In 1995, the British Medical Journal published an astonishing report about a 29-year-old builder. He accidentally jumped onto a 15-centimeter nail, which pierced straight through his steel-toed boot. He was in such agonizing pain that even the smallest movement was unbearable. But when the doctors took off his boot, they faced a surprising sight: the nail had never touched his foot at all.
1995-ben a British Medical Journal folyóiratban meghökkentő beszámoló jelent meg egy 29 éves építőmunkásról. Véletlenül beleugrott egy 15 centiméteres szögbe, ami teljesen átszúrta az acélbetétes bakancsát. Olyan kínzó fájdalmai voltak, hogy a legkisebb mozgás is elviselhetetlen volt. Mikor az orvosok levették a bakancsát, meglepő látvány fogadta őket: a szög hozzá sem ért a lábához.
For hundreds of years, scientists thought that pain was a direct response to damage. By that logic, the more severe an injury is, the more pain it should cause. But as we’ve learned more about the science of pain, we’ve discovered that pain and tissue damage don’t always go hand in hand, even when the body’s threat signaling mechanisms are fully functioning. We’re capable of experiencing severe pain out of proportion to an actual injury, and even pain without any injury, like the builder, or the well-documented cases of male partners of pregnant women experiencing pain during the pregnancy or labor.
Több száz éven át a kutatók azt gondolták, a fájdalom a sérülésre adott közvetlen válasz. Ezen logika mentén, minél komolyabb egy sérülés, annál nagyobb fájdalmat okoz. De ahogy egyre többet tudtunk meg a fájdalom működéséről, rájöttünk, hogy a fájdalom nem mindig jár szövetkárosodással, még akkor sem, ha a test vészjelző mechanizmusai megfelelően működnek. Érezhetünk komoly fájdalmat, ami nincs arányban a tényleges sérüléssel, sőt, fájdalmat sérülés nélkül, mint az építőmunkás, vagy azok a férfi társak, akik fájdalmat éreznek a nő terhessége vagy vajúdása közben.
What’s going on here? There are actually two phenomena at play: the experience of pain, and a biological process called nociception. Nociception is part of the nervous system’s protective response to harmful or potentially harmful stimuli. Sensors in specialized nerve endings detect mechanical, thermal, and chemical threats. If enough sensors are activated, electrical signals shoot up the nerve to the spine and on to the brain. The brain weighs the importance of these signals and produces pain if it decides the body needs protection. Typically, pain helps the body avoid further injury or damage. But there are a whole set of factors besides nociception that can influence the experience of pain— and make pain less useful.
Mi folyik itt? Két jelenség játszik szerepet ebben: a fájdalom élménye és a fájdalomérzés nevű biológiai folyamat. A fájdalomérzés az idegrendszer egyik védekező válasza az ártalmas vagy feltehetően ártalmas ingerekre. A speciális idegvégződések érzékelői észreveszik a mechanikai, hő- és kémiai fenyegetéseket. Ha elegendő érzékelő lép működésbe, elektromos jeleket továbbítanak az idegekből a gerincen át az agyba. Az agy mérlegeli a jelzések fontosságát, és fájdalmat kelt, ha úgy ítéli, hogy a testnek védelemre van szüksége. A fájdalom általában segít a testnek elkerülni a további sérülést. De a fájdalomérzés mellett csomó más tényező van, ami befolyásolja a fájdalom élményét, és így csökkenti a fájdalom hasznát.
First, there are biological factors that amplify nociceptive signals to the brain. If nerve fibers are activated repeatedly, the brain may decide they need to be more sensitive to adequately protect the body from threats. More stress sensors can be added to nerve fibers until they become so sensitive that even light touches to the skin spark intense electrical signals. In other cases, nerves adapt to send signals more efficiently, amplifying the message. These forms of amplification are most common in people experiencing chronic pain, which is defined as pain lasting more than 3 months. When the nervous system is nudged into an ongoing state of high alert, pain can outlast physical injury. This creates a vicious cycle in which the longer pain persists, the more difficult it becomes to reverse.
Először is, néhány biológiai tényező felerősíti a fájdalomjeleket az agy felé. Ha az idegsejtek folyton bekapcsolnak, az agy úgy ítélheti meg, hogy érzékenyebbé kell válniuk, hogy megvédjék a testet a veszélyektől. Több nyomásérzékelő kerülhet az idegsejtekbe, mígnem annyira érzékennyé válnak, hogy még a finom érintések is intenzív elektromos jeleket váltanak ki. Más esetekben az idegek elkezdik hatékonyabban küldeni a jeleket, felerősítve azokat. Az ilyen felerősítések olyan embereknél a leggyakoribbak, akik krónikus fájdalomtól szenvednek, vagyis olyan fájdalomtól, ami három hónapnál tovább tart. Amikor az idegrendszert folyamatos felfokozott készültségi állapotba lökik, a fájdalom tovább tarthat, mint a fizikai sérülés. Ez olyan ördögi kört eredményezhet, ahol minél tovább tart a fájdalom, annál nehezebb visszafordítani.
Psychological factors clearly play a role in pain too, potentially by influencing nociception and by influencing the brain directly. A person’s emotional state, memories, beliefs about pain and expectations about treatment can all influence how much pain they experience. In one study, children who reported believing they had no control over pain actually experienced more intense pain than those who believed they had some control. Features of the environment matter too: In one experiment, volunteers with a cold rod placed on the back of their hand reported feeling more pain when they were shown a red light than a blue one, even though the rod was the same temperature each time. Finally, social factors like the availability of family support can affect perception of pain. All of this means that a multi-pronged approach to pain treatment that includes pain specialists, physical therapists, clinical psychologists, nurses and other healthcare professionals is often most effective.
Pszichológiai tényezők is egyértelműen szerepet játszanak a fájdalomban, közvetve befolyásolják a fájdalomérzetet és közvetlenül az agyat. Egy ember érzelmi állapota, a fájdalommal kapcsolatos emlékei, hiedelmei és a kezeléssel kapcsolatos elvárásai mind befolyásolják, hogy mennyi fájdalmat érez. Egy felmérésben azok a gyerekek, akik azt hitték, nem befolyásolhatják a fájdalmat, valójában intenzívebb fájdalmat éreztek, mint azok, akik azt gondolták, hogy befolyásolhatják. A környezeti tényezők is számítanak. Egy kísérletben, amiben egy hideg rudat helyeztek a jelentkezők kézfejére, nagyobb fájdalmat éreztek azok, akiknek piros fényt mutattak, mint akiknek kéket, habár a rúd hőmérséklete minden esetben ugyanolyan volt. Végül, a társadalmi tényezők, mint a család támogatásának elérhetősége, is befolyásolhatják a fájdalomérzetet. Mindez azt jelenti, hogy a fájdalom kezelésében a sokoldalú, fájdalomspecialistákat, gyógytornászokat, klinikai pszichológusokat, nővéreket és más egészségügyi szakembereket bevonó kezelés a leghatékonyabb.
We’re only beginning to uncover the mechanisms behind the experience of pain, but there are some promising areas of research. Until recently, we thought the glial cells surrounding neurons were just support structures, but now we know they have a huge role in influencing nociception. Studies have shown that disabling certain brain circuits in the amygdala can eliminate pain in rats. And genetic testing in people with rare disorders that prevent them from feeling pain have pinpointed several other possible targets for drugs and perhaps eventually gene therapy.
Még csak most kezdjük feltárni a fájdalomérzet mögötti mechanizmusokat, de van egy pár ígéretes kutatási terület. Mostanáig azt hittük, hogy az idegeket körülvevő gliasejtek csak támogató szerkezetek, de most már tudjuk, hogy nagy szerepet játszanak a fájdalomérzékelésben. A kutatások kimutatták, hogy egyes agyi pályák kikapcsolása az amigdalában megszünteti a fájdalmat a patkányoknál. És a ritka rendellenességek miatt fájdalmat nem érző emberek genetikai tesztelése újabb lehetséges gyógyszerek és esetleges génterápia irányába mutat.