This one's personal. I know what it's like to have the government say, "We're going to kill you in the morning." I know what it's like to leave a country on six hours' notice and land on someone's couch. Because of that, I wrote a book on why countries do well and why they don't. Let me summarize 250 pages.
Ez személyes történet lesz. Tudom, milyen, amikor a kormány kijelenti: "Reggel megölünk." Tudom, milyen hat órát kapni arra, hogy elhagyjam az országot, és valakinek a heverőjén kikötni. Ezért írtam egy könyvet arról, mi az, amit jól kezelnek az országok, mi az, amit nem. Hadd foglaljam össze ezt a 250 oldalt.
Countries have to be compassionate, they have to be kind, they have to be smart, they have to be brave. Want to know what doesn't work? When you govern through fear and you govern through cruelty, it just doesn't work. You can play Genghis Khan for a while, you can play Stalin for a while, you can play Pinochet for a while. It does not work in the long run.
Az országok legyenek együttérzők, barátságosak, megfontoltak és bátrak. Kíváncsiak rá, mi az, ami nem működik? A megfélemlítő, kegyetlenségen alapuló kormányzás, az nem működik. Egy ideig el lehet játszani Dzsingisz kánt, egy ideig lehet Sztálint alakítani, és lehet Pinochetet játszani. Hosszú távon nem működik.
And it doesn't work in the long run because to govern through fear and cruelty, you have to create a division. You have to take big chunks of the country and convince them that they're not like them. That they shouldn't associate with them, they shouldn't talk to them. That those people are nasty, those people are criminals, those people are rapists. And the country is in danger because of them. And if you spend millions of dollars doing that in your country, you will make enemies abroad, and you will create divisions within. And that has consequences.
Mégpedig azért nem, mert a megfélemlítő, kegyetlenségen alapuló kormányzáshoz megosztottságot kell kelteni. Fel kell darabolni az országot, és mindenkit meg kell győzni arról, hogy mások, mint "amazok". Hogy ne szövetkezzenek velük, szóba se álljanak velük. Hogy "azok" visszataszítóak, erőszakosak, bűnözők. És veszélyt jelentenek az országra. Úgyhogy aki saját hazájában dollármilliókat költ erre, azzal ellenségeket szerez külföldön, a hazáját pedig megosztja. Ez pedig következményekkel jár.
Three quarters of the flags and the borders and the anthems around the United Nations today, they were not there a few decades ago. Those lines that are there today, those flags were created because somebody said, "the Scotts are not like us," "the Welsh are not like us," "the Basques are not like us," "the northern Italians are not like us," "the Muslims are not like us," the blacks, the whites, the Christians. You create "us versus them" ... you destroy nations.
Az ENSZ-et körülvevő zászlók, országhatárok és himnuszok háromnegyede pár évtizede még nem létezett. Azok a határok és zászlók, melyek ma ott vannak, azért jöttek létre, mert valaki azt mondta: "a skótok mások, mint mi", "a walesiek mások, mint mi", "a baszkok mások, mint mi", "az észak-olaszok mások, mint mi", "a muszlimok mások, mint mi", a feketék, a fehérek, a keresztények... Elhatárolódunk: "mi és ők"..., nemzeteket pusztítunk el.
Part of the problem from creating us versus them is it's hard to do. What you have to do is you have to make people believe absurdities. And once people believe absurdities, then they start to commit atrocities. That's the dynamic of this thing. You can't create "us versus them" -- you can't have the massacres you had in Rwanda, you can't have the massacres you had in Yugoslavia -- unless if you create this dynamic.
Az elhatárolódással az is gond, hogy nehéz megtenni. Mert az kell hozzá, hogy az emberekkel abszurd dolgokat hitessünk el. És amint elhiszik, támadásba lendülnek. Ez így működik. Nem szíthatunk ellentéteket "mi és ők" között, nem történhet olyan tömegmészárlás, mint Ruandában, sem olyan, mint ami Jugoszláviában történt – csak akkor, ha magunk teremtjük meg.
Let me summarize current immigration policy. Let's deter "Them" by being as cruel as we can possibly be, and let's target their children. They are going after the children. You have US lawyers arguing that kids do not need soap or hugs or showers, adult help or a release date. Somebody gets pulled over for a broken tail light, who's worked here for 20 years, gets thrown into jail, maybe for life, with no legal representation. The terrorists that blew up the World Trade Center get lawyers. These kids, these parents, they don't get lawyers. Governments are telling some of the most desperate, hurt people on earth, "I took your child, pay me 800 dollars for a DNA test before you get it back." Three-year-olds are appearing in court.
Hadd foglaljam össze a jelenlegi bevándorláspolitikát. Riasszuk el "Azokat" a lehető legkegyetlenebb módon, és vegyük célba a gyermekeiket. A gyermekeikért elmennek. Fogadjunk amerikai jogászokat, akik azt bizonygatják, hogy a gyerekeknek nem kell szappan, sem ölelés, sem tisztálkodás, sem felnőtt segítség, szabadon sem kell engedni őket. Valakit, aki húsz éve itt dolgozik, előkapnak egy törött hátsó lámpa miatt. Börtönbe vetik, talán életfogytiglanra, jogi képviselet nélkül. A World Trade Centert felrobbantó terroristák kaptak ügyvédeket. Ezek a gyerekek és szüleik nem kapnak ügyvédet. A kormányok azt mondják némelyik végsőkig elkeseredett, bántalmazott embernek: "Elveszem a gyerekedet, visszakapod, ha befizetsz 800 dollárt DNS-tesztre. Hároméves gyereket perbe fognak.
Look, we've all watched these courtroom dramas. And it's exciting, because the wise judge sits up there, and the defense lawyer attacks and the prosecutor counterattacks, and then you figure out how it's going to happen. I want you to understand what is happening right now. Prosecutor's there -- it's the tough prosecutor. Accusing, attacking, on behalf of we the people. The judge is up there, Judge Muckety-muck, with his black robes, and he's questioning the defendant from up there. And the defendant is three years old and the eyes don't reach the side of the table. The defendant does not speak the language. The earphones for the translator have fallen off the defendant's head, because there are no headphones for three-year-olds in US courtrooms, because they are not supposed to defend themselves. This makes a mockery of justice, it makes a mockery of the prosecution system, it makes a mockery of who we are as a nation.
Mindannyian láttunk már ilyen peres drámákat. Felkavaró, mert felül oda a bölcs bíró, a védőügyvéd támadásba lép, az ügyész visszatámad, aztán találjuk ki, mi is fog történni. Szeretném, ha megértenék, mi zajlik itt most. Ott az ügyész – ez a zord ügyész. Vádol, támad a nevünkben, vagyis a nép nevében. Ott pöffeszkedik a bíró, a Pöffeteg Bíró, fekete talárjában, és onnan fentről vallatja az alperest. Az alperes három éves, ki sem lát a pulpitus mögül. Nem beszéli a nyelvet. A tolmácsfejhallgató leesik a fejéről, mert az amerikai bíróságokon nincs a méretére való, hiszen fel sem merül, hogy saját magukat kéne védeni. Ez az igazságszolgáltatás megcsúfolása, az ügyészi rendszer megcsúfolása, ez nemzetünk megcsúfolása.
These are absurdities. These are atrocities. This is unbelievable. And we're looking at a bunch of statistics, but I want you to understand, this is happening to the housekeeper who brought up your kids. This is happening to the gardener who took care of your house. This is happening to the guy who washed the dishes in the fancy restaurant you went to last week. This is happening to the people who deliver the newspaper in the mornings. This is your community, these are the people who have lived side by side with you. Treated you well, treated you with respect, taken care of your kids, taken care of your grandparents. This is Luis, this is Laura, this is Jaime. This isn't some abstract, "Oh, it's happening at the border" -- this is happening in our community, right now.
Mindez abszurd. Mindez bántalmazás. Ez hihetetlen. Egy rakás statisztikát nézünk, de szeretném, ha megértenék, ez a házvezetőnőjükkel történik, aki az önök gyermekeit felnevelte. A kertészükkel történik, aki gondozza az önök házát. Azzal a fiúval történik, aki ott mosogatott a puccos étteremben, ahol önök múlt héten jártak. Azokkal történik, akik reggelente újságot hordanak. Ez az önök közössége, ezek az emberek az önök közvetlen szomszédai voltak. Jól bántak önökkel, tisztelettel bántak önökkel, gondoskodtak az önök gyermekeiről és az önök nagyszüleiről. Az egyikük Luis, a másik Laura, a harmadik meg Jaime. Ez nem valami elvont történet, "Ó, hát ez történik a határon!" – ez itt és most zajlik, a településeinken.
And the danger in this stuff is once you start normalizing absurdities and atrocities, people think that those instruments are legitimate. So you get school boards sending out letters like this: "Dear Parent, because your kid owes lunch money to the cafeteria, the result may be that your child will be taken away and put in foster care." This is going out from school boards because people think, "Well, that seems to be an instrument of deterrence."
És ebben az a veszélyes, hogy amint normálisnak kezdjük tartani az abszurd és kegyetlen dolgokat, az emberek azt hiszik, hogy ezek törvényes eszközök. Így megeshet, hogy a tantestület efféle leveleket kezd küldözgetni: "Tisztelt Szülő, mivel gyermeke nem fizette be az ebédjegy árát, ezért előfordulhat, hogy eltanácsoljuk, és gyámság alá helyezzük." Ezt megteheti a tantestület, mivel az emberek azt hiszik, "Nos, ez jó elrettentésnek tűnik."
When you board an airplane, before kids, before first class, soldiers in uniform board. Some of them are immigrants. Here's a contract: join the army, serve your term, be honorably discharged, get citizenship. We are rescinding those contracts after they have been signed. And if those soldiers are killed in action, we are deporting their wives, and sometimes, their children. These are the people who protect us. These are the people that we honor. These are the brave. And this is how we're treating them. These are not the people who cross the border illegally.
Ha repülőre szállunk, a gyermekek előtt, az első osztály előtt egyenruhás katonák állnak. Némelyikük bevándorló. Íme, a szerződés: Lépj be a seregbe! Szolgáld végig az időt, szerelj le kitüntetéssel, megkapod az állampolgárságot. Érvénytelenítjük ezeket a szerződéseket, rögtön, amint aláírták. És ha azok a katonák elesnek akció közben, kitoloncoljuk a feleségeiket és néha még a gyermekeiket is. Ők védenek meg minket. Őket dicsőítjük. Ők a bátrak. És így bánunk velük. Nem ők lépik át a határainkat illegálisan.
Once you start allowing this kind of behavior, it normalizes into a society, and it rips the society apart. Countries are built on the hard work and grit of immigrants; we are all immigrants. We just came at different times.
Ha engedjük elharapódzni ezt a fajta viselkedést, megszokottá válik, és széttépi társadalmunkat. Az országok bevándorlók kemény, fáradságos munkájából épültek fel; mindannyian bevándorlók vagyunk. Csak nem egyszerre jöttünk.
Fifty-five percent of this country's main businesses, the most successful businesses in this country, the unicorns, are built by people who came as foreign students or as immigrants, and they're the founders or the cofounders. Well, here's what's happened over the last three years to the best brains in the world. Forty-two percent of them did not get visas or chose not to get visas. This is how you wipe out an economy.
Országunk fő üzleteinek 55 százalékát, a legsikeresebb üzleteket, az unikornisokat bevándorlók vagy külföldi hallgatók futtatták fel, ők alapították, vagy ők a társalapítói. Mutatom, mi történt az utóbbi három évben a világ legjobb elméivel. 42 százalékuk nem kapott vagy inkább nem is kért vízumot. Így lehet romba dönteni a gazdaságot.
This isn't about kids and borders. It's about us. This is about who we are, who we the people are, as a nation and as individuals. This is not an abstract debate.
Ez nem a gyerekekről és a határokról szól. Hanem rólunk. Arról, kik vagyunk mi, az amerikai nép, mint nemzet, és mint egyének. Ez nem egy elvont vita.
A lot of us like to think if we had been back when Hitler was rising to power, we would have been out in the street, we would have opposed him, we would have stopped Mengele. A lot of us like to think, if we had been around during the '60s, we would have been with the Freedom Riders. We would have been at that bridge in Selma. Well, guess what? Here's your chance. It's now.
Sokan azzal áltatjuk magunkat, hogy ha akkor éltünk volna, amikor Hitler uralomra került, biztos az utcára mentünk volna, szembeszálltunk volna vele, megállítottuk volna Mengelét. Sokan azzal áltatjuk magunkat, hogy a hatvanas években biztos csatlakoztunk volna a Freedom Ridershez. Ott lettünk volna a Selma-Montgomery békemeneten. Nos, mit gondolnak? Itt a lehetőség. Most.
And as you're thinking about this stuff, it's not just the giant acts, it's not just go and block the bridge or chain yourself to something. It's what you do in your daily lives. The Harvard Art Museum just opened a show on how artists think about immigration and building a home somewhere else. And people come out of that show and they're pretty shaken. There was a blank wall at the end. And the curators did something that usually doesn't happen -- they improvised. They drew four lines, and put in two words: "I belong." So you come out of this exhibit, and you can take a picture in front of it. I can't tell you the impact that has on people -- I watched people come out of this, and some of them sat in front of that picture, took a picture, and they had a great, big grin on their face, and some people just had tears. Some people hugged and brought in strangers, others brought in their family.
És ha elgondolkoznak mindezen, nem gigantikus cselekedet, nem kell blokád alá vonni a hidat, semmihez nem kell odaláncolni magunkat. Ez a hétköznapi cselekvéseinkről szól. A Harvard Szépművészeti Múzeumban épp nemrég nyílt meg egy tárlat, arról, hogy mit gondolnak a képzőművészek a bevándorlásról, az otthonteremtésről. A látogatók meglehetősen felkavarva jöttek el a kiállításról. A végén volt egy üres fal. És a kurátorok valami egészen szokatlan dolgot tettek: improvizáltak. Húztak négy vonalat, és beleírtak egy szót: "Idetartozom." Úgyhogy aki kijön a kiállításról, hirtelen egy képpel találja szembe magát. El sem tudom mondani, hogyan hat ez a látogatókra. Láttam, ahogy jönnek ki az emberek, volt, aki leült a kép elé, lefotózta, aztán széles mosoly ömlött szét az arcán, mások könnyekben törtek ki. Idegenek borultak egymás vállára, mások a családtagjaikat ölelték meg.
Small acts of kindness go a long, long, long way. There is pain going on in your community like you cannot believe. So next time you're with a cab driver who may be one of "Them," according to certain people, give that person an extra five bucks. Next time you see a hotel maid, thank her and tip her double. Next time you see your gardener, you see your nanny, you see somebody like this, give them a great, big hug, and tell them they belong. Make them feel like they belong. It's time for big policies, but it's also time for big acts of kindness. Because we have to reclaim who we are, we have to reclaim this nation.
A figyelmesség apró lépéseivel hosszú, hosszú utat járhatunk be. Olyan fájdalom járja át közösségeinket, amilyet el sem tudunk képzelni. Úgyhogy legközelebb, ha taxiba ülnek, a sofőr egyesek szerint talán "azok közül való" lesz, akkor adjanak neki busásabb borravalót. A szállodai szobalánynak mondjanak köszönetet, és adjanak dupla borravalót. Ha legközelebb találkoznak a kertésszel, a dadussal vagy hozzájuk hasonlóval, öleljék át őket nagy szeretettel, és mondják nekik, hogy idetartoznak. Hadd érezzék, hogy idetartoznak. Ideje a nagypolitikának, de ideje a nagy kedves tetteknek is. Mert vissza kell követelnünk azt, akik vagyunk, és vissza kell követelnünk nemzetünket is.
(Voice breaking) And we cannot sit there and watch this shit going on.
(Elcsukló hangon) Nem ülhetünk itt tétlenül, nézve, hogyan önt el minket ez a moslék.
This has got to stop, it's got to stop now.
Meg kell állítanunk, most kell megállítanunk.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)