On September 10, the morning of my seventh birthday, I came downstairs to the kitchen, where my mother was washing the dishes and my father was reading the paper or something, and I sort of presented myself to them in the doorway, and they said, "Hey, happy birthday!" And I said, "I'm seven." And my father smiled and said, "Well, you know what that means, don't you?" And I said, "Yeah, that I'm going to have a party and a cake and get a lot of presents?" And my dad said, "Well, yes. But more importantly, being seven means that you've reached the age of reason, and you're now capable of committing any and all sins against God and man."
Szeptember 10-én, a hetedik születésnapom reggelén Lementem a konyhába, ahol anyám mosogatott, Apám újságot olvasott, azt hiszem, és én mintegy megjelentem előttük az ajtóban, mire ők: "Szia! Boldog születésnapot!" Köszöntöttek "Hét éves vagyok." mondtam. Apám elmosolyodott és azt mondta, "Nos, tudod, hogy ez mit jelent, ugye?" Mondom: "Aha, hogy lesz zsúrom, meg tortám," "és kapok egy csomó ajándékot?" Apám azt mondta: "Hát, igen. De ami még fontosabb, a hét azt jelenti, hogy elérted az 'értelem használatának korát', és mostantól képes vagy bármilyen bűn elkövetésére, Isten és ember ellen."
(Laughter)
(Nevetés)
Now, I had heard this phrase, "age of reason," before. Sister Mary Kevin had been bandying it about my second-grade class at school. But when she said it, the phrase seemed all caught up in the excitement of preparations for our first communion and our first confession, and everybody knew that was really all about the white dress and the white veil. And anyway, I hadn't really paid all that much attention to that phrase, "age of reason." So, I said, "Yeah, yeah, age of reason. What does that mean again?" And my dad said, "Well, we believe, in the Catholic Church, that God knows that little kids don't know the difference between right and wrong, but when you're seven, you're old enough to know better. So, you've grown up and reached the age of reason, and now God will start keeping notes on you, and begin your permanent record."
Hallottam én már az 'értelem használata' kifejezést korábban is. Mary Kevin nővér dobálózott vele nekünk másodikosoknak az iskolában. De amikor ő mondta, ez a mondat valahogy elvegyült az izgatott készülődésben az elsőáldozásra és az első gyónásra, és mindenki tudta, hogy mindez igazából a fehér ruháról és a fehér fátyolról szól, és különben sem szenteltem túl sok figyelmet az 'értelem használata' kifejezésnek. Szóval, azt mondtam: "Persze, persze, az 'értelem használata'. Mit is jelent ez pontosan?" Apám azt mondta: "Nos, mi katolikusok úgy hisszük, hogy Isten tudja, hogy a kisgyerekek nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, de ha valaki eléri a hetet, elég öreg ahhoz, hogy megértse. Szóval, te már felnőttél, elérted az értelem használatának korát, és mostantól Isten elkezdi feljegyezni, mit teszel, és állandó nyilvántartást vezet rólad." (Nevetés)
(Laughter)
Mondom: "Várjunk csak! Úgy érted,egész idáig
And I said, "Oh ... Wait a minute. You mean all that time, up till today, all that time I was so good, God didn't notice it?" And my mom said, "Well, I noticed it."
egész a mai napig, végig jó voltam és Isten észre se vette?" Anyu válaszolt: "Nos, én észrevettem!"
(Laughter)
(Nevetés)
And I thought, "How could I not have known this before? How could it not have sunk in when they'd been telling me? All that being good and no real credit for it. And worst of all, how could I not have realized this very important information until the very day that it was basically useless to me?" So I said, "Well, Mom and Dad, what about Santa Claus? I mean, Santa Claus knows if you're naughty or nice, right?" And my dad said, "Yeah, but, honey, I think that's technically just between Thanksgiving and Christmas." And my mother said, "Oh, Bob, stop it. Let's just tell her. I mean, she's seven. Julie, there is no Santa Claus."
És arra gondoltam: Miért nem tudtam erről korábban? Hogyhogy nem esett le, amikor erről beszéltek? Eddig úgy voltam jó, hogy semmi elismerést nem kapok érte. És ami a legrosszabb, hogyhogy nem fogtam fel ezt a nagyon fontos információt mindaddig a napig, amikortól gyakorlatilag értéktelen számomra?" Úgyhogy megkérdeztem: "De Anya, Apa, mi van a Mikulással? Úgy értem, a Mikulás tudja, hogy rossz vagyok vagy jó, igaz?" És az apám azt mondta "Igen, csillagom, de azt hiszem, ez igazából csak hálaadás és a karácsony közöttre vonatkozik" És anyám azt mondta: "Oh, Bob, ne izélj! Mondjuk el neki. Hiszen már hét. Julie, a Mikulás nem létezik'"
(Laughter)
(Nevetés)
Now, this was actually not that upsetting to me. My parents had this whole elaborate story about Santa Claus: how they had talked to Santa Claus himself and agreed that instead of Santa delivering our presents over the night of Christmas Eve, like he did for every other family who got to open their surprises first thing Christmas morning, our family would give Santa more time. Santa would come to our house while we were at nine o'clock high mass on Christmas morning, but only if all of us kids did not make a fuss. Which made me very suspicious. It was pretty obvious that it was really our parents giving us the presents. I mean, my dad had a very distinctive wrapping style, and my mother's handwriting was so close to Santa's.
Nos, ez valójában nem volt annyira felkavaró számomra. A szüleim egész legendáriumot dolgoztak ki a Mikulásról: hogy beszéltek vele és megállapodtak hogy ahelyett, hogy az ajándékokat karácsony éjszakán szállítaná ki, ahogy minden más családnál akik így karácsony napját az ajándékaikat kicsomagolásával kezdhették, mi több időt adunk a Mikulásnak. Mikulás hozzánk akkor jön, amíg mi a kilenc órás nagymisén vagyunk Karácsony reggel, de csak akkor, ha mi gyerekek nem hisztizünk. Ami nekem nagyon gyanús volt. Elég nyilvánvaló volt, hogy valójában a szüleink adják az ajándékokat. Úgy értem, apám csomagolási stílusa nagyon egyedi volt, és anyám kézírása nagyon hasonlított Mikuláséra.
(Laughter)
Plus, why would Santa save time by having to loop back to our house after he'd gone to everybody else's? There was only one obvious conclusion to reach from this mountain of evidence: our family was too strange and weird for even Santa Claus to come visit, and my poor parents were trying to protect us from the embarrassment, this humiliation of rejection by Santa, who was jolly -- but let's face it, he was also very judgmental. So to find out that there was no Santa Claus at all was actually sort of a relief.
Ráadásul, hogy is spórol Mikulás azzal, ha még egyszer visszajön a mi házunkhoz, miután elment mindenki máshoz? Már csak le kellett vonni a nyilvánvaló következtetést ebből a bizonyíték-tömkelegből: családunk túl furcsa és bizarr még a Mikulásnak is, hogy meglátogassa, és szegény szüleink igyekeztek megóvni minket a szégyentől, Mikulás megalázó visszautasításától, aki amúgy kedves fickó. De lássuk be, emellett ítélkező is. Tehát megtudni, hogy nincs is Mikulás valójában egyfajta megkönnyebbülés volt.
I left the kitchen not really in shock about Santa, but rather, I was just dumbfounded about how I could have missed this whole age of reason thing. It was too late for me, but maybe I could help someone else, someone who could use the information. They had to fit two criteria: they had to be old enough to be able to understand the whole concept of the age of reason, and not yet seven. The answer was clear: my brother Bill. He was six. Well, I finally found Bill about a block away from our house at this public school playground. It was a Saturday, and he was all by himself, just kicking a ball against the side of a wall. I ran up to him and said, "Bill! I just realized that the age of reason starts when you turn seven, and then you're capable of committing any and all sins against God and man." And Bill said, "So?" And I said, "So, you're six. You have a whole year to do anything you want to and God won't notice it." And he said, "So?" And I said, "So? So everything!" And I turned to run. I was so angry with him. But when I got to the top of the steps, I turned around dramatically and said, "Oh, by the way, Bill -- there is no Santa Claus."
A konyhából kifelé nem is a Mikulás miatt voltam igazán sokkolva, hanem csak el voltam képedve, hogy hogyan tudtam ezt az egész 'értelem használata' dolgot így elnézni. Nekem már túl késő volt, de talán tudok segíteni valakinek, valakinek, aki még tudja használni ezt az információt! Két feltételnek kellett megfelelni: legyen elég idős ahhoz, hogy megértse ezt az egész 'értelem használatát', de még nincs hét éves. A válasz egyértelmű volt: öcsém, Bill. Ő hat éves volt. Nos, végül rátaláltam Bill-re kb. egy saroknyira a házunktól az iskolai játszótéren. Szombat volt, és ő egymaga volt ott, a labdát rúgdosva a falhoz. Odarohantam hozzá és mondtam neki: "Bill! Most tudtam meg, hogy az 'ertelem használata' a hetedik születésnapon indul és onnantól képes vagy bármilyen bűn elkövetésére Isten és ember ellen." Bill így válaszolt: "Na és?" Mondom neki, "Na és te hat vagy. Egy egész éved van, hogy bármit megtegyél és Isten nem fogja észre." Ő azt mondta: "Na és?" Mondom: "Na és? Bármit!" Megfordultam, hogy elfussak. Annyira mérges voltam rá. De amikor felértem a lépcsõn, jelentőségteljesen megfordultam és azt mondtam: "Ja, egyébként, Bill, Mikulás nem létezik." (Nevetés)
(Laughter)
Nos, akkor még nem tudtam,
Now, I didn't know it at the time, but I really wasn't turning seven on September 10th. For my 13th birthday, I planned a slumber party with all of my girlfriends, but a couple of weeks beforehand my mother took me aside and said, "I need to speak to you privately. September 10th is not your birthday. It's October 10th." And I said, "What?"
de valójában nem szeptember 10-én lettem hét éves. A 13. születésnapomra álombulit terveztem az összes barátnőmmel, de egy-két héttel előtte anyám félrevont, és azt mondta, "Beszélnem kell veled, négyszemközt." "Nem szeptember 10-e a születésnapod. Október 10-e." Mire én: "Mi van?"
(Laughter)
(Nevetés)
And she said ...
Anyám folytatta: "Figyelj. Az óvodakezdés fordulódátuma szeptember 15 volt."
(Laughter)
"Listen. The cut-off date to start kindergarten was September 15th."
(Laughter)
(Nevetés)
"So I told them that your birthday was September 10th, and then I wasn't sure that you weren't just going to go blab it all over the place, so I started to tell you your birthday was September 10th. But, Julie, you were so ready to start school, honey. You were so ready." I thought about it, and when I was four, I was already the oldest of four children, and my mother even had another child to come, so what I think she -- understandably -- really meant was that she was so ready, she was so ready. Then she said, "Don't worry, Julie. Every year on October 10th, when it was your birthday but you didn't realize it, I made sure that you ate a piece of cake that day."
"Szóval, azt mondtam nekik, hogy a születésnapod szeptember 10-e, viszont nem lehettem biztos benne, hogy nem fogod kifecsegni, úgyhogy neked is inkább szeptember 10-ét kezdtem mondani. De, Julie, te már annyira készen álltál az iskolára, csillagom. Annyira készen!" Belegondoltam, hogy amikor négy voltam, Én már négy gyerek közül voltam a legidősebb, és az ötödik is úton volt, vagyis ahogy anyám - érthető módon - valójában értette ezt, az az hogy ő állt annyira készen, de annyira készen. Aztán azt mondta, "Ne aggódj, Julie, minden év október 10-én, amikor eljött a születésnapod " de nem tudtál róla, mindíg gondoskodtam arról," hogy aznap egyél egy szelet tortát."
(Laughter)
(Nevetés)
Which was comforting, but troubling. My mother had been celebrating my birthday with me, without me.
Ami megnyugtató volt, de zavarba ejtő is egyben. Anyám megünnepelte a születésnapomat velem, de nélkülem.
(Laughter)
Ami viszont külösönen megrázó volt ebben az új információban
What was so upsetting about this new piece of information was not that I had to change the date of my slumber party with all of my girlfriends. What was most upsetting was that this meant I was not a Virgo. I had a huge Virgo poster in my bedroom. And I read my horoscope every single day, and it was so totally me.
az nem az volt, hogy meg kell változtatni a dátumát az álombulinak a barátnőimmel. Az volt a leginkább felkavaró, hogy eszerint a horoszkópom nem Szűz. Volt egy hatalmas Szűz poszter a hálószobámban, olvastam a horoszkópomat minden egyes nap, és annyira rámillett!
(Laughter)
(Nevetés)
And this meant that I was a Libra? So, I took the bus downtown to get the new Libra poster. The Virgo poster is a picture of a beautiful woman with long hair, sort of lounging by some water, but the Libra poster is just a huge scale. This was around the time that I started filling out physically, and I was filling out a lot more than a lot of the other girls, and frankly, the whole idea that my astrological sign was a scale just seemed ominous and depressing.
Ezek szerint Mérleg vagyok? Szóval, bebuszoztam a belvárosba egy új Mérleg poszterért. A Szűz poszteren egy hosszú hajú gyönyörü nő volt, ahogy valami vízparton heverészik, de a Mérleg poszter csak egy hatalmas patikamérleg. Nagyjából ezzel egyidőben kezdtem alkatilag kiteljesedni, és én sokkal inkább kiteljesedtem, mint sok más lány, és, őszintén szólva, a gondolat, hogy az én horoszkópom jele egy mérleg annyira baljósnak és nyomasztónak tűnt.
(Laughter)
(Nevetés)
But I got the new Libra poster, and I started to read my new Libra horoscope, and I was astonished to find that it was also totally me.
De lett ez az új Mérleg poszterem, és elkezdtem az újdonsült Mérleg horoszkópomat olvasni, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy ez is annyira rámillett!
(Laughter)
Csak évekkel később, visszatekintve
It wasn't until years later, looking back on this whole age-of-reason, change-of-birthday thing, that it dawned on me: I wasn't turning seven when I thought I turned seven. I had a whole other month to do anything I wanted to before God started keeping tabs on me. Oh, life can be so cruel. One day, two Mormon missionaries came to my door. Now, I just live off a main thoroughfare in Los Angeles, and my block is -- well, it's a natural beginning for people who are peddling things door to door. Sometimes I get little old ladies from the Seventh Day Adventist Church showing me these cartoon pictures of heaven. And sometimes I get teenagers who promise me that they won't join a gang and just start robbing people, if I only buy some magazine subscriptions from them. So normally, I just ignore the doorbell, but on this day, I answered. And there stood two boys, each about 19, in white, starched short-sleeved shirts, and they had little name tags that identified them as official representatives of the Church of Jesus Christ of Latter-day Saints, and they said they had a message for me, from God. I said, "A message for me? From God?" And they said, "Yes." Now, I was raised in the Pacific Northwest, around a lot of Church of Latter-day Saints people and, you know, I've worked with them and even dated them, but I never really knew the doctrine, or what they said to people when they were out on a mission, and I guess I was sort of curious, so I said, "Well, please, come in." And they looked really happy, because I don't think this happens to them all that often.
erre az egész 'értelem használata' / 'szülinap-váltás' dologra hogy leesett nekem, nem is lettem hét amikor azt hittem, hét lettem. Lett volna még egy teljes hónapom, hogy bármit tehessek, mielőtt Isten elkezd nyilvántartást vezetni rólam. Ó, az élet néha olyan kegyetlen! Egy nap, két mormon misszionárius kopogtatott az ajtómon. Én Los Angeles egyik főútjától nem messze lakom és az én tömböm - nos, természetes kezdőpont bárki számára, aki valamivel házal. Néha idős hölgyek jönnek a Hetednapi Adventista Egyháztól a mennyországos rajzaikkal. Máskor tizenévesek ígérik meg, hogy nem csatlakoznak egy gengszterbandához és nem kezdenek embereket kirabolni, ha esetleg előfizetek néhány magazinra náluk. Általában tehát csak figyelmen kívül hagyom a csengőt, de ezen a napon válaszoltam. Ott állt a két tizenkilenc éves forma fiú, keményített fehér rövid ujjú ingben, kis névtáblával ami szerint ők hivatalosan képviselik az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházát, és azt mondták, hogy Istentől hoztak nekem üzenetet. Mondom: "Üzenetet, nekem? Istentől?" Mire azt mondták, igen. Nos, én észak-nyugaton nőttem fel mormon népekkel körülvéve, és tudják, dolgoztam velük, még randiztam is velük, de nem igazán tudtam a dogmákról, vagy hogy mit mondanak az embereknek amikor misszióznak, és talán kíváncsi voltam, úgyhogy azt mondtam: "Nos, gyertek be!" Nagyon boldognak tűntek, mert nem hiszem, hogy ez túl gyakran történik meg velük. (Nevetés)
(Laughter)
Leültettem őket, megkínáltam őket vízzel --
And I sat them down, and I got them glasses of water -- Ok, I got it, I got it. I got them glasses of water. Don't touch my hair, that's the thing.
OK, megvan. Kaptak egy-egy pohár vizet. Ne birizgáljam a hajam, ez a lényeg!
(Laughter)
(Nevetés)
You can't put a video of myself in front of me and expect me not to fix my hair. Ok.
Nem várhatják el, hogy ha kiteszik ide a saját videómat ne igazítsam meg a frizurám! (Nevetés)
(Laughter)
OK. Szóval leültettem őket, kaptak egy-egy pohár vizet,
So I sat them down and I got them glasses of water, and after niceties, they said, "Do you believe that God loves you with all his heart?" And I thought, "Well, of course I believe in God, but you know, I don't like that word 'heart,' because it anthropomorphizes God, and I don't like the word, 'his,' either, because that sexualizes God." But I didn't want to argue semantics with these boys, so after a very long, uncomfortable pause, I said, "Yes, yes, I do. I feel very loved." And they looked at each other and smiled, like that was the right answer. And then they said, "Do you believe that we're all brothers and sisters on this planet?" And I said, "Yes, I do." And I was so relieved that it was a question I could answer so quickly. And they said, "Well, then we have a story to tell you."
majd a kötelező körök után megkérdezték: "Hiszed-e, hogy Isten teljes szívéből szeret téged?" Arra gondoltam: "Hát, Istenben persze hiszek, de, tudják, nem szeretem a 'szív' szót, mert emberi tulajdonságokkal ruházza fel Istent, és a hímnemű névmást sem szeretem, mert nemi jelleget ad Istennek." Nem akartam viszont jelentéstani vitába keveredni a fiúkkal, így egy nagyon hosszú, kényelmetlenül szünet után azt mondtam: Igen, igen, nagyon szeretve érzem magam. Összenéztek és mosolyogtak, mintha ez lett volna a helyes válasz. Majd megkérdezték, Hisz abban, hogy mi mindannyian ezen a bolygón testvérek vagyunk? Mondom: "Igen, igen, hiszem!" Annyira megkönnyebbültem hogy erre a kérdésre ilyen gyorsan tudtam válaszolni. Mire azt mondták: "Nos, akkor szeretnénk elmondani egy történetet."
And they told me this story all about this guy named Lehi, who lived in Jerusalem in 600 BC. Now, apparently in Jerusalem in 600 BC, everyone was completely bad and evil. Every single one of them: man, woman, child, infant, fetus. And God came to Lehi and said to him, "Put your family on a boat and I will lead you out of here." And God did lead them. He led them to America. I said, "America?
Majd elmeséltek egy történetet egy Léhi nevű fickóról, aki Jeruzsálemben élt Krisztus előtt 600-ban. Nos, úgy tűnik Kr. e. 600-ban Jeruzsálemben mindenki teljesen rossz és gonosz. Egytől egyig mindenki: férfi, nő, gyerek, csecsemő, magzat. Isten eljöve Léhihez és mondá néki: "Szállj hajóra a családoddal és én elvezetlek benneteket innen." És Isten vezeté őket. Elvezeté őket Amerikába. "Amerikába? Jeruzsálemből Amerikába, hajóval, Kr. e. 600-ban?"
(Laughter)
From Jerusalem to America by boat in 600 BC?" And they said, "Yes."
Azt mondták: "Igen!"
(Laughter)
(Nevetés)
Then they told me how Lehi and his descendants reproduced and reproduced, and over the course of 600 years, there were two great races of them, the Nephites and the Lamanites, and the Nephites were totally good -- each and every one of them -- and the Lamanites were totally bad and evil -- every single one of them just bad to the bone.
Majd elmondták, hogy Léhi és leszármazottai gyarapodtak és sokasodtak, és a következő 600 év folyamán két nagy faj alakult ki, a nefiták és a lámániták, a nefiták teljesen, teljesen jók voltak - egytől egyig mindenki - a lámániták meg teljesen rosszak és gonoszak voltak - egytől egyig mindegyikük a velejéig romlott. (Nevetés)
Then, after Jesus died on the cross for our sins, on his way up to heaven, he stopped by America and visited the Nephites.
Aztán, miután Jézus meghalt a kereszten a bűneinkért, útban az ég felé megállt Amerikában és meglátogatta a nefitákat. (Nevetés)
(Laughter)
Mondta nekik, hogy ha mind teljesen, teljesen jók maradnak -
And he told them that if they all remained totally, totally good -- each and every one of them -- they would win the war against the evil Lamanites. But apparently somebody blew it, because the Lamanites were able to kill all the Nephites. All but one guy, this guy named Mormon, who managed to survive by hiding in the woods. And he made sure this whole story was written down in reformed Egyptian hieroglyphics chiseled onto gold plates, which he then buried near Palmyra, New York.
egytől egyig mindegyikük - meg fogják nyerni a háborút a gonosz lámániták ellen. De úgy tűnik, valaki elszúrta, mert a lámániták képesek voltak megölni a nefitákat. Egy kivétellel mindegyiket, csak egy Mormon nevű fickó tudott megmenekülni, az erdőben elrejtőzve. Ő gondoskodott arról, hogy ez az egész történetet le legyen írva átalakított egyiptomi hieroglifákkal, aranylemezekre vésve, amit aztán a New York állambeli Palmyra közelében ásott el.
(Laughter)
(Nevetés)
Well, I was just on the edge of my seat.
Hát, én már nagyon izgultam.
(Laughter)
(Nevetés)
I said, "What happened to the Lamanites?" And they said, "Well, they became our Native Americans, here in the U.S." And I said, "So, you believe the Native Americans are descended from a people who were totally evil?" And they said, "Yes." Then they told me how this guy named Joseph Smith found those buried gold plates right in his backyard, and he also found this magic stone back there that he put into his hat and then buried his face into, and this allowed him to translate the gold plates from the reformed Egyptian into English.
Kérdem: "És mi történt a lámánitákkal?" Azt válaszolták: "Hát belőlük lettek az indiánok." Mondom: "Szóval, ti abban hisztek, hogy az indiánok felmenői ezek a teljesen gonosz emberek voltak?" Mondták: "Igen." Aztán elmondták, hogy ez a Joseph Smith nevű fickó hogyan talált rá az elásott aranylemezekre a kertjében, és hogy talált ott egy varázskövet is, amit a kalapjába tett, majd beletemette az arcát, és ez lehetővé tette számára, hogy lefordítsa az aranylemezeket megreformált egyiptomiról angolra. Nos, ezen a ponton én csak akartam adni a két fiúnak
Well, at this point I just wanted to give these two boys some advice about their pitch.
néhány taktikai tanácsot. (Nevetés)
(Laughter)
Meg akartam mondani: "Ne ezzel a történettel kezdjetek."
I wanted to say --
(Applause)
"Ok, don't start with this story."
(Laughter)
I mean, even the Scientologists know to start with a personality test before they start --
Hiszen még a szcientológusok is tudják, hogy a személyiség-tesztekkel nyissanak mielőtt - (Taps)
(Applause)
telling people all about Xenu, the evil intergalactic overlord. Then, they said, "Do you believe that God speaks to us through his righteous prophets?" And I said, "No, I don't," because I was sort of upset about this Lamanite story and this crazy gold plate story, but the truth was, I hadn't really thought this through, so I backpedaled a little and I said, "Well, what exactly do you mean by 'righteous'? And what do you mean by prophets? Like, could the prophets be women?" And they said, "No." And I said, "Why?" And they said, "Well, it's because God gave women a gift that is so spectacular, it is so wonderful, that the only gift he had left over to give men was the gift of prophecy." What is this wonderful gift God gave women, I wondered? Maybe their greater ability to cooperate and adapt?
rátérnének Xenura, a gonosz csillagközi hadúrra. Ekkor megkérdezték: "Hiszed-e, hogy Isten szól hozzánk az Ő igaz prófétáin keresztül?" Azt mondtam,"Nem, azt nem." Mert valahogy felbosszantott ez a lámánita történet és ez a hagymázas aranylemez történet, de igazság szerint nem igazán gondoltam még ezt végig, úgyhogy visszakoztam egy kicsit, és azt mondtam, "Hogy érted pontosan, hogy 'igaz'? " És mit értesz próféták alatt? Mondjuk, lehetnek próféták nők is? Mire ők: "Nem." Mire én: "Miért?" Mire ők: "Nos, ez azért van, mert Isten ajándéka a nőknek annyira lenyűgöző, olyan csodálatos, hogy az egyetlen ajándék, ami a férfiaknak maradt a prófécia ajándéka volt." Mi ez a csodás ajándék, amit Isten a nőknek adott, tűnődtem? Talán a jobb együttműködő- és alkalmazkodási képesség?
(Laughter)
A hosszabb élettartam? Az a tény, hogy a nők általában
Women's longer lifespan? The fact that women tend to be much less violent than men? But no -- it wasn't any of these gifts. They said, "Well, it's her ability to bear children." I said, "Oh, come on. I mean, even if women tried to have a baby every single year from the time they were 15 to the time they were 45, assuming they didn't die from exhaustion, it still seems like some women would have some time left over to hear the word of God." And they said, "No."
sokkal kevésbé erőszakosak, mint a férfiak? De nem, ezek egyike sem. Azt mondták: "Hát, a nők képessége a gyermekvállalásra." Mondom: "Ugyan már! Hiszen még ha a nők próbálkoznának is babával minden egyes évben 15-től 45 éves korukig, feltételezve, hogy nem halnak bele a kimerültségbe, még mindig úgy tűnik, néhány nőnek maradna valamennyi ideje, hogy Isten szavát meghallja?" Ők azt mondták: "Nem."
(Laughter)
(Nevetés)
Well, then they didn't look so fresh-faced and cute to me any more, but they had more to say. They said, "Well, we also believe that if you're a Mormon, and if you're in good standing with the church, when you die, you get to go to heaven and be with your family for all eternity." And I said, "Oh, dear.
Ekkor már nem tűntek olyan üdének és bájosnak többé, de még mindig volt mondanivalójuk. Azt mondták: "Nos, mi abban is hiszünk, hogy ha Mormon vagy, és ha jó viszonyban vagy az egyházzal, amikor meghalsz a mennybe kerülsz, és a családoddal lehetsz az örökkévalóságig." "Ó, jaj!" - mondtam, (Nevetés)
(Laughter)
"az nekem nem valami nagy jutalom!"
That wouldn't be such a good incentive for me."
(Nevetés)
(Laughter)
Majd azt mondták: "Ja, és még abban is hiszünk,
And they said, "Oh.
(Laughter)
Hey! Well, we also believe that when you go to heaven, you get your body restored to you in its best original state. Like, if you'd lost a leg, well, you get it back. Or, if you'd gone blind, you could see." I said, "Oh. Now, I don't have a uterus, because I had cancer a few years ago. So does this mean that if I went to heaven, I would get my old uterus back?" And they said, "Sure." And I said, "I don't want it back. I'm happy without it." Gosh. What if you had a nose job and you liked it?
hogy amikor a mennybe kerülsz, a tested újra visszakerül legjobb eredeti állapotába. Vagyis, ha elveszítetted a lábad, akkor visszakapod. Vagy ha megvakultál volna, újra látni fogsz." Mondom: "Ó, nekem nincs meg a méhem, mert rákos lettem néhány éve. Ez azt is jelenti, hogy ha a mennyországba kerülnék visszakapnám a régi méhemet?" Mondták: "Persze." Mondom: "Dehát nekem nem kell! Boldog vagyok nélküle!" A mindenit. Mi van, ha volt egy orrműtéted, és tetszik? (Nevetés)
(Laughter)
Isten rádkényszerítené a régi orrodat?
Would God force you to get your old nose back? Then they gave me this Book of Mormon, told me to read this chapter and that chapter, and said they'd come back and check in on me, and I think I said something like, "Please don't hurry," or maybe just, "Please don't," and they were gone.
Végül kaptam tőlük ezt a Mormon Könyvét. Mondták, hogy olvassam el ezt a fejezetet, meg azt a fejezetet, mondták, hogy egy nap majd visszajönnek hogy rám nézzenek, én meg azt hiszem, valami olyasmit mondtam: "Nem kell elsietni", vagy talán csak annyit, "Nem kell...", ezzel elmentek.
Ok, so I initially felt really superior to these boys, and smug in my more conventional faith. But then the more I thought about it, the more I had to be honest with myself. If someone came to my door and I was hearing Catholic theology and dogma for the very first time, and they said, "We believe that God impregnated a very young girl without the use of intercourse, and the fact that she was a virgin is maniacally important to us."
OK, eleinte felsőbbrendűnek éreztem magam a fiúkhoz képest, és önelégültnek az én hagyományos hitemmel. Később viszont minél többet gondolkoztam, annál inkább szembe kellett azzal néznem: Ha valaki kopogna az ajtómon és akkor hallanék katolikus teológiát és dogmát leges legelőször, és azt mondanák nekem, "Hisszük, hogy Isten megtermékenyített egy nagyon fiatal lányt közösülés nélkül, és a tény, hogy a lány szűz volt, betegesen fontos számunkra -
(Laughter)
(Nevetés)
"And she had a baby, and that's the son of God," I mean, I would think that's equally ridiculous. I'm just so used to that story.
és lett egy gyereke, és ő az Isten fia", azt gondolnám, hogy ez is éppoly nevetséges. Csak már annyira megszoktam ezt a történetet.
(Laughter)
(Nevetés)
So, I couldn't let myself feel condescending towards these boys. But the question they asked me when they first arrived really stuck in my head: Did I believe that God loved me with all his heart? Because I wasn't exactly sure how I felt about that question. Now, if they had asked me, "Do you feel that God loves you with all his heart?" Well, that would have been much different, I think I would have instantly answered, "Yes, yes, I feel it all the time. I feel God's love when I'm hurt and confused, and I feel consoled and cared for. I take shelter in God's love when I don't understand why tragedy hits, and I feel God's love when I look with gratitude at all the beauty I see." But since they asked me that question with the word "believe" in it, somehow it was all different, because I wasn't exactly sure if I believed what I so clearly felt.
Szóval, nem érezhettem a fiúkkal szemben felsőbbrendűnek magam. De a kérdés, amit először kérdeztek, amikor megérkeztek nagyon megragadt a fejemben: Hiszem-e, hogy Isten szeret engem teljes szívéből? Mert nem tudtam igazán, hogy mit is érzek a kérdés kapcsán. Ha azt kérdezték volna, Érzed-e, hogy Isten teljes szívéből szeret? Az egészen más lett volna. Azt hiszem, azonnal válaszoltam volna, "Igen, igen, érzem, állandóan. Érzem Isten szeretetét, amikor megbántott vagy összezavart vagyok, és vigasztalást érzek, és törődést. Menedéket találok Isten szeretetében ha nem értem, miért sújt tragédia, és érzem Isten szeretetét, amikor hálával tekintek a szépségre köröttem." De mivel úgy kérdezték, hogy a hinni szó volt a kérdésben, valahogy más volt minden, mert nem tudtam igazán, hogy hiszem-e, amit oly világosan éreztem.