I'm actually here to make a challenge to people. I know there have been many challenges made to people. The one I'm going to make is that it is time for us to reclaim what peace really means. Peace is not "Kumbaya, my Lord." Peace is not the dove and the rainbow -- as lovely as they are. When I see the symbols of the rainbow and the dove, I think of personal serenity. I think of meditation. I do not think about what I consider to be peace, which is sustainable peace with justice and equality. It is a sustainable peace in which the majority of people on this planet have access to enough resources to live dignified lives, where these people have enough access to education and health care, so that they can live in freedom from want and freedom from fear. This is called human security. And I am not a complete pacifist like some of my really, really heavy-duty, non-violent friends, like Mairead McGuire. I understand that humans are so "messed up" -- to use a nice word, because I promised my mom I'd stop using the F-bomb in public. And I'm trying harder and harder. Mom, I'm really trying.
Tulajdonképpen azért vagyok itt, hogy kihívás elé állítsam az embereket. Tisztában vagyok azzal, hogy ilyenből már sok volt. Ez a kihívás az lenne, hogy itt az ideje az idő visszatalálni ahhoz amit a béke valójában jelent. A béke nem a "Kumbaya, my Lord." A béke nem a galamb és a szivárvány-- akármilyen bájosak is ezek. Amikor ezeket a szimbólumokat látom, akkor a belső békére gondolok. Meditációra gondolok. De nem gondolok arra, amit én békének tartok, vagyis a joggal és egyenlőséggel fenntartható békére. Ez egy fenntartható béke amelyben az emberek többsége ezen a bolygón hozzáfér a szükséges javakhoz, hogy méltóságban élhessen. Amelyben ezek az emberek hozzáférnek a megfelelő oktatáshoz egészségügyi ellátáshoz, hogy nélkülözéstől és félelemtől mentesen, szabadon élhessenek. Ez az, amit emberi biztonságnak nevezük. És én nem vagyok teljesen pacifista, mint némelyik nagyon nagyon elvetemült erőszakellenes barátom, például Mairead McGuire. Megértem, hogy az ember annyira el van szúrva, hogy szépen fejezzem ki magam, hiszen megígértem az anyukámnak, hogy nem használom a b betűs szót nyilvánosan. És én tényleg, komolyan próbálom. Anyu, tényleg megpróbáltam
We need a little bit of police; we need a little bit of military, but for defense. We need to redefine what makes us secure in this world. It is not arming our country to the teeth. It is not getting other countries to arm themselves to the teeth with the weapons that we produce and we sell them. It is using that money more rationally to make the countries of the world secure, to make the people of the world secure. I was thinking about the recent ongoings in Congress, where the president is offering 8.4 billion dollars to try to get the START vote. I certainly support the START vote. But he's offering 84 billion dollars for the modernizing of nuclear weapons. Do you know the figure that the U.N. talks about for fulfilling the Millennium Development Goals is 80 billion dollars? Just that little bit of money, which to me, I wish it was in my bank account -- it's not, but ... In global terms, it's a little bit of money. But it's going to modernize weapons we do not need and will not be gotten rid of in our lifetime, unless we get up off our ... and take action to make it happen, unless we begin to believe that all of the things that we've been hearing about in these last two days are elements of what come together to make human security. It is saving the tigers. It is stopping the tar sands. It is having access to medical equipment that can actually tell who does have cancer. It is all of those things. It is using our money for all of those things. It is about action.
De szükségünk van egy kevés rendőrségre egy kevéske hadseregre, csak a védelem miatt. Újra kell definiálnunk mitől érezzük magunkat biztonságban ebben a világban. Hát nem attól, ha állig felfegyverkezzünk. Nem is attól, ha más országokat erre késztetünk mert fegyvereket gyártunk és adunk el nekik. Hanem attól, ha ezt a pénzt értelmesebben használjuk fel, arra, hogy a világ országaiban biztonságot teremtsünk, hogy az emberek számára biztonságot teremtsünk. Az éppen a Kongresszusban zajló eseményeken gondolkodtam, ahol az elnök 8,4 milliárd dollárt ajánl fel hogy megszerezze a START-hoz szükséges szavazatokat. Egyértelműen támogatom a START szavazást. De ő 84 milliárd dollárt ajánl a nukleáris fegyverek modernizálására. Tudják, hogy az összeg, amit az ENSZ emleget, amivel teljesíthetni a Millenium Fejlesztési Tervet 80 milliárd dollár? Csak ilyen kevés pénz, ami nekem, bár a számlámon lenne --- nem kevés, de.. Globális értelemben ez nem sok pénz. De arra lesz felhasználva, hogy olyan fegyvereket modernizáljanak vele, amire nincs szükség, és nem lesznek leépítve a mi életünkben, hacsak nem kelünk föl a ... és cselekszünk,hogy mégis megtörténjen -- hacsak nem akarjuk elhinni, hogy mindaz, amikről az elmúlt két napban hallottunk, egy szerves egészé állnak össze, hogy megalkossák az emberi biztonságot. Meg fogja menteni a tigriseket. Meg fogja állítani az olajszennyezést a világtengereken. Elérhetővé fog tenni olyan orvosi eszközöket, amelyek tényleg diagnosztizálni tudják a rákot. Mindezt elérhetővé teszi. A pénzünk felhasználásról van szó mindezen dolgok érdekében. A cselekvésről van szó.
I was in Hiroshima a couple of weeks ago, and His Holiness -- we're sitting there in front of thousands of people in the city, and there were about eight of us Nobel laureates. And he's a bad guy. He's like a bad kid in church. We're staring at everybody, waiting our turn to speak, and he leans over to me, and he says, "Jody, I'm a Buddhist monk." I said, "Yes, Your Holiness. Your robe gives it away." (Laughter) He said, "You know that I kind of like meditation, and I pray." I said, "That's good. That's good. We need that in the world. I don't follow that, but that's cool." And he says, "But I have become skeptical. I do not believe that meditation and prayer will change this world. I think what we need is action." His Holiness, in his robes, is my new action hero.
Pár hete Hiroshimában jártam, és Őméltósága -- ott ülünk több ezer helyi előtt és olyan nyolcan voltunk ott Nobel-díjasok. És ő egy rossz fickó; olyan mint egy kölyök a templomban. Figyeltük a többieket, vártunk a sorunkra mikor odahajol hozzám, és azt mondja, "Jody, én egy buddhista szerzetes vagyok." Mire én: "Igen, ahogy a köpenyed is mutatja" (nevetés) Azt felelte: " Tudod, szeretek meditálni, és szoktam imádkozni." Én: "Az jó. Az jó. Szüksége van erre a világnak. Én ugyan nem szoktam, de klassz." És azt felelte: "De kétségeim vannak. Nem hiszem, hogy a meditáció és az imádság megváltoztatná a világot. Azt hiszem cselekednünk kell." Őméltósága a köpenyében az én új akcióhősöm.
I spoke with Aung Sun Suu Kyi a couple of days ago. As most of you know, she's a hero for democracy in her country, Burma. You probably also know that she has spent 15 of the last 20 years imprisoned for her efforts to bring about democracy. She was just released a couple of weeks ago, and we're very concerned to see how long she will be free, because she is already out in the streets in Rangoon, agitating for change. She is already out in the streets, working with the party to try to rebuild it. But I talked to her for a range of issues. But one thing that I want to say, because it's similar to what His Holiness said. She said, "You know, we have a long road to go to finally get democracy in my country. But I don't believe in hope without endeavor. I don't believe in the hope of change, unless we take action to make it so."
Beszéltem Aung Sun Suu Kyi-val néhány napja. Ahogy sokan tudják ő hazájában, Burmában a demokrácia hőse. Valószínűleg azt is tudják, hogy az elmúlt 20 évből 15-öt börtönben töltött, mindazért az erőfeszítésért, amit a demokrácia elhozataláért tett. Alig pár hete engedték ki és nagyon kíváncsiak vagyunk, vajon meddig lesz még szabadlábon mivel már megint kint van Rangoon utcáin változás követelve. Kint van az utcán, és a pártjával azon dolgozik, hogy újjáépítse a demokráciát. De más témáról is beszéltem vele Valamit azonban el szeretnék mesélni, mert hasonló ahhoz, amit Őszentsége mondott. Azt mondta nekem: " Tudod hosszú út áll még előttünk, mire végre demokrácia lesz az országomban. De nem hiszek a tétlen reménykedésben. Nem hiszek a változás iránti vágyban, csak a tettekben hiszek, amik elhozzák azt.
Here's another woman hero of mine. She's my friend, Dr. Shirin Ebadi, the first Muslim woman to receive the Nobel Peace Prize. She has been in exile for the last year and a half. You ask her where she lives -- where does she live in exile? She says the airports of the world. She is traveling because she was out of the country at the time of the elections. And instead of going home, she conferred with all the other women that she works with, who said to her, "Stay out. We need you out. We need to be able to talk to you out there, so that you can give the message of what's happening here." A year and a half -- she's out speaking on behalf of the other women in her country.
És egy másik hősnőm, egy barátnőm, Dr. Shirin Ebadi, az első muzulmán nő, aki béke Nobel díjat kapott. Az elmúlt másfél évet emigrációban töltötte. Itt felmerül a kérdés, vajon hol él ---hova emigrált? Ő azt mondja a világ repülőterein. Azért utazik, mert külföldön volt a választások idején. És ahelyett hogy hazament volna, megtárgyalta a vele dolgozó többi nővel, akik azt mondták neki : "Maradj távol. Ott van rád szükségünk. Szükség van arra, hogy távol legyél hogy el tudd mondani mi történik itt." Másfél éve van távol és beszél a többi nő nevében az országából.
Wangari Maathai -- 2004 Peace laureate. They call her the "Tree Lady," but she's more than the Tree Lady. Working for peace is very creative. It's hard work every day. When she was planting those trees, I don't think most people understand that, at the same time, she was using the action of getting people together to plant those trees to talk about how to overcome the authoritarian government in her country. People could not gather without getting busted and taken to jail. But if they were together planting trees for the environment, it was okay -- creativity. But it's not just iconic women like Shirin, like Aung Sun Suu Kyi, like Wangari Maathai -- it is other women in the world who are also struggling together to change this world.
Wangari Maathi --- Béke Nobel-díj, 2004. A fa hölgynek nevezik, de ő több ennél. A békéért dolgozni nagyon kreatív tevékenység. Mindennapos kemény munka. Mikor azokat a fákat ültette, nem hiszem, hogy sokan értették, de amikor a faültetés ürügyén összehozta azt a sok embert, ezt az alkalmat arra használta, hogy megbeszélje hogyan lehetne legyőzni országa tekintélyelvű kormányát. Az emberek nem gyülekezhettek anélkül, hogy lebukjanak és börtönbe kerüljenek. Azonban, ha azért jöttek össze, hogy fákat ültessenek, az rendben volt -- kreativitás. De nem csak olyan ikonikus nők, mint Shirin mint Aun Sun Suu Kyi, mint Wangari Maathai; a világban sok más nő is közösen küzd azért, hogy megváltoztassa a világot.
The Women's League of Burma, 11 individual organizations of Burmese women came together because there's strength in numbers. Working together is what changes our world. The Million Signatures Campaign of women inside Burma working together to change human rights, to bring democracy to that country. When one is arrested and taken to prison, another one comes out and joins the movement, recognizing that if they work together, they will ultimately bring change in their own country.
A Burmai Női Liga -- 11 független burmai nőszervezet egyesült, mert egységben az erő. Az együttműködés az, ami megváltoztatja a világot. Mint a "millió aláírás kampány" amelyet burmai nők vezettek, együttműködve az emberi jogok megváltoztatásáért, és hogy demokráciát hozzanak az országnak. Amikor egyiküket letartóztatják és bebörtönzik, előlép egy másik és csatlakozik a mozgalomhoz -- észrevéve azt, hogy ha közösen dolgoznak végül elhozhatják a változást országuk számára.
Mairead McGuire in the middle, Betty Williams on the right-hand side -- bringing peace to Northern Ireland. I'll tell you the quick story. An IRA driver was shot, and his car plowed into people on the side of the street. There was a mother and three children. The children were killed on the spot. It was Mairead's sister. Instead of giving in to grief, depression, defeat in the face of that violence, Mairead hooked up with Betty -- a staunch Protestant and a staunch Catholic -- and they took to the streets to say, "No more violence." And they were able to get tens of thousands of, primarily, women, some men, in the streets to bring about change. And they have been part of what brought peace to Northern Ireland, and they're still working on it, because there's still a lot more to do.
Középen Mairead McGuire, jobb kéz felől Betty Williams -- békét hoztak Észak-Írországnak. Gyorsan elmondom a sztorit. Egy IRA-s sofőrt lelőttek, és a kocsija az utcán várakozó emberek közé hajtott. Egy anya és három gyereke volt ott. A gyerekek azonnal meghaltak. Mairead testvérének a gyerekei. Ahelyett, hogy átadta volna magát a bánatnak, a depressziónak, a veszteségnek ennek az erőszakos cselekedetnek a hatására, Mairead összejött Bettyvel -- egy nyakas protestáns és egy nyakas katolikus -- és utcára mentek, hogy kimondják, "Elég az erőszakból." És képesek voltak meggyőzni több tízezer, főleg nőt -- de néhány férfit is -- hogy utcára menjenek a változásért. És így lettek részesei annak, ami békét hozott Észak-Írországba és a mai napig dolgoznak az ügyön, mert még mindig sok a tennivaló.
This is Rigoberta Menchu Tum. She also received the Peace Prize. She is now running for president. She is educating the indigenous people of her country about what it means to be a democracy, about how you bring democracy to the country, about educating, about how to vote -- but that democracy is not just about voting; it's about being an active citizen.
Ez Rigoberta Menchu Tum. Szintén Béke Nobel-díjas. Éppen indul az elnökválasztáson. Arra tanítja az országa őslakosait, hogy mit jelent a demokrácia határán lenni, hogyan lehet elhozni a demokráciát az országukban, arról, hogy egyáltalán hogyan kell szavazni -- hogy a demokrácia nem csak a szavazásról szól, hanem arról, hogy aktív állampolgárok legyenek.
That's what I got stuck doing -- the landmine campaign. One of the things that made this campaign work is because we grew from two NGOs to thousands in 90 countries around the world, working together in common cause to ban landmines. Some of the people who worked in our campaign could only work maybe an hour a month. They could maybe volunteer that much. There were others, like myself, who were full-time. But it was the actions, together, of all of us that brought about that change.
Ez az ami mellett elköteleztem magam -- a taposóakna kampány. Egyik dolog, ami miatt ez a kampány működik, az, hogy két non-profit szervezetből több ezer lett világszerte 90 országban, amelyek együtt dolgoznak a közös ügyért, a taposóaknák betiltásáért. Néhányan a kampányunkban csak havi talán pár órát tudtak Csak ennyit tudtak önkénteskedésre fordítani. És voltak olyan, mint én. akik teljes munkaidőben voltak. De mindannyiunk közös erőfeszítése volt az, ami elhozta azt a változást.
In my view, what we need today is people getting up and taking action to reclaim the meaning of peace. It's not a dirty word. It's hard work every single day. And if each of us who cares about the different things we care about got up off our butts and volunteered as much time as we could, we would change this world, we would save this world. And we can't wait for the other guy. We have to do it ourselves.
Szerintem, ma arra van szükség, hogy mindenki felálljon és cselekedjen, hogy visszaszerezzük a béke valódi jelentését. Ez nem egy szitokszó. Kemény munka minden egyes nap. És, ha mindenki aki törődik a különböző dolgokkal, amik fontosak nekünk felemeli a fenekét és elmegy önkéntesnek akármennyit is tud, megváltoztathatnánk a világot, megmenthetnénk a világot. És nem várhatunk a másikra; magunknak kell lépni.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)