if religion is not about believing things, what is it about? What I've found, across the board, is that religion is about behaving differently. Instead of deciding whether or not you believe in God, first you do something. You behave in a committed way, and then you begin to understand the truths of religion. And religious doctrines are meant to be summons to action; you only understand them when you put them into practice.
Ha tehát a vallás nem arról szól, hogy miben hiszünk, akkor mégis miről? Amit találtam, ami minden vallásra igaz, hogy a vallás lényege az eltérő viselkedés! Ahelyett, hogy azon erőlködünk, hogy hiszünk-e Istenben, vagy sem, az első az lehetne, hogy teszünk valamit. Elkötelezetten viselkedünk, és aztán elkezdjük megérteni a vallásokban rejlő igazságot. A vallási tanok valójában cselekvésre hívó felszólításként értendők; csak akkor értjük meg őket, ha alkalmazzuk a gyakorlatban!
Now, pride of place in this practice is given to compassion. And it is an arresting fact that right across the board, in every single one of the major world faiths, compassion -- the ability to feel with the other in the way we've been thinking about this evening -- is not only the test of any true religiosity, it is also what will bring us into the presence of what Jews, Christians and Muslims call "God" or the "Divine." It is compassion, says the Buddha, which brings you to Nirvana. Why? Because in compassion, when we feel with the other, we dethrone ourselves from the center of our world and we put another person there. And once we get rid of ego, then we're ready to see the Divine.
Namost, ebben a tekintetben megbecsült helyet foglal el az együttérzés. Mindannyiunkra, a nagy világvallások mindegyikére, érvényes akadályozó tényező ebben, hogy az együttérzés -- hogy úgy legyünk képesek együttérezni másokkal, ahogy arról ma este szó volt -- nem csupán a valódi vallásosság próbája, hanem egyben ez vezet el bennünket abba a jelenlétbe, amit a zsidók, a keresztyének, a muszlimok "Istennek", vagy "isteninek" hívnak. Az együttérzés az, ami elvezet a Nirvánához -- Buddha szerint. Miért? Mert az együttérzés során, amikor együtt érzünk valakivel, kivesszük magunkat a világ közepéből, és a másikat helyezzük oda! És amint megszabadulunk az egótól, akkor vagyunk készek arra, hogy az istenit megpillantsuk.
And in particular, every single one of the major world traditions has highlighted -- has said -- and put at the core of their tradition what's become known as the Golden Rule. First propounded by Confucius five centuries before Christ: "Do not do to others what you would not like them to do to you." That, he said, was the central thread which ran through all his teaching and that his disciples should put into practice all day and every day. And it was -- the Golden Rule would bring them to the transcendent value that he called "ren," human-heartedness, which was a transcendent experience in itself.
És különösen azt hangsúlyozza -- vagy mondja ki -- minden egyes nagy világvallás, és teszi tradíciója lényegi magjává, és ez "Aranyszabály"-ként vált ismertté. Először Konfuciusz említette Krisztus előtt ötszáz évvel: "Ne tedd azt másokkal, amit te sem szeretnél, hogy veled megtegyenek!" Azt mondta, ez a vezérfonal íveli át minden tanítását, és tanítványai ezt kell, hogy gyakorolják egész nap, és minden nap. És hogy az Aranyszabály az, ami elvezeti őket ahhoz a transzcendens értékhez, amit ő 'ren'-nek nevezett, emberi szívnek, ami önmagában is transzcendens megtapasztalás volt.
And this is absolutely crucial to the monotheisms, too. There's a famous story about the great rabbi, Hillel, the older contemporary of Jesus. A pagan came to him and offered to convert to Judaism if the rabbi could recite the whole of Jewish teaching while he stood on one leg. Hillel stood on one leg and said, "That which is hateful to you, do not do to your neighbor. That is the Torah. The rest is commentary. Go and study it." (Laughter)
És ez az egyistenhiteknél is létfontosságú elem. Van egy közismert történet Hillel rabbiról, Jézus régebbi megfelelőjéről. Elébe állt egy pogány, és felajánlotta, hogy zsidó hitre tér, ha a rabbi elmondja a zsidó tanítás lényegét, amíg ő féllábon áll. Féllábra állt, a rabbi pedig elkezdte: "Ne tedd mással, amit nem szeretnél, hogy veled tegyenek. Ez áll a Tórában. Az összes többi csak kommentár. Most pedig menj és tanulmányozd!" (Nevetés)
And "go and study it" was what he meant. He said, "In your exegesis, you must make it clear that every single verse of the Torah is a commentary, a gloss upon the Golden Rule." The great Rabbi Meir said that any interpretation of Scripture which led to hatred and disdain, or contempt of other people -- any people whatsoever -- was illegitimate.
És azt, hogy "menj és tanulmányozd", komolyan gondolta. Azt mondta: "a szövegmagyarázatban, egyértelművé kell tegyük, hogy a Tóra minden egyes verssora kommentár, csak emeli az "Aranyszabály" fényét. A nagy Meir rabbi azt mondta, hogy az írások olyan magyarázatai, amelyek gyűlölködéshez vezetnek, vagy mások megvetéséhez, lenézéséhez -- bárkivel kapcsolatosan -- törvénytelenek!
Saint Augustine made exactly the same point. Scripture, he says, "teaches nothing but charity, and we must not leave an interpretation of Scripture until we have found a compassionate interpretation of it." And this struggle to find compassion in some of these rather rebarbative texts is a good dress rehearsal for doing the same in ordinary life. (Applause)
Szent Ágoston ugyanezt hangsúlyozta ki. A Szentírás szerinte "kizárólag a jótékonyságot tanítja, és nem hagyhatjuk annyiban az írás elemzését, amíg meg nem találjuk az együttérző értelmezését." És ezekben az igen nyers szövegekben az együttérzés megtalálásáért folytatott küzdelem komoly jelmezes főpróba ahhoz, hogy aztán megtegyük ugyanezt a való életben! (Taps)
But now look at our world. And we are living in a world that is -- where religion has been hijacked. Where terrorists cite Quranic verses to justify their atrocities. Where instead of taking Jesus' words, "Love your enemies. Don't judge others," we have the spectacle of Christians endlessly judging other people, endlessly using Scripture as a way of arguing with other people, putting other people down. Throughout the ages, religion has been used to oppress others, and this is because of human ego, human greed. We have a talent as a species for messing up wonderful things.
De most vegyük a mi világunkat! Mi most egy olyan világban élünk -- ahol a vallás bizony el lett térítve. Ahol a terroristák Korán részleteket idéznek sértettségük igazolására! Ahol ahelyett, hogy Jézus szavait követnénk, "Szeresd ellenségeidet! Ne ítélkezz mások fölött!", azt tapasztaljuk, hogy a keresztyének vég nélkül ítélkeznek mások fölött, vég nélkül arra használva az Írást, hogy vitázzanak, másokat legyőzzenek! Az évszázadok során, a vallás arra lett használva, hogy általa másokat elnyomjanak, és mindez az ember egója, kapzsisága miatt van. Fajunkra jellemző tehetség az, hogy képesek vagyunk gyönyörű dolgokat tönkretenni.
So the traditions also insisted -- and this is an important point, I think -- that you could not and must not confine your compassion to your own group: your own nation, your own co-religionists, your own fellow countrymen. You must have what one of the Chinese sages called "jian ai": concern for everybody. Love your enemies. Honor the stranger. We formed you, says the Quran, into tribes and nations so that you may know one another.
A tradíciók amellett is kitartottak, -- és szerintem ez nagyon lényeges -- hogy az együttérzésünket nem lehet, és nem is szabad saját csoportunkra korlátozni: nemzetünkre, hittestvéreinkre, honfitársainkra. Rendelkeznünk kell azzal, amit egy kínai szent "jian ai"-nak nevezett, képesnek lenni mindenkivel törődni. Szeresd az ellenségeidet! Tiszteld az idegent! Azért alkottunk törzseket és nemzeteket számotokra, mondja a Korán, hogy megismerhessétek egymást.
And this, again -- this universal outreach -- is getting subdued in the strident use of religion -- abuse of religion -- for nefarious gains. Now, I've lost count of the number of taxi drivers who, when I say to them what I do for a living, inform me that religion has been the cause of all the major world wars in history. Wrong. The causes of our present woes are political.
És itt megint -- ez az univerzális kapcsolatfelvétel -- tönkremegy a vallás túlzásba vitt alkalmazása által -- ami gyalázatos nyereségvágy miatti, vallással való visszaélés. Már nem tudom számon tartani hány taxisofőr hívta fel a figyelmemet arra, amikor elmondom nekik, miből élek, hogy a vallások voltak a világ legnagyobb háborúinak okozói végig a történelem során. Ez helytelen! Jelenlegi kínjaink okozója a politika!
But, make no mistake about it, religion is a kind of fault line, and when a conflict gets ingrained in a region, religion can get sucked in and become part of the problem. Our modernity has been exceedingly violent. Between 1914 and 1945, 70 million people died in Europe alone as a result of armed conflict. And so many of our institutions, even football, which used to be a pleasant pastime, now causes riots where people even die. And it's not surprising that religion, too, has been affected by this violent ethos.
De valóban ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy a vallások valamiféle törésvonalat képviselnek, és amikor konfliktus üti fel a fejét valamely területen, akkor a vallás is belekeveredhet és a probléma részévé válhat! Modern korunk szerfelett erőszakossá vált. 1914 és 1945 között 70 millió ember halt meg csak Európában fegyveres konfliktusok következtében. És oly sok intézményünk, de még a foci is, ami anno kellemes időtöltés volt, manapság olyan forrongásokat szít, amiben emberek életüket vesztik! És egyáltalán nem meglepő, hogy a vallást is megfertőzte ez az erőszakos szellemiség!
There's also a great deal, I think, of religious illiteracy around. People seem to think, now equate religious faith with believing things. As though that -- we call religious people often believers, as though that were the main thing that they do. And very often, secondary goals get pushed into the first place, in place of compassion and the Golden Rule. Because the Golden Rule is difficult. I sometimes -- when I'm speaking to congregations about compassion, I sometimes see a mutinous expression crossing some of their faces because a lot of religious people prefer to be right, rather than compassionate. (Laughter)
Nagyban köszönhető ez szerintem a vallással kapcsolatos tanulatlanságnak is. Az emberek egyenlőségjelet vonnak manapság a vallásos hit és dolgok elhívése közé. Talán annak köszönhetően, hogy a vallásos embereket gyakran nevezzük hívőknek, mintha ez lenne a legfontosabb dolog, amit tesznek! És nagyon gyakran másodlagos célok első helyre tolódnak, az együttérzés és az Aranyszabály elé! Hiszen az Aranyszabály bonyolult! Néha én is, amikor gyülekezetekben az együttérzésről beszélek, azt látom, hogy lázadó kifejezések villannak át arcokon a vallás miatt, mert a legtöbb vallásos ember inkább azt szeretné, ha igaza lenne, mint hogy együttérző legyen. (Nevetés)
Now -- but that's not the whole story. Since September the 11th, when my work on Islam suddenly propelled me into public life, in a way that I'd never imagined, I've been able to sort of go all over the world, and finding, everywhere I go, a yearning for change. I've just come back from Pakistan, where literally thousands of people came to my lectures, because they were yearning, first of all, to hear a friendly Western voice. And especially the young people were coming. And were asking me -- the young people were saying, "What can we do? What can we do to change things?" And my hosts in Pakistan said, "Look, don't be too polite to us. Tell us where we're going wrong. Let's talk together about where religion is failing."
De nem ennyi az egész sztori. Szeptember 11-e óta, amikor is az iszlámmal kapcsolatos munkám miatt soha nem képzelt közéleti szereplésre kényszerültem, úgymond beutazhattam az egész világot, és akárhová mentem, mindenütt a változás iránti vággyal szembesültem. Épp Pakisztánból jövök, ahol szó szerint ezrek jöttek el az előadásaimra, mindenekelőtt amiatt, mert égtek a vágytól, hogy végre egy barátságos nyugati hangot halljanak! És különösen fiatalok jöttek! És azt kérdezték tőlem, "Mit tehetünk mi? Mi mit tehetünk, hogy a dolgok megváltozzanak?" És a pakisztáni házigazdáim is ezzel fordultak hozzám, "Nézze, ne udvariaskodjon velünk, hanem mondja meg, hol hibázunk! Beszéljünk arról, hol csúszik félre a vallás!"
Because it seems to me that with -- our current situation is so serious at the moment that any ideology that doesn't promote a sense of global understanding and global appreciation of each other is failing the test of the time. And religion, with its wide following ... Here in the United States, people may be being religious in a different way, as a report has just shown -- but they still want to be religious. It's only Western Europe that has retained its secularism, which is now beginning to look rather endearingly old-fashioned.
Mert számomra úgy tűnik, hogy jelenlegi helyzetünk olyan súlyos, hogy bármely ideológia, ami nem az emberek közti globális megértést és elfogadást támogatja, megbukik az idő próbáján! És a vallás, széleskörű híveivel... Itt az USÁ-ban az emberek lehet, hogy teljesen másképp vallásosak, ahogy erről egy riport is beszámol -- de akkor is vallásosak akarnak maradni. Csak Nyugat-Európában maradt fönn a szekularizmus, ami mostanra kezd igen ódivatúvá válni.
But people want to be religious, and religion should be made to be a force for harmony in the world, which it can and should be -- because of the Golden Rule. "Do not do to others what you would not have them do to you": an ethos that should now be applied globally. We should not treat other nations as we would not wish to be treated ourselves.
De az emberek vallásosak akarnak lenni, és a vallást olyan erővé kéne tegyük, ami a világban a harmóniát segíti elő, ami lehetne és kéne is hogy legyen, az Aranyszabálynak köszönhetően. "Ne tedd azt másokkal, amit te sem szeretnél, hogy veled megtegyenek!": ez egy olyan szellemiség, amit manapság már globálisan kéne alkalmaznunk! Nem kéne más nemzeteket olyan módon kezelni, ahogy nem szeretnénk, hogy mi magunk kezelve legyünk!
And these -- whatever our wretched beliefs -- is a religious matter, it's a spiritual matter. It's a profound moral matter that engages and should engage us all. And as I say, there is a hunger for change out there. Here in the United States, I think you see it in this election campaign: a longing for change. And people in churches all over and mosques all over this continent after September the 11th, coming together locally to create networks of understanding. With the mosque, with the synagogue, saying, "We must start to speak to one another." I think it's time that we moved beyond the idea of toleration and move toward appreciation of the other.
És ez -- legyen akármi is a nyomorult hitünk -- vallási kérdés, spirituális kérdés! Mélyen erköcsi kérdés, ami mindannyiunkra vonatkozik, kéne hogy vonatkozzon! És én mondom: nagyon nagy a változás iránti éhség odakint! Itt az USÁ-ban, szerintem láthatjuk ezt a választási kampányokban: a változás utáni vágyakozást! És az emberek a templomokban és a mecsetekben kontinens szerte összegyűlnek szeptember 11-e után, hogy hálózatokat hozzanak létre a megértéshez. A mecsettel, a zsinagógával azt sugallják: "El kell kezdenünk párbeszédet folytatni!" Szerintem itt az ideje, hogy a tolerancia elméletén túllépjünk, és egymás méltánylása felé tegyünk lépéseket!
I'd -- there's one story I'd just like to mention. This comes from "The Iliad." But it tells you what this spirituality should be. You know the story of "The Iliad," the 10-year war between Greece and Troy. In one incident, Achilles, the famous warrior of Greece, takes his troops out of the war, and the whole war effort suffers. And in the course of the ensuing muddle, his beloved friend, Patroclus, is killed -- and killed in single combat by one of the Trojan princes, Hector. And Achilles goes mad with grief and rage and revenge, and he mutilates the body. He kills Hector, he mutilates his body and then he refuses to give the body back for burial to the family, which means that, in Greek ethos, Hector's soul will wander eternally, lost. And then one night, Priam, king of Troy, an old man, comes into the Greek camp incognito, makes his way to Achilles' tent to ask for the body of his son. And everybody is shocked when the old man takes off his head covering and shows himself. And Achilles looks at him and thinks of his father. And he starts to weep. And Priam looks at the man who has murdered so many of his sons, and he, too, starts to weep. And the sound of their weeping filled the house. The Greeks believed that weeping together created a bond between people. And then Achilles takes the body of Hector, he hands it very tenderly to the father, and the two men look at each other, and see each other as divine.
Szeretnék -- van egy történet, amit szeretenék itt felhozni. Az Iliászból származik. Rávilágít azonban arra, hogy milyen kéne legyen ez a spiritualitás. Ismerik a történetet az Iliászből: a 10 évig tartó háborúról Görögország és Trója közt. Egy esetben Akhilleusz, a híres görög harcos, kivonja hadseregét a csatából, és az egész harc hiábavalóvá válik. Az ezt követő zűrzavarvban kedvelt barátja, Patroklosz meghal, -- egyetlen összecsapásban megöli az egyik trójai herceg, Hektor. Ekkor Akhilleusz megőrülve a fájdalomtól, haragtól és bosszúvágytól, testcsonkításba keveredik -- megöli és megcsonkítja Hektort, majd visszautasítja a család kérését, hogy kiadja nekik a testet a temetéshez. Ez azt jelenti a görög szellemiség szerint, hogy Hektor lelke elveszetten fog bolyongani mindörökké. És akkor egy éjjel, Priamosz, Trója uralkodója, egy öregember, ellátogat a görög táborba álruhában, Akhilleusz sátra felé veszi az irányt, hogy visszakérje fia holttestét. Mindenki megdöbben, amikor az öreg leveszi fejfedőjét és felfedi magát. Akhilleusz rápillant, és eszébe jut saját apja. Sírva fakad. Priamosz nézi a férfit, aki oly sok fiát megölte, és ő is sírva fakad. Sírásuk hangja betölti a házat. A görögök hittek abban, hogy az együttsírás köteléket hoz létre az emberek közt. Akkor Akhilleusz fogja Hektor testét, és nagyon gyengéden nyújtja át az apának, a két férfi egymásra néz és egymást isteniként látják.
That is the ethos found, too, in all the religions. It's what is meant by overcoming the horror that we feel when we are under threat of our enemies, and beginning to appreciate the other. It's of great importance that the word for "holy" in Hebrew, applied to God, is "Kadosh": separate, other. And it is often, perhaps, the very otherness of our enemies which can give us intimations of that utterly mysterious transcendence which is God.
Ez szellemiség megtalálható minden vallásban! Ezt jelenti az, hogy túltesszük magunkat azon a rettegésen, amit akkor érzünk, amikor ellenség fenyeget, s helyette elkezdjük a másikat megbecsülni! Nagy jelentősége van annak, hogy a héber szó a "szent"-re, amit Istenre használnak, a "Kadosh", ami azt jelenti különálló, másik! És lehet, hogy gyakran éppen az ellenségünk nagyonis eltérő mivolta az, ami a teljességgel misztikus tarnszcendens sejtelmét kölcsönzi nekünk, és ez Isten.
And now, here's my wish: I wish that you would help with the creation, launch and propagation of a Charter for Compassion, crafted by a group of inspirational thinkers from the three Abrahamic traditions of Judaism, Christianity and Islam, and based on the fundamental principle of the Golden Rule. We need to create a movement among all these people that I meet in my travels -- you probably meet, too -- who want to join up, in some way, and reclaim their faith, which they feel, as I say, has been hijacked. We need to empower people to remember the compassionate ethos, and to give guidelines. This Charter would not be a massive document. I'd like to see it -- to give guidelines as to how to interpret the Scriptures, these texts that are being abused. Remember what the rabbis and what Augustine said about how Scripture should be governed by the principle of charity. Let's get back to that. And the idea, too, of Jews, Christians and Muslims -- these traditions now so often at loggerheads -- working together to create a document which we hope will be signed by a thousand, at least, of major religious leaders from all the traditions of the world.
És íme, a kívánságom: Azt kívánom, bárcsak tudnának segíteni annak létrehozásában, hogy elindítsuk és népszerűsítsük az Együttérzés Chartáját -- amelyet a három Ábrahám eredetű tradíció, a zsidóság, keresztyénség és iszlám inspiráló gondolkodóinak egy csoportja hozott létre, és ami az "Aranyszabály" alapelvére épül. Létre kell, hogy hozzunk egy mozgalmat azoknak az embereknek, akikkel utazásaim során találkozom, valószínűleg Önök is találkoznak -- akik szeretnének kapcsolódni valamely módon, és visszaszerezni hitüket, amiről úgy érzik, el lett térítve! Segítenünk kell az embereket abban, hogy emlékezzenek az együttérzés szellemiségére, és iránymutatásokat adni erre nézve. A Charta nem egy dokumentumtömeg lenne. Szeretnék úgy tekinteni rá -- olyan iránymutatásokat adni, amely segítségével a Szentírásokat értelmezhetik, azokat a szövegeket, amelyek ki lettek forgatva. Emlékezzünk arra, amit a rabbik és Ágoston mondott, hogy a Szentírást a jótékonyság elve alapján kell irányadónak tekinteni! Térjünk vissza ehhez. És az is hozzátartozik az ötlethez, amely a zsidóké, keresztyéneké, és muszlimoké egyaránt, amely irányzatok egyébként oly gyakran szólalkoznak össze mostanság -- hogy együttműködjünk egy olyan dokumentum létrehozásában, amelyet remélem minimum ezrek fognak aláírni a világ nagy tradícióinak vallási vezetői közül!
And you are the people. I'm just a solitary scholar. Despite the idea that I love a good time, which I was rather amazed to see coming up on me -- I actually spend a great deal of time alone, studying, and I'm not very -- you're the people with media knowledge to explain to me how we can get this to everybody, everybody on the planet. I've had some preliminary talks, and Archbishop Desmond Tutu, for example, is very happy to give his name to this, as is Imam Feisal Rauf, the Imam in New York City. Also, I would be working with the Alliance of Civilizations at the United Nations. I was part of that United Nations initiative called the Alliance of Civilizations, which was asked by Kofi Annan to diagnose the causes of extremism, and to give practical guidelines to member states about how to avoid the escalation of further extremism.
És Önök a nép! Én mindössze egy magányos tudós vagyok! Habár élveztem azt a jó időszakot, amivel kapcsolatban eléggé megdöbbentem, hogy ilyen élért engem, -- valójában nagyon sok időt töltök magamban, vizsgálódva, és nem igazán vagyok ...-- Önök azok, akik média tudással rendelkeznek ahhoz, hogy elmagyarázzák nekem, hogyan vihetjük ezt el a bolygónkon mindenkihez! Kezdeményeztem némi előzetes tárgyalásokat és Desmond Tutu érsek úr például nagyon örült, hogy nevét adhatja ehhez, Faisal Rauf imám, New York város imámja hasonlóképpen. Valamint együtt fogok dolgozni az ENSZ-nél a Civilizációk Szövetségével. Része voltam annak az eseménynek, amikor az ENSZ összehívta a Civilizációk Szövetségét, amit Kofi Annan kezdeményezett a szélsőségesség okainak diagnosztizálása céljával, valamint hogy gyakorlati tanácsokkal lássák el a tagállamokat a szélsőségesség továbbterjedésének megakadályozása érdekében.
And the Alliance has told me that they are very happy to work with it. The importance of this is that this is -- I can see some of you starting to look worried, because you think it's a slow and cumbersome body -- but what the United Nations can do is give us some neutrality, so that this isn't seen as a Western or a Christian initiative, but that it's coming, as it were, from the United Nations, from the world -- who would help with the sort of bureaucracy of this.
És a Szövetség azt nyilatkozta, hogy nagy örömmel működnek együtt ebben. Ennek a fontossága abban áll, -- látom, hogy néhányan kezdenek aggódni, azt gondolván, hogy talán ez a testület lassú és nehézkes, de az ENSZ azt teheti ehhez hozzá, hogy semlegességet biztosít, hogy ne nyugati, vagy keresztyén kezdeményezésnek lássák, hanem úgy vetődik fel, mintha az ENSZ-től, a világból származna -- aki segítene ennek a bürokráciájával kapcsolatban is.
And so I do urge you to join me in making -- in this charter -- to building this charter, launching it and propagating it so that it becomes -- I'd like to see it in every college, every church, every mosque, every synagogue in the world, so that people can look at their tradition, reclaim it, and make religion a source of peace in the world, which it can and should be. Thank you very much. (Applause)
Ezért nyomatékosan arra kérem fel Önöket, hogy csatlakozzanak hozzám ennek a Chartának a létrehozásához, bevezetéséhez, és terjesztéséhez, hogy... Látni szeretném a világ minden főiskoláján, templomában, mecsetében, zsinagógájában, hogy az emberek szemügyre vehessék a saját tradíciójukat, újragondolhassák, és a vallást a béke olyan forrásává tegyék, amilyen az lehetne és kéne is legyen! Köszönöm. (Taps)