I'm a filmmaker. For the last 8 years, I have dedicated my life to documenting the work of Israelis and Palestinians who are trying to end the conflict using peaceful means. When I travel with my work across Europe and the United States, one question always comes up: Where is the Palestinian Gandhi? Why aren't Palestinians using nonviolent resistance?
Filmeket készítek. Az elmúlt nyolc évben annak szenteltem az életemet, hogy dokumentáljam olyan izraeli és palesztin emberek munkáját, akik békés eszközökkel igyekeznek véget vetni a konfliktusnak. Amikor a munkám kapcsán Európába és az Egyesült Államokba utazom, egy kérdés mindig felmerül: Hol van a palesztinok Gandhi-ja? Miért nem élnek a palesztinok az erőszakmentes ellenállás lehetőségével?
The challenge I face when I hear this question is that often I have just returned from the Middle East where I spent my time filming dozens of Palestinians who are using nonviolence to defend their lands and water resources from Israeli soldiers and settlers. These leaders are trying to forge a massive national nonviolent movement to end the occupation and build peace in the region. Yet, most of you have probably never heard about them. This divide between what's happening on the ground and perceptions abroad is one of the key reasons why we don't have yet a Palestinian peaceful resistance movement that has been successful.
A provokatív ebben a kérdésben számomra az, hogy én többnyire nem sokkal korábban tértem haza a Közel-Keletről, ahol azzal töltöttem az időmet, hogy több tucat olyan palesztinról készítettem filmet, akik erőszakmentes eszközökkel próbálják megvédeni földjeiket és víznyerő helyeiket az izraeli katonáktól és telepesektől. Ezek a vezetők igyekeznek összekovácsolni egy hatalmas, nemzeti erőszakmentes mozgalmat, hogy véget vethessenek a megszállásnak és békét teremthessenek a térségben. Ennek ellenére a legtöbben közületek valószínűleg sosem hallottatok róluk. Ez a különbség aközött, ami ott helyben történik és amit ebből külföldön érzékelnek az egyik legfőbb oka annak, hogy még nem jött létre olyan békés palesztin ellenállási mozgalom, amely sikeres lett volna.
So I'm here today to talk about the power of attention, the power of your attention, and the emergence and development of nonviolent movements in the West Bank, Gaza and elsewhere -- but today, my case study is going to be Palestine. I believe that what's mostly missing for nonviolence to grow is not for Palestinians to start adopting nonviolence, but for us to start paying attention to those who already are. Allow me to illustrate this point by taking you to this village called Budrus.
Azért vagyok hát ma itt, hogy a figyelem hatalmáról beszéljek, a ti figyelmetek fontosságáról az erőszakmentes mozgalmak kialakulásában és fejlődésében Ciszjordániában, a Gázai-övezetben és máshol, ám a mai példám Palesztina lesz. Hiszem, hogy ami az erőszakmentesség növekedéséhez a leginkább hiányzik, az nem az, hogy a palesztinok is elkezdjék átvenni az erőszakmentességet, hanem az, hogy mi magunk elkezdjünk odafigyelni azokra, akik ezt már megtették. Engedjétek meg, hogy ennek a szemléltetéséhez elvigyelek titeket egy faluba, amelyet úgy hívnak: Budrus.
About seven years ago, they faced extinction, because Israel announced it would build a separation barrier, and part of this barrier would be built on top of the village. They would lose 40 percent of their land and be surrounded, so they would lose free access to the rest of the West Bank. Through inspired local leadership, they launched a peaceful resistance campaign to stop that from happening.
Kb. hét évvel ezelőtt szembe kellett nézniük a kiirtás rémével, mert Izrael bejelentette egy új határvonal megépítését és ennek a válaszfalnak egy része pont a falu helyére épült volna. Területük 40%-át elvesztették volna és mivel bekerítették volna őket, elveszítették volna a szabad átjárás lehetőségét Ciszjordánia többi részébe. Lelkes helyi vezetők segítségével békés ellenállási kampányba kezdtek, hogy megakadályozzák ennek bekövetkezését.
Let me show you some brief clips, so you have a sense for what that actually looked like on the ground.
Hadd mutassak nektek néhány rövid felvételt, hogy el tudjátok képzelni, hogyan is nézett ez ki a valóságban.
(Music)
(Zene)
Palestinian Woman: We were told the wall would separate Palestine from Israel. Here in Budrus, we realized the wall would steal our land.
Palesztin nő: Azt mondták nekünk, hogy a fal elválasztaná Palesztinát Izraeltől. Itt Budrus-ban rájöttünk, hogy a fal ellopná a földünket.
Israeli Man: The fence has, in fact, created a solution to terror.
Izraeli férfi: Ez a fal valójában megoldást jelentett a terrorra.
Man: Today you're invited to a peaceful march. You are joined by dozens of your Israeli brothers and sisters.
Férfi: Ma meghívunk titeket, hogy részt vegyetek egy békés felvonuláson. Több tucat izraeli testvéretek csatlakozik hozzátok.
Israeli Activist: Nothing scares the army more than nonviolent opposition.
Izraeli aktivista: Semmi sem rémiszti meg jobban a hadsereget, mint az erőszakmentes ellenállás.
Woman: We saw the men trying to push the soldiers, but none of them could do that. But I think the girls could do it.
Nő: Láttuk a férfiakat, amint megpróbálták arrébb lökni a katonákat, de egyiküknek sem sikerült. De azt hiszem, a lányok meg tudnák tenni.
Fatah Party Member: We must empty our minds of traditional thinking.
Fatah párttag: Meg kell szabadítanunk az elménket a tradicionális gondolkodástól.
Hamas Party Member: We were in complete harmony, and we wanted to spread it to all of Palestine.
Hamász párttag: Tökéletes összhangban éltünk és ezt szerettük volna kiterjeszteni egész Palesztinára.
Chanting: One united nation. Fatah, Hamas and the Popular Front! News Anchor: The clashes over the fence continue.
Skandálás: Egyesített nemzetet! Fatah, Hamász és a Népi Front! Hírolvasó: A határvonal körüli összecsapások folytatódnak.
Reporter: Israeli border police were sent to disperse the crowd. They were allowed to use any force necessary.
Riporter: Izraeli határőröket küldtek a tömeg feloszlatására. Szükség esetén erőszak alkalmazására is engedélyt kaptak.
(Gunshots)
(lövések)
Man: These are live bullets. It's like Fallujah. Shooting everywhere.
Férfi: Ezek éles lövedékek. Olyan, mint a Falludzsában. Mindenhol lőnek.
Israeli Activist: I was sure we were all going to die. But there were others around me who weren't even cowering.
Izraeli aktivista: Biztos voltam benne, hogy mindnyájan meg fogunk halni. De voltak mellettem mások, akik meg sem ijedtek.
Israeli Soldier: A nonviolent protest is not going to stop the [unclear].
Izraeli katona: Az erőszakmentes tiltakozás nem fogja megfékezni a [nem érthető].
Protester: This is a peaceful march. There is no need to use violence.
Tüntető: Ez egy békés felvonulás. Semmi szükség erőszak alkalmazására.
Chanting: We can do it! We can do it! We can do it!
Skandálás: Meg tudjuk csinálni! Meg tudjuk csinálni! Meg tudjuk csinálni!
Julia Bacha: When I first heard about the story of Budrus, I was surprised that the international media had failed to cover the extraordinary set of events that happened seven years ago, in 2003. What was even more surprising was the fact that Budrus was successful. The residents, after 10 months of peaceful resistance, convinced the Israeli government to move the route of the barrier off their lands and to the green line, which is the internationally recognized boundary between Israel and the Palestinian Territories. The resistance in Budrus has since spread to villages across the West Bank and to Palestinian neighborhoods in Jerusalem. Yet the media remains mostly silent on these stories. This silence carries profound consequences for the likelihood that nonviolence can grow, or even survive, in Palestine.
Julia Bacha: Amikor először hallottam Budrus történetéről, meglepődtem azon, hogy a nemzetközi média nem foglalkozott azokkal a rendkívüli eseményekkel, amelyek hét évvel ezelőtt történtek, 2003-ban. Ami még meglepőbb volt, az az a tény, hogy Budrus sikert aratott. 10 hónapnyi békés ellenállást követően a helyi lakosoknak sikerült meggyőzniük az izraeli kormányt, hogy a határvonal útját helyezzék át a földjeikről a zöld vonalra, amely a nemzetközileg is elismert határvonal Izrael és a palesztin területek között. A Budrus-i ellenállás azóta átterjedt más ciszjordániai falvakra és palesztin városrészekre Jeruzsálemben. A média mégis többnyire hallgat ezekről a történetekről. Ez a hallgatás súlyos következményekkel jár annak a valószínűségére nézve, hogy az erőszakmentesség növekedjen vagy egyáltalán fennmaradjon Palesztinában.
Violent resistance and nonviolent resistance share one very important thing in common; they are both a form of theater seeking an audience to their cause. If violent actors are the only ones constantly getting front-page covers and attracting international attention to the Palestinian issue, it becomes very hard for nonviolent leaders to make the case to their communities that civil disobedience is a viable option in addressing their plight.
Az erőszakos ellenállásnak és az erőszakmentes ellenállásnak van egy nagyon fontos közös vonása: mindkettő a színjátszás egy formája, mindkettő közönséget keres az ügye számára. Ha csak az erőszakosan cselekvők kerülnek folyamatosan az újságok címlapjára és csak ők hívják fel a nemzetközi figyelmet a palesztinok ügyére, akkor az erőszakmentes vezetők nagyon nehezen tudják majd meggyőzni közösségeiket arról, hogy a polgári engedetlenség igenis járható útja annak, hogy felhívják a figyelmet keserves helyzetükre.
The power of attention is probably going to come as no surprise to the parents in the room. The surest way to make your child throw increasingly louder tantrums is by giving him attention the first time he throws a fit. The tantrum will become what childhood psychologists call a functional behavior, since the child has learned that he can get parental attention out of it. Parents can incentivize or disincentivize behavior simply by giving or withdrawing attention to their children. But that's true for adults too. In fact, the behavior of entire communities and countries can be influenced, depending on where the international community chooses to focus its attention.
A figyelem ereje feltehetőleg nem fog különösebb meglepetést okozni a teremben ülő szülők számára. A legbiztosabban úgy érhetjük el, hogy gyermekünk egyre hangosabb hisztiket produkáljon, ha egyből odafigyelünk rá az első hisztirohama után. A hisztiből ezután az lesz, amit a gyermekpszichológusok berögzült viselkedésnek neveznek, mivel a gyermek megtanulta, hogy így fel tudja hívni magára a szülők figyelmét. A szülők ösztönözhetik vagy gátolhatják a viselkedést pusztán azzal, hogy odafigyelnek gyermekükre vagy megvonják tőle figyelmüket. Ez azonban igaz a felnőttekre is. Valójában egész közösségek és országok viselkedése befolyásolható azon keresztül, hogy a nemzetközi társadalom mire összpontosítja a figyelmét.
I believe that at the core of ending the conflict in the Middle East and bringing peace is for us to transform nonviolence into a functional behavior by giving a lot more attention to the nonviolent leaders on the ground today. In the course of taking my film to villages in the West Bank, in Gaza and in East Jerusalem, I have seen the impact that even one documentary film can have in influencing the transformation.
Hiszek abban, hogy a közel-keleti konfliktus megoldásának és a béke megteremtésének lehetősége számunkra abban rejlik, hogy az erőszakmentességet berögzült viselkedéssé alakítsuk azzal, hogy sokkal több figyelmet fordítunk az érintett területek erőszakmentes vezetőire. Miközben bemutattuk a filmemet különböző ciszjordániai, gázai és kelet-jeruzsálemi falvakban, láttam, hogy milyen hatással lehet erre az átalakulásra már akár egyetlenegy dokumentumfilm is.
In a village called Wallajeh, which sits very close to Jerusalem, the community was facing a very similar plight to Budrus. They were going to be surrounded, lose a lot of their lands and not have freedom of access, either to the West Bank or Jerusalem. They had been using nonviolence for about two years but had grown disenchanted since nobody was paying attention. So we organized a screening. A week later, they held the most well-attended and disciplined demonstration to date. The organizers say that the villagers, upon seeing the story of Budrus documented in a film, felt that there were indeed people following what they were doing, that people cared. So they kept on going.
Egy Wallajeh nevű faluban, amely nagyon közel fekszik Jeruzsálemhez, a helyi közösség hasonló sors elébe nézett, mint Budrus. Körül akarták venni őket, földjeik jelentős részét elvesztették volna és nem lett volna többé szabad bejárásuk sem Ciszjordániába, sem pedig Jeruzsálembe. Kb. két éve éltek az erőszakmentességgel, de egyre kiábrándultabbá váltak, mivel senki sem figyelt oda rájuk. Megszerveztünk hát egy vetítést. Egy héttel később megtartották az eddigi legnagyobb résztvevőszámú és legfegyelmezettebb tüntetést. A szervezők azt mondják, hogy a falusiak azon felbuzdulva, hogy Budrus történetét látták filmen megörökítve, úgy érezték, hogy igenis vannak olyanok, akik figyelemmel követik azt, amit ők tesznek, hogy az emberek törődnek velük. Így hát folytatták.
On the Israeli side, there is a new peace movement called Solidariot, which means solidarity in Hebrew. The leaders of this movement have been using Budrus as one of their primary recruiting tools. They report that Israelis who had never been active before, upon seeing the film, understand the power of nonviolence and start joining their activities. The examples of Wallajeh and the Solidariot movement show that even a small-budget independent film can play a role in transforming nonviolence into a functional behavior. Now imagine the power that big media players could have if they started covering the weekly nonviolent demonstrations happening in villages like Bil'in, Ni'lin, Wallajeh, in Jerusalem neighborhoods like Sheikh Jarrah and Silwan -- the nonviolent leaders would become more visible, valued and effective in their work.
Az izraelieknél van egy "Solidariot" nevű új békemozgalom, ami héberül azt jelenti: szolidaritás. A mozgalom vezetői Budrust az egyik legfontosabb toborzási eszközükként használják. Arról számolnak be, hogy olyan izraeliek, akik korábban sohasem aktivizálták magukat, azáltal, hogy megnézték a filmet, megértették az erőszakmentességben rejlő erőt és elkezdtek csatlakozni akcióikhoz. Wallajeh és a Solidariot példái azt bizonyítják, hogy még egy kis-költségvetésű független film is szerepet játszhat az erőszakmentesség berögzült viselkedéssé történő átalakításában. Képzeljétek hát el, mekkora hatásuk lehetne a nagy médiaszereplőknek, ha elkezdenének tudósítani a hetente megrendezett erőszakmentes tüntetésekről, amelyekre olyan falvakban kerül sor, mint Bil'in, Ni'lin, Wallajeh vagy jeruzsálemi városrészekben, Sheikh Jarrah-ban és Silwan-ban. Az erőszakmentes vezetők láthatóbbakká, megbecsültebbé és hatékonyabbá válnának a munkájukban.
I believe that the most important thing is to understand that if we don't pay attention to these efforts, they are invisible, and it's as if they never happened. But I have seen first hand that if we do, they will multiply. If they multiply, their influence will grow in the overall Israeli-Palestinian conflict. And theirs is the kind of influence that can finally unblock the situation. These leaders have proven that nonviolence works in places like Budrus. Let's give them attention so they can prove it works everywhere.
Hiszek abban, hogy a legfontosabb dolog megérteni azt, hogy ha mi nem figyelünk oda ezekre az erőfeszítésekre, akkor ezek láthatatlanok maradnak, mintha soha meg sem történtek volna. Én azonban első kézből láttam, hogy ha felfigyelünk rájuk, akkor a számuk sokszorozódni fog. Ha pedig sokszorozódnak, akkor az egész izraeli-palesztin konfliktusra gyakorolt befolyásuk is növekszik majd. És az ő hatásuk az a hatás, amely végül megoldhatja a helyzetet. Ezek a vezetők bebizonyították, hogy az erőszakmentesség működik olyan helyeken, mint Budrus. Figyeljünk hát oda rájuk, hogy bebizonyíthassák: mindenhol működik.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)