To give me an idea of how many of you here may find what I'm about to tell you of practical value, let me ask you please to raise your hands: Who here is either over 65 years old or hopes to live past age 65 or has parents or grandparents who did live or have lived past 65, raise your hands please. (Laughter)
Csak hogy nagyjából tudjam, hányan vannak köztünk olyanok, akiknek esetleg hasznára válhat az, amit ma meg szeretnék osztani Önökkel, kérem, tegye fel az a kezét, aki már túl van a 65. életévén vagy reméli, hogy megéri a 65-öt. Vagy akinek szülei vagy nagyszülei megérték a 65-öt vagy 65 évnél idősebbek, kérem, hogy tegyék fel a kezüket! (Nevetés)
Okay. You are the people to whom my talk will be of practical value. (Laughter) The rest of you won't find my talk personally relevant, but I think that you will still find the subject fascinating.
Rendben. Önök azok, akik számára hasznos lesz az előadásom. (Nevetés) A többieket személy szerint nem érinti a téma, de úgy gondolom, hogy ők is érdekesnek fogják találni.
I'm going to talk about growing older in traditional societies. This subject constitutes just one chapter of my latest book, which compares traditional, small, tribal societies with our large, modern societies, with respect to many topics such as bringing up children, growing older, health, dealing with danger, settling disputes, religion and speaking more than one language.
Arról fogok beszélni, hogy milyen is megöregedni a hagyományos társadalmakban. Ezzel a témával foglalkozik a legújabb könyvem egy teljes fejezete, amely összehasonlítja a hagyományos, apró törzsi társadalmakat mai hatalmas és modern társadalmainkkal, méghozzá több szempontból is: mint például a gyermeknevelés, az öregedés, az egészség, a veszély leküzdése, a viták rendezése, a vallás és a többnyelvűség.
Those tribal societies, which constituted all human societies for most of human history, are far more diverse than are our modern, recent, big societies. All big societies that have governments, and where most people are strangers to each other, are inevitably similar to each other and different from tribal societies. Tribes constitute thousands of natural experiments in how to run a human society. They constitute experiments from which we ourselves may be able to learn. Tribal societies shouldn't be scorned as primitive and miserable, but also they shouldn't be romanticized as happy and peaceful. When we learn of tribal practices, some of them will horrify us, but there are other tribal practices which, when we hear about them, we may admire and envy and wonder whether we could adopt those practices ourselves.
Azok a törzsi társadalmak, melyek az emberiség történetében szinte az egyetlen társadalmi formának számítottak, sokkal változatosabbak voltak, mint mai modern, nagy társadalmaink. A nagyobb társadalmak, melynek kormánya van, és amelyekben az emberek többsége nem ismeri egymást, szükségszerűen hasonlítanak egymásra és különböznek a törzsi társadalmaktól. A törzsek több ezer természetes kísérletként szolgálnak az emberi társadalmak működtetéséhez. Olyan kísérletek ezek, melyekből mi magunk is tanulhatnánk. Nem kellene lenéznünk a törzsi társadalmakat, primitívnek és szánalmasnak tartva azokat, de azért idealizálni sem kellene őket azt gondolva, hogy ők boldogságban és békességben élnek. Amikor megismerkedünk a törzsi szokásokkal, néhány közülük elborzaszt bennünket, de vannak olyanok is, melyeket - ha hallunk felőlük, - csodálunk és irigylésre méltónak tartunk és elgondolkozunk azon, hogy vajon mi magunk is képesek lennénk-e átvenni őket.
Most old people in the U.S. end up living separately from their children and from most of their friends of their earlier years, and often they live in separate retirements homes for the elderly, whereas in traditional societies, older people instead live out their lives among their children, their other relatives, and their lifelong friends. Nevertheless, the treatment of the elderly varies enormously among traditional societies, from much worse to much better than in our modern societies.
Amerikában a legtöbb idős ember végül gyermekeitől, illetve legtöbb gyermekkori barátjától külön, és gyakran pedig idősek otthonában él. Ezzel szemben a hagyományos társadalmakban az idősebbek gyermekeik, rokonaik és gyermekkori barátaik körében élik le hátralévő életüket. Mindenesetre azonban az öregekkel való bánásmód nagyban különbözik a hagyományos társadalmakon belül: van ahol sokkal rosszabb, van ahol pedig sokkal jobb a helyzet, mint mai modern társadalmainkban.
At the worst extreme, many traditional societies get rid of their elderly in one of four increasingly direct ways: by neglecting their elderly and not feeding or cleaning them until they die, or by abandoning them when the group moves, or by encouraging older people to commit suicide, or by killing older people. In which tribal societies do children abandon or kill their parents? It happens mainly under two conditions. One is in nomadic, hunter-gather societies that often shift camp and that are physically incapable of transporting old people who can't walk when the able-bodied younger people already have to carry their young children and all their physical possessions. The other condition is in societies living in marginal or fluctuating environments, such as the Arctic or deserts, where there are periodic food shortages, and occasionally there just isn't enough food to keep everyone alive. Whatever food is available has to be reserved for able-bodied adults and for children. To us Americans, it sounds horrible to think of abandoning or killing your own sick wife or husband or elderly mother or father, but what could those traditional societies do differently? They face a cruel situation of no choice. Their old people had to do it to their own parents, and the old people know what now is going to happen to them.
A legszélsőségesebb esetekben előfordulhat, hogy a hagyományos társadalmak megszabadulnak az idősebbektől, méghozzá a következő négy, rendkívül közvetlen mód valamelyikét választva: elhanyagolják őket és nem etetik vagy mosdatják őket, míg meg nem halnak, vagy magukra hagyják őket, amikor a csoport továbbáll, vagy arra bíztatják őket, hogy öngyilkosságot kövessenek el, vagy pedig megölik őket. Mely törzsi társadalmakban fordul elő, hogy a gyermekek magukra hagyják vagy megölik szüleiket? Ez legtöbbször két esetben történik meg. Az egyik a nomád, vadászó-gyűjtögető társadalmak esetében, melyek gyakran költözködnek és fizikailag képtelenek arra, hogy azokat az öregeket is magukkal vigyék, akik nem tudnak járni amikor az izmos, fiatalabb tagoknak már saját kisebb gyermekeiket és tárgyi értékeiket kell cipelniük. A másik pedig az olyan társadalmak esetében fordul elő, melyek marginális vagy változékony környezetben élnek, mint az Északi-sark vagy sivatagok, ahol időnként nincs mit enni, és néha még annyi élelem sincs, hogy mindenki életben tudjon maradni. Bármennyi étel is áll rendelkezésre, azt az izmosabb felnőttek, és a gyermekek számára kell félretenni. Mindez nekünk, amerikaiaknak, szörnyűnek tűnhet a gondolat is, hogy magára hagyjuk vagy megöljük saját beteg feleségünket vagy férjünket vagy idősebb édesanyánkat vagy édesapánkat. De mi az, amit ezek a hagyományos társadalmak másként csinálhattak? Bármilyen kegyetlen is, de nincs választásuk. Az ő szüleiknek is ugyanezt kellett tenniük saját szüleikkel, és az öregek jól tudják, hogy velük ugyanez fog történni.
At the opposite extreme in treatment of the elderly, the happy extreme, are the New Guinea farming societies where I've been doing my fieldwork for the past 50 years, and most other sedentary traditional societies around the world. In those societies, older people are cared for. They are fed. They remain valuable. And they continue to live in the same hut or else in a nearby hut near their children, relatives and lifelong friends.
A másik, jó értelemben vett szélsőséges eset az idősebbekkel való bánásmóddal kapcsolatban, az új-guineai gazdálkodó társadalmakban, ahol az elmúlt 50 évben helyszíni kutatásaimat végeztem, illetve a legtöbb más ülő életmódot folytató hagyományos társadalmakban jellemző világszerte. Ezekben a társadalmakban törődnek az idősebbekkel. Táplálják őket. Továbbra is értékelik őket. És ugyanabban a kunyhóban élnek tovább vagy esetleg egy másikban, de gyermekeikhez, rokonaikhoz, gyermekkori barátaikhoz közel.
There are two main sets of reasons for this variation among societies in their treatment of old people. The variation depends especially on the usefulness of old people and on the society's values.
Két fő oka is van annak, hogy miért is van ekkora eltérés a társadalmak között abban, hogy hogyan bánnak korosabb társaikkal. Az eltérés legfőképpen attól függ, hogy az idősebbek hasznára válnak-e a társadalomnak, és hogy milyen a társadalom értékrendje.
First, as regards usefulness, older people continue to perform useful services. One use of older people in traditional societies is that they often are still effective at producing food. Another traditional usefulness of older people is that they are capable of babysitting their grandchildren, thereby freeing up their own adult children, the parents of those grandchildren, to go hunting and gathering food for the grandchildren. Still another traditional value of older people is in making tools, weapons, baskets, pots and textiles. In fact, they're usually the people who are best at it. Older people usually are the leaders of traditional societies, and the people most knowledgeable about politics, medicine, religion, songs and dances.
Először is, ami a hasznosságot illeti, az öregek továbbra is hasznos tevékenységeket végeznek. Az egyik ilyen a hagyományos társadalmakban az az, hogy gyakran még mindig aktívan részt vesznek az élelem előállításában. Egy másik az, hogy vigyázni tudnak unokáikra, levéve ezzel a terhet saját felnőtt gyermekeikről, unokáik szüleiről, akik így elmehetnek vadászni és gyűjtögetni, hogy az unokáknak legyen mit enniük. Mégis, az öregek egy másik hagyományos értéke abban rejlik, hogy eszközöket, fegyvereket, kosarakat, edényeket és ruhát készítenek. Valójában ők azok, akik a legjobbak ezekben a dolgokban. Általában az idősebbek irányítják a hagyományos társadalmakat, és ők azok, akik a legtöbbet tudnak a politikáról, orvoslásról, vallásról, dalokról és táncokról.
Finally, older people in traditional societies have a huge significance that would never occur to us in our modern, literate societies, where our sources of information are books and the Internet. In contrast, in traditional societies without writing, older people are the repositories of information. It's their knowledge that spells the difference between survival and death for their whole society in a time of crisis caused by rare events for which only the oldest people alive have had experience. Those, then, are the ways in which older people are useful in traditional societies. Their usefulness varies and contributes to variation in the society's treatment of the elderly.
Végezetül pedig a hagyományos társadalmak idősebb tagjainak olyan hatalmas a jelentősége, mely nekünk soha fel sem tűnne mai modern, írástudó társadalmunkban, ahol a könyvek és az internet szolgál információforrásul. Ezzel szemben, a hagyományos társadalmakban, az írás hiánya miatt az idősebben azok, akik az információkat "raktározzák". Az ő tudásuk jelenti egész társadalmuk pusztulását vagy túlélést az olyan ritka események kiváltotta válságos időkben, melyek átvészelésére csak az öregebbek rendelkeznek tapasztalattal. Tehát ezek azok a területek, ahol az idősebbek hasznosnak bizonyulnak a hagyományos társadalmakban. Hasznosságuk változó, és ez hozzájárul a társadalmak közti eltéréshez az idősekkel való bánásmód tekintetében.
The other set of reasons for variation in the treatment of the elderly is the society's cultural values. For example, there's particular emphasis on respect for the elderly in East Asia, associated with Confucius' doctrine of filial piety, which means obedience, respect and support for elderly parents. Cultural values that emphasize respect for older people contrast with the low status of the elderly in the U.S. Older Americans are at a big disadvantage in job applications. They're at a big disadvantage in hospitals. Our hospitals have an explicit policy called age-based allocation of healthcare resources. That sinister expression means that if hospital resources are limited, for example if only one donor heart becomes available for transplant, or if a surgeon has time to operate on only a certain number of patients, American hospitals have an explicit policy of giving preference to younger patients over older patients on the grounds that younger patients are considered more valuable to society because they have more years of life ahead of them, even though the younger patients have fewer years of valuable life experience behind them. There are several reasons for this low status of the elderly in the U.S. One is our Protestant work ethic which places high value on work, so older people who are no longer working aren't respected. Another reason is our American emphasis on the virtues of self-reliance and independence, so we instinctively look down on older people who are no longer self-reliant and independent. Still a third reason is our American cult of youth, which shows up even in our advertisements. Ads for Coca-Cola and beer always depict smiling young people, even though old as well as young people buy and drink Coca-Cola and beer. Just think, what's the last time you saw a Coke or beer ad depicting smiling people 85 years old? Never. Instead, the only American ads featuring white-haired old people are ads for retirement homes and pension planning.
Az öregekkel való bánásmód eltérésének másik oka a társadalom kulturális értékrendje. Például különös hangsúlyt fektetnek az idősebbek iránti tiszteletre Kelet-Ázsiában, a konfuciánus tanításnak megfelelő gyermeki áhítatra, mely az idősebb szülők felé való engedelmességet, tiszteletet és azoknak támogatását jelenti. Azok a kulturális értékek, melyek az idősebbek iránti tiszteletet hangsúlyozzák, ellentmondanak az idősebbek alacsony társadalmi rangjának, mely az Egyesült Államokban tapasztalható. A korosabb amerikaiak jelentős hátrányban vannak az álláskeresésnél. Hatalmas hátrányt szenvednek a kórházakban. Kórházainknak egyértelmű szabályzata van, amely az egészségügyi ellátások forrásainak életkor alapú elosztását mondja ki. Ez annyit jelent, hogy ha a kórház erőforrásai korlátozottak, például ha csak egyetlen szívdonor válik elérhetővé az átültetésre, vagy ha egy sebésznek annyi ideje van, hogy csak bizonyos számú beteget tudjon megoperálni, az amerikai kórházakban egyértelmű szabály írja elő, hogy a fiatalabb páciensek előnyt élvezzenek az idősebbekkel szemben abból kiindulva, hogy a fiatalabbak értékesebbnek számítanak a társadalom számára - mivel még ott áll előttük az élet - annak ellenére, hogy csak néhány évnyi értékes élettapasztalatot tudhatnak hátuk mögött. Több oka is van az idősebbek alacsony társadalmi helyzetének az Egyesült Államokban. Az egyik a protestáns munkamorálunk, mely nagy jelentőséget tulajdonít a munkának, tehát nem tiszteljük azokat az idősebb embereket, akik már nem dolgoznak. A másik ok az, hogy mi, amerikaiak, nagy hangsúlyt fektetünk az önállóság és függetlenség erényére, tehát ösztönösen lenézzük az idősebbeket, akik már nem képesek az önállóságra és a függetlenségre. Mégis, a harmadig ok nem más, mint fiatalsági kultuszunk, mely még reklámjainkban is feltűnik. A Coca-Cola és a sörreklámokban mindig mosolygó fiatalokat láthatunk, pedig öregek és fiatalok egyaránt vesznek és isznak Coca-Colát és sört. Gondoljanak csak bele, mikor láttak utoljára olyan kóla- vagy sörreklámot, melyben mosolygó 85 évesek szerepeltek? Soha. Ehelyett csupán olyan amerikai reklámokban láthatunk ősz hajú, idősödő embereket, melyek nyugdíjasotthonokat és nyugdíjprogramokat hirdetnek.
Well, what has changed in the status of the elderly today compared to their status in traditional societies? There have been a few changes for the better and more changes for the worse. Big changes for the better include the fact that today we enjoy much longer lives, much better health in our old age, and much better recreational opportunities. Another change for the better is that we now have specialized retirement facilities and programs to take care of old people. Changes for the worse begin with the cruel reality that we now have more old people and fewer young people than at any time in the past. That means that all those old people are more of a burden on the few young people, and that each old person has less individual value. Another big change for the worse in the status of the elderly is the breaking of social ties with age, because older people, their children, and their friends, all move and scatter independently of each other many times during their lives. We Americans move on the average every five years. Hence our older people are likely to end up living distant from their children and the friends of their youth. Yet another change for the worse in the status of the elderly is formal retirement from the workforce, carrying with it a loss of work friendships and a loss of the self-esteem associated with work. Perhaps the biggest change for the worse is that our elderly are objectively less useful than in traditional societies. Widespread literacy means that they are no longer useful as repositories of knowledge. When we want some information, we look it up in a book or we Google it instead of finding some old person to ask. The slow pace of technological change in traditional societies means that what someone learns there as a child is still useful when that person is old, but the rapid pace of technological change today means that what we learn as children is no longer useful 60 years later. And conversely, we older people are not fluent in the technologies essential for surviving in modern society. For example, as a 15-year-old, I was considered outstandingly good at multiplying numbers because I had memorized the multiplication tables and I know how to use logarithms and I'm quick at manipulating a slide rule. Today, though, those skills are utterly useless because any idiot can now multiply eight-digit numbers accurately and instantly with a pocket calculator. Conversely, I at age 75 am incompetent at skills essential for everyday life. My family's first TV set in 1948 had only three knobs that I quickly mastered: an on-off switch, a volume knob, and a channel selector knob. Today, just to watch a program on the TV set in my own house, I have to operate a 41-button TV remote that utterly defeats me. I have to telephone my 25-year-old sons and ask them to talk me through it while I try to push those wretched 41 buttons.
Nos, mi változott az idős emberek mai szociális helyzetén hagyományos társadalmakban betöltött szerepükhöz képest? Néhány dolog javított helyzetükön, viszont több olyan dolog van, ami rontott rajta. A nagyobb változásoknak - melyek által javult a helyzet, - köszönhető az a tény, hogy ma sokkal tovább élhetünk, sokkal egészségesebbek vagyunk öregkorunkra, és sokkal jobb szabadidős lehetőségeink vannak. Egy másik ilyen jó irányba történő változás az, hogy ma már külön nyugdíjasotthonok és programok léteznek az idősek gondozására. A rossz irányba történő változások sora azzal kezdődik, hogy mára több öreg és kevesebb fiatal van, mint valaha. Ez azt vonja maga után, hogy ezek az öreg emberek inkább terhet jelentenek a kevés fiatal vállán, és hogy minden egyes idősebb embert kevesebbre értékelünk. Egy másik ilyen nagy változás, mely rontott az idősek helyzetén, az a társadalmi kötelékek elszakadása, mely együtt jár az életkorral, mivel az öregebbek, gyermekeik és barátaik életük folyamán többször is elköltöznek és egymástól szétszóródva élnek. Mi, amerikaiak, átlagosan öt évente költözködünk. Ezért van az, hogy szüleink végül gyermekeiktől és gyermekkori barátaiktól távol élik le hátralévő életüket. Egy további változás, mely rontott az idősek helyzetén, az a munka világától való hivatalos visszavonulás, mely a munkával együtt járó barátságok és az önbecsülés elvesztését is eredményezte. De talán a legnagyobb ilyen változás az, hogy a mai öregek objektíven szemlélve is kevésbé tűnnek hasznosnak, mint a hagyományos társadalmakban. Az írástudás elterjedése azt eredményezi, hogy ők többé már nem hasznosak a tudás "raktározása" szempontjából. Ha információra van szükségünk, utánanézünk egy könyvben vagy a Google-on, ahelyett, hogy egy idősebb embert kérdeznénk meg. Az, hogy a technológiai változás lassú ütemben zajlik a hagyományos társadalmakban, azt vonja maga után, hogy amit ott valaki gyermekként megtanul, annak még öregkorában is hasznát fogja venni. De a mai gyors ütemű technológiai változás azt eredményezi, hogy amit gyermekként megtanulunk, annak 60 év múlva már nem tudjuk hasznát venni. És ez fordítva is igaz: mi, idősebb emberek nem vagyunk naprakészek az olyan technológiák terén, melyek a túléléshez szükségesek egy modern társadalomban. Én például 15 évesen kiemelkedően jónak számítottam a szorzásban, mert megjegyeztem a szorzótáblát és tudom használni a logaritmusokat és a logarléc mestere vagyok. Manapság azonban fabatkát sem érnek ezek a képességek, mert még a bolond is össze tud szorozni nyolcjegyű számokat egy zsebszámológéppel méghozzá pontosan és egy szempillantás alatt. Ezzel szemben, én, így 75 évesen nem rendelkezem azokkal a készségekkel, melyek a mindennapi életben elengedhetetlenek. A család első TV-jén - még 1948-ból - mindössze három gomb volt, melyeket egyből meg is tanultam kezelni: egy be-és kikapcsoló gomb, egy hangerő gomb, és egy, amivel a csatornákat váltogatom. Ma pedig, csak hogy megnézzek egy műsort a TV-ben a saját házamban, egy 41 gombos távirányítót kell használnom, ami azért feladja a leckét. Fell kell hívnom a 25 éves fiaimat, hogy elmondják lépésről-lépésre, mit is kell csinálnom, míg én próbálom nyomogatni azt a nyamvadt 41 gombot.
What can we do to improve the lives of the elderly in the U.S., and to make better use of their value? That's a huge problem. In my remaining four minutes today, I can offer just a few suggestions. One value of older people is that they are increasingly useful as grandparents for offering high-quality childcare to their grandchildren, if they choose to do it, as more young women enter the workforce and as fewer young parents of either gender stay home as full-time caretakers of their children. Compared to the usual alternatives of paid babysitters and day care centers, grandparents offer superior, motivated, experienced child care. They've already gained experience from raising their own children. They usually love their grandchildren, and are eager to spend time with them. Unlike other caregivers, grandparents don't quit their job because they found another job with higher pay looking after another baby. A second value of older people is paradoxically related to their loss of value as a result of changing world conditions and technology. At the same time, older people have gained in value today precisely because of their unique experience of living conditions that have now become rare because of rapid change, but that could come back. For example, only Americans now in their 70s or older today can remember the experience of living through a great depression, the experience of living through a world war, and agonizing whether or not dropping atomic bombs would be more horrible than the likely consequences of not dropping atomic bombs. Most of our current voters and politicians have no personal experience of any of those things, but millions of older Americans do. Unfortunately, all of those terrible situations could come back. Even if they don't come back, we have to be able to plan for them on the basis of the experience of what they were like. Older people have that experience. Younger people don't.
Mit tehetünk azért, hogy javítsunk az idősek helyzetén az Egyesült Államokban, és hogy jobban hasznosíthassuk tudásukat? Mindez hatalmas problémát jelent. A maradék négy percben csupán néhány javaslattal szolgálnék. Az öregek egyik értéke az, hogy egyre hasznosabbnak bizonyulnak nagyszülőkként azzal, hogy minőségi gyermekgondozást nyújtanak unokáik számára - ha ezt választják -, mivel egyre több fiatal nő áll munkába, és egyre kevesebb fiatal szülő marad otthon gyermekével, mint főállású anya vagy apa. Az olyan szokásos alternatívákhoz képest, mint a fizetett bébiszitter és bölcsőde, a nagyszülők jobb, motivált, és rutinos gyermekgondozók. Saját gyermekeik felnevelése során nyert tapasztalattal rendelkeznek. Általában szeretik unokáikat, és örömmel töltenek időt velük. Más gondozókkal ellentétben a nagyszülők nem mondanak fel, mert találtak egy jobban fizető bébiszitter állást. Paradox módon, az idősek második értéke értékük csökkenéséhez kapcsolódik, azáltal, hogy változnak az életfeltételek és a technológia is. Ugyanakkor az öregebbeket éppen azért értékelik ma nagyobbra, mert sajátos tapasztalattal rendelkeznek azon életfeltételek terén, melyek ma már nem igazán jellemzőek a gyors változás miatt, de melyek még visszatérhetnek. Például csak a ma 70-es éveiben járó vagy idősebb amerikaiak emlékezhetnek arra, milyen volt az élet a nagy gazdasági világválság vagy a világháború alatt, és arra a gyötrődésre, hogy vajon mi lenne szörnyűbb: ha ledobnának egy atombombát vagy annak a lehetséges következményei, hogy ha nem teszik. A legtöbb mai szavazónak és politikusnak nincs személyes tapasztalata ezekben a dolgokban, több millió idősebb amerikainak viszont van. Sajnos, ezek a borzasztó idők visszatérhetnek. De még akkor is, ha nem, fel kell tudnunk készülni rájuk annak a tapasztalata alapján, hogy milyenek voltak akkoriban. Az idősebbek rendelkeznek ezzel a tapasztalattal. A fiatalok nem.
The remaining value of older people that I'll mention involves recognizing that while there are many things that older people can no longer do, there are other things that they can do better than younger people. A challenge for society is to make use of those things that older people are better at doing. Some abilities, of course, decrease with age. Those include abilities at tasks requiring physical strength and stamina, ambition, and the power of novel reasoning in a circumscribed situation, such as figuring out the structure of DNA, best left to scientists under the age of 30. Conversely, valuable attributes that increase with age include experience, understanding of people and human relationships, ability to help other people without your own ego getting in the way, and interdisciplinary thinking about large databases, such as economics and comparative history, best left to scholars over the age of 60. Hence older people are much better than younger people at supervising, administering, advising, strategizing, teaching, synthesizing, and devising long-term plans. I've seen this value of older people with so many of my friends in their 60s, 70s, 80s and 90s, who are still active as investment managers, farmers, lawyers and doctors. In short, many traditional societies make better use of their elderly and give their elderly more satisfying lives than we do in modern, big societies.
Az idősebbek egyéb más értéke, melyet említeni fogok, magában foglalja annak a felismerését, hogy bár sok olyan dolog van, melyekre az idősek már nem képesek többé, vannak más olyan dolgok, melyekben jobbak, mint a fiatalok. A társadalom előtt álló kihívás az, hogy hasznát vegye mindazon dolgoknak, melyekben az idősebbek jobbak. Néhány képesség persze elavul, ahogy az ember öregszik. Ilyenek például az olyan feladatok, melyek fizikai erőt és kitartást, ambíciót és az újszerű gondolkodás erejét kívánják meg bizonyos szituációkban, mint például a DNS szerkezetének megértését legjobb inkább egy 30 év alatti tudósra hagyni. Ezzel szemben pedig az olyan értékes tulajdonságok, melyek az életkorral együtt egyre kifinomultabbá válnak a következők: az emberek és az emberi kapcsolatok megértése, mások segítése anélkül, hogy saját önérzetünk utunkba állna, illetve az interdiszciplináris gondolkodásmód a nagyobb adatbázisok vonatkozásában, mint például a gazdaságot és az összehasonlító történelmet legjobb 60 év feletti tudósokra hagyni. Ezek miatt lesznek sokkal jobbak az öregebbek fiatalabb társaiknál az ellenőrzésben, igazgatásban, tanácsadásban, stratégiák kidolgozásában, tanításban, szintetizálásban, és hosszú távú tervek megalkotásában. Megannyi barátomban láttam meg ezt az értéket, akik 60-as, 70-es, 80-as és 90-es éveiben járnak és akik még mindig befektetési menedzserként, gazdálkodóként, ügyvédként vagy orvosként tevékenykednek. Röviden összefoglalva tehát számos hagyományos társadalom használja ki jobban idősebb tagjainak értékét és nyújt számukra kielégítőbb életkörülményeket, mint ahogyan mi tesszük nagy és modern társadalmainkban.
Paradoxically nowadays, when we have more elderly people than ever before, living healthier lives and with better medical care than ever before, old age is in some respects more miserable than ever before. The lives of the elderly are widely recognized as constituting a disaster area of modern American society. We can surely do better by learning from the lives of the elderly in traditional societies. But what's true of the lives of the elderly in traditional societies is true of many other features of traditional societies as well. Of course, I'm not advocating that we all give up agriculture and metal tools and return to a hunter-gatherer lifestyle. There are many obvious respects in which our lives today are far happier than those in small, traditional societies. To mention just a few examples, our lives are longer, materially much richer, and less plagued by violence than are the lives of people in traditional societies. But there are also things to be admired about people in traditional societies, and perhaps to be learned from them. Their lives are usually socially much richer than our lives, although materially poorer. Their children are more self-confident, more independent, and more socially skilled than are our children. They think more realistically about dangers than we do. They almost never die of diabetes, heart disease, stroke, and the other noncommunicable diseases that will be the causes of death of almost all of us in this room today. Features of the modern lifestyle predispose us to those diseases, and features of the traditional lifestyle protect us against them.
Paradox módon manapság, amikor több idősebb ember van, mint valaha, akik egészségesebbek és jobb egészségügyi ellátásban részesülnek, mint korábban bármikor, az öregkor néhány szempontból mégis keservesebb, mint valaha. Az öregek élete a modern amerikai társadalom katasztrófazónájának számít széles körben. Kétségtelenül lehetnénk jobban is azáltal, ha példát vennénk a hagyományos társadalmak idősebb tagjainak életéről. De ami a hagyományos társadalmak öregeinek életére igaz, az igaz a hagyományos társadalmak sok más jellemzőjére is. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy le kellene mondanunk a földművelésről és a fémeszközök használatáról, és visszatérni a vadászó-gyűjtögető életmódhoz. Számos nyilvánvaló szempontból életünk sokkal boldogabb ma, mint azoké, akik apró, hagyományos társadalmakban élnek. Csak hogy néhány példát említsek: tovább élünk, anyagi értelemben sokkal gazdagabbak vagyunk, és nincs annyi erőszak, mint a hagyományos társadalmak tagjainak életében. De vannak csodálatra méltó dolgok is a hagyományos társadalmak tagjaiban, és talán olyanok, melyekből tanulni lehetne. Életük szociális szempontból jóval gazdagabb, mint a miénk, jóllehet anyagi szempontból szegényebb. Gyermekeik magabiztosabbak, függetlenebbek és jobb szociális kompetenciákkal rendelkeznek, mint a mi gyermekeink. Ésszerűbben gondolkodnak a veszélyről, mint mi. Szinte sosem halnak meg cukorbetegségben, szívbetegségben, agyvérzésben és más nem fertőző betegségekben, melyek az itt jelenlévő szinte összes ember halálát fogják okozni, beleértve engem is. A modern életvitel miatt hajlamosak vagyunk ezekre a betegségekre, és a hagyományos életvitel megóv bennünket ellenük.
Those are just some examples of what we can learn from traditional societies. I hope that you will find it as fascinating to read about traditional societies as I found it to live in those societies.
Mindez csupán néhány példa volt arra, hogy mit tanulhatunk a hagyományos társadalmaktól. Remélem Önök is éppen olyan lenyűgözőnek fogják találni a hagyományos társadalmakról szóló feljegyzéseket, mint amilyennek én találtam azt, hogy közöttük élhetek.
Thank you.
Köszönöm!
(Applause)
(Taps)