Several years ago a young man came to see me in my clinic. He told me he was running for his life. He said that he fled his home, because there, homosexuality wasn't just illegal, in some cases it was punishable by death. So when his sexual orientation was exposed, his family rejected him, his boss fired him and angry mobs repeatedly attacked him in the streets. And each time the police arrived only to arrest him, detain and torture him further. And he knew that if he couldn't escape the cycle of violence, he would surely be killed.
Néhány évvel ezelőtt egy fiatalember meglátogatott a rendelőmben. Azt mondta, az életéért menekül. Elmenekült otthonról, mert a homoszexualitás nemcsak törvénybeütköző volt, néhány esetben halálbüntetés járt érte. Amikor kiderült a szexuális irányultsága, a családja kitagadta, a főnöke kirúgta, és a felbőszült tömeg újra és újra megtámadta az utcán. Minden alkalommal a rendőrség őt tartóztatta le, őrizetbe vették és tovább kínozták. Tudta, ha nem szökik meg az ismétlődő erőszak elől, biztosan meggyilkolják.
So he had to do what he needed to do to survive. He left everything behind. All of his friends, his family, his career. He fled his home, he escaped to the United States and here he applied for asylum.
Így azt tette, amit tennie kellett. Mindent hátrahagyott. Az összes barátját, a családját és a munkáját. Elmenekült, Amerikába szökött és menedékjogot kért.
But like many people fleeing this kind of persecution, he couldn't carry much. He had some basic ID, barely any money and a few other belongings. He certainly didn't bring official documents from the police who tortured him. No videos from the mob that tried to kill him. He didn't have this kind of evidence to help support his claims, yet here he was, sitting in my clinic, showing me some of the most powerful evidence of his persecution. That was the physical and psychological scars that he brought with him. You see, he suffered from chronic, debilitating pain. He had severe scars scattered over his body, poorly healing wounds that got infected over and over again. He suffered from severe depression and continued to have regular, paralyzing flashbacks and nightmares from PTSD.
De mint, sok hasonló helyzetből érkező menedékkérő, alig vitt magával valamit. Volt nála személyi igazolvány, egy kevés pénz, és néhány holmi. A rendőrségről, ahol megkínozták nem hozott hivatalos dokumentumokat. Nincs videó a tömegről, akik megpróbálták meggyilkolni. Nem volt bizonyítéka, hogy alátámassza az ügy jogalapját, mégis ott volt a rendelőmben, és megmutatta az üldözésének a legnyilvánvalóbb bizonyítékait. A testi, lelki sebeket, amiket magával hozott. Pokoli kínokat élt át. Mély sebek borították az egész testét, nehezen gyógyuló sebek, amik újra és újra elfertőződtek. Súlyos depresszióval küzdött, és a PTSD miatt folyamatos, visszatérő, bénító emlékek és rémálmok kínozták.
So we continued our work. We met regularly for months, documenting each of these pieces of medical evidence. We went over the details of every attack, photographed his scars, documented his injuries and wounds, and we were even able to start chronicling his slow but steady recovery while under our care. Working closely with his lawyers, I submitted a detailed affidavit, including the findings of this forensic medical evaluation, and we included it as part of his asylum application. And then we waited for several long years while he navigated the courts.
Ezért folytattuk a munkát. Hónapokon át rendszeresen találkoztunk, szakorvosi feljegyzéseket készítettem a károsodásokról. A támadás összes részletét átvettük, lefényképeztem a sebeit, feljegyeztem a sérüléseit, és követtük a lassú felépülését, amíg gondozás alatt állt. A jogászokkal együttműködve benyújtottunk egy részletes nyilatkozatot az igazságügyi orvosszakértő értékelésével együtt, és hozzácsatoltuk a menedékjogi kérelméhez. Majd hosszú évekig vártunk, amíg ő a bíróságokat járta.
And then one day I got an email from him. It said that he was granted asylum. And everyone in the clinic was overjoyed. He said in his email that this was the first time in years that he didn't fear deportation and death. It was the first time in years that he truly felt safe, that he had the security to rebuild his life all over again. And it was only through this medical and legal advocacy that we were able to help restore his legal status and his rights, that he could do that, all through asylum.
Egy nap kaptam tőle egy e-mailt. Azt írta, hogy jóváhagyták a kérelmét. A rendelőben dolgozók nagyon örültek. Írta, hogy ez volt az első alkalom, hogy többé nem félt a kitoloncolástól és a haláltól. Ez volt az első alkalom, hogy biztonságba érezte magát, annyira, hogy újra felépítse az életét. És csak az orvosi és jogi pártfogás miatt volt, hogy sikeresen visszaállították a jogi státuszát a menekültjogi rendszeren keresztül.
Now for many people fleeing persecution, they come to programs and clinics like this telling unimaginable tales of violence and different reasons they were persecuted. But one thing is always the same. The violence meted against them was done with complete impunity, sometimes by the hands of the state directly through police or military officials. In other cases, the state just turns a blind eye and condones the acts of paramilitary groups or even violent domestic partners. In other cases, state is completely powerless to protect the vulnerable from powerful gangs.
Sokan, akik üldöztetés elől menekülnek, hasonló programokra és rendelőkbe jönnek, hogy meséljenek az őket ért sérelmekről és az üldöztetésük különféle okairól. De valami sosem változik. Az erőszak, amivel sújtották őket büntetlenül zajlott, néha közvetlenül az állam keze; a rendőrök vagy tisztek által, más esetekben az állam szemet hunyt, és megbocsájtotta a félkatonai egységek, vagy az erőszakos élettársak tetteit. Más esetekben pedig, az állam teljesen tehetetlen a bűnszervezetekkel szemben.
Now we know that social determinants of health play a huge role in determining the health and well-being of our patients: housing, income, education, race, social inclusion. But the same can be true for equal protection in the law -- due process. Especially in societies for the most vulnerable, the marginalized and even those who are actively targeted, their access to these human rights protections that can mean the difference between sickness and health, and often it's the difference between life and death. And for millions of people who endure persecution and torture, the only way to heal is to acknowledge the human rights abuses that have occurred and to help restore the rights and protections that were so violated.
Tudjuk, hogy a társadalmi tényezők kiemelkedő szerepet játszanak a kezeltek egészségségének és jóllétének megállapításában; a lakhatás, jövedelem, iskolázottság, faji hovatartozás, és a befogadás mértéke. Ugyanez igaz az egyenlő bánásmódra, a tisztességes eljárásra. Leginkább a társadalom legkiszolgáltatottabb tagjai, a kirekesztettek, és a bántalmazottak jobb hozzáférése az emberjogi védelemhez változást hozhat az egészségügyi állapotukba és segítheti őket az élet-halál harcban. Több millió ember szenved el üldöztetést és kínzást, és a gyógyulásuk egyetlen módja, ha felismerjük az emberjogi visszaéléseket és a jogaikat és védelmüket helyreállítjuk.
After the atrocities of World War II, the asylum system was set up as one pathway to that kind of relief. But these days it seems like that pathway has turned into an obstacle course, setting people up to fail. Asylum seekers oftentimes don't know how to start, let alone complete the process that can drag on for years. They're not entitled to lawyers, so they don't know their rights. Increasingly, they're even being barred from setting foot in places of potential refuge. They're arrested or prosecuted, even deported before they ever get to see an asylum officer. And even if they do make it through the process, asylum grant rates can be as low as 20 percent and far worse for some. It's almost like the system was designed to keep people from exercising their right.
A második világháború után, a menekültjogi rendszer egy út volt a megnyugvás felé. De manapság ez az út akadályokkal telivé vált, ami kudarcra ítéli az embereket. A menedékkérők nincsenek tisztában azzal, hogyan kezdjék el és fejezzék be az akár évekig tartó folyamatot. Nincs joguk ügyvédet kérni, így nincsenek tisztában a jogaikkal. Egyre gyakoribb, hogy bebörtönzik őket, amint eljutnak egy menedékhelyre. Eljárást indítanak ellenük, vagy kitoloncolják őket, mielőtt segítséget kérhetnének. Még ha folytatják is az eljárást, a menedékkérők csupán 20%-át bírálják el pozitívan, és egyeseknek ennél is rosszabb. Mintha a rendszert arra tervezték volna, hogy az emberek ne tudjanak a jogaikkal élni.
But there is something that many of these people can do. Something that can potentially increase their chances of success to 90 percent or more. So what makes the difference? Getting a lawyer and having a medical evaluation. It's as simple as that. The man who came to my clinic and won his asylum case. Doctors and lawyers working together to present all of the evidence, including the medical evidence, to the courts allows judges to make informed and just decisions.
De tehetnek valamit. Valamit, amivel akár 90%-kal több esélyük van a sikerre. Mi hozhatja el a változást? Jogász és orvosszakértői vélemény együttes biztosítása. Ennyire egyszerű. A férfi ügyéhez, aki megnyerte a menedékkérelmi pert, orvosok és jogászok közös munkájával gyűjtötték be a bizonyítékot és az orvosi szakvéleményt, ami alapján a bíróságon a bíró tájékozott és igazságos döntést tudott hozni.
And it's this kind of medical-legal partnership that's now more important than ever, because we live in a time of epic, forced migration due to violence and conflict. In 2018 there were 70 million people worldwide forcibly displaced due to war, conflict and persecution. It includes 40 million internally displaced, 25 million refugees and three million asylum seekers. Here in the United States, we see the impact of escalating violence in places like El Salvador, Guatemala and Honduras, where murder rates can be as high as those in Syria and Afghanistan. Where police corruption and gang violence are on the rise, where poverty and child abuse are widespread and tolerated, where basic systems of governance -- public safety, child protection -- are ineffective.
Ez egy orvosi-jogászi partnerség, ami most fontosabb, mint valaha, mert egy hatalmas, kényszerű migráció kellős közepén vagyunk az erőszaknak köszöntően. 2018-ban 70 millió ember lett hontalan, a háborúk, összecsapások és üldöztetések miatt. Ideértve a 40 millió belső menekültet, 25 millió menekültet, és 3 millió menedékkérőt. Itt, Amerikában láthatjuk a fokozódó erőszak hatását El Salvadorban, Guatemalában és Hondurasban, ahol a gyilkosságok száma olyan magas, mint Szíriában és Afganisztánban, ahol a rendőri korrupció és a bűnszervezetek általi erőszak nő, ahol a szegénység és gyermekbántalmazás elterjedt és eltűrt, ahol a kormányzás alaprendszerei, a közbiztonság, és a gyermekvédelem hatástalanok.
It's no surprise then that many of the most vulnerable in some of these societies -- children, women and other targeted groups -- they're growing increasingly desperate and fleeing in unprecedented numbers. Like over the past 10 years, the numbers of unaccompanied children trying to seek safety at our southwest border has increased 18-fold, from 3,300 in 2009 to over 62,000 this past year. That's in addition to nearly half a million people traveling as families. Men, women and children trying to seek refuge at our borders, but who are stranded in a humanitarian crisis.
Nem meglepő tehát, hogy ezen társadalmak legsebezhetőbb tagjai, a gyerekek, nők és más megcélzott csoportok tagjai fokozatosan reménytelenebbé válnak, és eddig nem látott számban menekülnek el. Az elmúlt 10 évben, az egyedül érkező gyermekek száma, a délnyugati határszakasznál 18-szorosára nőtt, 2009-ben 3 300-ról több, mint 62 000-re. Ez hozzáadódik a közel félmillió vándorló családhoz. Férfiak, nők és gyermekek próbálnak menedékkérelemhez folyamodni, de megrekednek a humanitárius válságban.
And what makes matters worse is that they're caught in this fog of claims and counterclaims about who they are, what they've experienced, where the proof is and what they deserve. Do they deserve our help? Sometimes people make claims that they're not fleeing human rights abuses but are simply economic migrants. Others say these children are actually being exploited and trafficked by their parents. Others say they're not even children at all; they're hardened criminals, they're gang members trying to infiltrate our country.
Ami még rosszabb, vitatott jogalappal tartóztatják fel őket, a kilétük, a tapasztalataik, a bizonyíték mibenléte, és jogosultságuk alapján. Megérdemlik-e a segítséget? Néhányan azt állítják, hogy nem a jogi visszaélés elől menekülnek, egyszerűen gazdasági menekültek. Mások szerint, a gyerekeket kizsákmányolják a szüleik és emberkereskedelem áldozatai. Mások azt állítják, hogy nem is gyerekek, hanem bűnözők, bűnszervezetek tagjai, akik beszivárognak az országba.
To cut through some of this fog, my colleagues and I conducted a study. We looked at data from children seeking asylum who had medical evaluations. And this is what the evidence told us. 80 percent of these children had evidence of exposure to repeated physical violence: assault and torture. 60 percent of the girls and at least 10 percent of the boys had evidence of repeated exposure to sexual violence. One young girl, telling a story and having corroborating evidence of being detained, beaten and raped over the course of three years, trafficked to other men and even having the threats of the murder of her entire family if she should ever escape or try to seek help. 90 percent of these children had evidence of psychological harm from indirect violence, including such severe threats, but also witnessing untold atrocities with their very eyes.
Hogy ennek véget vessünk a kollégáimmal írtunk egy tanulmányt. Összegyűjtöttük a menedékkérő gyermekek beszámolóit akik átestek az eü. vizsgálaton. A következő eredményeket kaptuk. A gyermekek 80%-a folyamatos fizikai erőszakot élt át; testi sértést és kínzást. A lányok 60%-a és a fiúk 10%-a esett áldozatul szexuális bántalmazásnak. Az egyik kislányt, elmondásai és támogató bizonyítékai alapján, három éven át fogva tartották, verték, megerőszakolták, férfiak kereskedtek vele, és a családja meggyilkolásával is fenyegették, ha valaha elszökik, vagy segítséget mer kérni. Ezeknek a gyerekeknek a 90%-a mentális betegségben szenved a közvetett erőszak miatt, ideértve a fenyegetéseket, és a mérhetetlen szörnyűségek látványát.
One young boy described the terror and the grief and the utter fear of seeing the mutilated bodies and faces of his younger brother, his aunt, his uncle, his cousin, all killed in a single gang attack meant to send the community a message.
Az egyik fiatal fiú elbeszélte a terrort, fájdalmat és a rémületet, amit öccsének megcsonkított testének a látványa váltott ki. Nagynénjét, nagybátyját, unokatestvérét, mindegyiküket bűncsoportok ölték meg, hogy a közösség megkapja az üzenetet.
And of course the psychological toll is immense. 19 percent of these children had signs of anxiety disorder; 41 percent, depression and 64 percent, PTSD. 21 percent also had signs of suicidality as children. To put this into some perspective, returning combat veterans, they have PTSD on the order of 10 to 20 percent. These children at three to six times more likely to have PTSD than a soldier returning from war.
Természetesen a mentális károk óriásiak. Ezen gyermekek 29%-a szorongásos zavar jeleit mutatják; 40%-uk depressziót, 64%-uk poszttraumás stressz szindrómát, 21%-uk öngyilkosságra való hajlamot mutat. Összehasonlításképp, a háborús veteránok 10-20%-a szenved PTSD-ben. 3-6-szor több gyermek szenved PTSD-ben, mint egy háborús veterán.
Now despite this burden and despite this trauma, there are many others, still. Children who come to seek safety and enter into our immigration system only to find further abuse and even torture reminiscent of the places that they fled. You might remember some of those headlines, some of those images this past year. Children being ripped from the arms of their parents. Toddlers, infants in cold and unsanitary cages. The absence of food, water clothing and even soap. There's also increasing reports of medical negligence, preventable complications, child abuse, sexual abuse and even child deaths in US custody. Sadly, many of these abuses and crimes aren't new. Some date back many years and even across administrations. But something's changed. The scope and scale of these abuses and crimes, the systematic and seemingly purposeful endangerment of asylum seekers and also the impunity with which it's being done has raised the harm to an entirely new level.
A terhek és traumák ellenére, sokkal többen vannak. Azok a gyerekek, akik a menedékkérelmi rendszert igénybe veszik további erőszakot élnek át, és olyan kínzásokat, amely az otthonukra emlékezteti őket. Emlékezhetünk néhány hasonló szalagcímre, és képre a tavalyi évből. A gyerekeket kitépték a szüleik kezéből. Kisgyermekre, csecsemőkre a hideg piszkos ketrecekben. Az étel, ital, ruha és szappan hiányára. Egyre több beszámoló jelenik meg az orvosi gondatlanságról, a megelőzhető szövődményekről, a gyermekbántalmazásról, a nemi erőszakról, és gyermek elhalálozásról az amerikai felügyelet alatt. Sajnos ezek a visszaélések és bűntények nem újkeletűek, néhány az előző elnökségek idejéből ered. Valami mégis megváltozott. A hatálya és mértéke ezeknek a visszaéléseknek és bűntényeknek, a menedékkérők rendszerszintű és látszólag szándékos veszélyeztetése és mindezek büntetlensége teljesen új szinten okozott károkat.
It reminds me of one of the girls in the study who told us how she pleaded with one of her attackers, asking him to stop, asking why she was targeted. And do you what his response was? He says, "We can do this, because there's no one here to protect you."
Egy lányra emlékeztet ez a tanulmányomból, aki elmesélte, hogyan könyörgött az egyik támadójának, hogy hagyja abba, mondja el, hogy miért ő. Mi volt a válasza? Azt mondta, azért, mert neki senkije nincs, aki megvédhesse.
We can't let this be true of children and other asylum seekers trying to find help at our borders. But what do we do? As a physician, I'm often dealing with difficult decisions with some of my sickest and most complex patients. Of course we want to keep our focus on their health, their well-being, their quality of life, but sometimes it requires a deeper exploration of their values to really understand how to move forward. In a similar way, our nation is facing a crisis with the increasing number of asylum seekers at our borders and in our communities, and it compels us to re-examine some of our own fundamental values.
Nem hagyhatjuk, hogy ez legyen a gyerekek és más menedékkérők valósága. Vajon mit tehetünk? Mint orvos, gyakran bonyolult helyzetben találom magam a legbetegebb, legösszetettebb betegekkel. Természetesen, az egészségükön van a hangsúly, a jóllétükön és az életminőségükön, de néha az értékeiket mélyebben kell megvizsgálni hogy igazán megértsük, hogyan léphetünk tovább. Ehhez hasonlóan, az országunk válság előtt áll a határainknál és közösségeinkben megjelenő menekültek növekvő száma miatt, ez arra ösztönöz, hogy végig gondoljuk az alapvető értékeinket.
What does it mean when we value health and safety? What does it mean when we value security, life, liberty, the life of children? What about this one -- what does it mean when we say we value law and order? Does that also include respecting due process rights for an asylum seeker?
Megbecsüljük az egészséget és biztonságot? Mit jelent, amikor a biztonságot, életet, szabadságot, a gyermekek életét megbecsüljük? Mit jelent, amikor azt állítjuk, hogy a jogállamiságot értékeljük? Beleértjük-e a menedékkérőknek kijáró jogokat?
Now for some, when they hear these terms they immediately gravitate towards wanting to build more walls, deploying more border patrol, deporting more people even if it means separating children from their families, subjecting them to psychological torture or deporting them to places where they might die. All in the name of security. All in our name.
Amikor meghalljuk ezeket a szavakat, néhányunk több falat építene, több határőrt állítana, több embert toloncolna ki, még ha az a gyerekek családjuktól való elválasztását, mentális kínzásnak való kitételt, veszélyes területekre való kitoloncolást is jelent. A biztonság nevében. Mindannyiunk nevében.
But for me and for many others, when I think of these values, that pushes me in an entirely new direction and renews my commitment to try to meet the needs of these asylum seekers with every tool I have at my disposal. So that when we say that we value life and liberty, we'll see these people who have taken unimaginable risks to flee imminent danger and harm to try to find safety. We'll meet them where they are and provide food, water, shelter, clothing. And we'll certainly meet them with medical care and mental health care that they so desperately need. When we say that we value the rule of law, and not just the privileges it provides a few but the responsibilities it requires of all of us, we'll make sure that we have a functioning immigration system. We'll make sure that we have trained judges. We'll make sure that we're not settling for the illusion of law and order that maybe a tall wall or a militarized border might provide us. We want the real thing. We want judges to be able to evaluate the evidence, including the medical evidence, and we want them to administer justice ... fairly.
De a hozzánk hasonlóakat ezek az értékek teljesen új irányba terelnek, hogy a menedékkérők szükségleteit ellássuk minden eszközzel, ami rendelkezésünkre áll. Tehát, amikor az életről és szabadságról beszélünk ezeket az embereket kell elképzelnünk, akik kockázatot vállaltak, hogy elmeneküljenek a veszélytől és biztonságot találjanak. Amikor találkozunk velük élelmet, vizet, menedéket, ruhát adunk, és teljes orvosi ellátást, mentálhigiéniás ellátást kapnak. Amikor azt állítjuk, hogy a jogállamiságot, és nem csak az előjogokat becsüljük, ami keveseket érint, de a felelősséget is, ami mindannyiunkat érint egy megfelelően működő bevándorlási rendszerrel. Biztosítanunk kell a képzett bírákat. Meg kell győződnünk róla, hogy nem csak a jogállamiság illúzióját építjük egy magas fallal vagy egy őrzött határral. Valódi jogállamiságot akarunk. Azt, hogy a bírák kiértékeljék a bizonyítékokat, beleértve az orvosi véleményt, és becsületes igazságszolgáltatást akarunk.
When we say that we value health and well-being, that we don't want to perpetuate harm, then we'll deploy trauma-informed strategies at all levels of the immigration system. It might start with retraining border patrol agents or immigration officials, but it needs more medical, mental health and child welfare experts across the whole system.
Amikor azt állítjuk, hogy megbecsüljük az egészséget, nem akarunk kárt okozni, traumára alapozott stratégiát vetünk be a rendszer minden szegletében. Kezdődhet a határőrök újraképzésével vagy a bevándorlási tisztekkel, de több orvosi, mentálhigiénés és gyermekjóléti szakértőre van szükség az egész rendszerben.
And when we say that we value justice, we won't let ourselves be turned into the torturers that many of these children and other people fled. We'll open up our detention centers and our courts to experts and advocates to hold ourselves accountable. And we may find that we need to shut down most of them and close these camps.
Amikor azt mondjuk, hogy az igazság fontos, nem hagyhatjuk, hogy mi legyünk a gonosztevők, akik elől ezek az emberek menekültek. Meg kell nyitnunk a bíróságokat és a befogadó központokat a szakértőknek és pártfogóknak, hogy elszámoltathatóak legyünk. Aztán rájöhetünk, hogy a legtöbbet be kell zárnunk a táborokkal együtt.
I believe that by working in effective partnerships with lawyers, doctors, human rights advocates and many others, that we can work together to meet these asylum seekers' needs, that we can meet our historical, humanitarian and legal obligations to them. And when we do, I think something powerful will unfold. Not only will these asylum seekers -- like the man who came to my clinic and won his asylum case, like the children in the study or the many thousands of others seeking a new life, they'll be able to find that safety and security. We'll recognize the abuses that have occurred, and we'll restore the rights and protections that were lost. And I think that we'll be in wonder when we see them in the fullness of their humanity. Not just their strengths and weaknesses, their hopes and joys, not just the trauma that we acknowledge, but we'll also stand with them and we'll be inspired by their resilience. They'll blossom, and they'll add to the richness of this nation.
Hiszek a hatékony társulásban a jogászok, orvosok, emberi jogi ügyvédek és mások között, hiszen közösen biztosíthatjuk a menekültek szükségleteit. Szembe kell néznünk a történelmi, humanitárius, és jogi kötelezettségeinkkel. Ha így teszünk, valami erőteljes születik. Nem csak az olyan menedékkérők, mint az a férfi, aki megnyerte az ügyét, a gyerekek a tanulmányomban, vagy a több ezer másik ember, akik új életre vágynak, találhatják meg a biztonságot. Felismerjük a visszaéléseket, és helyreállítjuk a jogaikat és védelmüket. Csodálkozni fogunk, amikor emberségük teljes valójában látjuk őket. Nem csak az előnyüket és hátrányukat, a reményeiket és boldogságukat, nem csak a sérelmeiket. Mellettük fogunk állni, és meg fog ihletni minket a kitartásuk. Ragyogni fognak, sokszínűvé teszik az országunkat.
I think by staying true to our fundamental values in the way that I've described, that's how we build a sane and humane immigration system. That's how we remain the golden door. And that's how it happens that we remain the shining light of the world.
Ha igazak maradunk az alapvető értékeinkhez, az előbb említett módon, felépíthetünk egy egészséges és emberséges bevándorlási rendszert. Így maradunk a lehetőségek kapuja. Így maradunk a világ iránymutató fénye.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)