When Reverend Jim Jones founded the Peoples Temple in 1955, few could have imagined its horrifying end. This progressive religious movement rose in popularity and gained support from some of San Francisco's most prominent politicians. But in 1977, amidst revelations of brainwashing and abuse, Jones moved with several hundred followers to establish the commune of Jonestown in Guyana. Billed as a utopian paradise, the colony was more like a prison camp, and when a congressional delegation arrived to investigate its conditions, Jones executed his final plan. On November 18, 1978, 909 men, women, and children died after being forced to drink poisoned Flavor Aid. That grizzly image has since been immortalized as shorthand slang for single-minded cult-like thinking, "They drank the Kool-aid." Today, there are thousands of cults around the world. It's important to note two things about them. First, not all cults are religious. Some are political, therapy-based, focused on self-improvement, or otherwise. And on the flip side, not all new religions are what we're referring to as cults. So what exactly defines our modern understanding of cults, and why do people join them? Broadly speaking, a cult is a group or movement with a shared commitment to a usually extreme ideology that's typically embodied in a charismatic leader. And while few turn out as deadly as Jonestown or Heaven's Gate, which ended in a mass suicide of 39 people in 1997, most cults share some basic characteristics. A typical cult requires a high level of commitment from its members and maintains a strict hierarchy, separating unsuspecting supporters and recruits from the inner workings. It claims to provide answers to life's biggest questions through its doctrine, along with the required recipe for change that shapes a new member into a true believer. And most importantly, it uses both formal and informal systems of influence and control to keep members obedient, with little tolerance for internal disagreement or external scrutiny. You might wonder whether some of these descriptions might also apply to established religions. In fact, the world "cultus" originally described people who cultivated the worship of certain gods by performing rituals and maintaining temples. But in time, it came to mean excessive devotion. Many religions began as cults, but integrated into the fabric of the larger society as they grew. A modern cult, by contrast, separates its members from others. Rather than providing guidelines for members to live better lives, a cult seeks to directly control them, from personal and family relationships, to financial assets and living arrangements. Cults also demand obedience to human leaders who tend to be highly persuasive people with authoritarian and narcissistic streaks motivated by money, sex, power, or all three. While a cult leader uses personal charisma to attract initial followers, further expansion works like a pyramid scheme, with early members recruiting new ones. Cults are skilled at knowing whom to target, often focusing on those new to an area, or who have recently undergone some personal or professional loss. Loneliness and a desire for meaning make one susceptible to friendly people offering community. The recruitment process can be subtle, sometimes taking months to establish a relationship. In fact, more than two-thirds of cult members are recruited by a friend, family member, or co-worker whose invitations are harder to refuse. Once in the cult, members are subjected to multiple forms of indoctrination. Some play on our natural inclination to mimic social behaviors or follow orders. Other methods may be more intense using techniques of coercive persuasion involving guilt, shame, and fear. And in many cases, members may willingly submit out of desire to belong and to attain the promised rewards. The cult environment discourages critical thinking, making it hard to voice doubts when everyone around you is modeling absolute faith. The resulting internal conflict, known as cognitive dissonance, keeps you trapped, as each compromise makes it more painful to admit you've been deceived. And though most cults don't lead members to their death, they can still be harmful. By denying basic freedoms of thought, speech, and association, cults stunt their members' psychological and emotional growth, a particular problem for children, who are deprived of normal developmental activities and milestones. Nevertheless, many cult members eventually find a way out, whether through their own realizations, the help of family and friends, or when the cult falls apart due to external pressure or scandals. Many cults may be hard to identify, and for some, their beliefs, no matter how strange, are protected under religious freedom. But when their practices involve harassment, threats, illegal activities, or abuse, the law can intervene. Believing in something should not come at the cost of your family and friends, and if someone tells you to sacrifice your relationships or morality for the greater good, they're most likely exploiting you for their own.
Amikor Jim Jones lelkész 1955-ben megalapította a Népek Templomát, még kevesen sejthették, milyen borzalmasan fog végződni. Ennek a haladó vallási mozgalomnak egyre nőtt a népszerűsége, és San Francisco néhány kiemelkedő politikusának a támogatását is élvezte. De 1977-ben, miután fény derült az agymosásra és a visszaélésekre, Jones több száz követőjével együtt továbbállt, és megalapította közösségét a guyanai Jonestownban. Utópisztikus paradicsomként hirdették, de inkább börtöntábor volt, és mikor egy kongresszusi delegáció érkezett, hogy körülményeit megvizsgálják, Jones véghez vitte végső tervét. 1978 november 18-án 909 férfi, nő és gyermek halt meg, miután kényszerítették őket, hogy mérgezett italból igyanak. Ezt a komor képet azóta egy szállóige örökítette meg, amelyet szűk látókörű, szektaszerű gondolkodásra használnak: "Kiitta a Kool-aides poharat." Ma több ezer szekta van a világon. Két dolgot fontos tudni róluk. Először is, nem minden szekta vallásos. Van pár politikai, terápiás célzatú is, néhány önfejlesztésre fókuszál, vagy más érdeklődésű. Más oldalról viszont, nem minden új vallási mozgalmat könyvelünk el szektaként. Tehát mi pontosan a szekta modern kori meghatározása, és miért csatlakoznak hozzájuk az emberek? Tágabb értelemben a szekta egy olyan csoport vagy mozgalom, amely elkötelezi magát általában szélsőséges ideológia mellett, és jellemzően egy karizmatikus vezető a megtestesítője. És míg nem mindegyik olyan halálos, mint Jonestown vagy a Menny kapuja, amely 39 ember csoportos öngyilkosságába torkollott 1997-ben, a legtöbb szektának van néhány közös jellemzője. Egy tipikus szekta magas szintű elkötelezettséget vár el követőitől, szigorú hierarchiát követ, gyanútlan támogatóit és újoncait pedig elkülöníti a belső munkáktól. Azt állítja, doktrínája megválaszolja az élet nagy kérdéseit, és tartalmazza a változáshoz szükséges receptet, amely egy új tagot igaz hívővé formál. És ami a legfontosabb, a befolyásolás és irányítás formális és informális rendszereit veti be, hogy tagjai engedelmeskedjenek, kevés toleranciát mutatva külső ellenőrzésre vagy véleménykülönbségre. Lehet eltűnődsz azon, hogy a leírások közül néhány végül is államvallásokra is illik. Valójában a "kultusz" szó eredetileg olyan embereket írt le, akik bizonyos isteneket imádtak rituálék végrehajtásával és templomok fenntartásával. Idővel viszont túlzott imádatot jelentett. Sok vallás szektaként kezdte, de ahogy nőttek, integrálódtak a nagyobb társadalom szerkezetébe. Egy modern szekta viszont elszigeteli tagjait a többiektől. Ahelyett, hogy jobb életet célzó iránymutatást adna tagjainak, egy szekta közvetlenül akarja irányítani őket, a személyes és családi kapcsolatoktól kezdve, pénzügyi eszközökön át az életkörülményekig. A szekta engedelmességet is elvár emberi vezetője iránt, aki általában egy nagyon meggyőző ember tekintélyelvű és narcisztikus vonásokkal, akit a pénz, szex, hatalom vagy épp mindhárom motivál. Míg egy szektavezető személyes karizmáját használja, hogy bevonzza első követőit, később a szekta piramisszerűen terjeszkedik, a régi tagok szervezik be az újakat. A szekták jól tudják, kiket célozzanak meg. Gyakran arra fókuszálnak, aki új a környéken, vagy nemrég szenvedett személyes vagy szakmai veszteséget. A magány, és az élet értelmének keresése fogékonnyá tesz minket közösséget felajánló, barátságos emberekre. A toborzási eljárás aprólékos munka, néha hónapokig is eltarthat, míg kiépül egy kapcsolat. A szektatagok több mint két harmadát egy barát, családtag vagy kolléga toborozta, akiknek a meghívását nehezebb visszautasítani. Amint bekerülnek a szektába, a tagokba több módon is sulykolják a tanításokat. Némelyik a természetes utánzási vagy utasításkövetési hajlandóságunkra játszik. Más módszerek intenzívebbek lehetnek, mert a kényszerítő meggyőzés technikáit alkalmazzák, beleértve a bűntudatot, szégyent vagy félelmet. Sokszor a tagok a hovatartozás vágya miatt készségesen engedelmeskednek, vagy hogy elnyerjék az ígért jutalmat. A szekta környezete gátolja a kritikus gondolkodást, és megnehezíti, hogy hangot adjunk kétségeinknek, mikor mindenki körülöttünk az abszolút hit megtestesítője. Az ebből eredő belső konfliktus, a kognitív disszonancia csapdában tart, mivel minden kompromisszummal fájdalmasabb beismerni, hogy félrevezettek minket. És jóllehet a legtöbb szekta nem vezeti tagjait a halálba, mégis károsak lehetnek. A gondolat-, egyesülési és szólásszabadság alapvető jogainak megvonásával a szekták akadályozzák tagjaik pszichés és érzelmi fejlődését, ami különösen gyerekek esetében probléma, akiket normális fejlődési tevékenységektől és mérföldkövektől fosztanak meg. Azonban sok szektatag talál végül kiutat, vagy saját felismerésből, vagy a család és barátok segítségével, vagy mikor a szekta felbomlik külső nyomás vagy botrányok hatására. Sok szektát bonyolult beazonosítani, és hitük legyen bármennyire is különös pár ember számára, a vallási szabadság védelme alatt állnak. De mikor gyakorlataik közé zaklatás, fenyegetés, illegális tevékenységek vagy bántalmazás tartoznak, a törvény közbeléphet. Nem kellene valamiben a családod vagy barátaid kárára hinni, és ha valaki azt mondja, hogy áldozd fel kapcsolataid vagy erkölcsöd a nagyobb jó érdekében, akkor valószínűleg csak saját javukra használnak ki.