As an actor, I get scripts and it's my job to stay on script, to say my lines and bring to life a character that someone else wrote. Over the course of my career, I've had the great honor playing some of the greatest male role models ever represented on television. You might recognize me as "Male Escort #1."
Színészként szerepeket kapok, és a feladatom, hogy játsszam a szerepet, hogy elmondjam a szövegem, és hogy életre keltsek egy karaktert, amit valaki más talált ki. A karrierem során az a megtiszteltetés ért, hogy eljátszhattam néhányat a legnagyobb férfi szerepmodellek közül, amelyek valaha televízióban szerepeltek. Talán felismernek, mint "Férfi hostess #1"
(Laughter)
(Nevetés)
"Photographer Date Rapist," "Shirtless Date Rapist" from the award-winning "Spring Break Shark Attack."
"Erőszaktevő fotós", "Félmeztelen erőszaktevő" a díjat nyert "Gyilkos cápákból",
(Laughter)
(Nevetés)
"Shirtless Medical Student," "Shirtless Steroid-Using Con Man" and, in my most well-known role, as Rafael.
"Félmeztelen orvostanhallgató", "Félmeztelen kokszos izomagy", és a legismertebb szerepemben,
(Applause)
(Taps)
A brooding, reformed playboy who falls for, of all things, a virgin, and who is only occasionally shirtless.
mint Rafael, egy borongó, megjavult playboy, aki mindenekelőtt beleszeret egy szűz lányba, és aki csak néha félmeztelen.
(Laughter)
(Nevetés)
Now, these roles don't represent the kind of man I am in my real life, but that's what I love about acting. I get to live inside characters very different than myself. But every time I got one of these roles, I was surprised, because most of the men I play ooze machismo, charisma and power, and when I look in the mirror, that's just not how I see myself. But it was how Hollywood saw me, and over time, I noticed a parallel between the roles I would play as a man both on-screen and off.
Ezek a szerepek nem tükrözik a férfit, aki valójában vagyok, de ezt szeretem a színészetben. Teljesen más emberek életét élhetem. De mindig meglepődtem, amikor egy ilyen szerepet kaptam, mert a legtöbb szerepemben a macsót játszom, tele magabiztossággal és hatalommal, de amikor tükörbe nézek, nem ezt látom. De így látott engem Hollywood, és idővel észrevettem egy párhuzamot a férfiként játszott szerepem a képernyőn és a való életbeni között.
I've been pretending to be a man that I'm not my entire life. I've been pretending to be strong when I felt weak, confident when I felt insecure and tough when really I was hurting. I think for the most part I've just been kind of putting on a show, but I'm tired of performing. And I can tell you right now that it is exhausting trying to be man enough for everyone all the time. Now -- right?
Egész életemben tettettem, hogy valaki más vagyok. Tettettem magam erősnek, amikor gyenge voltam, magabiztosnak, amikor bizonytalan voltam, keménynek, amikor igazából valami bántott. Legtöbbször megjátszottam magam, de belefáradtam a színjátékba, és most megmondom, hogy fárasztó állandóan férfi lenni mindenki számára. Nem igaz?
(Laughter)
(Nevetés)
My brother heard that.
Az öcsém hallotta.
Now, for as long as I can remember, I've been told the kind of man that I should grow up to be. As a boy, all I wanted was to be accepted and liked by the other boys, but that acceptance meant I had to acquire this almost disgusted view of the feminine, and since we were told that feminine is the opposite of masculine, I either had to reject embodying any of these qualities or face rejection myself. This is the script that we've been given. Right? Girls are weak, and boys are strong. This is what's being subconsciously communicated to hundreds of millions of young boys and girls all over the world, just like it was with me.
Amilyen régre emlékszem, megmondták, milyen férfi legyek, ha felnövök. Fiúként csak azt akartam, hogy a többi fiú elfogadjon, de ez az elfogadás a női nem majdnem undorodó meglátását követelte, és mivel azt tanították, hogy a nőies a férfias ellentéte, vagy kizártam magamból ezeket a tulajdonságokat, vagy szembe kellett néznem a kiközösítéssel. Ez a szerep, amit kaptunk. Igaz? A lányok gyengék és a fiúk erősek. Ez az, amit tudat alatt közlünk kisfiúk és kislányok százmillióival a világon, pont, ahogyan velem történt.
Well, I came here today to say, as a man that this is wrong, this is toxic, and it has to end.
Ezért jöttem, hogy elmondjam, férfiként, hogy ez nem helyes, ez mérgező, és ennek véget kell vetni.
(Applause)
(Taps)
Now, I'm not here to give a history lesson. We likely all know how we got here, OK? But I'm just a guy that woke up after 30 years and realized that I was living in a state of conflict, conflict with who I feel I am in my core and conflict with who the world tells me as a man I should be. But I don't have a desire to fit into the current broken definition of masculinity, because I don't just want to be a good man. I want to be a good human. And I believe the only way that can happen is if men learn to not only embrace the qualities that we were told are feminine in ourselves but to be willing to stand up, to champion and learn from the women who embody them.
Nem történelemórát jöttem tartani. Mindannyian tudjuk, hogy kerültünk ide, rendben? Csak egy srác vagyok, aki 30 év után ráébredt, hogy egy ellentmondó állapotban éltem, viszályban azzal, aki legbelül vagyok, és azzal, akinek a világ megmondja, milyen férfi legyen. De nem akarok megfelelni a férfiasság helytelen meghatározásának, mert nem csak jó férfi akarok lenni, hanem jó ember. és hiszem, hogy ez csak akkor történhet meg, ha a férfiak nemcsak megtanulják elfogadni a mások által nőiesnek ítélt tulajdonságaikat, hanem ha képesek kiállni, támogatni, és tanulni a nőktől, akik megtestesítik őket.
Now, men --
Srácok,
(Laughter)
(Nevetés)
I am not saying that everything we have learned is toxic. OK? I'm not saying there's anything inherently wrong with you or me, and men, I'm not saying we have to stop being men. But we need balance, right? We need balance, and the only way things will change is if we take a real honest look at the scripts that have been passed down to us from generation to generation and the roles that, as men, we choose to take on in our everyday lives.
nem azt mondom, hogy minden, amit tanultunk, helytelen, rendben? Nem azt mondom, hogy valami nincs rendben veled vagy velem, és nem azt mondom, hogy nem lehetünk férfiak többé. De egyensúlyra van szükségünk, igaz? Egyensúlyt kell teremtenünk, és az egyetlen mód a változásra, ha őszintén megnézzük a szerepeket, amiket kaptunk generációkon keresztül, és a szerepeket, amiket férfiként a mindennapi életben választunk.
So speaking of scripts, the first script I ever got came from my dad. My dad is awesome. He's loving, he's kind, he's sensitive, he's nurturing, he's here.
Szerepekről szólva, a legelsőt édesapámtól kaptam. Az apám fantasztikus. Szerető, kedves, érzékeny, gondoskodó, itt ül.
(Applause)
(Taps)
He's crying.
És sír.
(Laughter)
(Nevetés)
But, sorry, Dad, as a kid I resented him for it, because I blamed him for making me soft, which wasn't welcomed in the small town in Oregon that we had moved to. Because being soft meant that I was bullied. See, my dad wasn't traditionally masculine, so he didn't teach me how to use my hands. He didn't teach me how to hunt, how to fight, you know, man stuff. Instead he taught me what he knew: that being a man was about sacrifice and doing whatever you can to take care of and provide for your family. But there was another role I learned how to play from my dad, who, I discovered, learned it from his dad, a state senator who later in life had to work nights as a janitor to support his family, and he never told a soul. That role was to suffer in secret. And now three generations later, I find myself playing that role, too. So why couldn't my grandfather just reach out to another man and ask for help? Why does my dad to this day still think he's got to do it all on his own? I know a man who would rather die than tell another man that they're hurting. But it's not because we're just all, like, strong silent types. It's not. A lot of us men are really good at making friends, and talking, just not about anything real.
Sajnálom Apa, de gyerekként megsértődtem, mert téged hibáztattalak, hogy érzelmes voltam, ami nem volt szívesen látott dolog az oregoni kisvárosban, ahová költöztünk. Zaklattak, mert érzelmes voltam. Látjátok, az apám nem volt egy hagyományos férfi, tehát nem tanított meg, hogyan használjam a kezemet. Nem tanított meg vadászni, harcolni, tudjátok, férfi dolgokat. Ehelyett megtanított arra, amit tudott: hogy férfinek lenni az áldozatokról szól, és arról, hogy megtégy mindent, hogy gondoskodj a családodról. De volt egy másik szerep, amit az apámtól tanultam, aki az ő apjától tanulta, egy állami szenátortól, aki később éjszakai gondnokként dolgozott, hogy támogassa a családját, és soha nem mondta el senkinek. Titokban szenvedni – ez volt a szerepe, és most, három nemzedékkel később, én ugyanezt a szerepet játszom. Miért nem tudott a nagyapám egyszerűen segítséget kérni egy másik férfitől? Miért gondolja apám még mindig, hogy egyedül kell megtennie mindent? Ismerek egy férfit, aki inkább meghalna, minthogy elmondja egy másik férfinak, hogy szenved. De nem azért, mert mindannyian az erős és szótlan típus vagyunk. Nem. Sok férfi közülünk könnyen szerez barátokat, és beszédes, csak semmi komolyról.
(Laughter)
(Nevetés)
If it's about work or sports or politics or women, we have no problem sharing our opinions, but if it's about our insecurities or our struggles, our fear of failure, then it's almost like we become paralyzed. At least, I do.
Ha munkáról vagy sportról, politikáról vagy nőkről van szó, szívesen megosztjuk egymással a véleményünket, De ha a félelmeinkről, nehézségeinkről, vagy a kudarctól való félelemről van szó, majdnemhogy megbénulunk. Legalábbis én.
So some of the ways that I have been practicing breaking free of this behavior are by creating experiences that force me to be vulnerable. So if there's something I'm experiencing shame around in my life, I practice diving straight into it, no matter how scary it is -- and sometimes, even publicly. Because then in doing so I take away its power, and my display of vulnerability can in some cases give other men permission to do the same.
Kipróbáltam néhány dolgot, hogy kitörjek ebből, olyan helyzeteket teremtettem, melyek sebezhetővé tettek. Szóval, ha megszégyenülök az életben, fejest ugrok a közepébe, mindegy, milyen ijesztő, és néha, akár nyilvánosan, mert ha ezt teszem, Elveszti az erejét felettem, és a sebezhetőségem kimutatása segíthet más férfiaknak, hogy ugyanezt tegyék.
As an example, a little while ago I was wrestling with an issue in my life that I knew I needed to talk to my guy friends about, but I was so paralyzed by fear that they would judge me and see me as weak and I would lose my standing as a leader that I knew I had to take them out of town on a three-day guys trip --
Például nemrég egy problémával küzdöttem az életemben, és tudtam, hogy beszélnem kell a barátaimmal, de megbénított a félelem, hogy elítélnek és gyengének titulálnak, és elvesztem a tekintélyem, mint vezető. Tudtam, hogy el kell vinnem őket egy három napos kirándulásra,
(Laughter)
(Nevetés)
Just to open up. And guess what? It wasn't until the end of the third day that I finally found the strength to talk to them about what I was going through. But when I did, something amazing happened. I realized that I wasn't alone, because my guys had also been struggling. And as soon as I found the strength and the courage to share my shame, it was gone. Now, I've learned over time that if I want to practice vulnerability, then I need to build myself a system of accountability. So I've been really blessed as an actor. I've built a really wonderful fan base, really, really sweet and engaged, and so I decided to use my social platform as kind of this Trojan horse wherein I could create a daily practice of authenticity and vulnerability. The response has been incredible. It's been affirming, it's been heartwarming. I get tons of love and press and positive messages daily. But it's all from a certain demographic: women.
hogy megnyíljanak, és tudjátok mit? A harmadik nap végéig nem voltam elég erős, hogy beszéljek velük arról, amin keresztül mentem. De amikor megtettem, valami csodálatos történt. Rájöttem, hogy nem vagyok egyedül, mert a srácok is küzködtek, és amint elég erősnek és bátornak éreztem magam, hogy megosszam velük a szégyenem, a félelem eltűnt. Idővel megtanultam, ha a sebezhetőséget akarom gyakorolni, ki kell alakítanom egy felelősségre vonhatósági rendszert. Szerencsés vagyok színészként. Csodálatos rajongókat szereztem, nagyon aranyosak és elkötelezettek, szóval eldöntöttem, hogy trójai falóként fogom használni a közösségi oldalaimat, ahol minden nap tudom gyakorolni a hitelességet és a sebezhetőséget. A reakciók hihetetlenek voltak. Megerősítőek, szívmelengetőek. Nagyon sok szeretetet és pozitív üzenetet kapok mindennap. De csak egy bizonyos népességtani csoporttól, nőktől.
(Laughter)
(Nevetés)
This is real. Why are only women following me? Where are the men?
Ez az igazság. Miért csak nők követnek engem? Hol vannak a férfiak?
(Laughter)
(Nevetés)
About a year ago, I posted this photo. Now, afterwards, I was scrolling through some of the comments, and I noticed that one of my female fans had tagged her boyfriend in the picture, and her boyfriend responded by saying, "Please stop tagging me in gay shit. Thx."
Egy éve ezt a fotót posztoltam. Utólag megnéztem pár hozzászólást, és észrevettem, hogy egy női rajongóm megjelölte a párját a kép alatt, és a barátja válaszolt, mondván: "Kérlek, ne jelölj meg buzis szaroknál. Kösz."
(Laughter)
(Nevetés)
As if being gay makes you less of a man, right?
Mintha kevésbé lennél férfi attól, hogy meleg vagy, nem?
So I took a deep breath, and I responded. I said, very politely, that I was just curious, because I'm on an exploration of masculinity, and I wanted to know why my love for my wife qualified as gay shit. And then I said, honestly I just wanted to learn.
Szóval vettem egy nagy levegőt, és válaszoltam. Azt mondtam, nagyon udvariasan, hogy csak kíváncsi vagyok, mert egy felfedezőúton vagyok a férfiasság felé, és tudni akartam, hogy a feleségem iránt érzett szerelem miért számít buzisnak. És őszintén, csak tanulni akartam.
(Laughter)
(Nevetés)
Now, he immediately wrote me back. I thought he was going to go off on me, but instead he apologized. He told me how, growing up, public displays of affection were looked down on. He told me that he was wrestling and struggling with his ego, and how much he loved his girlfriend and how thankful he was for her patience. And then a few weeks later, he messaged me again. This time he sent me a photo of him on one knee proposing.
Azonnal válaszolt. Azt hittem, veszekedni fog velem, de ehelyett bocsánatot kért. Elmondta, gyerekként a szeretet nyilvános kifejezése nem volt elfogadott. Elmondta, hogy küzdött az egójával, és hogy mennyire szereti a barátnőjét, és hogy hálás érte és a türelméért. Néhány héttel később újra írt nekem. Ezúttal egy képet küldött magáról, ahogy letérdelve kéri meg a párja kezét.
(Applause)
(Taps)
And all he said was, "Thank you."
Köszönöm – csak ennyit mondott.
I've been this guy. I get it. See, publicly, he was just playing his role, rejecting the feminine, right? But secretly he was waiting for permission to express himself, to be seen, to be heard, and all he needed was another man holding him accountable and creating a safe space for him to feel, and the transformation was instant. I loved this experience, because it showed me that transformation is possible, even over direct messages. So I wanted to figure out how I could reach more men, but of course none of them were following me.
Én is voltam ez a srác. Megértem. Látjátok, nyilvánosan csak játszotta a szerepét, elutasítva a nőiességet, nem igaz? De titokban csak egy engedélyre várt, hogy kifejezhesse önmagát, hogy lássák, hallják, csak kellett egy másik férfi, hogy felelősségre vonja és teremtsen egy biztonságos teret, hogy érezhessen, és a változás rögtön megtörtént. Szeretem ezt az élményt, mert megmutatta nekem, hogy lehetséges a változás, akár üzeneteken keresztül is. Ki akartam találni, hogyan érjem el a férfiakat, mert ugye egy sem követett engem.
(Laughter)
(Nevetés)
So I tried an experiment. I started posting more stereotypically masculine things --
Szóval kísérleteztem. Elkezdtem férfi sztereotípiákat posztolni
(Laughter)
(Nevetés)
Like my challenging workouts, my meal plans, my journey to heal my body after an injury. And guess what happened? Men started to write me. And then, out of the blue, for the first time in my entire career, a male fitness magazine called me, and they said they wanted to honor me as one of their game-changers.
a kihívást jelentő edzéseimről, az étrendtervemről, és testem felépüléséről egy baleset után. És képzeljétek, mi történt! Férfiak kezdtek nekem írni. És a semmiből, először a karrierem során, felhívott egy férfi fitneszmagazin, és azt mondták, megbecsülnének, mint játszma-változtatóik egyikét.
(Laughter)
(Nevetés)
Was that really game-changing? Or is it just conforming? And see, that's the problem. It's totally cool for men to follow me when I talk about guy stuff and I conform to gender norms. But if I talk about how much I love my wife or my daughter or my 10-day-old son, how I believe that marriage is challenging but beautiful, or how as a man I struggle with body dysmorphia, or if I promote gender equality, then only the women show up. Where are the men? So men, men, men, men!
Tényleg játszma-változtató lennék? Vagy csak elfogadó? Látják, ez a probléma. Teljesen rendben van a férfiak számára ha követnek, amikor férfias dolgokról beszélek, és megfelelek a nemi szerepeknek. De ha arról beszélek, mennyire szeretem a feleségem, vagy a lányom, vagy a 10 napos fiam, vagy hogy miért hiszem, hogy a házasság egy nehéz, de gyönyörű dolog, vagy hogy férfiként hogyan küzdök testképzavarral, vagy amikor az egyenjogúságot támogatom, csak nők jelentkeznek. Hol vannak a férfiak? Tehát férfiak, férfiak, férfiak, Férfiak!
(Applause)
(Taps)
I understand. Growing up, we tend to challenge each other. We've got to be the toughest, the strongest, the bravest men that we can be. And for many of us, myself included, our identities are wrapped up in whether or not at the end of the day we feel like we're man enough. But I've got a challenge for all the guys, because men love challenges.
Megértem. Felnőve versengünk egymással. Nekünk kell a legkeményebbnek lenni, a legerősebbnek, a legbátrabb férfinak, aki csak lehetünk, és sokunk identitása, az enyémet beleértve, el van rejtve, hogy vajon a nap végén eléggé férfinak érezzük-e magunkat. Van egy kihívásom a srácoknak, mert a férfiak szeretik a kihívásokat.
(Laughter)
(Nevetés)
I challenge you to see if you can use the same qualities that you feel make you a man to go deeper into yourself. Your strength, your bravery, your toughness: Can we redefine what those mean and use them to explore our hearts? Are you brave enough to be vulnerable? To reach out to another man when you need help? To dive headfirst into your shame? Are you strong enough to be sensitive, to cry whether you are hurting or you're happy, even if it makes you look weak? Are you confident enough to listen to the women in your life? To hear their ideas and their solutions? To hold their anguish and actually believe them, even if what they're saying is against you? And will you be man enough to stand up to other men when you hear "locker room talk," when you hear stories of sexual harassment? When you hear your boys talking about grabbing ass or getting her drunk, will you actually stand up and do something so that one day we don't have to live in a world where a woman has to risk everything and come forward to say the words "me too?"
Kihívlak, hogy lásd, tudod-e használni ugyanazokat a tulajdonságokat, amik férfivé tesznek arra, hogy mélyen magadba nézz. Az erőd, a bátorságod, a keménységed: Újra tudjuk-e értelmezni és használni őket, hogy felfedezzük a szívünket? Elég bátor vagy, hogy sebezhető légy? Hogy segítséget kérj egy másik férfitől, ha szükséges? Hogy fejest ugorj a szégyenbe? Elég erős vagy, hogy érzelmes légy, hogy sírj, ha fáj, vagy ha boldog vagy, még akkor is, ha gyengének tűnsz? Elég magabiztos vagy, hogy a nőkre hallgass, akik az életed részei? Hogy meghallgasd az ötleteiket és a megoldásaikat? Hogy kitarts mellettük és higgy bennük, még akkor is, ha ellened beszélnek? Férfi leszel-e eléggé, hogy fellépj más férfiak ellen, amikor hallod a beszélgetést az öltözőben, amikor hallod a történeteiket tele szexuális zaklatással? Amikor fiúkat hallasz beszélni lányok leitatásáról, és taperolásáról. Kiállsz majd és teszel-e valamit, hogy egy nap ne kelljen majd egy olyan világban élnünk, ahol egy nőnek mindent kockára kell tennie, hogy kimondhassa a szavakat: "Én is?"
(Applause)
(Taps)
This is serious stuff. I've had to take a real, honest look at the ways that I've unconsciously been hurting the women in my life, and it's ugly. My wife told me that I had been acting in a certain way that hurt her and not correcting it. Basically, sometimes when she would go to speak, at home or in public, I would just cut her off mid-sentence and finish her thought for her. It's awful. The worst part was that I was completely unaware when I was doing it. It was unconscious. So here I am doing my part, trying to be a feminist, amplifying the voices of women around the world, and yet at home, I am using my louder voice to silence the woman I love the most. So I had to ask myself a tough question: am I man enough to just shut the hell up and listen?
Ez komoly dolog. Magamba kellett néznem, hogy észrevegyem, hogyan bántottam tudat alatt a nőket az életemben, és borzasztó. A feleségem elmondta, hogy egy bizonyos dologgal bántottam őt, és nem változtattam rajta. Néha, amikor elkezdett beszélni otthon, vagy nyilvánosan, a szavába vágtam, és befejeztem a mondatot helyette. Rettenetes. A legrosszabb, hogy akaratlanul tettem ezt. Öntudatlan volt. Tehát itt vagyok, teszem a dolgom, próbálok feminista lenni, megerősíteni a nők hangját világszerte, és mégis, otthon hangosabban beszélek, hogy elhallgattassam a nőt, akit a legjobban szeretek. Tehát fel kellett tennem magamnak a kérdést: Férfi vagyok-e eléggé, hogy befogjam a szám és hallgassak?
(Laughter)
(Nevetés)
(Applause)
(Taps)
I've got to be honest. I wish that didn't get an applause.
Őszinte leszek. Bárcsak ne tapsoltatok volna.
(Laughter)
(Nevetés)
Guys, this is real. And I'm just scratching the surface here, because the deeper we go, the uglier it gets, I guarantee you. I don't have time to get into porn and violence against women or the split of domestic duties or the gender pay gap. But I believe that as men, it's time we start to see past our privilege and recognize that we are not just part of the problem. Fellas, we are the problem. The glass ceiling exists because we put it there, and if we want to be a part of the solution, then words are no longer enough.
Srácok, ez komoly. Én csak a felszínt karcolgatom, mert minél mélyebbre megyünk, annál csúnyább lesz, ezt garantálom. Nincs időm, hogy belemenjünk a pornóba és a nők elleni erőszakba, vagy a házimunka megosztásába, vagy a nemek közötti bérszakadékba. De hiszem, hogy férfiként itt az idő, hogy átlássunk a kiváltságunkon, és beismerjük, hogy nem csak a probléma részei vagyunk. Fiúk, mi vagyunk a probléma. Az üvegplafon létezik, mert mi hoztuk létre, és ha a megoldás részei akarunk lenni, akkor nem elég a szó.
There's a quote that I love that I grew up with from the Bahá'í writings. It says that "the world of humanity is possessed of two wings, the male and the female. So long as these two wings are not equivalent in strength, the bird will not fly."
Van egy idézet, a Bahá hit írásaiból, amit szeretek. Így szól: "Akárcsak a madárnak, az emberiségnek is két szárnya van, a férfi és a nő. Ha a két szárny nem egyformán erős, a madár nem képes az egekbe emelkedni."
So women, on behalf of men all over the world who feel similar to me, please forgive us for all the ways that we have not relied on your strength. And now I would like to ask you to formally help us, because we cannot do this alone. We are men. We're going to mess up. We're going to say the wrong thing. We're going to be tone-deaf. We're more than likely, probably, going to offend you. But don't lose hope. We're only here because of you, and like you, as men, we need to stand up and become your allies as you fight against pretty much everything. We need your help in celebrating our vulnerability and being patient with us as we make this very, very long journey from our heads to our hearts. And finally to parents: instead of teaching our children to be brave boys or pretty girls, can we maybe just teach them how to be good humans?
Tehát hölgyek, az összes férfi nevében, akik hasonlóan éreznek, mint én, kérlek, bocsássatok meg nekünk, hogy nem támaszkodtunk az erőtökre. És szeretném a segítségeteket kérni, mert ezt nem tudjuk megtenni egyedül. Férfiak vagyunk. El fogjuk szúrni. Rossz dolgokat fogunk mondani. Botfülűek leszünk. Valószínűleg meg fogunk titeket bántani. De ne adjátok fel. Csak miattatok vagyunk itt. és mint ti, férfiként ki kell állnunk mellettetek, és a szövetségeseitekké kell válnunk, mivel küzdötök, nagyjából minden ellen. Szükségünk van a segítségetekre sebezhetőségünk ünneplésében, és legyetek türelmesek velünk, amint megtesszük ezt a hosszú, hosszú utazást az agyunktól a szívünkig. És végezetül a szülőknek: Ahelyett, hogy bátor fiúkat és csinos lányokat nevelünk, nem tudjuk őket megtanítani csak arra, hogy jó emberek legyenek?
So back to my dad. Growing up, yeah, like every boy, I had my fair share of issues, but now I realize that it was even thanks to his sensitivity and emotional intelligence that I am able to stand here right now talking to you in the first place. The resentment I had for my dad I now realize had nothing to do with him. It had everything to do with me and my longing to be accepted and to play a role that was never meant for me. So while my dad may have not taught me how to use my hands, he did teach me how to use my heart, and to me that makes him more a man than anything.
Szóval, vissza Apámhoz. Gyerekként, mint minden fiúnak, megvoltak a magam problémái, de rájöttem, hogy ez az ő érzékenységének és érzelmi intelligenciájának is köszönhető volt, hogy ma itt állhatok, és szólhatok hozzátok. A neheztelésnek, amit Apám iránt éreztem, semmi köze nem volt hozzá. De köze volt hozzám és a vágyakozásomhoz, hogy elfogadjanak, és hogy azt a szerepet játsszam, ami sosem volt az enyém. Lehet, hogy apám nem tanított meg, hogyan használjam a kezemet, de megtanított, hogyan használjam a szívemet, és ez teszi őt a leginkább férfivé.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)