So a couple of years ago I started a program to try to get the rockstar tech and design people to take a year off and work in the one environment that represents pretty much everything they're supposed to hate; we have them work in government. The program is called Code for America, and it's a little bit like a Peace Corps for geeks. We select a few fellows every year and we have them work with city governments. Instead of sending them off into the Third World, we send them into the wilds of City Hall. And there they make great apps, they work with city staffers. But really what they're doing is they're showing what's possible with technology today.
Szóval néhány éve elindítottam egy programot, hogy rávegyem a technológia és a dizájn sztárjait, hogy kivegyenek egy év szabadságot és abban a környezetben dolgozzanak, ami megtestesít majd mindent, amit általában gyűlölnek: rávesszük őket, hogy a közigazgatásban dolgozzanak. A kezdeményezés neve Code for America, és kicsit olyasmi, mint a Békehadtest, csak kockafejűeknek Minden évben kiválasztunk néhány résztvevőt és a városi önkormányzatoknál szerzünk nekik munkát. Ahelyett, hogy a Harmadik Világba küldenénk őket, a városháza vadonjába kerülnek. És nagyszerű alkalmazásokat készítenek, együttműködve a hivatalnokokkal. De valójában azért vannak ott, hogy megmutassák, mit lehet megcsinálni a mai technológiával.
So meet Al. Al is a fire hydrant in the city of Boston. Here it kind of looks like he's looking for a date, but what he's really looking for is for someone to shovel him out when he gets snowed in, because he knows he's not very good at fighting fires when he's covered in four feet of snow. Now how did he come to be looking for help in this very unique manner? We had a team of fellows in Boston last year through the Code for America program. They were there in February, and it snowed a lot in February last year. And they noticed that the city never gets to digging out these fire hydrants. But one fellow in particular, a guy named Erik Michaels-Ober, noticed something else, and that's that citizens are shoveling out sidewalks right in front of these things. So he did what any good developer would do, he wrote an app.
Szóval, íme Al. Al egy tűzcsap Boston városában. Itt úgy néz ki, mint aki társat keres, de valójában olyasvalakit keres, aki kiásná, ha ellepi a hó. mivel tudja, hogy elég rosszul megy neki a tűzoltás, amikor 120 centi hóban áll. Szóval honnan jött az ötlete, hogy segítséget ilyen különös formában keressen? Volt egy csapatunk tavaly Bostonban a Code for America program keretében. Februárban voltak ott, és tavaly februárban rengeteget havazott. Feltűnt nekik, hogy a városnak nincs rá ereje, hogy kiássa ezeket a tűzcsapokat. De volt egy tagunk, egy Erik Michaels-Ober nevű srác, aki észrevett valami mást is. Azt, hogy a lakók eltakarítják a havat a járdákról, épp ezek előtt a tűzcsapok előtt. Szóval azt tette, amit bármely jó fejlesztő tett volna: írt egy alkalmazást.
It's a cute little app where you can adopt a fire hydrant. So you agree to dig it out when it snows. If you do, you get to name it, and he called the first one Al. And if you don't, someone can steal it from you. So it's got cute little game dynamics on it. This is a modest little app. It's probably the smallest of the 21 apps that the fellows wrote last year. But it's doing something that no other government technology does. It's spreading virally.
Ez egy kedves kis programocska, amiben örökbe fogadhatsz egy tűzcsapot. Elvállalod, hogy kiásod, ha esik a hó. És ha elvállalod, elnevezheted. Az elsőt el is nevezte Alnak. De ha nem ásod ki, akkor bárki ellophatja tőled. Szóval van benne némi játékosság is. Ez egy nagyon szerény kis program. Valószínűleg a legkisebb a 21 alkalmazás közül, amiket a tagjaink tavaly írtak. De ez valami olyasmit csinál, amit egyetlen más állami technológia sem. Vírus módra terjed.
There's a guy in the I.T. department of the City of Honolulu who saw this app and realized that he could use it, not for snow, but to get citizens to adopt tsunami sirens. It's very important that these tsunami sirens work, but people steal the batteries out of them. So he's getting citizens to check on them. And then Seattle decided to use it to get citizens to clear out clogged storm drains. And Chicago just rolled it out to get people to sign up to shovel sidewalks when it snows. So we now know of nine cities that are planning to use this. And this has spread just frictionlessly, organically, naturally.
Van egy srác Honolulu város informatikai részlegén, aki látta ezt az alkalmazást, és rájött, hogy ő is hasznát venné. Na nem hó ellen, hanem, hogy a polgárok örökbe fogadjanak cunami szirénákat. Létfontosságú, hogy ezek a cunami szirénák működjenek, mégis rendszeresen ellopják belőlük az elemeket. Szóval így rá lehet venni az embereket, hogy felügyeljék őket. Aztán Seattle elhatározta, hogy ezzel veszi rá a polgárokat az eltömődött vihar lefolyók kipucolására. Chicago épp most vezette be, hogy az emberek ezzel vállalhassák el a járdák hótalanítását. Szóval már kilenc városról tudunk, amik használni tervezik ezt. És ez simán és könnyedén, természetesen terjedt.
If you know anything about government technology, you know that this isn't how it normally goes. Procuring software usually takes a couple of years. We had a team that worked on a project in Boston last year that took three people about two and a half months. It was a way that parents could figure out which were the right public schools for their kids. We were told afterward that if that had gone through normal channels, it would have taken at least two years and it would have cost about two million dollars. And that's nothing. There is one project in the California court system right now that so far cost taxpayers two billion dollars, and it doesn't work. And there are projects like this at every level of government.
Ha van némi fogalmad a közigazgatásban használt technológiákról, tudod, hogy ez általában nem így megy. Egy szoftver megvásárlása évekbe telik. Volt egy projektünk tavaly Bostonban, ami három embernek két és fél havi munkájába került. Azt segítette, hogy a szülők megtalálják, melyik iskola a legmegfelelőbb a gyerekeiknek. Miután kész lett, hallottuk, hogy ha ez a szokásos csatornákon megy át, akkor két évbe telt volna, és nagyjából két millió dollárba került volna. És ez még semmi. Fut egy projekt a kaliforniai bíróságon, ami eddig két milliárd dollárjába került az adófizetőknek, és nem is működik. És ehhez hasonló projekteket találni a közigazgatásban mindenütt.
So an app that takes a couple of days to write and then spreads virally, that's sort of a shot across the bow to the institution of government. It suggests how government could work better -- not more like a private company, as many people think it should. And not even like a tech company, but more like the Internet itself. And that means permissionless, it means open, it means generative. And that's important. But what's more important about this app is that it represents how a new generation is tackling the problem of government -- not as the problem of an ossified institution, but as a problem of collective action. And that's great news, because, it turns out, we're very good at collective action with digital technology.
Szóval egy pár nap alatt megírható alkalmazás, ami aztán vírusszerűen terjed, az egyfajta figyelmeztető lövés az állam gépezetének. Azt mutatja, hogy tudna a közigazgatás jobban működni -- na nem úgy, mint egy cég, ahogy sokan szeretnék. És pláne nem úgy, mint egy high-tech cég, inkább, mint maga az internet. Ez szabad hozzáférést jelent, nyitottságot jelent és alkotást jelent. És ez fontos. De ami még fontosabb evvel az alkalmazással kapcsolatban, az az, hogy rámutat, hogy egy új generáció hogyan fogja fel a közigazgatás problematikáját -- nem úgy, mint egy megcsontosodott intézményrendszer problematikáját, hanem mint a közös cselekvés problémáját. És ez nagyszerű hír, mivel, úgy tűnik, nagyszerűen tudunk együttműködni a digitális technológia segítségével.
Now there's a very large community of people that are building the tools that we need to do things together effectively. It's not just Code for America fellows, there are hundreds of people all over the country that are standing and writing civic apps every day in their own communities. They haven't given up on government. They are frustrated as hell with it, but they're not complaining about it, they're fixing it. And these folks know something that we've lost sight of. And that's that when you strip away all your feelings about politics and the line at the DMV and all those other things that we're really mad about, government is, at its core, in the words of Tim O'Reilly, "What we do together that we can't do alone."
Itt van tehát egy hatalmas közösség, ami olyan eszközöket készít, amivel hatékonyabban tudunk együtt dolgozni. És ezek nem csak a Code for America tagjai, hanem emberek százai szerte az országban, akik nekilátnak és polgári alkalmazásokat írnak minden nap a saját közösségeik számára. Ezek az emberek nem mondtak le az államigazgatásról. Borzasztóan idegesíti őket, de nem panaszkodnak, inkább megjavítják. És ezek a srácok tudnak valamit, amiről megfeledkeztünk. Azt, hogy ha megfeledkezel az érzelmeidről a politikával, az okmányirodai sorbanállással és minden más dologgal kapcsolatban, amik igazán megőrjítenek bennünket, akkor meglátod, hogy az államigazgatás igazi jelentése Tim O'Reilly szavaival élve: "Az amit együtt csinálunk, mert egyedül nem megy."
Now a lot of people have given up on government. And if you're one of those people, I would ask that you reconsider, because things are changing. Politics is not changing; government is changing. And because government ultimately derives its power from us -- remember "We the people?" -- how we think about it is going to effect how that change happens.
Rengeteg ember már lemondott a közigazgatásról. És ha te is ezek egyike vagy, arra kérlek, gondold át újra, mert a dolgok változnak. A politika nem változik, de az államigazgatás igen. És mivel az állam hatalma végeredményben tőlünk származik - "Mi, a nép", ugyebár? - az, ahogy gondolkodunk hatással lesz ennek a változásnak az irányára.
Now I didn't know very much about government when I started this program. And like a lot of people, I thought government was basically about getting people elected to office. Well after two years, I've come to the conclusion that, especially local government, is about opossums.
Nem sokat tudtam az állam működéséről, amikor elindítottam ezt a programot. És mint sokan mások, én is úgy gondoltam, hogy az állam csak arról szól, hogy megválasztunk embereket. Hát, két év alatt arra jöttem rá, hogy különösen a helyi közigazgatás az oposszumokról szól.
This is the call center for the services and information line. It's generally where you will get if you call 311 in your city. If you should ever have the chance to staff your city's call center, as our fellow Scott Silverman did as part of the program -- in fact, they all do that -- you will find that people call government with a very wide range of issues, including having an opossum stuck in your house. So Scott gets this call. He types "Opossum" into this official knowledge base. He doesn't really come up with anything. He starts with animal control. And finally, he says, "Look, can you just open all the doors to your house and play music really loud and see if the thing leaves?" So that worked. So booya for Scott. But that wasn't the end of the opossums.
Ez a szolgáltatásokkal és infomációkkal foglalkozó ügyfélszolgálat. Ide fognak kapcsolni, ha felhívjátok a 311-et saját városaitokban. Ha valaha úgy alakul, hogy hogy a városi ügyfélszolgálatnál dolgozzatok, ahogy azt Scott Silverman tette a program keretében -- egyébként mindnyájuknak kell -- rá fogtok jönni, hogy az emberek egy csomó különböző problémával keresik meg a közigazgatást, beleértve azt is, ha egy oposszum tanyázik a házukban. Szóval Scott felveszi a hívást. Ebbe a hivatalos tudástárba begépeli, hogy "oposszum". És nem igazán talál semmit. Aztán megpróbálja a "sintért". Majd végül azt mondja, "Figyeljen, nem nyitná ki inkább a háza összes ajtaját, kezdené el bömböltetni a zenét, és nézné meg, hátha eltakarodik ez az izé? És ez működött. Szóval éljen Scott! De ezzel még nincs vége az oposszumoknak.
Boston doesn't just have a call center. It has an app, a Web and mobile app, called Citizens Connect. Now we didn't write this app. This is the work of the very smart people at the Office of New Urban Mechanics in Boston. So one day -- this is an actual report -- this came in: "Opossum in my trashcan. Can't tell if it's dead. How do I get this removed?" But what happens with Citizens Connect is different. So Scott was speaking person-to-person. But on Citizens Connect everything is public, so everybody can see this. And in this case, a neighbor saw it. And the next report we got said, "I walked over to this location, found the trashcan behind the house. Opossum? Check. Living? Yep. Turned trashcan on its side. Walked home. Goodnight sweet opossum."
Bostonnak nem csak ügyfélszolgálata van, hanem egy webes és mobilos alkalmazása is, amit Citizens Connectnek hívnak. Na, ezt nem mi írtuk. Ez rendkívül okos emberek munkája, akik az Új Városvezetési Módszerek Irodájában dolgoznak Bostonban. Szóval egy nap ez érkezett -- ez egy valós megkeresés --: "Egy oposszum van a kukámban. Nem tudom, él-e még. Hogyan tudom eltávolíttatni?" De a Citizens Connectnél másképp működnek a dolgok. Míg Scott négyszemközt, közvetlenül beszélt, addig a Citizens Connecten minden nyilvános, így mindenki láthatja. Itt például egy szomszéd olvasta, és a következő jelentésben már ez állt: "Elsétáltam a helyszínre, megtaláltam a kukát a ház mögött. Oposszum? Megvan. Él? Ja. Eldöntöttem a kukát. Haza sétáltam. Jó éjt, oposszumka!
(Laughter)
(Nevetés)
Pretty simple. So this is great. This is the digital meeting the physical. And it's also a great example of government getting in on the crowd-sourcing game. But it's also a great example of government as a platform. And I don't mean necessarily a technological definition of platform here. I'm just talking about a platform for people to help themselves and to help others. So one citizen helped another citizen, but government played a key role here. It connected those two people. And it could have connected them with government services if they'd been needed, but a neighbor is a far better and cheaper alternative to government services. When one neighbor helps another, we strengthen our communities. We call animal control, it just costs a lot of money.
Pofon egyszerű. Ez tehát nagyszerű. Ez a digitális és a fizikai találkozása. És ez nagyszerű példa arra is, ahogy a kormányzat elkezd a tömeg munkájára támaszkodni. De ez egy nagyon jó példa a kormányzatra, mint platformra is. És ez alatt nem feltétlenül a technológiai értelemben vett platformot értem. Egy olyan platformról beszélek, ami lehetővé teszi, hogy az emberek segítsenek magukon és másokon. Igaz, az egyik polgár segített a másikon, de a közigazgatásnak is kulcs szerepe volt benne. Összekötötte egymással ezt a két embert. És összeköthette volna őket egy közszolgáltatással is, ha arra lett volna szükség, de egy szomszéd sokkal jobb és olcsóbb megoldás, mint egy állami szolgáltatás. Amikor egy szomszéd segít egy másikon, azzal erősödnek a közösségeink. Ha a sintért hívjuk, az csak egy halom pénzbe kerül.
Now one of the important things we need to think about government is that it's not the same thing as politics. And most people get that, but they think that one is the input to the other. That our input to the system of government is voting. Now how many times have we elected a political leader -- and sometimes we spend a lot of energy getting a new political leader elected -- and then we sit back and we expect government to reflect our values and meet our needs, and then not that much changes? That's because government is like a vast ocean and politics is the six-inch layer on top. And what's under that is what we call bureaucracy. And we say that word with such contempt. But it's that contempt that keeps this thing that we own and we pay for as something that's working against us, this other thing, and then we're disempowering ourselves.
Tehát az egyik fontos dolog, ahogy a kormányzatról gondolkodnunk kell, az az, hogy nem egyenlő a politikával. És a legtöbben ezt tudják, de azt gondolják, hogy a kettő összefügg. Hogy úgy tudunk változtatni a közigazgatáson, ha elmegyünk szavazni. Hányszor volt már, hogy megválasztottunk egy új vezetőt -- és néha nem is kevés energiánkba telik megválasztatni egy új vezetőt -- majd hátradőltünk és vártuk, hogy a kormányzat a mi értékeinket képviselje és megfeleljen az elvárásainknak? Aztán persze nem történt szinte semmi. Ez azért van, mert az államigazgatás egy hatalmas óceán, aminek a politika csak a felső tíz centis rétege. És ami alatta van, az amit bürokráciának hívunk. És micsoda megvetéssel mondjuk ezt a szót. De pont ez a megvetés az oka, hogy ez a dolog, ami a miénk, amiért fizetünk ellenünk dolgozik, ez a hozzáállás. Így magunktól vonjuk meg a kezdeményezést.
People seem to think politics is sexy. If we want this institution to work for us, we're going to have to make bureaucracy sexy. Because that's where the real work of government happens. We have to engage with the machinery of government. So that's OccupytheSEC movement has done. Have you seen these guys? It's a group of concerned citizens that have written a very detailed 325-page report that's a response to the SEC's request for comment on the Financial Reform Bill. That's not being politically active, that's being bureaucratically active.
Sokan gondolják, hogy a politika szexis. Nos, ha azt akarjuk, hogy ez az intézmény nekünk dolgozzon, akkor a bürokráciát is szexissé kell tennünk. Mert itt történik az állam igazi munkája. Elkötelezettnek kell lennünk a kormányzati rendszer mellett. Ezt tette az OccupytheSEC mozgalom is. Hallottatok róluk? Ez elhivatott polgárok egy csoportja, akik írtak egy nagyon részletes, 325 oldalas ajánlást, ami egy válasz a tőkepiaci felügyelet társadalmi párbeszédre való felhívására a pénzügyi reform törvényhez. Ez nem politikai aktivitás, ez bürokratikus aktivitás.
Now for those of us who've given up on government, it's time that we asked ourselves about the world that we want to leave for our children. You have to see the enormous challenges that they're going to face. Do we really think we're going to get where we need to go without fixing the one institution that can act on behalf of all of us? We can't do without government, but we do need it to be more effective. The good news is that technology is making it possible to fundamentally reframe the function of government in a way that can actually scale by strengthening civil society. And there's a generation out there that's grown up on the Internet, and they know that it's not that hard to do things together, you just have to architect the systems the right way.
Most pedig azok számára, akik már lemondtak a kormányzatról, itt az ideje, hogy megkérdezzük magunkat, hogy milyen világot akarunk örökül hagyni a gyermekeinknek. Látnotok kell a leírhatatlan kihívásokat, amikkel szembe kell majd nézniük. Tényleg azt hisszük, hogy eljuthatunk oda, ahová el kell anélkül, hogy megjavítanánk az egyetlen intézményt, ami valamennyiünk érdekében tud cselekedni? Nem tudunk meglenni államigazgatás nélkül, de szükségünk van rá, hogy hatékonyabb legyen. A jó hír, hogy a technológia lehetővé teszi, hogy alapjaiban szabjuk át az állam funkcióit, egy olyan módon, ami úgy képes növekedni, hogy közben erősíti a polgári társadalmat. És már itt van egy generáció, akik az interneten nőttek fel, és tudják, hogy nem olyan nehéz együtt csinálni dolgokat, csak megfelelően kell megépítenünk a rendszereket.
Now the average age of our fellows is 28, so I am, begrudgingly, almost a generation older than most of them. This is a generation that's grown up taking their voices pretty much for granted. They're not fighting that battle that we're all fighting about who gets to speak; they all get to speak. They can express their opinion on any channel at any time, and they do. So when they're faced with the problem of government, they don't care as much about using their voices. They're using their hands. They're using their hands to write applications that make government work better.
A tagjaink átlagéletkora 28 év, tehát én, nagyon irigykedve, de majdnem egy generációval idősebb vagyok a többségüknél. Ez egy olyan generáció, akik úgy nőttek fel, hogy természetes volt hallatniuk a hangjukat. Ők nem harcolják meg azt a csatát, amiben mi mind kűzdünk azért hogy szóhoz jussunk; ők mind szóhoz jutnak. Ők ki tudják fejezni a véleményüket bármely csatornán, bármikor, és meg is teszik. Tehát amikor a közigazgatás problémájával szembesülnek, nem igyekeznek hallatni a hangjukat. A kezeiket használják. Arra használják a kezeiket, hogy alkalmazásokat írjanak, amik jobbá teszik a közigazgatást.
And those applications let us use our hands to make our communities better. That could be shoveling out a hydrant, pulling a weed, turning over a garbage can with an opossum in it. And certainly, we could have been shoveling out those fire hydrants all along, and many people do. But these apps are like little digital reminders that we're not just consumers, and we're not just consumers of government, putting in our taxes and getting back services. We're more than that, we're citizens. And we're not going to fix government until we fix citizenship.
És ezek az alkalmazások teszik lehetővé, hogy mi is hasznájuk a kezünket hogy jobbá tegyük a közösségeinket. Ez jelentheti egy tűzcsap kilapátolását, a gyom kihuzogatását, vagy egy olyan kuka felfordítását, amiben egy oposszum van. És valóban, eddig is nyugodtan kiáshattuk volna azokat a tűzcsapokat. És persze sokan meg is teszik. De ezek az alkalmazások digitális emlékeztetők arra, hogy nem csak fogyasztók vagyunk, és nem csak az állam fogyasztói, akik adókat fizetnek be és szolgáltatásokat kapnak cserébe. Többek vagyunk ennél: polgárok vagyunk. És addig nem fogjuk tudni megjavítani az államot, amíg nem javítjuk meg a polgárság mibenlétét.
So the question I have for all of you here: When it comes to the big, important things that we need to do together, all of us together, are we just going to be a crowd of voices, or are we also going to be a crowd of hands?
Szóval a következő a kérdésem mindannyiótokhoz: Ha az igazán nagy, fontos dolgokról lesz szó, amiket együtt kell megoldanunk, mindannyian közösen, csak hangok tömege leszünk, vagy kezek tömege is?
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)