We live on a human-dominated planet, putting unprecedented pressure on the systems on Earth. This is bad news, but perhaps surprising to you, it's also part of the good news. We're the first generation -- thanks to science -- to be informed that we may be undermining the stability and the ability of planet Earth to support human development as we know it. It's also good news, because the planetary risks we're facing are so large, that business as usual is not an option. In fact, we're in a phase where transformative change is necessary, which opens the window for innovation, for new ideas and new paradigms. This is a scientific journey on the challenges facing humanity in the global phase of sustainability.
Emberuralta bolygón élünk, ami példátlan nyomást gyakorol a Föld rendszereire. Ez rossz hír ugyan, de talán meglepi Önöket, hogy ugyanennek van jó oldala is. A tudománynak köszönhetően mi vagyunk az első generáció, akik megtudják, hogy lehet, hogy aláástuk a Föld bolygó stabilitását és fönnmaradását az emberi fejlődés érdekében, ahogy mi ezt nevezzük. Ugyanakkor jó hír is, mert a planetáris kockázat, amivel szembesülünk, olyan óriási, hogy a régi ügymenet nem jelent alternatívát! Valójában egy olyan fázisba kerültünk, ahol transzformációs változás szükséges, amely szélesre tárja a kapukat a fejlesztések, új ötletek, új paradigmák előtt. A kihívások irányába vezető tudományos utazás áll az emberiség előtt, a fenntarthatóság globális szakaszában.
On this journey, I'd like to bring, apart from yourselves, a good friend, a stakeholder, who's always absent when we deal with the negotiations on environmental issues, a stakeholder who refuses to compromise -- planet Earth. So I thought I'd bring her with me today on stage, to have her as a witness of a remarkable journey, which humbly reminds us of the period of grace we've had over the past 10,000 years. This is the living conditions on the planet over the last 100,000 years. It's a very important period -- it's roughly half the period when we've been fully modern humans on the planet. We've had the same, roughly, abilities that developed civilizations as we know it. This is the environmental conditions on the planet.
Erre az utazásra szeretnék magunkkal hozni rajtunk kívül egy jóbarátot is, egy olyan érintettet, aki soha sincs jelen, mikor a környezeti témákkal kapcsolatos egyeztetésekkel foglalkozunk, egy olyan érintettet, aki nem hajlandó kompromisszumra -- a Föld bolygót. Arra gondoltam, felhozom ma őt is a színpadra, hogy tanúként jelen legyen ennél a figyelemreméltó utazásnál, amely alázatosan emlékeztet bennünket, az elmúlt 10 ezer év dicsőséges periódusára. Ez itt az életkörülmények alakulása a bolygónkon az elmúlt 100 ezer év során. Nagyon fontos periódus. Durván fele annak az időnek amióta teljesen modern emberként vagyunk a bolygón. Durván ugyanazok a képességeink vannak meg, mint más fejlett civilizációknak, tudomásunk szerint. Ezek a környezeti feltételek a bolygón.
Here, used as a proxy, temperature variability. It was a jumpy ride. 80,000 years back in a crisis, we leave Africa, we colonize Australia in another crisis, 60,000 years back, we leave Asia for Europe in another crisis, 40,000 years back, and then we enter the remarkably stable Holocene phase, the only period in the whole history of the planet, that we know of, that can support human development. A thousand years into this period, we abandon our hunting and gathering patterns. We go from a couple of million people to the seven billion people we are today. The Mesopotamian culture: we invent agriculture, we domesticate animals and plants. You have the Roman, the Greek and the story as you know it. The only phase, as we know it that can support humanity.
Itt, proxiként használva, a hőmérséklet változások. Ugrándozós utazás volt! 80 ezer évvel ezelőtt krízis volt, elhagytuk Afrikát, benépesítettük Ausztráliát egy másik krízis során, 60 ezer évvel ezelőtt, elindultunk Ázsiából Európába egy újabb kríziskor, 40 ezer évvel ezelőtt, majd beléptünk a figyelemre méltóan stabil Holocén szakaszba, a bolygó történetének egyetlen szakaszába, amiről tudjuk, hogy képes az emberi fejlődésnek alapot biztosítani. Eltelik ezer év ebben a szakaszban, és elhagyjuk a vadászó-gyűjtögető mintákat. Néhány millió emberből a mai 7 milliárdra növekszünk. A mezopotámiai kultúrában: feltaláljuk a mezőgazdaságot, állatokat és növényeket háziasítunk. Jöttek aztán a rómaiak, a görögök és egyebek, tudják. Ismereteink szerint, az egyetlen szakasz, amely az emberiséget pártfogolja.
The trouble is we're putting a quadruple sqeeze on this poor planet, a quadruple sqeeze, which, as its first squeeze, has population growth of course. Now, this is not only about numbers; this is not only about the fact that we're seven billion people committed to nine billion people, it's an equity issue as well. The majority of the environmental impacts on the planet have been caused by the rich minority, the 20 percent that jumped onto the industrial bandwagon in the mid-18th century. The majority of the planet, aspiring for development, having the right for development, are in large aspiring for an unsustainable lifestyle, a momentous pressure.
A baj az, hogy 4-szeres nyomást gyakorlunk erre a szegény bolygóra, 4-szereset, amelyből az első nyomás a népességnövekedés természetesen. Ez nem csak a számokról szól. Nem csak arról a tényről szól, hogy 7 milliárdan lettünk emberek, és 9 milliárdnyian leszünk, hanem méltányossági kérdés is. A környezeti hatások nagy része a bolygón a gazdag kisebbségnek köszönhető, annak a 20 %-nak, akik jól helyezkedtek az iparosítás idején a 18.század közepén. A bolygón a többség fejlődni vágyik, amihez a joga is megvan, nagymértékben egy fenntarthatatlan életstílusra tör, ami egy jelentős nyomás.
The second pressure on the planet is, of course the climate agenda -- the big issue -- where the policy interpretation of science is that it would be enough to stabilize greenhouse gases at 450 ppm to avoid average temperatures exceeding two degrees, to avoid the risk that we may be destabilizing the West Antarctic Ice Sheet, holding six meters -- level rising, the risk of destabilizing the Greenland Ice Sheet, holding another seven meters -- sea level rising. Now, you would have wished the climate pressure to hit a strong planet, a resilient planet, but unfortunately, the third pressure is the ecosystem decline. Never have we seen, in the past 50 years, such a sharp decline of ecosystem functions and services on the planet, one of them being the ability to regulate climate on the long term, in our forests, land and biodiversity.
A második bolygóra nehezedő nyomás persze a klímaváltozás kérdése, a nagy kérdés, ahol a tudomány politikai értelmezése az, hogy elég lenne stabilizálni az üvegházhatást okozó gázokat 450 ppm-en, annak érdekében, hogy elkerüljük a hőmérséklet átlag 2 fokos növekedését, hogy elkerüljük a Nyugat Antarktiszi Jégtakaró destabilizálódásának kockázatát, ami 6 métert jelentene -- vízszint növekedésben, a Grönlandi jégtakaró destabilizálódásának kockázatát, ami még 7 métert jelent -- tengerszint növekedésben. Namost, jobb lett volna, ha az időjárás nyomása egy erős, ellenálló bolygót ért volna, de sajnos a harmadik nyomás az ökoszisztéma hanyatlása. Soha nem láttuk az elmúlt 50 év során az ökoszisztéma funkcióinak és szolgáltatásainak ilyen meredek visszaesését a bolygónkon, amelyek közül az egyik az a képesség, hogy hosszú távon képes a klímát szabályozni az erdőkben, földeken és biodiverzitásban.
The forth pressure is surprise, the notion and the evidence that we need to abandon our old paradigm, that ecosystems behave linearly, predictably, controllably in our -- so to say -- linear systems, and that in fact, surprise is universal, as systems tip over very rapidly, abruptly and often irreversibly. This, dear friends, poses a human pressure on the planet of momentous scale. We may, in fact, have entered a new geological era -- the Anthropocene, where humans are the predominant driver of change at a planetary level.
A negyedik nyomás meglepetésszerű, az a megfigyelés és bizonyíték, hogy meg kell szabaduljunk a régi paradigmánktól, miszerint az ökoszisztémák lineárisan, előrejelezhetően, szabályozhatóan viselkednek, az ún. lineáris rendszerünkben, és ez a meglepetés tényleg univerzális, mivel a rendszerek nagyon gyorsan, váratlanul és gyakran visszafordíthatatlanul borulnak fel. Kedves barátaim, ezek gyakorolnak sorsdöntő mértékű emberi nyomást a bolygónkra. Lehet, hogy valójában már egy új geológiai korba léptünk, az "Anthropocene" korszakba, ahol az ember a változások domináns ösztönzője planetáris szinten.
Now, as a scientist, what's the evidence for this? Well, the evidence is, unfortunately, ample. It's not only carbon dioxide that has this hockey stick pattern of accelerated change. You can take virtually any parameter that matters for human well-being -- nitrous oxide, methane, deforestation, overfishing land degredation, loss of species -- they all show the same pattern over the past 200 years. Simultaneously, they branch off in the mid-50s, 10 years after the Second World War, showing very clearly that the great acceleration of the human enterprise starts in the mid-50s. You see, for the first time, an imprint on the global level. And I can tell you, you enter the disciplinary research in each of these, you find something remarkably important, the conclusion that we may have come to the point where we have to bend the curves, that we may have entered the most challenging and exciting decade in the history humanity on the planet, the decade when we have to bend the curves.
Namost, tudósként mi is erre a bizonyíték? Hát sajnos bizonyíték bőségesen áll rendelkezésre. Nem csak a széndioxid az, ami a felgyorsult változások hokiütő-szerű mintázatát adja. Gyakorlatilag bármely paramétert vehetjük, ami az emberek jólléte szempontjából számít -- a dinitrogén-oxidot, a metánt, az erdőirtást, a túlhalászást, termőföld pusztulást, fajok kihalását -- mind ugyanazt a mintázatot mutatják az elmúlt 200 év során. Egyszerre terjedtek el ezek az 50-es évek közepén, 10 évvel a II. világháború után, nagyon tisztán mutatva, hogy az emberi gazdálkodás komoly felgyorsulása az 50-es évek közepén kezdődött. Először lehet globális szintű kihatást észrevenni. És elmondhatom Önöknek, hogy ha megtekintjük ezek bármelyikének a tudományos kutatásait, valami feltűnően fontosat vehetünk észre, az a következtetés, hogy elérhetünk egy olyan pontra, ahol a görbéket meg kell hajlítanunk, hogy lehet, hogy beléptünk a bolygónk emberi történelmének legnagyobb kihívással bíró és legizgalmasabb évtizedébe, abba az évtizedbe, amikor meg kell hajlítanunk a görbéket.
Now, as if this was not enough -- to just bend the curves and understanding the accelerated pressure on the planet -- we also have to recognize the fact that systems do have multiple stable states, separated by thresholds -- illustrated here by this ball and cup diagram, where the depth of the cup is the resilience of the system. Now, the system may gradually -- under pressure of climate change, erosion, biodiversity loss -- lose the depth of the cup, the resilience, but appear to be healthy and appear to suddenly, under a threshold, be tipping over. Upff. Sorry. Changing state and literally ending up in an undesired situation, where new biophysical logic takes over, new species take over, and the system gets locked.
Namost, ha ez esetleg még nem lenne elég -- a görbék meghajlítása és a bolygóra nehezedő egyre súlyosbodó nyomás megértése -- azt a tényt is fel kell ismernünk, hogy a rendszereknek több stabil állapota is létezik, melyeket küszöbértékek választanak el -- itt labda és völgy diagramokkal illusztrálva, ahol a völgy mélye a rendszer rugalmassága. A rendszer fokozatosan veszítheti -- az éghajlatváltozás, az erózió, a biodiverzitás veszteség nyomása alatt -- a völgy mélységét, a rugalmasságát, ugyanakkor mégis egészségesnek tűnik, és hirtelen a küszöbhöz érve, átbillen! Hopp! Bocsánat! Állapotot váltani és szó szerint egy nemkívánatos helyzetben kikötni, ahol újfajta biofizikai logika lép érvénybe, új fajok lépnek előtérbe, és a rendszer bezáródik.
Do we have evidence of this? Yes, coral reef systems. Biodiverse, low-nutrient, hard coral systems under multiple pressures of overfishing, unsustainable tourism, climate change. A trigger and the system tips over, loses its resilience, soft corals take over, and we get undesired systems that cannot support economic and social development. The Arctic -- a beautiful system -- a regulating biome at the planetary level, taking the knock after knock on climate change, appearing to be in a good state. No scientist could predict that in 2007, suddenly, what could be crossing a threshold. The system suddenly, very surprisingly, loses 30 to 40 percent of its summer ice cover. And the drama is, of course, that when the system does this, the logic may change. It may get locked in an undesired state, because it changes color, absorbs more energy, and the system may get stuck. In my mind, the largest red flag warning for humanity that we are in a precarious situation. As a sideline, you know that the only red flag that popped up here was a submarine from an unnamed country that planted a red flag at the bottom of the Arctic to be able to control the oil resources.
Van erre bizonyítékunk? Igen, a korallzátonyok rendszere. Biodiverz, alacsony tápanyagú, kemény korallrendszerek, a túlhalászás számos terhe alatt, nemfenntartható turizmus, klímaváltozás. Jön egy kiváltó ok és a rendszer felborul, elveszíti rugalmasságát, puha korallok szaporodnak el, és olyan nemkívánatos rendszerekhez jutunk, amelyek nem képesek támogatni a gazdasági és társadalmi fejlődést. Az Északi-sark vidék, egy gyönyörű rendszer, planetáris szintű szabályozó életközösség, egyre rosszabb helyzetbe kerül az éghajlat változás miatt, bár még jó állapotúnak tűnik. Nem volt olyan tudós, aki megjósolta volna, hogy 2007-ben hirtelen majdnem bekövetkezett egy ilyen küszöbátlépés. A rendszer hirtelen, nagyon meglepő módon, elvesztette nyári jégtakarójának 30-40 %-át! A dráma ebben persze az, hogy amikor a rendszerrel ilyesmi történik, akkor a logika megváltozhat! Bezáródhat egy nemkívánatos állapotba, a színváltozás miatt több energiát nyel el, és a rendszer elakadhat! Véleményem szerint ez az emberiséget fenyegető legnagyobb vörös zászló, mely szerint igen ingatag a helyzetünk! Mellékesen megjegyezném, hogy az egyetlen vörös zászló, ami itt megjelent, egy nem ismert ország tengeralattjárójáról való, ami kihelyezett egy vörös zászlót az Északi-sark alján, hogy az olaj tartalékokat ellenőrzés alatt tarthassa!
Now, if we have evidence, which we now have, that wetlands, forests, [unclear] monsoon system, the rainforests, behave in this nonlinear way. 30 or so scientists around the world gathered and asked a question for the first time, "Do we have to put the planet into the the pot?" So we have to ask ourselves: are we threatening this extraordinarily stable Holocene state? Are we in fact putting ourselves in a situation where we're coming too close to thresholds that could lead to deleterious and very undesired, if now catastrophic, change for human development? You know, you don't want to stand there. In fact, you're not even allowed to stand where this gentleman is standing, at the foaming, slippery waters at the threshold. In fact, there's a fence quite upstream of this threshold, beyond which you are in a danger zone. And this is the new paradigm, which we gathered two, three years back, recognizing that our old paradigm of just analyzing and pushing and predicting parameters into the future, aiming at minimalizing environmental impacts, is of the past.
Namost, ha van bizonyítékunk, amink ugyebár van, a mocsarak, az erdők, [nem érthető], az esőerdők, ilyen nem lineáris módon viselkednek. 30 vagy még több tudós a világon mindenfelől összegyűlt és először fogalmazott meg egy kérdést, "Muszáj a bolygót a lyukba löknünk?" Fel kell tehát tennünk a kérdést: tényleg veszélybe sodorjuk ezt a különlegesen stabil Holocén állapotot? Tényleg olyan helyzetbe hozzuk magunkat, amikor túl közel kerülünk ahhoz a küszöbértékhez, ami ártalmas, és nagyon nem kívánatos, ha nem egyenesen katasztrofális, változásokhoz vezethet az emberi fejlődés tekintetében? Tudják, nem akarunk oda jutni. Valójában nem is szabad odaállnunk, ahol ez az úriember ácsorog, a szakadék habzó, csúszós vizeibe. Valójában van ám kerítés a szakadék árja ellen, ami mögött lenni már veszélyzónának számít. Ez az új paradigma, amit az elmúlt 2-3 évben állítottunk össze, felismervén, hogy a régi paradigmánk mely csak elemzésről, sürgetésről és paraméterek jövőbeli előrejelzéséről szólt, s a célja a környezeti hatások minimalizálása volt, már a múlté.
Now we to ask ourselves: which are the large environmental processes that we have to be stewards of to keep ourselves safe in the Holocene? And could we even, thanks to major advancements in Earth systems science, identify the thresholds, the points where we may expect nonlinear change? And could we even define a planetary boundary, a fence, within which we then have a safe operating space for humanity? This work, which was published in "Nature," late 2009, after a number of years of analysis, led to the final proposition that we can only find nine planetary boundaries with which, under active stewardship, would allow ourselves to have a safe operating space. These include, of course, climate. It may surprise you that it's not only climate. But it shows that we are interconnected, among many systems on the planet, with the three big systems, climate change, stratospheric ozone depletion and ocean acidification being the three big systems, where the scientific evidence of large-scale thresholds in the paleo-record of the history of the planet.
Most fel kell tennünk a kérdést magunknak: melyek azok a nagy környezeti folyamatok, amelyeket irányítás alá kell vonnunk, hogy biztonságban tudhassuk magunkat a Holocénban? És meg tudjunk egyáltalán állapítani, - a Földrendszer tudományága főbb fejlesztéseinek köszönhetően - azokat a küszöbértékeket, azokat a pontokat, ahol nemlineáris változásokat várhatunk? És meg tudnánk határozni egy planetáris határt, korlátot, amelyen belül azután már biztonságos működési tere lenne az emberiségnek? Ez a munka, amely a "Nature"-ben jelent meg 2009 végén, sok évnyi elemzést követően, vezetett ahhoz a végső javaslathoz, hogy mindössze 9 planetáris korlátot találunk, amelyekkel aktív gondoskodás mellett megvalósíthatnánk egy biztonságos működési teret. Ezek magukban foglalják persze az éghajlatot is. Meglepheti Önöket, hogy nem csak az éghajlatról van szó. Hanem azt is megmutatja, hogy kölcsönös összeköttetésben vagyunk, a bolygó több rendszerén belül, a három nagy rendszerrel, az éghajlatváltozással, a sztratoszférikus ózonréteg legyengítésével, és az óceánok elsavasodásával, ez a 3 nagy rendszer, volt a tudományos bizonyíték a bolygó történetének paleo-feljegyzésében a nagy küszöbértékeknek.
But we also include, what we call, the slow variables, the systems that, under the hood, regulate and buffer the capacity of the resilience of the planet -- the interference of the big nitrogen and phosphorus cycles on the planet, land use change, rate of biodiversity loss, freshwater use, functions which regulate biomass on the planet, carbon sequestration, diversity. And then we have two parameters which we were not able to quantify -- air pollution, including warming gases and air-polluting sulfates and nitrates, but also chemical pollution. Together, these form an integrated whole for guiding human development in the Anthropocene, understanding that the planet is a complex self-regulating system. In fact, most evidence indicates that these nine may behave as three Musketeers, "One for all. All for one." You degrade forests, you go beyond the boundary on land, you undermine the ability of the climate system to stay stable. The drama here is, in fact, that it may show that the climate challenge is the easy one, if you consider the whole challenge of sustainable development.
De belevettük az ún. lassú változókat is, azokat a rendszereket, amelyek álruhában szabályozzák és tompítják a bolygó rugalmasságát -- a bolygó nagy nitrogén és foszfor ciklusainak egymásrahatását, földhasználat-változást, a biodiverzitás veszteség arányát, a friss víz felhasználást, azokat a funkciókat, amelyek a bolygón szabályozzák a biomasszát, a szén-dioxid megkötést, a diverzitást. És volt két olyan paraméter, amit nem tudtunk számszerűsíteni -- a levegő-szennyezettséget, beleértve a felmelegedést okozó gázokat, és a levegőszennyező szulfátokat és nitrátokat, de a vegyi szennyezést is. Ezek együtt adják az egységes útmutatót az Anthropocén korszakbeli emberi fejlődéshez, ami arra alapszik, hogy a bolygó egy komplex önszabályozó rendszer. Valójában a legtöbb bizonyíték azt jelzi, hogy ez a 9 dolog együtt úgy viselkedik, mint a Három Muskétás -- "Egy mindenkiért. Mindenki egyért!" Tönkretesszük az erdőket, túlfeszítjük a húrt a földekkel kapcsolatban, aláássuk a klímerendszer képességét arra, hogy stabil maradjon. A dráma ebben az, hogy ez valójában lehet, hogy azt mutatja, hogy a klímaváltozás még a legkönnyebb eset, a fenntartható fejlődés egészének kihívását tekintve.
Now this is the Big Bang equivalent then of human development within the safe operating space of the planetary boundaries. What you see here in black line is the safe operating space, the quantified boundaries, as suggested by this analysis. The yellow dot in the middle here is our starting point, the pre-industrial point, where we're very safely in the safe operating space. In the '50s, we start branching out. In the '60s already, through the green revolution and the Haber-Bosch process of fixing nitrogen from the atmosphere -- you know, human's today take out more nitrogen from the atmosphere than the whole biosphere does naturally as a whole. We don't transgress the climate boundary until the early '90s, actually, right after Rio. And today, we are in a situation where we estimate that we've transgressed three boundaries, the rate of biodiversity loss, which is the sixth extinction period in the history of humanity -- one of them being the extinctions of the dinosaurs -- nitrogen and climate change. But we still have some degrees of freedom on the others, but we are approaching fast on land, water, phosphorus and oceans. But this gives a new paradigm to guide humanity, to put the light on our, so far overpowered industrial vehicle, which operates as if we're only on a dark, straight highway.
Ez lesz így a Nagy Bumm ekvivalense az emberi fejlődés terén, a planetáris határok biztonságos működési keretein belül. Amit itt fekete vonallal látnak, az a biztonságos működési tér, a számszerűsített határok, ezen analízis javaslat szerint. A sárga pötty itt középen a kiindulópontunk, az iparosodás előtti pont, ahol még veszélytelenül a biztonságos működési térben helyezkedtünk el. Az 50-es években kezdtünk el kijjebb terjeszkedni. A 60-as években pedig már a zöld forradalomnak és a Haber-Bosch folyamatnak köszönhetően, - amikor is kivonjuk a nitrogént a légkörből -, tudják manapság az emberiség több nitrogént von ki az atmoszférából, mint az egész bioszféra természetes folyamatként. Nem hágtuk át a klímahatárokat a 90-es évek elejéig, valójában egész Rio utánig. Mára azonban olyan helyzetbe kerültünk, amiről úgy véljük 3 határt is áthágtunk, a biodiverzitás veszteség arányát, amely a hatodik kihalási időszak az emberiség történelme során -- melyek közül az egyik a dinoszauruszok kihalása -- a nitrogén és klímaváltozást. Mindig van azonban még egy kis szabadságunk a többi tekintetében, bár gyorsan közelítünk a határhoz a föld, víz, foszfor és óceánok témakörében. Ez azonban egy új paradigmát tár az emberiség elé útmutatóul, hogy kapcsoljuk végre fel az alaposan túlterhelt ipari járművünk fényszóróját, ami jelenleg úgy halad, mintha egyedül lennénk egy kivilágítatlan, nyílegyenes autópályán.
Now the question then is: how gloomy is this? Is then sustainable development utopia? Well, there's no science to suggest. In fact, there is ample science to indicate that we can do this transformative change, that we have the ability to now move into a new innovative, a transformative gear, across scales. The drama is, of course, is that 200 countries on this planet have to simultaneously start moving in the same direction. But it changes fundamentally our governance and management paradigm, from the current linear, command and control thinking, looking at efficiencies and optimization towards a much more flexible, a much more adaptive approach, where we recognize that redundancy, both in social and environmental systems, is key to be able to deal with a turbulent era of global change. We have to invest in persistence, in the ability of social systems and ecological systems to withstand shocks and still remain in that desired cup. We have to invest in transformations capability, moving from crisis into innovation and the ability to rise after a crisis, and of course to adapt to unavoidable change. This is a new paradigm. We're not doing that at any scale on governance.
A kérdés akkor most az: mennyire van sötét? A fenntartható fejlődés lehet, hogy utópia? Nos, nincs olyan tudomány, ami ezt állítja. Valójában bőségesen akad olyan tudományág, amely azt jelzi, hogy igenis véghezvihetjük ezt a transzformatív változást, hogy igenis megvan a képességünk hogy most egy innovatív, transzformatív sebességbe kapcsoljunk, az egész skálán. A dráma persze ebben az, hogy a bolygó 200 országa kell, hogy egyszerre kezdjen ugyanabba az irányba elmozdulni. De ez alapvetően megváltoztatja az irányítási és vezetési paradigmánkat a jelenlegi lineárisról, a parancs és ellenőrzés típusú gondolkodásról, olyanra, hogy a hatékonyságot és optimalizálást vegyük elő egy sokkal rugalmasabb és adaptívabb megközelítés érdekében, ahol is felismerjük, hogy a redundancia, mind a társadalmi, mind a környezeti rendszerekben, kulcsfontosságú kérdés abból a szempontból, hogy a globális változás eme turbulens korszakával el tudjunk bánni. Be kell fektetnünk a kitartásba, a társadalmi és ökológiai rendszerek azon képességébe, hogy ki tudják állni a megrázkódtatásokat és így is benne tudjanak maradni a kívánt völgyben. Be kell fektetnünk az átalakulási képességbe, hogy krízisről fejlesztésre tudjunk váltani, és abba a képességbe, hogy fel tudjunk állni egy krízis után, és természetesen, hogy képesek legyünk alkalmazkodni elkerülhetetlen változásokhoz. Ez egy új paradigma. A kormányzás terén ezzel még egyáltalán nem foglalkozunk.
But is it happening anywhere? Do we have any examples of success on this mind shift being applied at the local level? Well, yes, in fact we do and the list can start becoming longer and longer. There's good news here, for example, from Latin America, where plow-based farming systems of the '50s and '60s led farming basically to a dead-end, with lower and lower yields, degrading the organic matter and fundamental problems at the livelihood levels in Paraguay, Uruguay and a number of countries, Brazil, leading to innovation and entrepreneurship among farmers in partnership with scientists into an agricultural revolution of zero tillage systems combined with mulch farming with locally adapted technologies, which today, for example, in some countries, have led to a tremendous increase in area under mulch, zero till farming which, not only produces more food, but also sequesters carbon.
De zajlik ez már valahol egyáltalán? Van már példánk sikerre, ahol ez a szemléletváltás alkalmazva lett helyi szinten? Nos, valójában van, és a lista csak egyre nő! Van jó hírünk például Latin-Amerikából, ahol az 50-e és 60-as évek szántó-alapú gazdálkodási rendszerei gyakorlatilag zsákutcába vezették a gazdálkodást, egyre alacsonyabb hozamokkal, a szerves anyagok tönkretételével, és az élőállomány terén alapvető problémákkal Paraguay-ban, Uruguay-ban, és még egy sor országban, Brazíliában, ami fejlesztésekhez vezetett, és gazdálkodói vállalkozásokhoz összefogva a tudósokkal, mezőgazdasági reformhoz, amikor is a zéró földművelési rendszereket talajtakaró gazdálkodással kombinálták, helyi viszonyokhoz igazodó technikák segítségével, ami mára pl. néhány országban hatalmas növekedéshez vezetett a talajtakaró alatt lévő, nulla földművelést folytatóknál, ami nemcsak, hogy több élelmiszert ad, hanem szenet is különít el.
The Australian Great Barrier Reef is another success story. Under the realization from tourist operators, fishermen, the Australian Great Barrier Reef Authority and scientists that the Great Barrier Reef is doomed under the current governance regime. Global change, beautification rack culture, overfishing and unsustainable tourism, all together placing this system in the realization of crisis. But the window of opportunity was innovation and new mindset, which today has led to a completely new governance strategy to build resilience, acknowledge redundancy and invest in the whole system as an integrated whole, and then allow for much more redundancy in the system.
Az Ausztrál Nagy-korallzátony egy másik ilyen sikertörténet. Turisztikai szolgáltatók, halászok, az ausztrál Nagy-korallzátony Hatóság és tudósok együtt rájöttek, hogy a Nagy-korallzátony halálra van ítélve a jelenlegi kormányzási rendszer alatt. A globális változások, a kozmetikai mezőgazdaság, a túlhalászás, a nem fenntartható turizmus, együtt vezették a rendszert a krízis kialakulásához. De a lehetőség ablaka kinyílt a fejlesztésre és az új gondolkodásmódra, amely mára egy teljességgel újfajta kormányzati stratégiához vezetett, hogy kiépüljön az ellenállóképesség, elismerjék a redundanciát, s hogy a rendszerbe, mint egységes egészbe fektessenek, így engedve a rendszerbe még több redundanciát.
Sweden, the country I come from, has other examples, where wetlands in southern Sweden were seen as -- as in many countries -- as flood-prone polluted nuisance in the peri-urban regions. But again, a crisis, new partnerships, actors locally, transforming these into a key component of sustainable urban planning. So crisis leading into opportunities.
Svédországnak, ahonnan származom, más példái vannak, itt a lápokat Dél-Svédországban -- sok országhoz hasonlóan -- árvízveszélyes, szennyezett nyűgként kezelték a városok körüli területeken. De újra, egy krízis, új kapcsolatok, helybéli szereplők átalakították ezeket a fenntartható városfejlesztés kulcsfontosságú komponensévé. Tehát a krízis lehetőségekhez vezet.
Now, what about the future? Well, the future, of course, has one massive challenge, which is feeding a world of nine billion people. We need nothing less than a new green revolution, and the planet boundaries shows that agriculture has to go from a source of greenhouse gases to a sink. It has to basically do this on current land. We cannot expand anymore, because it erodes the planetary boundaries. We cannot continue consuming water as we do today, with 25 percent of world rivers not even reaching the ocean. And we need a transformation. Well, interestingly, and based on my work and others in Africa, for example, we've shown that even the most vulnerable small-scale rainfall farming systems, with innovations and supplementary irrigation to bridge dry spells and droughts, sustainable sanitation systems to close the loop on nutrients from toilets back to farmers' fields, and innovations in tillage systems, we can triple, quadruple, yield levels on current land.
Namost, mi a helyzet a jövővel? Nos, a jövő természetesen nagyon komoly kihívást állít elénk, mégpedig: a föld 9 milliárd emberének táplálását. Nincs szükségünk semmi másra, mint egy új zöld forradalomra, és a bolygó korlátai egyértelműen azt mutatják, hogy a mezőgazdaságnak az üvegházhatást okozó gázok forrásából emésztő gödörré kell válnia. Ezt alapvetően a jelenlegi területen kell végrehajtani. Többé nem terjeszkedhetünk, mert az szétrágja a planetáris határokat. Nem fogyaszthatjuk többé a vizet ugyanúgy, mint eddig, hogy a világ folyóinak negyede el sem éri az óceánokat. És transzformációra van szükség. Nos, érdekes módon, a munkámat alapul véve, valamint másokét is Afrikában pl., megmutattuk, hogy még a legsebezhetőbb kisléptékű csapadékgazdálkodási rendszerrel is, fejlesztésekkel, a száraz időszakok és aszályok kivédésére kiegészítő öntözéssel, fenntartható közegészségügyi rendszerekkel a WC-ktől a gazdák földjéig, a talajművelési rendszer fejlesztésén át, megduplázhatjuk, megtriplázhatjuk a termésszintet, a jelenlegi termőföldön.
Elinor Ostrom, the latest Nobel laureate of economics, clearly shows empirically across the world that we can govern the commons if we invest in trust, local, action-based partnerships and cross-scale institutional innovations, where local actors, together, can deal with the global commons at a large scale. But even on the hard policy area we have innovations. We know that we have to move from our fossil dependence very quickly into a low-carbon economy in record time. And what shall we do? Everybody talks about carbon taxes -- it won't work -- emission schemes, but for example, one policy measure, feed-in tariffs on the energy system, which is already applied, from China doing it on offshore wind systems, all the way to the U.S. where you give the guaranteed price for investment in renewable energy, but you can subsidize electricity to poor people. You get people out of poverty. You solve the climate issue with regards to the energy sector, while at the same time, stimulating innovation -- examples of things that can be out scaled quickly at the planetary level.
Elinor Ostrom, a legutóbbi gazdasági Nobel-díjas világosan beszámol arról a széles világban szerzett empirikus tapasztalatáról, hogy képesek vagyunk szabályozni a közvagyont, ha befektetünk a bizalomépítésbe, helyi, cselekvés-alapú kapcsolatokba, és széleskörű intézményi fejlesztésekbe, ahol a helyi cselekvők együtt képesek kezelni a globális közvagyont, nagy léptékben is. De még a szigorú irányelvek területén is vannak újítások! Tudatában vagyunk annak, hogy a fosszíliáktól való függésünkből is meg kell szabadulnunk nagyon sürgősen egy alacsony széndioxid-kibocsátású gazdaság javára, méghozzá rekord időn belül! Mit tegyünk hát? Mindenki szén-dioxid adóról beszél, - ami nem működne - kibocsátáskereskedelmi rendszerekről, de pl. van egy politikai intézkedés, átvételi árszabályozás az energiarendszerek esetében, amit már alkalmaznak, Kínától kezdve, egész az USÁ-ig, part menti szélrendszerek esetében működtetik, amikor megadják a garantált árat megújítható energia fejlesztés esetén, de támogatva van a szegények elektromos fogyasztása. Ki lehet így hozni az embereket a szegénységből! Megoldjuk a klímakérdést az energia szektor tekintetében, miközben ugyanakkor ösztönözzük az innovációt -- olyan példák ezek, amelyeket ki lehet terjeszteni nagyon gyorsan szélesebb körű alkalmazásra is, méghozzá planetáris szinten.
So there is -- no doubt -- opportunity here, and we can list many, many examples of transformative opportunities around the planet. The key though in all of these, the red thread, is the shift in mindset, moving away from a situation where we simply are pushing ourselves into a dark future, where we instead backcast our future, and we say, "What is the playing field on the planet? What are the planetary boundaries within which we can safely operate?" and then backtrack innovations within that. But of course, the drama is, it clearly shows that incremental change is not an option.
Tehát kétségkívül van itt lehetőség, és sorolhatunk sok-sok példát a transzformatív változásra bolygó szerte. Mégis a kulcs mindezek közt, a vörös fonál, a gondolkodásbeli elmozdulás, elrugaszkodni az olyan helyzettől, ahol is csak egyre a sötét jövő felé toljuk magunkat. ahol ehelyett vissza fele kell következtetnünk a jövőnkből, és azt kérdeznünk: "Mi a játéktér a bolygón?" Melyek azok a planetáris korlátok, amelyeken belül biztonságosan működhetünk?" és aztán visszakövetni az utat az ehhez vezető innovációkhoz. De természetesen a dráma az, világosan megmutatkozik, hogy a fokozatos változás nem lehetséges út!
So, there is scientific evidence. They sort of say the harsh news, that we are facing the largest transformative development since the industrialization. In fact, what we have to do over the next 40 years is much more dramatic and more exciting than what we did when we moved into the situation we're in today. Now, science indicates that, yes, we can achieve a prosperous future within the safe operating space, if we move simultaneously, collaborating on a global level, from local to global scale, in transformative options, which build resilience on a finite planet.
Tudományos bizonyíték tehát van. Majdhogynem harsogják a zord hírt, hogy a legnagyobb transzformatív fejlődéssel nézünk szembe az iparosodás óta. Valójában, amit a következő 40 év alatt végre kell hajtanunk, sokkal drámaibb és izgalmasabb, mint amit akkor tettünk, amikor a mai helyzet felé mozdultunk el. Namost a tudomány azt jelzi, hogy igen, elérhetünk egy virágzó jövőt, a biztonságos működési téren belül, amennyiben egyidejűleg mozdulunk, globális együttműködéssel, a helyitől a globális felé haladva, transzformatív lehetőségeket megragadva,
Thank you.
ami megteremti véges bolygónk ellenállóképességét.
(Applause)
Köszönöm. (Taps)