I've actually been waiting by the phone for a call from TED for years. And in fact, in 2000, I was ready to talk about eBay, but no call. In 2003, I was ready to do a talk about the Skoll Foundation and social entrepreneurship. No call. In 2004, I started Participant Productions and we had a really good first year, and no call. And finally, I get a call last year, and then I have to go up after J.J. Abrams. (Laughter) You've got a cruel sense of humor, TED. (Laughter)
Az igazat megvallva már évek óta vártam egy telefonhívást a TED-től. Valójában már 2000-ben kész voltam arra, hogy az eBay-ről beszéljek...de nem kerestek fel. 2003-ban kész voltam beszélni a Skoll Alapítványról és a társadalmi vállalkozás szellemiségéről. Nem hívtak. 2004-ben indítottam útjára a Participant Productions-t, amivel egy nagyon sikeres évet zártunk, de még mindig semmi. Végül tavaly felkerestek és most J. J. Abrams után kell fellépnem. (Nevetés) A TED-nek kegyetlen a humorérzéke. (Nevetés)
When I first moved to Hollywood from Silicon Valley, I had some misgivings. But I found that there were some advantages to being in Hollywood. (Laughter) And, in fact, some advantages to owning your own media company. And I also found that Hollywood and Silicon Valley have a lot more in common than I would have dreamed. Hollywood has its sex symbols, and the Valley has its sex symbols. (Laughter) Hollywood has its rivalries, and the Valley has its rivalries. Hollywood gathers around power tables, and the Valley gathers around power tables. So it turned out there was a lot more in common than I would have dreamed.
Amikor először költöztem a Szilikon Völgyből Hollywoodba voltak kétségeim. Végül úgy találtam, Hollywoodnak is megvannak a maga előnyei. (Nevetés) És valójában egy saját média cégnek is van néhány. Azt is észrevettem, hogy Hollywoodban és a Szilikon Völgyben sokkal több közös vonás van, mint azt korábban álmodni mertem volna. Ahogy Hollywoodnak megvannak a szexszimbólumai, úgy a Völgynek is. (Nevetés) Hollywoodban van rivalizálás, a Völgyben úgyszintén. Hollywood hatalmi asztalok, játszmák köré gyűlik csakúgy, mint a Szilikon Völgy. Tehát úgy tűnt, sokkal több dologban osztoznak, mint amiről...amiről álmodni mertem volna.
But I'm actually here today to tell a story. And part of it is a personal story. When Chris invited me to speak, he said, people think of you as a bit of an enigma, and they want to know what drives you a bit. And what really drives me is a vision of the future that I think we all share. It's a world of peace and prosperity and sustainability. And when we heard a lot of the presentations over the last couple of days, Ed Wilson and the pictures of James Nachtwey, I think we all realized how far we have to go to get to this new version of humanity that I like to call "Humanity 2.0." And it's also something that resides in each of us, to close what I think are the two big calamities in the world today.
Valójában azért vagyok itt, hogy elmeséljek egy történetet. Ami részben egy személyes történet. Amikor Chris meghívott, hogy beszéljek, azt mondta az emberek egyfajta...talányként tekintenek rám, és egy kicsit tudni szeretnék, hogy mi vezérel. Ami engem valójában vezérel...az egy jövőkép, amelyben úgy hiszem mindannyian osztozunk. Ez egy békés, virágzó és fenntartható világ. És amikor...amikor hallgattuk a prezentációk sorát az elmúlt pár napban, Ed Wilsont és James Nachtwey képeit, azt hiszem mindannyiunk számára világossá vált, hogy milyen nagy utat kell még megtennünk ahhoz, hogy elérjük az emberiség ezen új változatát, amit úgy szeretek nevezni: "Humanity 2.0". Ezen túl motivál még valami, ami mindannyiunkban bennünk lakozik. Felszámolni azt, amiről úgy gondolom, hogy a jelenlegi világunk két nagy kudarcát jelenti.
One is the gap in opportunity -- this gap that President Clinton last night called uneven, unfair and unsustainable -- and, out of that, comes poverty and illiteracy and disease and all these evils that we see around us. But perhaps the other, bigger gap is what we call the hope gap. And someone, at some point, came up with this very bad idea that an ordinary individual couldn't make a difference in the world. And I think that's just a horrible thing. And so chapter one really begins today, with all of us, because within each of us is the power to equal those opportunity gaps and to close the hope gaps. And if the men and women of TED can't make a difference in the world, I don't know who can.
Az egyik a lehetőségek közti szakadék - a szakadék, amit Clinton Elnök Úr a múlt éjjel úgy nevezett: egyenlőtlen, igazságtalan és nem fenntartható - és az ebből fakadó szegénység, írástudatlanság és járványok, és minden ehhez hasonló rossz dolog, ami körülvesz minket. De a másik, talán még nagyobb szakadék az, amit úgy nevezünk: a remény szakadék. És valaki egyszer feljött ezzel a kifejezetten káros ötlettel, hogy egy átlagos egyén nem lehet képes változásokat véghez vinni a világban. És én azt gondolom, hogy ez egy szörnyű dolog. Így az Első Fejezet valóban ma kezdődik, mindannyiunkkal, mert mindünkben megvan az erő, hogy kiegyenlítsük a lehetőségek és remények közti szakadékot. És ha a TED hallgatói nem tudnak változásokat előidézni a világban, akkor nem tudom, hogy ki tudhat.
And for me, a lot of this started when I was younger and my family used to go camping in upstate New York. And there really wasn't much to do there for the summer, except get beaten up by my sister or read books. And so I used to read authors like James Michener and James Clavell and Ayn Rand. And their stories made the world seem a very small and interconnected place. And it struck me that if I could write stories that were about this world as being small and interconnected, that maybe I could get people interested in the issues that affected us all, and maybe engage them to make a difference.
Számomra ez az egész még akkor kezdődött, amikor fiatal voltam és a családommal kempingezni jártunk New York államba. És őszintén szólva nem volt túl sok elfoglaltságom a nyarakra, leszámítva, hogy a nővérem néha elpáholjon és könyveket olvassak. Így hát olyan szerzőktől tudtam olvasni, mint James Michener, James Clavell és Ayn Rand. És a történeteik által a világ egy nagyon kicsi és szorosan összefüggő helynek tűnt. És szinte belémhasított az ötlet, hogy ha én is ilyen történeteket tudnék írni, amik erről a kicsi és szorosan összekapcsolt világról szólnának, akkor talán fogékonyabbá tudnám tenni az embereket az olyan témák iránt, amik mindannyiunkat befolyásolnak. És talán elkötelezettebbé, hogy változtassanak.
I didn't think that was necessarily the best way to make a living, so I decided to go on a path to become financially independent, so I could write these stories as quickly as I could. I then had a bit of a wake-up call when I was 14. And my dad came home one day and announced that he had cancer, and it looked pretty bad. And what he said was, he wasn't so much afraid that he might die, but that he hadn't done the things that he wanted to with his life. And knock on wood, he's still alive today, many years later. But for a young man that made a real impression on me, that one never knows how much time one really has. So I set out in a hurry. I studied engineering. I started a couple of businesses that I thought would be the ticket to financial freedom.
Nem gondoltam, hogy szükségszerűen ez lenne a legjobb módja a megélhetésnek, így eldöntöttem, hogy elindulok az anyagilag függetlenné való válás útján, hogy olyan gyorsan írhassam meg ezeket a könyveket, amilyen gyorsan csak tudom. Aztán kaptam egyfajta józanító "jelet", amikor 14 éves voltam. Az édesapám egy nap hazajött és bejelentette, hogy rákos, ráadásul nem voltak jók a kilátások. Azt mondta, hogy amitől fél az nem az, hogy meghalhat, hanem hogy nem érte el azokat a dolgokat, amiket életében szeretett volna. Lekopogom, de számos év elteltével még ma is életben van. De fiatalemberként ez valóban nagy hatással volt rám: az ember sohasem tudhatja, hogy mennyi ideje lehet még hátra. Így elkezdtem hát sietni. Műszaki tanulmányokat folytattam. Belevágtam néhány üzletbe, amikkel azt gondoltam, hogy megválthatom az anyagi szabadságomat.
One of those businesses was a computer rental business called Micros on the Move, which is very well named, because people kept stealing the computers. (Laughter) So I figured I needed to learn a little bit more about business, so I went to Stanford Business School and studied there. And while I was there, I made friends with a fellow named Pierre Omidyar, who is here today. And Pierre, I apologize for this. This is a photo from the old days. And just after I'd graduated, Pierre came to me with this idea to help people buy and sell things online with each other. And with the wisdom of my Stanford degree, I said, "Pierre, what a stupid idea." (Laughter) And needless to say, I was right. (Laughter)
Az egyik ezek közül számítógépek bérbeadását jelentette, aminek a "Micros on the Move" (Micro-k mozgásban) neve elég jónak bizonyult, mivel az emberek sorra lopták el a számítógépeket. (Nevetés) Rájöttem hát, hogy egy kicsivel többet kell megtudnom az üzleti életről, ezért elmentem a Stanford Business School-ba tanulni. Mialatt ott voltam, barátságot kötöttem egy cimborámmal, Pierre Omidyarral, aki ma is itt ül. És Pierre, elnézést kérek ezért a...a régi időkből való fotóért. Közvetlenül azután, hogy lediplomáztam, Pierre megkeresett az ötlettel, hogy segítsünk az embereknek adni-venni dolgokat egymástól az interneten keresztül. Én pedig a stanfordi diplomám minden bölcsességével azt mondtam: "Pierre, ez micsoda hülyeség!" (Nevetés) Mondanom sem kell, hogy igazam volt. (Nevetés)
But right after that, Pierre -- in '96, Pierre and I left our full-time jobs to build eBay as a company. And the rest of that story, you know. The company went public two years later and is today one of the best known companies in the world. Hundreds of millions of people use it in hundreds of countries, and so on. But for me, personally, it was a real change. I went from living in a house with five guys in Palo Alto and living off their leftovers, to all of a sudden having all kinds of resources. And I wanted to figure out how I could take the blessing of these resources and share it with the world.
De rögtön azután, hogy 1996-ban Pierre és én felmondtunk a munkahelyünkön, nekiláttunk felépíteni az Ebay-t, mint vállalkozást. A történet folytatását pedig már talán ismerik. A vállalkozás két év múlva mindenki számára elérhető lett, mára pedig a világ egyik legismertebb vállalatává vált. Emberek százmilliói használják száznál is több országban, és így tovább. Azonban nekem személyesen egy lényeges változást jelentett. Egy Palo Alto-i lakásból indulva, ahol öt sráccal laktam együtt és a maradékaikból éltem, hirtelen szert tettem mindenféle erőforrásra. És ki akartam találni, hogyan tudnám ezeknek az áldásosságát megosztani a világgal.
And around that time, I met John Gardner, who is a remarkable man. He was the architect of the Great Society programs under Lyndon Johnson in the 1960s. And I asked him what he felt was the best thing I could do, or anyone could do, to make a difference in the long-term issues facing humanity. And John said, "Bet on good people doing good things. Bet on good people doing good things." And that really resonated with me.
Azokban az időkben ismertem meg John Gardert, aki egy figyelemreméltó személyiség. Ő dolgozta ki a "Nagy Társadalom" programcsomagot Lyndon Johnson elnöksége alatt, a 60-as években. Megkérdeztem, hogy mit gondol, mi lenne a legjobb dolog, amit én, vagy bárki más tehetne, hogy változásokat idézzen elő azokban a témákban, amikkel az emberiség hosszú távon szembenéz. John ezt mondta: "Támogass jó embereket, akik jó dolgokat tesznek. Támogass jó embereket, akik jó dolgokat tesznek." És ez megpendített bizonyos húrokat bennem.
I started a foundation to bet on these good people doing good things. These leading, innovative, nonprofit folks, who are using business skills in a very leveraged way to solve social problems. People today we call social entrepreneurs. And to put a face on it, people like Muhammad Yunus, who started the Grameen Bank, has lifted 100 million people plus out of poverty around the world, won the Nobel Peace Prize. But there's also a lot of people that you don't know. Folks like Ann Cotton, who started a group called CAMFED in Africa, because she felt girls' education was lagging. And she started it about 10 years ago, and today, she educates over a quarter million African girls. And somebody like Dr. Victoria Hale, who started the world's first nonprofit pharmaceutical company, and whose first drug will be fighting visceral leishmaniasis, also known as black fever. And by 2010, she hopes to eliminate this disease, which is really a scourge in the developing world. And so this is one way to bet on good people doing good things.
Létrehoztam egy alapítványt, hogy támogassam ezeket a jó embereket, akik jó dolgokat csinálnak. Ezeket a vezető, innovatív, nonprofit személyeket, akik az üzleti szakértelmüket nagy befolyással használják, hogy társadalmi problémákat oldjanak meg. Ezeket az embereket ma társadalmi vállalkozóknak hívjuk. És hogy arcot is társítsunk hozzá, olyan emberek, mint Mohammed Yunus, aki a Grameen Bank alapítójaként 100 milliónál is több embert emelt ki a szegénységből világszerte, ezért Nobel Békedíjat kapott. De van számtalan olyan ember, akiket nem ismernek. Olyanok, mint Ann Cotton, aki a CAMFED nevű csoportot indította Afrikában, mert úgy érezte, hogy a lányok oktatása le van maradva. Így belevágott kb. 10 évvel ezelőtt, és ma már negyed milliónál is több afrikai lány oktatását biztosítja. És olyanok, mint Dr. Victoria Hale, aki a világ első nonprofit gyógyszeripari vállalatát alapította. Amelynek az első orvossága a zsigeri leishmaniasis, azaz a "fekete láz" ellenszere lesz. Így reményei szerint 2010-re felszámolja azt betegséget, amely súlyos veszélyt jelent a fejlődő országokra. Így hát ez, ez egy út arra, hogy támogassunk jó embereket, akik jó dolgokat cselekszenek.
And a lot of this comes together in a philosophy of change that I find really is powerful. It's what we call, "Invest, connect and celebrate." And invest: if you see good people doing good things, invest in them. Invest in their organizations, or in business. Invest in these folks. Connecting them together through conferences -- like a TED -- brings so many powerful connections, or through the World Forum on Social Entrepreneurship that my foundation does at Oxford every year. And celebrate them: tell their stories, because not only are there good people doing good work, but their stories can help close these gaps of hope.
És ezek nagy része együtt jár a változás filozófiájával, amit nagyon erőteljesnek tartok. Ahogy mi mondjuk: "Áldozz, kapcsolódj és ünnepelj." Áldozz - ha találsz jó embereket akik jó dolgokat csinálnak támogasd őket. Fektess be a vállalkozásaikba. Vagy az üzleti ötleteikbe, magukba az emberekbe. Az Ő összekötésük olyan konferenciákon kersztül, mint a TED, számos erős kapcsot hoz létre, vagy a Társadalmi Vállalkozások Világ Fórumán keresztül, amit az én alapítványom szervez évente Oxfordban. Valamint ünnepeld Őket, meséld el a történeteiket, mert Ők nem csupán jó emberek, akik jó munkát végeznek, hanem a történeteik segítenek eltűntetni a remények közti szakadékokat.
And it was this last part of the mission, the celebrate part, that really got me back to thinking when I was a kid and wanted to tell stories to get people involved in the issues that affect us all. And a light bulb went off, which was, first, that I didn't actually have to do the writing myself, I could find writers. And then the next light bulb was, better than just writing, what about film and TV, to get out to people in a big way? And I thought about the films that inspired me, films like "Gandhi" and "Schindler's List." And I wondered who was doing these kinds of films today. And there really wasn't a specific company that was focused on the public interest.
És ez volt az, a küldetés utolsó része, az ünneplés, ami erősen elgondolkodtatott amikor még gyermek voltam, és el akartam mesélni a történeteket, hogy bevonjam az embereket olyan ügyekbe, amik befolyásolnak mindannyiunkat. És az első villanykörte kigyulladt, ami először az volt, hogy nem kell saját maganak írnom, találhatok írókat is. A következő villanykörte jobbat ígért, mint az írás, mi a helyzet a filmekkel és TV műsorokkal, hogy széles tömegeket szólítsunk meg? És azokra a filmekre gondoltam, amik inspiráltak, olyanokra, mint a "Gandhi" és a "Schindler listája". És kíváncsi voltam, hogy kik készítenek manapság ilyen filmeket. Nem volt azonban olyan vállalat, ami kifejezetten az ilyen típusú közérdeklődésre koncentrált volna.
So, in 2003, I started to make my way around Los Angeles to talk about the idea of a pro-social media company and I was met with a lot of encouragement. One of the lines of encouragement that I heard over and over was, "The streets of Hollywood are littered with the carcasses of people like you, who think you're going to come to this town and make movies." And then of course, there was the other adage. "The surest way to become a millionaire is to start by being a billionaire and go into the movie business." (Laughter)
Így hát 2003-ban elkezdtem körbejárni a lehetőségeket Los Angelesben, hogy vázoljam egy új társadalmi média vállalat ötletét, és eközben nagyon sok bátorítással találkoztam. Az egyikfajta bátorítás az volt, amit újra és újra hallottam: "Hollywood utcái tele vannak hozzád hasonló emberek maradványaival, mit gondolsz, ki vagy Te, hogy eljössz a városba és csak úgy filmeket készítesz." ÉS persze volt egy másik szállóigévé vált mondás is: "A legbiztosabb módja a milliomossá válásnak az az, hogy milliárdosként vágj bele a filmiparba." (Nevetés)
Undeterred, in January of 2004, I started Participant Productions with the vision to be a global media company focused on the public interest. And our mission is to produce entertainment that creates and inspires social change. And we don't just want people to see our movies and say, that was fun, and forget about it. We want them to actually get involved in the issues. In 2005, we launched our first slate of films, "Murder Ball," "North Country," "Syriana" and "Good Night and Good Luck." And much to my surprise, they were noticed.
Nem ijedtem meg, 2004 januárjában elindítottam a Participant Productions-t, azzal a vízióval, hogy egy világméretű média vállalattá válik, ami a társadalmi érdekeket tartja szem előtt. A küldetésünk pedig, hogy úgy szórakoztassunk, amivel egyben létrehozzuk és inspiráljuk a társadalmi változásokat. Nem csak azt szeretnénk, hogy az emberek megnézzék a filmjeinket, jót mulassanak és felejtsék is el azokat. Azt akarjuk, hogy valóban érezzék magukénak ezeket a témákat. 2005-be bemutattuk az első filmjeinket, "Murder Ball", "Kőkemény Minnesota", "Syriana", és "Good Night and Good Luck!" címmel. Legnagyobb meglepetésemre felfigyeltek ezekre.
We ended up with 11 Oscar nominations for these films. And it turned out to be a pretty good year for this guy. Perhaps more importantly, tens of thousands of people joined the advocacy programs and the activism programs that we created to go around the movies. And we had an online component of that, our community sect called Participate.net. But with our social sector partners, like the ACLU and PBS and the Sierra Club and the NRDC, once people saw the film, there was actually something they could do to make a difference.
Végül 11 Oscar-jelölést tudtunk elkönyvelni ezzel a három filmmel. És úgy alakult, hogy ennek a fickónak elég jó éve lett. Azonban talán még fontosabb, hogy több tízezer ember csatlakozott a támogatási és aktivista programokhoz, amiket mi hívtunk életre ezekhez a filmekhez kötődően. És ennek volt egy online összetevője is, a közösségi oldalunk, a Participate.net. De a szociális szektorban lévő partnereinken keresztül, mint az ACLU, a PBS, a Sierra Club és az NRDC, amikor az emberek megnézték a filmet, valóban volt valami, amit tehettek, hogy változtassanak a dolgokon.
One of these films in particular, called "North Country," was actually kind of a box office disaster. But it was a film that starred Charlize Theron and it was about women's rights, women's empowerment, domestic violence and so on. And we released the film at the same time that the Congress was debating the renewal of the Violence Against Women Act. And with screenings on the Hill, and discussions, and with our social sector partners, like the National Organization of Women, the film was widely credited with influencing the successful renewal of the act. And that to me, spoke volumes, because it's -- the film started about a true-life story about a woman who was harassed, sued her employer, led to a landmark case that led to the Equal Opportunity Act, and the Violence Against Women Act and others. And then the movie about this person doing these things, then led to this greater renewal. And so again, it goes back to betting on good people doing good things.
A fentiek közül az egyik film, a "Kőkemény Minnesota" valójában egy nézettségi kudarc volt. De ez volt az a film, ami felmagasztalta Charlize Theront, és a nők jogairól, egyenjogúságáról, a családon belüli erőszakról és hasonlókról szól. Ugyanakkor hoztuk ki a filmet, amikor a Kongresszus éppen a "Nőkkel Szembeni Erőszak" törvényének meghosszabbításást vitatta meg. És a Kapitólium Hegyen lévő vetítésekkel és párbeszédekkel, és a szociális szektorban működő partnereinkkel, mint a Nők Nemzeközi szervezete, a filmet széles körben úgy kezelték, mint ami befolyással bírt a törvény sikeres megújításában. És ez nekem sokat elmond, mert a film egy valós történetet mond el. Egy nőről szól, akit zaklattak, beperelte a munkaadóját, amiből egy olyan mérföldkő született, ami életre hívta az Esélyegyenlőségi törvényt, és a Nők Elleni Erőszakról szóló törvényt. És ez a film, ami erről a személyről szólt, aki ilyen dolgokat tett, mégnagyobb megújulást eredményezett. És csak ismételni tudom, azzal kezdődik a dolog, hogy jót cselekedő emberek mellé álljunk.
Speaking of which, our fellow TEDster, Al -- I first saw Al do his slide show presentation on global warming in May of 2005. At that point, I thought I knew something about global warming. I thought it was a 30 to 50 year problem. And after we saw his slide show, it became clear that it was much more urgent. And so right afterwards, I met backstage with Al, and with Lawrence Bender, who was there, and Laurie David, and Davis Guggenheim, who was running documentaries for Participant at the time. And with Al's blessing, we decided on the spot to turn it into a film, because we felt that we could get the message out there far more quickly than having Al go around the world, speaking to audiences of 100 or 200 at a time.
Arról beszélek, amiről a TED-es társelőadóm: Al Gore. Alt először 2005. májusában láttam, amint a globális felmelegedésről tartott előadást. Addig a pontig azt hittem, hogy tudok valamit a globális felmelegedésről. Azt hittem, hogy egy 30-50 éves időtávú problémáról beszélünk. Aztán mikor megláttuk az előadását, nyilvánvalóvá vált, hogy sokkal égetőbb az ügy. Így rögtön az előadás után megkerestem Alt a színfalak mögött akivel ott volt Lawrence Bender, Laurie David és Davis Guggenheim, aki dokumentumfilmeket forgatott akkoriban a Participant-nek. Al áldásával a helyszínen eldöntöttünk, hogy megfilmesítjük a dolgot, mert úgy éreztük, ezzel hogy ki tudjuk juttatni az üzenetet sokkal gyorsabban, mint ahogy Al eljutna a világ különböző pontjaira, ahol 100-200 alkalommal beszélne különböző hallgatóságoknak.
And you know, there's another adage in Hollywood, that nobody knows nothing about anything. And I really thought this was going to be a straight-to-PBS charitable initiative. And so it was a great shock to all of us when the film really captured the public interest, and today is mandatory viewing in schools in England and Scotland, and most of Scandinavia. We've sent 50,000 DVDs to high school teachers in the U.S. and it's really changed the debate on global warming. It was also a pretty good year for this guy. We now call Al the George Clooney of global warming. (Laughter)
És tudják, van egy másik szállóige is Hollywoodban, méghozzá, hogy senki nem tud semmit semmiről. És tényleg azt gondoltam, hogy ez egy jótékony felajánlás lesz a Nyilvános Műsorszolgáltatónak (PBS). De nagyszerű meglepetésként ért mindannyiunkat, amikor a film iránt valóban nyilvános érdeklődés mutatkozott, és ma már kötelező megnézetni minden angol és skót iskolában, és skandinávia nagy részén. 50 000 DVD-nél is többet küldtünk ki középiskolai tanároknak az USA-ban, és a film tényleg megváltoztatta a globális felmelegedés körüli vitát. És ennek a fickónak is egész jó éve volt. Azóta Alt a globális felmelegedés George Clooney-jának hívjuk. (Nevetés)
And for Participant, this is just the start. Everything we do looks at the major issues in the world. And we have 10 films in production right now, and dozens others in development. I'll quickly talk about a few coming up. One is "Charlie Wilson's War," with Tom Hanks and Julia Roberts. And it's the true story of Congressman Charlie Wilson, and how he funded the Taliban to fight the Russians in Afghanistan. And we're also doing a movie called "The Kite Runner," based on the book "The Kite Runner," also about Afghanistan. And we think once people see these films, they'll have a much better understanding of that part of the world and the Middle East in general.
A Participant számára ez csak a kezdetet jelenti. Minden, amit csinálunk, a világ legjelentősebb problémáit érinti. Jelenleg is 10 filmünk van gyártás alatt és tucatnyi másik van folyamatban. Röviden beszélnék néhányról, amik hamarosan megjelennek. Az egyik a "Charlie Wilson háborúja" Tom Hanks-szel és Julia Roberts-szel. Ez Charlie Wilson kongresszusi képviselő igaz története arról, hogy hogyan támogatta a Tálib rezsimet az oroszok elleni harcban Afganisztánban. Éppen készítjük azt a mozifilmet, aminek a címe: "Papírsárkányok", ami az azonos című regény alapján készül, és szintén Afganisztánról szól. És úgy hisszük, ha az emberek egyszer megnézik ezeket a filmeket, akkor sokkal jobban megértik a világnak azon részét, és úgy általában a Közel-Keletet.
We premiered a film called "The Chicago 10" at Sundance this year. It's based on the protesters at the Democratic Convention in 1968, Abby Hoffman and crew, and, again, a story about a small group of individuals who did make change in the world. And a documentary that we're doing on Jimmy Carter and his Mid-East peace efforts over the years. And in particular, we've been following him on his recent book tour, which, as many of you know, has been very non-controversial -- (Laughter) -- which is really bad for getting people to come see a movie.
Az idei Sundance filmfesztiválon volt a "The Chicago 10" című film premierje. Ez az 1968-as Demokrata Gyűlésen résztvevő tüntetőkről szól, Abby Hoffmanról és csapatáról. És ismét csak, egy történet egyének kis csoportjáról, akik valóban megváltoztatták a világot. És van egy dokumentumfilm, amit Jimmy Carterről készítünk, és az ő utóbbi években a közép-keleti békéért tett törekvéseiről. Különösképpen, hogy követtük őt a legutóbbi könyvét népszerűsítő túráján, ami bizonyára többen tudják, eléggé ellentmondásmentes volt -- (Nevetés) -- ami nagyon rossz akkor, amikor embereket akarunk rávenni a film megnézésére.
In closing, I'd like to say that everybody has the opportunity to make change in their own way. And all the people in this room have done so through their business lives, or their philanthropic work, or their other interests. And one thing that I've learned is that there's never one right way to make change. One can do it as a tech person, or as a finance person, or a nonprofit person, or as an entertainment person, but every one of us is all of those things and more.
Zárásképpen pedig azt szeretném elmondani, hogy mindenki számára nyitott a lehetőség, hogy változásokat vigyen véghez a maga módján. És az itt ülő emberek mindegyike már cselekedett is így az üzleti élete során, vagy az emberbaráti munkája, vagy egyéb érdeklődése során. És egy dolgot megtanultam, soha nem csak egyetlen helyes út létezik a változás megvalósításához. Van, aki képes rá technológiában jártas vagy pénzügyi emberként, vagy akár nonprofit szektor vagy szórakoztatóiparbeliként, de mindannyiunkban van legalább annyi, vagy akár még több is.
And I believe if we do these things, we can close the opportunity gaps, we can close the hope gaps. And I can imagine, if we do this, the headlines in 10 years might read something like these: "New AIDS Cases in Africa Fall to Zero," "U.S. Imports its Last Barrel of Oil" -- (Applause) -- "Israelis and Palestinians Celebrate 10 Years of Peaceful Coexistence." (Applause) And I like this one, "Snow Has Returned to Kilimanjaro." (Laughter) And finally, an eBay listing for one well-traveled slide show, now obsolete, museum piece. Please contact Al Gore. And I believe that, working together, we can make all of these things happen. And I want to thank you all for having me here today. It's been a real honor. Thank you. (Applause) Oh, thank you.
És hiszem, ha megtesszük ezeket a dolgokat, akkor át tudjuk hidalni a lehetőségek szakadékait. Át tudjuk hidalni a remény szakadékait. Én el tudom képzelni, ha ezt tesszük, akkor 10 éven belül az újságok címoldalain talán ilyeneket olvashatunk: "Az AIDS-es megbetegedések száma nullára esett vissza Afrikában", "Az USA az utolsó hordó olaját importálta" -- (Taps) -- "Izraeliek és palesztinok 10 év békés egymás mellett élését ünneplik." (Taps) Vagy, amit én kedvelek: "Visszatért a hó a Kilimandzsáróra"". (Nevetés) Végül pedig egy eBay lista egy sokat utaztatott prezentációról: elavult, múzeumi darab -- kérem keressék Al Gore-t. Hiszek benne, ha együttműködünk, ezeket a dolgokat mind valóra tudjuk váltani. Szeretnék köszönetet mondani mindannyiuknak, hogy itt lehettem, valódi megtiszteltetés volt. Köszönöm. (Taps) Ó, köszönöm szépen!