Tonight, I want to have a conversation about this incredible global issue that's at the intersection of land use, food and environment, something we can all relate to, and what I've been calling the other inconvenient truth.
Ma este szeretném, ha erről beszélnénk, ami hihetetlen mértékben érinti az egész világot, közös része a földhasználatnak, a táplálkozásnak és a környezetvédelemnek, ami mindannyiunkra kihat, és amit én úgy hívok, hogy a másik kellemetlen igazság.
But first, I want to take you on a little journey. Let's first visit our planet, but at night, and from space. This is what our planet looks like from outer space at nighttime, if you were to take a satellite and travel around the planet. And the thing you would notice first, of course, is how dominant the human presence on our planet is. We see cities, we see oil fields, you can even make out fishing fleets in the sea, that we are dominating much of our planet, and mostly through the use of energy that we see here at night. But let's go back and drop it a little deeper and look during the daytime. What we see during the day is our landscapes.
De előbb elviszem Önöket egy kis utazásra. Először látogassuk meg bolygónkat, de éjszaka, és a világűrből. Így néz ki a bolygónk a világűrből éjnek idején. Ha egy műholddal körülutaznánk, az első, amit észrevennénk, természetesen az, hogy mennyire eluralja bolygónkat az emberi jelenlét. Látunk városokat, olajmezőket, még halászhajórajok is kivehetők a tengeren, szóval a bolygónk nagy részét uraljuk, és többnyire energiát használva, amit látunk itt éjszaka. De menjünk csak vissza, ereszkedjünk lejjebb, és nézzünk körül nappal. Amit napközben látunk, azok a tájaink.
This is part of the Amazon Basin, a place called Rondônia in the south-center part of the Brazilian Amazon. If you look really carefully in the upper right-hand corner, you're going to see a thin white line, which is a road that was built in the 1970s. If we come back to the same place in 2001, what we're going to find is that these roads spurt off more roads, and more roads after that, at the end of which is a small clearing in the rainforest where there are going to be a few cows. These cows are used for beef. We're going to eat these cows. And these cows are eaten basically in South America, in Brazil and Argentina. They're not being shipped up here. But this kind of fishbone pattern of deforestation is something we notice a lot of around the tropics, especially in this part of the world.
Ez egy darab az Amazonas-medencéből, az a hely, amit Rondôniának hívnak, az Amazonas brazíliai szakaszának közép-déli részén. Ha figyelmesen nézzük, akkor a jobb felső sarokban látunk egy vékony fehér vonalat. Az egy út, ami az 1970-es években épült. Ha most visszatérünk ugyanoda 2001-ben, akkor azt találjuk, hogy ezekből az utakból kiágaznak további utak, és azokból is továbbiak, amiknek a végén egy kis irtás van az esőerdőben, ahol valószínűleg van néhány szarvasmarha. Ezeket a marhákat a húsukért tartják. Ezeket meg fogjuk enni. Alapvetően Dél-Amerikában eszik meg őket, Brazíliában és Argentínában. Ezeket nem rakják hajóra. Sok ilyen halszálkaszerű erdőírtást látunk a trópusokon, különösen a világnak ezen a részén.
If we go a little bit further south in our little tour of the world, we can go to the Bolivian edge of the Amazon, here also in 1975, and if you look really carefully, there's a thin white line through that kind of seam, and there's a lone farmer out there in the middle of the primeval jungle. Let's come back again a few years later, here in 2003, and we'll see that that landscape actually looks a lot more like Iowa than it does like a rainforest. In fact, what you're seeing here are soybean fields. These soybeans are being shipped to Europe and to China as animal feed, especially after the mad cow disease scare about a decade ago, where we don't want to feed animals animal protein anymore, because that can transmit disease. Instead, we want to feed them more vegetable proteins. So soybeans have really exploded, showing how trade and globalization are really responsible for the connections to rainforests and the Amazon -- an incredibly strange and interconnected world that we have today.
Ha egy kicsit délebbre megyünk a világ körüli utunk során, akkor eljuthatunk az Amazonas bolíviai határához, ez itt szintén 1975-ös állapot, és ha tényleg nagyon figyelemesen nézzük, akkor van itt keresztben egy vékony, fehér vonal. Olyan, mint egy varrat, és ott egy magányos farmer, az ősi dzsungel kellős közepén. Térjünk vissza ide néhány évvel később, 2003-ban, és látni fogjuk, hogy a táj most sokkal inkább hasonlít Iowa államra, mint egy esőerdőre. És tényleg, amit itt látunk, azok szójaültetvények. A szóját Európába és Kínába exportálják takarmányként, különösen a kb. tíz évvel ezelőtti kergemarhakór-mizéria óta, oda, ahol már nem akarják állati fehérjével etetni az állatokat, mert az terjesztheti a betegséget, helyette több növényi fehérjét akarunk használni takarmányként. A szója termelése felfutott, rámutatva, hogy a kereskedelem és a globalizáció csakugyan tehet arról, ami az esőerdőkkel és az Amazonasszal történik -- ez egy hihetetlenül furcsa és összetett világ, amiben ma élünk.
Well, again and again, what we find as we look around the world in our little tour of the world is that landscape after landscape after landscape have been cleared and altered for growing food and other crops.
Tehát újra és újra csak azt találjuk világ körüli kis sétánkon, ha körülnézünk egyik tájon a másik után, hogy lecsupaszították, átalakították, hogy élelmiszert és egyéb terményeket termeljenek.
So one of the questions we've been asking is, how much of the world is used to grow food, and where is it exactly, and how can we change that into the future, and what does it mean? Well, our team has been looking at this on a global scale, using satellite data and ground-based data kind of to track farming on a global scale. And this is what we found, and it's startling. This map shows the presence of agriculture on planet Earth. The green areas are the areas we use to grow crops, like wheat or soybeans or corn or rice or whatever. That's 16 million square kilometers' worth of land. If you put it all together in one place, it'd be the size of South America. The second area, in brown, is the world's pastures and rangelands, where our animals live. That area's about 30 million square kilometers, or about an Africa's worth of land, a huge amount of land, and it's the best land, of course, is what you see. And what's left is, like, the middle of the Sahara Desert, or Siberia, or the middle of a rain forest. We're using a planet's worth of land already. If we look at this carefully, we find it's about 40 percent of the Earth's land surface is devoted to agriculture, and it's 60 times larger than all the areas we complain about, our suburban sprawl and our cities where we mostly live. Half of humanity lives in cities today, but a 60-times-larger area is used to grow food. So this is an amazing kind of result, and it really shocked us when we looked at that.
Az egyik kérdés tehát, amit feltettünk, hogy mennyit használnak fel a világból, hogy élelmiszert termeljenek, hol vannak ezek a területek pontosan, hogyan tudunk ezen majd változtatni, és mit jelent ez. A csapatunk ezt a kérdést világméretekben vizsgálta. Használtunk műholdadatokat és olyan földi adatokat, amelyek a globális földhasználatot követik nyomon. És ezt találtuk, ami nagyon meglepő. Ez a térkép a mezőgazdaság jelenlétét mutatja be a bolygón. A zölddel jelölt terület az, ahol olyan haszonnövényeket termelünk, mint a búza, szója, kukorica, rizs, vagy akármi. Ez 16 millió négyzetkilométernyi föld. Ha ezt összeraknánk, dél-amerikányi méretű lenne. A második terület, a barnával jelölt, a világ legelői, vadászterületei, ahol állataink élnek. Ez a terület kb. 30 millió négyzetkilométer, kb. egy afrikányi terület, hatalmas földterület, és persze itt a legjobb a talaj, amint látják. Ami kimaradt, azok olyanok, mint a Szahara közepe, vagy Szibéria, vagy az esőerdők belseje. Használatba vettük már bolygónk legértékesebb területeit. Ha ezt figyelmesen nézzük, azt találjuk, hogy a Föld felszínének 40%-a a mezőgazdaságnak van szánva, és ez hatvanszor nagyobb, mint az összes olyan terület, amiről kesergünk, ahol külvárosaink és városaink terpeszkednek és ahol általában élünk. Manapság az emberiség fele városokban él, de ezeknél hatvanszor nagyobb területet használunk fel élelmiszertermelésre. Ez tehát meglepő eredmény, és sokkolt minket, amikor megláttuk.
So we're using an enormous amount of land for agriculture, but also we're using a lot of water. This is a photograph flying into Arizona, and when you look at it, you're like, "What are they growing here?" It turns out they're growing lettuce in the middle of the desert using water sprayed on top. Now, the irony is, it's probably sold in our supermarket shelves in the Twin Cities. But what's really interesting is, this water's got to come from some place, and it comes from here, the Colorado River in North America. Well, the Colorado on a typical day in the 1950s, this is just, you know, not a flood, not a drought, kind of an average day, it looks something like this. But if we come back today, during a normal condition to the exact same location, this is what's left. The difference is mainly irrigating the desert for food, or maybe golf courses in Scottsdale, you take your pick. Well, this is a lot of water, and again, we're mining water and using it to grow food, and today, if you travel down further down the Colorado, it dries up completely and no longer flows into the ocean. We've literally consumed an entire river in North America for irrigation.
Tehát hatalmas mennyiségű földet használ mezőgazdaságunk, de ugyancsak rengeteg vizet használunk fel. Ez a fotó Arizonába menet készült a repülőúton, megnézve elcsodálkoznak, hogy "Mi a csudát termelnek itt?" Kiderül, hogy salátát termelnek a sivatag közepén, vizet permetezve rájuk. Ironikus, hogy ezeket talán a mi szupermarketjeink polcain árulják Minneapolis-Saint Paulban. De ami valóban érdekes, hogy ez a víz jön valahonnan, és hát innen jön, a Colorado folyóból, Észak-Amerikában. Ez a Colorado az 1950-es években, egy átlagos napon -- amikor nincs áradás, nincs szárazság -- egy amolyan átlagos napon, valahogy így néz ki. De ha ma visszamegyünk pont ugyanoda, átlagos körülmények között, ez maradt belőle. A különbség jórészt a sivatagot locsolja, hogy legyen élelem, vagy esetleg a golfpályákat Scottsdale-ben -- választhatnak. Ez tehát rengeteg víz, és megismétlem, kinyerjük a vizet, és arra használjuk, hogy élelmet termeljünk. Ha ma tovább utazunk lefelé a Coloradón, teljesen kiszárad, és nem folyik már az óceánba. Szó szerint elhasználunk egy teljes folyót Észak-Amerikában, öntözésre.
Well, that's not even the worst example in the world. This probably is: the Aral Sea. Now, a lot you will remember this from your geography classes. This is in the former Soviet Union in between Kazakhstan and Uzbekistan, one of the great inland seas of the world. But there's kind of a paradox here, because it looks like it's surrounded by desert. Why is this sea here? The reason it's here is because, on the right-hand side, you see two little rivers kind of coming down through the sand, feeding this basin with water. Those rivers are draining snowmelt from mountains far to the east, where snow melts, it travels down the river through the desert, and forms the great Aral Sea. Well, in the 1950s, the Soviets decided to divert that water to irrigate the desert to grow cotton, believe it or not, in Kazakhstan, to sell cotton to the international markets to bring foreign currency into the Soviet Union. They really needed the money. Well, you can imagine what happens. You turn off the water supply to the Aral Sea, what's going to happen? Here it is in 1973, 1986, 1999, 2004, and about 11 months ago. It's pretty extraordinary. Now a lot of us in the audience here live in the Midwest. Imagine that was Lake Superior. Imagine that was Lake Huron. It's an extraordinary change.
De nem ez a legrosszabb példa a világon. A legrosszabb valószínűleg az Aral-tó. Bizonyára sokan emlékeznek rá a földrajzórákról. Ez a valamikori Szovjetunió területén van, Kazahsztán és Üzbegisztán között, egyike a világ legnagyobb beltengereinek. Van itt valami ellentmondás, mert úgy néz ki, mintha sivatag venné körül. Miért van itt ez a tenger? Azért van ez itt, mert jobb kéz felől látunk két kis folyót, olyat ami átfolyik a homokon, és ellátja ezt a medencét vízzel. Azok a folyók a hegyekből, ide, messzire elszállítják a hólevet keletről, onnan, ahol elolvad. A folyón csorog le, át a sivatagon, és kialakítja a nagy Aral-tavat. Az 1950-es években a szovjetek eltérítették a vizet, hogy locsolhassák a sivatagot -- akár hiszik, akár nem -- azért, hogy Kazahsztánban gyapotot termeljenek, amit eladhatnak a nemzetközi piacon, hogy a Szovjetunió külföldi valutához jusson. Tényleg szükségük volt a pénzre. El tudják képzelni, mit történt. Elzárjuk az Aral-tó vízpótlását, mi fog történni? Ez itt ugyanaz 1973-ban. 1986-ban, 1999-ben, 2004-ben, és ez kb. 11 hónappal ezelőtt. Egészen fantasztikus. Sokan a hallgatóság közül itt élnek, Közép-Nyugaton. Képzeljék el, ha ez a Felső-tóval történik. Képzeljék el, ha a Huron-tóval. Óriási változás.
This is not only a change in water and where the shoreline is, this is a change in the fundamentals of the environment of this region. Let's start with this. The Soviet Union didn't really have a Sierra Club. Let's put it that way. So what you find in the bottom of the Aral Sea ain't pretty. There's a lot of toxic waste, a lot of things that were dumped there that are now becoming airborne. One of those small islands that was remote and impossible to get to was a site of Soviet biological weapons testing. You can walk there today. Weather patterns have changed. Nineteen of the unique 20 fish species found only in the Aral Sea are now wiped off the face of the Earth. This is an environmental disaster writ large.
Nemcsak a víz és a partvonal változott meg, hanem a régió tájképe általában. Kezdjük ezzel. A szovjeteknek, mondjuk így, nem voltak igazán környezetvédelmi hagyományaik. Tehát amit az Aral-tó fenekén találunk, az nem valami szívet melengető. Rengeteg mérgező hulladék van ott, sok minden kerül napvilágra és ezeket elfújja a szél. Az egyik távoli és elérhetetlen kis sziget volt a szovjet biológiai fegyverek kipróbálásának a helyszíne. Ma ide gyalog el lehet jutni. Megváltozott az időjárás jellege. Abból a 20 halfajból, amelyek csak az Aral-tóban éltek, mára 19 eltűnt a Föld színéről. Ez egy nyilvánvaló környezeti katasztrófa.
But let's bring it home. This is a picture that Al Gore gave me a few years ago that he took when he was in the Soviet Union a long, long time ago, showing the fishing fleets of the Aral Sea. You see the canal they dug? They were so desperate to try to, kind of, float the boats into the remaining pools of water, but they finally had to give up because the piers and the moorings simply couldn't keep up with the retreating shoreline. I don't know about you, but I'm terrified that future archaeologists will dig this up and write stories about our time in history, and wonder, "What were you thinking?" Well, that's the future we have to look forward to.
De okuljunk belőle! Ezt a képet Al Gore-tól kaptam néhány éve, akkor készítette, sok évvel ezelőtt, amikor a Szovjetunióban járt, az Aral-tó halászflottáit mutatja. Látják a csatornát, amit ástak? Kétségbeesetten igyekeztek csónakjaikat a megmaradt vízre bocsájtani, de végül fel kellett hogy adják, mert a gátak és a kikötők egyszerűen nem bírtak el a visszahúzódó partvonallal. Talán Önök is, mint én attól félnek, hogy ezt kiássák a jövő régészei, és amikor korunk történelméről írnak, azt kérdik, mégis, hogyan gondoltuk? Hát ezzel a jövővel kell szembenézzünk.
We already use about 50 percent of the Earth's fresh water that's sustainable, and agriculture alone is 70 percent of that. So we use a lot of water, a lot of land for agriculture. We also use a lot of the atmosphere for agriculture. Usually when we think about the atmosphere, we think about climate change and greenhouse gases, and mostly around energy, but it turns out agriculture is one of the biggest emitters of greenhouse gases too. If you look at carbon dioxide from burning tropical rainforest, or methane coming from cows and rice, or nitrous oxide from too many fertilizers, it turns out agriculture is 30 percent of the greenhouse gases going into the atmosphere from human activity. That's more than all our transportation. It's more than all our electricity. It's more than all other manufacturing, in fact. It's the single largest emitter of greenhouse gases of any human activity in the world. And yet, we don't talk about it very much.
A Föld megújuló édesvízkészletének már 50%-át használjuk, és csak a mezőgazdaság elhasználja ennek 70%-át. Tehát sok vizet és sok földet elhasználunk a mezőgazdaság számára. Szintén sokat felhasználunk a légkörünkből is. Ha a légkörre gondolunk, a klímaváltozás és az üvegházhatásért felelős gázok jutnak eszünkbe, és többnyire az energiával kapcsolatosan. Ám a mezőgazdaság is egyike az üvegházhatásért felelős gázok nagy kibocsájtóinak. Ha most azt a széndioxidot tekintjük, ami trópusi esőerdők égetése alkalmával keletkezik, vagy a szarvasmarháktól és rizsföldekről származó metánt, vagy a túlzott trágyahasználatból keletkező dinitrogén-oxidot, akkor kiderül, hogy a mezőgazdaságból származik az emberi tevékenység során a légkörbe jutó üvegházhatású gázok 30%-a. Ez több mint a közlekedés összkibocsájtása, vagy az összes villamos erőművé. Több mint az összes egyéb kisipari termelésünké. Ez az emberi tevékenység során keletkező üvegházhatású gázok páratlanul legnagyobb kibocsájtója. És még csak nem is beszélünk róla olyan nagyon sokat.
So we have this incredible presence today of agriculture dominating our planet, whether it's 40 percent of our land surface, 70 percent of the water we use, 30 percent of our greenhouse gas emissions. We've doubled the flows of nitrogen and phosphorus around the world simply by using fertilizers, causing huge problems of water quality from rivers, lakes, and even oceans, and it's also the single biggest driver of biodiversity loss. So without a doubt, agriculture is the single most powerful force unleashed on this planet since the end of the ice age. No question. And it rivals climate change in importance. And they're both happening at the same time.
Tehát napjainkban a mezőgazdaságnak hihetetlenül nagy a túlsúlya a bolygónkon, akár a földfelszín 40%-ának használatát tekintjük, akár a vízhasználat 70%-át, akár az üvegházhatású gázok kibocsájtásának 30%-át. Csupán a trágyahasználattal megdupláztuk a nitrogén és a foszfor kibocsájtását világszerte, nagy problémát okozva ezzel a folyók, a tavak, sőt, az óceán vízminőségében. Ez a biodiverzitás csökkenésének fő oka is. Nem kétséges, a mezőgazdaság az egyetlen legerősebb, megzabolázatlan hatalom a bolygón, a jégkorszak vége óta. Ez nem kérdés. Jelentősége a klímaváltozáséval vetekszik. És mindkettő egyszerre történik.
But what's really important here to remember is that it's not all bad. It's not that agriculture's a bad thing. In fact, we completely depend on it. It's not optional. It's not a luxury. It's an absolute necessity. We have to provide food and feed and, yeah, fiber and even biofuels to something like seven billion people in the world today, and if anything, we're going to have the demands on agriculture increase into the future. It's not going to go away. It's going to get a lot bigger, mainly because of growing population. We're seven billion people today heading towards at least nine, probably nine and a half before we're done. More importantly, changing diets. As the world becomes wealthier as well as more populous, we're seeing increases in dietary consumption of meat, which take a lot more resources than a vegetarian diet does. So more people, eating more stuff, and richer stuff, and of course having an energy crisis at the same time, where we have to replace oil with other energy sources that will ultimately have to include some kinds of biofuels and bio-energy sources. So you put these together. It's really hard to see how we're going to get to the rest of the century without at least doubling global agricultural production.
De amit mindenképp észben kell tartani, hogy ez nem egyértelműen kártékony. Nincs arról szó, hogy a mezőgazdaság rossz dolog lenne. Sőt, teljesen függünk tőle. Nincs alternatívája. Nem luxus. Abszolút szükséges. El kell hogy lássunk élelemmel, takarmánnyal, textilalapanyaggal, sőt, biotüzelővel a mai világban 7 milliárd embert, és ha valamire, hát a mezőgazdasági termékekre még növekszik is majd a kereslet. Nem fog eltűnni semmiképp. Sokkal nagyobb lesz a népesség növekedése miatt. Jelenleg 7 milliárdan vagyunk, és a végére 9 milliárd, vagy inkább 9 és fél milliárdan leszünk. Még fontosabb, hogy másképp táplálkozunk. Ahogyan a világ tehetősebb és népesebb lesz, azt látjuk, hogy növekszik a táplálkozásban a hús fogyasztása, ami jóval több forrást igényel, mint a vegetáriánus étrend. Tehát többen, többet, és értékesebb dolgot esznek, és persze -- mivel közben energiaválság is van, amelyben az olajat más energiaforrással kell helyettesíteni -- ennek végül még magában kell foglalnia bizonyos bioüzemenyagokat és energiaforrásokat is. Tekintsük ezeket együtt. Valóban nehéz látni, hogy hogyan vészeljük át a század hátralevő részét anélkül, hogy legalábbis meg ne dupláznánk a világ mezőgazdasági termelését.
Well, how are we going to do this? How are going to double global ag production around the world?
Hogyan tegyük meg mindezt? Hogyan duplázzuk meg a világ mezőgazdasági termelését?
Well, we could try to farm more land. This is an analysis we've done, where on the left is where the crops are today, on the right is where they could be based on soils and climate, assuming climate change doesn't disrupt too much of this, which is not a good assumption. We could farm more land, but the problem is the remaining lands are in sensitive areas. They have a lot of biodiversity, a lot of carbon, things we want to protect. So we could grow more food by expanding farmland, but we'd better not, because it's ecologically a very, very dangerous thing to do.
Megpróbálhatunk nagyobb területet megművelni. Van itt egy elemzés, amit készítettünk, a bal oldalon szerepel az, ahol ma termelnek, és a jobb oldalon, hogy hol lehetne a talaj és a klíma alapján -- feltéve, hogy a klímaváltozás nem zavar be túlságosan, ami nem egy megalapozott feltevés. Megművelhetünk nagyobb területet, de az az eddig műveletlen földek kényes helyeken vannak. Nagy a biodiverzitásuk, jó a széndioxid megkötésük, olyan dolgok ezek, amiket meg akarunk védeni. Tudnánk a termőterület növelésével több élelmiszert termelni, de jobb lenne ezt nem megtenni, mert ez ökológiai szempontból nagyon, nagyon veszélyes.
Instead, we maybe want to freeze the footprint of agriculture and farm the lands we have better. This is work that we're doing to try to highlight places in the world where we could improve yields without harming the environment. The green areas here show where corn yields, just showing corn as an example, are already really high, probably the maximum you could find on Earth today for that climate and soil, but the brown areas and yellow areas are places where we're only getting maybe 20 or 30 percent of the yield you should be able to get. You see a lot of this in Africa, even Latin America, but interestingly, Eastern Europe, where Soviet Union and Eastern Bloc countries used to be, is still a mess agriculturally. Now, this would require nutrients and water. It's going to either be organic or conventional or some mix of the two to deliver that. Plants need water and nutrients. But we can do this, and there are opportunities to make this work.
Helyette törekedhetnénk arra, hogy a mezőgazdaság környezeti hatásait ne növeljük, használjuk okosabban a meglévő termőterületeket. Megpróbáljuk tehát felhívni a figyelmet azokra a helyekre a Földön, ahol a termelést növelni lehetne anélkül, hogy a környezet sérülne. A zöld területek mutatják, ahol magas a kukorica hozama -- a kukoricát csak példaként mutatom --, ez már tényleg magas, talán a legnagyobb a Földön ehhez a klímához és talajhoz, de a barna és a sárga területek olyan helyek, ahol a lehetséges termésnek csak a 20 vagy 30%-át érjük el. Sok ilyet látni Afrikában, még Latin-Amerikában is, de érdekes módon Kelet-Európa, a valamikori Szovjetunió és a keleti blokk országainak területe is még mindig elég zavaros mezőgazdasági szempontból. Nos, ez tápanyagot és vizet igényelne. Ez lehet akár biogazdálkodás, akár hagyományos, vagy a kettő valamilyen keveréke. A növényeknek vízre és tápanyagra van szükségük. De ezt meg tudjuk oldani, és van rá lehetőség, hogy ezt működtessük.
But we have to do it in a way that is sensitive to meeting the food security needs of the future and the environmental security needs of the future. We have to figure out how to make this tradeoff between growing food and having a healthy environment work better.
De ezt oly módon kell tegyük, hogy megfeleljen a jövő élelmiszer-biztonsági és környezetvédelmi követelményeinek. Ki kell dolgozzuk, hogy hogyan egyeztethetjük össze a növekvő élelmiszer-termelést az egészséges környezettel.
Right now, it's kind of an all-or-nothing proposition. We can grow food in the background -- that's a soybean field — and in this flower diagram, it shows we grow a lot of food, but we don't have a lot clean water, we're not storing a lot of carbon, we don't have a lot of biodiversity. In the foreground, we have this prairie that's wonderful from the environmental side, but you can't eat anything. What's there to eat? We need to figure out how to bring both of those together into a new kind of agriculture that brings them all together.
Ez egy amolyan mindent vagy semmit javaslat. A háttérben egy szójaültetvény van, növénytermelésre alkalmas terület. Ez a diagram szempontjaink meglétét vagy hiányát mutatja: e szerint sok élelmiszert termelünk, de kevés a tiszta vizünk, nem köt meg sok széndioxidot, alacsony a biodiverzitás. Az előterében itt a préri, ez eszményi környezeti szempontból, de itt nincs mit ennünk. Mi van itt ehető? Ki kell dolgozzuk, hogyan hozhatjuk össze a kettőt egy újfajta mezőgazdaságban, ami mindezeket egyesíti.
Now, when I talk about this, people often tell me, "Well, isn't blank the answer?" -- organic food, local food, GMOs, new trade subsidies, new farm bills -- and yeah, we have a lot of good ideas here, but not any one of these is a silver bullet. In fact, what I think they are is more like silver buckshot. And I love silver buckshot. You put it together and you've got something really powerful, but we need to put them together.
Nos, amikor erről beszélek, sokszor mondják, "Nem nyilvánvaló?" -- bioélelmiszer, helyi termék, genetikailag módosított élelmiszer, új gazdasági szubvenciók, új mezőgazdasági törvény és igen, van egy csomó jó ötlet itt, de ezek egyikére sem mondanám, hogy aduász lenne, inkább csak amolyan adukirály. És én szeretem az adukirályt. Összerakjuk, és kapunk valamit, ami tényleg nagyon erős, de össze kell, hogy rakjuk.
So what we have to do, I think, is invent a new kind of agriculture that blends the best ideas of commercial agriculture and the green revolution with the best ideas of organic farming and local food and the best ideas of environmental conservation, not to have them fighting each other but to have them collaborating together to form a new kind of agriculture, something I call "terraculture," or farming for a whole planet.
Tehát azt hiszem, hogy egy új fajta mezőgazdaságot kell kifejlesztenünk, amely vegyíti a legjobb ötleteket: a mezőgazdaság kereskedelmi szempontjait és a zöld forradalmat a biogazdálkodásra és a helyi élelmiszerre vonatkozó legjobb ötletekkel, a környezet megőrzésére vonatkozó legjobb ötletekkel. Nem ütköztetjük őket egymással, hanem együttműködésre bírjuk, hogy közösen hozzanak létre egy új mezőgazdaságot, amit én "terrakultúrának" nevezek, vagy egyetemes gazdálkodásnak.
Now, having this conversation has been really hard, and we've been trying very hard to bring these key points to people to reduce the controversy, to increase the collaboration. I want to show you a short video that does kind of show our efforts right now to bring these sides together into a single conversation. So let me show you that. (Music) ("Institute on the Environment, University of Minnesota: Driven to Discover") (Music) ("The world population is growing by 75 million people each year. That's almost the size of Germany. Today, we're nearing 7 billion people. At this rate, we'll reach 9 billion people by 2040. And we all need food. But how? How do we feed a growing world without destroying the planet? We already know climate change is a big problem. But it's not the only problem. We need to face 'the other inconvenient truth.' A global crisis in agriculture. Population growth + meat consumption + dairy consumption + energy costs + bioenergy production = stress on natural resources. More than 40% of Earth's land has been cleared for agriculture. Global croplands cover 16 million km². That's almost the size of South America. Global pastures cover 30 million km². That's the size of Africa. Agriculture uses 60 times more land than urban and suburban areas combined. Irrigation is the biggest use of water on the planet. We use 2,800 cubic kilometers of water on crops every year. That's enough to fill 7,305 Empire State Buildings every day. Today, many large rivers have reduced flows. Some dry up altogether. Look at the Aral Sea, now turned to desert. Or the Colorado River, which no longer flows to the ocean. Fertilizers have more than doubled the phosphorus and nitrogen in the environment. The consequence? Widespread water pollution and massive degradation of lakes and rivers. Surprisingly, agriculture is the biggest contributor to climate change. It generates 30% of greenhouse gas emissions. That's more than the emissions from all electricity and industry, or from all the world's planes, trains and automobiles. Most agricultural emissions come from tropical deforestation, methane from animals and rice fields, and nitrous oxide from over-fertilizing. There is nothing we do that transforms the world more than agriculture. And there's nothing we do that is more crucial to our survival. Here's the dilemma... As the world grows by several billion more people, We'll need to double, maybe even triple, global food production. So where do we go from here? We need a bigger conversation, an international dialogue. We need to invest in real solutions: incentives for farmers, precision agriculture, new crop varieties, drip irrigation, gray water recycling, better tillage practices, smarter diets. We need everyone at the table. Advocates of commercial agriculture, environmental conservation, and organic farming... must work together. There is no single solution. We need collaboration, imagination, determination, because failure is not an option. How do we feed the world without destroying it? Yeah, so we face one of the greatest grand challenges in all of human history today: the need to feed nine billion people and do so sustainably and equitably and justly, at the same time protecting our planet for this and future generations. This is going to be one of the hardest things we ever have done in human history, and we absolutely have to get it right, and we have to get it right on our first and only try. So thanks very much. (Applause)
Nos, ez a beszélgetés valóban fárasztó volt, akárcsak ezeknek a lényeges szempontoknak a bemutatása az embereknek, hogy csökkentsük az ellentmondásokat, növeljük az együttműködési készséget. Be szeretnék mutatni Önöknek egy rövid videót, ami bemutatja az erőfeszítéseinket, hogy összehozzuk ezeket az oldalakat egyetlen beszélgetésben. Hadd mutassam ezt most meg! (Zene) "Minnesota Egyetem, Környezettudományi Intézet, Driven to Discover" [Fedezzük fel! program]" (Zene) "A világ népessége 75 millióval növekszik évente. Ez majdnem egy németországnyi ember. Mára megközelítjük a 7 milliárd főt. Ezzel a növekedési rátával 2040-re 9 milliárdnyian leszünk. Mindannyiunknak ennie kell. De hogyan? Hogyan élelmezzük a növekvő népességet anélkül, hogy elpusztítanánk bolygónkat? Tudjuk már, hogy a klímaváltozás nagy probléma. De nem ez az egyetlen. Szembesülnünk kell más, kellemetlen igazsággal is, a mezőgazdaság általános válságával. Népesség növekedése + húsfogyasztás + tejfogyasztás + energiaköltség + bioenergiatermelés = nyomás a természetes erőforrásokon. Bolygónk 40%-án kiirtották a természetes növényzetet a mezőgazdaság miatt. A globális termőterület 16 millió km². Ez egy majdnem Dél-Amerika méretű terület. A legelők összterülete 30 millió km². Ez egy afrikányi méret. A mezőgazdaság 60-szor nagyobb területet használ fel, mint a városi és elővárosi területek összesen. Az öntözés a legnagyobb vízhasználó a bolygón. 2800 köbkilométernyi vizet használunk el évente locsolásra. Ez elegendő lenne 7305 Empire State Building megtöltésére naponta. Mára több nagy folyó vízhozama lecsökkent. Néhány teljesen kiszáradt. Gondoljunk az Aral-tóra, ami sivataggá változott. Vagy a Colorado folyóra, ami már nem éri el az óceánt. A trágyázással több mint megduplázódott a foszfor és a nitrogén a környezetben. Mi következik ebből? Terjed a vízszennyezés és a tavak, folyók hatalmas pusztulása. Meglepő módon a mezőgazdaság van a legnagyobb hatással a klímaváltozásra. Az üvegházhatásért felelős gázok 30%-át ez generálja. Ez több mint az elektromosság és az ipar, vagy a világ összes repülőgépének, vonatának és autójának összes kibocsájtása. A legtöbb mezőgazdasági kibocsájtás a trópusi erdőirtásokból jön, a metán az állatoktól és a rizsültetvényekről, és dinitrogén-oxid a túlzott trágyahasználattól. Semmilyen tevékenység nem változtatja meg jobban a világot, mint a mezőgazdaság. És nincs semmi, ami kritikusabb lenne túlélési esélyünk szempontjából. Itt a dilemma: Ahogyan a világ több milliárd emberrel gyarapszik, meg kell hogy duplázzuk, sőt, triplázzuk az élelmiszer-termelésünket. Hogyan tovább? Több párbeszéd kell a témáról, nemzetközi szinten is. Valódi megoldásokba kell fektetnünk: ösztönzés a termelőknek, precíziós mezőgazdaság, új termékféleségek, csepegtető öntözés, a szennyvíz visszaforgatása, jobb szántóföldi technológiák, okosabb táplálkozás. Mindenkinek helye van az asztal körül. A mezőgazdasági tömegtermelés, az környezetvédelem, és biotermelés szakembereinek, együtt kell dolgozniuk. Nem lehet egyedül megoldani. Szükség van az együttműködésre, elképzelésre, eltökéltségre, mert a tévedést nem engedhetjük meg magunknak." Hogyan lakassuk jól a világot anélkül, hogy elpusztítanánk? Igen, tényleg az egyik legnagyobb feladat áll előttünk az emberiség történelmében: 9 milliárd embert kell etetni, és mindezt fenntarthatóan, méltányosan és igazságosan, tisztességesen, és eközben meg kell védeni a bolygót a jelen, és a jövő generációk számára. Ez az egyik legnehezebb dolog lesz, amit valaha tettünk történelmünkben, és jól kell tegyük, és rögtön az első és egyetlen próbálkozásra. Tehát nagyon köszönöm. (Taps)