Let me tell you, it has been a fantastic month for deception. And I'm not even talking about the American presidential race. (Laughter) We have a high-profile journalist caught for plagiarism, a young superstar writer whose book involves so many made up quotes that they've pulled it from the shelves; a New York Times exposé on fake book reviews. It's been fantastic.
Mondhatom, fantasztikus hónapja volt ez a megtévesztésnek. És még csak nem is az amerikai elnökjelöltek versengéséről beszélek. (Nevetés) Van egy plágiumon kapott jól ismert újságírónk, egy fiatal szupersztár írónk, kinek könyve annyi kitalált idézetet tartalmaz, hogy lekerült a polcokról; egy leleplező cikkünk a hamis könyvajánlókról a New York Timesban. Fantasztikus volt!
Now, of course, not all deception hits the news. Much of the deception is everyday. In fact, a lot of research shows that we all lie once or twice a day, as Dave suggested. So it's about 6:30 now, suggests that most of us should have lied. Let's take a look at Winnipeg. How many of you, in the last 24 hours -- think back -- have told a little fib, or a big one? How many have told a little lie out there?
Persze nem minden megtévesztés válik hírré. Sok megtévesztés teljesen mindennapos. Igazából számos kutatás azt mutatja, hogy mindannyian hazudunk egyszer vagy kétszer naponta, ahogy Dave is utalt rá. Tehát körülbelül fél hét van most, eszerint legtöbbünknek már hazudnia kellett. Nézzük csak Winnipeget! Az elmúlt 24 órában hányan füllentettek Önök közül egy kicsit vagy egy jó nagyot? Emlékezzenek csak vissza! Hányan mondtak odakint egy kisebb hazugságot?
All right, good. These are all the liars. Make sure you pay attention to them. (Laughter)
Jó, rendben. Ezek a hazugok. Nézzék meg őket jó alaposan! (Nevetés)
No, that looked good, it was about two thirds of you. The other third didn't lie, or perhaps forgot, or you're lying to me about your lying, which is very, very devious. (Laughter) This fits with a lot of the research, which suggests that lying is very pervasive. It's this pervasiveness, combined with the centrality to what it means to be a human, the fact that we can tell the truth or make something up, that has fascinated people throughout history. Here we have Diogenes with his lantern. Does anybody know what he was looking for? A single honest man, and he died without finding one back in Greece. And we have Confucius in the East who was really concerned with sincerity, not only that you walked the walk or talked the talk, but that you believed in what you were doing. You believed in your principles.
Nem, ez jól nézett ki. Nagyjából a kétharmaduk volt. A maradék harmad nem hazudott, vagy talán feledékeny, esetleg hazudtak nekem a hazugságukról, ami nagyon-nagyon fondorlatos. (Nevetés) Mindez illeszkedik számos kutatáshoz, melyek arra utalnak, hogy a hazugság nagyon elterjedt. Ez az elterjedtség az, ami az emberi mivoltunk jelentésének központi kérdésével együtt, azzal a ténnyel együtt, hogy mondhatunk igazat vagy kitalálhatunk valamit, ez volt, ami a történelem során végig lenyűgözte az embereket. Itt van nekünk Diogenész a lámpásával. Tudja valaki, hogy mit keresett? Egyetlen őszinte embert - és meghalt anélkül, hogy annak idején megtalálta volna Görögországban. És van Konfuciuszunk keleten, akire igazán jellemző volt az őszinteség. Nem csak abban az értelemben, hogy megtesszük, amit kimondunk, hanem hogy hiszünk is abban, amit teszünk. Hiszünk az elveinkben.
Now my first professional encounter with deception is a little bit later than these guys, a couple thousand years. I was a customs officer for Canada back in the mid-'90s. Yeah. I was defending Canada's borders. You may think that's a weapon right there. In fact, that's a stamp. I used a stamp to defend Canada's borders. (Laughter) Very Canadian of me. I learned a lot about deception while doing my duty here in customs, one of which was that most of what I thought I knew about deception was wrong, and I'll tell you about some of that tonight.
Nos, az első hivatalos találkozásom a megtévesztéssel ezeknél a fickóknál kicsivel később történt, pár ezer évvel később. A '90-es évek közepén vámtisztviselő voltam Kanadában. Igen. Kanada határait védtem. Azt gondolhatják, hogy fegyver is akad ott. Valójában csak egy pecsét. Egy pecséttel védelmeztem Kanada határait. (Nevetés) Nagyon kanadai tőlem. Sokat tanultam a megtévesztésről mialatt vámosként szolgáltam. Például, hogy a megtévesztésről való addigi tudásom javarészt hibás. Néhányról mesélni is fogok ma.
But even since just 1995, '96, the way we communicate has been completely transformed. We email, we text, we skype, we Facebook. It's insane. Almost every aspect of human communication's been changed, and of course that's had an impact on deception. Let me tell you a little bit about a couple of new deceptions we've been tracking and documenting. They're called the Butler, the Sock Puppet and the Chinese Water Army. It sounds a little bit like a weird book, but actually they're all new types of lies.
De már 1995-96 óta is teljesen átalakult a kommunikáció módja. E-mailezünk, sms-ezünk, skype-olunk, facebookozunk. Ez őrület! Az emberi kommunikáció majd minden aspektusa megváltozott, és ez persze hatással volt a megtévesztésre is. Hadd meséljek egy kicsit néhány újfajta megtévesztésről, melyeket megfigyeltünk és dokumentáltunk. Komornyiknak, zoknibábnak és kínai nethadseregnek hívják őket. Ez kicsit úgy hangzik, mint egy hátborzongató könyv, de igazából ezek a hazugságok új típusai.
Let's start with the Butlers. Here's an example of one: "On my way." Anybody ever written, "On my way?" Then you've also lied. (Laughter) We're never on our way. We're thinking about going on our way. Here's another one: "Sorry I didn't respond to you earlier. My battery was dead." Your battery wasn't dead. You weren't in a dead zone. You just didn't want to respond to that person that time. Here's the last one: You're talking to somebody, and you say, "Sorry, got work, gotta go." But really, you're just bored. You want to talk to somebody else. Each of these is about a relationship, and this is a 24/7 connected world. Once you get my cell phone number, you can literally be in touch with me 24 hours a day. And so these lies are being used by people to create a buffer, like the butler used to do, between us and the connections to everybody else. But they're very special. They use ambiguity that comes from using technology. You don't know where I am or what I'm doing or who I'm with. And they're aimed at protecting the relationships. These aren't just people being jerks. These are people that are saying, look, I don't want to talk to you now, or I didn't want to talk to you then, but I still care about you. Our relationship is still important.
Kezdjük a komornyikokkal. Itt egy példa: "Úton vagyok." Írta már bárki valaha: "Úton vagyok."? Akkor te is hazudtál már. (Nevetés) Soha nem vagyunk úton. Arra gondolunk, hogy úton vagyunk. Itt egy másik: "Bocs, hogy nem válaszoltam korábban. Lemerült az akksim." Nem merült le az akkumulátorod. Térerőd is volt. Csak nem akartál pont akkor válaszolni az illetőnek. Itt az utolsó: Beszélgetsz valakivel, és azt mondod: "Bocs, dolgom van, mennem kell." De igazából csak unatkozol. Valaki mással szeretnél beszélgetni. Mindegyik eset egy kapcsolatról szól, és ez egy éjjel-nappal összekapcsolt világ. Ha egyszer megkapod a mobilom számát, szó szerint a nap 24 órájában kapcsolatba léphetsz velem. Így ezeket a hazugságokat arra használják az emberek, hogy egy ütközőt gyártsanak, mint ahogy korábban a komornyik csinálta, saját magunk és a másokkal történő érintkezések közé. De ezek nagyon különlegesek. A technológia használatából eredő félreérthetőséget használják fel. Nem tudod, hol vagyok, mit csinálok vagy kivel vagyok. Céljuk pedig a kapcsolataink védelme. Nem egyszerűen illetlen emberekről van szó. Ezek azok, akik azt mondják, hogy nézd, nem akarok most beszélni veled, vagy nem akartam akkor beszélni veled, de még mindig törődöm veled. A kapcsolatunk még mindig fontos.
Now, the Sock Puppet, on the other hand, is a totally different animal. The sock puppet isn't about ambiguity, per se. It's about identity. Let me give you a very recent example, as in, like, last week. Here's R.J. Ellory, best-seller author in Britain. Here's one of his bestselling books. Here's a reviewer online, on Amazon. My favorite, by Nicodemus Jones, is, "Whatever else it might do, it will touch your soul." And of course, you might suspect that Nicodemus Jones is R.J. Ellory. He wrote very, very positive reviews about himself. Surprise, surprise.
Nos, a zoknibáb ugyanakkor egy egészen más tészta. A zoknibáb nem a félreérthetőségről szól, hanem az identitásról. Hadd említsek egy egészen aktuális, múlt heti példát. Itt van R.J. Ellory, brit bestseller író. Itt az egyik sikerkönyve. Itt egy online ajánló az Amazonon kedvencemtől, Nicodemus Jonestól: "Mi mást is tehetne, megérinti majd a lelkedet." És természetesen talán sejted, hogy Nicodemus Jones maga R.J. Ellory. Nagyon-nagyon pozitív kritikát írt magáról. Igazán meglepő.
Now this Sock Puppet stuff isn't actually that new. Walt Whitman also did this back in the day, before there was Internet technology. Sock Puppet becomes interesting when we get to scale, which is the domain of the Chinese Water Army. Chinese Water Army refers to thousands of people in China that are paid small amounts of money to produce content. It could be reviews. It could be propaganda. The government hires these people, companies hire them, all over the place. In North America, we call this Astroturfing, and Astroturfing is very common now. There's a lot of concerns about it. We see this especially with product reviews, book reviews, everything from hotels to whether that toaster is a good toaster or not.
Nos, ez a zoknibáb dolog tulajdonképpen nem valami újdonság. Walt Whitman is csinálta ezt annak idején, még az internet előtt. A zoknibáb akkor válik érdekessé, mikor magasabbra helyezzük a lécet. Ez pedig már a kínai nethadsereg terepe. A kínai nethadsereg azon kínaiak ezreire utal, akiknek kisebb pénzösszegeket fizetnek tartalomgyártásért. Ezek lehetnek ajánlások, lehet propaganda. A kormányzat alkalmazza ezeket az embereket, cégek felbérlik őket, mindenhol. Észak-Amerikában ezt astroturfingnek hívjuk. A manipulált kampány manapság igen gyakori. Elég sok probléma van vele. Különösen termékajánlásoknál, könyvértékeléseknél láthatjuk, hotelektől kezdve mindenhol, egész addig, hogy egy kenyérpirító jó-e vagy sem.
Now, looking at these three reviews, or these three types of deception, you might think, wow, the Internet is really making us a deceptive species, especially when you think about the Astroturfing, where we can see deception brought up to scale. But actually, what I've been finding is very different from that. Now, let's put aside the online anonymous sex chatrooms, which I'm sure none of you have been in. I can assure you there's deception there. And let's put aside the Nigerian prince who's emailed you about getting the 43 million out of the country. (Laughter) Let's forget about that guy, too. Let's focus on the conversations between our friends and our family and our coworkers and our loved ones. Those are the conversations that really matter. What does technology do to deception with those folks?
Nos, ezt a három értékelést, illetve a megtévesztésnek ezt a három típusát látva azt gondolhatjuk, hogy az internet tényleg egy megtévesztő fajjá tesz minket, különösen, ha az astroturfingre gondolunk, ahol jócskán tapasztalhatjuk az átverést. De igazából, amire rábukkantam, az nagyon különbözik ettől. Tegyük hát félre az internet anonim, szexuális témájú csevegőszobáit, melyekben Önök közül bizonyára senki nem járt még. Biztosíthatom Önöket, hogy ott jelen van a megtévesztés. És tegyük félre a nigériai herceget, aki e-mailt küld nekünk, hogy a 43 milliót kijuttassa az országból. (Nevetés) Felejtsük el ezt a fickót is! Összpontosítsunk a beszélgetésekre a barátainkkal, a családunkkal, a munkatársainkkal és a szeretteinkkel. Ezek azok a társalgások, melyek igazán számítanak. Mit tesz a technológia ezeknek az embereknek a megtévesztésével?
Here's a couple of studies. One of the studies we do are called diary studies, in which we ask people to record all of their conversations and all of their lies for seven days, and what we can do then is calculate how many lies took place per conversation within a medium, and the finding that we get that surprises people the most is that email is the most honest of those three media. And it really throws people for a loop because we think, well, there's no nonverbal cues, so why don't you lie more? The phone, in contrast, the most lies. Again and again and again we see the phone is the device that people lie on the most, and perhaps because of the Butler Lie ambiguities I was telling you about. This tends to be very different from what people expect.
Íme néhány kutatás. Az egyik vizsgálatunkat naplózásnak neveztük. Ebben arra kértünk embereket, rögzítsék minden beszélgetésüket és mindegyik hazugságukat hét napon keresztül. Ezután kiszámíthattuk, hogy hány hazugság esett beszélgetésenként egy adott médiumra. Az embereket leginkább meglepő következtetésünk az volt, hogy az e-mail a legőszintébb a három vizsgált médiatípus közül. Ez pedig tényleg meglepő, mert azt gondoljuk, hogy ott nincsenek nonverbális jelzések, szóval miért ne hazudnánk többet? Ezzel szemben a telefon hazudik a leginkább. Újra és újra és újra azt látjuk, hogy a telefon az az eszköz, amin keresztül a leginkább hazudunk, és talán a már említett komornyikok kétértelműsége miatt. Ez nagyon eltér a várakozásainktól.
What about résumés? We did a study in which we had people apply for a job, and they could apply for a job either with a traditional paper résumé, or on LinkedIn, which is a social networking site like Facebook, but for professionals -- involves the same information as a résumé. And what we found, to many people's surprise, was that those LinkedIn résumés were more honest on the things that mattered to employers, like your responsibilities or your skills at your previous job.
Mi a helyzet az önéletrajzokkal? Végeztünk egy kutatást állásra pályázó emberekkel. Egy munkára jelentkezhettek vagy egy hagyományos papíralapú életrajzzal, vagy a LinkedInen keresztül, mely egy olyan közösségi oldal, mint a Facebook, csak szakembereknek -- ugyanazokat az információkat tartalmazza, mint az önéletrajz. És amit tapasztaltunk, sokak meglepetésére, hogy a LinkedIn-önéletrajzok őszintébbek voltak a munkaadók számára fontos dolgokban, mint például a korábbi munkahelyen betöltött felelősségi körök és az elsajátított készségek.
How about Facebook itself? You know, we always think that hey, there are these idealized versions, people are just showing the best things that happened in their lives. I've thought that many times. My friends, no way they can be that cool and have good of a life. Well, one study tested this by examining people's personalities. They had four good friends of a person judge their personality. Then they had strangers, many strangers, judge the person's personality just from Facebook, and what they found was those judgments of the personality were pretty much identical, highly correlated, meaning that Facebook profiles really do reflect our actual personality.
Mi a helyzet magával a Facebookkal? Tudják, mindig azt hisszük, hogy "Hé, itt vannak ezek az idealizált verziók, az emberek csak a legjobb dolgokat mutatják abból, ami velük történt. Én már többször gondoltam ezt. Az ismerőseim semmiképp sem lehetnek olyan menők, és nem lehet olyan jó az életük. Nos, egy kutatás ezzel foglalkozott az emberek személyiségét vizsgálva. A résztvevők jellemét négy közeli barát ítélte meg. Aztán idegenek, sok idegen értékelte az alanyok jellemét csak a Facebook alapján, és kiderült, hogy a személyiség értékelései nagymértékben egyeztek, erős összefüggést mutattak. Eszerint a Facebook-profilok valóban tükrözik igazi személyiségünket.
All right, well, what about online dating? I mean, that's a pretty deceptive space. I'm sure you all have "friends" that have used online dating. (Laughter) And they would tell you about that guy that had no hair when he came, or the woman that didn't look at all like her photo. Well, we were really interested in it, and so what we did is we brought people, online daters, into the lab, and then we measured them. We got their height up against the wall, we put them on a scale, got their weight -- ladies loved that -- and then we actually got their driver's license to get their age. And what we found was very, very interesting. Here's an example of the men and the height. Along the bottom is how tall they said they were in their profile. Along the y-axis, the vertical axis, is how tall they actually were. That diagonal line is the truth line. If their dot's on it, they were telling exactly the truth. Now, as you see, most of the little dots are below the line. What it means is all the guys were lying about their height. In fact, they lied about their height about nine tenths of an inch, what we say in the lab as "strong rounding up." (Laughter) You get to 5'8" and one tenth, and boom! 5'9". But what's really important here is, look at all those dots. They are clustering pretty close to the truth. What we found was 80 percent of our participants did indeed lie on one of those dimensions, but they always lied by a little bit. One of the reasons is pretty simple. If you go to a date, a coffee date, and you're completely different than what you said, game over. Right? So people lied frequently, but they lied subtly, not too much. They were constrained.
Rendben. De mi a helyzet az online társkeresőkkel? Úgy értem, ezek nagyon félrevezető helyek. Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek vannak "ismerősei", akik vettek már igénybe online társkeresőt. (Nevetés) Ők pedig mesélhettek arról a srácról, akinek nem volt haja mikor találkoztak, vagy a nőről, aki egyáltalán nem úgy nézett ki, mint a fényképen. Nos, ez minket komolyan érdekelt, úgyhogy bevittünk embereket, online randizókat a laborba, és megmértük őket. Falhoz állítva őket megkaptuk a magasságukat, mérlegre állítva a testsúlyukat. A hölgyek imádták. Majd elkértük a jogosítványukat, hogy az életkorukat megtudjuk. És amit tapasztaltunk, az nagyon-nagyon érdekes volt. Itt egy példa a férfiakról és a testmagasságról. Alul végig azt látjuk, hogy saját bevallásuk alapján milyen magasságot tüntettek fel az adatlapjukon. Az y tengelyen, a függőleges tengelyen végig az látható, hogy milyen magasak voltak valójában. Az átlós vonal az igazság vonala. Akiknek a pontja rajta van, azok pontosan az igazat mondták. Nos, mint látják, a legtöbb kicsi pont a vonal alatt van. Ez azt jelenti, hogy a srácok hazudtak a magasságukról. Tulajdonképpen nagyjából két centit hazudtak a magasságukból, amit mi a laborban "erős felfelé kerekítés"-nek hívunk. (Nevetés) Elérsz 173 cm-ig, még egy tized, és bumm! 175 cm. De, ami itt igazán fontos, hogy elnézve azokat a pontokat, egész szépen közelítenek az igazsághoz. Azt tapasztaltuk, hogy a résztvevőink 80 százaléka tényleg ezen dimenziók valamelyikében hazudott, de mindig csak egy kicsit. Az egyik magyarázat meglehetősen egyszerű. Ha randizni megyünk, egy kávéra, és teljesen másmilyenek vagyunk, mint amit mondtunk, vége a játéknak. Igaz? Szóval az emberek sűrűn hazudtak, de csak óvatosan, nem túl sokat. Korlátozva voltak.
Well, what explains all these studies? What explains the fact that despite our intuitions, mine included, a lot of online communication, technologically-mediated communication, is more honest than face to face? That really is strange. How do we explain this?
Nos, mi magyarázza ezeket a kutatásokat? Mi magyarázza a tényt, hogy megérzéseink ellenére, a sajátjaimat is beleértve, számos online kommunikáció, technológiai eszközök által közvetített kommunikáció sokkal őszintébb, mint a szemtől szembeni? Ez igazán furcsa. Mivel magyarázzuk ezt?
Well, to do that, one thing is we can look at the deception-detection literature. It's a very old literature by now, it's coming up on 50 years. It's been reviewed many times. There's been thousands of trials, hundreds of studies, and there's some really compelling findings.
Nos, erre egy lehetőség a megtévesztés felismerésének szakirodalmi vizsgálata. Ez ma már egy nagyon régi, 50 éves múlttal rendelkező irodalom. Többször áttekintették már. Kísérletek ezreit, tanulmányok százait tartalmazza, és van néhány igazán lenyűgöző következtetés.
The first is, we're really bad at detecting deception, really bad. Fifty-four percent accuracy on average when you have to tell if somebody that just said a statement is lying or not. That's really bad. Why is it so bad? Well it has to do with Pinocchio's nose. If I were to ask you guys, what do you rely on when you're looking at somebody and you want to find out if they're lying? What cue do you pay attention to? Most of you would say that one of the cues you look at is the eyes. The eyes are the window to the soul. And you're not alone. Around the world, almost every culture, one of the top cues is eyes. But the research over the last 50 years says there's actually no reliable cue to deception, which blew me away, and it's one of the hard lessons that I learned when I was customs officer. The eyes do not tell us whether somebody's lying or not. Some situations, yes -- high stakes, maybe their pupils dilate, their pitch goes up, their body movements change a little bit, but not all the time, not for everybody, it's not reliable. Strange. The other thing is that just because you can't see me doesn't mean I'm going to lie. It's common sense, but one important finding is that we lie for a reason. We lie to protect ourselves or for our own gain or for somebody else's gain. So there are some pathological liars, but they make up a tiny portion of the population. We lie for a reason. Just because people can't see us doesn't mean we're going to necessarily lie.
Az első, hogy tényleg rosszak vagyunk a megtévesztés felismerésében, igazán rosszak. Átlagosan 54 százalékos a pontosság, mikor meg kell mondanunk valakinek a megnyilatkozása alapján, hogy hazudott-e vagy sem. Ez tényleg pocsék. Miért ilyen rossz ez? Nos, mindennek köze van Pinokkió orrához. Ha megkérdezném Önöket, hogy mire támaszkodnak, mikor ránéznek valakire, és ki akarják találni, hogy hazudik-e? Milyen jelre figyelnek? Legtöbben azt mondanák, hogy az egyik jel, amire figyelnek, az a szem. A szem a lélek tükre. És ezzel nincsenek egyedül. Világszerte, majd minden kultúrában a legfontosabb jelek egyike a szem. Azonban az elmúlt 50 év kutatásai szerint igazából nem megbízható jele a megtévesztésnek, ami lesújtott engem, és egyike volt a kemény leckéknek, amiket vámtisztviselőként megtanultam. A szem nem árulja el nekünk, hogy valaki hazudik-e vagy sem. Bizonyos esetekben igen -- ha nagy a tét, a pupillák kitágulhatnak, emelkedhet a hangmagasság, kicsit változhat a test mozgása, de nem mindig, nem mindenkinél, nem megbízható módon. Különös. A másik dolog, hogy pusztán azért, mert te nem látsz engem, még nem feltétlenül fogok hazudni. Ez kézenfekvő. Az azonban fontos következtetés, hogy egy dolog miatt hazudunk. Azért hazudunk, hogy megvédjük magunkat vagy saját érdekből vagy valaki más érdekében. Van néhány beteges hazudozó, de ők a népességnek csak egy kis hányadát alkotják. Egy okból hazudunk. Pusztán az, hogy az emberek nem látnak minket, még nem jelenti azt, hogy szükségképpen hazudni fogunk.
But I think there's actually something much more interesting and fundamental going on here. The next big thing for me, the next big idea, we can find by going way back in history to the origins of language. Most linguists agree that we started speaking somewhere between 50,000 and 100,000 years ago. That's a long time ago. A lot of humans have lived since then. We've been talking, I guess, about fires and caves and saber-toothed tigers. I don't know what they talked about, but they were doing a lot of talking, and like I said, there's a lot of humans evolving speaking, about 100 billion people in fact. What's important though is that writing only emerged about 5,000 years ago. So what that means is that all the people before there was any writing, every word that they ever said, every utterance disappeared. No trace. Evanescent. Gone. So we've been evolving to talk in a way in which there is no record. In fact, even the next big change to writing was only 500 years ago now, with the printing press, which is very recent in our past, and literacy rates remained incredibly low right up until World War II, so even the people of the last two millennia, most of the words they ever said -- poof! -- disappeared.
De azt gondolom, hogy valójában van itt egy sokkal érdekesebb és alapvetőbb folyamat. A következő nagy dolog számomra, a következő nagy gondolat, hogy megtalálhatjuk a történelemben a nyelv eredetéhez visszavezető utat. A legtöbb nyelvész egyetért abban, hogy valamikor 50 000 - 100 000 évvel ezelőtt kezdtünk beszélni. Tehát elég régen. Egy csomó ember élt már azóta. Gondolom, tűzről, barlangokról és kardfogú tigrisekről beszélgettünk. Nem tudom, miről folyt az eszmecsere, de sokat beszélgettek, és mint mondtam, egy csomó ember fejlesztette tovább a beszédet, valójában mintegy 100 milliárd ember. A lényeges azonban az, hogy az írás csak nagyjából 5000 évvel ezelőtt jelent meg. Tehát ez azt jelenti, hogy az írás létezése előtt minden ember, minden szó, amit ők valaha kimondtak, minden megnyilatkozás eltűnt. Nyoma veszett. Elillant. Elveszett. Tehát a beszéd olyan formáját fejlesztettük ki, amelyik nem rögzíthető. Valójában még az írást követő nagy változás is csak 500 évvel ezelőtt ment végbe a nyomtatással, ami múltunk egészen közeli fejleménye, és az írni tudók aránya hihetetlenül alacsony maradt egészen a második világháborúig. Szóval még az előző két évezred embereinek legtöbb kimondott szava is -- Huss! -- eltűnt.
Let's turn to now, the networked age. How many of you have recorded something today? Anybody do any writing today? Did anybody write a word? It looks like almost every single person here recorded something. In this room, right now, we've probably recorded more than almost all of human pre-ancient history. That is crazy. We're entering this amazing period of flux in human evolution where we've evolved to speak in a way in which our words disappear, but we're in an environment where we're recording everything. In fact, I think in the very near future, it's not just what we write that will be recorded, everything we do will be recorded. What does that mean? What's the next big idea from that? Well, as a social scientist, this is the most amazing thing I have ever even dreamed of. Now, I can look at all those words that used to, for millennia, disappear. I can look at lies that before were said and then gone. You remember those Astroturfing reviews that we were talking about before? Well, when they write a fake review, they have to post it somewhere, and it's left behind for us.
Nézzük most a hálózatok korát! Önök közül hányan jegyeztek fel ma már valamit? Valaki írt ma már bármit is? Leírt valaki egyetlen szót? Úgy tűnik, majdnem minden jelenlévő rögzített valamit. Pont most, ebben a teremben talán már többet örökítettünk meg, mint szinte az egész emberiség az ókort megelőzően. Ez őrület! Belépünk az emberi evolúció alakulásának ebbe a csodálatos időszakába, ahol kifejlesztettük a beszédnek azt a formáját, ahol a szavaink eltűnnek, de egy olyan közegben élünk, ahol mindent rögzítünk. Sőt, úgy gondolom, hogy az egészen közeli jövőben nem csupán az lesz megörökítve, amit leírunk. Minden tevékenységünk rögzítve lesz. Hogy ez mit jelent? Milyen újabb nagy felfedezés következik ebből? Nos, társadalomtudósként ez a legcsodálatosabb dolog, amiről valaha is álmodhattam. Tanulmányozhatom mindazokat a szavakat, melyek évezredeken keresztül csak eltűntek. Vizsgálhatom a hazugságokat, melyeket korábban csak kimondtak, majd elvesztek. Emlékeznek azokra az astroturfing ajánlásokra, melyekről korábban beszéltünk? Nos, mikor egy hamis véleményt megírunk, közzé kell tennünk valahol, és azt magunk után hagyjuk.
So one thing that we did, and I'll give you an example of looking at the language, is we paid people to write some fake reviews. One of these reviews is fake. The person never was at the James Hotel. The other review is real. The person stayed there. Now, your task now is to decide which review is fake? I'll give you a moment to read through them. But I want everybody to raise their hand at some point. Remember, I study deception. I can tell if you don't raise your hand. All right, how many of you believe that A is the fake? All right. Very good. About half. And how many of you think that B is? All right. Slightly more for B. Excellent. Here's the answer. B is a fake. Well done second group. You dominated the first group. (Laughter) You're actually a little bit unusual. Every time we demonstrate this, it's usually about a 50-50 split, which fits with the research, 54 percent. Maybe people here in Winnipeg are more suspicious and better at figuring it out. Those cold, hard winters, I love it.
Szóval az egyik dolog, amit csináltunk, és fogok majd mutatni egy példát a nyelvi elemzésre, hogy fizettünk embereknek néhány hamis vélemény megírásáért. Az egyik ajánlás ezek közül hamis. Az illető soha nem járt a James Hotelben. A másik ajánlás valódi. Az illető megszállt ott. Nos, az Önök feladata most eldönteni, hogy melyik értékelés a hamis. Adok egy kis időt átolvasni őket. Viszont azt szeretném, hogy mindenki emelje fel a kezét valamelyiknél. Ne feledjék, a megtévesztést tanulmányozom. Meg tudom mondani, ha nem emelik fel a kezüket. Rendben. Hányan gondolják Önök közül, hogy az A a hamis? Rendben. Nagyon jó. Körülbelül a társaság fele. És hányan gondolják, hogy a B? Jól van. Kicsivel többen. Kiváló. Íme a válasz. A B a hamis. Szép volt második csoport! Felülkerekedtek az első csoporton. (Nevetés) Ez kissé tényleg szokatlan. Minden alkalommal, amikor ezt bemutatjuk, általában nagyjából fele-fele az arány, ami illeszkedik a kutatás 54 százalékjához. Talán az emberek itt Winnipegben gyanakvóbbak, és inkább kitalálják ezt. Azok a hideg, kemény telek! Imádom!
All right, so why do I care about this? Well, what I can do now with my colleagues in computer science is we can create computer algorithms that can analyze the linguistic traces of deception. Let me highlight a couple of things here in the fake review. The first is that liars tend to think about narrative. They make up a story: Who? And what happened? And that's what happened here. Our fake reviewers talked about who they were with and what they were doing. They also used the first person singular, I, way more than the people that actually stayed there. They were inserting themselves into the hotel review, kind of trying to convince you they were there. In contrast, the people that wrote the reviews that were actually there, their bodies actually entered the physical space, they talked a lot more about spatial information. They said how big the bathroom was, or they said, you know, here's how far shopping is from the hotel.
Rendben. Hogy miért is érdekel ez engem? Nos, amit jelenleg tehetünk a számítógép-tudományban dolgozó munkatársaimmal együtt, hogy olyan számítógépes algoritmusokat hozunk létre, melyek elemezni tudják a megtévesztés nyelvi jeleit. Hadd emeljek ki pár dolgot itt a hamis ajánlásban. Az első, hogy a hazugok hajlamosak történetet kitalálni. Kreálnak egy sztorit: Mi történt és kivel? Itt is ez a helyzet. A mi álajánlóink arról beszéltek, hogy kivel voltak, és mit csináltak. Inkább használták az egyes szám első személyt, az "én" -t is, mint azok, akik valóban megszálltak a hotelben. Úgy helyezkedtek bele az értékelői szerepbe, hogy meggyőzhessenek minket róla, jártak ott. Ezzel szemben azok az ajánlók, akik tényleg voltak ott, a testükkel tényleg beléptek a fizikai térbe, sokkal inkább írtak le térbeli információkat. Elmondták, hogy milyen nagy volt a fürdőszoba, vagy elmesélték mondjuk, hogy a szállodától milyen távolságra lehet vásárolni.
Now, you guys did pretty well. Most people perform at chance at this task. Our computer algorithm is very accurate, much more accurate than humans can be, and it's not going to be accurate all the time. This isn't a deception-detection machine to tell if your girlfriend's lying to you on text messaging. We believe that every lie now, every type of lie -- fake hotel reviews, fake shoe reviews, your girlfriend cheating on you with text messaging -- those are all different lies. They're going to have different patterns of language. But because everything's recorded now, we can look at all of those kinds of lies.
Nos, Önök egész jók voltak. A legtöbben találomra végzik el ezt a feladatot. A számítógépes algoritmusunk nagyon pontos, sokkal pontosabb, mint az emberek, pedig nem akar mindig pontos lenni. Ez nem egy megtévesztést felismerő készülék, amelyik elárulja, ha a barátnőd hazudik neked az SMS-ben. Úgy gondoljuk, hogy minden hazugság, a hazugság minden fajtája -- a hamis szállásajánlók, a cipőkről írt hamis vélemények, mikor a barátnőd SMS-ben ver át téged -- ezek mind különböző hazugságok. Különböző nyelvi mintázatokkal rendelkeznek. De mivel ma már mindent rögzítünk, meg tudjuk vizsgálni a hazugság ezen típusainak mindegyikét.
Now, as I said, as a social scientist, this is wonderful. It's transformational. We're going to be able to learn so much more about human thought and expression, about everything from love to attitudes, because everything is being recorded now, but what does it mean for the average citizen? What does it mean for us in our lives? Well, let's forget deception for a bit. One of the big ideas, I believe, is that we're leaving these huge traces behind. My outbox for email is massive, and I never look at it. I write all the time, but I never look at my record, at my trace. And I think we're going to see a lot more of that, where we can reflect on who we are by looking at what we wrote, what we said, what we did.
Nos, ahogy említettem, egy társadalomtudós számára ez csodálatos. Korszakalkotó. Képesek leszünk sokkal többet megtudni az emberi gondolkodásról és kifejezésmódról, mindenről a szerelemtől kezdve az attitűdökig, hiszen ma mindent rögzítünk. De mit jelent mindez az átlagember számára? Mit jelent mindez számunkra, a saját életünkben? Nos, felejtsük el egy kicsit a megtévesztést! Az egyik nagy elgondolás úgy vélem, hogy hátrahagyjuk ezeket az óriási nyomokat. A kimenő e-mailjeim mappája dugig van, és soha nem nézek bele. Állandóan írok, de soha nem nézek a lenyomatomra, a nyomomra. És úgy gondolom, sokkal több alkalmunk lesz eltűnődni rajta, hogy kik vagyunk, miközben átnézzük, mit írtunk, mit mondtunk és mit tettünk korábban.
Now, if we bring it back to deception, there's a couple of take-away things here. First, lying online can be very dangerous, right? Not only are you leaving a record for yourself on your machine, but you're leaving a record on the person that you were lying to, and you're also leaving them around for me to analyze with some computer algorithms. So by all means, go ahead and do that, that's good. But when it comes to lying and what we want to do with our lives, I think we can go back to Diogenes and Confucius. And they were less concerned about whether to lie or not to lie, and more concerned about being true to the self, and I think this is really important. Now, when you are about to say or do something, we can think, do I want this to be part of my legacy, part of my personal record? Because in the digital age we live in now, in the networked age, we are all leaving a record. Thank you so much for your time, and good luck with your record. (Applause)
Nos, visszatérve a megtévesztésre, van itt pár megfontolásra érdemes dolog. Először is nagyon veszélyes lehet hazudni az interneten. Igaz? Nem csak a gépünkön hagyunk nyomot magunkról, hanem azon az illetőn is, akinek nem mondtunk igazat, és nyomot hagynak nekem is, hogy elemezzem néhány számítógépes algoritmus segítségével. Tehát mindenképpen haladunk előre és ezt csináljuk. Ez jó. De amikor a hazugsághoz érünk, és ahhoz, hogy mit akarunk csinálni az életünkkel, azt hiszem visszamehetünk Diogenészig és Konfuciuszig. Ők kevésbé aggódtak amiatt, hogy hazudjanak-e vagy se, és inkább arra törekedtek, hogy önmagukhoz őszinték legyenek, és úgy gondolom, ez igazán fontos. Nos, amikor mondani vagy tenni készülünk valamit, átgondolhatjuk, hogy szeretnénk-e azt örökségünk részének tudni, a személyes lenyomatunk darabjának. Hiszen a digitális korban, amiben élünk, a hálózati korban, mindannyian hagyunk egy lenyomatot. Nagyon köszönöm az idejüket, és sok szerencsét a lenyomatukhoz! (Taps)