I want to tell you the story about the time I almost got kidnapped in the trunk of a red Mazda Miata. It's the day after graduating from design school and I'm having a yard sale. And this guy pulls up in this red Mazda and he starts looking through my stuff. And he buys a piece of art that I made. And it turns out he's alone in town for the night, driving cross-country on a road trip before he goes into the Peace Corps. So I invite him out for a beer and he tells me all about his passion for making a difference in the world.
Elmondok egy történetet arról, amikor kis híján elraboltak egy piros Mazda Miata csomagtartójában. Ez a tervezői iskola elvégzésének másnapján történt, amikor épp garázsvásárt tartottam. Egy fickó jelenik meg piros Mazdájában, és mustrálgatni kezdi a cuccaimat. Aztán megveszi egyik művemet. Közben kiderül, hogy egyedül van a városban éjszakára, egy országjáró körúton van, mielőtt beáll a Békehadtestbe. Én erre meghívom egy sörre, ő pedig mesél nekem a szenvedélyéről, a világ megváltoztatásáról.
Now it's starting to get late, and I'm getting pretty tired. As I motion for the tab, I make the mistake of asking him, "So where are you staying tonight?" And he makes it worse by saying, "Actually, I don't have a place." And I'm thinking, "Oh, man!" What do you do? We've all been there, right? Do I offer to host this guy? But, I just met him -- I mean, he says he's going to the Peace Corps, but I don't really know if he's going to the Peace Corps and I don't want to end up kidnapped in the trunk of a Miata. That's a small trunk!
Későre jár, kezdek fáradni. Miközben kifizetem a számlát, elkövetem a hibát, hogy megkérdezem: "És hol szállsz meg ma éjszaka?" Ő tovább ront a helyzeten: "Valójában nincs hol megszállnom." "Ó, barátom!" – gondolom. Mit csinálsz ilyen helyzetben? Mindannyian jártunk már így, nem? Felajánljam, hogy alhat nálam? De hát most látom először! Azt állítja, a Békehadtestbe tart, de nem tudhatom, hogy valóban így van-e, és nem szeretném a Mazda csomagtartójában elrabolva végezni. Elég kicsi az a csomagtartó!
So then I hear myself saying, "Hey, I have an airbed you can stay on in my living room." And the voice in my head goes, "Wait, what?"
Aztán hallom, amint azt mondom: "Figyelj, van egy gumimatracom a nappaliban, azon megalhatsz." Aztán a belső hang azt mondja: "Hé, várj csak! Mi van?"
That night, I'm laying in bed, I'm staring at the ceiling and thinking, "Oh my god, what have I done? There's a complete stranger sleeping in my living room. What if he's psychotic?" My anxiety grows so much, I leap out of bed, I sneak on my tiptoes to the door, and I lock the bedroom door.
Aztán este fekszem az ágyban, bámulom a plafont, és agyalok: "Atyaég, mit csináltam? Egy tök idegen alszik a nappalimban. Mi van, ha pszichopata?" Egyre idegesebb leszek, kiugrom az ágyból, odalopakodom az ajtóhoz, és kulcsra zárom.
It turns out he was not psychotic. We've kept in touch ever since. And the piece of art he bought at the yard sale is hanging in his classroom; he's a teacher now.
Aztán kiderül, hogy nem pszichopata. Azóta is tartjuk a kapcsolatot. A műalkotás, amit a kiárusításomon vett, most az osztályterme falán lóg; a fickó ugyanis tanár.
This was my first hosting experience, and it completely changed my perspective. Maybe the people that my childhood taught me to label as strangers were actually friends waiting to be discovered. The idea of hosting people on airbeds gradually became natural to me and when I moved to San Francisco, I brought the airbed with me.
Ez volt hát az első vendéglátói élményem, amely teljesen átformálta a szemléletemet. Lehet, hogy a gyerekkoromban idegeneknek nevezett emberek valójában felfedezésre váró barátok. Az "idegent elszállásolni gumimatracon" ötlet egyre természetesebbé vált számomra, és amikor San Franciscóba költöztem, jött velem a matrac is.
So now it's two years later. I'm unemployed, I'm almost broke, my roommate moves out, and then the rent goes up. And then I learn there's a design conference coming to town, and all the hotels are sold out. And I've always believed that turning fear into fun is the gift of creativity.
Eltelik két év, én pedig munkanélküli vagyok, a tönk szélén, a szobatársam elköltözik, a lakbér pedig emelkedik. Aztán hírét veszem, hogy lesz egy tervezési konferencia a városban, és a szállodákban már telt ház van. Mindig azt vallottam, hogy a félelmet tréfára venni a kreativitás ajándéka.
So here's what I pitch my best friend and my new roommate Brian Chesky: "Brian, thought of a way to make a few bucks -- turning our place into 'designers bed and breakfast,' offering young designers who come to town a place to crash, complete with wireless Internet, a small desk space, sleeping mat, and breakfast each morning. Ha!"
Ezzel győzködöm Brian Chesky-t, legjobb barátomat és új szobatársamat: "Brian, gondolkoztam, hogyan kereshetnénk egy pár dolcsit azzal, hogy a lakásunkat 'dizájnerhotellé' alakítjuk, és kiadjuk a városba érkező dizájnereknek, ingyen wifivel, egy kis íróasztallal, egy matraccal és reggelivel minden nap. És lőn!"
We built a basic website and Airbed and Breakfast was born. Three lucky guests got to stay on a 20-dollar airbed on the hardwood floor. But they loved it, and so did we. I swear, the ham and Swiss cheese omelets we made tasted totally different because we made them for our guests. We took them on adventures around the city, and when we said goodbye to the last guest, the door latch clicked, Brian and I just stared at each other. Did we just discover it was possible to make friends while also making rent?
Összedobtunk egy egyszerű weboldalt, és megszületett az "Airbed and Breakfast". Három szerencsés vendég 20 dollárért alhatott a keményfa padlóra rakott gumimatracon. De imádták ezt, és mi is. Esküszöm, a sonkás-sajtos omlettnek egész más íze volt, mert a vendégeinknek készítettük. Elvittük őket mindenfelé a városban, és amikor elköszöntünk az utolsó vendégtől, az ajtó bezárult. Briannel csak néztünk egymásra: "Talán éppen most fedeztük fel, hogy barátokat szerezhetünk, miközben megkeressük a lakbérre valót?"
The wheels had started to turn. My old roommate, Nate Blecharczyk, joined as engineering co-founder. And we buckled down to see if we could turn this into a business.
A gépezet beindult. Régi szobatársam, Nate Blecharczyk lett a műszaki szakember az alapító csapatban. Aztán nekiláttunk kitalálni, tudunk-e ezzel valahogy pénzt keresni.
Here's what we pitched investors: "We want to build a website where people publicly post pictures of their most intimate spaces, their bedrooms, the bathrooms -- the kinds of rooms you usually keep closed when people come over. And then, over the Internet, they're going to invite complete strangers to come sleep in their homes. It's going to be huge!"
Ezt dobtuk össze a befektetőknek: "Egy olyan weboldalt akarunk építeni, ahol az emberek képeket osztanak meg legintimebb helyiségeikről – hálószobájukról, fürdőszobájukról –, azokról, amelyeket idegenek elől többnyire elzárnak. Majd az interneten keresztül idegeneket hívnak meg, hogy éjszakázzanak az otthonukban. Óriási lesz!"
(Laughter)
(Nevetés)
We sat back, and we waited for the rocket ship to blast off. It did not. No one in their right minds would invest in a service that allows strangers to sleep in people's homes. Why? Because we've all been taught as kids, strangers equal danger.
Hátradőltünk, és vártuk a nagy durranást. Nem következett be. Ép ésszel senki nem tesz pénzt egy olyan szolgáltatásba, amely idegeneket enged be éjszakára mások otthonába. Hogy miért? Mert gyerekkorunkban arra tanítottak: "Óvakodj az idegenektől!"
Now, when you're faced with a problem, you fall back on what you know, and all we really knew was design. In art school, you learn that design is much more than the look and feel of something -- it's the whole experience. We learned to do that for objects, but here, we were aiming to build Olympic trust between people who had never met. Could design make that happen? Is it possible to design for trust?
Nos, amikor problémába ütközünk, az ismerős dolgokhoz térünk vissza. A mi esetünkben ez a dizájn volt. A művészeti iskolák azt tanítják, hogy a dizájn sokkal több, mint látvány és érzet – a dizájn maga a teljes élmény. Ezt tárgyakra már tudtuk alkalmazni, de mi most olyan emberek között akartunk teljes bizalmat kiépíteni, akik addig még hírből sem ismerték egymást. Segíthet itt valahogy a dizájn? Lehetséges-e bizalomra tervezni?
I want to give you a sense of the flavor of trust that we were aiming to achieve. I've got a 30-second experiment that will push you past your comfort zone. If you're up for it, give me a thumbs-up. OK, I need you to take out your phones. Now that you have your phone out, I'd like you to unlock your phone. Now hand your unlocked phone to the person on your left.
Megpróbálom érzékeltetni, miféle bizalmat is akartunk elérni. Van egy 30 másodperces kísérletem, ami kimozdítja önöket a komfortzónájukból. Ha benne vannak, tegyék fel a kezüket! Rendben. Most vegyék elő a mobiljukat! Ha elővették, üssék be a PIN-kódjukat! Most pedig a feloldott telefont adják át bal oldali szomszédjuknak!
(Laughter)
(Nevetés)
That tiny sense of panic you're feeling right now --
Most egy kis pánikot kezdenek érezni,
(Laughter)
(Nevetés)
is exactly how hosts feel the first time they open their home. Because the only thing more personal than your phone is your home. People don't just see your messages, they see your bedroom, your kitchen, your toilet.
– pont ezt érzi a házigazda is, amikor először adja ki az otthonát. Mert ami még a telefonunknál is személyesebb, az az otthonunk. Az emberek nemcsak az üzeneteinket látják, hanem a hálószobánkat, konyhánkat, WC-nket is.
Now, how does it feel holding someone's unlocked phone? Most of us feel really responsible. That's how most guests feel when they stay in a home. And it's because of this that our company can even exist. By the way, who's holding Al Gore's phone?
Na, milyen érzés valaki más feloldott telefonját kézben tartani? A többség valódi felelősséget érez. Ezt érzi a legtöbb vendég is mások lakásában. És ez az, amiért a cégünk egyáltalán létezhet. Apropó, kinél van Al Gore mobilja?
(Laughter)
(Nevetés)
Would you tell Twitter he's running for President?
Feltenné a Twitterre, hogy indul az elnökválasztáson?
(Laughter)
(Nevetés)
(Applause)
(Taps)
OK, you can hand your phones back now.
Na jó, most már visszaadhatják.
So now that you've experienced the kind of trust challenge we were facing, I'd love to share a few discoveries we've made along the way. What if we changed one small thing about the design of that experiment? What if your neighbor had introduced themselves first, with their name, where they're from, the name of their kids or their dog? Imagine that they had 150 reviews of people saying, "They're great at holding unlocked phones!"
Most, hogy önök is megtapasztalták, milyen kihívást jelentett számunkra a bizalom megteremtése, megosztom pár felfedezésünket, melyeket menet közben tettünk. Mi történne, ha megváltoztatnánk egy apróságot a kísérlet tervezését illetően? Mi lenne, ha a szomszédjuk először bemutatkozna, elárulná, honnan jött, mi a gyerekei és a kutyája neve? És ha lenne 150 vélemény, amiben mások azt írják: "Ők egyszerűen kiválók feloldott telefonok tartásában!"
(Laughter)
(Nevetés)
Now how would you feel about handing your phone over?
Nos, milyen érzés lenne ilyen helyzetben átadni a mobiljukat?
It turns out, a well-designed reputation system is key for building trust. And we didn't actually get it right the first time. It's hard for people to leave bad reviews. Eventually, we learned to wait until both guests and hosts left the review before we reveal them.
Az derült ki, hogy a bizalomépítés kulcsa egy jól megtervezett hírnévrendszer. Ezt mi elsőre nem ismertük fel. Az emberek vonakodva írnak rossz véleményt. Végül megtanultuk, hogy csak akkor mutassuk meg a véleményeket, ha már a vendég és a házigazda is megírta a magáét.
Now, here's a discovery we made just last week. We did a joint study with Stanford, where we looked at people's willingness to trust someone based on how similar they are in age, location and geography. The research showed, not surprisingly, we prefer people who are like us. The more different somebody is, the less we trust them. Now, that's a natural social bias. But what's interesting is what happens when you add reputation into the mix, in this case, with reviews.
Ezt a felfedezést a múlt héten tettük. Közös kutatást végeztünk a Stanforddal annak megállapítására, vajon könnyebben bízunk-e valakiben, aki életkora, lakóhelye szerint hasonló hozzánk. A kutatás kimutatta, hogy – csöppet sem meglepően – a hozzánk hasonlókat részesítjük előnyben. Minél eltérőbb valaki tőlünk, annál kevésbé bízunk benne. Ez a természetes társadalmi előítélet. Ami érdekes viszont, hogy mi történik, amikor hírnevet iktatunk a dologba, esetünkben pl. vélemények révén.
Now, if you've got less than three reviews, nothing changes. But if you've got more than 10, everything changes. High reputation beats high similarity. The right design can actually help us overcome one of our most deeply rooted biases.
Nos, ha a vélemények száma háromnál kevesebb, semmi sem változik. 10 fölött viszont minden megváltozik. A magas hírnév legyőzi a nagyfokú hasonlóságot. A megfelelő tervezés valóban elősegítheti legyőzni egyik legmélyebben gyökerező előítéletünket.
Now we also learned that building the right amount of trust takes the right amount of disclosure. This is what happens when a guest first messages a host. If you share too little, like, "Yo," acceptance rates go down. And if you share too much, like, "I'm having issues with my mother,"
Megtanultuk azt is, hogy egy adott bizalommennyiség eléréséhez adott mennyiségű információt kell közzétennünk. Ez történik, amikor a vendég először ír a házigazdának. Ha túl keveset ír, "Csá", az elfogadottság romlik. Ha túl sokat, mint például: "Sok bajom van az anyámmal",
(Laughter)
(Nevetés)
acceptance rates also go down. But there's a zone that's just right, like, "Love the artwork in your place. Coming for vacation with my family." So how do we design for just the right amount of disclosure? We use the size of the box to suggest the right length, and we guide them with prompts to encourage sharing.
az elfogadottsági szint ugyancsak esik. Van egy közbülső terület, ami éppen megfelelő, pl.: "Tetszenek a képek a lakásodban. A családommal jönnék nyaralni." De hogyan is tervezzünk a megfelelő információmennyiségre? A megfelelő szövegméretet sugalló szövegmezőt használunk, és ötleteket adunk arra, hogy mi kerüljön bele.
We bet our whole company on the hope that, with the right design, people would be willing to overcome the stranger-danger bias. What we didn't realize is just how many people were ready and waiting to put the bias aside.
Egész cégünket arra a hitre építettük fel, hogy a helyes tervezés segít az embereknek legyőzni az idegenektől való óvakodást. Arról viszont kezdetben fogalmunk sem volt, hogy milyen sokan vártak arra, hogy félretehessék előítéleteiket.
This is a graph that shows our rate of adoption. There's three things happening here. The first, an unbelievable amount of luck. The second is the efforts of our team. And third is the existence of a previously unsatisfied need. Now, things have been going pretty well.
Ez a diagram az elfogadási szintünket mutatja. Ebben három dolog játszott közre. Az első: hihetetlen szerencsénk volt. A második: csapatunk erőfeszítése. A harmadik pedig: egy korábban kielégítetlen szükséglet megléte. Nos, a dolgok egész jól mennek.
Obviously, there are times when things don't work out. Guests have thrown unauthorized parties and trashed homes. Hosts have left guests stranded in the rain. In the early days, I was customer service, and those calls came right to my cell phone. I was at the front lines of trust breaking. And there's nothing worse than those calls, it hurts to even think about them. And the disappointment in the sound of someone's voice was and, I would say, still is our single greatest motivator to keep improving.
Nyilván vannak időszakok, amikor a dolgok nem működnek. A vendégek engedély nélkül buliztak, és feldúlták a lakást. A házigazda hagyja az esőben ázni a vendégeket. Kezdetben én voltam az ügyfélszolgálat, és a panaszok közvetlenül az én mobilomra érkeztek. Én voltam a bizalomvesztés frontvonalában. Hát, senkinek sem kívánok ilyen hívásokat. Még gondolni is rossz rájuk. A csalódottság ezeknek az embereknek a hangjában – az volt, és a mai napig az maradt a legfontosabb dolog, ami folyamatos javításra ösztönöz bennünket.
Thankfully, out of the 123 million nights we've ever hosted, less than a fraction of a percent have been problematic. Turns out, people are justified in their trust. And when trust works out right, it can be absolutely magical.
Szerencsére az eddigi 123 millió vendégéjszakának kevesebb mint 1 százalékával volt bármiféle gond. Az emberek bizalma tehát igazolódott. És amikor a bizalom működésbe lép, csodákra képes.
We had a guest stay with a host in Uruguay, and he suffered a heart attack. The host rushed him to the hospital. They donated their own blood for his operation. Let me read you his review.
Egyik vendégünk egy uruguay-i szállásadónál lakott, amikor szívroham érte. A házigazda azonnal kórházba vitte, és vért adott neki a műtéthez. Nézzük a vendég véleményét!
(Laughter)
(Nevetés)
"Excellent house for sedentary travelers prone to myocardial infarctions.
"Kiváló szállás ülőmunkát végző, infarktusveszélynek kitett utazóknak.
(Laughter)
(Nevetés)
The area is beautiful and has direct access to the best hospitals.
A hely gyönyörű, közvetlenül a legjobb kórházak tőszomszédságában.
(Laughter)
(Nevetés)
Javier and Alejandra instantly become guardian angels who will save your life without even knowing you. They will rush you to the hospital in their own car while you're dying and stay in the waiting room while the doctors give you a bypass. They don't want you to feel lonely, they bring you books to read. And they let you stay at their house extra nights without charging you. Highly recommended!"
Javier és Alejandra azonnal őrangyalokká válnak, és a tudtod nélkül mentik meg az életedet. Ha haldokolsz, saját kocsijukon rohannak veled a kórházba, és a váróban ülnek, míg meg nem kapod a bypass-t. Nem hagynak magadra, olvasnivalót hoznak az ágyadhoz, és ingyen tölthetsz náluk extra éjszakákat. Csak ajánlani tudom!"
(Applause)
(Taps)
Of course, not every stay is like that. But this connection beyond the transaction is exactly what the sharing economy is aiming for.
Ez persze nem általános eset. De éppen ez, az üzleti tranzakción túlmutató kapcsolat az, amit a közösségi gazdaság megvalósít.
Now, when I heard that term, I have to admit, it tripped me up. How do sharing and transactions go together? So let's be clear; it is about commerce. But if you just called it the rental economy, it would be incomplete. The sharing economy is commerce with the promise of human connection. People share a part of themselves, and that changes everything.
Amikor ezt a kifejezést hallottam, be kell valljam, nem igazán értettem. Hogy tudna a megosztás és a tranzakciók együtt létezni. Ne kerteljünk: ez az üzletről szól. De ha egyszerűen bérleti gazdaságnak hívnánk, nem fejezné ki a lényeget. A közösségi gazdaság üzlet, amely emberi kapcsolatokat ígér. Az emberek önmaguk egy részét osztják meg, és ez mindent megváltoztat.
You know how most travel today is, like, I think of it like fast food -- it's efficient and consistent, at the cost of local and authentic. What if travel were like a magnificent buffet of local experiences? What if anywhere you visited, there was a central marketplace of locals offering to get you thoroughly drunk on a pub crawl in neighborhoods you didn't even know existed. Or learning to cook from the chef of a five-star restaurant?
Manapság az utazások többsége számomra olyan, mint a gyorskaja – hatékony és kiszámítható, ám nélkülözi az eredetiséget és a helyi jellegzetességeket. Mi lenne, ha az utazás a helyi élmények óriási svédasztala lenne? Mi lenne, ha bárhol, ahova csak utazunk, lenne a helybelieknek egy piaca, ahol olyan kocsmák végigivására invitálnának, melyeknek a létezéséről sem tudtunk? Vagy ha főzni tanulhatnánk egy ötcsillagos étterem séfjétől?
Today, homes are designed around the idea of privacy and separation. What if homes were designed to be shared from the ground up? What would that look like? What if cities embraced a culture of sharing? I see a future of shared cities that bring us community and connection instead of isolation and separation.
Napjaink otthonai magánéletre és elkülönülésre vannak tervezve. Mi lenne, ha már az alapoktól megosztásra terveznénk őket? Hogy nézne ez ki? Mi lenne, ha a városokba beivódna a megosztás kultúrája? Képzeletben látom a jövő megosztott városát, amely közösséget és kapcsolatot nyújt elkülönülés és elszigeteltség helyett.
In South Korea, in the city of Seoul, they've actually even started this. They've repurposed hundreds of government parking spots to be shared by residents. They're connecting students who need a place to live with empty-nesters who have extra rooms. And they've started an incubator to help fund the next generation of sharing economy start-ups.
Dél-Koreában, Szöulban már elkezdődött valami ilyesmi. Újragondolták több száz állami parkolóhely rendeltetését, és megosztották a városlakókkal. Szállást kereső hallgatókat hoznak össze olyanokkal, akiknek van üres szobájuk. És elindítottak egy inkubátor-programot, amely segítséget nyújt a közösségi gazdaság induló vállalkozásainak.
Tonight, just on our service, 785,000 people in 191 countries will either stay in a stranger's home or welcome one into theirs. Clearly, it's not as crazy as we were taught.
Ma éjszaka, csak a mi szolgáltatásunk révén, 191 országban 785 000 ember fog egy idegen otthonában hálni, vagy otthonában idegent fogadni. Láthatóan, ez korántsem akkora őrültség, mint tanították.
We didn't invent anything new. Hospitality has been around forever. There's been many other websites like ours. So, why did ours eventually take off? Luck and timing aside, I've learned that you can take the components of trust, and you can design for that. Design can overcome our most deeply rooted stranger-danger bias. And that's amazing to me. It blows my mind. I think about this every time I see a red Miata go by.
Nem találtunk fel semmi újat. A vendégszeretet mindig is létezett. A miénkhez hasonló számtalan weboldal létezik. Hogy miért pont a miénk lett sikeres? Szerencse és időzítés. Megtanultam, hogy vehetem a bizalom elemeit, és tervezhetek a figyelembe vételükkel. A tervezés képes legyőzni a legmélyebben gyökerező óvakodásunkat az idegenektől. És ez számomra lenyűgöző. Az eszem megáll tőle. Mindig ez jut eszembe, ha látok egy Miatát az úton.
Now, we know design won't solve all the world's problems. But if it can help out with this one, if it can make a dent in this, it makes me wonder, what else can we design for next?
Nyilván tudjuk, hogy a tervezés nem gyógyítja a világ összes baját. De ha ebben az egyben hasznunkra vált, ha ezen tudott segíteni, akkor elgondolkozom: "Mi legyen a következő tervünk?"
Thank you.
Köszönöm!
(Applause)
(Taps)